Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)

1989-07-10 / 159. szám

1989. JÜLIUS 10. ^ÍÉPIAP Parázs hangulatú gyűlés Martfűn (Folytatás az 1. oldalról) A szóbeli kiegészítéshez tizenketten fűztek véle­ményt. Valahogy úgy tet­szett, hogy a vezetők és a nyugidíjasok a mozgalomból több fényt, pozitívumot vil­lantottak fel, mint a mun­kások. Így néhány vezető vitatta, ihogy a szakszervezet csak statisztált a gazdasági eredményeknél, sőt akadt nyugdíjas, aki azt vallotta, a szakszervezetnek mindig a vállalat érdekeit kell képvi­selni, ilymódon sztrájk még véletlenül sem lehet. Elhang­zottak efféle unalomig ismé­telt kifejezések is, miszerint: a szocialista demokráciát szélesíteni kell, a problé­mákra kötelező a válasz­adás, egyszóval keresni szükséges a megoldási lehe­tőségeket stb. Mások pontosabban, mar­kánsabban fogalmaztak. Így: túlhajtottak az emberek, az ötezer fős kollektíva több munkaterületén a nőket, az anyákat, a családjuk, a gyer­mekeik hovatovább csak hírből Ismeri, annyit túl­óráznak. Ha pedig ez igaz, hol marad az érdekvéde­lem? A fiatalok nevében Kiss Ágnes KISZ-titkár megjegyezte: az írásos anyag teljesen megfeledke­zik róluk, holott ez a kor­osztály sokszáz dolgozót képvisel a gyárban is. El­hangzott az is, hogy a beszá­moló impozáns külső borítá­sa ellenére szegényes tartal­mat hordoz. Szonda Lajosné szerint a készítők valóban nem foglalkoztak azzal, hogy a vitathatatlan gazdasági eredményekből mennyi ille­ti a szakszervezetet, ha egyáltalán megilleti. Azt is elmondta: több hatáskör formálissá vált, így nem csoda, hogy egyféle, egyre mélyülő bizalmi válság ala- Ikult ki, részben a dolgozók között a vezetőkkel szem­ben, de ugyanez megfogal­mazható fordítva is. Hova­tovább eltűnik, vagy, már el is tűnt a kollektívával, kol­lektívákkal szembeni fele­lősségérzet. Egyszóval fordulatos, ér­dekes volt a vita, mindazon megállapítás fényében, hogy ennek a pár ezer embernek valahogyan itt, helyben kell boldogulni, hiszen nincs más munkahely, lehetőség. Mindezek után már dél­utánba fordult az idő, ami­kor a szakszervezeti tanács titkárának várva várt vá­lasztása elkezdődött. A négy jelölt rövid programbeszéde után csak ketten kaptak annyi igent, amellyel a sza­vazólapra felkerülhettek. Végülis a voksok összeszám- lálása után kiderült, hogy dr. Kiss Editre ötvenhaton, míg Kovács Jánosnéra het- * venkilencen szavaztak. Így az utóbbi lett a 39 tagú szak- szervezeti tanács függetlení­tett titkára. És hogy lesz mit tennie a gyárban, ezt a szombati, egyébként jól szer­vezett választási vita is fe- ketén-fehéren bizonyította. — D. Szabó — JELSZOLgáltatás Jászberényben Jól jön az anyaghiány Régóta kikívánkozott már ez a panasz. Csak ömlik a szó Gondos Bélánéból, jó idő múlva tudom sérelmét egy­ségbe rendezni. Lelketlen a JELSZOL, ez a lényeg, az ügyfelek pedig kiszolgál­tatottak, csak várnák és leg­feljebb dühöngenek. Ö is ho­gyan járt a garanciális hű­tőszekrényével. Az ajtaja rosszul zárt, bevitte a szer­vizbe, ahol hetekig csak hi­tegették. Megunta, írt a Hű­tőgépgyárnak, két nap múlva kicserélték a palástot, majd az ajtót is. Egy befejezés dicséri a munkát Kiderült, hogy a szekrény azért így se tökéletes, mert állandóan hűtött, éjjel-nap­pal tekerte a villanyórát. Ment ismét a nevezetes szol­gáltatóhoz és utána várt ott­hon a megbeszélt időpont­ban, meg másnap is, meg harmadnap is. Rokkant nyugdíjas ráér, de két hét múlva elfogyott a türelme. A JELSZOL-ná! a szerelő egy­szerűen elfelejtette az ügyet. Többet ilyen nem fordul elő, ígérte az igazgató, ezek után jobban ügyel a dolgozóira. Nem volt türelme azt se ki­várni a panaszosnak, ment- ismét a Hűtőgépgyárba. Két nap múlva véget ért a több hónapos kálvária. — Az időhúzással azt akarták, hogy majd lejár a garancia — következtet Gon- dosné — és utána többet kérhetnek a javításért. Elő­re oda kellett volna talán mégis adnom azt az ezrest? A kérdés most már nyi­tott marad, mert ahogy tud­ja, kerüli a Jászsági Elekt­romos Szolgáltató Kisválla­latot, de ott se látnák szíve­sen. Ettől függetlenül is van gondjuk elegendő, a meg­telt panaszkönyvben egyet­len bejegyzés dicsérd csak munkájukat. A többire pedig válaszolhatott serényen az igazgató. Nem volt éppen ne­héz helyzetben, a válaszok a szükséges megértés, türe­lemkérés mellett általában anyaghiánnyal intézték el az ügyeket. Szinte jól jött ez a hiánygazdálkodás, hivat­kozni lehet rá, az minden problémát, visszásságot el­takar. Legalábbis egyedül ebben bízhatnak, mert ha a szolglátatásukat nem javít­ják meg alaposan, tönkre megy a cég. — Ha hajnal 2 órakor kér­nek valamilyen anyagot, al­katrészt az általunk gyártott hűtőgépekhez, egy óra múlva jöhetnek érte — mondja méltatlankodva Tóth László, Nagy Mihály, a JELSZOL igazgatója sorba szedd indo­kait. — Kevés a megrendelés, az a baj. A piacot elárasz­totta a korszerű technika, ezek időtállóbbak, kevesebb javítást igényelnek. A régi­eknél pedig, amelyek hoznák a pénzt, kifutnak az alkat­részgyártások és valóban ál­landó hiánnyal küszködünk. Hatszázezer forintunk van készletvásárlásra, holott a duplája kellene. Például a hőtárolós kályhákhoz most volna jó bevásárolni, mert télen már hiába rendelünk alkatrészt. Gondosné panasza számá­ra csak egy a' többi között, és jelentős változást sem tud ígérni. Megszűnt a megyei tanács szolgáltatás-fej leszté­Mit tehet? Hát keres ma­gának ki, hogy tud. Ha más­ként nem, elveszi a vállalata elől és megbütyköli maszek­ban. Nem másodállásban, mert arra engedélyt nem kapnak a szerelők, hanem csak úgy. Nem csoda hát, ha ebben a felfordulásban az egyébként jó szakembernek a Hűtőgépgyár szerviz és anyagellátási osztályának vezetője. — Az országban egyetlen szerviz sincs ilyen kivételes helyzetben, a töb­biek valóban várhatják a leányvállalatunkon vagy a Ramovillon, Gelkán keresz­tül a szállítást. És mégis sok panasz érkezik a JELSZOL- ra, kénytelenek vagyunk a márka védelmében közvetle­nül beavatkozni. A szerve­zés, szakmai tudás vagy a hozzáállás, de valami nincs rendjén ott náluk. Már azon gondolkozunk, hogy a gépe­ink szervizelését mi magunk oldjuk pieg. sí támogatása is, teljesen magukra vannak utalva, vagyis az egyre fogyatkozó megrendelőkre. De a pénz ott is fogy, elmarad az egy­kor oly bőven csordogáló borravaló is. Legfeljebb, ha az érdekeltségi rendszert változtatnák, morfondírozik az igazgató. — Azzal valóban kezdeni kellene valamit — mondja Tóta János, az egyik szere­lő —, mert itt már csak az marad meg, aki igazán sze­reti a szakmát. Technikus­ként 15 éves gyakorlat után, 3800 forint volt a havi kere­setem az első félévben. Mi hajtana pontosságra, lelkiis­meretességre? Teljesítmény­ben dolgozom, de mit tehe­tek, ha a vállalat nem ad elegendő munkát? tartott Tóta Jánosnál is el­kallódott Gondosné panasza. Ha a vállalat nem, ő és tár­sai kidolgoztak maguknak érdekeltségi rendszert. Hogy az nincs összhangban az ügyfelek érdekével..., az már nem az ő gondjuk. •k Lukácsi Pál Elmaradnak a borravalók Érdektelen érdekeltség Vasúti tiszteket avattak A 39. vasutasnap alkalmá­ból került sor szombaton a Nyugati pályaudvar előtti téren a most végzett vasúti tisztek felavatására. Az ün­nepségen megjelent Derzsi András közlekedési, hírköz­lési és építésügyi miniszter. Urban Lajos elnök-vezér­igazgató a tisztavatást meg­előző ünnepi beszédben kö­szöntötte a vasút közel 130 ezer dolgozóját s a több mint 100 ezer vasutas nyugdíjast. Felhívta a frissen végzett vasúti tisztek figyelmét: ne­kik is és a többi vasutasnak s nagy felelőssége van ab­ban, hogy az áru- és sze­mélyszállítási szolgáltatások minél színvonalasabbak le­gyenek. Ezt követően Urbán Lajos vasúti tisztté avatta a Ba­ross Gábor MÁV Tisztképző és Továbbképző Intézet 214 végzett hallgatóját. Véget ért a VIT A Phenjani Május 1. Sta­dionban szombat este befe­jeződött a tizenharmadik Vi- íágifjúsági és Diáktalálkozó, A záróünnepséget, amelyen jelen volt Kim ír Szén, a Koreai Munkapárt KB főtit­kára, a KNDK elnöke is, 70 ezer fiatal tornász bemu­tatója tette emlékezetessé a 170 országból érkezett húsz­ezer vendég számára az itt töltött napokat, Beszéljünk róla Ezer aláírás — Éppen a Szolnok Megyei Néplapban ol­vashatták, hogy egy nyugatnémet újság­írónő, Pascalé Gmür 1200 társkereső hir­detést elemzett, különböző újságokból és folyóiratokból. Tette ezt azért, hogy meg­tudja, miképpen működik a kereslet és a kínálat játéka, a szabad házassági piacon. Kiderült az elemzésiből, hogy mindkét nembeli partnerkereső gyakran olyan tu­lajdonságokkal büszkélkedik, amelyekre a másik fél egyáltalán nem kíváncsi. A gyengébbik nem például csinosságát, kar­csúságát, ápoltságát helyezi előtérbe, míg a hirdetésekben a férfiak vidám, kedves, a lka Ima zkod óképes hölgyeket keresnek. Amíg az izmosabbik nem szívesen hoza­kodik elő azzal, hogy szeret utazni, spor­tolni, és hasonlóképpen ajánlja „biztos” pozícióját, addig a társra vágyó nők, hű- és beleérző férfiakra áhítoznak. Jegyezzük meg, mindenféle elemzés nélkül, tapasz­talati alapon, hogy itthon is. Kapcsolatok persze, nemcsak az újsá­gok hasábjain át köttetnek, mégcsak nem is az égben, hanem valójában a földön. Számomra mindenképpen erre utal az a levél, amelyben egy kétségbeesett anya számol be arról, hogy fiát annak újdon­sült barátnője rámenősséggel vádolja, erre bizonyítékul azt hozza fel a leányzó, hogy még csak egy hete járnak együtt, s máris három hónapos magzatot hord a szíve alatt. Lám milyen könnyen megy. Van aki pillanatok alatt partnerre lel itt szőkébb hazánkban, más meg mi mindent össze nem küszködik, hogy valami k,is viszonya legyen. Sajnálom is, bevallom főként a nyugatiakat. Azt a kínt, amíg egy kis jó érzés számukra összejön. Loholnak, fut- károznak szegények, amíg ahhoz a kéjes mozzanathoz elérnek, hogy összeköttetés­ben álljanak. egy kapcsolat Bevallom bennem is megdermedt egy pillanatra a vér, bár a teremben forró volt a levegő, azon a nagygyűlésen a Szol­noki Tiszal.igeti Sportcsarnokban, amikor a szónak bejelentett egy mutatót, ami az ilyesféle erőfeszítéseket illusztrálja. De gondolom a mellettem ülő hölgy és úr sem azért szisszent fel, mert elzsibbadt a Lába. Szóval elhangzott, hogy több, mint ezer aláírás kell ahhoz, ha valaki magyar - és külföldi vegyesvállalatot akar létre­hozni. Lelki szemeim előtt megjelentek a ma­gyar- és tőkés vegyes cégek ügyének apos­tolai, amint sűrű könnyhullatások köze­pette búcsút vesznek szeretteiktől, tarisz­nya helyett jókora teher kerül vállukra, és beveszik a hivatalokat, valamint nem kevés idegnyugtatójukat. Az aláírás gyűjtögetésének persze igen sok példájával találkozhattunk már. Volt aki éveket adott volna életéből egy alá­írásért, volt aki kapott is. Nem szignatú- rát, hanem éveket. Mások kedvenc színé­szük, vagy focistájuk nevét kívánták, s ezért folyamodtak autogramokhoz. Megint mások kevésbé kedvenc országgyűlési kép­viselőjük nevét nem kívánták, s ezért gyűjtögettek kézjegyeket. Táboroztak alá­írást a fellángolás és toboroztak aláírást a leégés jegyében. Most az autogramgyűj­tés egy új stílusa látszik meghonosodni, olyanoké akik kapcsolatra vágynak. Ügy hírlik kevés a jelentkező. Bizonyo­san nem a hivatalok lépcsőjének száma, de még csak nem is a kevésbé kecsegtető üzleti ajánlatok miatt van ez így. Min­denesetre meg lehetne próbálni egy hir­detést. Figyelve arra, vajon mire 'kíváncsi a másik fél. Mondjuk úgy: „Vidám ma­gyar vállalat, megértő, hűséges, tőkés tár­sat keres. Ússzunk együtt jeligére.” Hajnal József Ugye nem feledkeznek el a lakókról sem? Az urbanizáció áldásaiként emlegetjük a vizet, gézt, te­lefont, portalanitott, jó utat. Szolnokon a Keskeny János utcában lakóknak lesz része ezekben — egyelőre azonban a feldúlt utcácska lakói in­kább riadtan szemlélik a kö­röttük zajló földindulást. Minit köztudott, a várost az újonnan épült lakótelepek­kel és a Széchenyivé! össze­kötő út szerepe az elmúlt évek során felértékelődött. Itt vezetnek mindent, amit vezetni lehet, így hát, a gép­monstrumok, a szédítő mély­ségű gödrök, dübörögve le­vert páitrialemezek látványa riadt kitérőre készteti azo­kat, akik tévedésiből behajta­nának ide. Ám nem tudnak innen elmenekülni azok, akiknek az otthonuk van a tátongó árkok szélén, ök afféléi étdéklődnek; mikor lesz már vége ennek a fel­fordulásnak? Hiszen az utca jobb oldalán lévő 11 családi ház közül tíznek a fala re­pedt meg, kéménye ferdült el, vagy nyílászárója vetemedett úgy el, hogy meg sem pró­bálják használni. Ki hozza helyre az otthonaikban ke­letkezett maradandó károso­dást? — ez most a legfőbb gondja azoknak, akik regge­lente innen indulnak mun­kába. Ezzé! a kérdéssel kerestük meg mi is a közeimül than Tóth Istvánt, a Szolnok Vá­rosi Tanács Műszaki Osztá­lyának vezetőjét, aki meg­nyugtató választ adott. Ugyanis felmérik a családi otthonok helyzetét (ez a fel­mérés azóta már meg is tör­tént), rögzítik az állapotot, és összevetik majd azzal a helyzetképpel, ahogyan a há­zak kinéznek az építkezés — várhatóan október végi — befejezése után. Ha vita lesz és esetleg olyan repedést, romosodást is fel akar szá­moltatni a lakó, amely nem most keletkezett, ebben egy­értelműen az Építéstudomá­nyi Intézet statikusai dönte­nek majd. Aztán elkészül a számla és a generálkivitele­ző megtéríti a keletkezett kárt. Mondom a válasz meg­nyugtatóan hangzik és en­nek ismeretében, akár nyu­godtan is aludhatnának az itt lakók. Ám a bürokráciával va­ló harcban már valamennyien nem szereztek az időik folyamán súlyos sérüléseket. Így hát most gyanakodnak, s nem titkolják, attól félnek, hosszú pereskedés során tudják majd behajtani azt, ami őket megilleti. Mit mondjunk ? Igazán nagyvonalú gesztus lenne — és ezt meg is érdemelnék az építkezés alatt sokat szenve­dett lakók — ha a számla- rendezéskor nem kellene szaladozni a károsultaknak fűtől—fáig. Hanem hát a vá­rosi tanács illetékesének szavát készpénznek véve a kétszer 'kettő egyszerűségé­vel fcaipnák meg az ígért kártérítést. A megszépült ut­caképnek ekkor tudnának ugyanis igazán örülni. — Pb — Egy újabb autó vizsgázik a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet járműosztályán. Az in­tézet szakemberei „nyúzópróbának” vetik alá a csehszlovák gyártmányú 1300 köbcentis, 5 személyes, elsőkerék meghajtású Skoda Favorit gépkocsit. Képünkön Tóth Gyula, a Kermi szakembere az autó vizsgálatánál, MTI-fotó; Balaton József

Next

/
Oldalképek
Tartalom