Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-02 / 208. szám
Maoazito 8 Hajdan kaménykalapoa urak voltak Egy nap a bírósági végrehajtókkal Az utazásra készülve, mivel eddig életemben nem láttam még végrehajtót, elképzeltem hogyan is festhetnek majd. Legfeljebb filmbéli élményeimre hagyatkozhattam, ahol keménykalapos urak rendőri, csendőri támogatással foglaltak le ingóságokat, hajtottak el állatokat, ürítettek ki lakásokat. Magam is meglepődtem, amikor két huszonéves ifjú ember mellé szálltam be a kék Zsiguliba. Rövid bemutatkozás után indultunk a jászsági „körútra”. A végrehajtók már ismerték a terepet, így a legutóbbi útjuk óta felhalmozódott akták alapján előre megtervezték, milyen sorrendben keresik majd fel az adósokat. Első állomásunk Űj- szász volt. A leromlott állapotú ház tulajdonosát nem Az idő változatlan, szemerkélő esőben dolgavége- zetlenül mentünk tovább Jászladányba. A faluszélen levő kis utcába már csak gyalogosan tudtunk bemenni. Hamar megtaláltuk a keresett címet. Kedvesen fogadott az adós 50 év körüli apja: — Gyertek beljebb fiúk, ne álljatok kinn az esőben, hallgassatok egy kis zenét. Mindent tudok, de fizetni nem. A fiam most számol el a kisiparossal akinek dolgozik, talán szeptember elején tudunk egy részletet fizetni a hétezer forintból. Gyanútlanul elmeséli, hogy a bömbölő zenegépet most vette a fia, így ezt biztosítékul lefoglalták a végrehajtók. Míg a papír készült, az öreg a gazdasági helyzetről, a geopolitikai Utunk következő állomása Jászárokszállás, itt két címet kerestünk, mindkét helyen gyorsan végeztünk. A nap első „gazdag” adósa már hosszú ideje rendületlenül fizeti a szomszéd feljelentgetései miatt kiszabott bírságokat, ezt is kifizetné, de most nincs pénze, így csekket kért. Valahogy nem érdekli az egész. A perek, követelések hátterét a végrehajtók és jómagam sem ismertem, így eléggé tanácstalanul távoztunk. A másik helyszínt már óvatosabban cserkésztük be, mivel az előttünk itt járt végrehajtókat vasvillával kergette meg a felbőszült adós. Mielőtt bementünk kis haditanácsot tartottunk, hol álljon a járó motorral az autó, hogyan beszéljünk. Meglepetésre most üres kézzel jött elő az idősödő ember, jámboran végighallgatta, miért jöttünk. Nefn tudja kifizetni a kétezer forintos bűnügyi költséget, hiszen naponta öt liter tej árából él, amit egyetlen tehénkéje ad. Nincs mit tenni, autóba ültünk, indultunk tovább Jászfényszarúra. Közben volt időnk beszélgetni, arról kérdeztem az újdonsült ismerőseimet miért választották ezt a szakmát, hogy érzik magukat? — Én három éve csinálom már, a katonaság után úgymond véletlenül kerültem ide — mesélte a „rangidős”. Egyaránt van előnye és hátránya is ennek a munkának. Kötetlen munkaidőben dolgozunk, rengeteg embert, helyzetet ismerünk meg, önállóak vagyunk. Nem jó viszont látni azt a sok nyomorúságot, ami az utóbbi időben 9»ak nő, ugyanakkor találtuk otthon, két álmos fia fogadott bennünket. Bár csak 800 forint tartozása volt, a lakásban szétnézve egyetlen ilyen értékű lefoglalható tárgyat sem láttunk. Nem csoda, hiszen amikor a végrehajtó egy tenyérnyi tiszta helyet keresett az asztalon, hogy megírja a jegyzőkönyvet, sörösüvegek tömegét kellett arrább tolnia. Egy újabb utcába kanyarodva már magam próbáltam kiszúrni, melyik házban lakik a 10 ezer forinttal tartozó rokkantnyugdíjas asszony. Sikerült. A bepu- colatlan ház ajtaján kopogtatva gyerekhang szólt ki sokára. — Nincs itthon anyukám, bezárta az ajtót, a kulcsot pedig elvitte. Hihető meg nem is, ő már régi adós, a kopogtatásáról is megismeri a végrehajtót. kérdésekről, saját sorsáról mesélt. Három hónapja a fiával együtt munkanélküliek, de segélyt még nem kértek és nem is akarnak, majdcsak meglesznek valahogy. Távozásunkkor még ő köszönte hogy meghallgattuk, búcsúzásul karját széttárva mintegy beletörődve a sorsába csak annyit mondott: „Ez van gyerekek”. J ásza páti n öt évvel ezelőtt kölcsönadott 8 ezer forintot kellett volna behajtani, de az adós élettársa hevesen kifakadt a kérő idős házaspár ellen, mivel tanúkkal tudják bizonyítani, hogy két részletben évekkel ezelőtt már visszafizették azt. Lehiggadva, már csendesebben kért tanácsot, mit lehet tenni. Gyors útbaigazítás után az „ügy” valószínűleg visz- szakerül majd a bíróságra. nem lehetünk érzelgősek, legfeljehb megértőek. Nekem nem volt még konfliktusom egyetlen adóssal sem, úgy érzem, a legtöbbje megérti, hogy mi végrehajtóik, és nem ítélkezünk. Ettől függetlenül gyakran végig kell hallgatni a sokszor jogosnak vélt sirámokat, ekkor ha látom, hogy tanulatlan és tudatlan az adós, néhány felvilágosító eligazító tanácsot is adok nekik. Azért első helyre mindig a pénz gyors behajtása kerül, hiszen jutalékrendszerben dolgozunk. Az utóbbi időben viszont hiába nőtt az adósok száma és a behajtandó összegek nagysága is, a százalékokat úgy rendezték, hogy hiába zárunk le több ügyet nem kapunk többet értük. A munkánk nő, dte a fizetésünk nem, havonta 50—60 aktát kell „lerendezni.” Társa néhány éve már dolgozott a végrehajtó irodánál, most három hete járja újra a vidéket. Jogra szeretne jelentkezni, ezzel a munkával úgymond tűzközel- be kerül, és emberismeretét is gyarapíthatja. Ismerősei tudják mit csinál, de azért nem dicsekszik vele, bár véleménye szerint a munkájuk megítélésében az előítélet erősebb mint a megalapozott vélemény. Jászfényszarun a korábbinál nagyobb érdeklődéssel néztek ránk az emberek. Az első ügyfél nem a megadott címen lakik, de most egyébként is dolgozik, ötezer forinttal tartozik az OTP-nek, az erről szóló végrehajtási lap átvételét az anyja három kereszttel igazolta. Mivel ő már régi ismerős, a közben összegyűlt tömeg közepén pár percig jól elbeszélget a végrehajtóval, Míg a másik adóst megtaláltuk, a gépkocsivezetőknek minden tudására szükség volt, hogy a felázott utcákon célhoz érjünk. A rögtönzött egyszemélyes auto- cross verseny végén azonban kiderült, a megadott cím itt is rossz, de szerencsére egymás szavába vágva találgatták a hazánkból kijövő emberek, hol is lakhat valójában. Az útbaigazítás nyomán hamar megtaláltuk a 11 ezer forint gyermektartással tartozó apát. Nagy hanggal kezdte, őneki bizony folyamatosan volt munkaviszonya, nem érti az egészet. Káromkodik, hogy a jelenlegi munkahelyén 113 ezer forint tartozást írtak a lapjára emiatt. Megnyugodva, szinte boldogan szólt aztán a népes rokonsághoz, „Na ugye megmondtam. hogy nem is olyan sok az”. Aztán beült az XX-es Wartburgba, és társaival elhajtott. Pénzt itt sem láttunk, majd a munkáltató apránként levonja fizetéséből. Ezen a napon úgy tűnt, se kedv, se pénz, mindkettőt elmosta az eső. Indultunk visszafele. Jászalsószentgyör- gyön még megpróbáltunk egy gyermektartásdíj-hátra- lékot behajtani, de csak a szülők voltak a megadott címen. Fiukat több éve nem látták, kapcsolat nincs közöttük. Talán ha azzal kezdtük volna, hogy pénzt hoztunk. .. Átlagos nap volt Ahogyan a két kísérőm mondta, ez átlagos nap volt, de a legtöbb ilyen. Az igazságügyi gyakorlatba a perek lezárása után utolsó láncszemként kapcsolódik a végrehajtás, és a munkájuk nehéz. A néha évekig elhúzódó - tárgyalás után nálunk csapódik le a végrehajtást kérők türelmetlensége, a vesztesek dühe. Ritkán előfordul, hogy ez a düh tettlegességgé fajul. Néha a rendőrök segítségére szorulnak, hogy jelenlétükkel is erősítsék a törvény szavát egy-egy lakáskiürítésnél, gyerekkiadásnál. Néha tévednek, néha felesleges a munkájuk, hiszen az egy-egy felmentéssel, foglalás alóli feloldással minden kezdődik elölről. A megyében az első félévben közel ötezer végrehajtási lapot kézbesítettek ez az egész 1987. évinek a kétharmada. A pénzköveteléseket akár állami intézmény, akár magánszemélyek, egyre inkább bírósági útra terelik. Érezhető, hogy mindenki sürgeti a kintlevőségek behajtását. A követelések osztályozásánál kiderül, egyre több az olyan tartozás, amelyik a szegényedésre utal, de nő a nagy összegű követelések száma is. Az emberek érzéknyebbek lettek, egyre körültekintőbben kell eljárniuk, ritka a zámyitás, az erőszakos lefoglalás. Nehezedett a munkájuk azzal is, hogy az adósok felkutatásában most már nem kérhetik a rendőrség segítségét. Nehézkes a lefoglalt ingatlanok, bútorok, lakásfelszerelési cikkek értékesítése, árverezése. Megismerve — már amennyire egy nap alatt meg lehetett ismerni — a végrehajtók munkáját magamban összegezve a történteket arra jutottam, nem szívesen lennék sem adós, sem pedig a tartozás behajtását kérő. Igaz, hogy nem lehet előre tudni mikor kényszerül valaki felvállalni akár az egyik, akár a másik szerepet. Törő András Néha a vasvilla is előkerül Ec van gyerekek Gyári pillanatok Képeink a Szolnoki Mezőgép törzsgyárában készültek Fotó: N. Zs.
