Néplap, 1989. október (40. évfolyam, 233-259. szám)

1989-10-02 / 233. szám

2 1989. OKTÓBER 2. J^ÉPÍAP Genscher ajánlja az Európa tervet Hans-Dietrich Genscher, az NSZK külügyminisztere és alkancellárja vasárnap is­mét felszólította a másik né­met államot, hogy a mene­külthullám kizárólagos ha­zai okainak felszámolása so­rán a Szovjetunióhoz, Ma­gyarországhoz és Lengyelor­szághoz hasonlóan a gazda­sági átalakításon túlmenően vállalja a társadalmi-p>oli ti - kai reformok nehézségeit is. A Deutsehlandfunfcban el­hangzott terjedelmes inter­júban kifejtette, hogy el­apadna a menekültek folya­ma, ha az NDK népe elkép­zelései és érdekei szerint intézhetné sorsát. Erre sort kellene keríteni annál is inkább, mivel Európában éppen most az elválasztó té­nyezők meghaladásának és a — Gianni Agnelli, a Fiat elnöke, New York-ban új­ságírókkal közölte: Gorba­csov novemberi olaszországi látogatása alkalmával va­lószínűleg aláírják az újabb nagyszabású gépkocsigyár­­tási együttműködést a Fiat és a Szovjetunió között. A torinói óriáscég évi 300 000 kiskocsit előállító gyártósor felállításában működik köz­re e tervek szerint. Az Oka nevű gépkocsi a Fiat Panda szovjet útviszonyokhoz al­kalmazott változata lesz. Agnelli részletesen ismer­tette a tervet. A beruházás mintegy 2000 milliárd lírát (1,5 milliárd dollár) tesz ki. Vegyesvállalati formát al­kalmaznak és ebben a Fiat részesedése egyharmados lesz. A létesítmény valószí­nűleg a VÁZ szovjet autó­gyár bővítéseként valósul tneg. Agnelli szólt a többi ke­let-európai országokkal kapcsolatos tervekről is. „Igen derülátó vagyok a reformokat illetően — je­lentette ki, budapesti ta­pasztalataira is hivatkozva. — Meg vagyok győződve arról hogy a megkezdett úton már nem lelhet vissza­fordulni. Ezek az országok új és nagy piacot jelente­nek távlatilag és a Fiat természetesen meg akarja előzni a japánokat” — mondta. Az Oka—Panda mellett a Fiat tárgyal Lengyelország­reformmozgalom előrevi telé­nek kedvez az általános irányzat. Ebben az NDK- nak is hathatósan közre kel­lene működnie — ajánlotta Genscher. A miniszter más­felől továbbra is kiállt a fe­lelős keletnémet állami té­nyezőkkel való állandó pár­beszéd fenntartásáért, s en­nek szükségét a menekült­ügyben fellelt megoldással is példázta. A szilárd kelet-nyugati együttműködés megalapozá­sa. a reformfolyamat keret­­feltételeinek stabilizálása je­gyében szorgalmazta szenve­délyesen az általa pártfo­golt Európa-terv koncepcio­nális kidolgozását. Ez sze­rinte ugyanis alkalmas esz­köze lehet a széles körű együttműködési struktúrák ban is egy új kisatocs* közös gyártásáról, ami közel meg­kétszerezné a Fiattal létező jelenlegi együttműködést (a 126-osok gyártását). „Magyarországon — tette hozzá a Fiat elnöke — nem tervezünk közös gyár­tást, mert az ottani körül­mények még éretlenek er­re és a piac túl kicsi is ahihoz hogy megérné. Vi­szont ott az alkatrészgyár­tásban vannak ipari koope­rációs terveink” — jelentet­te ki. — az MSZMP kongresszusá­nak reformelkötelezett kül­döttei vasárnap Budapesten tanácskozást tartottak. A felszólalók kifejezték szakitási szándékukat az állampárttal eszmerend­szerével. Garanciákat sür­gettek a boligarchiák hatal­mának felszámolására. Szükségesnek tartották, hogy a kongresszus foglal­jon átlóst a pártvagyon és a munkásőrség kérdésében, és leszögezték: a leendő páirttörvény szerint a pártok szervezetszerűen ne működ­hessenek a munkahelyeken. A késő esti órákban nyi­latkozatot fogadott el a küldöttcsoport. Ebben ki­nyilvánította a reform­szövetség megalakulását, csatlakozásra szólítva mind­kialakításának. Felidézte: 1987 februárjának elején ő volt az, aki ajánlotta: a Nyugat vegye komolyan Gorbacsov főtitkárt, és fog­ja szaván a szovjet állam­férfit. Ma már az általáno­san elfogadott tétel, Nyuga­ton, noha kezdetben jelen­tős ellenállást kellett leküz­­denie. Most az Európa-tervét ajánlja a reformbarát kelet­európai államok számára az­zal a céllal, hogy megadják nekik a lehetőséget az át­alakítás belső megrázkódta­tás elkerülésével való vég­hezviteléhez, a társadalmi átszervezéssel járó feszült­ségek mérsékléséhez. Ez azért fontos, mivel az ilyen mélyen szántó reformok, a gazdasági szerkezet átalakí­tása gyakorta válságjelensé­gekkel jár. Az Európa-terv nemcsak nyugati állami ga­ranciával védett beruházá­sokat. gazdasági és pénzügyi segítséget jelent, hanem azt is, hogy technológiai, gazda­sági, pénzügyi szakértői tá­mogatást is nyújtanak a mo­dernizálás folyamatához. Ez széles kooperációs munka. Az Európai Közösségről (EK) szólva Genscher párt­fogolta annak gondolatát is, hogy az EK alakítsa ki jz együttműködés új modellje­it azoknak a kelet-európai országoknak a felkarolása céljából, amelyek — mint például Magyarország — egy későbbi szakaszban eset­leg már tagságra is pályáz­nak. Magyarországon — mint Genscher érzékeli — erről nyíltan beszélnek a társa­dalomban. azokat a küldötteket, akik álláspontjukkal egyetérte­nek, és azok kongresszusi képviseletét vállalják. Hangsúlyozza egy olyan új szocialista párt létrehozásá­nak szükségességét, amely új programmal, szervezet­tel, működési szabályzattal és hiteles vezetéssel rendel­kezik. Kifejezték azt a meggyőződésüket is, hogy az elmúlt évtizedek diktatóri­kus szocializmusa megrefor­­málhatatlan, ezért a társa­dalmi viszonyok gyökeres átalakítására, ebben az ér­telemben rendszerváltozás­ra van szükség. A párt ve­zetésébe csak olyan személye­ket javasolnak, akik csele­kedeteikkel bizonyították és .bizonyítják reform-elköte­lezettségüket, politikailag és erkölcsileg hiteles. Fiat - Pandából Oka-Panda Megalakult a reformszövetség A vagyon eddig tabu volt (Folytatás az 1. oldalról) zalókos kamattal adna hi­telbe. Megemlítette még a kilenc százalékos tervezett osztalékot is, valamint, hogy a szervezeti felépítésben tizenhét tagú igazgatóta­nács képviselné a tagok ér­dekeit. Ezek után a hozzászólá­sok következtek. Elsőként Szegő László, a Szolnok Megyei Teszöv elnöke kért szót, s elmondta, hogy töb­bek között a KITE-nek köszönhető a magyar mező­­gazdaság ilyen eredményes színvonala, s meg kell tar­tani ezt a rendszert, mert a továbbiakban nagyobb ha­tékonyságra lehet számíta­ni az egyesülés után. Azon­ban most, hogy végre bete­kinthettek a közös vagyon­ba — amelynek tényleges mértékét a tagok nem is tudják! — érzékelik, hogy tizenhét év alatt mennyi pénzt fizettek be a közös kalapba. Ezzel együtt létre­hoztak egy közös szellemi bázist, amely jelentős új ér­téket termelt. A probléma csak-az, hogy ezzel a közös gazdálkodással a közös va­gyon Nádudvarra került, s teljes mértékben ott rendel­keztek vele. Ennek ellenére még mo6t sem 'hajlandó a vagyonnal elszámolni, sőt még egymillió forintot kér a további fennmaradáshoz a tagaktól! Tehát a Szolnok megyei taggazdaságok nevé­ben felszólította Szabó Ist­vánt, hogy részletesen ele­mezzék a vagyoni kérdést, s addig, amíg ez nem tisztá­zódik, a Szolnok megyeiek nem lépnek be az új KITE- be, s ha kell, bíróság elé viszik az ügyet. A Heves megyeiek szószólója egyet­értett Szegővel, s kiemelte azt, hogy míg Nádudvar nyeresége évi kilencven­­millk) forint volt, addig a KITE-nek ez csak egymillió forint. Több hozzászóló ér­tett azzal egyet, hogy a va­­gyanról igenis számoljon el Nádudvar — a rendszer gazdája —, s korrekt vizs­gálatot sürgetett mindenki. Szabó István sajnálattal vette tudomásul az ultimá­tumszerű kilépési szándé­kot Szegőék részéről, _s szeretné a pereskedést el­kerülni, s az átalakulást za­vartalanul véghez vinni. A vagyonról megemlítette, hogy minden részközgyűlé­sen elszámoltak vele. Hang­súlyozta, hogy ebben a bonyolult átmeneti szakasz­ban nagy a tagok felelőssége mert az átalakulási kérdés­nek politikai súlya is van. Az ezt követően hozzá­szóló Jánosi Menyhért, a jásztelki téesz elnöke azt mondta, hogy perre lesz szükség, ha nem számod el mindenről Nádudvar. és elégedetlenségét fejezte ki, hogy a szolgáltatások díjá­val nem volt arányban a szolgáltatás mennyisége. A jelenlévők elhatározták, hogy október I5-ig a vagyo­ni kérdésről további tanács­kozásokat kell folytatni. Szabó István zárszavában kiemelte, hogy mindenki gondokozzon el azon, hogy mit cselekszik, mert egy ügyért kell dolgozni, s to­vábbra is szeretné, ha együttmaradnának a KI­­TE-n belül az eddigi tagok. Hogy ez mennyire sike­rül, az október végén tar­tandó alakuló közgyűlésen kiderül. Addig azonban még jelentős vitákra lehet szá­mítani, hiszen igen nagy vagyonról van szó, amely egész eddig tabu volt. Tóth András Nemcsak Pártay Tivadar köszönt el a Kisgazdapárttól! Deák András a szavazás előtt, köszönés nélkül hagyta el az úgynevezett „nagyválasztmányt” Pártay Tivadar országos örökös díszelnök az alig né­hány ezret kitevő pártag­ság ellenére is „nagyválaszt­mánynak” mondott testület összejövetelét megnyitotta és elköszönt a párttól. Távozása a Kisgazdapárt részére fáj­dalmas, pótolhatatlan vesz­teség. Nincs helyette más, nincs méltó utód, ki ezt ' a szellemi, politikai, tiszta er­kölcsű vonzerőt képviselné, hordozná magában és adhat­ná ennek a történelmi párt­nak! Jellemző az elmúlt, most mór történelmi időszakra, hogy szinte minden pártban voltak erők, jobbról vagy balról befolyásolt, kompro­mittált emberek! De ő kris­tálytiszta maradt örökké! Élete a Kisgazdapárt harca, küzdelme és mártíromsága volt! Én ötven éve vagyok tisztelője, barátja, bajtársa: küzdöttünk a háború ellen, segítettük minden kockázat vállalásával a lengyeleket és üldözötteket! 1945 elejétől országos szervezőtitkár és a Kelet-magyarországi szerve­zés vezetője voltam Kovács Béla, Varga Béla, Nagy Fe­renc, Vidovics _Ferenc, Kiss Sándorok sorában! Együtt voltunk egyebek közi. a recs­ki megsemmisítő haláltábor bűn tetőbarakkjában is. Foly­tattuk munkánkat 1956-ban, majd Balatonszárszón és a Pilvax kávéházban 1988. no­vember 18-án ország-világ előtt kinyilatkoztattuk, hogy vagyunk, élünk ég. tovább dolgozunk a nemzet és ha­za érdekében! Ez a deklaráció vezetett a többpártrendszer és a de­mokratikus kibontakozás kezdetéhez Magyarorszá­gon !... Ezen, az úgymond országos nagyválasztmá­nyon is hozzászólásra jelent­keztem. Szót — az elnöklő Vörös Vincétől és a Kádlárék­­tól j ó munkájáért Munka Ér­demrend arany fokozatát ka­pott, dr. Balogh Gyöngy uraktól — nem kaptam! (Lásd: Magyar Közlöny 1986. IV. 15-i, 14. számát). Mit akartam mondani? Fi­gyelmeztetni, hogy ne lehes­sünk egy olyan gyalázatos politikai cselszövés áldozatai, mint 1947-ben lettünk Ortu­­tay révén. Továbbá a magya­rok igazságáért, emberi jo­gaiért kívántam felszólalni! Ennek okáért, és miután lát­tam, hogy felelős országos tisztségekre olyanok kerül­tek jelölésre — minden ge­rinces politikai múlt, gyakor­lat és tapasztalat nélkül, akik pár hete, esetleg hónap­ja jöttek, kerüljek, vagy aki­ket küldtek nagy múltú tör­ténelmi pártunkba. Majd­hogynem egyenesen marxista iskolából, de annak sem a legfelsőbb fokáról. Voltak néhányan régiek: Vörös Vincze, Mizsei Béla dr., aki még egyetemet is vé­gezhetett, ami abban az idő­ben a rémuralmi rendszer kegyei közé tartozott, no és a hivatkozott Balogh György dr. Honatyaságat is vállaltak ők is, de egy kukkot sem szóltak akkor, amikor min­ket elraboltak! Pedig az asz­talt megverhették volna ci­pőjükkel értünk, mint az ENSZ-ben, .tiltakozásul Hrus­csov tette. Aztán ne sértődjenek meg, ezt a leendő vezetőséget én magamnak meg is mértem, de az előttünk álló történel­mi feladatokra könnyűnek találtam! Semmi biztosítékot nem látok személyeikben ar­ra, hogy a nemzetre váró nagy feladatoknak majd megfeleljenek. Most a veze­tés felelősséget, .rátermettsé­get, hozzáértést, lángelméket kíván. Itt úgy készültek a nagy feladatokra, hogy még a nem is létező koncokon, pozíciókon osztoztak! Tíz tag beszervezése után „egy nagy­választmányi tagot „szavazni behoztak. Szinte eddigi ösz­­szes párttevékenységük ez volt, sem több, sem keve­sebb: ennyi! Egészséges társadalmak­ban, ha valakit valahová, va­laminek megválasztanak, annak nyitott életének kell lenni, minden lépését,, cse­lekedetét, terveit, kép>ességeit ismerniük kell választóinak. Majd közösen kikérdezik minden apró részletkérdés­ben is, és csak ha megfelelő­nek, jónak ítélik meg, akkor jelölik, azután választják. A Kisgazdapártban ez a művelet — ez az előzetes megkérdezés — körülbelül ilyetén zajlott le: egy jelölt bemutatkozik, elmondja hogy 60 éves, 1988 novemberében lépett be a Kisgazdapártba — ki küldte, miért lépiett be, el sem mondta —, de ha eny­­nyi elég, már bent is van az országos pártvezetés intéző bizottsága tagjai sorában. Szóval, ez nem manipulált választás.? Mit gondol bárki, hová fogják ezt a nagy múl­tú, sokra érdemes pártot el­vezetni? Mi annak idején névtelenül, önzetlenül — ne­héz időben bizonyítottunk, nyertünk! Hárman-négyen voltunk országos szervező­­titkárok, tiszta választáson 57,03 százalékos választási győzelmet vívtunk ki. Itt­hon talán nincs is más kö­zülünk; csak egyről tudok: Halászi József Hollandiában egyetemi tanár. Jó, hogy ott van. Hiszen ezt az egyet — engemet — nem kérdezett itt senki. Hogyan látom, hogyan gondolom? Vörös Vincének és társainak úgy látszik min­dig jobb tanácsadói voltak és vannak, mint Kiss Sándor barátja és munktársa. Elnök, itt elnök amott, nem csoda, hogy meghajlott a háta, pxedig Bajcsy-Zsi­­linszky Endre nekünk mond­ta: „Legyen a magyar egye­nes, gerinces!” Szavazás előtt felálltam, én ezekre a jelöltekre nem szavazok! Köszönés nélkül otthagytam a „nagyválaszt­mányt”, eljöttem. Vissza a magyar politikai ugarba, amelyből lettem. Bizton megtalálom helye­met, mert ha soha, most szükség van mindenkire. Történelmünk legnagyobb feladata, lehetősége és fele­lőssége előtt állunk. Nagy múltunkhoz, dicső elődeink­hez méltó módon vegyünk részt mindnyájan benne, mert a hazának és nemzet­nek most szüksége van egy olyan független, szabad de­mokratikus magyar p>ártra melyben a nagytöbbség egy­másra talál és valóra vált­hatja szabad akaratát! Isten segítse drága hazán­kat! Deák András 1989. VI. 4-én 1989. IX. 21-én Miután a Kisgazdapárton belül semminemű, általam remélt személyi változtatás és a közérdeknek az egyéni érdekek elébe helyezése nem következett be, és a pozíció­harc sem szűnt meg szerin­tem, kinyilatkoztatom, hogy a Kisgazdap>árt tagjai sorá­ból kilépek annak tudatában, hogy a nemzetnek, hazának, történelemnek viselt dol­gainkért felelőséggel tarto­zunk! „A haza mindenek előtt!” Deák volt országos szervezőtitkár, Kelet-magyarországi szerve­zésvezető Templomszenteles Jószágon Vasárnap már kora dél­előtt közel kétezren gyűltek össze Jászágón az új templom előtt. Nemcsak a környező településekről, de Heves me­gyéből is sokan érkeztek. A templomot a lakosság kéré­sére építették Tasy István, jászárokszállási plébános adományából, a hívők anyagi hozzájárulásából, egyházi és állami segélyből. Tíz órakor harangkondulás jelezte az ünnepség kezdetét. A templom főbejáratánál Tasy István, címzetes apát plébános fogadta, majd a templom oltáránál az egy­házközség gondnoka és két fiatal köszöntötte dr. Sere­gély István egri érseket, aki ezután kívül és belül felszen­telte az új templomot. A fel­szentelést szentmise áldozta­­tás követte, majd az ünne­pélyes áldás után a páp>ai és a magyar himnusz éneklésé­vel zárult az ünnepség. Jövő vasárnaptól dr. Lengyel Gyu­la káplán tartja a szentmisét a jászágói új templomban. (Jí. É.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom