Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-15 / 219. szám

1989. SZEPTEMBER 15. J^ÉPIAP 13 Vetélkedő nyugdíjasok Örömet lelnek a dalban Szeptemberi nyelvválasztó „Sorolhatnánk az okok so­kaságát, hogy mi hajt ben­nünket, idős asszonyokat, el­vétve egy-két öreg legényt a művelődési házak színpadá­ra, egy iskola udvarába, vagy valamilyen ünnepség alkalmából ácsolt emelvény­re énekelni, valamilyen hang­szert megszólaltatni, egy ver­set, vagy egy népmesét el­mondani. Igazat mondanánk, ha a zenei hagyományok ápolását emlegetnénk, ha ar­ra hivatkoznánk, hogy sze­repléseinkkel embertársa­inknak akarunk örömet sze­rezni. Az is hozzátartozik viszont az igazsághoz, hogy a magunk, örömét is fontos­nak tartjuk. Azt a boldog örömet, amit a daltól, a ze­nétől kapunk”. A pusztaimonostori Győri Józsefné a nyugdíjas vetél­kedőre készülve vall így az öregség enyhítő és sok szép régi emléket felidéző együtt- éneklés öröméről. Arról a nyugdíjas korban is elkísérő szenvedélyről, amely heten­ként összehozza őket, a ba­losokat a helyi művelődési házba a próbákra, és elviszi közeli és távoli települések­re, hogy énekeljenek. Most Kökény Gábor, a jászapáti művelődési ház igazgatója várja őket abból az alkalomból, hogy a Szol­nokon meghirdetett „Nyug­díjas vetélkedő” egyik elő­döntőjét Jászapátiban rende­zik meg szeptember 16-án, szombaton délután. A jász­apáti, jászkiséri és jászladá- nyi csoportokon kívül nyug­díjas vetélkedőket várnak Pusztamonostorról, egy ma­gánénekest (Győri Józsefné) és egy női kart, Jászfelső­szen tgyörgyről pedig egy szólóénekest és egy citera- zenekart. — „Menyecske” kórusunk a pusztamonostori művelő­dési ház egyik csoportja, működésünket a másik fenn­tartónk, a Zagyvamenti Tsz is segíti. Neki köszönhetjük például a gyönyörűen szép egyenruhánkat. Hetenként egyszer próbálunk, de fellé­pések előtt többször is össze­jövünk, ezt általában az énekkar vezetője, Cserta Istvánné határozza meg, aki Jászberényben énektanár. A dalosok többsége — tizen­hatan vagyunk — a nyugdí­jas klubnak is tagjai, így nemcsak az énekkari próbá­kon találkozunk egymással. Jóbaráti szinten ismerjük egymást, de mások is is­mernek bennünket, hiszen gyakran fellépünk itthon, Jászfényszarun, a szomszé­dos Szentlőrinckátán, de voltunk már Kiskőrösön, és néhány más távolabbi tele­pülésen. — Lehet, hogy meglepő amit mondok, de jövőbe né­ző terveink is vannak. Meg­lepő, hiszen nyugdíjasok va” gyunk, olyan idős emberek, akik már „garasolva” szá­molják éveiket. Közben azon töprengünk, hogyan lehetne jövőt teremteni kiöregedő énekkarunknak. A dalostár- sak szinte mindegyike nagy­mama, van köztünk olyan is, aki gyakran csak úgy kapott „kimenőt” a próbára, ha az unokát is vitte. Időközben a tipegő kisunokából iskolás gyerek _ lett és észrevettük, hogy otthon azokat a dalo­kat dúdolja, amelyeket a nagymamától hallott a pró­bán. Arra gondoltunk, miért ne adhatnánk át a szólamot nekik, az unokáknak. Foly­tassák majd ők azt, amit ve­lünk az öregség egyszer majd abbahagyat. Talán nekik jut majd idő arra is, amitől ez a sokműszakos, hajszás élet szüleiket — a mi gyerekein­ket — megfosztott. —illés— Turnékra indulnak a táncosok Európa színpadain A Jászsági Népi Együttes őszi programja nem kevés­bé változatos mint a tavaszi, nyári volt. A jugoszláviai turné, a néptánc és népze­nész tábor szervezése, veze­tése, az augusztusi hazai fellépés-sorozat után most ismét csomagolnak. A kama­raegyüttes — 5 táncospár — és a zenészek szeptember 20-án Franciaországba indul­nak. Szolnok megye és Picar- dia kapcsolatai nem újkele- tűek. Most a franciák ren­deznek magyar hetet, ahová egy ifjúsági és kulturális de­legációt várnak. Ennek a lá­togatásnak lesznek részesei a jászságiak. Amiens-ben lépnek többször színpadra. Hazafelé úton elköszönnek a megyei delegációtól, mert NSZK-ban várják őket egy hétre. Hannoverben kétórás műsorra és táncház vezeté­sére kaptak meghívást, utá­na Hamburg a következő ál­lomás. Az ottani Tanzhaus Projekttel van évek óta jó kapcsolatuk. Most tánc- és zenei tanfolyamot vezetnek majd az együttes tagjai sok bemutatóval, önálló műsor­ral. Ez a meghívás azért is fontos számunkra, mert sokan itt ismerik meg a magyar népzene, néptánc szépségeit, s a nyári jászberényi nép­tánctábort is felkeresik utá­na. A francia és NSZK-beli produkciók után október vé­gén Bajorország fővárosába, Münchenbe szóló meghívás­ra utaznak ismét. Műsoruk­ban a legszebb magyar, er­délyi táncok szerepelnek, de a lengyel gorál és a méhke­réki, eleki román táncokat, — melyeket a közönség na­gyon szeret — is 'bemutat­ják. Kiss Erika (Folytatás az 1. oldalról) egymástól. Az élet azonban értelemszerű alkalmazást, rugalmasságot követel tő­lünk. Tény. hogy nem tu­dunk előrelépni kompro­misszumok nélkül. Igaz, külső óraadókkal csak az indulás valósítható meg, de felmenő rendszerben főisko­lát végzett nyelvszakosokkal cldaható meg a nyugati nyelvek oktatása, ezért ná­lunk előtérbe lép a tanítók továbbképzése. Már igazga­tói értekezleten is hangot adtam annak a kérésemnek, hogy a Megyei Pedagógiai Intézet valamelyik közeli városban, vagy helyben in­dítson nyelvtanfolyamokat, hogy könnyebb legyen a ta­nítókat. tanárokat átképezni. Hiszem, hogy van bizonyos szellemi tartalék a társa­dalomban, a pedagógusok­ban. s a gyermekek jövője miatt a kockázatot is vál­lalni kell A Széchenyi Általános Is­kola igazgatója^ Hajdú Ist­ván a következőkkel egészí­tette ki az eddig elhangzot­takat : — Örömmel fogadták a szülők és a gyermekek is, hogy nem kötelező most már az orosz nyelvtanulás, s helyette nyugati nyelvek be­vezetése nem mondható rossz elgondolásnak. Peda­gógiailag több szempontból, sokszorosan indokoltnak tar­tom bevezetésüket. Most el­sősorban arra az előnyre gondolok, hogy az ími-ol- vasni alig tudó gyermekeket így nem terheli a cirillbe- tűs írásmódra való áttérés ezután. Egyébként vélemé­nyem az, hogy globálisan hamarabb meg kellett volna teremteni a bevezetés fel­tételeit. Annak ellenére tar­tom ezt, hogy a tankönyv- ellátás nálunk és a Kossuth Általános iskolában is meg­oldott. sőt nem csak a le­mez- és kazettasorozat áll rendelkezésünkre, de a vi- deoanyag beszerzése is fo­lyamatban van, Oláh Vince, a Kis Pál Ál­talános Iskola igazgatója: — A józan, normális, nem alamuszi higgadtságnak va­gyok a híve. Nem szeretek „Hűbele Balázs” módjára kapkodni. Korábban az dön­tötte el az iskola maradi, vagy modern voltát. hogy bekapcsolódott-e a számítás- technikai programba. Most nem szeretném, ha ugyan­ebbe a hibába esnénk. Sze­rintem csak folyamatos fej­lesztés eredményeként he­lyezhető sínre a szabad nyelvválasztás ügye. Elő­ször legyen meg a feltétel, utána a következmény. Egy rosszul tanított nyelv he­lyett ne legyen több rosszul tanított nyelv. A minőségi követelményeknek megfele­lő, tervszerű fejlesztés híve vagyok, melyhez megítélé­sem szerint 1—3 év szüksé­ges. Hiszen nálunk, aki most megfelelne a követelmények­nek, egyszerűen nincs. — Akkor még határozot­tabban lép előtérbe ez a gond a középiskolák eseté­ben — folytatta a problé­mák felsorolását Puskás La- josné, a Kossuth Lajo6 Gimnázium és Szakközépis­kola igazgatója. — A mi­niszteri állásfoglalás sze­rint ugyanis középiskolában csak felsőfokú nyelvvizsgá­val rendelkező nyelvszakos pedagógusok oktathatják a nyugati nyelveket. Eddig is kevés volt a nyelvszakos a középiskolákban, többnyire főiskolai képzettségűek ta­nítottak, s éz még rá is tett egy lapáttal. Még nagyobb esélyegyenlőtlenséget teremt, s újabb hátrányt a vidéki gimnáziumok számára. Első lépésként nyelvtanárokat kellett volna képezni és csak utána bevezetni. Már 15 éve mondjuk: kevés a nyugati nyelvszakos, s már a második idegennyelv be­vezetésével is probléma van, az egyetemeken, főiskolákon mégsem bővítették a felvé­teli keretszámokat, nem ké­peztek több pedagógust e hiányszakok időbeli pótlásá­ra. Abban egyetértek, hogy a nyelvválasztás szabadsá­ga szükségszerű és elodázha­tatlan lépés volt, ami ben­nünket is arra kényszerít, hogy a közleményben meg­szabott feltételek megterem­téséért mindent megtegyünk. De mit tehetünk? Képezzük tovább levelezőn a főisko­lát végzetteket? Ez három év, s az idén is 150 jelent­kezőből mindössze 10-et vet­tek fel. A probléma megol­dását tehát abban látom, hogy több nyelvszakost ve­gyenek fel és bocsássanak ki a felsőfokú intézmények. No és még e"- dolog, ami feltétlenül és gyors változ­tatást igényelne: a gyed megkötöttségeire gondolok. Miént nem vállalhat egy gyeden levő pedagógus egy, vagy két osztályt. Ennék le­hetősége sókat könnyíthetne a jelenlegi helyzeten. Min­den ésszerű és kivitelezhető megoldást. szívesen alkal­maznánk az új nemzedék­ben remélem megtestesülő „ahány nyelv, annyi ember” elv érvényre juttatásáért. — összességében egyetér­tek az elhangzottakkal — teszi hozzá Sólyom János, a városi tanács MEISO osz­tályvezetője. — Valóban, mégcsak jogszabályilag biz­tosított lehetőség a szabad nyelvválasztás, de úgy tű­nik, Tiszafüred minden ál­talános és középiskolájában megtették a kellő erőfeszí­téseket, hogy folyamatosan megindulhasson a valóban szabad, minőségi követelmé­nyeket is támasztani tudó is­kolai nyelvoktatás kiépítése. S mivel közösen mindannyi­an a legrugalmasabb megol­dást igyekeztünk a jelen helyzetben választani, így egy kis nyugalommal nyug­tázhatjuk a tanórai oktatási rendszer mellett szakköri és közművelődési formák be­indításával minden tanuló számára szabad ma a nyelv- választás Tiszafüreden. J. J. A. Szeptember 30 -ig UZLeTUjZ3AM SÁfíVÁ&l IO.OOO-és SO'OOOtft közötti e&eré*/, #eirt üer/A/rézéssec «£<&£<; &£F/Z£T&9»e, N&CKÜL RENDKIVÜLI VÁSÁROLHAT! COMMODORE—TS8. SZÁMÍTÓGÉP +1S’71-es FLOPPY. COMMODORE —64. SZÁMÍTÓGÉPE-l.dbYOSTICH E- 1.db JÁTÉKPROGRAM + KÉZÍKÖIMYV. TTEOO-r ISAI-ES FLOPPY E- T db JÁTÉKLEMEZ. TS. SOO-Ft-=-Ft

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom