Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-19 / 196. szám
6 1989. AUGUSZTUS 19 .IÜMbae írott alkotmányok Európában A földönfutók földjén I. Ű gy tartják, hogy a Magyar Népköztársaság 1949-ben kereken negyven esztendeje alkotott és tömérdekszer módosított alkotmánya nem tölti be azt a feladatot, amelyet elméletileg be kellene töltenie, s ezért ismét módosítani kell. De jobb lenne teljesen újraírni, új alkotmányt létrehozni. Ilyen nagy idő lenne egy alkotmány életében 40 év? Mindéin nemzet ilyen sűrűn cserélgeti, toldozza-foltozza az állampolgároknak a itörvényhozásban, konmányozásban részt biztosító, és őket az államhatalom mindenhatóságával • -- szemben megvédő intézmények működését szabályozó alapvető törvényeit, azaz alkotmányát? Azt az alkotmányt, amelyet szívesen neveznek még az emberi jogok alapokmányának, mert ebben korlátozza önmagát az állampolgárok bizonyos jogainak feltétlen elismerésével. Nézzük meg néhány európai alkotmány sorsát, talán választ kapunk kérdésünkre! Előslzör azonban tisztáznunk kell: a tudomány általában kétféle alkotmányt különböztet meg: a történetit és az írottat, vagy kartális, azaz papíros alkotmányt. Az előbbi a nemzet hosszú évszázadai alatt alakult ki, annak szellemét tükrözi vissza, szokásjogi alapokon áll. Ilyen alkotmánya van Angliának, volt Magyarországnak 1949-ig és Mackleriburg nagyhercegségnek 1934-ig. Az írott vagy kartális alkotmány egyetlen, különleges feltételek mellett létrejött törvényibe foglalva . jelenik meg, amelyben az adott állam szervezete, működése, és az állampolgári jogok új alapokra helyezve kerülnek alaptörvénybe. Az írott alkotmány létrejötte a polgárságnak köszönhető. Ez az osztály gazdaságilag megerősödvén, részt követelt és kapott a hatalom gyakorlásából s ezeket a jogait foglaltatta írásba a nemességgel és az urálik odóval, esetenként az addigi feudális kiváltságos osztályok érdekeivel szemben. Talán ezeket az okmányokat nevezhetjük az első alkotmányoknak. Az alkcitimónyifogalom a mai értelemben csak a XVIII. század legvégén jelenik meg. nálunk az 1790/91. évi országgyűlésen. Megelőzvén az alkotmány szó latin megfelelőjét (constitutio) egyes törvényeknek vagy törvények összességének a jelölésére használták. Az első alkotmány, amely egyetlen okmányba foglalta a polgári követeléseket, Európában 1791-ben, francia földön készült. Az európai alkotmányfejlődésre közvetlenül ennek volt a legnagyobb hatása (az Északamerikai Egyesült Államok kplngresszusa valamivel korábban, 1787. szeptember 17-én alkotta meg alkotmányát, amely ma is az USA alaptörvénye néhány jelentéktelen módosítással). A forradalom továbbfejlődésével azután az alkotmányt is módosították 1792-ben, 1793-ban (jakdbinus alkotmány) és 1795-ben (direktori álig alkotmány), aztán Napóleon felemelkedésével 1804-iben (császári), majd 1814-ben (restauréciós alkotmány). Ez utóbbi 12 pontiban sorolja föl' a francia állampolgárok alapjogait, köiZitük a .törvény előtti egyenlőséget, a közteherviselésit, az állampolgárok alapjogait, köztük a törvény előtti egyenlőséget, a közteherviselést, az állampolgárok. hivatelképességét, a személyes szabadságot, a vallásszabadságot, a sajtószabadságot, a tulajdon sérthetetlenségét. Lajos Fülöip 1830. évi alkotmánya szóiról szóra átveszi ezeket az alapjogokat. Az 1848. évi alkotmány egész fejezetet szentelt az „állampolgárok álkotmányáfoa biztosított jogainak”. III. Napóleon 1852- Ibert kibocsátott alkományában viszont mér csak utalás történik az állampolgári jogokra, amennyiben kijelenti, hogy az új alkotmány az 1789. évi eszméken nyugszik. Később még többször is módosították a francia alkotmányt, utoljára 1946- loan majd 1958-ban. Amint látjuk, Franciaországban iis gyakran módosították, illetve írtak új alkotmányt, amelyek azonban az alapelvei és az emberi alapjogokra vonatkozó szakaszai hűségesek maradtak az 1789. évi „Emberi és polgári jogok deklarációjá”hoz. És elsősorban ez szolgált mintául a többi európai állam alkotmányához, amelyet Svédország 1809-lben, Spanyolország 1812-iben, Portugália 1826-ban, Norvégia 1814-ben, Hollandia 1815-iben, Bajorország 1818- ban, Württemberg 1819-lben deklarált. Az 1831-ben elfogadott belga alkotmány, miután tompítva foglalja . magáiba a Franciaországban kimunkált polgári alkotmányosság alaipelveiit, igen alkalmas például a kompromisszumos megoldást kereső államok, elsősorban a monarchiák számára. A né met, az osztrák és a svájci alkotmányfejlődésben a belga alkotmányon keresztül érvényesültek a francia hatások. fl századfordulóig csaknem valamennyi európai államban elkészítették — francia mintára — az állampolgári alapjogokat magukban foglaló alaptörvényen nyugvó alkotmányukat. S miután az 1949-ben elfogadott első írott magyar alkotmányihoz nem a felsorolt polgári alkotmányok szolgáltak példának, a most folyó új alkotmányunk kidolgozásánál gyümölcsöző lenne átvenni belőlük azokat a tételéket, amelyek hasznunkra válhatnának demokratikus átrendeződésünkben. S talán akkor nem kellene alaptörvényünket jó ideig módosítanunk. Csonkaréti Károly Egyetemisták segítenek a kastély felújításában Ahogyan szűkebb hazánkban, Szolnokon vagy Jászberényben, úgy a szomszédos megyékben is diákok segítenek a környezet szépítésében. A Budapesti Műszaki Egyetem építészmérnöki karának tizenöt hallgatója tölti nyári szakmai gyakorlati idejét Hatvanban, ahol a barokk stílusban épült 250 éves Grassalkovich kastély felújítási munkálataiban segédkeznek. A fiatalok több mint egymillió forint értékű munkát végeznek, de emellett a műemlékek, megóvásának, felújításának rejtelmeibe is betekintést nyernek. Képünkön munkakezdés előtti eligazítást tart az egyetemistáknak Sümegi János építésvezető. Az ember nem is hinné, hogy mennyi virág díszük ezen a kopárnak tartott, szikes hortobágyi pusztán. A püspöklilától a cinóberságán át valóságos színorgia kápráztatja a szemet. Valami kifejezhetetlen nyugalom, idilli békesség árad a tájból, mintha örök időktől fogva fékeveszett indulatoktól mentes, emberi erényekben gazdag, rejtett zuga volna ez a világnak. Valójában egészen másként volt. Az ötvenes évek elején. éppen a fókusza volt ez a környék mindannak, amit a földön futóvá tétel, a kisemmizés, az emberi méltóság megalázása jelent. Az ország minden tájáról többszáz embert telepítettek ide, asszonyostól, gyerekestől, minden javukból kiforgatva őket. Voltak ,,gyóntatások” is A hortobágyi halkeltetőhöz közeli Árkus-majorban, a régi traktoros szállásból családi házzá avanzsált otthonban azt mondja a már nyugdíjas Vona Tamás: — (Voltaik telepeseik Kócson, Szásztelken, itt Árkuson, Borsóson, Borzason. A legelső csapat oda jött Borzasra. Traktoros voltam ott. Nem tudtuk, hogy jönnek. Aztán az egyik' hajnalban riadóztattak bennünket, a vontatósokat is, a kocsisokat is, aztán irány a halastói vasútállomás. Akkor mondta meg Szatmári Sanyi, a párttitkár, meg Csiszár Pista, az üzemegységvezető, hogy jönnek a telepesek. A juhhodólyokban szállásolták el őket. Borzason kihordták előzőleg onnan a trágyát, de itt Árkuson a juhtrágya még bennük volt vastagon, csak szalmát szórtak rá, úgy aludtak az emberek. Tiltottak tőlük a rendőrök, a párttitkár, a kerületvezető is, de mi azért jó viszonyban voltunk velük, -mert csak sajnáltuk őket. Rövid sétára indulunk a parányi majorban. Az út egyik oldalán házak sora, velük szemben rövid nyárfasorral szabdalt mező. — Itt volt később a telepesek barakkja — mutatja a semmivé lett épület helyét Vona Tamás. — Abban már középen húzódó folyosóról nyíltak a szobák, de mindegyikben több család lakott együtt. Ezeket a nyárfákat még Horthy fgyik testőre ültette. ö is itt volt telepes. Kenderesen lakik, szoktam vele találkozni. Mindig kérdezi: hát a nyárfák megvannak-e még? Kettő kiszáradt közülük, de a többi megvan. Ha úgy tetszik élő mementóként. — És a kitelepítettek gyerekei jártaik-e iskolába? — kérdezem? — Mindenhol volt iskola. Volt itt egy Juhász János nevű állami gazdasági állatorvos, aki megismerkedett a telepesek között élő egyik tanítónővel és feleségül is vette. Az az asszony itanította a telepesek gyerekeit. Most már nincs meg az a vályogból épült barakk, melyben az iskola volt. Megvan viszont a hajdani rendőrségi épület a házsor elején. Ablakain még most is ott az erős vasrács. — Minek kellett az a rács ? — tudakolom kísérőmtől? — Hát, voltak itt „gyóntatások” is — válaszol sokat sej te tőén. Most már nincs rendőr a majorban, de nincs már bolt sem. Ezt már jobban fájlalják a helybeliek. Azt mondja a kísérőm: — Kenyérért is tizenhárom kilométert kell megtennünk. — A telepesek kosztját ki biztosította? — Volt üzemi konyha. Amit hoztak magukkal, szalonnát, zsírt, igen jó húskészítményeket, azokat mind elszedték tőlük. Úgy kellett nekik mégegyszer megvenni a sajátjukat. — És honnart volt pénzük? — A kollektív szerződés rájuk is ugyanúgy vonatkozott, mint a szabad munkavállalókra. Teljesítménybérben dolgoztak ők is, Voltak azok között traktarosok, kocsisok, növénytermesztési brigádok és a teljesítmény Ruskó József Vona Tamás vitán fizették őket. Dolgoztak rendszeresen. A major szélén tetszetős, újonnan épülő, környezetéiből könríyed eleganciájával kirívó, kisebb fajta kastélynak is beillő épület áll. :— Az olasz vadászoknak készítik — jegyzi meg magától értetődő természetességgel a kísérőm. Arra gondolok, hogy a nyugati kapcsolatok keresésének vádjával került ide hajdanán a telepesek jó része. Amikor az internálótáborokat és a kitelepítéseket megszüntették, mindenki igyekezett vissza a szülőföldjére. Mutatóban maradt csak néhárv a környéken. — Itt van például Halastón F. Nagy Imre, vagy bent a községben Papp Zoltán. Vona Tamás akkoriban Nagyivánon lakott. Volt úgy, hogy ötven levelet is összegyűjtött a kitelepítettektől és postára adta azokat. A válaszok az ő címére érkeztek. — Segítségéért kapott-e aztán köszönőlevelet? — Nem azért segítettem ... Meg aztán volt nekik más gondjuk. Az, hogy lakáshoz jussanak, s hogyan tudják berendezni azt, hogyan tudják összeszedni elhurcolt bútoraikat. Sokan nem kapták vissza sem. a lakásukat, sem a bútoraikat. A javak széthurcolását nem tudták figyelemmel kísérni, mert a kitelepítésre kijelölt helyet nem volt szabad elhagyniok. — Kivéve azt az esetet — igazít helyre Vona Tamás —, amikor Nagyiván szocialista község lett. Akkor Borsósról rendőri kísérettel zetorokon bemehettek a faluba. Embernek maradni Nagyiván egyik szélső 'házában; él- a - nyolcvanöt éves Ruskó József. Nagy munkáiban találom,. A feleségével, együtt csiigatésztát készít. Valamikor, kerek egy hétig az ő kezére is bíztak kitelepítetteket. Izgat a kérdés: ilyen rövid idő után miért, állt odébb, hiszen bizonyára anyagi előnnyel járt volna számára ez a tisztség. Ezt próbálom kipuhatolni, de az öreg — ki tudja miért — nehezen áll kötélnek. Olyan válaszokat ad, hogy „máshol, például kaszálással többet kerestem”, de valahogy nem meggyőző a hangja. A felesége is mellébeszélésnek érzi a választ, s amikor mér „nem győzi cérnával”, hozzám fordul: — Zárja el a magnót és majd én megmondom, hogy 1 •' •miért nem vállalta. Én egyre mondtam neki, hogy maradjon ott, mert azt ígérték, hogy ha elvállalja a telepeseket, akikor ingyen kivettetika válykot, a gazdaságban és fillér nélkül szállítanák mindent. Kellett a lakás, de' ő folyton csak azt mondta: az istenedet, hát nem tudod megérteni, hogy ha rájuk nézek, akkor az öregekben az apámat, az aszszonyokiban az anyámat, a gyerekekben a fiamat látom. Hogyan tudnám ugráltatni őket? így aztán nekünk, kettőnknek kellett kiver-. nün,k a házunkhoz való válykot. . — Azt mondtam ■— derül az öreg —, hogy ha az öszszes Hertaák-tanyát nekem adják, akkor sem maradok tovább. Nézem a két öreget, akik a házuk árán is emberek maradtak, s melegséggel telik meg a szívem. Azért, hä irányítóként nem is, áttételesen köze volt Ruskó Józsefnek a kitelepítettek sorsához: — A Hortobágyon dolgoztam, Szásztelken, ötveinfoen, június 24-én hoztak két „terhét”. Azt mondhatom, hogy számukra a száz személyes barakkokat én is készítettem. Azokban már emeletes faágyak voltak. — Csak politikai okokból hozták embereket a Hortobágyra? — Nem csak azért. Karcag—Tilalmason például rabgazdaság volt. — Milyen bűnökért kerültek oda? — Azt tudom, hogy egy dunántúli ember tollat darált, hogy pehelyként értékesítse. Mire észrevette, tollas lett az egész utca. ő meg tilalmasi „lakos” lett. ötvenegyben a kocsi állami gazdaságba került Ruskó József: — Ott is voltak internáltak. Kézikaszával arattak, úgy mint mi. Mi ott aludtunk kint a gyepén, meg a tarlón, őket meg bevitték esténként a Piroska majorba. Hogy milyen volt a szállásuk, nem tudom, ököról-e .vagy mi. Az szokott lenni, az volt nekünk is, meg a csillagszálló. i(folytatjuk) Simon Béla Fotó; Mészáros János Ebben a hodályban trágyára szórt szalmán helyezték el az első kitelepítetteket
