Néplap, 1989. augusztus (40. évfolyam, 178-206. szám)
1989-08-02 / 179. szám
1989. AUGUSZTUS 2. Egy friss élménnyel kezdem, a hétfő esti új magyar tévéjáték, a Baltazárok bemutatójával. Bájos, kedves, aranyos történet. Akár Gárdonyi Géza is írhatta volna, vagy a palóc „nevettető”, Mikszáth egy gyengébb pillanatában. A hasonlítás alighanem hízelgő kissé a romániai magyar író, Méhes György számára, aki a ma játszódó vígjátékot írta, követve az említett írók hagyományait mind a cselekmény bonyolításában, mind az elbeszélés modorában. Nincs itt semmiféle modemkedés, csalafinta játék az idősíkokkal, itt minden szép rendjén folyik. S mindezt egyáltalán nem felróni kívánom a szerzőnek, csupán jellemzésül említem. Baltazárok Az anekdotába illő történet lényege pedig: a tudós és bölcs nagyapa ravasz módját eszeli ki fia megházasításának, maga akarja nőül „venni” Zoltán fia élettársát, csakhogy ezzel a csellel tegye féltékennyé őt, hogy így kényszerítse rá végülis a frigykötésre, ami nélkül hivatalosan Baltazár-unoka (mert ez a nagyapa igazi vágya), nem képzelhető el. Nos, az ötlettől a végkifejletig — Zoltán elveszi végül is Verust, a csel tehát eredménnyel jár — egyenesen folydogáinak az események, s a vígjáték törvényei szerint; bekövetkezik a feszültségeket feloldd befejezéís is. Az öreg Baltazár házasságkötési hírére felbolydult család tagjai, az öreg Baltazár gyerekei boldogan veszik tudomásul, hogy mindez csupán ravaszkodó játék volt egy makacs, dúvad életű férfiú „betörésére”. S mi nézők is nyugodtan hajthattuk fejünket az alvásra, mert Gaál Albert — ő rendezte a tévéjátékot. — különösebben nem tudta mozgásba hozni érzelmeinket, nemigen tudott mit kezdeni a bölcs humorú komédiával. Elsősorban a figurák rajzában érezhettünk sok hiányosságot, az egyes szereplők nem váltak karakterekké, a család tagjai inkább jellegtelenségükkel „tüntettek”, másrészt a helyzet komikumához is bátortalanul közeledett, s így a végeredmény: egy se hideg se meleg játék a képernyőn. S hogy mégsem lett teljesen érdektelen a Baltazárok, az legfőképp az idős professzort alakító Szabó Sándor zsenialitásának köszönhető. Az ő professzorának van jelleme is, mert a színész megajándékozza vele. Színes, eleven nagyapa a tudós Baltazár Gedeon, méltóság lakozik benne, és sok-sok életszeretet jellemzi. Az az idős ember, akinek még a ravaszságból tett nősülési szándékát is elhihetménk. Szabó Sándor kiváló színész, s ez a szerep akár jutalomként is megillette őt. Bár nem tudom, nem a szerző s főképp nem a rendező járt-e inkább jól vele, hisz egy végeredményében soványka tartalmú játék emelkedett meg általa. Folytassuk egy rendkívüli eseménnyel: vendégünk volt egy másik professzor, a Klinika elbűvölő Brinkmann professzora civilben, azaz megszemélyesítője Klaus Jürgen Wussow látogatott hozzánk. Először a szombat esti szerencsejátékon jelent meg, hogy oldalán Bács Ferenccel bemutatkozzék, s hogy a nézők kedvére eljátssza a zongorán egyik kedves melódiáját. Megnyerő jelenség, kétségtelen — túl a hatvanon is, és a Klinika hetvenedik folytatásán, mert ennyi készült a sorozatból, s ezzel véget is ért —, mégis valahogy csalódást okozott. Nem a külleme, a hangja, mely úgy szólt, mint valami repedt fazék. Állítólag megfázott, s ez -ment a torkára, ahol a hang fészkel. Kár, mert így csak azt állapíthattuk meg újfent: magyar hangja, a Bács Ferencé sóikkal férfiasabb és szebben zengő, mint az övé. Nem szeretném ismételni, lamSt ^régebbi jegyletemben, már részletesen kifejtettem, de ismét le kell szögeznem: a Klinika sikere nálunk erősen összefügg a professzor kitűnő magyar szinkróniával. Az a melegség, bizalom, amit a Klinika-beli orvosprofesszor hangja kelt és áraszt, Bács Ferenc hangjának diadala. Csak megjegyzem, Bács megjelenésében is vetekszik nyugatnémet pályatársával, sőt vonzerőben talán még felül is múlja őt. Ezért érthetetlen, hogy televíziónk miért nem használja fel jobban e kitűnő színész adottságait, és képességeit, személyére akár egy sorozatot is ráépítve. Ami pedig az említett szerencsejátékot illeti, a TV 2 és a Sportfogadási és Lottóigazgatóság Bongó nevezetű játékát, illetve a sorsolás szórakoztató szombat esti ceremóniáját, a premieren — az első sorshúzást láthattuk — még előfordultak görcsök, kísértett a terjengősség, is, kisebb volt a lendület, pedig az efféle programnak sodornia kell a nézőt, szinte söpörnie a képernyőn, hogy a nézőnek még véletlenül se jusson eszébe valamiféle gondolatot keresnie benne. Az ilyen műsor egy pillanatra sem ülhet le, vagy torpanhat meg, mert akkor: a Bongó is pangó játékká válik. Mindenesetre a több milliós nyereséggel kecsegtető szerencsejáték alkalom lehet egy rendszeres televíziós program kialakítósála. (Nyugati országok televíziójában számos hasonlót láthatni — mondhatni divatja van szerencsejátékoknak, a különféle sorsolásoknak. S ezek vonzó programok igen nagy nézettséggel!) Röviden A Zenélő Filmkockák sorozatának nem minden filmje remekmű .akadt már közöttük gyengécske zenés limonádé is, a szombaton este sugárzott La Manche lovagja azonban mindenképp a műfaj kiemelkedő képviselője, ' ezért felújítása a képernyőn örvendetes dolog. A musical filmváltozata remekmű. Ragyogó színészek — Peter O’Toole, Sophia Loren —. nagyszerű rendezés, Arthur Hiller munkája. Egy olyan zenés játékot láthattunk újra (egyébként Kerényi Imre rendezésében a Szigligetiben is játszották egykoron, a ’80-as évek elején, nagy sikerrel, Hallal Kálmán volt Don Quijote megformálója), amely az utóbbi időben veszített tolláin népszerűségéből, maga a musical, a műfaj is kissé árnyékba ‘ került, harsány könnyűzenék szorították valamelyest háttérbe. Pedig tartalmas, színvonalas szórakozást nyújt. A sorozatnak a műfaj hagyományainak ápolása szempontjából is megvannak a maga érdemei. Panoráma — egy héten többször is, rendkívüli kiadásban is, mert annyi mondanivalója van a szerkesztőségnek. főképp a körülöttünk zajló, mozgásban lévő világról ; a szovjet változásokról és a szomszédos Romániában élő magyarság drámai, sőt tragikus helyzetéről. Rendre felvillanyozó, olykor felháborító. felzaklató tudósításokat közöl, még a rejtett kamera eszközét is alkalmazza. A Panoráma jelenlegi magatartásával a televíziónak rendkívül hatásos külpolitikai fóruma. yalkó Mihály j^ÉPtAP Független délamerikai filmesek Szolnokon Bemutatkozik a Grupo Kíné Filmvetítés és közönségtalálkozó a moziüzemi vállalat központjában Üj szakszervezeti kultúrintézmény Pécsett Gazdasági vállalkozásokait is folytató, sokoldalú kulturális intézménnyé alakítja központi könyvtárát és a hozzá tartozó száztizenegy könyvtár alkotta hálózatot a szakszervezetek Baranya megyei tanácsa. A Fúzió kultúra és szabadidő szakszervezeti központ a munkahelyekre és a munkavállalókra összpontosító tevékenységet folytat, s az eddigi könyvtári működést sokszínű művelődésiszolgáltató kínálattal bővíti. A pécsi központi szakszervezeti könyvtárban kommunikációs központot állítanak fel amely különféle szakirodalmak tematikus bibliográfiáinak összeállítására is vállalkozik. A könyvtárhálózat olvasóköröket szervez az odajárók igényei alapján, videoparkját kölcsönzésre is felkínálja. Már megkezdték a könyvkereskedés, illetve könyvaukciók szervezéséhez szükséges jogosítványok beszerzését is. Szolgáltatásait a (szakszervezeteken kívül más szervezeteknek és egyéneknek is felkínálja. Az idegenforgalmát fejlesztő Baranyában például szakmai nyelvtanfolyamokat szervez, a különféle kereskedelmi szervezetek, taxisok, vendéglátók számára. A Megyei Munkaügyi Szolgáltató Irodával közösen átképző tanfolyamokat indít, megjelenteti a munkavállalók megyei lapját. Vannak országok, amelyeknek a filmművészetéről vajmi keveset tudunk. Ezek közé sorolható minden bizonnyal Argentína is. Azt például mindenki tudja róla, hogy ott született és onnan indult a .labdarúgás csillaga, Maradona, de bizony kevés ember akadna, aki kapásiből egyetlen argentin filmet is meg tudna nevezni. Pedig az argentin filmművészet gazdag. Már a múlt század végén meghonosodott e távoli országban a populáris művészet, s később is, az évtizedek folyamán lépést tartott a világ filmművészetében végbemenő fejlődéssel. A legkiválóbbak alkotásaival elsősorban a -haiza zivataros történelme tükröződik, s az argentin filmesek előszeretettel foglalkoznak társadalmuk szociális és politikai problémáival. Vannak ki- • emelkedő művészei, az ötvenes évek végén és a hatvanas évek elején egymás után születnék például L. Torre Nilsson filmjei, közöttük a nálunk ás ismert Hurrikán. Később jelentkeznek az újaik, a fiatalok, akik nemcsak a nemzeti tartalmat tartják már fontosnak, bátran fejezik ki a modem kor emberénék általánosabb konfliktusait is, merítve a világ filmművészetének friss áramlataiból. Kedvelt műfaj a zenés film is, s ebből a kategóriából a Tánc és szerelem vált közismertté, nálunk is vetítették. Most különös lehetőség kínálkozik, hogy közelebbről is megismerjük napjaink argentin filmművészetének legfrissebb hajtásait: az amerikai földrész legsikeresebb csoportjai közé tartozó Grupo Kíné tagjai mutatkoznak be ma délután b órakor a Szolnok Megyei Moziüzerrri Vállalat központjában, az itt található filmszínháziban. Méghozzá olyan alkotásokkal, amelyek különböző fesztiválokon már megmérettek és díjakat nyertek. A filmvetítés alkalmából találkozóra is sor kerül, Raul Martinez, a Grupo Kine tagja beszél a független argentin filmesék 'törekvéseiről, és válaszol a látott filmekhez kapcsolódó kérdésekre. Magyarországon egyébként először mutatkoznak be — és'Szolnokon. A [kísérletező kedvű, a filmben a művészit kereső, s nem az olcsó szórakoztatást kínáló filmeseik művei főleg azoknak szerezhet örömet, akik az igényes filmeket szeretik. A bemutatandó filmek közül néhány: Az asszony, aki vár; Kedves magány; A halász mesterei. Minden érdeklődőt szeretettel várnák. (A mellékelt képen egy napjainkban forgalmazott, moziműsorban szereplő argentin film, A boszszúálliás ideje című alkotás egyik pillanata; a filmet írta és rendezte: Adolfo Arisztarain). Üvegipari és szakmatörténeti kiállítás nyílott Párádon, a helyi üveggyár termékeiből, dokumentumaiból. A Mátra üvegiparának történetét bemutató tárlatot Kékesi Pálné iparművész szervezte, s a tárlat anyaga egy leendő múzeum anyagát is képezi. Képünkön a kiállítás egy részlete. A képen Szókun Gyula tárlatvezető, aki hat évtizedet dolgozott a parádi üveggyárban. MTI-fotó: H. Szabó Sándor Fantasztikus novellák Beteglátogatás — Látogatója van, Kovácska — mondta kedvesen a nővér a betegnek, aki óriási gipszpólyába burkoltan feküdt a kórházi ágyon. — Megismer? — érdeklődött zavartan vendége, egy elegánsan öltözött férfi, kezében egy üveg befőttet szorongatva. — Cseresznye. Vigyázzon, köpje Iki a magokat! — Köszönöm. Foglaljon helyet. Ugyebár maga volt szíves elütni azzal a Chevroletté!? — Haragszik rám? — A világért sem. Egyenesen megtiszteltetésnek veszem. Ha már az embert él gázol ja egy koesi, .legyen egy komoly márka. Megmondom őszintén, mindenki röhögött volna rajtam, ha egy közönséges Trabant jön nekem. Nagyon rösiteliltem volna. — Hóit igen. Jó kis kocsi — húzita ki magát büsizfcén a látogató. — Esküdjön .meg, hogy nem haragszik rám! Igaz, hogy az átkelőhelyen ne-, kém vodit előnyöm, de jobban körülnézhettem volna. Mert rná, gyalogosok, megyünk, mint az ökrök. Nem igaz? — Pardon! Az ökör egy kicsit erős voűit. — Azt kérdezi, hogy vagyok? — nyögte a beteg, és feltápászlkodott az ágyon. — Jó, hogy szóit. Hogy van? — kérdezte a jövevény, és azon Igyekezett, ‘hogy szemében érdeklődés csillogjon. — Az nem fontos. Azt mondja el, miit szólt a családja, amikor megtudta a tragédiát, hogy az egyetlen szeretett kocsija összetörött? — A feleségem gyufát" akart inni, de aztán azt mondta, hogy ezek a magyar 'gyufák olyan ízetlenek. Így elállt a szándékától. — Mondja, és még van remény? — nézett rá részvéttel a beteg. — A szerelő azt mondta, hogy nagyon súlyos, de bíznunk kell — sóhajtotta a férfi. — Hát köszönöm a látogatást, és fel a fejjel! Ne haragudjon, hogy nem kísérem ki, az orvos még inem engpd járni. Kívánok a kocsijának jdbbulást, jó egészséget, bis hundert und zwanzig. — Köszönöm. Átadom. A hangversenyterem ■zsúfolásig megtelt. A világhírű zongoraművész — egyébként hazánkfia — hangversenyére - csak az érdeklődők kis része juthatott be. Pontosan nyolc órakor elhalkult a zsongás. Felgyúltak a reflektorok, és tökéletes szabású frakkjában megjelent a zongoravirtuóz. Tomboló tapsvihar fogadta. A zenei világ előkelőségei, partitúrát szorongató hangversenyrajongók, a komoly zene fanatikusai szent eksztázisban várták a Mestert. A művész mély meghajlással köszönte meg az előlegezett tapsokat, aztán leült a zongorához, és máris felcsendült Liszt együk zongoraversenye. A Mester szánté ráfeküdt a zene hullámaira, és ájtatos révületben tolmácsolta a zeneművet. Ekkor a negyedik sorból felkiáltott egy zengő barna bariton: — Azt húzd inkább, Lajos, hogy „Nem loptam én életemben, csak egy csikót Debreceniben”. A teremben jéghideggé .dermedt a levegő. Mindenki azt várta, hogy a Mester felugrik, és halálra sértve elrohan. Más történt. Ujjai egy pillanatra megálltak a billentyűkön, aztán eljátszotta a megrendelt dalt. Ráadásként a „Nem vagy legény, Berci, nem ímersz megölelni” kezdetű nótát muzsikálta. A koncert befejezéseként az egész terem együtt énekelt a Mesterrel: — Szeressük egymást, 'gyerekek, a iszív a legszebb kincs A hangverseny után felkerekedett ■ az egész társaság és a Mesterrel az élen, * átmentek egy budai kis - kocsmába, ahol túrós csusza és kecskeméti kadar mellett hajnalig húzatták Beiéndesi Törköly rali népizenekarával Chopin egyik etűdjét. Galambos Szilveszter II hangverseny IA tévé [képernyőié előtt
