Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)

1989-08-21 / 197. szám

Augusztus 20 — Ünnepelt a nemzet A mezőtúri ünnepség résztvevőinek egy csoportja (Folytatás az 1. oldalról) méltatlan a magyar nép­ihez. Most, amikor nem köz­iponti parancsra, hanem sze­mélyes indíttatásból, orszá­gunk iránti felelősségérzet­tel ünnepiünk, gondoljunk arra, hogy a meg nem is­mert múlt elveszített múlt. És akinek a múltja elve­szett, annak ingatag a jö­vője. A szónok a továbbiakban hangsúlyozta: egy ország helyzetét, népe közérzetének mércéjét az is megszabja, hogyan becsüli múltját. Nagy teret szentelt a Szent István-i életmű tanulságai­nak. Kiemelte: akkor a tör­ténelem egy évszázadot adott a sorsfordulóra, most viszont ez nem adatik meg népünknek. Gyorsabban kell cselekednünk, hogy felzár­kózzunk Európa fejlett or­szágaihoz. Első királyunk érdemeit méltatva — többek között — kiemelte, hogy Szent István tudta ötvözni a vál­tozás kemény szándékát a magyar hagyományokkal. Azért lehetett cselekvő újí­tó, mert a helyzetfelismerés és a jövő alakításának cél­tudatos munkája jellemez­te. Tudott illeszteni és il­leszkedni, alkalmazni és al­kalmazkodni a kor követel-Huszár István beszédét mondja ményeinek -megfelelően. Megvolt benne a társadalmi erők hasznosításának ké­pessége. Huszár István utalt arra is, hogy augusztus 20. az al­kotmány ünnepe is. Nem a még érvényben lévőre, ha­nem az új alkotmányra gon­dolva fejtette ki ezt. Kife­jezte azt a meggyőződését, hogy a korszerű államiság, a jogszerűség garanciája lesz az új alkotmány. Ezt köve­tően arra figyelmeztetett, hogy ha nem fogunk össze, ha nem dolgozunk hatéko­nyan, akkor a népek csa­ládjában könnyen a perifé­riára szorulunk. Ezt pedig el .kell kerülnünk, nem le­hetünk silány nemzedék, amely csak kérődzik ősei tettein, hiszen képesek va­gyunk arra, hogy túljussunk a hazánkat nyomasztó gaz­dasági, politikai és erkölcsi válságon. Erre nincs recept, — mondta, — de meg tud­juk határozni azokat a tör­ténelmi értékeket, melyek révén boldogulhat hazánk, egyenrangú tagja lehet .min­den tekintetben az európai nemzetek közösségének. Ezeknek az értékeknek so­rában említette az esély­­egyenlőséget, a munkát, az erkölcsöt. A szánok 'kitért arra, hogy ez a nap a kenyér ünnepe is. Népünk méltán nevezi a búzát életnek. S mivel a ga­bonát vere jtékes munkával termesztik, május 1. mellett egy kicsit a munka ünnepé­nek is tekinti e napot. An­nak a munkának, amelyet az országért, az életért, a fennmaradásért fejt ki né­pünk. Ennek a .tevékenység­nek rangja, becsülete egyre növekszik. Huszár István ezt követő­en ifjúkori emlékeit idézte, amikor ő is részt vett az aratásban és a cséplésben. Elmesélte, hogy milyen áhí­tattal, alázattal kóstolták meg az új búzából sütött el­ső kenyeret. .Befejezésül — utalva a lakosság Mezőtúrért kifejtett tevékenységére — azt hang­súlyozta, hogy az ország nem állhat talpra, ha tele­pülései nem fejlődnek. Ép­pen ezért mindannyiónkra tartozik az ország sorsa. A széthúzás, a csodavárás nem segít, csak a tett. Ezért munkálkodjék mindenki a maga posztján az életért, az igaz rendért. Az ünnepi 'beszéd elhang­zása után Herbály Gergely, a Mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetke­zet elnökhelyettese új liszt­ből sütött kenyeret és egy aratásnál használatos korsót adott át a város gazdálkodói nevében Huszár Istvánnak. Az ünnepség az elnöklő Nagy Lajos városi népfront­­titkár zárszava után a Szó­zat éneklésével zárult. A mezőtúri református egyház mindig kivételes tiszteletben tartotta és őrizte múltjának emlékeit, értékeit. Ennek jegyében mutatott ismét követendő példát augusztus 20-án a túri ekklézsia, amikor a város két neves polgárának sírját jelölő bronzszobrokat átmentve a felszámolás • előtt álló temetőrészből a belvárosi nagytemplom kertjében állíttatta fel. Az egyházi kórus kánon­ja nyitotta meg a szobor­avató ünnepséget. Perjési Sándor lelkészelnök mél­tatta Boros Károly (1856— 1933) ref. gimnáziumi igaz­gatónak és Kálmán Sán­dornak (1856—1906), a tú­ri kereskedők elnökének-, a város képviselőjének ki­magasló érdemeit, akiknek bronzba öntött síremlékei feltűnő szépségükkel ezen­túl a város központját ékesítik. Felvételünkön Kálmán Sándor síremléke látható. Kétféle megemlékezés Szolnokon Hamisítatlan nyárvégi ká­nikulában kezdődött az ün­nepség szombaton délután két órakor Szolnokon a sza­badtéri színpadon, az MDF. a Független Kisgazdapárt és a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt megyei és or­szágos képiviselői, vezetői részvételével. A Himnusz eléneklése után István király Intelmeiből hangzott el rövid válogatás, majd Roszik Gábor, az MDF tagja, országgyűlési képviselő szólt a megjelen­tekhez. Kétségbe vonta, hogy a je­len helyzetben lehet-e öröm­mel, őszintén ünnepelni, hi­szen az új kenyér ke­vesebb lett mint a tavalyi, akinek tegnap munkája volt, nem biztos, hogy holnap is lesz, és hiába dolgoznak az emberek többet, az élet egy- Pe nehezebb, Egyszóval sú-Az újonnan alakult pártok rendezvényének közönsége a Szolnoki Szabadtéri Színpadon lyos helyzetbe került az or­szág. akár 1956-ban, vagy az; előzQ ezredforduló táján. tennie: európaivá változtatni országunkat. Most újra jog­államot kell alapítani, olyan alkotmányt készíteni, ame­lyik nem tartalmaz megfog­hatatlan fogalmakat. Ha van és lesz erőnk, ehhez ad se­gítséget útmutatást első nagy királyunk emléke, példája mondotta a képviselő. A hozzászólások során őt Prepeliczay István a Füg­getlen Kisgazdapárt orszá­gos titkára követte. Nem ér­tett egyet Roszik Gáborral abban, hogy nincs mit ünne­pelni, hiszen szólhatunk or­szágalapító királyunk Szent István igazi érdemeiről. Ar­ról. hogy tettei, intézkedései révén a nomád magyarsá­got letelepíttette, és az euró­pai népek közé vezette. A mai helyzet éppolyan sú­lyos, mint nagy királyunk idejében hiszen az ország az erkölcsi és anyagi szakadék szélére került. Prepeliczay István elmondta, hogy hisz a változások lehetőségében, abban, hogy a hazáról a többpártrendszer és a sem­legesség végigjárható, ne­héz útja révén ismétel lehet mondani, hogy van bora, búzá­ja, sőt békessége is. Takács Imre a Magyar­­országi Szociáldemokrata Párt vidéki titkára azt fej­tegette hogy napjainkra fo­kozatosan ismét előtűnnek a történelmi múlt igazságai. Szerinte a pénzromlást, a fi­zetések értéktelanedését csak a választások utáni kormány tudja majd megállítani. Ugyanis addig, amíg az egyé­ni kezdeményezések megse­gítése ennyire felemásan tör­ténik, tovább növekedik a nagyarányú társadalmi igaz­­áágtalansag, amelyben a milliós prémiumokkal, negy­venezer forintos nyugdíjak­kal szemben százezreknek havi három—ötezer forintos járandóság jut. Varga Béla a Magyaror­szági Szociáldemokrata Párt országos vezetőségének tag­ja felolvasott egy írásos nyilatkozatot. Ezt elküldik a miniszterelnöknek, és ha a benne kértek nem rendeződ­nek, valósulnak meg, a párt 1989. december 1-jére figyel­meztető sztrájkot szervez. A nyilatkozatban többek között szó van arról is, hogy olyan központi intézkedések szük­ségesek. amelyek ellentétele­zik az alapvető élelmiszerek áremelkedését. Van olyan pont is, amely szerint egyet­len vezető se kaphasson kétszeresénél többet annál, amennyit hasonló végzettsé­gű, jó szakemberei keresnek. Ezután Benkő Imre rádió­riporter közreműködésével politikai fórum kezdődött. Akadt vélemény, amely sze­rint a Duna—Tisza közi pán­célosezred helyett -a mun­kásőrséget kellene leszerelni, és az így felszabaduló ösz­­szeget a rendőrség techni­kai felszereltségének a javí­tására fordítani. Mások ar­ról érdeklődtek: mi lenne akkor ha Gorbacsov elbuk­na. A válasz szerint ez meg­nehezítené a mi helyzetün­ket is. Azt is kérdezték: ki­­szofc-ulhat-e az MSZMP re­formszárnya a hatalomból? A felelet szerint ha ez így történne, a többség szorulna ki. Szó esett itt még az MSZMP vagyoni helyzetéről, az ország semlegességéről, arról, hogy az MDF a vá­lasztások után is párt akar maradni, és már most ren­delkezik az esetleges kor­mányzásra is alkalmas sze­mélyekkel. Egy fiatalember több figyelmet. segítséget kért a megyei cserkészmoz­­galmak, mások sokallották Szolnokon az APEH-székhá­­zakat. Akadt néhány próbálkozó, aki a bátorság megszerzése érdekében olyannyira felön­tött a garatra, hogy percekig fogalmazta a kérdést, mire a műsorvezető kihámozta a mondathalmazból a lényeget. Egyébként a fórum öt óra körül fejeződött be. és a résztvevők egy csoportja „egy házzal” tovább vonult, a Verseghy gimnázium kör­nyékére, ahol ekkorra az MSZMP, már javában tar­totta ünnepi rendezvényét. „Házigazda az MSZMP” — hirdette a transzparens a Verseghy Ferenc Gimnázium előtt. Aki kapunyitásra — délután négy órára — érke­zett, még szerencsés volt, nem kellett sorba állnia friss cipóért és hideg sörért. Ahogy telt az idő, enyhült a fülledtség, úgy népesedett b# a gimnázium előtti útsza­kasz. Jöttek aprók és nagyok, jött az egész család. Igazi színes kavalkád várta a ven­dégeket. A sör vagy üdítő és a gusztusos friss cipó el­fogyasztása után jöhetett a szórakozás — kinek-kinek kedve és hangulata szerint. A gimnázium bejárata előtt felállított színpadon Dudás Zoltán énekes-gitáros ját­szott, közben már gyülekez­tek a Jászsági Népi Együt­tes népviseletbe öltözött tag­jai, a HMO jazzbalettes csi­nos lányai. Aki olvasnivalóra vágyott, felkereshette a könyv- és folyóiratsátrakat. A köny­vespavilonok szép forgalmat bonyolítottak le. Néhány ki­advány gyorsan elfogyott. Meglepően sokan vásároltak a Szolnok megye természeti értékeit csokorba gyűjtő kö­tetből. A Kádár János éle­tét, munkásságát bemutató Kossuth-kiadványból pedig hat órakor már nem is lehe­tett kapni. Elfogytak az öt­let. az Üj Fórum mutat­ványszámai is. Az MSZMP- sátor a szervezeti szabály­zatot és az aznap megjelent programtervezetet kínálta többek között az érdeklő­dőknek. Estére ezekből sem maradt egy példány sem. A korábban érkező szerencsé­sebbek a megyei lap szom­bati számán kívül egy „Nép’lapost” is kaptak a szerkesztőség és a lapkiadó sátrában — ingyen és bér­mentve, Aki pedig kitöltötte és bedobta a fórumládába a „Legyen ön is munkatár­sunk” című kérdőívet sorso­láson vett részt, és persze ar­ra is bizton számíthat, hogy javaslatai hasznosulni fog­nak. Miket javasoltak az ol­vasók? Megnéztünk néhány kérdőívet. Legyen olyan, mint a Reform! Ttartalmaz­zon friss híreket, kommen­tálja az eseményeket! Le­gyen a lapban több sport, több információ a megye­­székhelyről — javasolták az új „munkatársak”. De érke­zett bírálat is a szerkesztőség címére: kevesebb legyen a hiba a lapban. A parkot a fiatalabb és az idősebb kor­osztály vette birtokába. A videomozi állandóan telt ház előtt ment, pedig a sátor klí­mája ugyancsak próbára tet­te a bent ülőket. A politikai kaszinó pedig szinte a meg­tévesztésig hasonlított az igazira. Mi lehetett nyerni? Pénzre váltható zsetont per­sze nem, de hasznos politi­kai ismereteket, információ­kat igen. A nyugdíjasok sát­rát is sokan felkeresték — a jogász, az orvos hasznos tanácsokat tudott adni. Sokak számára szokatlan és meglepő volt, hogy a ka­valkád nélkülözött minden protokollt. Kovács Jenő, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára nyárias ..szere­lésben”, kockás ingben sé­tált az emberek között, be­szélgetett ismeretlenekkel is. — Hol vannak a testőrök? — kérdeztük tőle. — Testőrök egyáltalán nincsenek — mondta moso­lyogva. Elárulom azt is, hogy hivatali Mercedes sem áll a közöli parkolóban. A saját Dáciámmal jöttem, utasom ifj. Marosán György. Zelenyánszki András megyei első titkár sem „ragadt rá” Kovács Jenőre, külön be­szélgetéseket folytatott. A Kjözponti Bizottság titkárá­nak úti társa. ifj. Marosán György a Jászsági Népi Együttes táncát nézte önfe­ledten. Néhány percre meg­zavartuk. a kormányszóvi­vői posztról történt távozá­sának okáról, sorsának ala­kulásáról érdeklődtünk. — Kinevezésem után Mark Palmer nagykövet összeho­zott az amerikai külügymi­niszter szóvivőjével — idézte fel az eseményeket. — öazt mondta, ha belerángatják valamibe, és elveszti szava­hihetőségét. azonnal le­mond. Akkor megfogadtam, hogy én is így fogok csele­kedni. Sokan tudják, hogy az egyik tájékoztató után ke­rültem ilyen helyzetbe. Egy mondatomat a sajtó félre­magyarázta. Ügy éreztem, megkérdőjeleződött szavahi­hetőségem- Benyújtottam le­mondásomat, amit a minisz­terelnök elfogadott. Tehát egyszerűen zajlott le a dolog. Most. két napja a Demján féle bankban dolgozom. Ö hívott, én pedig mentem. Hosszú távúnak tekintem beosztásomat, a privatizáció­val foglalkozom. Az esti fórum résztvevői is fel-felbukkantak a tömeg­ben. A program „forró” hangulatúnak ígérkezett. Forró Tamást, a rádió fő­munkatársát sokan ismerős­ként üdvözölték. Nem csoda, hiszen tizenhárom évig a szolnoki stúdióban dolgo­zott. — Miért vállalta a fó­(Folytatás a 3, Oldalonj Szabadnap Aki nem tudta, hogy mi az a bablánc, a pálcika­baba vagy a fűbaba — hogy más percek alatt el­készíthető természetes anyagból! készült játékot ne is említsek —. az az MSZMP-pavilonok mögötti parkban nemcsak megcso­dálhatta őket, de a vál­lalkozóknak a jászkiséri Csete Balázs Honismereti szakkör tagjai segítettek is elkészíteni. — Valamikor ilyenekkel játszottunk — mutat rá az öreg bácsi a kétökrös székérre. — Ha még két csutkát odafennénk, ak­kor az már négyes lenne. Kapom is érte a nyelves levest. A feleségem min­dig pöröl velem, ha otthon készítem őket. Pár diákpaddal odébb gyönyörű díszeket alkot szalmaszálból, kalászos bú­zaszálból Rapi Lászlóné. — Nem bánta meg, hogy Szolnokra jött? — Szívesen csinálom. Ha hívnak, megyek a többiek­kel. — Mivel telne a szom­bati nap? — Ünnep ide. ünnep oda, a gyerekek építkez­nek. Éppenséggel tudnék mit segíteni nekik Űj lisztből készült kenyeret vesz át Huszár István Herbály Gergely Tsz elnökhelyettestől Szerencsére, István király ak­kori intelmei ma is példa érté­kűek, hiszen tudta, mit kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom