Néplap, 1989. szeptember (40. évfolyam, 207-232. szám)

1989-09-12 / 216. szám

1989. SZEPTEMBER 12. Mérék 7 Santelli tanítványa voltam Dr. Király István monológja Kunihegyesen születtem 19113. januárjában. Egyéves koromban Vácna költöztünk nagyapám Hollósi Olivér házába. Ö mint a MÁV Nyomdák igazgatója kiváló vívó hírében állt a neves olasz mester Santelli tanít­ványaként. Későbbi barátsá­guk idején Santelli többször njhgyapám házánál töltötte a hétvégét így nem csoda, hogy elemista koromban már nekem is kezembe ad­ta a „fegyvert”. Érettségi után mint önkéntes fcarpa- szományos lovastüzér láto­gattam az edzéseket. A kö­vetkező állomáson, Pécsett mint orvostanhallgató a PEAC színeiben forgattam tovább a pengét, mint első­osztályú tőröző. Végzős or­vosként kerültem a megy 5- székhelyre a Ferenc József varmegyei közkórhádba (a Hetényi kórház elődje) se­bésznek. Vívni a szolnoki Glikas féle iskolába jártam. A háborút egy németor­szági 'hadikórházban éltem át a feleségemmel együtt. Az első biztonságos hazaté­rési lehetőséget kihasz­náltuk. Először Tisza- püspökiben, majd Kő­telken dolgoztam, de az ál­landó készenlét kikezdte az egészségemet, ezért vissza­tértem Szolnokra. Sajnos ezen időszak alatt jiemigen tudtam pástra lépni, viszont utána kárpótoltam magam, hiszen egészen 1966-ig szá­mos viadalon vettem részt. Befejezve az aktív sport­életet továbbra is a sportág szolgálatában maradtam. Mint orvos és versenybíró a mai napig ellátom a hazai versenyeken a sportorvosi teendőket, egyben a zsűri­ben is helyet foglalok a me­gyei szakszövetség tagjaként. Több évtizedes munkám során a szemem előtt több kiválóság nőtt fel, például B. Nagy Pali, a Pákái és Kapi­tány testvérek, a legutöb faiak közül Pusztai Ildit és Köves Csabát említeném. Manapság ez a folyamat mintha megállni látszana, aminek okát abban látom, hogy a mostani generáció a komoly siker reményében sem vállalja a hosszú évi­kig tartó felkészülést. Mi még beértük azzal ha a versenyre zsíroske- nyérrei és egy tartalékpen- gévél fapadoson utazva ér­keztünk. Azt is hiányolom, hogy nincs a megyeszékhe­lyen továbbtanulási lehető­ség, így nem csoda, ha leg­tehetségesebb gyerekeinket elszipkázzák más klubon. Eredmények hiányában pe­dig a vívás népszerűsége egyre csökken, a régi na­gyok emléke feledésbe megy. Ezen ők tudnának a legjob­ban segíteni ha néha megje­lennének az edzésen és leg­alább animálnák a gyere­keknek a mesterfogásokat. Nem végződik nálunk úgy verseny, hogy egy pár per­ces szakmai értékelést ne tartanék. Felhívom a figyel­met a technikai hibákon túl a viselkedési negatívumokra is, mert bizony néha elfe­lejtik az általam sokszor hangoztatott Hemángwey idézetet, mely szerint ,(küz­deni kell, de kikapni nem szégyen”. Számomra elszo­morító azt hallaná az ágy­ból kihúzott tizenötéves gye­rektől, hogy örüljetek, mert itt vagyok, legalább teljes a létszám. A nyári szünet után las­san hetvenhét esztendősen már készülök a soron követ­kező őszi versenyre. Szeret­ném tovább segítem a szol­noki vívóéletet. Nekem az jelenti a legnagyobb örömet, ha a fiatalok közül sikerül valakinek felkapaszkodni és ő .megköszöni a közreműkö­désemet. Mottóm: 'Ha egy könnyet le tudtam törölni .a szemről és egy fájdalmas arcot mosoly­gósra ituditam változtatni, akkor nem dolgoztam hiába. fnéder) Kosárlabda Másodszorra is kupagyőztes a Szolnoki Olajbányász Tíz nap, 5 ezer kilométer, egy győzelem — egy vere­ség a Duna Kupában, újból kupagyőztes Luxemburgban az Olajbányász. Röviden így lehetne summázni a szolno­ki csapat nyugati túráját. De menjünk sorra az ese­ményeken. Augusztus 28- án indult az Olajbányász és egy soproni pihenő után másnap már Innsbruckban, a TS Sparkasse vendégeként lépett pályára. Közepes szín­vonalú mérkőzésen nehéz győzelmet aratott az együt­tes. A következő megméretés Welsiben várt a csapatra. A Duna Kupa tavalyi győzte­se, az UBSC ellen sajnos „könnyűinek” 'bizonyult. Az amerikai Wright vezényleté­vel (aki 38 pontot dobott) magabiztos győzelmet aratott a játékvezetők álltai is erő­sen támogatott hazai gárda. Miinit később kiderült, ezen a mérkőzésen nyújtotta a legmérsékeltebb teljesítmé­nyét aiz Olaj. A következő nap ezer ki lomé teres fá­rasztó utazása után érkezett meg a luxemburgi Bertran- geba a csapat. A festői szép­ségű városban nem sok Idő volt a természetben gyö­nyörködni, mert napközben két kemény edzés, este pe­dig mérkőzés volt. Az ellen­fél az igen képzett amerikai centerrel felálló luxembur­gi kupagyőztes T 71 Dude- lange volt. A túra egyik leg­jobb játékával rukkolt ki az Olajbányász, fegyelmezett védekezés és látványos tá­madójáték jellemezte a ta­lálkozót, amelyet végül 98— 87 arányban sikerült meg­nyerni. Szeptember 1-jén kezdő­dött ugyanitt a torna öt együttes részvételével. Az első találkozón a helyi baj­nokság bronzérmesével igen keményen meg kellett küz­deni a magyaroknak. Az eredmény 60—58 volt, amely nem fejezi ki a két együttes közötti tudáskülönbséget. A következő ellenfél a nyugat­német másodligás Izeimen volt. A hasonlóan rohanó, a gyors játékot erőltető fia­talok meglepték a szolnokia­kat, a félidőben még nyolc ponttal vezettek. A folyta­tásban sziporkázó teljesít­ményt nyújtotta két Tóth és a Berkics vezényelte Olajbá­nyász és 80—62-re győzött. A kupadöntő előtt belga ki­rándulásra került sor. A ha­tárhoz közeli Avion város történelmi nevezetességeivel ismerkedhetett meg a csj- pont. A kikapcsolódás jó ha­tással volt a fiúkra, mert szinte leiskolázták a tava­lyi luxemburgi bajnokot. Albeljanov és Berkics kor­látlan úr volt a palánkok alatt, és a távoli dobások is rendre sikerültek. (Szolnoki Olajbányász—US Heffimgen 8.11—59). A záróménkő zéstől függetlenül a bányász má­sodszor is tornagyőztes lett. A hazai bertnange ellen a csapat minden tagja szere­pelt és veretlenül bizonyult a tonna legjobbjának. A dí­szes trófeát a város polgár­mestere adta át Tóth Zol­tán csapatkapitánynak. Ütban hazafelé, Inns­bruckban újabb edzőmérkő­zés és 88—81 arányú siker következett úgy, hogy Bér- kies, Albeljanov, Tóth A., és Misek nem játszott, á Duna Kupa második osztráljt mér­kőzésére Bécsiben a. Milde Sorte Wien ellen került sor. Együttesünk végig maga­biztosan vezetve 50—35-ös félidő után 93—78-ira nyert. A kosárlabda szakosztály nevében a csapat köszöni azon lelkes szurkolóik buz­dítását, akik részt vettek a welsi és a bécsi találkozó­kon. A bajnokságra való felkészülést jól szolgálta a túra, ahol nemzetközi me­zőnyben mérhette fel erejét az alakulóban lévő kosár­labda csapat. A mérleg: 9 mérkőzésből 8 győzelem, 1 vereség. — Kékesi István — Magyar Ifjúság Centrum Kupa Az Országos Sporthivatal, a Centrum Áruházak, a Szö- vosz, a Demokratikus Ifjú­sági Szövetség, a Magyar Diáksport Szövetség, a SZOT és a TOT, Magyar Ifjúság Centrum Kupa néven orszá­gos kispályás labdarúgó ak­ciót hirdet 1989—90 évre. Nevezést a városi tanácsok ifjúsági és sportszakigazga- tási szerveinél kell leadná 1989. szeptember 20-ig. Labdarúgó NB fii Mátra-csoport 1. Gyöngyös 2. Jászberény 3. Hatvan 4. Gödöddő 5. St. Kohász 6. Bag 7. T.-méklós 8. H. Gáspár 9. S’BTC no. Apc Romihány 12. Nézsa 13. R.-faLva 14. Baiiassagy. 15. Sz. VSE 1«. Nagybátony l 4 3 1 — 13- 3 10 4 3 1 — 10- 0 10 4 3-19-49 4 3 — II 7- 3 9 4 3-15-39 4 2 1. 1 1»- 7 7 4 2 116-67 4 2 - 2 6- 6 6 4 112 5-54 4 112 5-64 4 1' 1' 2 5-64 4 1. 1 2 3-12 4 4 1-31-43 4 1-32-63 4 — 2 2 2- 9 2 4-----------4 2-111 — A z 5. 'fordulóban, szeptem­ber 16., szombat, 15 óra: Szolnoki vegyiművek—Apc. Törökszentmiklós—Balassa­gyarmat, Romhány—Jászbe­rény. Vasárnap: Gyöngyös— Volán-Rákóczi. Autocross Sarkadi magyar bajnok Az elmúlt hétvégén Döm- södiön rendezték meg az au- tooross országos bajnokság hetedik, egyben záró fordu­lóját. Az 1600 kem-es kate­góriában a túnkeveiek sze­replését’ nem kísérte szeren­cse. Sarkadi István crossau- tójának még az edzés során tönkrement a váltója, s sze­relői hiába követtek el min­den tőlük telhetőt, már nem tudott rajthoz állni. Szabó Kálmántól verseny közben .pártolt el Fortuna: a rendkívül nehéz pályán a középfutam vége felé gépé­nek kormánykereke tőuői ki­szakadt, emiatt kiállásra kényszerült. A „kis” kategó­riában egyébként Radák Sán­dor (Kanizsa SE) győzött Darázs Ferenc (Tápéi ESK) és Farkas Tibor (Gázmű­vek MTE) előtt. A technikai malőr ellenére Sarkadi — korábbi teljesítménye — alapján egyéni 'bajnokságot nyert 90, második Darázs Ferenc 72, harmadik Radák Sándor 71 ponttal. Szabó Kálmán az abszolút sorrend­ben végül hatodik lett. A 3500 kem-es mezőnyben az utolsó forduló döntötte el a bajnokság végső kimenete­lét. A finálé Nagy Sándor­nak (Autóier Szeged) sike­rült jobban, ő volt a leg­gyorsabb a döntőben, mö­götte öz László (H. Petőfi SE) és Nóbik Ferenc (Bor- sodszirák) futott Ibe. Válenti István (Túrkeve) a nyolca­dik helyen végzett. Az ab­szolút sorrend ezután: 1. Nagy Sándor 95, 2. Öz Lász­ló 70, 3. Király Antal (Autó- fer Szeged) 48 ponttal. (lazányi) Megyei /. o. labdarúgó-bajnokság Fut a csikó Ladányban Jászladány—Szászberek 2—1 (2—0), Jászladány 300 n., v.: Csényi. Jászladány: Földvá­ri—Varga, Nagy, Göblyös, Rontó, Vincze, Tóth, Gólya, Pcmázi, Dankó, Gémesi (Kiss, Makaá). Edző: Vincze Gábor. Nagyszerű félórát produkált a hazai csapat. Szép támadások után a 22. perében már 2—0-ra veze­tett. Előbb a 14. percben Po- mázi fejelt a kapu közepébe, majd Dankó visszagurításá- ból Nagy L. fejjel a jobb sarokba csúsztatott. A 32. .percben Nagy L. hibájából 11-eshez jutott Szászberek de azt parádésan hárította Földvári. A második félidő­ben 'bátrabban ki támadtak, és ezáltal jobban is játszot­tak a vendégek, melynek eredményeként az 51. pere­iben Nagy Z. a kapuba he­lyezett a tétovázó védelem mellett, 2—1. A feszült han­gulatú mérkőzés a végére is tartogatott izgalmakat, mert mindkét 'kapu előtt nagy gól­helyzetekben hibáztak a csa­tárok. összességében Jász­ladány megérdemelten tar­totta otthon a három pontot, mert érettebb, eredménye­sebb játékot mutatott. Di­cséret illeti a hazai csapa­tot a sorozatban nyújtott jó eredményért, míg Szászbe­rekből Pető & Dónké emel­kedett ki. Ifi: Jászladány—Szászbe­rek 3—1. Jászapáti—Tisza Cipő 1—0 (1—0). Jászapáti, 350 n., y.: Tóth. Jászapáti: Rostás— Csőke, Borics, Zsembeni, Tájit! I., Ádám, Rideg, Ki­mák (Németh), Illés (Kálé), Tóth I., Utasd. Edző: Pintér István. Végig nyílt, naigyira- mú, de közepes színvonalú mérkőzést láthatott a közön­ség. A 29. percben Tóth I., a vendég térfél közepéről ki­ugrott és a kétségbeesett martfűi védő a tizenhatoson belül buktatta. A büntetőt Borics helyezte a hálóba. Többségében a vendégek ka­puja előtt adódtak óriási helyzetek, de a befejezést sorra elhibázták a táma­dók. Jászapáti felnőtt és if­júsági csapata feladatához felnőve megérdemelten dia­dalmaskodott esélyesebb el­lenfelével szemben. Ifi: Jászapáti—Tisza Cipő 3—1. Tiszafüred—Besenyszög 1—1 (1—0). Tiszafüred, 300 m., v.: Tomibor. Tiszafüred: Vida—Hídvégi, Fazekas), Szabó, Nemes (Tóth), Cső­ke, Dajka, (Boros), Szatmá­ri, Laurencsiik, Nagy Kiss. Edző: Németh György. A sérült hátvédjét Czinegét nélkülöző Tiszafüred az el­ső félidőben a helyzetek so­kaságát dolgozta ki, ennek eredményeképpen előbb Szatmári kapufát lőtt, majd a 42. percben Kiss László kiugrott és vezetést szerzett 1—0. Fordulás után a hazai gárda előtt több gólszerzé­si lehetőség nyílt, de ezek kimaradtak. Ez rövidesen megbosszulta magát és a 65. perében Besenyszög egyetlen helyzetét kihasználva egyen­lített Varga Gy., révén, 1—1. A gól után már nem tudott Tiszafüred újítani, ezért Be­senyszög szerencsés, de meg­érdemelt pontot szerzett. Jók: a hazaiaknál senki, il­letve az egész vendégcsapat, lelkes játékáért. Ifi: Tiszafüred—Beseny­szög 2—1. Sz. Cukorgyár—K uns zen t- márton 3—1 (1—0), Szolnok, 150 n. v.: Zsíros Gy. Sz. Cu­korgyár: Smidéliusz—Tákos, Gulyás, Módos, Kovács I., Szeberényi, Peszeki, Sziik- szai, Zsidai, Bíró, Kereszt- falvi. Edző: Somogy vári Jó­zsef. Közepes színvonalú, de küzdelmes mérkőzést láthat­tak a nézők. Már az 5. perc­ben megszerezték a vezetést a hazaiak, Keresztfalvi ré­vén. Ezután ellaposodott a játék, gólhelyzet mindkét kapu előtt adódott, de szü­netig egyik csapatnak sem sikerült a hálóba találni. Fordulás után az 50. pere­iben Bíró növelte az előnyt, amit a félidő közepén egy jogosan megítélt büntetőből Király csökkentett. Említés­re méltó esemény csak az utolsó percre maradt, ami­kor egy kapu elé ívelt lab­dát Módos védhetetlenül fe­jelt a hálóba. Végeredmény­ben a gyenge napot kifogó hazaiak a helyzetek alapján megérdemelt győzelmet arat­tak a lelkesen játszó vendé­gékkel szemben. Jók: Ko­vács I., ill. Fekecs, Kiss, Dalia. Ifi: Sz. Cukorgyár—Kun- szentmárton 1—3. Jászalsószentgyörgy—Ti- szaföldvár 4—2 (2—1), Jász­alsószentgyörgy, 400 n., v_: Amiblánczki. Jászadsószent- gy örgy: Torna—Fdlipcsei, Kiss B., Győr, Szaszkó, Kiss T. II., Gál J., Szábó, Zsákai, (Szita), Kiss T. I., Fritz (Be- recz T.), Edző: Sólyom Vil­mos. Kezdés után az első labdaérintésből gólt rúgtak a vendégek. Az egymásra vá­ró hazai védők mögül Tóth S. „szemfüles” gólt ért el, 0—í. Nem váratott sokáig magára a hazaiak egyenlíté­se sem. Kiss T. II., mintegy 12 méterről lőtte ki a „pi­pát”, 1—1. Az első félidő to­vábbi részében a hazaiak irányítottak, azonban a Ti- szaföldvár szórványos el­lenakciói mindig veszélyt je­lentettek. A 44. percben a hazaiak kitűnősége Kiss T. 11., futotta le a védőket és mintegy 8 méterről helyezett a kapu közepébe, 2—.1. Szü­net után sem változott a já­ték képe, a hazaiak nagy kedvvel és imponáló fölény­ben játszottak. Az 52. pere­iben Gál J., mintaszerű ka­páslövése kötött ki a bal al­só sarokban, 3—1. A vendé­gek nem adták fel, és az 57. perében Duitkon Ibeadásszerű lövése bombaként vágódott a bal felső sarokba, 3—2. A 85. percben alakult ki a mér­kőzés végeredménye: Kiss B. tért ölelő átadásával Kiss T. 1., lódult meg a bal szélen és a kimozduló 'kapus mel­lett a jobb alsó sarokba lőtt, 4—2. A 'két „nyílt sisakkal” támadó csapat találkozójából a jóval több helyzetet kidol­gozó Jászalsószentgyörgy megérdemelt sikert aratott. Jók: Kiss T. II., (a mezőny legjobbja), Szabó, Zsákai, Fritz, i'll. Varga, Tóth S., és Dutkon. Ifi: Jászalsószentgyörgy— Tiszaföldvár 2—2. Jászkisér—Jászárokszál­lás 2—0 (0—0). Jászkisér, 300 n. v.: Kali ez. Jászkisér: Szántó—Drávucz, , Gólya (Pásztor), Himpli, Vorosi- lovszky, Tóth, Farkas J., Bo­lya, Farkas F., Kövesdi, Ne­mes. Edző: Major Antal. Alacsony színvonal jelle­mezte a mérkőzést, mindkét csapat nagy 'hibaszázalékkal játszott. A jászkiséri együt­tes fölénybe került, de jobb­nál jobb helyzetek maradtak kihasználatlanul. Szünet után folytatódott a lagyma­tag játék. A 87. percben a vendégek közvetett szabad­rúgásból ugyan gólt értek el, de mivel ezt egyből a kapu­ba lőtték, így a gól érvény­telen. A 88. és a 89. percben Farkas J., két góljával a hazaiak megszerezték a győ­zelmet. Végeredményben ne­hezen győzött a hazai együt­tes. Jó: Drávucz, Varosi- lovszky, a vendégek közül senkit sem lehet kiemelni. Ifi: Jászkisér—Jászárak­szállés 5—0. Karcagi SE—Szajoli KSE 5—1 (2—0), Karcag, 600 n., v.: Cseh. KSE: Csomós—Ko­csis, Sándor, Mélhes, Török, Mészáros L. (Mészáros J.) Antal, Balogh, Horváth, Tóth, Béres (Varga). Edző: Varga László. A 22. perc­ben Béres labdájával Antal lépett ki, de emelése a ka­pufán csattant, viszont a le­hulló labdát Horváth már a kapuba helyezte, 1—0. Nyolc perccel később Tóth két csel után 18 méterről a bal fel­ső sarokba bombázott, 2—0. Az 51. pereiben Antal mes­teri átadását Mészáros 14 méterről a kapuiba lőtte, 3—0. Nem sokkal késeibb egy hazaadás után Csomós kés­lekedett, így Fehér csíphet­te el a labdát és szépített, 3—1. A 63. percben Sándor rúghatott — Tóth buktatá­sáéit — büntetőt, de Kuizs bravúrosan hárított. Tíz perccel a mérkőzés vége előtt Tóth—Antal—Tóth ak­ció után az utóbbi helye­zett az üres kapuba, 4—1. Két perc múlva Antal lőtt gólt, miután két védőt is ki­cselezett, 5—1. Fél óráig egyenrangú partnere volt a Szájai a 'hazai csapatnak. Ezután viszont már csak a karcagi labdarúgók akarata érvényesült. A KSE nagyobb arányú győzelmét a vendé­gek kapusának bravúros vé­dései, és három esetben a kapufa akadályozta meg. Jók: Antal, Tóth, Török, Ko­csis, illetve Kuizs. Ifi: KSE—Szajol 4—1. Kunhegyes—Túrkeve 0—1 (0—1). Kunhegyes, 500 n., v.: Penny ész. Kunhegyes: Szabó J.—Fűtő, Szabó L., Varga, Somodi (Szabó P.), Tóth, Jühász, Korvinig (Apos­tol), Kiss S., Herbáiy, Kiss J. Edző: Gorzás Lukács. A vendégek kezdtek nagyobb lendülettel és a 7. percben Baima jól eltalált szabadrú­gásával megszerezték a mér­kőzés egyetlen gólját. Hiába volt több gólhelyzete a ha­zaiaknak, azok sorra kima­radtak, mert a csatárok pon­tatlanul lőttek, vagy Egri védett .bravúrral, mint pél­dául Herbáiy tizenegyesét a 78. percben. A hazai közön­ség joggal volt elégedetlen, csapata akaratgyenge játé­kát látva. Pemyész Ferenc játékvezető első alkalommal vezetett megyei I. o. bajnoki mérkőzést, akit a két csapat vezetői ebből az alkalomból külön köszöntöttek és emlék­tárgyat adtak át neki. A hazaiaknál nem volt jó tel­jesítmény, Túrkevéből Eg­ri, Kormos J., Barna és Ta­kács dicsérhető. Ifi: KESE—Túrkeve 4—1. Megyei J. b. labdarúgó-bajnokság 1. Jászladány 2. Karcag 3. Tisza Cipő 4. Jászapáti 5. Jászkisér Sz. Cukor. 7. J.-alsóSzt. 8. T.-füred 9. Szászberek 10. Kunszentm. 11. Besenysz. 12. Túríkeve 13. J-ároksz. 14. K.-Jiegyes 15. T.-földvár 16. Szajol 4 4-------8- 4 12 4 3 — 1. 11- 3 9 4 3 — 1 4-11 9 4 2 1 1. 7- 3 7 4 2 11 1 6- 4 7 4 2 116-47 4 13-6-46 4 1 3 — 4-3 6 4 12 14-33 4 12 16-65 4 1 1. 2 4- 3 4 4 1. 1 2 3- 3 4 4 1-33-73 4—22 4-10 2 4—13 6-411 1 4-------4 5-12 — A z S. fordulóban, szeptem­ber 17., .'vasárnap 16.30: Be­senyszög—Jászladány, Szász­berek—Karcag, Szajol—Kun­hegyes, Túrkeve—jászalsó­szentgyörgy, Tiszaföldvár— Szolnoki Cukorgyár, Kun- szentmárton—Jászapáti, Jász- árokszállás—Tiszafüred, Ti­sza Cipő BE—Jászkisér,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom