Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-14 / 191. (189.) szám
4 1989. AUGUSZTUS 14 iért hallgatott és tapsolt eddig? Tisztelt Király Űr! Olvastam a Néplapban július 27-én megjelenít Quo vadis Kommunista? című íráséit, melyet gondolom a Münnich Ferenc Társaság részére fogalmazott meg, de fúrni lényegében az egész MSZMP-+ érinti, s ennek ön is tagja. Elöljáróban, hogy kétségei ne legyenek, anynyif elárulok magamról, 1951 óta vagyok a pártnak tagja, még most, nyugdíjas koromban is. Vezető állást sem a pártban, sem azon kívül soha nem töltöttem be, sem reformikömek, sem társaságnak nem vagyok a tagja. Saját erőmhöz és tudásomhoz képest azon vagyok, hogy a múlt hibáinak feltárása ne az indulattól elragadtatva, szélsőséges megnyilvánulásokkal — amire az ön cikke is utal —, hanem egy valódi demokratikus, jól gazdálkodó, nyílt és becsületes szocialista társadalmi rendszer jöjjön létre a többpártrendszer keretein belül. ön az elmúlt, 40 évet röviden és velősen vázolta. Először terrorista szörny állam volt, majd Kádár-korszak, ami romhalmazt hagyott hátra. Igazán nagyvonalúan intézi el az elmúlt 40 évet. (Feltételezem, hogy a gyógyító munkában nem ilyen nagyvonalú.) Mielőtt az előbbiekre és másra is válaszolnék, engedje meg, hogy egy észrevételt tegyek. Rájöttem, hogy Magyarországon körülbelül másfél éve milyen sok bátor ember van, aki pontosan tudja, hogy az elmúlt 40 évben a párt milyen bűnt és hibákat követett el. Most, hogy ilyen nagy a nyíltság, szinte egymással versenyeznek: ki tud minél szélsőségesebb, sértőbb cikkeket írni vagy élőszóban elmondani. Csak halkan kérdezem meg önt is, ezek az emberek eddig hol voltak? Véleményem szerint vagy azért nem mertek szólni, mert féltették az egzisztenciájukat, vagy gyávák voltak. (Ezen véleményemet senki ne vegye sértésnek.) Arra is rájöttem, hogy ezek az okos és bátor emberek az elmúlt 40 évnek csalk a hibáit ostorozzák, az elért eredményekről említést sem tesznek, ön sem tagadhatja, hogy azért voltak eredmények is. Félreértés ne essék, én is annak a híve vagyok, hogy minden oldalról értékelni kell az elmúlt 40 évet, eredményeivel és hibáival egyetemben, de ezt tudományos megalapozottsággal, szélsőséges, pocskondiázó, elvakult düh ék feltételezések elhagyása mellett, ön, amikor ezt a cikket megfogalmazta, sajnos ezekről elfeledkezett. Egy pár dolgot önnel kapcsolatban nem értek: Magas műveltsége ellenére hogyan tudta magát ennyire elragadtatni, hogyan tudott olyan megállapításokat leírni, hogy véleményem szerint súrolja az emberi jó érzés határát. Pedig ez a rendszer biztosította az ön számára, hogy elvégezze az orvostudományi egyetemet, hogy megfelelő állása és jó megélhetése legyen. Mert hogy az van, azt ön sem tagadhatja le. Ha ilyen szélsőséges módon intézi el az elmúlt 40 évet, engedtessék meg, hogy feltegyem a kérdést: Miért hagyta, hogy ez a rendszer kitaníttassa orvosnak? Miért lépett be az MSZMP-be? Hosszú ideje országgyűlési képviselő, miért fogadta el a jelölését, és miért hagyta, hogy megválasszák? Mivel ön is szavazott a Parlamentben, amelynek már régóta tagja, akkor joggal tételezem fel, részese annak, amit ön fogalmazott meg, hogy a Kádár-korszak egy romhalmazt hagyott hátra. Doktor Űr! Nem érzi az ellentmondást, és a saját felelősségét? Van egy hipotézisem. Véleményem szerint ön a párttagságát arra használta fel, hogy a gyorsabb előmenetelét biztosítsa. Sajnos, a párton belül még sok ilyen ember volt és van. A cikkét olvasva az a benyomásom, hogy egy igen jól tájékozott ember, vagy annak akarja csak feltüntetni magát, hiszen kategorikusain kijelenti, a következőket: „Az Önök névadójának, Münnich Ferencnek bőségesen módja nyílt megismerni és elsajátítani a sztálini módszereket. Végig élhette a Spanyol Köztársaság kettős keresztre feszítését, a fasiszták vagy trockizmus kiirtásán fáradozó szovjet titkosszolgálat golyóitól meghalni ...” Hogyan kívánják önök „ ... elhatárolni magukat a dogmatikus sztálinista megnyilvánulásoktól ... ”, hiszen legelőször saját névadójuktól kellene elhatárolódniuk! ön aztán bizonyosan tudja, hogy Münnich elvtárs mit csinált a Szovjetunióban és Spanyolországban. Netán együtt voltak? Nem hiszem. Úgy látszik, hogy látnoki képességekkel is rendelkezik. Folytatom, amit ön írt: „Ma már köztudott, hogy népünk akkori barátai — jó érzés hogy népünknek ebben a században milyen sok nagy barátja volt, úgymint Hitler ... — Hruscsov, Gheorghiu-Dej, Tito elvtársak sokáig tépelődtek, hogy kinek a hívó szavára jöjjön a szovjet hadsereg Nagy Imre véres fasiszta diktatúrája ellen. Végül is egy mell - bedobással győzött Kádár elvtárs Münnich elvtárs előtt ...” ön ezt is tudja. Eddig nem tudtam, hogy Kádár és Münnich elvtársak atlétizáltak. Netán ön is velük futott? Feltételezem, mert olyan sokat tud kettőjükről is.< Kis részletekben folytatom, amit a karhatalmistákról ír: „ ... állig felfegyverkezett pufajikások éjszaka egy-két embert kirángatnak az ágyból... hajnalig félholtra verik, azután mindenre kapható áljogászok összeütnek egy összeesküvési pert, a résztvevők egyharmadát felakasztják (ez igen, még a létszámot is milyen pontosan tudja), majd e férfijellemet és bátorságot próbáló tevékenység után a néphatalom védelmezői teletűzik egymás mellét kitüntetésekkel...” Doktor Űr! 1956-ban mint fiatal tiszt én is tagja voltam a karhatalomnak, méghozzá Szolnokon. A mi csoportunk nem járt éjjel házakba, mindvégig az utcán teljesítettünk szolgálatot, de az ön cikke után „fel vagyok háborodva” azért, mert az én mellemre e tevékenységért semmiféle kitüntetést nem tűzdeltek. Látja, a kitüntetések tűzdelésénél is tévedett. IrásábóL még egy idézet: „Csak azt tudnám, hogy Önök milyen mozgásokat kívánnak végezni a zsák alján. Netán „tovább a lenini úton” vagy „így tovább elvtársak, csak egy kicsit jobban ...” Elnézést döktor úr! Milyen mozgást akar?, mert ez az ön cikkéből nem derül ki. ön szerint a cikkének is ez a lényege, hogy ebben az országban — egy kis túlzással. írom le — szinte mindenki bűnös, önt kivéve. Ha ilyen jól tud minden és ha szabad megkérdeznem, eddig ön mit csinált? Miért csak most jött meg a bátorsága ilyen szélsőséges cikket írni arról a pártról, amelynek tagja annak ellenére, hogy írását lényegében a Münnich Ferenc Társaságnak fogalmazta meg, de az elmúlt 40 évben hivatalosan semmilyen társaság vagy reformkor nem volt. Ezért vélem ezt a cikkét az egész párt elleni támadásnak. Az említett „bátorsága” mellett van egy saját véleményem önnel kapcsolatban: Tudja, hogy jövőre lesznek a választások és gondolom az a célja, hogy megválasszák újból országgyűlési képviselőnek. Az ilyen „bátor” embert meg is fogják választani, hiszen egy nyílt, szókimondó annak ellenére, hogy eddig ön is hallgatott és tapsolt a rendszernek. De miért? Itt látom a nagy ellentmondást a cikke és az ön felelőssége között.- Elnézését kérem, hogy egyszerű párttag létemre mertem válaszolni egy országgyűlési képviselőnek, aki mindenkor tisztán látta és látja az eseményeket, s aki mindent tud. Egy nagy különbség azéirt van kettőnk között: Én meggyőződésből Léptem be a pártiba. És ön? Kutas Géza Szolnok Münnich Ferencet halála elült ismertem meg Eljutott ihozzám az Önök újságjának július 27-i száma, melylben Quo vadis Kommunista? címmel közreadták Király Ferenc országgyűlési 'képviselő úrnak a Münnich Ferenc Társasággal kapcsolatos reflexióját. Ezt szükségesnek tartom kiegészíteni, illetve — személyes ismereteim alapján — helyesbíteni. Münnich Ferencet a párt fővárosi, XXII. kerületi múzeumában, halála előtt néhány hétteL ismertem meg — teljesen véletlenül. Egy ideig egymást követve néztük, tanulmányoztuk a dokumentumokat, szemléltető képeket, iratokat. Egy idő után azonban megszólalt, mintha hozzám intézné a szavait. Ezután bemutatkozott és beszélgetni 'kezdtünk, melynek során — egyebek mellett — azt is elmondta, hogy a szovjet vezetés 1956 november elején azt kívánta, vállalja el Magyarország első számú vezetői posztját, ö azonban ezt azzal hárította el, hogy kezdettől elítélte Rákosi és társai tetteit. Ezért is küldték évekre külföldi tevékenységre; ezért is vállalta el, 'hogy Rajik László elvtárs 1956 október eleji temetésén 'beszédet mondjon. Kádár Jánost pedig még e héten is arra figyelmeztette, bogy sokkal önállóbban törekedjen — függetlenül a szovjet vezetés véleményétől — a valóban demokratikus szocializmus gyakorlati megteremtésére! ö volt, aki Kádárt javasolta első számú vezetőnek. Indokoltnak tartom megjegyezni, hogy soha, semmiféle pártnak nem voltam a tagja és ma sem vágyók. Nem vagyok tagja a Münnich Ferenc Társaságnak sem, de — mint könyvtárvezető, a főállásom mellett — több fővárosi nagyüzemi lapnak, így például a Megafoninak már évtizednél hoszsza'bb ideje a külső munkatársa vagyok, és ilyen összefüggésben erkölcsi kötelességemnek tekintem az általam ismert tények és adatok közérdeklődésre számot 'tartó részleteinek valósághű, részrehajlás nélküli közlését, a tisztelt olvasókkal történő megismertetését. Fenyves Mária Budapest Lelkiismeretes szakemberekre lenne szükség Sok idős ember panaszkodik nap mint ■ nap amiatt, hogy vízvezetékszerelőre, asztalosra /vagy villanyszerelőre lenne szüksége, de nehezen {talál. Ha mégis rábukkan, a vállalkozó húzza, halasztja a munkát, más esetekben kontárra kényszerülnek. Ebben viszont nincs köszönet, mert legtöbbször ront a meglévő hibán, tovább (szaporítja a bajt. Felmerült bennem, hogy talán a családsegítő központok közreműködésével (a megye városaira is kiterjesztve) lesietne liálto/jtatni a helyzeten. Számon tartanának olyan nyugdíjas szakembereket, iakik térítés ellenében szívesen vállalnának munkát idős embertársaiknál. Annyi figyelemre • méltó kezdeményezése volt már eddig is a szolnoki családsegítő központnak, hogy reménykedünk, hátha Iaz említett szolgáltatással bővülve enyhíteni tudna a rászorultak gondján i— írta többek között Molnár Ferencné szolnoki olvasónk. Keveslem a kamatot A 'Mezőbank Rt szolnoki fiókjánál kiáltottam ez év január 23-án két letéti jegyet, melyen to Ikamatfeltételeket az egy év bejáratán belül ihárom szakaszra osztották. A 6—9 hónap (közötti időre 43,5 százalékos kamatot ígértek. Augusztus 8- án váltottam vissza a jegyeket, s akkor ért a meglepetés. Nem kaphattam meg az említett kamatot, mert a szakaszokat napokra is felosztották s az időszak vége még nem járt le. Így aztán 10 800 forint ■ helyett mindössze 5910 forintot fizettek ki , — irta többek között Barcsi Gyula szolnoki olasónk, is a bankkal szembeni bizalmatlanságának eloszlatásához, esetleges kárának megtérítéséhez kérte közbenjárásunkat. Olvasónk sérelmével megkerestük a Mezőbank Rt szolnoki fiókját, ahol Bodó Mária főmunkatárs nézett utána az ügynek és megállapította, hogy helyesen fizették >ki a járandóságát. Megjegyezte, hogy nem az első ügyfelük, aki ■ kételkedik ia számításukban, moha szóban és írásban előzetesen minden érdeklődőt tájékoztatnak e feltételekről. Barcsi Gyulát 7390 forint, illette meg, évi (!) 13,5 százalékos kamat, — ahoguan jez a megállapodásban szerepel — de ebből az összegből 20 százalék jövedelemadó-köteles. Ezért kapott kézhez 5910 forintot. írásos tájékoztatójukban is szerepel, hogy a letéti jegy birtokosát a kamat után adófizetési kötelezettség terheli, melyet — magánszemély esetén — a kifizető pénztáruk automatikusan levon. Még tart a szünidő. Felvételünk a tiszatürcdi szabadstrandor készült. (Fotó; T. Z.) Ellenőrizzék a táppénzeseket A betegek védelmében volt a címe annak a levélnek, melynek tartalmát kivonatosan közöltük e rovatunkban július 20-án. írója többek között szóvá tette a jászberényi kórházban uralkodó állapotokat: Az idős, gyógyíthatatlan betegekkel rosszu) bánnak, egyik orvos nem kérdezi meg a másik orvos betegét, egy szombat— vasárnapi ügyeletén .. . Ehhez fűzte észrevételeit Káli József jészlkiséri olvasónk. Többek között ezt írta: A jászberényi kórház I-es belgyógyászatán feküdtem nyolc napig, de nem tapasztaltam, hogy az orvosok az öregek és fiatalok gyógyításában különbséget tennének. Magam 72 éves vagyok, nálam idősebbek és jóval fiatalabbak, 30—35 évesek is feküdtek az osztályon. Természetesnek tartom, hogy aki az orvos figyelmeztetése ellenére is megszegi a kórházi szabályokat, azt elbocsátották. Kár lett volna rájuk a drága gyógyszert pocsékolni, a gyógyulni akarók elől az áeyat elfoglalni. A szombati —vasárnapi ügyeleteknél mind az orvosok, mind a nővérek ágyanként adták át a betegéket. Végezetül szeretném megjegyezni, hogy sok a fiatal táppénzes beteg, akiket egész nap hol itt, hol ott lehet miegtailá Imiit Javaslom, hogy , ellenőrizzék a betegállományosakat és győződjenek meg róla, mivel töltik a napot... D gyermeksiroknál derékig ér a gaz Új isiker és . régi gondok címmel jelent meg egy képes cikk b Néplap július 26-i számában. Többek között arról is tájékoztatott, hogy szeptemberben megkezdik a szolnoki temetőben — mintegy 50 milliós költséggel — az toj, korszerű ravatalozó építését. Őrölünk, hogy a szerző írása végén nem hagyta szó nélkül, hogy a temető rendje sokszor felháborítja ,a gyászoló embereket. Ehhez a megállapításhoz szeretném hozzáfűzni: Augusztus 6-án górtam a temetőben és nagyon elszomorított, hogy a gyereksírokat alig lehet megközelíteni. Derékig ér to gaz, a fű és tele van szúrós tövissel. Jó lenne, fin a ravatalozó korszerűsítése mellett a sírokhoz vezető utak rendbetételére is jutna egy kis pénz, energia — jegyezte meg G. Gy.-né szolnoki olvasónk. Hz elárusítóhelyeket ’82-ben kijelülték A tanácsnak igaza van! címmel közöltük augusztus 7-én a nagykörűi kistermelők, gyümölcsárusok panaszát, s vele együtt a Szolnok Megyei Tanács Kereskedelmi Felügyelőségének vizsgálati eredményét is. Emlékeztetőül ebből idézünk vissza néhány mondatot: „A Szolnok Megyei Tanács VB kereskedelmi osztálya a Belkereskedelmi Minisztérium felhívása alapján, 1981-ben körlevelet adott ki a helyi tanácsok részére azzal, hogy alkalmi elárusítóhelyek kijelölésével segítsék a kistermelők zöldség-gyümölcs értékesítését ... Nagykörűben abban az időben még nem volt önálló tanács, így alkalmi elárusító helyeket se jelöltek ki.” Ez utóbbi megállapításukhoz Bózsóné dr. Pravda Erzsébet, a Kőtelki Községi Tanács vb-titkára elküldte szerkesztőségünkhöz az 1982. június 16—17-én kelt, a zöldség-gyümölcs értékesítés megszervezéséről A tapsifülesre hasonlító paradicsom Fricska Gyula rákóczifalvi olvasónk kertjében termett, s mint érdekességet hozta szerkesztőségünkbe. (Fotó: M. J.) szóló leveleik fénymásolatát. Címzettek: az MTV Járási Hivatal általános igazgatási osztálya, a nagykörűi, a tiszasülyi tanácsi kirendeltségek és külön értesítés a lakosság tájékoztatására. Valamennyi ügyiratukban szerepel, hogy „A zöldség-gyümölcsellátás javítása érdekében alkalmi értékesítő helyeket jelöltek ki. A piactereken kívül a boltok melletti területeken értékesíthetik termékeiket a kistermelők a hét minden napján — térítés nélkül.” E bizonyítékokhoz fűzte: „Bár a nagyközségi közös tanács tavaly december 31-vei megszűnt, nem tartom elfogadhatónak, hogy a volt közös tanács apparátusát, illetve érintett ügyintézőjét alaptalanul kötelességmulasztással vádolják.” (Noha közöltük a vb-titkár észrevételét, azon a helyzeten, amiért olvasóink hozzánk fordultak, ez mit sem változtat, és megszívlelendő a Kereskedelmi Felügyelőség vizsgálata, hiszen Nagykörű zöldsóg-gyümölcsellátása, a kistermelők gondja változatlan. A szerk.) Szerkesztői üzenet Varga Ferenc, Kunszentmárton: a szolnoki rendőrök ügyét szeptember 19-én tárgyalja a Központi Katonai Bíróság. Amennyiben e napon ítéletet hoz, jogos kérdéseire lapunk másnapi számában választ kap. Összeállította; Csankg Miklósa?
