Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)

1989-07-10 / 159. szám

1989. JÜLIUS 10.

^ÍÉPIAP

Parázs hangulatú gyűlés Martfűn

(Folytatás az 1. oldalról)

A szóbeli kiegészítéshez tizenketten fűztek véleményt. Valahogy úgy tetszett, hogy a vezetők és a nyugidíjasok a mozgalomból több fényt, pozitívumot villantottak fel, mint a munkások. Így néhány vezető vitatta, ihogy a szakszervezet csak statisztált a gazdasági eredményeknél, sőt akadt nyugdíjas, aki azt vallotta, a szakszervezetnek mindig a vállalat érdekeit kell képviselni, ilymódon sztrájk még véletlenül sem lehet. Elhangzottak efféle unalomig ismételt kifejezések is, miszerint: a szocialista demokráciát szélesíteni kell, a problémákra kötelező a válaszadás, egyszóval keresni szükséges a megoldási lehetőségeket stb.

Mások pontosabban, markánsabban fogalmaztak. Így: túlhajtottak az emberek, az ötezer fős kollektíva több munkaterületén a nőket, az anyákat, a családjuk, a gyermekeik hovatovább csak hírből Ismeri, annyit túlóráznak. Ha pedig ez igaz, hol marad az érdekvédelem? A fiatalok nevében Kiss Ágnes KISZ-titkár megjegyezte: az írásos

anyag teljesen megfeledkezik róluk, holott ez a korosztály sokszáz dolgozót képvisel a gyárban is. Elhangzott az is, hogy a beszámoló impozáns külső borítása ellenére szegényes tartalmat hordoz. Szonda Lajosné szerint a készítők valóban nem foglalkoztak azzal, hogy a vitathatatlan gazdasági eredményekből mennyi illeti a szakszervezetet, ha egyáltalán megilleti. Azt is elmondta: több hatáskör

formálissá vált, így nem csoda, hogy egyféle, egyre mélyülő bizalmi válság ala- Ikult ki, részben a dolgozók között a vezetőkkel szemben, de ugyanez megfogalmazható fordítva is. Hovatovább eltűnik, vagy, már el is tűnt a kollektívával, kollektívákkal szembeni felelősségérzet.

Egyszóval fordulatos, érdekes volt a vita, mindazon megállapítás fényében, hogy ennek a pár ezer embernek valahogyan itt, helyben kell boldogulni, hiszen nincs más munkahely, lehetőség.

Mindezek után már délutánba fordult az idő, amikor a szakszervezeti tanács titkárának várva várt választása elkezdődött. A négy jelölt rövid programbeszéde után csak ketten kaptak annyi igent, amellyel a szavazólapra felkerülhettek. Végülis a voksok összeszám- lálása után kiderült, hogy dr. Kiss Editre ötvenhaton, míg Kovács Jánosnéra het- * venkilencen szavaztak. Így az utóbbi lett a 39 tagú szak- szervezeti tanács függetlenített titkára. És hogy lesz mit tennie a gyárban, ezt a szombati, egyébként jól szervezett választási vita is fe- ketén-fehéren bizonyította.

— D. Szabó —

JELSZOLgáltatás Jászberényben

Jól jön az anyaghiány

Régóta kikívánkozott már ez a panasz. Csak ömlik a szó Gondos Bélánéból, jó idő múlva tudom sérelmét egységbe rendezni. Lelketlen a JELSZOL, ez a lényeg, az ügyfelek pedig kiszolgáltatottak, csak várnák és legfeljebb dühöngenek. Ö is hogyan járt a garanciális hűtőszekrényével. Az ajtaja rosszul zárt, bevitte a szervizbe, ahol hetekig csak hitegették. Megunta, írt a Hűtőgépgyárnak, két nap múlva kicserélték a palástot, majd az ajtót is.

Egy befejezés dicséri a munkát

Kiderült, hogy a szekrény azért így se tökéletes, mert állandóan hűtött, éjjel-nappal tekerte a villanyórát. Ment ismét a nevezetes szolgáltatóhoz és utána várt otthon a megbeszélt időpontban, meg másnap is, meg harmadnap is. Rokkant nyugdíjas ráér, de két hét múlva elfogyott a türelme. A JELSZOL-ná! a szerelő egyszerűen elfelejtette az ügyet. Többet ilyen nem fordul elő, ígérte az igazgató, ezek után jobban ügyel a dolgozóira. Nem volt türelme azt se kivárni a panaszosnak, ment- ismét a Hűtőgépgyárba. Két nap múlva véget ért a több hónapos kálvária.

— Az időhúzással azt akarták, hogy majd lejár a garancia — következtet Gon- dosné — és utána többet kérhetnek a javításért. Előre oda kellett volna talán mégis adnom azt az ezrest?

A kérdés most már nyitott marad, mert ahogy tudja, kerüli a Jászsági Elektromos Szolgáltató Kisvállalatot, de ott se látnák szívesen. Ettől függetlenül is van gondjuk elegendő, a megtelt panaszkönyvben egyetlen bejegyzés dicsérd csak munkájukat. A többire pedig válaszolhatott serényen az igazgató. Nem volt éppen nehéz helyzetben, a válaszok a szükséges megértés, türelemkérés mellett általában anyaghiánnyal intézték el az ügyeket. Szinte jól jött ez a hiánygazdálkodás, hivatkozni lehet rá, az minden problémát, visszásságot eltakar. Legalábbis egyedül ebben bízhatnak, mert ha a szolglátatásukat nem javítják meg alaposan, tönkre megy a cég.

— Ha hajnal 2 órakor kérnek valamilyen anyagot, alkatrészt az általunk gyártott hűtőgépekhez, egy óra múlva jöhetnek érte — mondja méltatlankodva Tóth László,

Nagy Mihály, a JELSZOL igazgatója sorba szedd indokait.

— Kevés a megrendelés, az a baj. A piacot elárasztotta a korszerű technika, ezek időtállóbbak, kevesebb javítást igényelnek. A régieknél pedig, amelyek hoznák a pénzt, kifutnak az alkatrészgyártások és valóban állandó hiánnyal küszködünk. Hatszázezer forintunk van készletvásárlásra, holott a duplája kellene. Például a hőtárolós kályhákhoz most volna jó bevásárolni, mert télen már hiába rendelünk alkatrészt.

Gondosné panasza számára csak egy a' többi között, és jelentős változást sem tud ígérni. Megszűnt a megyei tanács szolgáltatás-fej lesztéMit tehet? Hát keres magának ki, hogy tud. Ha másként nem, elveszi a vállalata elől és megbütyköli maszekban. Nem másodállásban, mert arra engedélyt nem kapnak a szerelők, hanem csak úgy. Nem csoda hát, ha ebben a felfordulásban az egyébként jó szakembernek

a Hűtőgépgyár szerviz és anyagellátási osztályának vezetője. — Az országban egyetlen szerviz sincs ilyen kivételes helyzetben, a többiek valóban várhatják a leányvállalatunkon vagy a Ramovillon, Gelkán keresztül a szállítást. És mégis sok panasz érkezik a JELSZOL- ra, kénytelenek vagyunk a márka védelmében közvetlenül beavatkozni. A szervezés, szakmai tudás vagy a hozzáállás, de valami nincs rendjén ott náluk. Már azon gondolkozunk, hogy a gépeink szervizelését mi magunk oldjuk pieg.

sí támogatása is, teljesen magukra vannak utalva, vagyis az egyre fogyatkozó megrendelőkre. De a pénz ott is fogy, elmarad az egykor oly bőven csordogáló borravaló is. Legfeljebb, ha az érdekeltségi rendszert változtatnák, morfondírozik az igazgató.

— Azzal valóban kezdeni kellene valamit — mondja Tóta János, az egyik szerelő —, mert itt már csak az marad meg, aki igazán szereti a szakmát. Technikusként 15 éves gyakorlat után, 3800 forint volt a havi keresetem az első félévben. Mi hajtana pontosságra, lelkiismeretességre? Teljesítményben dolgozom, de mit tehetek, ha a vállalat nem ad elegendő munkát?

tartott Tóta Jánosnál is elkallódott Gondosné panasza. Ha a vállalat nem, ő és társai kidolgoztak maguknak érdekeltségi rendszert. Hogy az nincs összhangban az ügyfelek érdekével..., az már nem az ő gondjuk.

•k

Lukácsi Pál

Elmaradnak a borravalók

Érdektelen érdekeltség

Vasúti tiszteket avattak

A 39. vasutasnap alkalmából került sor szombaton a Nyugati pályaudvar előtti téren a most végzett vasúti tisztek felavatására. Az ünnepségen megjelent Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter.

Urban Lajos elnök-vezérigazgató a tisztavatást megelőző ünnepi beszédben köszöntötte a vasút közel 130 ezer dolgozóját s a több mint 100 ezer vasutas nyugdíjast.

Felhívta a frissen végzett vasúti tisztek figyelmét: nekik is és a többi vasutasnak s nagy felelőssége van abban, hogy az áru- és személyszállítási szolgáltatások minél színvonalasabbak legyenek.

Ezt követően Urbán Lajos vasúti tisztté avatta a Baross Gábor MÁV Tisztképző és Továbbképző Intézet 214 végzett hallgatóját.

Véget ért a VIT

A Phenjani Május 1. Stadionban szombat este befejeződött a tizenharmadik Vi- íágifjúsági és Diáktalálkozó, A záróünnepséget, amelyen jelen volt Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt KB főtitkára, a KNDK elnöke is, 70 ezer fiatal tornász bemutatója tette emlékezetessé a 170 országból érkezett húszezer vendég számára az itt töltött napokat,

Beszéljünk róla

Ezer aláírás —

Éppen a Szolnok Megyei Néplapban olvashatták, hogy egy nyugatnémet újságírónő, Pascalé Gmür 1200 társkereső hirdetést elemzett, különböző újságokból és folyóiratokból. Tette ezt azért, hogy megtudja, miképpen működik a kereslet és a kínálat játéka, a szabad házassági piacon.

Kiderült az elemzésiből, hogy mindkét nembeli partnerkereső gyakran olyan tulajdonságokkal büszkélkedik, amelyekre a másik fél egyáltalán nem kíváncsi. A gyengébbik nem például csinosságát, karcsúságát, ápoltságát helyezi előtérbe, míg a hirdetésekben a férfiak vidám, kedves, a lka Ima zkod óképes hölgyeket keresnek. Amíg az izmosabbik nem szívesen hozakodik elő azzal, hogy szeret utazni, sportolni, és hasonlóképpen ajánlja „biztos” pozícióját, addig a társra vágyó nők, hű- és beleérző férfiakra áhítoznak. Jegyezzük meg, mindenféle elemzés nélkül, tapasztalati alapon, hogy itthon is.

Kapcsolatok persze, nemcsak az újságok hasábjain át köttetnek, mégcsak nem is az égben, hanem valójában a földön. Számomra mindenképpen erre utal az a levél, amelyben egy kétségbeesett anya számol be arról, hogy fiát annak újdonsült barátnője rámenősséggel vádolja, erre bizonyítékul azt hozza fel a leányzó, hogy még csak egy hete járnak együtt, s máris három hónapos magzatot hord a szíve alatt.

Lám milyen könnyen megy. Van aki pillanatok alatt partnerre lel itt szőkébb hazánkban, más meg mi mindent össze nem küszködik, hogy valami k,is viszonya legyen. Sajnálom is, bevallom főként a nyugatiakat. Azt a kínt, amíg egy kis jó érzés számukra összejön. Loholnak, fut- károznak szegények, amíg ahhoz a kéjes mozzanathoz elérnek, hogy összeköttetésben álljanak.

egy kapcsolat

Bevallom bennem is megdermedt egy pillanatra a vér, bár a teremben forró volt a levegő, azon a nagygyűlésen a Szolnoki Tiszal.igeti Sportcsarnokban, amikor a szónak bejelentett egy mutatót, ami az ilyesféle erőfeszítéseket illusztrálja. De gondolom a mellettem ülő hölgy és úr sem azért szisszent fel, mert elzsibbadt a Lába. Szóval elhangzott, hogy több, mint ezer aláírás kell ahhoz, ha valaki magyar - és külföldi vegyesvállalatot akar létrehozni.

Lelki szemeim előtt megjelentek a magyar- és tőkés vegyes cégek ügyének apostolai, amint sűrű könnyhullatások közepette búcsút vesznek szeretteiktől, tarisznya helyett jókora teher kerül vállukra, és beveszik a hivatalokat, valamint nem kevés idegnyugtatójukat.

Az aláírás gyűjtögetésének persze igen sok példájával találkozhattunk már. Volt aki éveket adott volna életéből egy aláírásért, volt aki kapott is. Nem szignatú- rát, hanem éveket. Mások kedvenc színészük, vagy focistájuk nevét kívánták, s ezért folyamodtak autogramokhoz. Megint mások kevésbé kedvenc országgyűlési képviselőjük nevét nem kívánták, s ezért gyűjtögettek kézjegyeket. Táboroztak aláírást a fellángolás és toboroztak aláírást a leégés jegyében. Most az autogramgyűjtés egy új stílusa látszik meghonosodni, olyanoké akik kapcsolatra vágynak.

Ügy hírlik kevés a jelentkező. Bizonyosan nem a hivatalok lépcsőjének száma, de még csak nem is a kevésbé kecsegtető üzleti ajánlatok miatt van ez így. Mindenesetre meg lehetne próbálni egy hirdetést. Figyelve arra, vajon mire 'kíváncsi a másik fél. Mondjuk úgy: „Vidám magyar vállalat, megértő, hűséges, tőkés társat keres. Ússzunk együtt jeligére.”

Hajnal József

Ugye nem feledkeznek el a lakókról sem?

Az urbanizáció áldásaiként emlegetjük a vizet, gézt, telefont, portalanitott, jó utat. Szolnokon a Keskeny János utcában lakóknak lesz része ezekben — egyelőre azonban a feldúlt utcácska lakói inkább riadtan szemlélik a köröttük zajló földindulást. Minit köztudott, a várost az újonnan épült lakótelepekkel és a Széchenyivé! összekötő út szerepe az elmúlt évek során felértékelődött. Itt vezetnek mindent, amit vezetni lehet, így hát, a gépmonstrumok, a szédítő mélységű gödrök, dübörögve levert páitrialemezek látványa riadt kitérőre készteti azokat, akik tévedésiből behajtanának ide. Ám nem tudnak innen elmenekülni azok, akiknek az otthonuk van a tátongó árkok szélén, ök afféléi étdéklődnek; mikor lesz már vége ennek a felfordulásnak? Hiszen az utca jobb oldalán lévő 11 családi ház közül tíznek a fala repedt meg, kéménye ferdült el, vagy nyílászárója vetemedett úgy el, hogy meg sem próbálják használni. Ki hozza helyre az otthonaikban keletkezett maradandó károsodást? — ez most a legfőbb gondja azoknak, akik reggelente innen indulnak munkába.

Ezzé! a kérdéssel kerestük meg mi is a közeimül than Tóth Istvánt, a Szolnok Városi Tanács Műszaki Osztályának vezetőjét, aki megnyugtató választ adott. Ugyanis felmérik a családi otthonok helyzetét (ez a felmérés azóta már meg is történt), rögzítik az állapotot, és összevetik majd azzal a helyzetképpel, ahogyan a házak kinéznek az építkezés — várhatóan október végi — befejezése után. Ha vita lesz és esetleg olyan repedést, romosodást is fel akar számoltatni a lakó, amely nem most keletkezett, ebben egyértelműen az Építéstudományi Intézet statikusai döntenek majd. Aztán elkészül a számla és a generálkivitelező megtéríti a keletkezett kárt.

Mondom a válasz megnyugtatóan hangzik és ennek ismeretében, akár nyugodtan is aludhatnának az itt lakók. Ám a bürokráciával való harcban már valamennyien nem szereztek az időik folyamán súlyos sérüléseket. Így hát most gyanakodnak, s nem titkolják, attól félnek, hosszú pereskedés során tudják majd behajtani azt, ami őket megilleti.

Mit mondjunk ? Igazán nagyvonalú gesztus lenne — és ezt meg is érdemelnék az építkezés alatt sokat szenvedett lakók — ha a számla- rendezéskor nem kellene szaladozni a károsultaknak fűtől—fáig. Hanem hát a városi tanács illetékesének szavát készpénznek véve a kétszer 'kettő egyszerűségével fcaipnák meg az ígért kártérítést. A megszépült utcaképnek ekkor tudnának ugyanis igazán örülni.

— Pb —

Egy újabb autó vizsgázik a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet járműosztályán. Az intézet szakemberei „nyúzópróbának” vetik alá a csehszlovák gyártmányú 1300 köbcentis, 5 személyes, elsőkerék meghajtású Skoda Favorit gépkocsit. Képünkön Tóth Gyula, a Kermi szakembere az autó vizsgálatánál, MTI-fotó; Balaton József