Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-04 / 209. szám

2 1989. SZEPTEMBER 4. II reformerők győzelmére kell törekedni Nagygyűléssel fejeződött be az MSZMP reformköreinek és reformalapszervezeteinek Bu­dapesten megrendezett kétnapos országos tanácskozása. A találkozón felszólalt Nyers Re­zső, az MSZMP elnöke, az elnökség tagja és Pozsgay Imre (képünkön) államminiszter, az MSZMP elnökségének tagja. (MTI-telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) létről törvény nem rendelke­zi! k. Kétféle állásfoglalás is született a munkaheyli párt - szerveződésekkel kapcsolat­ban, ám a döntő többség tá­mogatását egyik sem tudta elnyerni. Az egyik szerint nem tartják elfogadhatónak a politikai pártok, szervező­dések munkahelyi működé­sét. A párt érdekeivel is el­lentétesnek és szűk látókö­rűnek minősítették a KB ezzel kapcsolatos döntését és annak felülvizsgálatát java­solták a kongresszusnak. A másik álláspont csupán a politikai pártok munkahelyi működését támogató nézetek­kel nem értett egyet, mert a képviseleti demokrácia el­vei alapján az állampolgári politikai akarat érvényesü­lésének elsődleges tere a lakóterületi pártszerveződés. A kollektívák természetesen rendelkezzenek a politikai szerveződés szabadságával, de nem vehetnek részt a gazdasági, intézményi dön­téshozatalban. Nem működ­hetnek pártszervezetek az ál­lamigazgatásban, a jogszol­gáltatásban és a fegyveres testületek szolgálati helyein, a meglévő szervezeteket a legközelebbi választásokig fel kell számolni — fogal­mazódott meg a másik variá­cióban. A tanácskozás indulatoktól sem mentes vita után támo­gatta kecskeméti reformkor korábbi és nyilvánosságra is hozott felhívását. A tanácskozás legfonto­sabb döntéseiből és állásfog­lalásaiból is kitűnt: a re­formkörök és alapszerveze­tek képviselőinek többsége az új típusú párt meghatá­rozására, a modellyáltás- rendszerváltás vitájának el­döntésére, a kongresszuson követendő stratégia és takti­ka kialakítására, továbbá a munkahelyi politizálással kapcsolatos álláspontjuk egyeztetésére fordították energiáikat. tás dilemmájával is, a modell­váltás mellett téve le voksát. Szerinte modellváltásra van szükség abban az értelem­ben, hogv ez a politikai és a gazdasági rendszer megre­formálását, megváltoztatását jelenti. Hozzáfűzte, hogy a kifejezés még így sem pon­tos, hiszen ami eddig volt, ami ma van, az formációel- méletileg nem nevezhető szocializmusnak. Ugyanígy az államszocializmus és a de­mokratikus szocializmus sem tisztázott fogalom — mon­dotta. Végezetül, a párt újjászü­letésének folyamatáról, s az újjászületett párt feladatai­ról elmondottakat összegezte. Az MSZMP elnökének szavait követően Győrffy István, a Zala megyei re­formerők országgyűlési kép­viselőjelöltje mutatkozott be a tanácskozás résztvevőinek. A Zalai Hírlap főszerkesztő­helyettese felszólalásában el­mondta : a jelölőgyűlésen megjelentek 44,6 százaléka támogatta az időközi válasz­táson való indulását. Az el­lenzék közös jelöltje 46,6. az MSZDP jelöltje pedig 35 százalékot kapott. Riogatás helyett összefogás Az új típusú párt megha­tározásában nehezítette a konszenzus kialakulását, hogy néhányan nem ponto­san fogalmazták meg javas­latukat. Végül is két ellen­pólus alakult ki: az egyik szerint már most vagy a kongresszuson új baloldali szocialista pártot kell szer­vezni, míg a mások a jelen­legit radikálisan átalakítva kívántak új pártot építeni. Jónéhányan figyelmeztették a résztvevőket, hogy ne rio­gassák már most a kongresz- szust a pártszakadással, in­kább a reformerők győzel­mére kell törekedni. A modellváltás-rendszer­váltás kérdésének eldöntésé­hez sokan fontosnak tartot­ták, hogy a reformkörök mondják ki nyíltan: kiktől, milyen áramlatoktól hatá­rolódnak el. Például, ha rendszerváltásról van szó, akkor élesen el kell határol­niuk magukat a Ribánszki- féle áramlattól. A tanácsko­zás résztvevői végül is a rendszerváltás mellett tették le voksukat abban az érte­lemben: az elmúlt 40 év so­rán létező rendszer nem te­kinthető sem szocialista for­mációnak. sem afelé muta­tó közvetlen átmenetnek. Ezekről a kérdésekről is szólt Nyers Rezső, az MSZMP elnöke a tanácsko­zást záró nagygyűlésen. Elöl­járóban megerősítette a ta­nácskozás döntését, hogy új szocialista pártra van szük­ség. Ennek létrehozásán munkálkodik az MSZMP ve­zetősége, erről vitatkoznak a reformkörök és a párt más áramlatai is — a legjobb megoldásokat keresve — mondotta. A pártelnök véle­ménye szerint ez a párt örököse és folytatója a Ma­gyarországon száz éve léte­ző szocialista mozgalomnak. Utalva arra a tanácskozá­Színvallások ideje son is lezajlott vitára, hogy gyökeresen új vagy megre­formált pártra van-e szük­ség, ismételten kijelentette: az MSZMP-ből kell reform­pártot kialakítani. Ugyancsak a reformkörök vitáját fel­idézve leszögezte: a párt egészéhez képest nincsenek többségben azok, akik a re­formok tudatos vallói, vál­lalói és harcosai, ök megha­tározó kisebbséget alkotnak, de ez nem jelenti azt, hogy a többség reformellenes. Az igazi kérdés az, hogy a még bizonytalan párttagokat si­kerül-e a reformerőknek megnyerniük, vagy a kétel­kedés és a keserűség keríti hatalmába őket? Nyers Rezső a párt meg­újulásához szükséges felté­telek közül elsősorban a ve­zetéssel foglalkozott. Megíté­lése szerint nagyon sok új vezetőre van szükség, s a vezető posztokat elsősorban a fiataloknak kell elfoglalni­uk. Azoknak azonban nem szabad ilyen funkcióban ma­radniuk. akik tisztességes emberek, de a vezetésben csak szürkék tudnak lenni, tehetetlenek. A párt elnöke részletesen szólt az MSZMP törekvései­ről, a politikai egyeztető tár­gyalásokon képviselt maga­tartásáról. Ezzel összefüggés­ben hangsúlyozta: a több­pártrendszert elvi alapon kell elfogadni, mert társa­dalmi értéket fog hordozni a szocializmus, a magyar nép számára. De senki ne gon­dolja azt. hogy a nép érde­ke száz százalékig bármikor azonos a pártok egyeztetett érdekével. A társadalmi szervezetek és a társadalom önszerveződései teljesíthetik csak ki a pártok útján szer­veződő magyar demokráciát — hangoztatta. Nyers Rezső foglalkozott a modellváltás-rendszervál­Az MSZMP képviselője­löltjét Pozsgay Imre, a párt elnökségének tagja követte a szónoki emelvényen. Beve­zetőjében hangoztatta, hogy közeledvén a kongresszus­hoz, küzdvén egy ió kiegye­zésért a nép javára a szín­vallások ideje is eljött. Meg- ítéltetését elsősorban e kör­re bízza, mert kezdettől fog­va részt vett a reform-moz­galomban. Rámutatott arra, hogy a párt iránti bizalom- hiány a válság logikus kö­vetkezménye és terméke. Ha ez nem így vetődik fel a kongresszuson, akkor a párt hiába küzd ilyen-olyan plat­formok alapján, a nép bizal­mát nem tudja meg- vagy visszaszerezni. Szerinte a párt sem a politikai egyezte­tő tárgyalásokon, sem a nép szemében nem erőtlen, mert bár veszteségei hitelben és tekintélyben is óriásiak, most nem hatalmi tényező­ként, hanem politikai küzdő­iéiként kíván részt venni a tárgyalásokon. Pozsgay Imre fontosnak tartotta tisztázni, hol húzó­dik a párton belüli erők kompromisszum készségének határa. Ez nem jelent ítél­kezési jogot, de megbékélés­re sem ad lehetőséget a re­formerőkétől merőben elté­rő koncepcióktól. Egy ilyes­fajta magatartás a nemzet félrevezetését jelentené. a reformerők saját vereségét készítenék elő. Ezzel össze­függésben hangoztatta: ki­egyezésre, egyezkedésre a homlokegyenest más nézetet vallók közöt nincs lehetőség. A nyílt elhatárolódással Szerinte a párt reformerői tiszteletet, becsületet vív­hatnak ki a még ingadozó párttagság körében, s e lé­péssel tárgyalási alapot is teremthetnek a nemzet szá­mára. Ugyanakkor figyel­meztetett az eltérő nézetek tiszteletben tartására, hi­szen a politikai pluraliz­mus elvi vállalása ebben az irányban is szabadságot te­remt. A kisebbség védelmében szólt arról, hogy minden fontos, kezdeményező gon­dolat e körből származik, ezért a párton belüli demok­ráciában épp úgy, mint a társadalomban, a legszigo­rúbb garanciákat kell meg­teremteni a kisebbség vé­delmére. Véleménye szerint a meg­újuló magyar szocialista párt nem számíthat téved­hetetlen, kizárólag tiszta lappal induló emberekre. Akiket viszont valóban sú­lyos felelősség terhel az el­múlt évtizedek hibás dön­téseiért — s bennük nincs kellő önmérséklet, önisme­ret —, a párt kérje őket ar­ra, hogy ne vállaljanak tisztséget, illetve tegyen ró­la, hogy ne vállalhassanak funkciót. Pozsgay Imre kifejezte meggyőződését, hogy a kong­resszus vereségeken és sike­reken edzett, tiszta gondol­kodású vezetőket fog vá­lasztani, ha a reformkörök és a reformmozgalom szán­déka érvényesül. Ily módon nem egy „átmentési műve­let” megy végbe, mint azt némelyek képzelik, s mint ahogy ezt a politikai ellen­felek feltételezik. A párt bi­zonyítani kívánja: nem egy­szerűen elitváltásban, ha­nem rendszerváltásban gon­dolkodik, a modellváltás azon értelmében, ahogy azt a reformkörök megfogal­mazták. Pozsgay-nyilatkozat — A pártból havonta több mint tízezren lépnek ki, többségük munkás. Indíté­kaik különbözőek, az okok között minden bizonnyal a névváltoztatási szándék is szerepet játszik — közölte az MTI munkatársának kér­désére válaszolva Pozsgay Imre. Szerinte a kilépések alapvető oka, hogy az új társadalmi helyzetben a konglomerátum-szerű politi­kai párt választási párttá alakul át, s a jövőben nem állam-pártként, hanem csu­pán a politikai küzdőtér egyik tényezőjeként vesz részt a politikai csatározá­sokban. A változásnak szük­ségképpen be kell következ­nie, mert az új szerepválla­lás nem lilik össze a párt megszokott képével. Ami a munkás jelző elmaradását illeti, a reformerők valóban új szocialista pártot szeret­nének látni a kongresszus után, Jogállami, demokratikus alapokon, a demokratikus szocializmus értékeit vállal­va, s egyáltalán nem a mun­kásoktól megszabadulva. El­lenkezőleg. Egyébként is a munkás jelző nem az MSZMP-re nézve, hanem a munkások szempontjából volt kínos akkor, amikor rá­juk hivatkoztak olyan dön­tések meghozatalakor is, amelyek a mai helyzetbe ve­zették az országot. Pozsgay Imre nem a kilépésben, ha­nem az új párttal való azo­nosulásban látta a követen­dő magatartást. Szerinte a párttagok többsége ezt az utat választja a kongresszus után. Az MSZMP reformkorok és reform-alapszervezelek Országos Koordinációs Ta­nácsába választották Szol­nok megyéből dr. Szegedi Károly ügyvédet, Programról, cél kitűzésekről — politikai fórumon, Szolnokon Bemutatkozott a Szabad Demokraták Szövetsége Nehéz dolga van a tudósí­tónak, amikor egy csaknem négyórás eszmecsere tartal­mát kellene egyetlen cikkbe sűrítenie — a tárgyilagosság igényével. A politikai közélet esemé­nyeként bemutatkozott Szol­nokon is a nyolc hónapja már pártként működő szer­vezet, de párttá csak a közel­jövőben, a párttörvény meg­születése után váló Szabad Demokraták Szövetsége, amely a honi ellenzéki ha­gyományok követőjének vallja magát. Politikai fóru­mot tartattak szombat dél­után a Hazafias Népfront megyei székházának díszter­mében, ahol mintegy 120 fő­nyi hallgatóság előtt a Szö­vetség központi képviselői, az országos tanács tagjai is­mertették a szabad demokra­ták programját, meghatáro­zott célkitűzéseit. (Előző es­te hasonló rendezvényre Jászberényben került sor.) A beszélgetésnek, párbeszéd­nek is szánt eszmecserében elsőként Rajk László adott képet az SZDSZ programjá­ról, olykor sarkítva gondola­tait, hogy jellemezhesse a Szövetség más ellenzéki pár­toktól is különböző sajátossá­gait. Elöljáróban történelmi „pártnak” nevezte az SZDSZ-t, abban az értelem­ben, hogy a demokratikus el­lenzéki mozgalmak egyetlen jogos folytatója, magába ol- yasztván annak hagyomá­nyait. Mondandóját lényegé­ben három fogalom köré cso­portosította: ellenzékiség, európaiság és radikalizmus. E fundamentális fogalmak értelmezését adva hangsú­lyozta többek között, hogy az SZDSZ alapvetően ellen­zéki, ami határozott szakí­tást és szembenállást jelent mindazzal, amit az MSZMP képvisel, s a szervezet arra törekszik — ez a vélemény- cserében elhangzó kérdések­re adott válaszokban is meg­fogalmazódik —, hogy „ellen­zékbe állítsa az egész nem­zetet”. Egyébként az ellen­zék természetes és szüksé­ges egy pluralista demokrá­ciában — jegyezte meg az előadó. Ami pedig az euró­paiságot illeti, vonatkozik ez azokra a módszerekre is, amelyekkel célkitűzéseinek eléréséért száll síkra az SZDSZ. Rajk László szerint csak a szabad, törvényes vá­lasztások törvényesíthetik a ma működő pártokat is. Csak azok biztosíthatják le­gitimitását. Ami pedig a gö­dörben lévő magyar gazda­ság kiútját illeti, békés át­menettel, s nem forradalmi úton kívánják elérni, olyan utat választva, amely az európai integrációhoz kínál lehetséges módozatokat. Szó esett az új alkotmányról is, amelynek megszületését a szövetség nem sürgeti, de ugyanakkor sajátos vonás­ként olyan új elemekkel kí­vánja gazdagítani, mint az egészséges, emberi környezet­hez, a létminimumhoz való állampolgári jog. Az európai­ság összefüggésében az egyik kérdezőnek is válaszolva Rajk László a fórum során kifejtette, hogy a semleges­ség, azaz szakítás a jelenlegi szövetségi rendszerrel, igaz, hogy segíthet abban, hogy közelebb kerüljünk Európá­hoz, de ma inkább perspek­tivikus cél, és az eléréséért vívott küzdelemben a lépés­ről lépésre haladás módszere lehet eredményes. Választás, esélyegyenlőség, tömegkommunikáció — cím­szavak, melyek egy-egy szó­ban forgott témakört jelez­nek. Az utóbbi, a tömegkom­munikáció különös hangsúl­lyal került terítékre — a ki­bontakozó vitában érintve a megyei nyilvánosság problé­máit is —, s Rajk László el­sősorban a nagy technikai fejkészültséget igénylő, széles hatósugarú televízió műsor- politikáját illette súlyos kri­tikával, nem tartván megfe­lelőnek a tévé jelenlegi hír­adási gyakorlatát, szerkesz­tési szemléletét, ami az ellen­zékiek, az SZDSZ publicitá­sát is kedvezőtlenül érinti. A kérdésekre adott vála­szokban, főképp a közelgő választások esélyeit latolgat­ván, a fórumon többek kö­zött elhangzott: az SZDSZ bár kormányzásra is képes­nek érzi magát, határozott programja van a jövőre — Rajk László úgy fogalma­zott, elfogadható jelenleg csak nekik van egyedül, amellyel ki lehet vezetni a gödörbe juttatott országot — de koalíciós megoldásban gondolkodik, azaz a hatalom részeseként kíván ott lenni az irányításban. Az MSZMP- vel azonban semmifélekép­pen nem kíván közösségre lépni, programjának ez is egyik sarkalatos pontja. A fórum résztvevői — szolnokiak, a megye külön­böző településeiről érkezet­tek, ellenzéki szerveződések, pártok tagjai — nagy figye­lemmel, mély érdeklődéssel kísérték az előadók szavait, Vass István esztergályos gondolatait is, aki az üzemi munkásság oldaláról világí­tott meg néhány problémát, s az Ellenzéki Kerekasztal tár­gyalásain is terítéken szerep­lő kérdéssel kapcsolatban — kivonuljon-e az MSZMP a munkahelyekről — határo­zott igen formájában fejezte ki az SZDSZ álláspontját, s ugyanakkor aláhúzta a füg­getlen szakszervezetek mun­kahelyi létrehozásának szük­ségességét. Áttekintést ka­pott a hallgatóság a szerve­zeti életről is; arról például, hogy az SZDSZ, melyet azzal „vádolnak”, hogy túlságosan értelmiségi és fővárosköz­pontú, miként akarja szélesí­teni vidéken is tagságának tömegbázisát. Jelenleg egyéb­ként 4400 tagja van, és 57 helyen működik vidéki cso­portja a szövetségnek; a megyében Szolnokon és Jász­berényben, s a tájékoztatás szerint születőben a kun­szentmártoni. Az első nyílt fórummal Szolnokon új szín jelent meg a megyeszékhely közéleti, po­litikai palettáján; az eszme­csere bőségesen adott módot az érdeklődőknek, hogy meg­ismerhessék, — nemcsak élő szavakban, de az esemény­hez „mellékelt” írásos doku­mentumok tanulmányozásá­val is: mit is akar a Szabad Demokraták Szövetsége. V. M. Megalakult az erdélyi körök országos területe Az erdélyi körök és egye­sületek első országos tanács­kozásán Szegeden a résztve­vők megalakították az Er­délyi Körök Országos Ta­nácskozó Testületét. Hama­rosan létrehoznak egy mun­kacsoportot, ez megbízást kap azoknak az elvi és gya­korlati lépéseknek kidolgo­zására, amelyekkel megha­tározzák az országos testület működési kereteit,

Next

/
Oldalképek
Tartalom