Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-19 / 222. szám

1989. SZEPTEMBER 19 fflÉPlAP 3 „Még magasról nézvést megvolna az ország” Településkutatás, településpolitika Az ember mint alany és tárgy Olyan időszakban, amikor az állami költségvetés kiadá­si oldalán egyre inkább jelentkezik a restrikció, azaz a te­lepülésfejlesztést is érintő megszorítás, amikor a közelmúlt­ban egy Szolnok megyei község, Tiszaug akart a helyi tele­püléspolitikájával számára szimpatikusabb Bács-Kiskun me­gyéhez csatlakozni, valamint amikor lapunkban nemrégiben konkrét településfejlesztési elképzelésekről beszélt a Szolnok Megyei Tanács illetékese, nos ezek miatt is bizonyára nem érdektelen a településpolitikáról, a településkutatásról szól­ná. Ezért is kerestük fel Kecskeméten, az MTA Regionális Kutatások Központja tudományos osztályvezetőjét, dr. Csa­tári Bálintot, aki jó ismerője Szolnok megyének, már csak azént is, mert szülővárosa a nagykun város, Karcag. A sok­rétű beszélgetés lényegét adjuk közre lapunk háromrészes sorozatában. * * * A településkutatás az ala­pokig lemenően gyűjti és rendszerezi a településfor­máló folyamatokat. A tele­pülés egyrészt társadalmi képződményként az emberi létezés, a társadalom műkö­désének színtere, másrészt bizonyos fokig eredménye is ennek a működésnek. Ily módon — értelemszerűen — a településpolitika része a társadalompolitikának. Te­hát az a gyakorlat, ami a te­lepülések funkcióit igyekszik részint meghatározni, illetve Sajnos az elmúlt évtizedek szocialista településpolitiká­jára az volt a jellemző, hogy egy centralizált, felülről dek­larált, maradékelvet megva­lósító szisztéma szerint ítél­ték meg, vajon az egyes te­lepülések milyen funkciót is töltenek be a társadalom életében. Ez a szisztéma tor­zította el sok esetben azt a szerepkört, ami az adott te­lepülés területellátó rangját valójában megadta, vagy megadhatta volna, s amiből logikusan egy más tartalmú és értelmű fejlesztésnek kel­lett volna — éppen a kérdé­ses település számára — kö­vetkeznie. Az elmaradott térségekre így nemcsak az volt a jel­lemző, hogy ama bizonyos maradékelv szerint jutottak — ha jutattak — a pénzesz­közök a fővárosból vidékre, hanem az is, hogy az infor­mális csatornák törvénysze­Az ilyen ellentmondásos helyzet kialakulásában óriá­si szerepe van annak, hogy az emberek alanyként és tárgyként vesznek részt a különböző folyamatokban. Vannak deklarált kapcsola­tok, tehát hogy földhivatal­ba, körzeti orvoshoz stb. ho­vá kell mennünk. Ez a szer­it Kanadai Szenátus küldöttségének látogatása A magyar Országgyűlés meghívására vasárnap Bu­dapestre érkezett a Kanadai Szenátus Európa Bizottságá­nak küldöttsége, Terry Clif- fordnak, a bizottság elnöké­nek vezetésével. A delegá­ciót hétfőn az Országházban fogadta Fodor István alel- nök. A megbeszélésen ma­gyar részről tájékoztatás hangzott el a parlament vál­tozó szerepéről, ezen belül részletesen szóltak az Or­szággyűlés munkájában részt vevő független és ellenzéki csoport működéséről. A ten­gerentúli vendégek kérdésé­re szó volt a békés átmenet törvényes garanciáiról, s az ezzel összefüggő külföldi tő­kebefektetések lehetőségei­ről. Kanadai részről érdek­lődtek a választások várható kimeneteléről és a pártok kö­zötti együttműködés esélyei­ről. A nap folyamán a kanadai szenátus tagjai találkoztak Berecz Jánossal, a külügyi bizottság elnökével. ehhez igazítottan az adott települést fejleszteni, nevez­hető településpolitikának. S lényeges dolog, hogy e poli­tika kialakításában helyet kell kapjon mindazon tudo­mányágak művelőinek a vé­leménye, akik azon bizonyos alapvető folyamatokat (gaz­dasági, politikai, földrajzi, etnikai stb.) önállóan és az egész részeként is vizsgálni képesek, s ezek tükrében fo­galmazzák meg a fejlesztési döntésekhez szükséges alap- információkat. rű működése következtében is kialakultak aránytalansá­gok. Ezen aránytalanságok feltárását pedig éppen az a kutatás hivatott elvégezni, amelyik a település társadal­mi funkciója felől igyekszik közelíteni annak fontossá­gát, hierarchikus elhelyez­kedésének realitásait. Ebből következik az is, hogy a te­lepüléskutatás — említette dr. Csatári Bálint — alapve­tően kell hogy foglalkozzon a településeknek a hálózatá­val. Ennek az az oka, hogy a deklarált társadalmi, ite- rületellátó funkcióját teljes- körűen be nem töltő telepü­lés épp oly problémát okoz, mintha egy község például a területellátó szerepéhez ké­pest többet vállal magára, amire nem annyira a lehető­ségei, sokkal inkább a spon­tán folyamatok predésztinál- ják, sőt kényszerítik. vezés kizárja a szubjektív döntés lehetőségét, s itt az ember tárgya a terület fo­lyamatainak. De vannak alanyi döntések, amikor egy jó fogorvost nem a körzeti SZTK-ban keresünk fel, amikor egy jó autószerelő műhelybe a megyehatáron túlra is elmegyünk. A spon­Áldatlan állapotok ural­kodnak a szolnoki Alcsi vá­rosrész egyik szögletében, már ami a belvízhelyzetet illeti. Ugyanis belvíz kelet­kezik csapadékos időjárás esetén, s mondhatni, hogy akkor minden úszik a Hó­virág utca környékén. Ez annak hatása, hogy a terü­let a vidék legmélyebben fekvő része, s a kötött tala­jon a víz ide folyik, azután innen már nem tud tovább­folyni. A dolog érdekessége, hogy komoly csatornarendszert építettek ki az elmúlt évek­ben, csakhogy az olyan, mint a két végén lezárt alagút: jelen pillanatban nem vezet sehonnan sehová. Az építke­zés kezdetén még minden­ki boldog volt, mert az épí­tők megígérték, hogy olyan száraz lesz a környék, mint a Szahara, de ebből végül nem lett semmi. Pedig csak tán lakossági döntések sok esetben — s ezt sugallja a demokratizálás igénye is — településfejlesztési konzek­venciákat kell hogy jelentse­nek. Ehre jó példa volt az a Szolnok megyei kutatás, ami 1985-foen kezdődött, s ami a falvak térbeli kapcsolatait elemezte. A vizsgálat során a községek szakigazgatási szer­veit 250 kérdéssel „megso­rozták”. Ezek a kérdések ar­ra vonatkoztak, hogy példá­ul a lakosok milyen telepü­léseken mozognak napi vagy havi gyakorisággal, hol pia- coznak, hova kell járni és hova járnak maguktól or­voshoz. A felmérés ezúttal is megmutatta a település tényleges szerepkörét, és meglepő módon az derült ki, hogy ez, adott esetben, eltért a rájuk testálttól. A kutatás eredménye viszont — ami sokaknak nem is tetszett — az lett, hogy a mostani öt­éves terv során, amikor a központi településszerep­körhöz járó fejkvótákat osz­tották, akkor Szolnak megye tanácsa eltért a klasszikus besorolástól, és például Kunhegyesnek, Tiszaföld- várnak, Jászapátinak és Kunszentmártonnak, épp a vizsgálat alapján, magasabb területellátó szerepkört célzó pénzösszeget osztott szét, mint a formálisan nagyobb vonzáskörzetű Karcagnak. Csak semmi önállóság Az ilyen kutatási eredmé­nyek jelentősége — feltéve, hogy a megvalósítás sem marad el — azért is óriási, mert amikor deklarálták a hierarchizált településpoliti- kát, tehát hogy pl. van: részleges alsófokú központ, alsófokú központ, kiemelt al­sófokú központ stb., akkor az összesen tizenegynéhány kategória bármelyikéhez, csak meghatározott fejlesz­tési célokat lehetett hozzá­rendelni. Tehát az önfejlő­dés, az önálló cselekvés le­hetősége szinte eleve kizárt volt. Ez az infrastruktúrára ugyanúgy vonatkozott, mint az ellátó hálózatra. A Tisza­zugban például óriási nehéz­séget és felfordulást jelen­tett, hogy a bíróságot és az ügyészséget átvitték Mező­túrra, hiszen Csépáról egy nap alatt sem lehet Mező­túrt megjárni. (folytatjuk) Következik: Épüljön-e to­vább Szolnok? Szilas Péter annyit kellene tenni, hogy a már meglevő, különálló csa­tornákat össze kellene kötni egymással, és a szivattyúkat működtetni, hogy a vizet át­nyomassák. a megfelelő hely­re. A félbehagyott munkának van még egy káros oldala: a megépült csatornahálózat hol nyitott, hol zárt' Természete­sen ahol a tegtöbb víz gyű­lik össze, ott nyitott, amely még hagyj án lenne. De az­zal, hogy onnan az összeköté­sek hiánya miatt nem fo­lyik el a víz, már több mint bosszantó, mivel eső esetén olyan, mint egy megáradt patak: kiönt. A visszamaradt víz nyaranként posvánnyá változik, s bűzt áraszt. A környék lakói eddig hiá­ba várták sorsuk jobbra for­dulását, csak a lassan is­merős tűzoltók közreműkö­désében, és a szaharai idő­járás, vagy netán más el­Magyarország — Izrael Diplomáciai kapcsolatok Horn Gyula külügyminisz­ter meghívására tegnap rö­vid munkalátogatásra Ma­gyarországra érkezett Mose Arensz izraeli külügymi­niszter. A délelőtti órákban Horn Gyula és Mose Arensz meg­beszélést folytatott a Külügy­minisztériumban. Ezután a két külügyminiszter aláírta és kicserélte a Magyar Nép­köztársaság és Izrael Állam közötti diplomáciai kapcso latok helyreállításáról ren­delkező okmányokat. Az alá­írással létrejött a nagyköve­ti szintű diplomáciai viszony a két ország között. A ma­gyar kormány az aláírás kapcsán egyúttal .kifejezte köszönetét a svéd kormány­nak, amely a diplomáciai kapcsolatok 1967. június 12- én történt megszakítása óta ellátta a Miagyar Népköztár­saság érdekvédelmét Izrael államban. Csak korszerű gépekkel lehet Egy perc alatt egy nadrág A Vörös Csillag Ruházati Ipari Szövetkezet kunszent­mártoni üzemében csak kül­földre gyártanak és ez teszi különlegessé a helyzetüket. Az NSZK-beli Brühl cégszá­mára varrnak férfi divatnad­rágokat már 1972 óta, mind­két fél megelégedésére. Mint Szilák Béla, az üzem helyettes vezetője elmondta, a közel száz személyt foglal­koztató varrodában ^naponta két műszakban 800—900 nad­rágot gyártanak, és ez igen­csak igénybe veszi a gépeket. Bár eddig is a legjobban gé­pesített, modern gépekkel felszerelt üzem volt az itte­ni, a nyugati partner is elé­gedett volt a munkájukkal, mégis hatmillió forintért új gépeket szereztek be. A nyolc új gép — melyek kö­zött olyan is van, amelyet eddig még az NSZK-ban sem használtak — segítsé­gével gyorsabban, jobb mi­nőségben képesek megvarr­ni az előre szabott anyagok­ból a nadrágokat, mivel alapkövetelmény a select­men tes gyártás és a szállítá­si határidő betartása. Ezek­kel könnyebbé válik az átál­lás is, hiszen huszonhat faj­ta nadrág kerülhet le a sza­lagról, és egy-egy típus var­rását, ami 56—70 műveletből áll, előre programozottan kell végezni. A gyártás be­indulása után percenként vihetnek egy-egy kész nad­rágot a raktárba. jövetelében bízhattak. Pe­dig próbálkoztak a tanács­tagnál és a tanácsnál. Süket fülekre és üres zsebekre ta­láltak, mivel a további épít­kezésre állítólag elfogyott a pénz, s két-három éve nem is akar összegyűlni, pedig már csak a beruházás töre­dékét kellene megcsinálni. Az ott lakók állandóan rettegnek, hogy mikor önti ki őket a víz saját házaik­ból, hogy Ibire fölébrednek, vagy hazamennek, mi fog úszni a lakásban, ha esik az eső. Így lett az örömükből üröm, bizalmukból bizalmat­lanság, és egy darab szá­razföldből sziget — sajnos szó szerint — ahol az em­berek problémájukkal seho­vá nem tudnak fordulni. Valakiknek meg kellene már próbálni visszahozni őket a szárazföldre. M. T. A, Eltorzított szerepkör Ha máshová megy szeretőért Ha esik az eső Sziget lesz az utcákból Félbehagyták a munkát, mert elfogyott a pénz _Jegyzetlapotr A részvétel a fontos? Már megint nyakunkon az őszi BNV. Szeptember 22-én ismét megnyitja ka­puit a Vásár. Szükség van-e rá. Pro és kontra hangza­nak el érvek. S, hogy én az utóbbiak táborába tar­tozom, annak nyomós oka van. Vásári tudósítóként az a vélemény — érzés alakult ki bennem, hogy a BNV sokkal inkább egy olyan népünnepélyhez ha­sonlít, ahol a bóvliárusok­tól, a diszkón, a divatbe­mutatókon keresztül a la- cipecsenye sütögetőkig min­dennel találkozhat az em­ber, csak éppen az üzlet­kötések váratnak maguk­ra. Mintha a lényegről mindenki elfelejtkezett vol­na. Jól tudjuk, hogy ez nem elsősorban a vásár szervezőin, hanem a ma­gyar ipar fejlettségén mú­lik, de azért a Hungexpo- nak is lenne feladata bő­ven. Hisz a legtöbb pavi­lonban nincs levegő, szinte meg lehet fulladni. Egyik vállalatvezető is­merősöm mondta el, hogy ők tíz év alatt a BNV-n egyetlen üzletet sem kötöt­tek, pedig termékeik euró­pai mércével mérve is a jobbak közé tartoznak. Legfeljebb csak azok ke­resték meg őket a vásáron, akik műszaki tanácsokat kértek, vagy hiánycikkek után érdeklődtek. Ez pedig drága mulatság, hisz pél­dául egy 340 négyzetméte­res terület bérleti díja a nem túl magas reprezentá­ciós költségekkel együtt 3 millió forint körüli össze­get emésztett fel. így aztán úgy döntöttek, távolmarad­nak az idei vásáron már Zárnak a Hamarosan bezárnak a megye fürdői. A napsü­tés egyre gyengébb ahhoz, hogy az üzemeltetőknek megérné a szeptember utá­ni nyitva tartás. Vége a szezonnak. Néhány, télen is működő, uszodában már a hidegebb napokra ké­szülődnek. Nagyjiából tudni lehet, hány látogatója volt a me­gye nagyobb strandjainak, melyek többsége a Szol­nok Megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalathoz tar­tozik. Talán a szolnoki ti- szaligeti strand példája szemlélteti legkifejezőbben a forgalom alakulását. An­nak ellenére, hogy tízez­rek körében népszérű ez a hely, és nyáron ez­rek 'látogatnak ide, majd harmincezerrel keveseb­ben váltottak jegyet az idén mint tavaly. Nehéz lenne eldönteni, mi lehet az oka az érdeklődés visz- szaesésének. Talán a csúsz­da már nem hat az új­donság erejével? De fel­fogható a csökkenés a szeszélyes nyár következ­ményeként is. Lehet, hogy a múlt év májusa óta — rendhagyó módon — vál­tozatlan árú jegyek az emberek számára mégis drágábbak lettek. Mindenesetre a nyári időszakban nyitva tartó fürdők közül itt voltak a legtöbben. Előrelátható­an szeptember 22-én ren­dezik meg a hagyományos medencébált. A látogatottsági listán a télen is üzemelő szolnoki Damjanich uszoda a má­sodik a maga — augusz­tus 31-iy mért — kettő- százhuszonnégyezer láto­gatójával. Itt is érezhető, hogy tavaly melegebb volt a nyár. A múlt évi, ha­sonló időszakhoz képest most, negyvenezer fürdő- zővel volt kevesebb. A pálmát az idén Be­rekfürdő vihetné el. Két­ségtelen, hogy népszerűsé­nem állítanak ki, az így megsóprolt pénzt tévérek­lámokba fektetik, s inkább elmennek külföldi szakvá­sárokra, mert ott tényleg csak azok a szakemberek jelennek meg, akikkel üz­letet lehet kötni. Persze, most mondhatná bárki, hogy erre hamarabb is rájöhettek volna. így igaz, csakhogy egy pater­nalista — atyáskodó — ál­lamigazgatás gépezetében, ahol nem a valódi érték, hanem sokkal inkább a jó kapcsolat volt a döntő — ahol az ismeretség, vagy uram bocsa’ a rokonság elve uralkodott a teljesít­mények fölött — egy vál­lalati vezetőnek árgus szemmel kellett figyelnie a lehetőséget, hogy miként tud a felettesei kedvében járni, s mikor válthat né­hány szót mondjuk egy miniszterrel. Gondolták — jogosan sokszorosan megtérülhet a befektetés, akár támogatás, kedvezmény, vagy bármi­lyen más kiváltság formá­jában. Az elmúlt évtizedekben nem is volt kérdés, hogy egy vállalatnak érdemes-e résztvenni egy olyan pro- tokoláris rendezvényen, mit a BNV. Remélhetőleg azonban a jövőben már n^m lesz elegendő osztá­lyon felüli fogadást adni a Vásáron. Éppen ezért el kéne gondolkodni azon is, miként válhatna a BNV csupán népünnepélyből az­zá, amiért eredetileg is életre hívták: szakvásárrá, ahoi végre érdemi tárgya­lások is folyhatnának. N. T. strandok gét a messzeföldön híres kénes-jódos-brómos gyógy­vizének köszönheti. A ki­mutatásokból ítélve is vál­tozatlanul közkedvelt. Ed­digi bevétele öt és félmil­lió forint. A kihasználtság­ra nem panaszkodtak a strand gazdái. Fertőzés a Víz- és Csa­tornamű Vállalat egyik strandján sem történt. Berekfürdőhöz hasonló­an, október 1-jétől Cser- keszőlőn is átállnak a téli üzemelésre. Itt nincs szá­mottevő csökkenés a gyó­gyulni vágyók számában. Az átlagosan tíz százalé­kos látogatócsökkenésekre nem lehet rálegyinteni. Még komolyabb tény az, hogy a strandok üzemelte­tése — nem először hall­juk — hosszú évek óta veszteséges. El lehet kép­zelni, hogy mondjuk öt fo­rint belépőjegy-áremelés mennyit hoz a vállalat konyhájára, ha a látogatók kétharmada nyugdíjas és gyerek. A megoldást nem a drágább belépők jelen­tik. A családoknak sokszor már a jelenlegiek is ma­gasak. Szerencsésebb megoldás, ha a strandokhoz kapcso­lódó létesítményeket fej­lesztik. Tiszafüreden há­rommillió, Cserkeszőlőn 230 ezer. Berekfürdőn 130 ezer forint volt a vállalat kempingjeinek bevétele. Igaz — új létesítmények­ről van szó —, még nem lehet pontosan kiszámíta­ni a nyereséget. A Víz- és Csatornamű Vállalat ér­deke azt diktálja, hogy a strandolók fogyasztásából származó haszonból maga is részesedjen. Vendéglő­sökkel és más szolgálta­tókkal bérleti szerződése­ket kötnek, amit évente felülbírálnak. A forgalom­tól függően felbontják, yagy megújítják őket. SZ. Z,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom