Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-18 / 195. szám
1989. AUGUSZTUS 18. 3 Néplap A Zagyvarékasi Béke Tsz szolnoki baromfitelepén négy éve eredményesen foglalkoznak törzslúdtenyésztéssel. Az állomány jelenleg tízezer darabos. A libák tépését a napokban fejezték be, a tollat Zagy varé kason dolgozzák fel Fotó: K. É. Kongresszusi jelöltek Jászberényben Még tartanak Jászberényiben a városi küldötteket megválasztó és a kongreszszusi küldötteket jelölő alapszervi rendezvények, melyeken szervezeti szabályzat tervezetéről is véleményt cserélnek az MSZMP- tagok. A város 3 kongresszusi küldöttjére a jelölést előkészítő bizottsághoz augusztus 15-ig harminc név érkezett be. A jelöltek a városi pártbizottság nagytermében augusztus 22-én délután fél 5-kor kezdődő fórumon kifejthetik véleményüket, elképzelésüket. A jelöltekkel történt elbeszélgetés után tesz javaslatot az előkészítő bizottság a jelöltek végleges listájára az augusztus 25-én délután 4 órakor a Jászsági Építőipari Szövetkezet székházában kezdődő nagygyűlésen. Ezen a politikai fórumon bárki részt vehet, sőt újabb jelöltet is állíthatnak. A Hűtőgépgyár kommunistáit egy küldött képviseli a kongresszuson. A jelöltek közül a küldöttet a csütörtökön és pénteken tartott szavazáson választják meg. — lp — Népfront-kitüntetések augusztus 20-a alkalmából Tegnap az államiság és az áj kenyér ünnepe alkalmából megemlékezést tartottak a Hazafias Népfront megyei oizottságának székházában. Tóth Lajos, a megyei népfrontbizottság titkára emlékezett meg augusztus 20-áról. Elmondta, hogy ebben az ünnepben sűrűsödik nemzeti történelmünk: ünnepeljük I. István királyunkat, az új kenyeret és az első magyar írott alkotmányt. Nehezebb körülmények között ünnepelünk mint máskor; nyomasztanak bennünket a társadalmi feszültségek, a szélsőséges megnyilvánulások, a nehézségek. Hogy ezek feloldódjanak, oldódjanak, szükség van a népfrontmozgalomban dolgozók munkájára is, — mondta Tóth Lajbs. Ezután kitüntetéseket adott át azoknak, akik a mozgalomban kiváló munkát végeztek. Dr. Ferenczy József, a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának igazgatója és Nagy Miklós, a HNF Tiszafüred Városi Bizottságának titkára a Népfront Munkáért kitüntetés ezüst fokozatát kapta. Takács József a Mezőtúri Városi Tanács főmunkatársa Budapesten vette át a Népfront Munkáért kitüntetés arany fokozatát. Bronz fokozatban részesült Papp Sándomé dr., a Szolnok Megyei Tanács osztályvezetője, és Halkovics Zoltánná, a HNF Szolnok Városi Bizottságának adminisztrátora. Értékesítési gondok ellen termékszerkezetváltás (Folytatás az 1. oldalról) huzattal is készítik majd. Szintén a közeljövőben rukkolnák ki a jászberényiek egy Líocamo nevű kárpitos termékkel. Természetesen gyártanak exportra is az üzemiben: jelenleg az USA- ba gyártanak komputerek tárolására kisbútorokat, valamint szállodabútorok gyártásával és eladásával próbálkoznak, amelyekből az év elején már berendeztek BécSben egy kisebb vendégfogadót. Még mindig az exportnál maradivá a gyár igazgatója elmondta, hogy a szocialista országokban igen komoly felvevőpiaca lenne termék (keiknek, főleg Lengyelországban. Csakhát a kontingensen felüli szállításokra megfelelő ellentételt találni roppant nehéz. Más szooialista országban az ottani nagyon merev kereskedelmi rend miatt nem tud igazán jó üzleteket kötni a Jászberényi Bubiv, bár van erre ellenpélda is: a megújuló észt gazdaságé. A tartui kombináttal már második éve jó és tartalmas a gazdasági kapcsolat, s a Xénia nevű kárpitos garnitúrát közösen gyártják az észtek és a jászberényiek. A jászberényi fél adja a szövetanyagot, míg az észt ipartner a vázszerkezetet 'készíti. A csereanyagokat aztán iki-.ki a maga gyárában szereli véglegesen össze. Újjáéledő munkástanácsok Az újjáéledő munkástanácsok nagyon tkedvező fejleményt jelenthetnek a reformok végrehajtáséiban, mert a korábbi reformok sikertelenségében mindenképp szerepet játszott az a tény, hogy a változásokat egy s>zűk hatalmi csoport diktálta, s nem tartott igényt a dolgozók aktív részvételére — nyilatkozta az MTI munkatársának Kende János, az MSZMP Párttörténeti Intézetének tudományos munkatársa. Mint ismeretes, ezen a héten előbb a Herendi Porcelángyárban, majd a Péti Nitrogénmüveklben alakult meg a munkástanács. Céljuk, hogy egyebek közt beleszóljanak a vállalati stratégia kialatóitásáha, az üzemi vagyon felhasználásába, a termelés irányításába. Magyarországon először 1918 januárjában történt kísérlet munkástanács megalakítására, ám a szervezőket letartóztatták. Az őszirózsás forradalom idején újjáalakult munkástanácsok megvalósították a munkásellenőrzést, leváltották a régi vezetőket. A tanácsköztársaság idején rájuk épült a gazdasági rányí tás. 1944—1945-ben a hasonló jellegű üzemi bizottságok a gazdaság ellenőrzését végezték a tőkés tulajdonú üze-' mekben. Később már csak az üzemi szociálpolitikát bízták rájuk, de ez a funkció az ötvenes évék elejére elhalt. 1958 október végén ismét megalakultak a munkástanácsok. Az 1957 elejére kidolgozott reformkoncepció az üzemek ellenőrzését a munkástanácsokra bízta volna, de a kísérletre már nem nyílt lehetőség, mert megindult a visszarendeződés, Az 1968-as reform pedig már nem is számolt a m unlkásöni ga zgatással. Kende János emlékeztetett arra: a korábbi időkben szó sem volt arról, hogy aki szakszervezeti tag, az nem vehet részt a munkástanácsban, mint ahogy azt most Herenden az alapszabályban lefektették. Ez kirekesztés, mert -nem másik szakszervezetre van szükség, hanem önkormányzati testületre. Ezért jó lenne, ha a szakszervezet nem konkurenciát látna a munkástanácsokban, mint Péten, ahol kikapcsolták a mikrofont, amikor a munkástanács szervezője a dolgozókhoz kívánt szólni. A két szervezetnek ugyanis eltérő a feladata: a munkástanácsoknak a gazdálkodás ellenőrzésére, a szakszervezeteknek pedig a dolgozók érdekvédelmére kell helyeznie a hangsúlyt. Együtt ünnepeinek ez MSZMP-tag és a kisgazdapárti szövetkezeti gazdák Heten kezdték, harminc holdon Negyven éves a Jászapáti Velemi Tsz — Nem egyértelműen és egyöntetűen lelkesedett a két településen élő parasztság a „két falu egy nótáért”, azaz az 1975. évi egyesülésért. Az idő viszont a munkaerő, a szaktudás és a termelőeszközök koncentrálásának helyességét igazolta a mi esetünkben ... — gondolkodott el szövetkezete múltjáról Borbás János, a Jászapáti Velemi Tsz elnöke, a Szent István napjára kitűzött 40 éves jubileumi ünnepségről beszélgetve. Tízmillió és 80 millió forint közötti összegek sorjáznak, ahogy sorolja, mi mindent valósítottak meg az utóbbi csaknem másfél évtizedben. Szakosított sertéstelepet, szemestermény- és lucernaszárítót, keverőüzemet, magtárakat, agrokémiai központot építettek, kialakították a íúdtartási-itenyésztési vertikumot és felújították a tehenészeti telepét. — Én úgy hiszem, jól kistaifírungozta magát ez a téesz. Mindazt amit fölsoroltam, nem csak maguknak, jószerivel a néhány hónapja városi rangot magáénak tudó Jászapátinak és Jásziványnak teremtették meg tagjaink. Tízezer lakosa van például a városnak, és az aktív dolgozók meg a nyugdíjasok révén legalább a családok harmadának a téesz biztosít kenyeret... Kisgazdák a nagyüzemben? Hasonlítgatva a számokat az egyesülés utáni első évi meg a tavalyi gazdálkodásról készített mérlegbeszámolóban, látom vastagodott időköziben az a kenyér. Hetvenhatban 35 ezer forint volt az egy tagra jutó éves jövedelem a szövetkezetben, az elmúlt évben már 108 ezer forint. Az összehasonlítgatások közben torlódnak a ráncok az elnök homlokán: — Ugyanakkora területről tizennégy évvel ezelőtt 166 millió forintos árbevételt értünk el, 32 milliós tiszta nyereséggel. Az idén félmiiliárdot jóval meghaladó árbevétel mellett 40—50 millió közötti nyereségre számíthatunk. Az árarányok torzulása miatt. Nézze: annyiért vették át tőlünk annak idején az egy mázsa búzát, lalmennyiiért kaptunk három mázsa műtrágyát. Most a 100 kilogramm kenyérnek való ára nem futja egy mázsa műtrágyáét... A téesz tehenészeti telepén keresem Pádár Miklósnét, de végülis odahaza találom meg. Nem unatkozik a szabadnapján a fejőnő: huszonkét saját tehenet is gondoznak a férjével, a fiával. — Tudja, a mi családunk egyszerűen nem tud meglenni jószágtartás nélkül. Téved, ha azt hiszi, hogy csák a haszna miatt. A tej meg a borjú értékesítéséből tavaly például 50 ezer forint volt a hármunk tiszta jövedelme. Hogy milyen fáradtság árán, azt gondolom, nem kell magyaráznom. És tudja, hogy mi apasztja például többek között a háztáji jószágtartás hasznát? Köztudottan kevés a téeszekben a földjáradék. Nálunk, a Velemiben például hektáronként 600 forintot kap évente a közösbe behozott és még meg nem váltott földjéért a nyugdíjas. Mi viszont évi tízezer forintért bérelhetünk egy hektár lucernaföldet a marháinknak ... Mondom, hogy ismereteim szerint a földjáradék valóban lehetetlen dolgát rendezi az új földtörvény. És mondom a jövetelem valódi célját is: hallottam a téeszben, az MSZMP üzemi titkárától, ' hogy nemrégiben megalakult a Kisgazdapárt jászapáti szervezete. Többen tagjai a téeszbeliek is, és Pádárné a szervező titkár. Kisgazdák a nagyüzemben? — értetlenkedek. Dolgoznak a közösben, eszik annak közösen megtermelt kenyerét, azután kéthetente vagy havonta meg a parasztság boldogulását a farmergazdaságokban, a kisüzemekben látó, újjáéledő pártban politizálnak? — Nem egyedül furcsállja a dolgot — így Pádárné. — Az első összejövetelünket még az egyikőnk konyhájában kellett megtartanunk, hatunknak. A második gyűlésünknek, amelyiken már negyvenen voltunk, harmadrészben aktív téesztagok, a szövetkezet kínált és adott helyet a .tanácskozótermében. Így van ez jól, azt hiszem, mert mi nem a nagyüzem ellen vagyunk ... Nem ellenségei a közösnek Sorolja a fejőnő, hogy a kisgazdapártiak szerint is csak nagyüzemi módszerekkel lehet és érdemes például búzát, cukorrépát és még sokmindent termelni. A kertészkedés, meg az állattenyésztés viszont véleményűik szerint azért olyan, amilyen ebben az országban, mert azt tulajdonosi felelősség nélkül, bérmunkásként nem lehet eredményesen csinálni. Sok a közösben az olyan, a kisüzemiben soha meg nem engedett pocsékolás, mint az oktalan takarmányfelhasználás, a naposállat elhullás... — Ismétlem, nem vagyunk ellene a közösnek, de igenis megelégeltük a negyvenéves egyenlősdit. Azt, hogy ugyanannyit keres a szorgalmas, lelkiismeretes téesztag is, mint akinek a kezenyomán elúszik a közös haszon. Másfelől tiltakozunk az olyan aránytalanság, egyenlőtlenség miatt, mint amit például a tarthatatlan premizálási rendszer teremt: a téesztagok hazavisznek átlag 80—100 ezer forint fizetést, egyes vezetők meg csak prémiumot háromszorta-ötszörte többet ... Kiderül a beszélgetésünk során, hogy nem csak a szelleme szunnyadt Jászapátiban a Kisgazdapártnak. Megőrizték bizonyos tárgyi jelképeit is. A 40 év előtti párt zászlaja például az akkor az alapszervezeti pénztárosi teendőket ellátó nagyapa féltve őrzött hagyatékaként éppen Pádámééktói került elő. Hogy gondolta-e a fejőnő, hogy valaha még, téesztagként, éppen ő fogja vele dekorálni a szövetkezet tanácskozótermét, a kisgazdák ideiglenes vezetőségét választó gyűlésen? — Dehogy gondoltam! Még egy esztendővel ezelőtt sem. Sajnos, mi téeszbeli kisgazdapártiak még azt sem tudjuk, hogy lesz, mint lesz mondjuk újább egy esztendő múlva. Várjuk, hogy országosan rendeződjenek a dolgok, a politikában is, a gazdaságban is. Abban mindenesetre már egyetértünk, hogy a nagyüzemet felosztani, vagy az új földtörvény adta lehetőségek alapján téeszen, városonkívülieknek eladni mi sem engedjük. Azt szeretnénk, ha közülünk, aki egyénileg, családi alapon vagy kisébb közösségbe társulva szeretne jobban boldogulni az bérelhessen, vásárolhasson jó földet. A szövetkezet pedig segítse őket gépszolgáltatással, takarmánnyal, miegymással. Ilyesmiről szeretnénk az MSZMP városi vezetőivel hamarosan véleményt cserélni. És persze közös nevezőre jutni... Amit az alapítók nem is álmodhattak A jubileum ürügyén hallani-írni szeretnék a szövetkezet régebbi múltjáról. Mondják többen a téeszben,, Horváth Istvánt keressem. ö a térség nagy üzemi gazdálkodásénak lelkes—hiteles krónikása. Nem csak a huszontehenes fejőnő elfoglalt a szabadidejében, akad dolga a téesznyugdíjasnak is. Szénának való kaszálás közben zavarom a krónikást: — Harminchárom évi téesztagság után mentem nyugdíjba. Tizenhét évig elnök is voltam az egyik jogelőd szövetkezetben. Kincset érő, higgye el, az az archív anyag, amit a padlásunkon őrzünk. No, nem porosodnak a jegyzőkönyv-másolatok. a régi fényképek, meg egyéb a téesz történetet őrző emlékek. Már a huszadik évfordulón is közreműködtem egy kiadvány összeállításában, és a maiak is szívesen olvassák az 1970 óta általam szerkesztett téesz híradóban a visszaemlékezéseket. A Velemi. mármint a név szerint is jogelőd Velemi Endre Termelőszövetkezeti Csoport megalakulásának körülményeire kíváncsi?? Nos, heten voltak, akik kezdték. Harminc holdon. Eltemettük már sorra a két Berdót, Józsefet, és Jánost, Csőke Istvánt, Gál Istvánt, Tóth D. Mihályt. Tajti Jánost, és utoljára, nemrégen Mérai Ferencet. Még negyvennyolc nyarán határozták el. hogy közösen váltanak haszonbérletet. Rá egy évre már közösen arattak arról a harminc holdról. A csoport működését hivatalosan 1949. augusztus másodikétól ismerték el... Személyes okokból is nagyon várja mint mondja a jubileumi, ünnepséget Horváth István. A negyvenéves évfordulón gyümölcsözik, hogy nem hagyta padláson, fiókokban porosodni a szövetkezettörténeti emlékeket, dokumentumokat. — Így láttam én címmel most jelenik meg könyvalakban, kétszáz oldalon a téesz általam irt története. Az alapítástól mostanáig, a kölcsön vetőmagtól mindaddig, amiről az alapítók annak idején még csak nem is álmodhattak. Mert hát gondolhattak ők heten akkor hat tonnás hektáronkénti búzatermésre, 50 tonnás cukorrépahozamdkra, tehenenikénti évi hatezer literes fejési átlagra, meg olyan libatelepre, ahol egyik ólban tojik a törzsállomány, a másikban nevelkedik a téesz saját keltetőjében napvilágot látott vágnivaló szárnyas? Vagy gondolták volna. hogy negyven év múlva MSZMP-tag és kisgazdapárti szövetkezetiek együtt ünnepelhetik majd a jubileumot? ... Suhog tovább a téeszlkrónikás kaszája. Gólyák keringenek. három, négy, hat is a földek fölött. Némelyikük szárnymozgásán, termetén látszik: idén látta meg a napvilágot, valamelyik jászsági villanypóznám. Tájolnak. Raktározzák el természet teremtette kompjuterüfcbe az apáti táj madártávlati képét. Hogy visszata-1 Jáljanak .jövőre is. Merthogy közeleg árn az ősz, hamarosan útrakelnek. A jászapáti meg a jásziványi gazdák is nemsokára hozzáláthatnak az őszi betakarításhoz. A közösben, a negyvenedikhez ... Temesközy F,
