Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)

1989-08-05 / 182. szám

10 fflÉPlAP 1989. AUGUSZTUS 5 nyárvégi hangulat növelésével igyekszünk se­gíteni. Vita a városban, hogy mely tanácsi lakás kerüljön kiárusításra. Van, aki mind eladná, van aki félti az ál­lami tulajdont. Álláspon­tunk: az idősebb épületek áruba bocsáthatók, de az új épületek maradjanak állami tulajdonban. — Nehéz lesz mindenkit kielégítő döntést hozni —is­merem el —, sokkal nehe­zebb ez, mint a várost egy­aránt érintő kérdésekben. Nyilván a közösségi fejlesz­tésekben hamarabb zöldág­ra jutnak. — Volt azért feszítő gon­dunk ebben is. Főleg a ke­reskedelmi ellátásban. A he­lyi áfésszel közösen próbál­tunk ezen enyhíteni. A köz­vélemény nagy megelégedé­sére tavaly ezer négyzetmé­ter üzletterületet vehettek birtokukba a kisújszállási­ak. Volt ebben húsbolt-étel­­bár, textil-ruházati üzlet, műszaki bolt, kis ABC. A költségek 70 százalékát az áfész, 30 százalékát a váro­si tanács fedezte. Nehéz helyzetben van az elnök. Eredményeket kell sorolnia. Attól tart, ez di­csekvésnek tűnik. Nem az pedig, a tények felsorolása csak. íme: — Nem csökkent az ön­erős gázépítés sem. Idén 6,3 kilométer vezeték épül, amely több száz lakás be­kapcsolását teszi lehetővé. A kapacitás megfelelő, további 1500 lakás ellátására van lehetőség. Gyakorlatilag ez száz százalékos kiépítést je­lent. Folyik a vízmű rekonst­rukciója. A vízbázis 2005-ig biztosított, jelenleg a szűrő­­berendezéseket építik, célja az arzénmentesítés. Négy utcában a szennyvízhálóza­tot alakítják ki. nyolcvan háztulajdonos vállalta a ki­adásokat. A nyáron átadták a tele­fonközpont épületét, mely 12 millióba került. Most a szereléseket végzik. A vá­rosnak az összberuházás 25 milliójába kerül, a Posta a költség 60 százalékát világ­banki hitelből fedezi. Ered­mény: 4000 állomás beköté­sére nyílik mód. Hatmillió forintba kerül a gimnázium felújítása. Itt nyelvi labort is kialakíta­nak, aztán egy számítógépes osztály létesítésének techni­kai feltételeit is megterem­tik. Halad a Kossuth úti is­kola felújítása is, a tanév­kezdetre befejezik. És a mo­zi sem marad ki a sorból. Aztán ott az új benzinkút, amelynek területével továb­bi szolgáltatásbővítő elkép­zeléseik vannak. — Szóval — összegzi vé­leményét —, úgy hiszem, nem szegényedik a város annyira, mint amennyire a közhangulatban ez másutt érzékelhető. Torzóként is rendkívüli A jepeket tnézve tűnik ki igazán az ellentét. A környe­ző hatalmas alföldi tájból nő ki a város, Kisújszállás. A ta­nácsháza patinás épületének díszterme ad otthont a horto­bágyi nemzetközi alkotótábor résztvevőinek alkotásaiból nyílt kiállításnak. Valamiféle tisztelgés ez a tájnak; a vi­déknek tszól, melynek gazdagságából táplálkozott, virágzott fel a nagymúltú település. Az itt élők, ma emberének ősi kötődése fogalmazódik meg a művészet kultikusnak is fel­fogható nyelvén. A teremben tűnődésre késztető némaság, kint zakatoló lüktetés. Bent ünnep, az utcán a hétköznapok lüktetése. Betakarítás — békében A környezethez azonban hagyományosan is kötődnek az itteniek. A város adottsá­gainak ismeretében döntött úgy a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat, hogy bővíti telephelyét A vasút tőszomszédságába települt raktárak gazdája, Végh Já­nos telepvezető kísér el az új létesítményhez. A fölénk tornyosuló fémtárolók tövé­ben ad a beruházásról bő­vebb felvilágosítást. — A tízezer tonnás fém­silórendszer végleges átadá­sa közeleg. Szeptember kö­zepén lesz az átadás, de már megkezdődött a próbaüzem. A tranzitraktár új tárolói fénylenek a délutáni fény­ben. Egyelőre csak három­ezer tonna búza ideiglenes „őrzését” bízták rájuk. A tisztító külső burkolásán még dolgoznak az építők. Kísérőm elégedett munká­jukkal. — Tavaly szeptemberben fogtak hozzá az ÁÉV szak­emberei a munkához, s ami feltűnő: teljesítik is válla­lásukat. A technológiai sze­relést, a silók építését a kecskeméti Agripond már befejezte. Korszerű berende­zések segítik az itt dolgozó tizenöt ember munkáját. Óránként száz tonna ki- és berakására alkalmas a rendszer. — Mibe került mindez? — kérdezem, miután az auto­matikus rendszerirányító villogó pultját közelebbről is szemügyre vettem. — Hetvenmillió forint a beruházás összege — vála­szol —, de jövőre még az iparvágányt is kiépítjük, ak­kor lesz az igazi. A vállalat azért fordít ekkora összeget a fejlesztésre, mert Kisúj­szállás adottságai — a főút­vonal közelsége, a kocsiellá­tás itt jobb az átlagosnál. — Azért mégiscsak az ad örömre okot, hogy van mit tárolni a létesítményben. — Jó volt az idei betaka­rítás — ismeri el. — Június hatodikétól húszezer tonna búzát vettünk át a kisúj­szállási és a 'környékbeli gazdaságoktól: a Nagykun, a Tisza II. Termelőszövetke­zettől, a Nagykunsági Álla­mi Gazdaságtól, a Kunhe­­gyesi Kunság Népe és a Túrkevei Vörös Csillag Tsz­­től. A termés 58 százaléka első osztályú volt. Az átla­gosnál minden tekintetben jobb volt a nyári betakarí­tás végeredménye. A GMV új gabonatárolója már fogadja az idei termést A vezérlőpultnál (fent) Budai Endre silókezelő ellenőrzi a: automatikus rendszer működését Fotó: Mészáros Jáno Ebben a szegény világban Ponyokai Bálint, a város tanácselnöke is a kisújszál­lási emberek életfilozófiájá­ba avat be: — Olyan kalappal kell kö­szönni, amilyen van — idé­zi a népi bölcsességet. — Ebben a szegény világban azon kell lennünk, hogy ne szegényedjen el a város. Mi ezt már évekkel ezelőtt fel­ismertük. A helyi erők ösz­­szefogása nagy erő e pénz­szűke világban. Eredménye­ket csak így lehet elérni. — Melyek is ezek? — Sajnálattal vettük tu­domásul, hogy az állam ki­vonult a lakásépítésből, de nem estünk kétségbe. Telek­kialakítással segítettük a magánházépítőket. Tavaly harminc igen szép kivitelű OTP-s lakást adtunk át, idén újabb huszonhét követ­kezett. A benzinkúti lakóte­lepen a Vas-, Fa-, Építő­ipari Szövetkezet saját be­ruházásban értékesít majd újabb lakásokat. Az Arany János úton negyvenkilenc lakást építenek, a Mikes úton pedig huszonegy laká­sos garzonházba fogtak. Emellett hetven családi ház is épül az idén. — De mi van azokkal, akik nem képesek megfizet­ni a borsos összeget? — Ez a réteg valóban új­ratermelődik — ismeri el. — Rajtuk a lakásmobilitás Akii a feladatok oldaláról közelít, az eredmény láttán akár elégedett is lehet. Ám akadnak, akik fordítva: az eredmény mellett az el nem végzett orvoslásra váró problémákat is látják. A kisújszállási Tóth Albert középiskolai biológiád szak­­tanácsadó nyara pedig szép volt. Immár tizenötödik al­kalommal vezette a Horto­bágyi Természetvédelmi Tá­bort. Szakemberként, s a megyei tanács tagjaként most mégis a helyi környe­zetszennyezést teszi szóvá: — A város keleti részét övező kubikgödrökről vagy vályogvetőgödrökről van szó. Tartmlászeti visszaállításuk eddig sem volt megoldott, most viszont kritikus álla­pot alakult ki. Szemétlerakó hely lett közel az ivóvízku­­takhoz. Kérdéses, hogy mi­ként hat majd ez a vízmi­nőségre, előfordulhat az is, hogy a 400 méter mély ku­takat rövid időn bélül el­szennyezheti, akár hónapok alatt is ihatatlanná válik a víz. Tennii kell valamit — hangoztatja —, mint ahogy a öregerdőért is. A Horto­bágy két híres erdejéhez, az Ohatihoz és az Újszentmar­­gitaihoz hasonló lösztölgyes erdő manapság igen ritka. Az alföldi erdő így torzó­ként is rendkívül értékes, jobb sorsra érdemes az Er­zsébeté igét is, védelme ugyancsak közügy kell, hogy legyen, hiszen azt még Mó­ricz Zsigmondék ültették be mitjcsári tölggyel. Vétek lenne durva, hozzá nem ér­tő beavatkozással elrontani. Kisújszállás avatott ter­­mészétkutatója azért a szel­lemi élet pezsdülését bíztató jelnek tekinti. Ezek közt a városi lap elindítását említi, aztán a négykötetes város­monográfiát, mely a nagy­kun városok között első ilyen igényű munkának szá­mítva öregbíti alkotói, a vá­ros szellemi életének hírne­vét. jébe azzal, amit a városban hallani. — Hát ... csökkent: a lét­számunk, az igaz. Tavaly májusban még tízen dolgoz­tak az apparátusban, most hatan vagyunk. Egy titkár, Kis Péter leköszönt, a párt­értekezletig társadalmi mun­káiban látja él feladatát. Tóth András és Szepesi Gyűl® bejelentette: nem kí­vánja jelöltetni magét a pártértekezleten. Mentek el Bizonytalannak érzik a jö­vőt. a pártban sokan. Mert amíg a napfény sütött, a fé­nyes hélyek töltve voltak. Most, hogy a forró nyár vé­géhez közeleg, hátat, fordíta­nak, menekülnek — így vé­lik ezt az emberek, akik el­taktikázott, kései lépésnek tekintik a városi pártérte­­kezlétet is. Valamiféle apa­­tikus hangulatban, bizalom­vesztetten élnek. A jövő Kisújszálláson is bizonyta­lan, főleg ha a munka válik kétségessé, mint, mondjuk a Kunszövnél. — Sajnos a ruházati szak­ma visszaesésével kell szá­molnunk — mondja Urbán János, a Kunszöv elnökhe­lyettese, majd sorolja azokat az ismert tényezőket, ame­lyek az iparág feszítő gond­jait eredményezik. * * * A nyárvégi hangulat, ráte­lepedett a városra. Az em­berek csöndes várakozással technikai dolgozók is. / Nyár utcai területi székhá­zéit átadtuk a szakmunkás­képzőnek. Elköltözik inner hamarosan a Munkásőrség is — IMi lesz \az épülettel, h< lassan-lassan 1megüresedik — Több javaslat, hangzót el. Vannak, akik azt mond ják, adjuk át a városnál egészségügyi, kulturáli, hasznosításra, mások úg; vé’ik: a pártnak egy politi kai centrumra szüksége van tekintenek a jövő elé, ebbe a várakozásból azonba mintha hiányozna a bizakc dás. Korán érkező, hosszúr nyúló ősz közeledésére ké szül mindenki; aztán ki tud ja, milyen kemény t.él követ kezik majd. Pedig még nyá van. Igaz, kevésbé verőié nyes, mint korábban. A Kisújszállásra érkéz idegen csak azt látja, soka szépült a város, a szemnél vonzóbb, kulturáltabb lett Új épületsorok a központ ban, gondozott parkok, gya­rapodó középületek, gondo san felújított régi és a vá rosképbe harmonikusan i'llc új lakóházak — a fejlődési nyarainak gazdag termései De még mindig nyílnak a vi­rágok. Hosszúra nyúlik-e a nyár ad-e még annyi meleget hogy termésük megérlelőd­jön? Szőke György Üres a ház A városi tanács díszterme ad otthont a hortobágyi nemzetkö­zi képzőművészeti tábor alkotóinak munkáiból válogatott kiállításnak Szavain azért érezni: a kor, melyben élünk, nem igazán kedvez a tudomány m ívelésének; az emberek magukkal, napi megélheté­si gondjaikkal vannak el­foglalva. Mert a kenyérért itt is egyre jobban meg kell küzdeni. A városi pártbizottság be­járatánál a tisztségviselők felől érdeklődöm. A mun­kásőr arról tájékoztat, hogy Tóth András első titkár sza­badságon van. Keressem Szepesi Gyula titkárt az el­ső emeleten. — Vidékre ment ő is, tájértekezletre — mondják a titkárságon. Bár egy nappal korábban bejelentkeztem telefonon, most Ágfalvi János politikai munkatárs fogad. Hálátlan feladat. — Igaz-e, hogy menekül­nek 1az emberek (a pártbi­zottságról? — vágok a sűrű­it#»/ a legnehezebb »■•yWüa» » ■ ;^>v «“ ^ Kisújszállás,

Next

/
Oldalképek
Tartalom