Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)

1989-08-19 / 196. szám

2 1989. AUGUSZTUS 19. j^ÉPtAP Történelmi utunk tanulságai A dokumentum bevezető­ben megállapít ja: az MSZMP hosszú és ellentmondásos úton jutott el a felismerés­hez, hogy társadalmi szere­pét gyökeresen át kell ér­tékelnie. Megújulása azon­ban nem teljes tagadása múltjának* miközben nélkü­lözhetetlennek tartja a gyö­keres változtatásokra, egy­szersmind vállalja a szo­cialista mozgalom értékálló hagyományait A II. világháborút követő időszakról leszögezi: 1947-ig viszonylag kedvező légkör­ben kezdett formálódni az új típusú demokrácia. A szo­cialista erők által a nemzet elé állított jövőképben lénye­gében a demokratikus szo­cializmus sejlett fel. A vi­lágpolitikai légkör megrom­lása azonban véget vetett e sokat ígérő fejlődésnek. Az 1948-as fordulat sarán Sztá­lin — Rákosdék közreműkö­désével — Magyarországra is ráelőitette a szovjet mo­dellt. A kettészakadt Euró­pában kútkapcsolataink egy­oldalúvá váltok, eltéptük a fejtett világhoz fűződő szá­laikat. A szocializmus ez időtől kezdve a szovjet sémák má­solásává torzult. A feszített ütemű katonai felkészülés, az elhibázott iparosítás és az erőszakos kollektivizálás tönkretette az országot. A többpártrendszer felszámolá­sa. a diktatórikus pártállam nemcsak a népi demokra­tikus vívmányokat, hanem a legjobb kommunista és a szociáldemokrata tradíciókat is elsorvasztotta. A párt mint politikai mozgalom lé­nyegében megszűnt. Az in­tézményesített erőszak sze­mélyi kultusszal és az élet minden területének átpoli­­tizálásával párosult. A nem­zeti érdekeket a nagyhatal­mi érdeknek rendelték alá, a molotovi külpolitika a nemzetközi kapcsolatok ele­mi normáit is felrúgta. Az életszínvonal erőteljes csökkenése, az emberek mil­lióinak zaklatása, a tömeges jogtiprás és megfélemlítés, a nemzet megalázása egyre mélyülő elégedetlenséget szült. Ez ázonban a terror és a külső nyomás miatt csak Sztálin halála után vál­hatott .politikai erővé. 1953-tól Nagy Imre kor­mányprogramjával azonban a magyar kommunista moz­galomban megszakítatlanul jelen van a nemzeti érdeke­ket képviselő reformirány­zat, s ettől kezdve a párt igazi története a sztáliniz­mus elleni belső küzdelem története. 1956. október 23-án nép­felkelés tört ki a magyaror­szági sztálinizmus elsöpré­sére, a szocializmus megújí­tására. Ezt azonban kezdet­től fogva a maguk javára Az MSZMP programnyi­latkozatának tervezete be­vezetőben megállapítja: a 80-as évek végének a tör­ténelmi fordulópontján ha­zánk politikai tehetőségei gyökeresen megváltoztak. Mód nyílik a nemzeti érde­keket érvényesítő új politi­kára, a szocializmus új mo­delljének kialakítására. Ma­gyarország többpártrend­szerre épülő jogállam lesz, ahol a hatalom forrása a nép szabad választásokon ki­fejeződő akarata, s a nem­zet ellenőrizheti a hatalom működését. A több fejezetre tagolt do­kumentum első, Fordulópon­ton című része leszögezi: az MSZMP legfőbb célja a bé­kés. fokozatos átmenet a demokratikus szocializmus­ba. A válságból kivezető út osalk a társadalom energiái­nak felszabadításával. a nemzet sorsáért felelősséget érző erők együttműködésé­vel, s egyben nyílt verse­nyével található meg. igyekeztek kihasználni szo­cializmusellenes erők is. Az 1956. október 31-én Kádár János és Nagy Imire vezetésével megalakult Ma­gyar Szocialista Munkáspárt a jogos népi követelések ki­elégítését a demokratikus szocialista megújulás elen­gedhetetlen feltételeként déklarálta. A szovjet vezetés azonban katonai beavatko­zással leverte a felkelést. A Rákosi—Gero csoport res­taurációjának fenyegető ve­szélyével szemben az MSZMP Kádár János vezet­te szárnya vállalta a kon­szolidáció feladatát. Az új vezetés — kezdeti elszige­teltsége ellenére — gyöke­res változtatásokra töreke­dett. E történelmi helyzetből azonban megrázó emberi tragédiák és ellentmondások következtek. Nagy Imre november 4-e után nem volt hajlandó sem­miféle engedményre. Már­tírhalált vállaló kiállása példaértékű. Kádár János súlyos kompromisszumokra kényszerült. A nemzetközi kommunista mozgalom veze­tői és a belső konzervatív csoportok kíméletlen mé­szárlást követeltek, beleért­ve Nagy Imre és társai ki­végzését is. Jóllehet 1956 végén Kádár János maga is elfogadta a többpártrend­szert, vállalnia kellett a monolitikus politikai beren­dezkedést és a központosí­tott tervgazdálkodást, en­nek fejében azonban igye­kezett megvalósítania az MSZMP 1956-os törekvésed­ből mindazt, ami a szovjet beavatkozások erőterében le­hetséges volt. A kompro­misszumok politikája volt ugyanis az egyetlen reális megoldás. A kádéri politika az 1960 —70-es évek közép- és ke­­let-európ>ai közegében egye­dülálló viszonyokat terem­tett Magyarországon. Nem­zeti szuverenitásunk moz­gástere is kiszélesedett, 'bár szükségképpen korlátozott maradt. A politikai rendszer lé­nyegének változatlansága időről időre visszarendező­déshez vezetett, a kádára po­litika másfélékét évtizedes szakasza azonban — ellent­mondásaival együtt — & magyar társadalom leg­újabb kori történelmében póldanélküli fellendülést ho­zott. A reformerők csataveszté­séről a dokumentum kifej­ti, hogy az 1972—74-es visz­­szarendeződés megmutatta a javított sztálini modell és egyben a kádári politika korlátáit, s a szocialista or­szágok körében sem szűnt meg a magyar reformpoliti­ka elszigeteltsége. Politikai reform hiányában felerő­Magyairországot az állam­szocializmus válságba jut­tatta. A mielőbbi modellvál­tás, az átmenet a demok­ratikus szocializmusba elke­rülhetetlenné vált. A nyilatkozattervezet hangsúlyozza: a párt min­denekelőtt elhatárolja ma­gát a sztálinizmus minden változatától. Ezzel az elha­tározással indult el a re­formok útján, és megtette az első lépeseket a demokra­tikus szocializmus felé. Fe­lelősséget érez a válság mi­att, és kötelességének tekin­ti. hogy vállalja részét a válság leküzdésében. Az MSZMP szocialista jó­léti államot akar. amelynek fejtett és igazságos szociá­lis rendszere a teljesítőké­pp piacgazdaság eredmé­nyein nyugszik. Jóléti álla­mot, amelyben az emberek otthon érzik magúikat, ki­bontakoztathatják kép>essé­­geiket, megteremthetik nyu­godj életfeltételeiket, és biz södhettek a refonmellenes irányzatok. Az MSZMP a 70-es évek közepétől a ro­hamosan avuló gazdasági szerkezet és a megmereve­dett hatalmi viszonyok fog­lyává vált. Politikája jelen­tős társadalmi rétegeik rö­vid távú érdekeivel találko­zott ugyan, de súlyos ellen­tétbe került az ország hosz­­szú távú érdekeivel. A ma­gyar külpolitika viszont eb­ben az időszakban nagyfokú rugalmasságot mutatott, és sikereket ért el. A gazdasá­gi reformok 1978-tól kezdő­dő óvatos továbbfejlesztése is erősítette hazánk nemzetkö­zi tekintélyét. A kompromisszumok ára­iként azonban az ország tel­jesítőképessége romlott, mind szűkebb lett a kor­mányzat mozgástere. Mind-, ennek alapvető oka az volt, hogy a gazdasági reform nem párosult politikai re­formmal. Mind e problémák követ­keztében egyre aggasztóbb repedések támadták a hat­vanas-hetvenes években ki­alakult hallgatólagos nemze­ti közmegegyezés falain. A párt népszerűsége erőtelje­sen hanyatlott. A konfliktu­sok a politikai rendszer zárt­sága miatt elsősorban a szel­lemi életben jelentkeztek. A társadalom többsége kívül maradt a politikán. A fe­szültségek hatására a párton belül isimét megerősödtek a reformkövetelések, de ezek nem érvényesülhettek nyílt formában. A pártvezetés az 1980-as évek közepén a gazdasági reform folytatása mellett döntött. Az MSZMP XIII. kongresszusa 1985-ben vi­szont újólag túlértékelte az ország reális tehetőségeit. Ugyanakkor a párt vezetése továbbra is mereven elzár­kózott a politikai rendszer átalakításától és a pártmoz­galom megújításától. Ez az irányvonal rövid idő alatt súlyos kudarchoz vezetett. A párt reformerői számá­ra világossá vált, hogy a nemzet sorsproblémáit lehe­tetlen megoldani az MSZMP belső megújulása és a po­litikai intézményrendszer át­alakítása nélkül. E törekvé­seket nagymértékben segítet­te, hegy 1985-ben fordulat következett be az SZKP po­litikájában, és reformfo­lyamatok bontakoztak ki né­hány más szocialista ország­ban is. Az 1988. májusi párt­­értelkezlet radikálisan átala­kította a legfelsőbb vezetést, és a gyökeres változás mel­lett döntött. E folyamat mér­földköve lesz a párt 1989 őszére összehívott kongresz­­szusa, amely az alapelvék és a politikai irányvonal tisztázásával k'iteljesítá a párt eszmei és szervezeti megújulását. hasíthatják gyermekeik jö­vőjét. A válság leküzdése azonban a nemzet áldozat­készségét igényli. Miköziben az MSZMP az áldozatok vál­lalására hívja fet a nemze­tet, biztosítékokat is nyújt arra. hogy az emberek sor­sa hamarosan jobbra fordul. A többpártrendszer, a tár­sadalmi ellenőrzés és nyilvá­nosság megteremtésével az MSZMP maga hozza létre ígéretei számonkérésének in­tézményes formáit. A Demokratikus szocializ­must című fejezetben a do­kumentum közvetlen feladat­ként az egyének emberi, po­litikai és szociális jogainak kiszélesítését; középtávú cél­ként a művelődésre, tudomá­nyos fejlesztésre és a kép­zett munkaerőre alapozott termelési szerkezet kiépíté­sét, hosszabb távú program­ként pedig a fejlett országok civilizációs szintjének eléré­sét jelöli meg, A programnyilatkozat sze­rint a demokratikus szo­cializmushoz vezető változá­sok lényege egyebek között: — a demokratikus jogál­lam intézményi rendjének kialakítása széles körű nem­zeti megegyezés alapján és a közvetlen demokrácia intéz­ményeivel — népszavazással és népi kezdeményezéssel — megerősítve; — szabad választásokkal megválasztott, a főhatalmat gyakorló és a népszuvereni­tást képviselői felelős parla­ment, amelyet a demokra­tikus közvélemény és a köz­társasági elnök, valamint az alkotmánybíróság hatéko­nyan ellenőriz. Az MSZMP a társadalmi rendszer szocialista jellegét a közösségek és egyének sza­bad fejlődésének előtérbe ál­lításával kívánja megterem­teni, mégpedig a társadalmi igazságosság és méltányos­ság, az esélyegyenlőség és szociális biztonság szilárd rendszerével, társadalmi szo­lidaritással, s mindezek ré­vén egy közösségi társadalom kiépítésével. A demokratikus szocializ­mus szempontjából kiemel­kedően fontos a népképvise­let elvére épülő önkormány­zati rendszer. Az MSZMP kí­vánatosnak tartja, 'hogy a népképviseleti funkciók él­vezzenek elsőbbséget az ál­lamhatalmi funkciókkal szemben. Az Új szocialista pártot cí­mű részben a tervezet részle­tesen taglalja, miiként szük­séges az MSZMP megrefor­málása során a pártállam ál­lamipártját a többi párttail akotmányosan versengő szo­cialista párttá átalakítani. Az MSZMP tiszteletben tartja a választásokban kifejeződő nemzeti közakaratot, de — miként politikai versenytár­sai is — meghatározó kor­mányzati befolyásra törek­szik — szögezi le a doku­mentum. A megújult politi­kai szervezet a programnyi­latkozat szerint szocialista párt, néppárt, reformpárt, de­mokratikus párt, a jövő pártja és nemzeti párt káván lenni. A demokratikus szocializ­musba való átmenetben a gazdasági megújulás alapvető feltétele a tulajdon reform­ja. A kismagántulajdonfcól a szövetkezeti tulajdonon ke­resztül a működőképessé tett állami tulajdonig, s a közsé­gi, városi alapítványi tulaj­donig valamennyi modem tulajdonformának — bele­értve a külföldi tőketulaj­dont is — szabad életlehető­séghez kell jutnia — rögzíti a tervezet Vegyes tulajdo­non nyugvó piacgazdaságot című fejezete. Az MSZMP elkötelezi ma­gát a tulajdonformák sokszí­nűsége mellett, és alkotmá­nyosan is garantálni kívánja a különböző formák esély­egyenlőségét és a tulajdonlás biztonságát. Fontosnak tartja, 'hogy az embereknek és közösségeik­nek legyen joguk a tulajdon­forma szabad megválasztá­sához és változtatásához; bármely tulajdonformából lelhessen bármely másikra váltani. A végső szót az egyenlő esélyű formák közöt­ti versenynek kell kimonda­nia: minden területen győz­zön a hatékonyabb, és selej­­teződjék ki az alkalmatlan. A programnyilatkozat ki­emeli: a tőketulajdonosok és vállalkozók megjelenése, il­letve szerepének növekedése mellett is biztosítani kell a munkások és alkalmazottaik részvételét a gazdálkodás ügyeiben. Gazdaságunknak piacgaz­dasággá kell válnia. Ennek meg kell teremteni az alap­vető feltételét; a korszerű, kiszámítható, stabil és rugal­mas pénzügyi rendszert. A pénzpiac és egyben az egész gazdaság hatékony működé­sének záloga a forint átvált­­hatósága. A programnyilatkozat sze­rint a piacgazdaság kiépíté­sével meg kell változnia az állam gazdasági szerepének. Az államnak — miiként a világ összes fejlett országá­ban — a piac feltételrendsze­rének megteremtését, az új technológiák ösztönzését, a piac káros hatásainak kivé­dését kell megoldani. Miként az Üj társadalmi értékrendre épülő elosztást • című fejezetben a tervezet *rögzáti: az MSZMP olyan jö­vedelemelosztási rendszer kialakítását tűzi ki célul, amely — az egyéni érdekelt­séget megerősítve — hatéko­nyan ösztönzi a teljesítmé­nyeket, s ugyanakkor 'biz­tonságosabbá teszi a megél­hetést; társadalmi járandó­ságokkal enyhíti a szociális feszültségéket, és összhang­ban van a piacgazdaság kö­vetelményeivel is. A reáljövedelem emelke­dését valamennyi réteg ér­dekének tartja a nyilatko­zat Leszögezi azonban: a növékedés motorja a koc­kázatvállalók, az új utakat keresők kisebbsége. E jól képzett kisebbség eredmé­nyes tevékenységéért jogo­san jár nagyabb jövedelem. Am a gazdaság gyors átala­kulásának időszakában sem szakadhatnak le tartósan és végzetesen egyes társadalmi rétegek a társadalom átlagá­tól. A szocialista jóléti 'társa­dalom 'kiépítése elengedhe­tetlenné teszi az állam új­fajta szerepvállalását a mű­velődés, az oktatás, az egész­ségügy és a környezetvéde­lem terén — fogalmaz a programtervezet. Az MSZMP a nemzeti mű­velődést, a tudomány fej­lesztését a haladás elemi feltételének tekinti. Támo­gat és befogad minden olyan törekvést, amely az oktatás és kultúra fejlesztésének szolgálatában áll, s ellenzi a kulturális érdékek kiszolgál­tatását a rövid távú politi­kai küzdelmeknek és a szűkkeblű gazdasági meg­fontolásoknak. A dokumen­tumban annak a meggyőző­désének ad hangot, hogy a szellemi munka, az értelmi­ségi tevékenység reális anyagi és erkölcsi elismer­tetésében azonnali és radi­kális fordulatra van szük­ség. Növelni kell a kultúra részesedését a nemzeti jö­vedelemiből. Az oktatási rendszer minden szintjén meg kell szüntetni az alapí­tás és működtetés állami monopóliumát. A közvetlen állami-hatósági irányítás helyett olyan rendszert kell kialakítani, amely garan­tálja a szakmai autonómiát, a tanszabadságot és az ön­kormányzat lehetőségét. A programnyilatkozatban az MSZMP új egészségpolitikát hirdet. Ennek lényegét ab­ban jelöli meg, ihogy az alapvető egészségügyi ellá­tás — emelkedő színvonalon — továbbra is állami feladat és állampolgári jog: intéz­ményei azonban radikális reformra szorulnak, felsze­­reltségük-eliátottságuk lé­nyeges javítása nélkülözhe­tetlen. A tervezet 'kitér a környe­zetvédelem fontosságára, arra 'hív fel, hogy a termé­szeti és az értékes építésze­ti környezet megóvása vál­jék társadalmunkra általá­nosan jellemző magatartás­sá és erkölcsi értékké. A megreformált szociál­politika keretében minde­nekelőtt a munka nélkül iség problémáira kíván megol­dást találni az MSZMP. Programnyilatkozata sze­rint munkahelyteremtő gaz­dasági stratégiával, oktatá­si, átképzési programokkal a tehető legkisebbre kell szorítani azok számát, akik kívül rekednek a munka vi­lágán. Szükségesnek 'tartja az ál­lami ifjúságpolitika gyöke­res 'megváltoztatását, a la­káshoz jutás esélyeinek ja­vítását. A tervezetben az MSZMP elkötelezettségének ad han­got a „harmadik korosz­tály”. az öregek probléma iránt. Halaszthatatlan fela­datnak tekinti a nyugdíj­­rendszer átalakítását. Szük­ségesnek tartja, hogy as alapnyugdíj — munkájától függetlenül — állampolgári jogon illessen meg minden­kit. A dokumentum utolsó, He­lyünk a világban című fe­jezetében az MSZMP ki­nyilvánítja, hogy egyesíteni kívánja a kommunista és szociáldemokrata értékeket, hogy ezáltal is az egész nemzet érdekeit szolgáló erővé váljon. A magyar tár­sadalomfejlődés tapasztala­tainak kritikus és önkritikus elemzésére támaszkodva, olyan működőképes társa­dalmi rendszer felé kíván haladni, amely elszakad az életidegen, a társadalomra felülről és kívülről ráeről­tetett modéllektől, s ha me­rít a nemzetközi tapasztala­tokból. tanulságokkal is szolgálhat más országok szá­mára. A programnyilatkozat vé­gezetül leszögezi: a Magyar Szocialista Munkáspárt füg­getlen Magyarországot akar. Szorgalmazza, hogy a kor­mány a nemzetközi életben következetesen képviselje hazánk érdekeit. Alapvető normának tekinti az államok szuverenitását és egyenlősé­gét, területi sérthetetlensé­gét, az erőszak tilalmát, a viták békés rendezését és a népek baráti kapcsolatainak fejlesztését. Külpolitikánk alapvető elemének tartja a Szovjetunióhoz fűződő vi­szonyt. Célja, hogy még ebben az évszázadban egy­szerre váljék feleslegessé és felszámolhatóvá a NATO és a Varsái Szerződés. Az MSZMP arra törek­szik, hogy a ma még létező szövetségi rendszerek viszo­nyát a szembenállás helyett a közeledés jellemezze. Idő­szerűnek tartja a Varsói Szerződés belső reformját, a szervezet demokratiziálásá't, a katonai doktrína védelmi jellegének erősítését. Meg­győződése, hogy a szövetségi rendszerhez tartozás nem le­het alapja az államok bel­­ügyeibe való beavatkozás­nak. Gazdasági kapcsolatrend­szerünk átértékelésével kap­csolatban kívánatosnak tart­ja a magyar gazdaság hát­rányos függőségének minden oldalú felszámolását, a köl­csönösen előnyös politikai és gazdasági kapcsolatok kiépí­tését. Hazánk és a szomszédos országok lakossága súlyos áldozatok árán tanulhatta meg, hogy egymás ellenében csak vesztesei lehetnek a történelemnek — állapítja meg a dokumentum. Ezzel összefüggésben az MSZMP kifejezésre juttatja; alap­elvnek tekinti, hogy az Or­szággyűlés jóváhagyása nél­kül magyar haderő ne lép­hessen idegen földre. Támo­gatja azt a gondolatot, hogy minden külföldi csapatot vonjanak ki az európai ál­lamok területéről, s a lesze­relési folyamat részeként vonják ki a hazánkban ál­lomásozó szovjet csapatokat is. Az emberi jogok, a ki­sebbségek egyenjogúsága vé­delmével és teljes körű ki­teljesítésével kapcsolatban a programtervezet rögzíti: az MSZMP a leghatározot­tabban fellép a nemzetiségi jogok megsértése, a kisebb­ségek erőszakos asszimilá­ciója ellen. Erdélyben kí­vánatosnak ítéli legalább a kulturális kisebbségi auto­nómia megvalósítását és az anyanemzettel való kapcso­latok szabadságát. Annak érdekében, hogy a válaszfalak leamoljanak a 'baloldal különböző áramla­tai között, az MSZMP kész az egyenjogú, világnézeti korlátok nélküli együttmű­ködésre a szocialista, szo­ciáldemokrata, ikeresz­tényszocialista és a radiká­lis 'baloldali irányzatokkal, Az MSZMP programnyilatkozatának tervezete

Next

/
Oldalképek
Tartalom