Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)

1989-08-23 / 199. szám

1989. AUGUSZTUS 23. j^ÉPiAP 5 Sikeres nyári kísérlet Bistey András: Első közös nyarunk Elmozduló nézőpontok A dolgok minősége leg­jobban mozgás (uk) közben figyelhető meg. Elmozdul­hat (mozgatható) a tárgy, de elmozdulhatunk mi is. Az eredmény új reláció, más látószög. Bistey András új kötetében ezt. a nézőpontok váltását, elmozdulását áb­rázolja. A (kötet) címadó novellájában Olaszország­ból hoz feleséget a fiatal tanár. Lábát töri, s így há­zasságuk első (mézes?) he­teit kórházban tölti. Ez a hely kiválóan alkalmas ar­ra, hogy az ember elmeditál­jon, felidézze a múltja kel­lemes és kellemetlen képeit. Hősünk levelezés útján is­meri meg Terit, a feleségét. Aki is, egy sokkoló élmény hatására dönt' úgy, hogy el­jön az idegen országba. Előtte lőnek le (a maffia?) a kávéházban egy férfit. Ügy érzi, hogy nem lehet élni ott,' ahol bármikor lelőhet­nek valakit. A novella olyan, mint egy nyitó ak­kord egy szimfóniához. A szerelem motívum még erő­sebb, mint a komor valóság. A fiatalasszony minden nap bemegy — a panelházi gar­zonból — szerelmetes férjé­hez, aki is alig várja, hogy kiszabaduljon a kórházi rabságból. De hogyan lesz tovább? Hiszen csak úgy tudnak létezni, hogy a szü­lők • (a férfié) támogatják őket anyagilag. Egészen más megközelítést kínál a másik novella, a Szent Hilárion megkísérteté­­sei. A főhős ebben is böl­csész. illetve humán értei - miségi. Az első utazás — tanulmányút valahová nyu­gatra — maga a kaland. Is­merkedés a nagyvárossal, a tudománnyal, egy ősi kultú­rával, s "természetesen a másik nemmel is. Szemta­núja egy tüntetésnek, rend­őrattaknak — amelynek akarva — akaratlanul ak­tív résztvevőjévé válik: le­üt egy rendőrt, aki meg akart erőszakolni egy tünte­tő nőt. A másik útja — immár hivatalos — a félel­metesebb. A véletlen úgy hozza, hogy az illető ország Központi Bizottságának a vendége lesz egy éjszakára, hatalmas pánikba ejtve ez­zel vendéglátóját, a vidéki lap szerkesztőjét... A slussz­poén: ezt a légkört, ezt .az ijedelmet csak vodkával le­het kompenzálni. Isznak az Akvárium című novella szer­kesztőségében is. Az ok itt is a félelem. Egy olyan or­szágban, ahol az újságíró munkáját nem a nyájas ol­vasó minősíti, hanem a he­lyi hatalom, állandóan van ok a félelemre. Elég csak egy címet, rangot elírni, elég, ha megcsörren a tele­fon, s a letolás, a dorgálás hullámszerűen söpör végig a szerkesztőségen. Fél a fő­­szerkesztő. félnek a rovat­vezetők, cinikusan blazirttá válnak a normára dolgozó munkatársak. Az alkohol — idővel — védőitallá válik, mert a szétrágott idegrend­szerű, megroggyant önérzetű újságíró jobb megoldást nem talál. Bistey nagy önfegye­lemmel, érezhetően megfé­kezett indulattal ábrázolja ezt az önmaga keserű levé­ben fövő beltenyészetet. Hasonlóan mérsékelt hangot üt meg egy még nem is olyan régen félelmetes (ta­bu?) témáról: az ávóról (Ob­­siton.) A félanalfabéta ta­nyasi parasztgyerek úgy sodródik be a „légióba”, hogy jó szerével más vá­lasztása nincs is, s azt se tudja, hogy mit vállal. ’56 után, amikor „elbocsátják a légiót” előbb bujkál, majd rendőrnek áll. De az ávónál tanult módszerek már nem alkalmazhatók (57-ben sem...) a rendőrségen. El­bocsátják. De rendészként se tud szakítani ezzel a szem­lélettel, gyakorlattal: marad a leselejtezett káderek men­tőöve: a leszázalékolás, a korai nyugdíjazás. S itt zá­rul a kör. Tragédia kathar­­zis nélkül? Egy korszak lát­lelete és nyomorúsága. Te­messe be az idő, részvét nél­kül. Bistey András novelláira is egyfajta rezignáltság jel­lemző. Konfliktus van, meg­oldásuk nincs, mert minden kisszerű, vidéki, nyomorúsá­gos. Ablaktalan jelen, jövő­kép nélkül. Illetve a jövő­képet — egyfajta daccal — az olvasónak kell megfogal­maznia, ha tudja... (Koz­mosz, Bp. 1989.) Horpácsi Sándor A Népszava vendégei a megyében Egyértelműen sikeresnek bizonyult a szolnoki Ságvá­­ri Endre Művelődési Köz­pont nyári kísérlete a nyug­díjasok számára többnapos, olcsó 'kirándulások szerve­zésével. A budapesti Nép­szava Barátság Klub 11 ezer főnyi tagsága képvi­seletében eddig két csoport is járt megyénkben. A há­rom nap alatt megismer­kedtek a szolnoki látniva­lókkal, a Művészteleppel, a Kilián György Repülő Mű­szaki Főiskolával, Rákóczi­­újfalun Marik Mihály isko­laigazgatóval és alkotá­sával, az iskolai arboré­tummal. Martfűn sokan vá­sároltak a cipőgyár minta­boltjában, körülnéztek a művelődési házban, majd a tiszakürt arborétummal is­merkedtek a vendégek. Még arra is jutott idő, hogy Be­rekfürdőn megmártózzanak a strandon. Harmadnap a mezőtúri városnézés után a szentta­mási kastélyparkkal, a ménessel, a törökszentmik­lósi katolikus templommal, végül a jászberényi látni­valókkal a Jász Múzeum­mal, a Hűtőgépgyár ikultur­­parkjának állatkertjével is­merkedtek. A Népszava folytatja a szervezést, a tervek szerint az ősz folyamán újább cso­portokat küld Szolnok me­gyébe, mert mint mondot­ták másutt ilyen olcsón (a háromnapi szállás, étkezés, belépők, stb. személyenként 850 forint — a szerk.) nem tudnák biztosítani a feltéte­leket. A szolnoki szervezők azt is remélik, hogy a Népsza­va Barátság Klubon kívül más szervek, intézmények — szakszervezetek, -műve­lődési házak, iskolák — is igénylik segítségüket ahhoz, hogy megismerkedhessenek a megyével. Felújították a hangversenytermet a Baradla barlangban Az Aggteleki Nemzeti Park felújította a Baradla barlangban levő hangversenyter­met. A régi fapadokat műanyagszékekre cserélték ki, a zene pedig lézerlemezját­szóról szól. A nemzeti park vezetői kidolgoztak egy tervet a hangversenyterem tel­jes felújítására, amit hat év alatt szeretnének kivitelezni. MTI-fotó: Kozma István Állítsunk emlékművöt air aradi vértanuknak! Fehér Tibor fafaragó népművész otthonában A Hazafias Népfront Vá­rosi Bizottsága felhívással fordult Szolnok város lakói­hoz. Fehér Tibor fafaragó nép­művész köztéri szoborcso­port elkészítésére tett fel­ajánlást, mely az 1848—49- es forradalom és szabadság­­harc vértanúhalált halt 13 honvédtábornokának állí­tana emléket Szolnok vá­rosban. Az első oldalon látható makett alapján méltó mó­don örökítené meg az alko­tás a szabadságért életüket áldozó hősöket. Amennyiben a város ki­emelkedő közterén a szob­rok felállítására lehetőség van, úgy térítésmentesen készíti el Fehér Tibor az alkotást. A szolnoki csata lefolyá­sát ismerve a Zagyva jobb partján, a folyó és a Kun Béla krt. által határolt ki­szélesedő füves terület lát­szik a legmegfelelőbb hely­nek az emlékpark létesítésé­re. Erre a térségre Szabó Zoltán kertészmérnök fásí­tási- növénytelepítési tanul­­mányervet készített a Köz­terület- Fenntartó Intéz­mény kezdeményezésére. A terv szerinti növényte­lepítés hátteret biztosíthat a szoborkompozíció számá­ra. A történelem ismerete ta­nulság és példa a mának, hogy akik tettek a nemes célok megvalósulásáért, azok egynek érezték egyéni boldogságuk és a haza ügyét. Állítsunk emlékművet az aradi vértanúknak Szolno­kon! Kérjük a város lakóit, a város tanácsát, valameny­­nyi pártot, szervezetet, in­tézményt és gazdasági egy­séget, hogy támogassák a kezdeményezést. Támogató felajánlásokat — amely bármilyen jellegű lehet — a HNF Szolnoki Városi Bizottságán (Szol­nok, Ságvári krt. 19.) szíves­kedjenek megtenni szemé­lyesen vagy levélben. A Hazafias Népfront fel­hívása nyomán felkerestük tiszaligeti lakásában Fehér Tibort. Megérkezésünkkor a népművész éppen Kunihe­gyes tölgyfából készült cí­merének faragásán dolgo­zott. Arra kerestünk vá­laszt, hogyan született meg a gondolat az emlékmű fel­állításáról. — Barátaimmal a határ­őrklubban beszélgetés köz­ben hallottuk, hogy az or­szág készül egy aradi em­lékmű felállítására, ekkor jutott eszembe, hogy egy emléket mi is állíthatnánk itt Szolnokon a szabadság­­harc hőseinek, amit én szí­vesen meg is faragnék. — A terv makettjét, lát­tuk, milyenre tervezi a sza­badtéri változatát? — A képen látható alakok mindegyike egy 170 om ma­gas, 35 centiméter átmérőjű faszobor lenne. Ha kezde­ményezésünket a tanács támogatja, és a művészeti zsűri is elfogadja, az egész szoborcsoport három hónap alatt elkészülhet. Ha a par­kosítást a területrendezést az idén elkezdenék, a jövő évi október 6-i ünnepségre az emlékművet ' már kész, „beállt” parkban lehetne felállítani. A kompozíció eszmei, esztétikai értékeire a városnak mindenképpen szüksége van, ebben biztos vagyok, hiszen ezért tet­tem ezt a felajánlást. K. SZ. Egyetemi előkészítő a Student Hotelben Külföldi diákok valutáért tanulnak Szolnokon A televízióból korábban már értesültünk róla, hogy a magyar egyetemeken olyan külföldi diákok is fognak tanulni, akik a tandíjat dol­lárban fizetik, s minden tantárgyat angol nyelven hallgathatnak, magyar pro­fesszorok előadásában. Kísérleti jelleggel koráb­ban már indult egy részle­ges német nyelvű csoport, a Marx Károly Közgazda­ságtudományi Egyetemen, azonban most 1989. őszétől indul el Magyarországon először egy olyan évfolyam a Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetemen, amelyen a teljes kurzus angol nyelven folyik. Mindennek az előké­születei ezekben a hetekben folynak Szolnokon. Arab, izraeli, görög, cip­rusi diákok készülnek az őszi egyetem kezdésre a Student Hotelben. — Mi a célja a szolnoki négyhetes tábornak? — kér­deztük Kővári Tibort, a tá­bor vezetőjét, aki maga is angol nyelven tart előadáso­kat e sokszínű, sok helyről érkezett csoportnak. — Azt mondhatnám, hogy ez egy „szinkronizáló” tá­bor. olyan értelemben, hogy a különböző országokból, el­térő felkészültséggel érkező fiatalokat az egyetem kez­detére azonos tudásszintre hozzuk. — Miért éppen Szolnokon tartják ezt az előkészítőt? — Nem akartuk Pesten, mert a német tapasztalat azt bizonyította, hogy a diákok nem az előkészítő előadá­saira jártak, hanem inkább a pesti nevezetességeket, szórakozási lehetőségeket ku­tatták. Szolnokról úgy gon­doljuk, hogy mivel kisebb város, hamarabb megisme­rik a diákjaink, s ezután több idő marad a felkészü­lésre. — Mennyibe kerül ez a tanfolyam, s mennyit fizet­nek a külföldi diákok? — A szolnoki előkészítő 750 dollár fejenként, az egyetemi tandíj pedig éven­te 5 ezer dollár. — Beszélgetés közben a déli emberek kitörő vidám­ságával tolong körülöttünk a lelkes diáksereg. Fotós kollégámat majd ledöntik a lábáról, mindenki nyilatkoz­ni akar. mindenkinek van mondanivalója. Közülük először Bobby De­­wan-nal beszélgettünk, aki az Egyesült Arab Emírség­ből érkezett. — Miért választotta éppen a budapesti egyetemet, mi­lyenek az első benyomásai hazánkról? — Apám az Egyesült Arab Emírség tisztje, ők választot­ták nekem ezt a helyet. Én először nem örültem neki, nagyon nehéz országnak gon­doltam Magyarországot, tele problémákkal, de most az el­ső személyes benyomásaim egészen mások, mint ami­lyennek a képzeletemben élt. Látom, nem olyan bonyolult itt az élet, mint gondoltam, az emberek egyszerűek, segí­tőkészek, szívélyesek a kül­földiekhez. Egy problémám van: én vegetáriánus va­gyok, első nap nehéz volt Szolnokon megszervezni, hogy olyan ételekhez jussak amelyek nekem íók, de most már ezt is elintéztük. A teljes szívből nyilatkoz­ni vágyó, vidám, rokonszen­ves görög és ciprusi diákok közül Antonius Chriostopho­­rou, Dimitris Fotiu, Soleris Pambou, Michael Pieris, va­lamint ciprusi szervezőjük Mrs. Despo Gharalambidu voltak beszélgetőpartnereim. Elmondták, hogy a legtöb­ben közülük egy egyetemi prospektusban hallottak a budapesti lehetőségről. Mindannyiójuk véleménye az. hogy a Semmelweis Or­vostudományi Egyetem nem­zetközileg is jó ihírű, a lar­­nacai Michael Pierist példá­ul orvos édesapja éppen ezért küldte Magyarországra tanulni. Ezen kívül Magyar­­országot nyugodt, szép or­szágnak tartják. (Ismerve a ciprusi görög—török politi­kai ellentéteket, ahhoz ké­pest bizonyára nyugodtabb — a szerző meg jegy.). Be­szélgetőtársaim az itt eltöl­tött hat év után hazájukba visszatérnek, van aki egy magánklinika megnyitásá­nak, van aki kórházi orvosi állásnak reményében, de mindenképpen bíznak az it­teni oktatás magas színvo­nalában, abban, hogy mint magasan kvalifikált orvo­sok kezdhetik el otthoni pá­lyájukat. A külföldi diákok itteni tanulása egyáltalán nem be­folyásolja a magyarországi diákok felvételi keretszámát. Magyarországi diáknak azon­ban külföldi rokonok sem fizethetik be valutában a tandíjat. Magyar állampol­gárokra továbbra is a ma­gyarországi felvételi szabá­lyok vonatkoznak. Az egye­temek a külföldi diákok tan­díjából befolyt valutát az oktatás színvonalának to­vábbi emelésére kívánják fordítani,

Next

/
Oldalképek
Tartalom