Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)

1989-08-25 / 201. szám

Néplap 1989. AUGUSZTUS 25. Kőszegen 1986-ban alakult meg a Jurisics Miklós Kísérleti Gimnázium reneszánsz magyar zenét játszó Tabulatura zenekara. A zenészek korhű ruhába öltözve XVI— XVII. századi zenét játszanak. Az együttes művészeti vezetője Ágota Zoltán. Ké­pünkön a zenekar a kőszegi főtéren, a Jurisics téren. MTI-fotó: Czika László Legyen fin is „munkatársunk Címmel augusztus 19-én a szolnoki ünnepségen szórólapokat osztottunk szét olvasóink körében. Kérdésünkre, hogy szükségesnek tartja-e lapunk nevének megváltoztatását például Tiszavidékre, a 350 beérkezett szórólapból százötvenen igennel, százkilencvenhárman nemmel, heten pedig egyéb címajánlattal válaszoltak. Második kérdésünk így hangzott: Mivel gaz­dagítaná a lap tartalmát? íme, a válaszok közül néhány: Elnyelte őket a föld, vagy bújtatja valaki? „Ä lapnak megyei karak­terét jobban kellene mutat­nia, nagyon nem szeretem, hogy megyei ügyekről, dol­gokról nem ebből a lapból értesülünk.” Kozák Miklós Jászberény, Vásár tér 7. „Szeretném olvasni a lap­ban az egyszerű emberek vé­leményét.” Juhász Sándor Szolnok, Csanádi krt 1. VIII. 44. „Nagyobb teret biztosíta­nék a többi, politikai irányzat képviselőinek. Az újság a megye minden településé­nek képviselője legyen. A hírek, információk tárgyila­­gosabbak legyenek.” Somo­gyi Antal Szolnok Temető út 48/a. „Több szó essék a megyé­ben levő politikai mozgások­ról.” Tompa Sándor Szolnok, Ady E. út 16. IX/9. „A Néplap az utóbbi idő­ben egyre színvonalasabb.” Szente Istvánná Tiszatenyő, Béke u. 7/a. „A' helyi információkon kívül az országos eseménye­ket is ismertesse rövid ki­vonatokban.” Balogh Attila Szolnok, Barta I. út 1. „A Néplapban nagyon jók az interjúk, talán ezt is le­hetne bővíteni, érdekes em­bereket megszólaltatni.” Tit­kos Gáborné Szolnok, Móra F. út 11. II. em. 11. „Több nyilvánosságot az MSZMP munkájáról, ne szé­gyelljük az eredményeinket.” Takács Tibor Szolnok, Csa­nádi krt. 3. „Javaslom a „szolnoki ol­dal vagy oldalak” beiktatá­sát a drágább, külön városi lap helyett.” Királyházi András Szolnok, József Atti­la út 25. „A lap hangvétele megfe­lelő. Nem szükséges felvenni néhány ellenzéki lap agresz­­szív stílusát.” Darabos János Szolnok, Kun Bért krt. 5. VII. em. 6. „A lap, úgy ahogy van jó.” Lakatos László Szolnok, Mikszáth út 1, I, em, 6, „A lap tartalmas így is”, ifj. Pony okai Károly Szol­nok, Jubileum,tér 5. XXI. em. 2. „Túl sok a sablonos, sem­mitmondó cikk, bár az utób­bi egy évben a lap színvo­nala kis mértékben javult.” Szöllősi Péter Szolnok, Zrí­nyi utca 7. „Lapjuk elég bőségesen tá­jékoztat a megye életéről.” Ponyokai Károly Szolnok, Koszorú u. 6. ' „A lap demokratikusabb legyen.” Tóth Zoltán Szol­nok, Molnár Anna út 4. VII. em. 63. „Többet kellene törődni­ük az elmúlt 40 év tényleges értékéinél^ ismertetésével, illetve most már erőteljesen propagálni az MSZMP meg­újulási programját.” Tabák Lajos Szolnok, Ragó A. út 4. I. em. 7. „A lap határozottabban lépjen fel az összefonódás és a korrupció ellen.” Do­bos Ferenc Szolnok, Kossuth tér 10/b. IV. em. 1. „A lap tartalmát jónak ta­lálom.” Szabó Csilla Szolnok, Jászi F. út 12. IV. em. 19. „Meg vagyok elégedve az újsággal.” Unicze Ferencné Martfű, Széchenyi út 4. „Tizenhárom éves vagyok, mindennap elolvasom a Nép­lap cikkeit, de a gyerekeknek szóló cikket hiányolom. Ké­rem Önöket, kérdezzenek meg bennünket is. Köszö­nöm.” Tóth Judit Szolnok, Jósika út 11. III. em. 11. „A lappal elégedett va­gyok.” Jánosi Imre Szolnok, Kert u. 4. „Valóságot írjanak. Semmi ködösítést.” Nagy Ferenc Szolnok, Debreceni út 11. „Jó lenne, ha több szót ejte­nének a falvak helyzetéről!” Busi István Szolnok, Barta út 14. fsz. 1. „A felnőtteket bizonyára érdekelnék sikeres élettörté­netek (megyén belül)” Bálint Ilona Szolnok, Orosz Gy. út 24; I, em. 5, „Legyen az MSZMP jelölt­jeinek, képviselőinek propa­gandaeszköze a lap.” Kara­­kas Lászlóné Szolnok, Ragó A. út 12. VI. em. 27. . „Többet szeretnénk. olvas­ni az MSZMP terveiről.” Me­gveri Lajos Szolnok, Réz út 23. „Többet írjanak a politi­kusokról, hogy még életé­ben derüljön ki, hogy mi­lyen!” Keő István Dunaúj­város. „Foglalkozzon a lap men­tálhigiéniai kérdésekkel is.” Berkiné Szebenyi Erzsébet Szolnok, Szabadság tér 2. „Szerintem elég jó a lap.” Holocsi Kálmánná Szolnok, Vörös Csillag út 16. „Legyen a lapban „Poli­tikusok arcképcsarnoka”. Dr. Kerékgyártó Imréné Szolnok, Keskeny J. út 26. III. em. 9. „A lapot nagyon kielégítő­nek találom.” Horváth Gyu­­láné Szolnok, Kossuth út 18. III. em. 29. „Állandó olvasója vagyok a lapnak, amely nekem jó.” Nyitrai Jánosné Szolnok, Bercsényi út 35. „A szombati számot tar­tom a legjobbnak.” Baricsné Mészáros Mária Jászkisér, Béke u. 22. A 350 beérkezett szóróla­pon az olvasók a következő javaslatokkal éltek még: — kiemeltünk néhányat. Szeretnék, ha foglalkoz­nánk mentálhigiéniai kér­désekkel, környezetvédelem­mel, könnyűzenével, még többet sporttal. Javasolták, hogy legyen lapunkban gyerekeknek szó­ló mese, folytatásos törté­net emberi sorsok bemuta­­tátása. Az olvasóink szeret­nének még több, jó minő­ségű fotót látni lapunkban, mert — azt írják — így ér­dekesebb az újság. Kérték, légyen tallózás külföldi lapokból, legyen vidám oldal, néhányan azt szeretnék, ha lapunk a szex­szel foglalkozna. Rendszeres orvosi taná­csokat is szívesen vennének. Többen javasolták, hogy legalább havonta egyszer, írjunk szolnoki pletykákat. Mások műszaki-tudomá­nyos, sőt tudományos-fan­tasztikus cikkeket, krimiket olvasnának szívesen. Javaslataikat, észrevéte­leiket köszöni: a Néplap szerkesztősége Tegnapi lapszámuiíkban már másodszor jelont meg a rend­őrségi felhívás, hogy jelent­kezzenek, akik tudnak vala­mit a tíz napja eltűnt három Kohárszki-gyerekről. A nyo­mukba eredtünk mi is. Szolnok—Szandaszőlős, Ti­nódi út 11. Itt van a házuk, melynek egyetlen dísze a te­tő fölé emelkedő ezüstfenyő. Az udvart vállig érő gaz bo­rítja. Elkelne pedig a ház körül termett zöldség, hiszen egy hónap múlva jön az ötödik gyerek, és a jövede­lem — mivel a háziasszony [háztartásbeli — meglehető­sen kevés. Hiába dolgozik a férj sokat (karbantartó a sörpalackozóban), nem veti fel őket a pénz. — A felesége mindig megy — mondja a szomszédasz­­szony —, keveset van itt­hon. — És a gyerekek? — Azok is. Sokszor nálam vannak az unokáim, ezért nem engedem, hogy együtt játszanak. Sajnálom pedig a Kohárszki-gyerekeket. mert sokszor magukra van­nak hagyva — az anyjuk most is a kórházban volt egy hónapig — és ha este tíz órakor kopognak be (ilyen is volt), akkor is zokszó nélkül adok nekik tojást, rizsát vagy amit kér­nek, hogy ne éhezzenek. — Mit szól ehhez a férje? — Mindig mondja: egy ilyen népes családot úgysem tudsz eltartani, de volta­képpen ő sem ellenzi. Az utcasarki kútnál az eltűntekkel egyivású fiúk pancsolnak. Kérdezem, ismerik-e a Kohárszki-gye­­rekeket, s milyenek azok? Az egyikük megvonja a vál­lát: — Az iskolából is min­dig elszöktek. — Az újságban megjelent fényképről ismertem a gye­rekekre — mondja a helybe­li presszó vezetőíe. Őket szokták ideküldeni italért a szülők. A múltkoriban zár­óra után, kopogtattak. Mond­tam, hogy nem adok nekik semmit. Este tizenegy után volt. Ahogy mentem haza, ott sírtak az utcán ... A családi ház belseje össz­hangban van az elhanyagolt kerttel. A gyerekek apja Tömérdek gondjuk köze­pette jó kedvűén ültek teg­nap délelőtt a Jász Nagykun Vendéglátó Vállalat Gyer­mek- és Munkahelyi Étkez­tetési Leányvállalatának is­kolakonyha- vezetői, a gyermekétkeztetés szakér­tői azon a tanácskozáson, amelyet joggal ők is tanév­nyitónak nevezhetnek. A leányvállalat vezérkara be­számolt az első félév ei’ed­­ményeiről, számot adott a nyári „pangás” sok előké­szítő, fölkészítő munkájá­ról, — s meghatározta az 1989/90-es tanév iskola­­konyhás teendőit. Hol van már az az idő, amikor pedagógusok és gyerekek, szülők és igazga­tók tiltakoztak a szakválla­lat iskolai. terjeszkedése el­len! A leányvállalat orvos­egészségügyi szaktanácsadó­ja mondta a legnagyobb örömmel: egyre kevesebb a kifogás, a panasz az iskolai ellátás ellen. Ügy tűnik, megfelelő a különböző kor­osztályok részére megálla­pított, javasolt étrend, el­fogadják a gyerekek az is­kolakonyhák újításait, a változó étrendet. Szerencsére annyira meg­szerették az iskolakonyhák főztjét a tanulók, hogy az idei áremelések után az étkezési díjak emelése se jelentett nagy létszámcsök­kentést az iskolák étter­meinek asztalánál. Most 35 ezer tanuló, illetve főisko­készséges. és ha nincs színé­szi képessége, akkor látha­tóan gyötrődik a gyerekek eltűnése miatt. — Hétfőn délelőtt dolgoz­tam. Amikor hazajöttem, mondom a legnagyobbnak, öltözzél fiam, bemegyünk a kórházba anyuhoz. És mire hazajöttünk, nem voltak a gyerekek. Az egyik éjszaka, amikor dolgoztam, elcsava­rogtak, úgy hozták haza őket. Vasárnap tudtam meg ezt, s mondtam nekik, hogy ebből kikapás lesz, "gyere­kek! Amikor másnap haza­jöttünk a'kórházból, ott volt a papír, hogy félünk a kika­pástól. ezért elmegyünk. Hétfőn este a mamáéknál voltak Törökszentmiklóson. A két kisebbik evett, ahogy mondják, a lányom nem. Este fél hét tájban elmentek. Hogy egész éjszaka hol vol­tak, nem tudóin, mert más­nap a keresztapjuknál je­lentkeztek. egy utcával ar­rébb. Onnan is megszöktek. Azóta nem tudunk róluk semmit. — Meg szokta őket ver­ni? — Inkább az anyjuk. Én sose bántottam őket, de azt nem mondhattam, hogy jól tetted fiam, holnap is csa­varogj. — Gondolt arra. hogy esetleg már nem élnek? Tudom kegyetlen a kér­dés, sajnálom, hogy kicsú­szott a számon. A zömök férfi szeme könnybe lábad: — Nem tudok enni, nem tudok aludni, alig alszok va­lamit. Éjjel-nappal megyek, keresem Őket. A gyerekek anyja nincs itthon, sem a legidősebb fiú. — Felültek a vonatra, és elmentek Kisújszállás felé — mondja az apa. — Hátha ar­ra tud valaki valamit mon­dani nékik. _ A megyei rendőrfőkapi­tányságra nem valami nyu­galmas időszakban érkezett a gyerekek eltűnésének híre. öt ügyben, nagy kárt okozó betörés, rablás, súlyos testi sértés miatt kellett gyorsan eljárni. — Mégsem tekintettük mellékesnek a Kohárszki­lai hallgató étkeztetésére készült föl a leányvállalat. A fölkészülés első felvoná­sa már lezajlott: nyáron 42 iskolai, munkahelyi kony­hán meszeltek, mázoltak, festettek mintegy 2,5—3 millió forint értékben az egyre drágább bérű szak­munkások. Egy konyhán technológiai váltást (olaj­tüzelésről gázosra), kettőn teljes elektromos felújítást is végeztek. Már gondoltak a közelmúltban csatlako­zott, ezért a leányvállalat­nak új iskolai konyhákra is — Kengyel, Jászapáti, Jász­­alsószentgyörgy iskolásai is a nagy család tagjai már. Fölszerelésükön máris javít­hat a vállalat. Az év első fele eredmé­nyes volt, s talán az ered­mények biztosították a föl­készülést, a különböző be­szerzéseket is az új tanévre. Persze, a konyhavezetők el­sírták magukat okos-jogos gyermekféltésből: a saját már szinte elérhetetlen áru, a mostani húsáremelés is, fejfájdító gond, s az évközi, be se jelentett árváltozások is mind az árubeszerzők életét keserítik. Mert arról nem lehet lemondani — mondták többen, harciasán, — hogy a gyerek ne kapjon tejet, tejterméket, gyümöl­csöt, s húst, hiszen minden korosztálynak szüksége az! A szaktanácsadó külön föl­hívta a figyelmet: óvodá­soknak sok fehérjét, a Hol lehetnek az eltűnt gyermekek? gyerekek eltűnését — mond­ja Vörös Miklós főhadnagy. — Azonnal kiadtuk az or­szágos körözést, és átkutat­tuk a szandaszőlősi Tisza­­partot. Egyébként a Gorkij utcai ABC üzletből augusztus li­re virradóra tizenháromezer forint értékű göngyöleget eltulajdonítottak. S mivel viszonylag nagy értékről van szó. megkezdődött a nyo­mozás. És akkor éjfél körül a négy Kohárszki-testvért ott találtál A szandaszőlősi rendőr a törvényes képvi­selő jelenlétében a legidő­sebb testvért meghallgatta, aki elmondta, hogy egyik testvérével a bolt villám­hárítóján felmásztak a bolt tetejére, onnan leugrottak a raktárba és tizenöt üres sö­rösládát kidobtak, hogy ab­ból majd lépcsőt alkotnak, és úgy ki tudnak pakolni. Későbbi meghallgatásuk után a gyerek tagadta, hogy ezeket a göngyölegeket, ők vitték volna el. Három fia­talember kísérte őket akkor haza. Átadni nem tudták őket, mert a papa dolgo­zott. a mama meg kórház­ban volt. Másnap a rendőr közölte az apjukkal, hogy mi történt. A gyerekek bizo­nyára a veréstől félve szök­tek el. — A rendőrségi felhívás­nak volt-e visszhangja? — kérdem a főhadnagyot. — Semmi. Senki sem je­lentkezett. Lehet, hogy nem is a megyében vannak a gyerekek. — Nem lehetséges, hogy bűncselekmény áldozatai lettek a testvérek? — Mivel hárman voltak, s a legidősebb nagyon talpra­esett, nem valószínű. Ha egyedül lett volna valame­lyikük akkor előfordulhat­na esetleg. Lehetséges, hogy valakik befogadták őket. nem mérlegelve kellően a helyzetet. Az országos körö­ző» mindenesetre él.. A gyermekekért érzett fe­lelősség viszont úgy látszik, kevésbé. kamaszoknak kevesebb zsírt és fűszert (ez is okozza a pattanásos arcbőrt) s min­den korosztálynak jót tehet a legújabb törökszentmik­lósi termék, a busavagdalt, amellyel .a szervezet az ér­tékes halhússal is gazdagod­na. Nem is beszélj a szó­­jáskészít menyekről, amelye­ket a konyhavezetők érte­kezletén mindenki megkós­tolt, s gratfflált érte a le­ányvállalat cukrászüzemé­nek. A briós, a szójás bejg­li, a fahéjas csiga, a rétes árlapját is megkapták a kóstoló mellé, rendelhető a saját -üzemből. Hallottunk arról is, hogy a növekvő piaci árak a megye sok kisvárosában és nagyközségében jobban ne­hezítik a konyhák beszer­zőinek dolgát mint a me­gyeszékhelyen, ahol nagyba­ni piac, jobb árufelhoza­tal van, mint például Kar­cagon vagy Mezőtúron. Mindent egybevetve: ta­­tapasztalatokban és eredmé­nyekben gazdag első félév után a jövő héten megnyíl­nak az iskolakonyhák is. A személyzet kipihenten, — bár a nyáron négy nagy tá­bort is elláttak itthon és üdülőhelyeken — s re­ménykedve kezdi a tanévet: szeretnénk minden iskolást, óvodást naponta jóllakatni, s kedvükre összeállítni a menüt. Ügy érzik, bizalmat kaptak a munkához — s ez nem kis dolog! — sj — Simon Béla Nyitás előtt az iskolakonyhák Meszeltek, festettek, mázoltak a nyáron — Busavagdalt, szójás sütik, gyümölcslevek, sűrítmények az étlapon Reneszánsz zenekar Kőszegen

Next

/
Oldalképek
Tartalom