Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-04 / 154. szám
1989. JÚLIUS 4. S^ÉPLAP Tegnap délelőtt adták át Szolnokon a Házépítők boltja mellett az Építőipari Szervezetek Gazdasági Társasága közös anyag- és termékárusító üzletét, melynek üzemeltetője a Szolnok és Vidéke Áfész. Az új boltban járműalkatrészeket, szerelvényárukat, csempéket, padlólapokat, tapétákat, valamint különböző építőipari cégek elfekvő áruit lehet megvásárolni. Közületek és magánszemélyek egyaránt vásárolhatnak az új üzletben. A Mezőgép „oldalvizein” evez JEGYZETLAPOK. __________________ É s az események csendben folydogáltak a tornyos házban (Folytatás az 1. oldalról) mutvállalkozások helyett szinte mindegyik valamelyik sikerágazatra vagy jövedelmező, de eddig vállalkozók nélküli területre specializálódott, gyakran versenyezve egymással és a nagyvállalatokkal. Egy ilyen cég a Produker Kereskede-' lemszervező Közös Vállalat is. Igazgatójával Deák Lajossal beszélgettem a megalakulásukról, feladataikról, terveikről. — Két éve kezdtünk el dolgozni ebben a formában. Mint a nevünkben is benne van, produktív alkatrészek kereskedelmében vagyunk érdekeltek, a mezőgazdasági gépipar igényeit kívánjuk kielégíteni lehetőségeinkhez mérten. A Szolnoki Mezőgépgyártó és Szolgáltató Vállalat és a Komplex Külkereskedelmi Vállalat alapította a Produkert. Jó néhány éve már érezhető volt, hogy a mezőgazdasági gépipar területén hiányzik a háttéripar, az alkatrész- hiány, főleg a tőkés importból származó, gyakran már a termelést is akadályozta. Kezdeti munkánkat nehezítette az akkor még meglévő kontingensszabály, azaz, hogy, csak megadott keretek között lehetett importálni. Ma már a liberalizálódott importlehetőségek sokat könnyítettek ezen. — Az ilyen méretű vállalatokra — hiszen alig töhb mint húszán dolgoznak itt — jellemző a szakosodás. Milyen területet céloztak meg induláskor, és mivel kereskednek ma? — Fő területünk a gépépítőelemek forgalmazása, export-import üzletkötés lebonyolítása, és ezévtől mezőgazdasági gépeket is forgalmazunk. Ezek nagyrészt kötődnek az alapító Mezőgép termékeihez, forgalmunk 60—70 százalékát ezzel kapcsolatos tevékenységünk jelenti. így a szálas- takarmány-betakarító gépsort is forgalmazzuk január elsejétől, s átvettük a Mezőgép gabona- és kukoricaszárító gépek fővállalkozói részlegét is. A napokban adtunk át egy Sirokkó 2000-es szárítót, amelynek a munkáit a tervezéstől az átadásig mi végeztük. Most készülünk a korszerűbb Sirokkó lÖÖO-es referenciatelepének a kialakítására. Nyugati kapcsolatainkat is kiépítettük egyes Mezőgéptermékekhez szükséges alkatrészek beszerzésére, sőt * két gépcsaládhoz az alkatrészellátás kizárólagos jogát is megszereztük. Ez nagy felelősség, de mivel megvannak a partnereink, például ipsziloncsapágyakat, görgősláncokat, szimme- ringeket jó minőségben, gyorsan tudunk beszerezni. A szolgáltatási alkatrészel- látásd palettánk most kezd igazán színesedni. — Milyen módszerekkel kutatják a piacot, mi az, amiért önöket részesítik előnyben a vásárlók, hiszen nagy hírű, rutinos forgalmazók mellett kell megélniük? — Kezdetben gyakran kellett elmagyaráznunk, hogy mit is takar a Produker név, de mára, úgy érzem, eléggé megismertek bennünket szakmai körökben, különösen ott, ahol a Mezőgép termékeit nagy számban használják. Mi rést töltünk be a mezőgazdasági gépiparban. Itt viszont a megbízhatósággal, a gyorsasággal a hiánypótlás miatt meg tudunk élni, ha nem is könnyen. Kis cég vagyunk, alacsony létszámmal, kis költséggel, ezért fele-kétharmada árréssel tudunk dolgozni a „nagyokhoz” viszonyítva. Egy nagy értékű gép vagy nagy tételű alkatrész vásárlásánál ez több tízezer, százezer forint megtakarítást jelent a termelő- szövetkezeteknek. A mai pénzszűke világban ez gyakran nem iß kevés. A versenytársaikkal úgymond „rendezett” a kapcsolatunk, sőt gyakran közös üzletekben is részt veszünk. Sokat jelent az is, hogy közel van a telephelyünkhöz az anya- vállalat. Ettől függetlenül keményen meg kell dolgoznunk a piacért, állandó az információgyűjtés, hol, mi a hiánycikk, mi az, amiből az lehet, hol lehet beszerezni, esetleg mivel lehet kiváltani. Havonta levelet küldünk a mezőgazdasági üzemek vezetőinek, amelyben kínáljuk az áruinkat és felmérjük az igényeket. A személyes kapcsolatokra különösen odafigyelünk, mivel megítélésem szerint az üzleti világban ez rendkívül fontos. Talán ezeknek köszönhető, hogy az ország minden tájáról nagyon sok termelőszövetkezet, gazdaság ma már visszatérő vásárlónk. — A mezőgazdasági üzemek gazdálkodása egyre ingatagabb, a velük kapcsolatban álló cégek egyre óvatosabbak. Egy kisvállalatnál mit éreznek ebből? — Kénytelenek voltunk mi is bevezetni a nem fizető, sőt újabban a késedelmesen fizető gazdaságok listájának naprakész vezetését, figyelését. Áldatlan helyzet alakult ki napjainkban, érthető, hogy a begyűrűzés bennünket sem kiméi. Korábban nem kényszerültünk hitelfelvételre, de mostanában állandó, közel 10 milliós a hitelállomá- ny»jnk, hogy fizetni tudjunk addig, amíg nekünk fizetnek. Mint új vállalat, nem engedhetjük meg magunknak a késedelmes fizetés következményeit. — Az állandó jelenlét a piacon, mint mondta, létfeltétel. Melyek a soron következő, piaci pozíciójukat erősítendő feladatok? — Továbbra is a Mezőgép oldalvizein „hajózunk”. Már korábban elkezdtük és tovább folytatjuk a „mindent egy helyen” forgalmazási tevékenységünket, így tervezzük, hogy többek között a kaszákhoz, szárzúzókhoz, körbálázókhoz, és más Mezőgép-termékekhez széles alkatrészválasztékot biztosítunk. A másik feladatunk: az egyik alapító, a Komplex Külkereskedelmi Vállalat megbízásából szovjet bar- terüzleteket kutatunk fel. A jelenleg érvényes exportadó, ami nem csak nálunk, de náluk is létezik, csak ezt a fajta kereskedelmet „engedi” meg. Gondot jelent viszont az, hogy míg mi fenyő-fűrészárut, csapágyakat, kötőelemeket,' hidraulikus berendezéseket szeretnénk behozni, addig ők legutóbb például kismotorkerékpárt és sózott nyersbőrt ajánlottak. A hazai piacon a választék bővítésével, alkalmazkodóképességünkkel. árainkkal szeretnénk tovább erősíteni pozíciónÜlést tartott az IPU magyar csoportja Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, az Interparla- mentálás Unió (IPU> magyar csoportja ideiglenes vezetőségének elnöke vezetésével tegnap ülést tartott az IPU magyar csoporja. A tanácskozáson. megválasztották Horváth Jenőt az IPU magyar csoportja ügyvezető al- élnöikének. Döntöttek az IPU londoni konferenciáján, az IPU madridi szimpóziumán, valamint á genfi emberi jogi bizottsági ülésen résztvevő magyar küldöttségek összetételéről. Határoztak arról, hogy az IPU magyar csoportjának közgyűlését szeptemberre összehívják. Az ülésen szó volt továbbá az Országgyűlésen belül működő kétoldalú baráti tagozatok rnunkájárói), a tagozati tisztségviselők újjáválasztá- sáróL SZOMBATHELYEN Véget ért a közgazdász vándorgyűlés A XXVII. Közgazdász Vándorgyűlés kétnapos szakmai vitája tegnap plenáris üléssel fejeződött be Szombathelyen. A rendezvény mintegy hétszáz résztvevője öt szekcióban vitatta meg az Érdekeltség és motiváció a piacosodó magyar gazdaságban címmel meghirdetett központi téma egy-egy részkérdését. A szekcióvezetők egybehangzó véleménye szerint a vándorgyűlés hasznos szakmai véleménycserére adott lehetőséget, a vitában elhangzottak támpontot és segítséget adhatnak az irányításban. és a gazdálkodó szervezeteknél dolgozó mintegy negyvenezer közgazdásznak az ország gazdasági gondjainak megoldásához. A vándorgyűlés után Ke- menies Ernő, az Országoá Tervhivatal elnöke, a Magyar Közgazdasági Társaság főtitkára az MTI munkatársának arra a kérdésére, hogyan tudja befolyásolni a kormányt a közgazdasági társaság, azt felelte: a kormányzat ma minden oldaliról nyitott a kívülről érkező vélemények és javaslatok befogadására, tehát nem tekinti saját monopóliumának a jövőbe vezető út mtegtalá- lását. A társaság belső életéről szólva a főtitkár elmondta, hogy nem mindig egységes a különböző problémák elméleti és gyakorlati megközelítése, ám a társasági élet fórumain közvetlenül megnyilvánuló szakmai konfrontáció nem jelenti azt, hogy a társaság kettéoszlik az irányításban, illetve a gazdálkodó szervezeteknél dolgozó közgazdászok csoportjaira. Ügy látszik, az Ország- gyűlés pulpitusáról jól be lehet látni a Parlament üléstermét. Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, aki idejének nagy részét az emelvényen tölti, a minap azt mondta: ő úgy véli, a képviselők hajszoltak. fáradtak, elcsigázottak, és mindenképp azon lesz. hogy szeptemberig ne is ülésezzenek többet. Nos, az országnyi szurkolótábor mindössze annyit tehetett hozzá, hogy az elnöknek mélységesen igaza van. Egy országgyűlési ülésszakon éppen annyi mondanivaló van, amennyi ideig az ülés tart. Ezúttal négy napra kellett szétteríteni a mondanivalót, így hát folydogáltak az események, azok, akik, elhatározták, hogy most aztán szót kérnek, jelentkeztek, és el is mondták gondosan megfogalmazott leckéjüket, de már a közösen-gondol- kodás intellektuális izgalmát nem lehetett tetten érni. Azért persze volt az Országgyűlésnek olyan magányos harcosa is, aki ezúttal is vívta a maga partizánharcát. Török Sándor, jászapáti képviselő tanácselnökiként naponta csetlik-botlik az útjában levő jogszabályok között, aztán a parlament nyilvánosságát felhasználva eltakarít valamennyit a jogi buktatók közül az útból. Először szóvá tette azt: nem jól van az úgy, hogy az állampolgár azután a pénz után is fizessen személyi jövedelem- adót, amit közcélra adakozott, és amiből transzformátorház, út vagy emlékmű épül. Rábólintottak a képviselőtársak: tény lég nem jól van. így most már ez az „önként ajánlott tehó” nem terheli az adóalapot. Aztán szemet szúrt neki az a faramuci dolog is, hogy egy üzem vagy szövetkezet, amelyik ingyen műhelyt kapott, amikor szolgáltatást ígért — és talán folytatott is egy településen — árulja azt az épületet, amit a tanácstól juttattak neki e dicséretes célra. Hohó, ha nem- sarkalljátok a cipőt, nem javítjátok a rádiót, adjátok vissza a szolgáltatóházat a tanácsnak! És megszavazták ezt is a képviselők. Legutóbb meg azzal keresett milliárdokat az ország tanácsainak, hogy keresztülverekedte: a tanácsi építésű utak ne legyenek áfa-kötelesek. No, ez már nem ment köny- nyen, de aztán döntött a népakarat: ha egy út kilométere 1 millió forintba kerül, plusz 250 ezer az általános forgalmi adó — ez az az összeg, amit visszakap a tanács, és más közérdekű célra fordíthat. Nagy érvágás ez a költségvetésnek, az már igaz — de legalább ilyen öröm a lakosságnak. Most Török Sándor a közbiztonság átszervezésén fáradozik. Amikor Jászapáti járási székhely volt, negyven rendőr is volt a faluban. Később, miikor rendőrőrssé olvadt a közbiztonsági centrum, még mindig volt 20 rendőr Apátiban. Most öten vannak az immár városi rangot nyert településen, a többiek Jászberényben tipródnak. A belügyminiszter is bátorította arra a képviselőt, hogy indítványozza e téren is a decentralizációt. ő mellette lesz. Az interpelláció elhangzott és ha a képviselők szimpatikusnak találták az elgondolást, úgy a jövőben szétrakják a mam- mutkapitányságokat. Horn Gyula külügyminisztert kérdezem arról, miként is történt az, hogy Alois Moch osztrák kollégájával átvágták a vasfüggöny jelképes dróthuzalát? „Hát semmi különös, adtak a kezünkbe egy hatalmas csípőfogót és katt, már pattant is a drót”. Persze, tudja, hogy nem a gesztus érdekel, hanem a következmény, amit ez a szimbolikus cselekmény kifejezett. Nevezetesen a határ miként válhat jelképessé? A válaszok megnyugtatóak: a jövőben az útlevél- és a vámvizsgálat egy helyen, egyszer történik majd. Prioritást biztosít a két ország három új határátkelő építésének; megállapodás már van, pénz még nincs. Az mindenesetre még odébb van, hogy útlevél és minden egyéb nélkül lehessen oda-vissza sétafikáim a határon. Azt is kérdezem, milyen plusz feladatot ró ránk, hogy ez az országhatár azért két világ- rendszert is elválaszt egymástól? Hiszen eddig is szívesen próbálkoztak éppen itt disszidálással a szomszédos országokból érkezett turisták. Horn Gyula szerint mi nem vállaltunk semmilyen kötelezettséget sem a Varsói Szerződésben, sem - azon kívül a hermetikus elzárkózásra. A vasfüggöny lebontása miatt diplomáciai tiltakozás nem volt, jóllehet nem örülnek neki azok, akik attól tartanak, hogy állampolgáraik itt kísérelik majd meg a tiltott határátkelést. Persze arról szó sincs, hogy teljesen megszűnne a határellenőrzés: végig az egész vasfüggöny helyén amolyan szúrópróbaszerűen ellenőrzés folyik — elsősorban nem is a magyar állampolgárok miatt. Az pedig már teljes mértékben a mi belügyünk, hogyan alakítjuk kapcsolatainkat az osztrákokkal — fejezte be rövid eszmefuttatását a külügyminiszter. Amikor ' Szűrös Mátyás Szolnokon járt, egy interjúban a tanácsi és képviselőválasztások előrehozatalát szorgalmazta. Most egy sajtótájékoztatón már mintha azt sugallták volna a szavai, h^>y nem is olyan sürgős az Ország-- házban a tisztújítás. Nincs itt valami ellentmondás? — kérdeztem tőle. A válasz a válaszadóhoz méltóan diplomatikus volt: „Én Szolnokon is azt mondtam, hogy a választások időpontja függ az ország állapotától, a pártok állapotától és a parlament állapotától. A politikai egyeztetések most folynak, még ’nem dőlt el semmi, így az én végleges válaszom is attól függ, miként alakul a fent említett három tényező.” Óvatos megközelítés, az már biztos. Miként az is, hogy Szűrös Mátyás személye úgy kellett ennek a parlamentnek, akár egy falat kenyér. Mert abban is mennyire igaza van: a képviselőkre bizony ráfér egy kiadós pihenés. Én pedig sokak nevében mondom: az országra pedig egy új választás! P. B. kát. törő Pádár Lajos és Schultz Ferenc válláról lekerült a puska. Vadászként vadnevelőkké váltak egy időre. Az Alföldi Kőolaj Vadásztársaság csugari telepén ugyanis már évek óta eredményesen foglalkoznak a fácánok, vadkacsák nevelésével, Képünkön: Schultz Ferenc a fácánkifutóban. Hívó.jelére köré sereglenek a szelíd „vadak”. Fotó; Mészáros.
