Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-12 / 188. szám
10 1989. AUGUSZTUS 12 Nyugdíjasok fóruma KI MIT TUD Vaskos Inatcsomót bo' csójitotit .rendelkezésünkre a Törökszentmiklósi Városi Művelődési Központból Süliye Károliyné igazgató, aki aiz első sikeres, 1988-as Nyugdíjas Ki mit tud után javálban szervezi az idei, a második seregszemlét. Az áratokból látható, a tavalyinál iis nagyobb az érdeklődés, úgyanmyiira, hogy elődöntőiket kell az idén tartani. Hat helyséig, — Cibakháza, Jászapáti, Karcag, Mezőtúr és Szellmeik, valamint Törökszentmilklós vállalta ezek megtartását, lebonyolítását. Harmincegy .településiről 175 műsorszámot mutatnák be az elődöntőkön. A legnépesebb elődöntő Törökszentmiklóson lesz, ahol öt település nyugdíjasai negyven műsorszámmal szerepelnek. Hasonlóan nagy rendezvénynek ígérkezik a jászapáti és a mezőtúri elődöntő is. Azt már ibiztosan tudjuk, hogy szeptembertől október 15-ig mind a hat helységben megrendezik az elődöntőket, hogy kialakuljon az október 30-i, megyei döntő résztvevőinek csapata. Erre egyébként isimét Tönökszentmiklós várja a megye nyugdíjasait. Ígérjük, az elődöntőkről mi is hírt, tudósításokat adunk! Amikor a hőmérő délidöben harminc foknál is többet mutat, jólesik elmenekülni a panel forróságából. Szolnokon, a Zagyva-parti sétány 4. számú háza előtt fényképeztük a hüsölőket. Szomszédok Fekete Viktória, valamint Diós Lajos és felesége. A beszélgetés közben Diósné a hobbitelken termett idei mákot is szárítgatja. (Fotó: Korényi É.) Füstbe ment terv Egész úton odafelé azon örvendeztünk (miközben Petőfitől loptuk a gondolatot,) hogy íme, most találkozunk egy valóban nagyon idős asszonnyal, aki egészséges, s nem panaszkodik magas korára, tehetetlenségére. Sőt: igazi háziasszony, aki minden nap ebédet főz már ugyancsak nyugdíjas fiának, akivel kettesben, szeretetben, megértésben élnek. Igazi otthon, kellemes kis fészek fogadott bennünket. Minden a gondos háziaszszonyra vallott, s szinte jólesően telepedtünk meg a tárt ablaká konyhában. A mama, 1mondta „a fiú”, — biztosan csak a közeli piacra szaladt ki, vesz gyorsan valamit a mai ebédhez. Mit tehettünk, vártunk. Hallgattuk a háziár szavait, aki elmondta, ágy nézzük majd meg az ő édesanyját, hogy épp a napokban töltötte be a kilencvenedik évét, s nem könnyebb volt a sorsa, mint a magány. Amikor „kitántorgott Amerikába hárommillió emberünk” az ő édesapjuk is elment, s attól kezdve (ennek is már vagy hatvan éve) az ő édesanyjuk vette gyönge vállaira két fia fölnevelését. És, íme itt vannak a gyermekek, ember lett belőlük. Igaz, szép történet gondoltuk, s fotós kollégámmal alig vártuk, hogy lássuk, halljuk a sokat megért nénikét. Segítség is akadt, egy ismerős asszony végigfutotta a piacot, aztán mivel nem találta a matrónát, benézett még az orvosi rendelőbe. Kicsit szégyenkezve jött vissza, nem is tudta, hogy mondja el a történteket. Aztán csak erőt vett magán. — Azt mondja Juliska néni, nem szereti ő az ilyesmi cifrázást. Nem akar ő újságba kerülni, ugyan már, miért is írnának róla. Ott ül az orvosi rendelőben, épp most következik a sorban, neki egyelőre a gyógyszere fontosabb, mint a szereplés! Őszinte szóból ért az ember. Az egészséges, tetterős öregasszony inkább még a rendelőig is elment, csak ne kelljen magáról vallania. Az ő dolga — az ő sorsa. Példás szerénység. Dolgavégezetlen búcsúzik hát az újságíró, a fotós. Ismeretlenül is meghajol egy kilencvenéves akarata előtt. Joga van hozzá, hogy eldöntse, kér-e a nyilvánosságból? Utunkon az ugyancsak nyugdíjas „fiú” sóhaja kísér bennünket: pedig milyen szép lett volna! Ez is szép, így is jó, sőt! — só — Él Szolnokon, szandasizőlősi szép családi házában egy nyugdíjas, — valami- Ikari (katona — aki sízinte egyedülálló szenvedély” rábja. Ez a szenvedély egy érdekes munka, amihez rengeteg türelem, jó szem, nagy kézügyesség Beeil. Hogy is mondhatnánk egy szóval ? yaas Sándor üvegfonó! Azt mondja, 1965-lben a fia születése évében kezdődőt az egész. Sok mihaszna üveg völt a háznál, olyanok .is, ami,t az üvegváltótoan se vettek visza, s nagyon régi darabök i&, — amelyekhez ki 'tudja miért, rég vonzódott. Ugyanakkor nagy kedvteléssel látta, mennyi színes, műanyagba ALAKULÓFÉLBEN A Nyugdíjasok Szolnok Megyei Egyesülete Népfront és szakszervezeti tisz.ségviiselőt, nyugdíjas klubvezetőket, jogászt, újságírókat hívott augusztus elején baráti beszélgetésre a Népfront székházéba Trencsényi József né. Úgymond szervező bizottságot kellene alakítani, amely elkezdi a munkát, az első lépéséket a Nyugdíjasok Szolnok Megyei Egyesületének megalakítására. A jelenlévők sok kétséggel, kérdéssel érkeztek: megyei egyesület alakítására van szükség, vagy településenként egyesületbe szólítani a nyugdíjasokat, s ailulról jövő szervezésben legfeljebb egy megyei szövetséget létrehozni imajd, amely nem irányítja, csak segíti, esetleg összehangolja -a kölcsönös kezdeiményezéseket. Akárhogy is lesz, szögezték le többen, az egyesületre mindinkább szükség van, hiszen Szolnok megyében a nyugdíjasok száma már megközelíti a százezret, s szinte egyenes arányban a létszám növekedéssel aggasztó gondjaik vannak. Az Ki ne őrizne gyermekkorából olyan emléket, hogy megharagudott a macskára, mert az szemet vetett a galambdúcra. Ilyenkor elfogta a „bűnöst”, megcsapkodta, aztán feldobta jó magasra, hogy nagyot essen. Igen haragudtunk rá, de csodáltuk is, ímert bárhonnan zuhant, akár hányszor bukfencezett, esni csak talpra esett. Később felnőtt korban már az embereket csodáltuk. Azokat, akiknek íbánhogy is fordult a sorsuk, akárhányszor földhöz vágta őket az élet, ők mindig talpra estek, vagy talpra állták. Jászberényben a 60 esztendejének küszöbére lépő K udalika Béla olyan sűrűn „elvágódó”, de mindig talpra álló ember. Életének italán legsúlyosaibb megpróbáltatása volt, hogy 55 éves korában újra meg kellett tanulnia a járást. Két mankóval kezdte a tanulást, aztán, mert nagyon akarta, két botért adlta oda a mankót. Azután szabaddá tette a tol kezét úgy, hogy mér ibeérte egy ibottal, imajd rekord Idő alatt — Igaz szenvedve legyalogolt kilométerek árán — azt az egyet is eldobta. Vagy öt évig ki sem ejtette a száján a szót, hogy mankó, vagy bot, eszébe se jutott volna, hogy valamikor mozdulni se tudott volna nélkülük ha ... a sors ezúttal se jelentette be előegyesütet nyilvánvalóan e gondok enyhítése érdekében kíván föLlépni, képviselni tagságát, — amelyből a legidősebbek, a legnagyobb nehézséggel birkózók a legtehetetlenebbek — már ami sorsuk intézése során szükséges lenne. Az igény, a megyei szervezet létrehozására különben / mint arról korábban hírt adtunk / májusban, a nyugdíjas klubvezetők megyei tanácskozásán vetődött föl. A szervezők első tanácskozásukon kimondták, a szervezésben, a kezdeti első lépésekben kisvárosokban és falvakban egyaránt a Népfront bizottságaira, s a helyi klubok aktív tagjaira vár majd sok feladat. Megállapodtak abban is, hogy a bizottság jogász tagja hozzákezd egy alapszabály-tervezet készítéséhez, amelyről legközelebbi, szeptemberi ülésükön már tárgyalhatnak. Az alapszabály elkészítése, az egyesület céljainak kialakítása közös érdek, ezért lapunk szívesen vállalja, ha tollat fognak idős olvasóink, s megírme, hogy miit akar. Egy véletlen baleset újból ikezébe nyomta a botot, újból tanulja a járást, mégis, ha bicegve is, de megy, és mem 'kevesebbet, mint akkor amikor a botnak még a nevét is kezdte elfeledni. Mint annyiszor már az életben, a sors újiból leteperte és ő újból talpra állt. — Lehdt, hogy csak akarás kérdése, de lehet, hogy életösztöne az embernek, amikor nem haigyja magát ha elterül, igyekszik 'talpra állni, vagy ha elmerüli, hát 'kapaszkodik a felszínre. Az élet kacskaringét ösvényein én sose kerestem — meg se találtam — csak a napos oldalit, azért valahogy mégis mindig megvoltam. Annak idején ajánlották is, de szívem is arra húzott, amikor villanyszerelő tanulónak szegődtem. Budapesten szabadultam, ikezdő segédéveim ott teltek el, aztán a Petőfi bányánál próbáltam szerencsét. A gyárépítés szele engem is megcsapott és, mert villanyszerelőre ott is szükség volt, Apc mellől átruccantam Jászberénybe, elejétől végéig ott dolgoztam a gyárépítők között. — Elmondani, meg leírni is egyszerű, gyorsabban is megy, mint végigcsinálni, átélni az egészet. Mert ugye közben megnősültem, öt gyereket felneveltünk, ég még arra is futotta az időnkből ják szerkesztőségünknek, milyen javaslataik lennének az egyesület működéséhez, munkájához. A beérkező javaslatokat eljuttatjuk a szervezőknek, akik minden bizonnyal örülnek annak, ha mindjárt a kezdeti lépéseknél bázist tudhatnak maguk mögött, értő, a nyugdíjasok sorsát élő emberekből. Mindenki tudja, a nyugdíjasok legnagyobb gondja az, hogy becsülettel végzett munkájuk jogán megszerzett havi megélhetési alapjuk egyre kevéssé futja a nyugodt, békés, egészséges életre. Egy megyei egyesület se képes arra, hogy pénzt juttasson a szükségben élőknek —de arra igen, hogy nevükben föllépjen, eljárjon sorsuk javulásáért mindenféle hivatalban. Aki tehát úgy gondolja, tanácsot, javaslatot tud adni a szervezőknek, írja meg gondolatait. Aki szolnoki, bélyeget se föltétlenül szükséges vásárolnia: az irodaház földszintjén a szerkesztőségnek levelesládája van, amelybe bedobhatja borítékját. — Várjuk! az asszaranyail, hogy elváljunk. — A .még naigyoibb megpróbáltatásra 5 évig se kellett várni, 1983-ban porc, vagy Isten tudja miilyen kopás miatt csípő műtéten estem át, mozgásképtelenné váltam, leszázalékolták és nyugdíjba küldtek. Milyen előzményei voltak a műtétnek? Pontosan, egyértelmű - en senki meg nem mondja. Csak sejtés, hogy azért koptam el, mert évtizedekig dolgoztam, pontosabban forogtam a tengelyem körüli, alig félnégyzetmétemyi területen naponta 8 óráit a szalag mellett, ahol az elektronikus átültetés volt a feladatom. — A .másik csapás ez év júniusában ért. Ügy látszik az ,is nekem volt kiosztva, mostani, 'nyugdíj melletti .munkahelyemen, ahol éjjeli őr a fő 'beosztásom, a sima talajon elestem és csúnyán összezúzódott, az amúgy se túl stabil jcibb lábaim. Újlból előkerült a bot, de csak egy, és megyek rendületlenül, nem számolom, hogy naponta hányszor, le a léposön a lakásomból és fel a lépcsőn a nyugdíjas klubba, be a boltokba és ki a piacra, és ha mindezt végigjártam, hát sétálok egyet — igaz újból 'bottal — de megyek, meg sem állok, mert azt mondom addig él az ember, ameddig mozog. — illés — A távgyalogló nyugdíjas Szamárfület mutat a sorsnak Szép szenvedély A MUNKA GYÓGYÍR Mozogjunk! Az élet egyik legalapvetőbb velejárója a mozgás. Az élet mozgás — a mozgás élet! „Cornelius Celsusmár 2000 évvel ezelőtt megállapította, hogy a lustaság árt a it estnek és elöregíti a gondolkodást!” A mozgás viszont vidámságot, életkedvet, önbizalmat nyújt. Az idős ikorosztálj^számára szinte nélkülözhetetlen a rendszeres mozgás, amelyet nem lehet elég korán elkezdeni, viszont nyugodtan mondhatjuk — soha sincs késő ahhoz, hogy az ember hozzálásson. Az öregedés biológiai folyamat, de a vaiLódi kor és a 'biológiai kor nem mindig azonos. Ismerünk fiatalos öregéket és öreges fiatalokat. A rendszeres testmozgás annyira lelassíthatja az öregedést, hogy a hatvanesztendős sipontembent ibánkii üde negyvenévesnek nézheti és ez nem csekélység. A cél azonban nemcsak a hoszú fiatalság, hanem a bosszú, ibetegjségmentes élet. Egy XVIII. századi híres orvos mondta, de napjainkban is érvényes, hogy „a mozgás bármilyen orvosságot helyettesíthet, de a világ összes gyógyszere együttvéve sem helyettesítheti a mozgás hatását”. Fontos tehát, az életerő minél tovább való fenntartása. Ezt egyebek mellett különféle mozgásos formáikkal, testedzéssel énhetik el. Bár több a semminél, de az Idős ember számára sem kielégítő csak a séta. Orvosi tanácsra és egészségi állapotnak megfelelően célszerű rendszeresen, mindennap testedzést végezni. Legkézenfekvőbb a reggeli és az esti torna, .melyet legtöbb ember kényelemszeretetből hanyagol eh Pedig ez a torna 'biztosi tj.a az izmok, Ízületek számára azt a minimális mindennapi mozgást, amely szükséges ahhoz, hogy ne merevedjenek és ne gyengüljenek el. Célszerű sport az úszás. Ezit késő öregkorig lehat űzni, mert a víziben a mozgás könnyű, nem megerőltető és az izmok számára gyógytornát jelent. A nagyapák, nagymamák járhatnak az unokákkal kirándulni, túrázni. Az erdei kirándulás a legkedvesebb és legegészségesebb szórakozások egyike. Lehet például együtt versenyt futni lálbujjihegyen, vagy egyszerűbb itornagyakorlatökat végezni, focizni az unokával, sőt a nagyapák leállhatnak ágyazott drót megy veszendőbe, akár a postai kábelek, akár más munkák hordalékaként. Kis, ilyen olyan drótclk, amik .talán még felhasználhatók lennének. Mint a képen is látható, ide jutott a gondolat. Vass Sándor legkisebb fonott üvege 2 köbcentiméter űrtartalmú, a legnagyobb 50 literes. A munka természetéből adódik, hogy míg egy parányi üveg befonása eltart napakiig, egy hozzá 'képest óriás még egy napot se igényel. Vass Sándor teljesen a maga és családja örömére fonja az üvegeket, immáron több mint húsz éve. Eladni a világért se adna el egyet sem, ajándékba 'barátoknak, rokonoknak azonban dehogy sajnál egyet-egyet. Igaz, egyszer már 'majdnem fölkapta a „világhír” is, jelentkezett egy „Rózsa Gyuri leg-rnűso.rba”, ami a nyolcvanas évek elején nagy népszerűségnek örvendett. Hogy-hogy nem, a műsor kitűzött napja előtt távirat érkezett, egyéb okok miatt elmarad, ne fáradjon, elhalasztották az adást. Lehet, az lett volna az utolsó, ki tudja már. Vass Sándor akkor úgy döntött, nem vágyik újiból semmiféle népszerűségre, megvan ő szép szenvedélyével a maga környezetében. Kérésünkre azonban attól nem zárkózott el, hogy nyugdíjas társainak bemutatkozzon, s megmutassa, hogyan csinálja, s mire jutott, Az bizonyos, a sok betegségen átesett nyugdíjas jó erőben, örömmel mondta: nemcsak szenvedély ez, hanem gyógyír is. Minden nyugdíjasnak hasonló szenvedélyt, hasznos időtöltést kívánunk . . . (Fotó: Mészáros J.j Jó azonban, 'ha az idős embernek a testedzés mellett van valami szenvedélye, időtöltése. Ezek 'közül leggyakrabban emlegetett a Ibélyeggyűjités vagy a sakkozás. Ezek bár érdekes és szép időtöltések, hátrányuk, hogy nem Igényelnek fiziikaii munkát, így nem tekinthetők a legcélszerűbb hobbinak. Akinek egészségi állapota megengedi, bármilyen munkát végezhet, ami kedvére van, ami kitölti életét, értelmessé teszi nyugdíjas éveit, sőt amivel pénzt kereshet és 'kiegészítheti jövedelmét. A testmozgásra azért ne sajnáljuk az időt, mert a ráfordítás megtérül egészségben, jó kedvben, munkabírásban. Cs. T. I. összeállította; Sóskúti Júlia