Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-30 / 205. szám
2 1989. AUGUSZTUS 30. IUMbap Politikai egyezteti! tárgyalások Pozsgay Imre nyilatkozata Az utóbbi napokban a középszintű politikai egyeztető tárgyalások a nyilvánosság előtt zajlanak. A napilapok, a hírközlő szervek részletes tudósításokban számolnak be a tárgyalások eseményeiről, amelyeket a közvélemény élénk érdeklődéssel követ. Nagy visszhangot váltott ki az a hétfőn elhangzott javaslat, hogy a munkahelyeken ne működhessenek pártszervezetek. Erről Pozsgay Imre, az MSZMP tárgyalóküldöttségének vezetője nyilatkozatot adott az MTI- nek. — A politikai egyeztető tárgyalásokon elért megállapodásokat néha lezártnak, befejezettnek tekintik, noha ezekről még tovább folyik a vita. Így történt ez a párttörvény egyik tételével, a munkahelyeken működő pártszervezetekkel kapcsolatban is. Az MSZMP küldöttsége ez ügyben kompromisszumot ajánlott a közös álláspontot képviselő Ellenzéki Kerékasztalnak és Harmadik Oldalnak, de nem született megállapodás. A felek a döntést elnapolták. Jól tudjuk. hogy a munkahelyi politizálásról és a pártszervezetekről élénk, időnként éles vita folyik az MSZMP tagságának körében, de más társadalmi csoportokban is. A közvélemény számára félreérthetetlenül szeretnénk megvilágítani az MSZMP küldöttségének álláspontját a munkahelyi pártszervezetekről. Azt képviseljük, hogy az alkotmánybírák és a bírák egyesülési jogát az alkotmány korlátozza, ők semmilyen pártnak nem lehetnek tagjai; biztosítani kell a katonák, rendőrök egyesülési jogát, de úgy, .hogy meghatározott időn belül a pártszervezetek kivonulnak a laktanyákból, szolgálati helyekről; a közhatalmi intézményekben (miniszteriális szerveknél, tanácsoknál, ügyészségnél) ne működjenek pártszervezetek. Az MSZMP elfogadja, hogy a munkahelyek szervezetivezetési struktúrájába a pártök ne épüljenek be, munkaidőiben a munkahelyeken semmiféle tevékenységet nem folytathatnak. — Ezzel a ponttal függött össze az a javaslat, hogy az előbbiekben felsorolt helyeken, intézményeken túl semmilyen munkahelyen ne működjenek egyetlen pártnak sem szervezetei. Ehhez azonban hozzátartozik még. amiről a tudósítások nem szóltak: ez a megállapodási terv nem zárná ki. hogy üzemi, munkahelyi pártszervezetek működhessenek a lakóterületeken, tehát az üzemen kívül. — Tekintettel a javaslat kiváltotta nagy visszhangra és a párttagságot, valamint a pártvezetőket is érintő vitára, ez ügyben a végső döntést az MSZMP tárgyalóküldöttsége a Központi Bizottságtól kéri. Ha a Központi Bizottság úgy döntene, hogy maradjanak az üzemi, intézményi pártszervezetek, abban az esetben az alkotmány és a törvény szerint vállalja, hogy minden pártnak joga van ezeken a helyeken pártszervezetet alakítani. A tárgyalások menetéről szólva, a közvélemény tájékoztatására Pozsgay Imre elmondta: az egyeztetésnek ezen a szintjén fontos megállapodások születnek. Ugyanakkor a demokratikus jogállamba való békés átmenethez szükséges új jogintézményekkel és intézkedésekkel kapcsolatban a döntést a tárgyaló küldöttségek legmagasabb szintiének plenáris ülésén, végső soron az Országgyűlésben hozzák meg. E döntések alapjául a tárgyaló felek vezető testületéinek, az MSZMP esetében a Központi Bizottságnak a megerősítő határozatai szolgálnak. — A politikai egyeztetésben eddig elért eredmény, haladás bizakodással tölti el a tárgyaló feleket, akik a nyilvánosság elfogadásával azt is tudomásul vették, hogy a közvélemény ezentúl aktív és alakító résztvevője a tárgyalásoknak. Az MSZMP küldöttsége ebben a szellemben kíván együttműködni a párt tagságával, az ország közvéleményével a nemzeti közmegegyezésért — hangsúlyozta végezetül. fl párt megújhidása érdekében Országos tanácskozásra készülnek az MSZMP reformkoréi Az MSZMP reformkörei egységes pártot akarnak, amely megszabadul a korábbi terhes örökségétől, s programjával, működési elveivel a radikális reformokat szolgálja. Csak így van esélye annak, hogy a párt felelősen állhasson a nemzet elé, s egy demokratikus választáson a magyar nép bizalmát kérje. E gondolatok jegyében ajánlotta a hazai és a nemzetközi sajtó figyelmébe az MSZMP reformköreinek szeptember 2- án. szombaton és 3-án, vasárnap tartandó országos konferenciát Varga József, a tanácskozás sajtóirodájának vezetője. A hétvégi rendezvény helyszínén — az MSZMP budapesti bizottságának politikai. propaganda és művelődési központjában — tartott sajtókonferencián Varga József emlékeztetett: a reformgondolatok és azok képviselői mindig jelen voltak az MSZMP-ben, de a sztálini típusú pártstruktúrában — még annak szelídített kádári változatában is — nem kerülhettek felszínre. Ha mégis. akkor a revizionizmus, a pá^tszerűtlenség címkéjével illették e törekvéseket, vagy éppen kemény retorziót, megtorlást váltottak ki. A reformgondolkodás az elmúlt évtizedben tapasztalható megannyi negatív jelenség hatására egyre inkább felerősödött. A párttagság mind kevésbé tűrte, hogy egy szűk uralkodó elit döntsön minden kérdésben. Olyan belső nyomás alakult ki, amely tavaly májusban robbanásszerűen sodorta el a tehetetlen konzervatív pártvezetés jelentős részét. Véleménye szerint az utóbbi időben sokan átvették a reformretorikát, a gyakorlatban azonban a valóságos reformok érdékében nem sok történt. A párttagság a reformkörökben találta meg a teret a cselekvésire, a vezető testületek tettekre sarkallására. Az országos tanácskozás céljaként nem csupán egy átfogó reformplatform megvitatását és elfogadtatását jelölte meg, hanem azt is, hogy válaszokat fogalmazzanak meg minden olyan, a magyar társadalmat foglalkoztató kérdésre, amellyel az MSZMP kongresszusának szembe kell néznie. Ez a reformkörök kötelessége, mert azt akarják, hogy az MSZMP meghatározó erőként vegyen részt a jövő többpártrendszerű Magyarországon a hatalom gyakorlásában. A reformkorok azt kívánják, hogy a radikális reformeszmék talaján újhodjon meg az MSZMP, vagy — ha úgy tetszik — alakuljon új párttá. A pártvezetésben olyan emberekre van szükség, akiket nem terhel a múlt hibáinak, bűneinek felelőssége, akik hitelesen tudják képviselni a pártot az egész nemzet előtt. Végezetül szólt arról, hogy az országos tanácskozásira meghívták az MSZMP más platformjait s a demokratikus szervezetek képviselőit. A tanácskozás első napjának estéjén pohárköszöntőt mond Németh Miklós miniszterelnök, a vasárnapi nagygyűlésen nedig felszólal Nyers Rezső, az MSZMP elnöke és Pozsgay Imre, az elnökség tagja. A thaiföldi trónörökös Kecskemétre látogatott (Folytatás az 1. oldalról) szág hasonló célok megvalósításán fáradozik. Ezzel kapcsolatban Straub F. Brúnó rámutatott: Magyarországon korszakos jelentőségű változások zajlanak, s a gondok ellenére hazánk eltökélt szándéka, hogy úrrá legyen a gazdasági, szociális, politikai átmenet nehézségein. Nemzeti konszenzust alakítottunk ki abban, hogy az ország eddigi szociális-gazdasági szerkezete, illetve az erre épülő politikai intézményrendszer kimerítette lehetőségeit, minek következtében átfogó reform vált szükségessé. Célunk egy teljesen új Magyarország felépítése, ez magában foglalja a piacgazdaság feltételeinek megteremtését. a tulajdonra vonatkozó korlátozások oldását, illetve az alkotmányos demokrácián nyugvó állam - szervezet intézményrendszerének megteremtését. E célok megvalósításában Magyarország nyílt kapcsolatok ápolására törekszik a világ országaival, s mélységesen érdekelt a kontaktusok sokoldalú fejlesztésében a virágzó Thaiföldi Királysággal. Végezetül Straub F. Brúnó a kapcsolatok elmélyítéséhez a trónörökös személyes támogatását kérte. A magyar vendéglátó pohárköszöntőjére válaszolva Maha Vadzsiralongkorn mindenekelőtt köszönetét mondott az Elnöki Tanács elnökének meleg üdvözlő szavaiért. Örömét fejezte ki, hogy alkalma nyílott látogatást tenni a Magyar Népköztársaságban. Straub F. Brúnónak Magyarország és Thaiföld szoros és szívélyes kapcsolatairól elmondott szavait Maha Vadzsiralongkorn a maga részéről rövid történeti utalással egészítette ki. Emlékeztetett arra, hogy a két ország első kontaktusait egy évszázaddal ezelőtt már szilárdan megalapozta őfelsége Csulalongkom király 1897-ben tett jószolgálati látogatása Budapesten. — őszintén remélem, hogy az én látogatásom is elősegíti a Magyar Népköztársaság és a Thaiföldi Királyság kapcsolatainak erősödését, még szívélyesebbé és szorosabbá válását — mondotta befejezésül Maha Vadzsiralongkorn koronaherceg. London: egy fiatalembert tartóztat le a rendőrség augusztus 28-án. A kétnapos afro-karibi karnevál zárónapján. A város Notting Hill kerületében megtartott fesztivál idején 13 rendőr és 7 polgári személy sérült meg. (MTI-Telefotó) Tiltakozó nyilatkozat Tiltakozunk az ellen, hogy a csehszlovák rendőrség 1989. augusztus 21-én a Vencel téri békés tüntetést brutálisan szétverte, ahol több magyar állampolgárt is súlyosan bántalmaztak és személyes szabadságuktól is megfosztottak. Ezzel a diktatúrákra jellemző eljárással a csehszlovák vezetés súlyosan megsértette az emberi jogokat, melyeknek betartását a Helsinki Egyezmény aláírásával vállalta. Követeljük, hogy a fogva tartottakat haladéktalanul engedjék szabadon. Felhívjuk a Magyar Népköztársaság hivatalos szerveit, hogy mindent tegyenek meg az érintett állampolgárok érdekében, beleértve a jogi- és politikai eszközök igénybevételét is. Követeljük állampolgárainknak teljes erkölcsi és anyagi kártérítését. a FIDESZ Szolnok megyei tagjai, akikhez csatlakoznak a Szolnoki Ellenzéki Kerekasztal résztvevői: Független Kisgazdapárt, Magyar Demokrata Fórum, Magyarországi Szociáldemokrata Párt, Szabad Demokraták Szövetsége Képtelen lapok Délkelet-Európából Navigare necesse est! — így hangzik a latin bölcselet, s korunk modern világjárója kicsit módosítva — Utazni szükséges! — leginkább nyaranta igyekszik is élni a jó tanáccsal. Ha nem is hajóval, de autóval útnak indul idegen országokkal, tájakkal és emberekkel ismerkedni. Tényleg jó dolog az utazás, mert az agyban elraktározott személyes élmények mindenképpen világképünk gazdagodását szolgálják, még ha e kép manapság nem is a legszebb színekkel festődik. A világ olyan amilyen e század nyolcvanas éveinek végén, s aki ki akar kapcsolódni szabadsága alatt napjaink valóságából, nincs könnyű dolga. Jugoszláviába átautózva például szemben találja magát a közép-európai gazdaság fenegyerekével, az inflációval. Elég csak az autópályák használati díjait összehasonlítani a tavalyival (no meg kifizetni) máris zord tényei tapasztalhatók a pénzügyi kómának, és kísérőjelenségének a drágulásnak. Akadt olyan magyar turista, aki átutazva megjegyezte a taksákat, s a visszaútra borítékolta a szükséges összeget. Két hét elmúltával keserűen állapíthatta meg az árak mozgásában nyáron sincs szünet, úgy kellett honfitársaitól kunyerálva anyagi segítséget kérni, hogy hazajuthasson. A jugoszlávok ugyanis könyörtelenül kihasználják azt a földrajzi tényt, hogy sok nációnak útba esnek jövet-menet, mint a takarékszövetkezet. Szinte szemérmetlenül emelik az árakat, lassan nemzeti sportot űznek belőle. Persze az infláció nekik sem kegyelmez: az újvidéki Magyar Szóban olvasható képes riport szerint Temerinben a búzát zsákokban leadó termelők újfent hasznosíthatták a jutából szőtt alkalmatosságokat. A dinárkötegeket szállították benne. . . Bulgária ezzel ellentétben a rend és az olcsóság „szigetének” tűnik, s ami belezavar a képbe az a szegényes árukínálat, de méginkább bolgár—török határon érzékelhető felfordulás. A látvány egy fényképezőgép lencséjére kívánkozik: Welcome in Turkey! Üdvözöljük Törökországban! hirdeti a felírat, s alatta fáradtságtól elcsigázott, koszos emberek üldögélnek sorsukra várva. Ök valamennyien Bulgáriában élő törökök, akik a szebb jövő reményében hagyják el eddigi hazájukat. A hivatalos politika szerint ott nem lehetnek nemzetiségiek, csak muzulmán vallású bolgárok, s nekik ez kevés, bár nem lehetnek nagy igényűek. A határnál tapasztalható ebbéli káosz leírhatatlan, mert emberek százai rohangálnak izgatottan látszólag céltalanul, de nagyon is egyet akárva. Csak a legszükségesebb holmiaikat viszik magukkal, ez egyiknél csak egy bátyút, a másiknál az összes ingóságot jelenti, nagyszekrényestől, vajlingostól. Mindezeket őrzik-védik, rámolják a forró aszfaltplaccon, néha hetekig várva az átlépési engedélyre, hogy azután kézikocsin áttolva a határon teherautóra pakolják és elinduljanak haza, Törökországba. Welcome in Turkey! látható a táblán, s körülötte szeméttenger, bűz és mocsok, mert aki ott dekkol, nem lehet mentes természetbeli szükségleteitől. A legfrissebb adat szerint eddig háromszázezer ember már áttelepült, s félő, számuk még emelkedni fog. S a legújabb fejlemény: a török kormány leeresztette a sorompót, a tömeg pedig kiszolgáltatva áll a bolgár földön. Isztambul úgy él az idegen képzeletében, mint a mesebeli lány szemében a lovon érkező királyfi. Ez a világváros valóban lenyűgöző nagyságával, lüktetésével, őrült forgalmával és építészeti szépségeivel. A róla alkotott kép él legtovább a memóriában, mert talán a világ egyik legszangvinisztikusabb települése. Éppúgy hozzátartozik a képeslapot, rágógumit áruló cseperedő gyerekhad, a müezzin hangszórókon át harsogó különös imája, a Nagy Bazár vakító aranyékszertömege, mint királyhoz a korona. S ha már Nagy Bazár, akkor ott a kereskedő is. E szakma mestere a török, szinte keblére öleli minden kuncsaftját a vásárlás reményében. Gyere magyar, gyere! — hangzik mindenfelé, s nem ritkák a magyar nyelvű feliratok sem. De ezek már közismert dolgok, sokan tapasztalhattuk rámenősségüket, szelíd agresszivitásukat. A metropolisz szélén álló Londra kempinget kis túlzással akár Lórinak is lehetne nevezni, annyi benne a H betűs négykerekű. Hiába Bécs „lerohanása” után most Isztambul a menő. A kereskedőkkel kapcsolatos sztorik az esti beszédtémák, s alant közre adott tipikusan a ha nem velem történik nem hiszem el kategóriába tartozik. A kereskedő, miután megtudja ki féle vagy, a várost tudakolja, s miután kiejted a Szolnok nevet, széles mosoly ül az arcára. — Á, Szolnok! Tulipán utca, Pelikán hotel... Lám ilyen kicsi a világ, s ez most Isztambul kellős közepén újfent beigazolódik. * * * Ha elég az inflációból, a nyüzsgésből, akkor Görögország éppen kapóra jön, ott tényleg lehet pihenni. A táj szinte árasztja magából a nyugalmat, a derűt, akárhol megfordulsz. A görögök okosak: nem akarják megkoppasztani az idegent, az árak szolidak, a kempingben, szállodában, üzletben nincs panasz a szolgáltatásra. S közben ők maguk is jól megvannak, élvezik az életet, lenne tőlük tanulnivaló. A tenger csakugyan olyan kék, mint a képeslapokon, aki itt jár, nehezen csalódhat. Egyébként a homokos tengerparti fövenyen jutott először eszembe kis hazánk, s bármilyen hihetetlenül hangzik: a lengyel piacról. Mert ott is dívik, főleg a vadkempingekben. A koreográfia változatlanul: a nap leszálltával előkerülnek a motyók az érdeklődők folyamatosan érkeznek, mustrálgatják ugyanazt, mint nálunk. Ott is megjelenik a milicia kék autója, a lengyelek nem nagy sietséggel át ved lenek fürdőzővé. majd elhaladtával zavartalanul folytatódik az adok-veszek. Ezek a lengyelek viszont elmondhatják magukról. nem a szolnoki használteikkpiacon árultak, hanem olyan idilli környezetben, ahol az Akropoliszhoz futhat fel a tekintet. Lazánvi József
