Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)
1989-09-16 / 220. szám
10 I ^ÉPIAP 1989. SZEPTEMBER 16. Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Azt beszélik a faluban... Lehetne akár város is Kenderes kvártélyt, — a hajnali szürkeségben lo- háton hatalmát bejáró, kormányzó őfő- méltjáságát és a hajnali kettőkor munkába ihduló cselédembereket. És a múlt után jött a jelen, az 1960-as valóság. A megváltozott Kenderes, két szövetkezetével, ^ kastélyban otthonra lelt traktorista- iskolával, épülő új házaival, amelynek már I csak a legöregebb lakói emlékeznek a cselédsorra. — így volt? — kérdeztem, hogy vége lett, az ebédre várakozó kenderesi öregektől. Nem is tudom, miért akartam tőlük a választ. Nos, megkaptam! Egymás szavába vágva mondták, nem egészen így volt, márpedig, ha valakinek hiszek, nekik 'hihetek! Kivirult ez a település a Horthyék ideje alatt! Gondja volt rá a fő- méltóságúaknak, hogy példás legyen a falu képe. Szegények meg mindig voltak, — mondta valaki —, s lám, már megint vannak! Ki mint él... Ügy- hozta a helyzet, hogy a Történelmi lecke fiúknak című, 1960-ban készült 20 perces dokumentumfilmet az idősek klubjában lévő videón néztük meg. Fegyelem kellett erre a húsz percre, ami akkor igaznak, hihető valóságnak tűnt, helyenként már mosolyogtatja az embert. Ez a film ugyanis Kenderes háború előtti életét mutatta be, a csendőrszuronyok fényében csillogó pompát, vitéz Nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzójának kenderesi birtokát — amely meghatározó volt az egész falu életére, amely csak terhet, nyomort jelentett az itt élő, jobbára urasági birtokokon görnyedő népnek. Jó kontrasztokat mutatott a pergő kép: a Horthy-nemzetség „aranyágacskáját”, a fiatalon repülőszerencsétlenségben elhunyt Horthy István fiát, s a meztelen fenekű, meztélábas parasztgyerekeket. És,a kastély védett világán túl a parasztházakat, a négycsaládos cselédRendezett falu szép középületekkel A Horthy-kastély most is szép, gondozott Lehet tagadni, lehet vitatni, az azonban bizonyos: Kenderes rendezett település, nyílegyenes, széles utcáikkal, régi, de gondos gazda módján karbantartott középületeivel, s az utóbbi években a városiasodás tengernyi kicsi jelével. Ez a nagyközség nem szégyenkezik, ha a települést kettészelő négyes főúton végigszáguld akármilyen autócsoda, s messzi földön híres emberek néznek ki az ablakán. Márpedig egyre több autó száguld — a legutóbbi fölmérés szerint naponta 20 ezer (húszezer!) gépkocsi halad át a nagyközségen Debrecen—Budapest, vagy Budapest—Tiszafüred irányába. A 4-es főút mellett egyre nagyobb a forgalom a 34-es úton is, s különösen nyáron, a túristaszezon idején roppant elővigyázatosak a gyalogosan, kerékpáron közlekedők: a falu központjában keresztezi egymást a négyes és a harmincnégyes. A hatezer lakosnak azonban nem hozott nagy szerencsétlenséget ez a forgalmas út — inkább jó reményeket, hátha, itt a Kunság szívében tovább haladhatnának ők is — a városiasodás felé. Szakértők állítják, nem kellene hozzá sok idő, de még túl sok pénz se. A település ellátottsági mutatói jók, a víz-, villany-, járda- és úthálózat kiépítettsége eléri a 31 százalékot, már 5 kilométernyi gázhálózat szolgálja a családok kényelmét, a háztartások korszerűségét. Évente most is 30—33 családi ház épül. Bár még az ipartelepítés hősi korszakában se számoltak a megyében ezzel a nagyközséggel, tehetős családok lakják. Le merem ezt írni, miközben tudom azt is: manapság ötszáz körüli a munkanélküli nők száma, s a négyezerkétszáz munkaképesből sok eljár napjában a kenyérkeresetért. A helyi November 7. Tsz foglalkoztatja a legtöbb embert, utána meg nyomban a Középtiszai Állami Gazdaság következik, amelyik Kunhegyestől Kenderesig hajdanán a nagyüzemi gazdálkodás példáját, bemutatóját szerette volna adni —, s amelynek példáján sokáig békés egyetértésben dolgozott az a Vörös Cepel Tsz is, amely immár beleolvadt a mostaHa éveken, évtizedeken át, amikor még nem volt ilyen szegény az eklézsia, gondoltak volna Kenderesre is a tervek, fejlesztések idején, messze lenne már a falu, messzebb mint jónéhány város a megyében. Csak hát, meg kell azt mondani, nem szégyen: oda semmi — mondták a pénzek sorsáról döntők, ha Kenderes is beállt a kérők sorába! Nekik megalapozta a település jelenét a múlt! Ebben van némi igazság. Aki átutazik a nagyközségen niba, s amelynek azért voltak csepeli névadói, mert a faluátalakítás, tsz-szervezés idején ide épp a csepeli munkások jöttek. A tanács és intézményei, valamint a kisújszállási központú Szövetség Áfész mindösszesen vagy háromszáz embernek ad munkát a nagyközségben. És ugye, itt van még a MÉM Repülőgépes Szolgálat, a mezőgazdasági szakmunkásképző, a Mátraplast Műanyagfeldolgozó Szövetkezet és a Kunszöv-Texért KFT is, — és a kisvállalkozások ... Czakó Sándorné tanácselnök persze nyomban megmagyarázza: a kisvállalkozásokon Kenderesen a családi közösségek vállalkozását értik, a háztájiban szor- goskodókat. Mert igaz ugyan, a felsorolt munkahelyekből aligha lenne a postán meg a takarékszövetkezetben nyolcvanmillió forint betétje a lakosságnak, de legalább háromszáz család állattenyésztésről, hizlalásról híres, — ami, (ha bekövetkezik, hogy jövőre szabadáras leszí a hús), a föllendülést jelentheti. Mostanában ugyanis legfeljebb spórkasszának kifizetődő az állattartás, [ — nagyon kicsi kamattal — mint bárhol máshol az országban. álljon meg a főút mellett, a tanácsháfcánál, aztán rhen- jen tovább, térjen le a. 34- es útra. Lát gyönyörű — és fölújított templomot jobbra, vele szemben az egykori zárdaiskolát, átellenbenj a kastélyt, mellette a védett fasort, mögötte a posta impozáns épületét, s akkor még szándékosan kihagytam az új középületeket. Mert az „Oda semmi” 1960-ig | volt érvényben. Először a külsőség, Bánhalma kapott akkor új, 3 tantermes iskolát, | aztán 1965;ben a nagyközség művelődési házat, 1976-ban az iskola tornatermet, 1980- ban Bánhalma víztornyot, 1986-ban épült nyolc és félmillióért a könyvtár, s ugyanabban az évben a fogászati rendelő, három szolgálati lakással. Különben az ellátáshoz tartozó egészségügyről azt mondja dr. Tóbiás Ferenc vb-titkár: „arra törekszünk, hogy csecsemőktől az aggokig mindenki megkapja helyben az egészségügyi ellátást.” Nem kis szó, ha belegondolunk, hány ilyen falu va!n nálunk? Persze, azt se hallgassuk el, hogy nemcsak az országút vezet a falun keresztül. Kenderes szép vasútállomásáról közvetlenül utazhatunk Budapest és Debrecen felé, az ország egyik legfontosabb vasútvonala is ott húzódik a település szélén. Mindent lehet Akármerre mentünk, mindenütt jó, portalanított utak, járdák. A településen 5—6 kilométer szilárd burkolatú út épült a jelen időben, s már 32 kilométer a járdahálózat. Tegyük hozzá, rengeteg lakossági társadalmi munkával, s még az önerős feljesztésektől se riadnak meg a helybeliek. A lassan öt kilométer hosszúságban húzódó gázvezeték fele már teljes egészében a lakók pénzéből, s vele együtt nehéz fizikai munkájából épült. Kereskedelmi ellátása? A tanácsiházán dicsérik, elismerik a Szövetség Áfész munkáját. Igaz, vitával, de megértőn lehet velük együtt dolgozni. Három olyan ABC áruház áll Kenderesen, amely bárhol lenne, nem válna a gazdája szégyenére. Az árukészletével sem! És láttam fodrász-kozmetikai szalont, fényképészműtermet, fölújított szép gyógyszertárat. Hallottam, a postaépület annyira „mai”, hogy akár holnap beköthetnék a nagyközséget a crossbár hálózatba. Ha holnap nem is, a karcagi fejlesztéssel 1991-től már hívható a nagyvilág. Hogy idetalál a nagyvilág — az már bizonyos. A volt kastély előtt gyakran állnak meg külföldi rendszámú kocsik, s vagy messzire távozott, vagy csak messziről érdeklődők nézik a szép épületet, s van, aki kizarándokol a temetőbe is. A kormányzói család sírboltjánál legutóbb ez év augusztusában tette le virágait Horthy István özvegye, s a középkorúvá serdült egykori fiú — aki messzi földön él, de talán egyre szívesebben látná gyermekkora színhelyét. Van, aki jósolja: nem telik el egy évtized, idegenforgalmi látványosság, centrum lesz a kastély és Kenderes a négyes főút mentén. Addig persze még sok munka vár a településre. Rövidesen eldől, a szolnoki határszélen, — ahol új házsorok nőttek ki pár év alatt a földből — megépül-e az első és egyetlen benzinkút? ... És terveztek egy nagy, az átutazók igényének is megfelelő ABC-t a Deák Ferenc útra, egy saját, tanácsi 800 adagos konyhát, éttermet, s a közeli Kakat-tó partjára üdülősort... Mindent lehet, csak akarni kell. Valahogyan ez érzőVédett fasor, a nagyközség egyik nevezetessége dött a hét elején tartott tanácsülés hangulatából is. Igaz, Kenderesen se másképp zajlik mostanság az élet, mint bárhol más településen a hazában. Az ösz- szesen ezer körüli fiatal már nem tömörül egységesen egy ifjúsági szövetségbe, s a több mint kétszáz tagot számláló MSZMP-alapszer- vezetekben is csöndes, várakozó hangulatban éli a kongresszus előtti napokat a tagság. Nem, — s ezt Varga Ferenc, a községi pártbizottság titkára mondja — még nem alakult más tömegszer- veaet, párt a nagyközségben, s ide talán még szervezők se nagyon értek el. Töprengő, gondolkodó, s óvatosan politizáló emberek a kende- resiek. Mintha óvakodnának valamitől — a tanácsülésen is ilyesmit érzett az idegen, a látszólag rendben* fegyelmezetten elhangzott beszámolók, vélemények, felszólalások nyomán. A ?5 tagú testület ezen a mostani tanácsülésen különben megszüntetett egy tizenöt éven át eredményes együttműködést. Nem lehet már a tanács, a népfront, az ifjúsági szövetség együttműködéséről, jövő érdekében végzett önkéntes társadalmi munkájáról beszélni — a hármas egyik tagja „kilépett”. Hinni kell, hogy mégis, talán egy új gondolkodású, s újtól vissza pem riadó faluközösség nem is sokára eljut odáig: ismerjék el országos fórumok sok évtizedes igyekezetét. Hiszen pár év, és lehetne akár város is Kenderes! Sóskúti Júlia Fotó: Korányi Éva 1986-ban 8,5 millióért épült a könyvtár — 26 ezer kötet könyve, 1800 beiratkozott olvasója van, 56 féle újság, hetilap és folyóirat áll a betérők rendelkezésére Oda semmi! A falu központjában keresztezi egymást a négyes főút és a 34-es, — Budapest, Debrecen, Tiszafüred könnyen elérhető
