Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-08 / 158. szám
4 ^ÉPiAP 1989. JÚLIUS R A Néplap vendége: Birgit Kössling, a Herder Intézet tanárnője Goethe nyelvén Szolnok „tetején” A der, die, das-tól hangos délutánonként a szolnoki Jubileum téri 24 emeletes taronyiház „teteje”. Német nyelvvizsgára készülő fiatalok, idősebbek mélyítik tudásukat a TIT tanfolyamán, amelynek vendégtanára Birgit Köss ling Lipcséből, a Herder Intézetből érkezett Szolnokra. A fiatal tanárnőt először arra kértük, mutassa be a német felvilágosodás kiemelkedő alakjáról, Johann Gottfried Herderről elnevezett intézetet. mtm. km®»* — Lipcsében 1951-ben indítottak először külföldieknek .német iskolai tanulmányokra előkészítő tanfolyamokat. Elsősorban gyarmati országokból származó fiatalok vettek részt az első kurzusokon. Néhány év múlva, 1956-ban megalakult az intézet, amely 1961-ben vette fel a filozófus, nyelvész, néprajztudós Herder nevét. Az intézetben jelenleg évente ötszáz hallgató tanul németül. Az általános társalgá-’ si témák szókincsét és . a nyelvtant heti harminchat órában sajátítják el, majd alapvizsgát tesznek, s a következő szemesztertől a matematika, fizika, biológia, illetve a mezőgazdaság szaknyelvét tanulják meg a felsőfokú tanulmányi szándékaiknak megfelelően. Az intézet a nyelvoktatáson kívül kutatásokkal is foglalkozik. A tudományos osztályon többek között a nyelvtanítás módszertanával, az idegen nyelvtanulás pszichológiai hatásával foglalkoznak. A lipcsei mellett hasonló intézetek működnek az NDK más városaiban is. — Hogyan választják Id a tanfolyamok hallgatóit? — Általában a különböző nemzetek és nemzetközi szervezetek küldik őket. — Milyen az érdeklődés az intézet, s az NDK felsőoktatása iiránt? . ' — Erre a kérdésre nem tudok válaszolni. Akik hozzánk jönnek, azok szívesen, érdeklődéssel tanulják a nyelvünket. — Hogyan került az intézetbe? — Német-angol szakon végeztem az egyetemen, s ezt követően pályáztam az intézetbe. Először a tudományos kutatási osztályra vettek fel, egy-két éve pedig, az oktatási osztályon dolgozom. •— Milyen témával foglalkozott a kutatási osztályon? — Azt próbáltam meghatározni, mikor kell, s érdemes idegen nyelvekre tanítani a gyerekeket. — A nyelvészek között megoszlanak a vélemények erről a kérdéstől, ön milyen következtetésekre jutott? — Szerintem minél korábban kezdik el a gyerekek a tanulást, az ismerkedést egy- egy idegen nyelvvel , annál hatékonyabban tudják elsajátítani'. Tapasztalataim szerint a' kisgyerekek szívesen tanulják az idegen nyelveket is, nyitottak, érdeklődőek az egész világra. Gyorsan és könnyen tanulnak, megjegyzik az idegen szavakat éppen úgy, mint ■ az anyanyelvűk szavait, fogalmait. Később persze lankad az érdeklődésük, de jó módszerekkel, motivációval mégis ébren lehet tartani. — Az NDK-ban mikor. kezdenek el idegen nyelvet tanulni a diákok? — Sajnos elég későn, az általános iskola ötödik osztályától kötelező az orosz nyelv tanulása. Hetedik osztálytól pedig fakultatív tárgyként választható az angol, a francia vagy a spanyol. Persze szinte iskolánként változik a kínálat, attól függően, hogy milyen szakos nevelőket tudnak alkalmazni az egyes intézményekben. — Milyen hatékonysággal sajátítják el a kisdiákok az orosz nyelvet? — Van, aki jobban, van, aki kevésbé. Az orosz szakos pedagógusok véleménye szerint a többség az utóbbi kategóriába tartozik. A nevelők általában elégedetlenek a gyerekek orosz tudásával. — Talán éppen a kötele- zőség miatt nem tanulják meg használható színvonalon a kisdiákok. — Lehetséges. A gyerekek esetében is igaz, hogy amit szabadon választhatnak, azt szívesebben, nagyobb szorgalommal, kitartással tanulják. A sikeres idegen nyelvtanulásihoz is mindenképpen szükség van a motivációra. — Mi a véleménye a szolnoki tanfolyam hallgatóinak német tudásáról ? — Rendkívül eltérő a tudásszintjük. A legtöbb, legalaposabb ismeretük a gimnazistáknak van, a legkevesebb pedig az idősebbekneK. Es természetes is, hiszen aki már kinőtt az iskolapadokból nemigen emlékszik visz- sza az órákon hallott szavakra, nyelvtani érdekességekre, jelen esetben a germaniz- musokra. Főleg úgy, hogy munkájukban nem is igen van alkalmuk az idegen nyelv használatára, gyakorlására. Bízom benne, hogy három hét múlva, a tanfolyam végén már bátrabban beszélnek németül, újra aktívvá válik a passzív szókincsük, sikerül megtanulniuk új szavakat, s bizonyára lesznek olyanok, akik majd erdményes nyelvvizsgát tesznek. S persze én is megtanulok majd jónéhány magyar szót. A tanfolyam után ugyanis terveim szerint egy hetet Budapesten töltök, Szolnok mellett szeretném kicsit megismerni a magyar fővárost is. — Köszönjük a beszélgetést! Tál Gizella Fotó: Mészáros János A Nagykunsági Öntöző-főcsatorna mellett egymás után építik ki a mezőgazadsági nagyüzemek a nagytáblás öntözőtelepeket. Kunhegyes, Tiszaföldvár, Mezöhék után most. a Fegyvernek! Vörös- Csillag, Kenderesi November 7. Termelőszövetkezet és a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság építi a legkorszerűbb Lineár típusú öntözőtelepet. A nagyméretű öntöző- berendezés egyszerre ezerkétszáz méteres sávban akár másfél-két kilométer hosszban képes ködszerü permetezéssel öntözni a növényeket. Fotó: Csife Indítás előtt még egyszer átvizsgálják a motoros aggregátot a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság kuncsorbaj kerületében Szép őszidőben, idejében került földbe a mag; csírát, zsenge hajtási kímélő, enyhe volt a tél; aranyat érő esőben sem szűkölködött a ta vaszutó, és hozott az új nyár gazdag aratást Péter-Pál napján, kora reggel, Debrecen mellől Szegedre igyekvő „teltházas” Lada utasaitól érdeklődtem a fegyverneki benzinkútnál: hogyan vélekednek az aratók tüntetéséről. Szurkolunk a gabonatermelőknek — hallottam a választ — de- hát sajnos, ahogy a híreket hallja, olvassa az ember, úgy tűnik, a parasztok, egyáltalán a vidék szava nehezen hallik az égig, akarom mondani a MÉM-ig. Üti.tár- sa tovább fűzte a szót: perA „jászesőt”, diűlőútról fülkavart port' kerget a szél a jásziadányi határban. Bencze Lajos, az Egyetértés Tsz elnöke elégedetten nyugtázza: jól jön aratáskor a kora reggeli légmozgás. — Elviszi a párát a búzatáblák fölül — magyarázza. — Nem kell sokáig várni a kombájnosoknak, hogy felszikkadjon a .harmat, jókor hozzáláthatnak a munkához. Van időnk beszélgetni, merthogy Ladánytól jó 12 kilométerre esik a' Tökfalusi határrész, ahol a búzát kezdték vágni három kombájnnal. — A betakarítás kezdetén — folytatja az elnök — ránkijesztett az időjárás. Három .napiba se tellett máskor a 350 hektár őszi árpa levágása, most egy hétig kínlódtunk vele. Volt olyan nap, hogy két-háram óránál többet nem dolgozhattak a kombájnok, mert kizavarta őket a táblából az eső. Gazdag termés mutatkozik búzából, jó lenne mostmár zavartalanul aratni. Valóban nem sok harmattal jöhetett a reggel, porzik Éppen végzett az ürítéssel Pocmázi László. Föltártam néhány percig a tanya- ud varból kiforduló kombájnt. Vezetője törli a homlokáról az izzadtságcseppe- ket, a törekikel keveredő port. — Éppen csak kapaszkodik még fölfelé a nap, de van már vagy 45 fok meleg a vezetőfülkében. Nem is csoda, alig húsz centire a hátam mögött dolgozik a .komibáj nmotor. Irigylem ilyenkor az újabb, a 106-os Claas Dominátorral dolgozó fcombájnostársakat. Dicséri Pamázi László a növénytermesztőket. Ö maga ugyanis szerelő, ilyenkor aratáskor ül csak gépre. — Szép munkát végeztek a növényvédősök — mutat a végeláthatatlannak tűnő búzatáblára. — Nincs benne egy szál gyom se. Nem is szereti a kombájn a zöldet, megszorul tőle. Ügy mond-, juk, medvét fog. Kínlódhat vele az ember, amíg kitisztítja a gépet. A .társa addig lehet, hogy teliszedi szemmel a tartályát. Szóval zsebbe vágó a kombájnos- nak, hogy milyen munkát végeznek a növénytermesztők ... Tiszaigar alatt, a Tisza- örsi Petőfi Tsz hat kombájnja akkor is a harmat fölszáradását várta, amikor megye, meg országszerte felvonultak, tüntettek gépeikkel az aratók. Mondom az embereknek: — A megye 55 szövetkezete közül csak a Tiszaörsi Petőfi meg a Mezőtúri Dózsa nem vett részt a demonstrációban. Két fecske nem csinált nyarat... — Miért, — kapja föl a fejét Páka János brigádvezető — a többi 53, vagy az országban az az ezeregynésze, ha legalább az égiek tekintettel lennének az aratókra, nem esne vagy két hétig az eső, az is sokat jelentene. Nos, valóban: Me- dárdtól Péter-Pál napjáig megcáfolhatatlannak tűnt a népi megfigyelés, minden nap volt csapadék. Nem írható persze sem égieknek, sem .komlbájnosok demonstrációjának a javára, de ■tény, hogy a héten már .kalászt szikkasztó, embert tikkasztó, jó aratóidőben a ke- nyérnekvailót vágták a kombájnok szerte a Tisza-tájon. a búzatábla a kombájnok után. Az egyik már üríti is teli .tartályából a szemet. Nem teherautóra, hanem hajdan volt tanyavilágból, Tökfalüból hírmondónak maradt épület elé. Határozottan. kisébbségérzetet keltő, kétmétemél magasabb fiatalember világosít föl: — Megteszi próbavágás- nak, hogy először ezt a háztáji búzát csépelte el Pomá- zi László. Ürítés után beáll ő is a közös táblába. Eldolgozgatnak ezen a határrészen néhány napig, Itt van a 3000 hektár búzánk jó egyötöde. Mint megtudom, kombájn-csoportvezető a nagy- ranőtt fiatalember. Tamási István. Azt is megtudom, miért csak három kombájnnal vágják a gabonát. — Később érő búzák teremtek a többi táblában. Ilyenkor az aratás kezdetén még különben sincs szükség minden kombájnra a gabonaföldeken. Persze a többi tíz arató-cséplőnk se a gépműhely udvarán vesztegel. Kétszázhatvan hektár étkezési 'borsó mostanra érettbe, azt vágják. hány talán csinált? Világosan megmondták a kormány képviselői, hogy egyelőre nem teljesíthetők a termelők követelései. A csalk- azértis felvonulással a mi elnökünk nem értett egyet... — Az odáig rendiben van, hogy az elnök nem. És maguk, az aratók? — Nézze, — fordul felém az egyik szerelő, Szabó István — nem mondjuk, hogy nem értünk egyet a követelésekkel. Jogosan hason,lít- gatták a szervezők, hogy hány mázsa búzáért adtak egy kombájnt, vagy egy ekevasat tíz évvel ezelőtt, és mennyiért vesztegetik most. Én viszont azt hasonlítom össze, hogy 1972-lben egy forint öt vénért vágtunk egy mázsa búzát, most pedig egy forint öt fillérért. Tizenöt év alatt a búza felvásárlási ára valamicskét csak emelkedett, a mi fizetségünk pedig? — Ideje lenne, — szól közbe egy idősebb kombáj- nos — hogy ne csak a vezetők prémiuma növekedjen a mezőgazdaságnak követelt nagyabb jövedelemből! Kétségtelen, látszik is a földvári határon a májusi, júniusi esők jótékony hatása. Kis híján emlbenmagas- ságú kukorica mellett autózunk el Mráz István növénytermesztési főágazat- vezetőnél. Arról beszélgetünk, hogy valamikor, a hatvanas évek végén elnöknek, főagronómusnak és ipárttitkárnak Állami Díjat is „termett” a búza a Lenin Tsz-ben. — Az akkori szakmai gyakorlatot forradalmasító, intenzív és osztott műtrágyázással alkottak nagyot az állami díjasaink. A mennyiséget és a minőséget akkor sem adták ingyen. A tiszaföidvári jó földek sem. Az utóbbi években meg egyre többe kerül a sok és a jó gabona. A gépműhelyben kiszámították a srácok, hogy egy kilogramm ekevasal annyiért tudunk megvásárolni, mint egy kilogramm Zsigulit. Messziről árulkodik a por felhő, hol .borotválják a kombájnok a beérett búza .táblát. A hét elején tíz arató-cséplőgép állt csatasorba a szövetkezetben, köztük három vendégkambájn. — Elkel nálunk a segítség, —I magyarázza a főágazati é zertő — itt is egyszerre érik a búzával több mint félezer hektár 'borsó. Most még csak három Pomázról érkezett .kombájn gyorsítja az aratást, de a hétvégére varjúi, a ikarancslapujtői meg a szlovákiai partnergazdaságunk gépeit. Addig jó, amíg hüsöl a szerelő A .kombájnok 'bent porolnak messze a hatalmas búzatáblában, Egy nagy teljesítményű traktor a .tarló szélén vesztegel. Magasan jár már a nap, alig vet árnyékot az erőgép. Az igyekszik kihasználni az ügyeletes szerelő, Hirt István. — Puha a tanló a sok eső után, — magyarázza a traktor rendeltetését — teli pótkocsival nem tud rajta végigjönni az IFA, meg a vontató se. Ezzel az erőgéppel vontatjuk ki d szállítójárműveket a tábla szélére. Annak örülnek a kom- bájnosok, ha a szerelőt hű- sölni látják. Akkor haladnak az aratással, nem kell javítással vesztegelniük az idejüket. — Tulajdonképpen nem is volt még nagyobb meghibásodás most o betakarítás elején — hallom Hirt Istvántól —. Ne is legyen, drága nagyon az alkatrész. Ugyanolyan áron ■kapjuk a vágóasztal alkatrészeit, mint az eredeti importot, csakhát a hazai negyedannyi ideig .bírja a gyűrődést. Az ékszíjakról nem is beszélve. Az NSZK vagy a .belga gyártmány, ha hozzájutunk, kibírja az egész aratási szezont. A magyarból, amit valahol egy téeszben gyártanak, naponta kettőt elnyünek a kombáj- nosok. — És a sok kicsi sokra megy — jegyzi meg Mráz István —, és bizony ez is a |búza jövedelmezőségét rontja. Hát nem fura helyzet? Az egyik szövetkezetben, valahol az országban jó nyereséggel, rossz minőségű terméket gyártanak, ami aztán a felhasználónál, egy másik szövetkezetben, valahol az országban apasztja a nyereséget. Itt a Leninben a búzaterület a feléről vetőmagként értékesítj ük a termést. Így aztán nálunk még csak istenes a jövedelem. Különösen ilyen nagy hozamok mellett, mint a mostani. Ezek a földek, ahol kezdtük az aratást, nem a legjobb területeink, mégis hat tonnánál többet vágnak — csépelnek a kombájnok egy-egy hektárról. Visszafelé jövet az aratóktól a főágazatvezető szerint jobb földeket ejtünk útba. Rozsdás színben játszik már azokban a táblákban is a búza, napokon belül kasza alá érik. Hektáronként hét tonna szemet „néz ki” a kalászokból a szakember. Földváron is — és szerencsére nem csak ott, hanem megyeszerte — gazdag aratást hozott az idei nyár. Meg kell hagyni, rájuk is fér az egyébként meg szegényedő gazdaságokra-! Temcsközy Ferenc Péter-Pállal jött a kánikula Egy kiló ekevas, egy kiló Zsiguli ' ' V ” 1- 1 , r ... . Újabb ontozotelepek épülnék
