Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)

1989-08-04 / 181. szám

1989. AUGUSZTUS 4. ^ÉPIAP A Jászsági Ruhaipari Szövetkezet Jászapáti Konfekció Üzeme nem szűkölködik megrendelésekben. Jelenleg francia és német exportra dolgoznak, s hogy feladatai­kat teljesítsék még a tervezett kollektív szabadságot is későbbre halasztották. Felvételünk a varrodában készült, ahol pelerineket varrnak egy párizsi cégnek. Fotó: KÉ Egy nem eléggé kihasznált lehetőség Exportfaktoring: követelés biztos kezekben Erőteljesebb lakóhelyi politikai tevékenységet Része a pártmozgalom megújulásának A jelenlegi „restriktiv”, pénzszűkítő politika mind a külföldi, mind a belföldi ér­tékesítésben megköveteli az áruszállítás ellenértékének minél gyorsabb beszedését. Belföldön már több-keve­sebb sikerrel néhány éve alkalmazott módszer a fak­toring, amelynek lényege, hogy a vállalat eladja köve­telését valamelyik banknak, S így az adós a későbbiek­ben nem a vállalatnak, ha­nem a banknak fizet. A vállalat így azonnal meg­kapja — bizonyos díj megfi­zetése ellenében — követe­lését a banktól. A szakemberék jogos fel­vetése volt, hogy célszerű lenne ezt a lehetőséget az exportügyietek esetében is megteremteni. Ez az úgyne­vezett exportfáktoring ügy­let, amely azonban mindig „többszereplős”. A klasszi­kus exportőr—importőr kap­csolat kibővül: a hazai vál­lalat felveszi a kapcsolatot egy hazai, exportfaktoringgal foglalkozó céggel, közli a külföldi cég nevét, ahová szállítana, az exportálni kí­vánt áru vételárát. Külföl­dön már évtizedek óta mű­ködnek úgynevezett faktor­társaságok, ezért a hazai „exportfaktor” felkeresi kül­földi partnerét és informá­ciókat kér az illető, impor­tálni kívánó cégről. Ha a (Folytatás az 1. oldalról) társulás, amelybe mindenki belépett, aki azon a terüle­ten lakott, de volt olyan is (gáztársulás), amelyben a lakosak 30 százaléka se vett részt. A gerincvezetékek lé­tesítése ugyanis jelentősen megnövelheti a költségeket, ha útátfúrással jár együtt. Kellett már fizetni lakáson­ként 15 ezer forintot, de 26 sőt 27 ezret is. Ez utóbbi a Diófa utcában történt. Itt az utca hossza ugyan 200 fo­lyóméter, de 310 folyóméter gázvezetéket kellett építeni, mert a vezeték olyan lakat­lan területet is érint, ahová később a tanács iskolát ter­vez. A tanács persze nem járult hozzá a vezeték épí­téséhez. Ez egyébként be­vett szokás, mert a tanácsi foghíj telkekre eső közmű­költséget más utcákban is a lakosság fizeti. Ugyanakkor, külföldi cég megítélése jó, az üzlet „beindulhat”. Az exportőr magyar vál­lalat elküldi az árut az iim­­portőrnek, ezzel egyidejűleg a számlát a magyar „export­­faktornak” nyújtja be, amely azonnal kifizeti an­nak ellenértékét. A magyar „exportfaktor” felveszi a kapcsolatot a külföldi fak­tortársasággal, hogy köve­telését tőle szedje be, vi­szont a külföldi társaság érintkezésbe lép az impor­táló céggel és tőle hajtja be a pénzt. Az importáló vál­lalat tehát nem közvetlenül az exportőrnek teljesíti a vételárat, hanem az ő fak­­torságának, amely felveszi a kapcsolatot a magyarországi faktortársasággal és neki fizet. A folyamat így első be­nyomásra talán hosszúnak tűnik, de az exportőr szem­pontjából rendkívül előnyös. Néhány nap alatt hozzájut a pénzéhez, ugyanakkor az importőr sem kerül hátrá­nyos helyzetbe, hiszen az ő szempontjából közömbös, hogy kinék teljesíti tartozá­sát. Természetesen ez az ügylet rendkívül precíz elő­készítést kíván, mivel meg­lehetősen adminisztráció­igényes. (Az exportőr áruja ellenértékét számlaként kap­ja meg az exportfaktortól, s ez naprakész, pontos nyil­vántartást követel.) E hát­ha valaki a megépült gáz­vezetékre később csatlako­zik rá, azért a társulásnak egy fillért se fizetnek visz­­sza. Vagyis a helyzet a koráb­bi évekhez képest nemcsak, hogy megváltozott, de — mondhatjuk így — átestek a ló másik oldalára. Azelőtt nagyrészt a tanács finanszí­rozta a közműépítést, most a 'lakosság teljesen magára van hagyva, sőt a tanácsi telkek előtti közmű építé­séért is ők fizetnek. Mint a NEB-vizsgálat megállapítot­ta; a városlakók ezt sérel­mesnek érzik. Annál is in­kább, mert nemcsak a pénz, hanem a segítőkészség hiá­nyát is látják a tanácsban. A társulások költségeit ugyanis nagyon megnövelik a különböző munkák. Ha például gerincvezetéket épí­tenek, igen tetemes összeget kell fizetni a műszaki bá­rányával szemben előnyei nyilvánvalóan „fajsúlyosab­bak” : rendkívül rugalmas konstrukció, gyakorlatilag szerződésenként igazodhat a körülményekhez; megszaba­dítja az eladót a vevő fize­tési kockázatától; csökkenti a lehetséges veszteségforrá­sokat; gyorsítja a vállalati pénzforgalmat, javítja a vál­lalat fizetőképességét. „Faktorálásra” csak a 90 napnál nem hosszabb fu­tamidejű, konvertibilis de­vizában fennálló export kintlévőség ajánlható fel. A faktorálás költségei több részből tevődnek össze, tar­talmazzák a faktorálási ju­talékot, a hitelbiztosítás költségét, a leszámítolási ka­matot. Ezek mértéke orszá­gonként változó, azonban ha átlagos értékét tekintjük, az nem haladja meg a 10 szá­zalékot. amely a jelenlegi hazai rövidlejáratú hitelka­matok figyelembe véve rendkívül előnyösnek mond­ható. Természetesen a fentiek­ben az exportfaktoringnak csak a lényeges vonásait mutathattuk be, egyébként az ügylettel — mint az egyik első hazai faktortár­saság a Merkantil Váltó- és Vagyonbefektető Leánybank — az OKHB Rt. leánybank­ja — foglalkozik. nyitásért, a bonyolításért, az ellenőrzésért. A lakosság azt szeretné, hogy ezeket a ' ta­nács műszaki, szakemberei külön díjazás nélkül végez­zék el, mivel a tanács van a lakosságért, és nem fordít­va. A karcagiak ilyen igé­nyét a NEB-vizsgálat jogos­nak minősíti. Az ügyintézés pillanatnyilag nagyon ne­héz, és sok időt vesz igény­be. Vagyis a közműépítés nemcsak anyagilag, hanem fizikailag is „kifeszíti” az embereket. A társulások kö­zös képviselői javasolják, hogy az egész bonyolítás le­gyen a tanács feladata. Ezek­kel a javaslatokkal, és az­zal, hogy a foghíjas tanácsi telkek közműköltségét a ta­nács állja, a NEB egyetér­tett, és véleményét határo­zati javaslatában eljuttatta a városi tanács elnökének. P. É. A városi pártbizottság ajánlására sok szolnoki alap­szervezet napirendre tűzte a párt lakóterületi pozícióinak erősítésével összefüggő szer­vezeti, személyi és techni­kai feltételek elemzését. Mérlegelték az üzemi és a lakóterületi pártszervezetek viszonyát, a lakóterületen folytatandó politikai munka lehetőségeit. Az üzemi és az intézményi pártbizottságok is számbavatték a lehetséges és a tagság által is támoga­tott önálló kezdeményezése­ket. A városi pártbizottság fel­hívta az alapszervezetek fi­gyelmét arra, hogy nemcsak szervezeti lépésekről van szó, hanem a párt egész megújulását szolgáló elgon­doláshoz illeszkedő tarta­lomról is. Nevezetesen arról, hogy az MSZMP kezdemé­nyezései egy új típusú, kö­zösségi mozgalmi jellegű párt formálására irányulnak, amelyben a nyilvánosság, a platformszabadság, a de­mokrácia alappillérként szolgálja személyenként minden párttag és a kisebb közösségek politikai érde­keit. Ezt azonban csak egy­féleképpen lehet megvalósí­tani — hívta fel a figyel­met a városi pártbizottság — mégpedig úgy. hogy tervet kell adni az önszerveződés és autonómia régóta igazolt elveinek és módszereinek. A városi pártbizottság joggal vélekedik úgy, hogy a lakóterületi pozíciók erősí­tése elengedhetetlenül szük­séges taktikai szempont, de csupán a nyitánya annak a lépéssorozatnak, melyet a párt szervezeti rendszerében meg kell tenni a közeljövő­ben. Csupán példaként em­lítve: nem kimunkált még az, hogy a demokratikus centralizmus feladása vagy alapos módosítása milyen hatással lesz az irányításra és abban milyen funkciói Jászberény törlténelimii hangulatú iLeheíl Vezér ;tere a 3il-es úttal lényegéiben vé­get ér, de rögtön folytatódik is a Szabadság térrel. Ott azonban megszakad a régi háziak, műemlék, vagy jel­legzetes épületek sora, és az 1960-as évek doboz épületei sorakoznak egymás mellett. A bank most bővülő század­­fordulós hangsúlyos épülete a két tér sarkán is inkább a Lehel Vezér térre húz, és idegenül áll a pártbizottság, munkásőrség, a Skála Aru­ház, és a közelmúltban át­adott újabb lakások társa­ságában. A tér képét, ha le­het, még tovább rontja a kockaházak váltakozó ma­gassága,. Bármennyire is szegényes a Szabadság tér túlsó vége a földszintes há­zaival, harmóniát találni mégis odaugrik a tekintet. Egy vadonatúj épület is magasodik ott, ahol a tér az Alkotmány utcában foly­tatódik. Friiss színeivel még nem találja igazi helyét sem a régiek, sem az újabbak között, tömege, méretei azonban annál kellemesebb benyomást keltenek. A me­gye első takarékszövetkezeti háza készült el,' a napokban meg is kezdődhet a vásárlók •beköltözése. A jászfénysza­­rui Takarékszövetkezet vál­lalkozott ott lakások és üz­­iletházak építésére. A terve­ző, a Szolnok Megyei Tanács lesznek a városi pártbizott­ságnak. Nem tisztázódott — többek között — az sem, hogy a horizontális kapcso­latokban, a létrejövő lakóte­rületi politikai centrumok és a politikai platformok (re­formkörök) kapcsolattar­tásában mi lesz a városi pártbizottság szerepe. Egyelőre azonban marad­junk az első lépésnél. A la­kóterületi pozíciók erősítése során számítani kell arra, hogy sokan vannak olyanok, akik közéleti szereplésük eddigi terepeit nem szeret­nék egyik napról a másikra feladni. Az üzemi, intézmé­nyi pártszervezetek meg­szüntetése már csak ezért sem napi feladat. Az élet realitásához igazodva azon­ban látni kell, hogy a mun­kahelyi politizálást ki kell egészíteni, súlypontját te­kintve a közeljövőben fel kell váltani a lakóhelyivel, hiszen a lakóterületen olyan komoly közösségi érdekek vannak, hogy felvállalásuk egy politikai pártnak min­denképpen elkerülhetetlen, ha meg akar maradni a po­litikai porondon. Ezt a fel­adatát egyik napról a má­sikra, s csupán határosatok­kal nem lehet megoldani. Ha valamikor politikai cé­lokért szükség volt az em­beri, meggyőző szóra, akkor most különösen szükség van. Meg kell érttetni a pártta­gokkal, hogy nemcsak a párt, hanem embertársaik és saját érdekük is azt követe­li, hogy részt vegyenek eb­ben a munkában. Nekik kell erre önként elhatározni ma­gukat. Szolnokon már több he­lyen — köztük a Tiszaimen­ti Vegyiművek lakótelepén, a Héki Állami Gazdaság központi lakótelepén, a Vo­lán Rákóczifalván élő párt­tagjai között, a kertváros­ban, a Széchenyi lakótele^ pen, a Vosztok úton — Tervező-Beruházó Vállala­ta azon tói, hogy a megbí­zásnak eleget tett, a már említett vegyes beépítésben igyekezett rendet, de leg­alábbis átmenetet teremte­ni. A kétszintes, tetőtér­­ibeéipítéses házzal ezt való­iban sikerrel oldotta meg, s így a süllyedő épületmagas­­ságók ellenére felértékelő­dött a Szabadság tér legtá­volabbi vége. Taikairékszövetkezetek szá­mára 1986-lbatn vált lehető­vé, gazdasági szabályozók révéin, hogy vállalkozásiban ilákást építsenek. Tisztes nyereség reményében ezzel élitek a jászfényszai rutáik, már csak azért is, mert a 4 éve nyitott jászberényi ki­rendeltségük elhelyezése sem volt megoldott. A ket­tőt összefogva vágtak 'bele az építkezésibe ’87 novembe­rében, hogy másfél év múl­va Lakásokat osszanak. A Szolnok Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat kivitelezé­sében ugyan a befejezés né­hány hónapot csúszott, de nagyobb bajit az időközben történt áremelések okozták. Ez elvitte a nyereség jó ré­szét, mert a 24 900 forintos négyzetméter-árat tovább nem alkarták emelni. A 27 lakás között egy, másfél, egy + 2 fél, vala­mint egy + 3 fél szobás ta­lálható, kisebbek az első kezdték meg a lakóterületi pártszervezetek létrehozását Mégpedig nem egy esetben úgymond „kettős tagsággal”. Lehetővé tették a párttagok­nak. hogy munkahelyük alapszervezetéből ne jelent­kezzenek ki, és ha úgy dön­tenek, nem szerepelnek a lakóterületi alapszervezet­ben. Felvetődött a körzeti és a lakóterületi pártszervezetek viszonya is. Kapcsolatuk jó tapasztalatokkal szolgál. Nem látnak vetélytársat egymásban és arra nincs is okuk. A körzeti pártszerve­zetek létszáma ugyanis így felduzzadna, ha a lakóterü­leti pártszervezetek tagjai is hozzájuk jelentkeznének át, (bár ez sem kizárt,) hogy voltaképpen működésképte­lenné válnának. Nem az a fontos, hogy a munkahelyi alapszervezetéből ki, melyik­be jelentkezik át, hanem az, hogy ott milyen pártmun­kát végez. Mindenekelőtt arra kelle­ne törekedni, hogy a lakó­helyi pártszervezetek mun­káját a tagság kezdeménye­zése, vállalkozó kedve tegye sokszínűvé. Első feladatuk viszont a helyi választási program kidolgozása kell, hogy legyen, amelyre a vá­rosi választási program épülne. Az alapszervezetek­nek fel kell készülniük a tanácstagi választásokra — mindenekelőtt úgy. hogy ki­alakítanak egy öntevékeny csoportot, amely felkarolja a helyi kezdeményezéseket. Azok. akik részt kívánnak venni új lakóterületi párt-" alapszervezetek létrehozásá­ban, azok a saját tanácstagi körzetükben lakó párttagok névsorát a városi pártbizott­ságon megtekinthetik és ki­választhatják segítőtársaikat. A kezdeményezők munkája ezáltal is könnyebbedik. elméleten, nagyobbak a má­sodikon és az abból nyíló tetőtériben. Mindegyiket "ön­álló víz-, villainy- és gázórá­val szerelitek fel, mimes tehát átalánydíjas elszámolás (mindenki magának takaré­koskodik). A földlsizimten kap helyet a takarékszövet­kezet üzletháza, melybe a iPailotásy utcából a jövő év elején 'költözik át a kiren­deltség. Ugyancsak oda, társberuházóként, beszállít a Hungária Biztosító is. A jászberényi fiók ez év vé­gétől már ótt fogadja üzlet­feleit. A ilakásiár jászberényi vár szonyiafban is magas, a vá­sárlók a jó fekvés mellett legfeljebb a [gazdag válasz­tékkal vigasztalódhatnak. Léhet váloigatni (amíg a készlet tant), az OTP üzlet­­polliitilkája azonban egyálta­lán nem vigasztalja a minő­ségi ilákáscseréséket, vagyis akik OTP-Jakiáslból szeret­nek volna ideköltözni. A ta­karékszövetkezeti lakásokat ezért főleg az első lakáshoz jutók tudják (kénytelenek) megvásárolni. Emiatt, és az éLúszott nyereség imiatt le­het, hogy nem épít újabb lakást a jászfényszarui ta­­kia rékszö vetkezet, ezzel a vállalkozásával azonban Jászberény központját egy szép épülettel igazdagította. M* Deák Zita Közműépítés a városlakók pénzéből SB Jászberényben már költöznek II megye első takarékszövetkezeti lakásai Átmenet a kockaházak között

Next

/
Oldalképek
Tartalom