Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-03 / 180. szám
1989. AUGUSZTUS 3. Néplap 3 * Fejlesztések az Országos Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézetben szemcseszóró kámzsa, amely az importot helyettesíti; a speciális hangtompítórendszerek, amelyek a szellőzőberendezésekhez csatlakoztatva az irodák, műhelyek, vagy konferenciatermek zajszintjét csökkentik minimálisra. Képünkön Rumpler Pálné a szemcseszóró kámzsát szereli össze. MTI-fotó Az Országos Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézetben folyó fejlesztések, illetve a védőeszközök, berendezések gyártása folyamatosan korszerűsíti, hatékonyabbá teszi a munkavédelmet. Legújabb termékeik: korszerűsített zajvédő fültok, amely közel lineáris csillapítású, könnyű, jól tisztítható és törésmentes; a Tulajdonosok lesznek a tagok (Folytatás az 1. oldalról) A belföldi piac úgyszólván korlátlan felvevőképessége mellett serkentően hat a termelésre, hogy a külföld is agy re élénkebben érdeklődik a túrkeveiek gyártmányai iránt. Mindamellett az anyagellátás nehézségei itt is érzékelhetőek. Az alapanyagokat elsősorban a KGST-piacról szerzik be. Ennek ismert hiányosságai — elsősorban a szerződéses fegyelem lazasága, s a hullámzó minőségi mutatók — nehezítik a termelés gyors ütemű felfuttatását. Erre pedig a belső felté.elrendszer átalakításával is növelik az esélyt. A szövetkezeti törvény adta lehetőségek kihasználásával kívánják a termelékenységet fokozni. A tulajdonosi szemlélet erősítése érdekében a kisszövetkezet a megyében íz elsők között vállalkozik Megyei néprajzi és helytörténeti .gyűjtő expedíció szállta meg szerdán Kenderest, a Nagykunság történetileg, néprajzilag egyik legérdekesebb, legizgalmasabb települését. Az egykori Horthy-kúriában, a mai mezőgazdasági gépészképző iskola kollégiumában tanyát vert 32 középiskolás és főiskolás fiatal, öt szolnoki, karcagi és mezőtűri muzeológus irányításával tíz napig tartózkodik a községben és öt-hat tagú munkacsoportokat alkotva járják végig a régi házakat. Vallatják életükről, sorsukról, szokásaikról, hagyományaikról az idős embereket, magnószalagra rögzítik emlékeiket. Feljegyzéseket készítenek a községben hajdan működött egyesületekről, olvasókörökről, művelődési közösségekről. Megmentik az utókor számára a település .lakóinak hajdani vásári szokásait, népi ételeit, azok veceptúrált. arra, hogy a szövetkezeti vagyon egy részét ingyenes vagyonjegy és ingyenes üzleti részjegy formájában osztja fel a tagok között. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elmúlt évi vagyonból 15 millió forintot a tagok és a törzsgárdatagok — a szövetkezetnél eltöltött idejük és jövedelmük alapján differenciálva — magukénak tudhatnak ezentúl. A mindenkori nyereség után osztalékot fizetnek - a szövetkezet „tulajdonosainak”, miközben az adózásuk is kedvezőbbé válik, lévén, hogy a vagyon után csak 20 százalékot kell adóként befizetniük. A szövetkezeti törvény adta lehetőséggel tehát élni kíván a túrkevei kisszövetkezet, erről azonban a végső szót a közgyűlés mondja ki következő (szeptemberi) ülésén. Sz. Gy. A helytörténeti gyűjtés középpontjában a Horthy család Kendereshez fűződő kapcsolatainak feltárása, hatásának vizsgálata áll. Mint ismeretes, az egykori kormányzó gyakran töltötte családjával idejét a reprezentatív kenderesi kastélyban, udvartartásával, baráti körével. Az expedíció tagjai megjszóilaItatják azokat az idős embereket, akik valamilyen formában kapcsolatban .voltak, vagy alkalmazásiban álltak régi rend országló képviselőjével. A napi gyűjtések eredményeit esténként a csoportok feldolgozzák és a szakavatott muzeológusok segítségével rendszerezik. Ilyen expedíció a második alkalommal keresi fél Kenderest. Először .tavaly jártak ott, akkor előkészítő munkát végeztek kutatótérképeket rajzoltak fel az idei feladatokra. Rétegprogramok az átképzésekhez Elütérben a pályakezdők A munkanélküliek sajátos helyzetéhez igazodó átképzési rétegprogramok összeállítását kezdték meg az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatalban. E programok célja, hogy „testre szabott” tanulási lehetőséget kínáljanak az arra vállalkozóknak, kényszerülőknek. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a felnőttek képzéséhez új módszerek kellenek. Az átképző tanfolyamokon nagy a lemorzsolódás, nem ritka, hogy csak fele annyian végeznek, mint ahányan belefogtak. Ebben közrejátszik, hogy az iskolapadból 10—20 évvel ezelőtt kikerült emberek nehezen zökkennek bele ismét a tanulásba, másoknak pedig még az írás-olvasás, vagy a négy számtani alapművelet elvégzése is gondot okoz. A legelőrehaladottahb a pályakezdők, s közöttük is az érettségizett, de szakmával nem rendelkező fiatalok élhelyezkedését segítő képzési programok kidolgozása. A munkaügyi kormányzat álláspontja szerint ez a feladat most 32 egyik legsürgetőbb. A fiatalok elhelyezkedési lehetőségei egyre szűkösebbek, s a helyzet még kedvezőtlenebbé válik a demográfiai hullám tetőzése következtében. Kisvállalkozók Egyszerűbb adminisztráció Üj alapokra helyezi gazdálkodását. 3 Produktorg Szervezési Vállalat: aktívan bekapcsolódik a magánszféra gazdasági folyamataiba. Vállalkozik arra, hogy egyszerűbbé teszi a kisebb szervezetek adminisztrációját. Korábbi nagy számítógépes programját továbbfejlesztette és rövidesen megjelenik a piacon a személyi számítógépes könyvelési programmal. Segítségével az egyéni és a társas vállalkozók mintegy 250 millió forintos évi forgalomig vezethetik gazdasági ügymenetüket a korábbinál lényegesen egyszerűbben. Kenderesen Néprajzi és helytörténeti gyűjtő expedíció Négymillióan nem élnek meg munkahelyükből Alig öt hónapja létezik és működik (működik?) a korábbihoz képest liberálisabb bérszabályozás és máris elhangzottak az első figyelmeztetések: vigyázat, az év első hónapjaiban a bérek, úgymond „élszaladtak”! Mi több: a Gazdasági Reformbizottság három évre szóló programtervezete szerint „a bérszabályozás jogi liberalizálása” ds „viszonylagosan előreszaladt az éhhez szükséges feltétélek... kialakulásához képest... A még fennmaradt korlátozó szabályozás további liberalizálásával várni indokolt.” Világos, egyértelmű állásfoglalás. Igaz, hogy semmi új nincs benne, mert a bérreform korábbi elhatározásakor felelősen gondolkodó szakemberek tucatjai figyelmeztették a politikai és államigazgatási vezetőket, hogy a deklarált bérreformnak a legelemibb feltételei is hiányoznak, az ezzel kapcsolatos. ígérgetés tehát nem más, mint közönséges felelőtlenség. Későbbi elemzések feladata, hogy a bérreform-ígéreteknek mennyi közük van a mostanság elszaporodó bérkövetelésekhez? Jogosak a követelések A követelések persze jogosak! Ha a majd húsz éve dolgozó és szakmailag elismert pedagógus havi fizetsége a hétezer forintot sem éri el, akkor aligha vitatható a fizetésemelések jogossága. És ugyanezt követelhetné az a sebész, aki naponta fél-tucat műtétet végez, immáron ugyancsak majdnem húsz éve, s ugyancsak alig hétezerért. Meg az építészmérnök, aki történetesen a kivitelező iparban dolgozik, sok százmilliós beruházások mérnöki irányítójaként majdnem forintra annyiért, amennyiért a sebész operál. A legfrissebb statisztikai adatok szerint hazánkban a nettó átlagbér 6661 forint, az átlagkereset pedig 7015 forint. Ha a kétkeresős és kétgyermekes családot veszszük alapul, akkor az egy személyre jutó átlagkereset 3507 forint és 50 fillér. Szó se róla, valamivel .több mint 1000 forinttal meghaladja a létminimumot, s úgy félezer forinttal még a társadalmi minimumnál is magasabb ez az összeg. S az iménti számok egyúttal azt is jelentik, hogy a magyar nemzeti munka leértékelődése magába foglalja az egész bérezési rendszer leértékelődését is. Ráadásul az elmúlt másfél évtizedben végzetesen — és úgy látszik visszavonhatatlanul — megbomlott a munkahelyi keresetek és a különböző juttatások közötti — korábban is csak viszonylagos — összhang. Amíg az állam úgy, ahogy feladatának, tekintette bizonyos szükségletek kollektív kielégítését, miközben — egyre- csökkenő mértékben, de mégis csak részt vállalt a lakásépítkezésekből, próbálta fenntartani az ingyenes egészségügyi ellátás látszatát és anyagi hozzájáro- 1 ásával a toultúrálódás is sokkal inkább hozzáférhető volt, s az oktatási költségek ds elviselhetőbbek voltak, addig volt valami racionális indoka a kereseti színvonalat olyan szinten tartani ami a többi szükséglet kielégítését nagyjából fedezte. Ám a pénzbem társadalmi juttatások reálértéke drasztikusan csökkent és a természetbeni juttatások reálszínvonala is romlott. Mindent egybevéve tehát jó évtizede már, hogy nemcsak a reálbérek, de a reáljövedelmek folyamatos csökkenéséről van szó, méghozzá olyan mértékű csökkenéséről, amely már nagyon sokak számára nem kompenzál-A helyzet egyébként hoszszú évek óta folyamatosan és — minden érdemleges ellenintézkedés híján — feltartóztathatatlanul romlik. Például: a társadalmilag elfogadható létfenntartási küszöb — a Szakszervezetek Elméleti Kutatóintézetének megállapítása szerint (és vegyük most végre komolyan ezt az intézményt!) — 1982-ben havi 2800 forint volt, 1983-ban 3000 és 1985- ben 3500 forint volt. Hét éve, az imént jelzett 2800 forintos egy főre jutó havi jövedelemnél (most csakis a munkahelyi jövedelmeikről van szó) kevesebbje volt a népesség majdnem 30 százalékának. Ezen belül is majdnem 20 százalék a 2500 forint alatti sávban helyezkedett el. Már akkor is és persze azóta, a kemény bérrestrikció és a mindinkább felgyorsult infláció következtében semmit nem javultak az anyagi életfeltételek. Napjainkban eljutottunk oda, hogy több mint négymillió embernek nincs elég munkahelyi keresménye ahhoz, hogy a mai fogalmak szerint egészségesen táplálkozzék, hogy kulturált életfeltételekhez nélkülözhetetlen lakáskörülmények között éljen, hogy elegendő szabadideje .legyen az általános regenerálódáshoz, hogy különösebb anyagi megfontolások nélkül kulturálódhasson és szórakozhasson, egyszóval, hogy itt és most ama társadalmilag elfogadhatónak ítélt életnívón éljen. Nos hát ezért sem halogatható a .bérreform és legfőképpen nem halogatható — e reform megalapozásaként — a régóta elmeszesedett bérpolitika gyökeres átforgatása. Ám jobb megbékülni azzal a roppant kínos és le-A bérreform előkészítő munkálatai során voltak „korai” elképzelések, amelyek szerint a meglévő bértömeget — teljesítményarányosan — újra el kell osztani. Vagyis a gyengébb teljesítményűéktől el kell venni ahhoz, hogy a jobbaknak és a legkűválóbbaknak .többet adhassanak. Aztán villámgyorsan kiderült, hogy ez járhatatlan út. Az ilyesfajta átcsoportosítás — a jelenlegi gazdaság — és főleg termékszerkezetben — társadalompoHtá'kailag egyszerűen elfogadhatatlan és a munkavállalók felbecsülhetetlenül nagy hányadát állítaná a jelenleginél ds súlyosabb megélhetési gondok elé. Pénzre persze mégiscsak szükség lenne, legfőképpen az agyontorzult kereseti arányok viszonylag gyors helyreállítása miatt. Ám ez ás csak olyan ütemben mehet, ahogy — és éppen a bérreform hatására — növekszik á népgazdaság teljesítőképessége, egyszersmind emelkedik a bérekre is szétosztható jövedelme. Mindennek a végiggondolásával a figyelmeztetés máris elhangzott, hogy tudniillik vigyázat, mert az épható a különmunkák vállalásával, a mellékkeresetek hajszolásával. S ha netán mégis, akkor ez a testet-lelket nyomorító családi törekvés is hiábavalóság, mert a többletet kíméletlenül elviszi az adó. hangoló .gondolattal, hogy a közvélemény reményeiben élő bérreformra éppúgy nincs lehetőség manapság, mint ahogy nem volt mód rá az adóreform elhatározásakor sem. Magyarán és egyszerűen: belátható időn belül Magyarországon nem lehet érdemleges ‘bérreformra, a megélhetési gondokat valamennyire is könnyítő béremelésre számítani. A számtalan ok közül most csak ikét tényezőt érdemes említeni: változatlanul tartja magát az a végtelenségig leegyszerűsített elmélet, miszerint elosztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Következésképpen senki és sehol nem figyel a fordított irányú összefüggésre, hogy tudniillik a ’bérezés és általában a meglévő anyagiak elosztásának mindenkori rendje miként befolyásolja a gazdaság teljesítőképességét. A bérezés a .maradékéi v alap ián történik, vagyis szó sem lehet annak megfontolásáról, hogy mi az a minimális bérnövekmény, amelynek ellenében kíméletlenül megkövetelhető a gazdasági teljesítmény. Persze nemcsak úgy, általában, .hanem minden munkahelyen, minden munkaváhtalótól. S mert a bérrendszer esetleges reformjától tökéletesen független a juttatási — közkeletűbb néven: a szociálpolitikai — .rendszer esetleges reformja is, ezért változatlanul csakis a ködös elképzelésekben, majdhogynem a vágyálmok között él a feleslegesen és értelmetlenül foglalkoztatott .munkavállalók számának radikális csökkentése és bérük szétosztása azok között, akik valóban értelmes, hasznos és főleg nyereséggel kecsegtető munkát végeznek. pen hogy csak liberalizált bérszabályozás első öt hónapjában a bérek „elfutottak”, sőt: a liberalizáció mértéke is mintha túlzott lenne. Az efféle további törekvések mindenesetre leállítandók, de legalábbis nagyon komolyan megfen toiandök. Vagyis ismótlendö: ne számítson itt senki érdemleges bérreformra, legalábbis egyelőre. Legfeljebb arra lehet — és főleg kell! — figyelni, hogy vajon mi- , ként alakul majd a bérek további visszafogása esetén a hazai fizetőképes kereslet? És vajon mi lesz azzal a gazdasággal, amely a külpiacokon már ‘hosszabb ideje csak nagyon nehezen boldogul, egyre inkább csak kínlódik, amely most legújabban — sajátságos okok miatt — a szocialista országokba irányuló exportját is kénytelen visszafogni, és köbben már komolyan kell számolnia azzal is, hogy számára a belső piac úgyszintén reménytelenül és veszélyesen összeszűkül? Lehetséges, hogy ez a gyengécske és egyre inkább piacképtelen gazdaság végül is a .túltermelési válság miatt fog összeomlani?- Vértes Csaba Egyharmad létfenntartási küszöb alatt A belső piac vészesen összeszűkült
