Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-31 / 177. szám
j^ÉPlAP 1989. JÚLIUS 31. Drága szép csipkék — Nem is olyan drágák, és a szerencsés véletlennek köszönhető, hogy most itt, Abádszalókon Pusztainé Kontra Julianna vertcsipke- kiállításában gyönyörködhetünk — mondta dr. Füvessy Anikó, a tiszafüredi Kiss Pál Múzeum igazgatója július 20-i megnyitójában. Majd így folytatta: — A 19; (Században már ismert volt hazánkban a vert csipke, de a századfordulóra kiszorították az olcsóbb gyári termékek. Készítésének felélesztésére a második világháború után a Nagykunság környéki településeken tanfolyamokat. szerveztek. Ilyet végzett Pusztainé is, aki mamár népi iparművész. Nem csak készíti, tervezi is a csipkéket. 1955- ben lett a Háziipari Szövetkezet abádszalóki telepének vezetője. Nemzetközi vásárokon is többször bemutatkozott ... A kedves iparművész, Ju- lika néni magyaráz csodálóinak. Kezében nyolc, ha szükséges, húsz verőfa (orsó) boszorkányos gyorsasággal pereg-forog, csak pillanatokra áll meg, míg újabb gombostűt tűz be a mintába. Előtte a csipkeverő állvány, rajta hengeren párna, rá- erősítve a kartonra kiszur- kált rajzminta. Ennek nyomán gombostűkre tekeri, fonja a csipke sűrűbb vagy ritkább mintázatát. Közben elmond egyet s mást a csipkéről. Nem bomlik ki, tartós, — neki még az anyósától is van csipkéje. És ha elszennyeződik? — Nem kell mosni, vasalni. Ki kell ütö- getni belőle a port és steril benzinben néhányszor megmártani, Megtartja fényét, színét. A bemutatóterem talán sohasem volt ilyen szépen ..felöltöztetve” — csupa csipke. Járnak körbe az asszonyok. Szeretnének minden darabot megsimogatni, dehát — csak a szemnek.... Azaz mégsem: a szeptember 24-ig tartó kiállításon vásárolni’ is lehet — számolt be élményeiről a tiszafüredi Nagy János Mikor fejezik be a csatornaépitést? szelni a gyepmestert némi túlórázásra? \S még egy megjegyzés. Habár erre vannak szaklapok, írtunk a kulturált állattartásról, csakhát meglehet, akik jószágaikat kicsapják a nagyvilágba, legyen velük, ami lesz — semmilyen újságot nem olvasnak. Egyébként a témában állásfoglalást dr. Kádár Györgytől, a Szolnok Megyei KÖJÁL igazgatóhelyettes főorvosától kértünk és kaptunk: tme: „Nem vitatható a levélíró emberséget és emberséges állattartást igényelő gondolatsora, az ez ügyben fokozott propagandát felvető álláspontja sem, és különösen nem a vakok és idős emberek támogatásának, segítésének propagálása. A : kóbor kutyák és a vakok, idő.sek párhuzamba állítása részéről azonban hamis és legalábbis embertelen. Nem bizonyos, hogy tudja Horváth Éva Judit, hogy Európa-szerte és nálunk is másfél-két évtizede veszettség-járvány dühöng a vadon élő állatok között, amely bármikor átterjedhet a nem oltott háziállatokra is, és különösen veszély eztetettek a nem oltott, kóbor kutyák. Kóbor kutyák marása mindig veszettségfertőzésre gyanús, oltottsá- guk ellenőrizhetetlensége mindig a megmart ember védőoltását teszi szükségessé, mert anélkül az esetleges veszettség-fertőzés gyógyíthatatlan, halálos. Ugyanakkor a védőoltásnak van ritkán — minden öt-tízezredik védőoltási esetben — bekövetkező szövődmény-veszélye is, ami miatt a fölösleges veszettség elleni védőoltás elkerülésére is törekedni kell. A kóbor kutyák jelenléte viszont — a marási sérülések szintén nem kellemes tényén dúl — a veszettségi halálozás és a fölösleges védőoltás veszélyeit egyaránt növeli. Kóbbor kutyák pedig vannak mindaddig, amíg a joggal igényelt propaganda Horváth Éva Judit által (és általunk) hőn óhajtott majdani sikere révén valamikor, a távoli jövőben már nem lesz e hazában gazdátlan eb. Horváth Éva Judit bizonyára lelkes állatvédő, önmagát fogalmazásával a „másként gondolkodók” közé tsorolja, és minden bizonnyal rendelkezik a másoktól általa jgényelt tisztességgel. Ezen az alapon beláthatja: a kóbor kutyák ember-egészségügyi okokból sem valók az emberi környezetbe — a, propaganda jövőbeni sikeréig sem. Lelkes állatvédő álláspontját tisztelve, mi magunk elsősorban lelkes embervédő állásponton vagyunk!” Fát, bokrot, zöldet! Az év telején örömmel tapasztaltuk, hogy a város belterületén a hiányzó, kiszáradt fák helyébe csemetéket telepítettek, sőt új területekre is ültettek. Sajnos, az idő teltével sok bizonyult közülük életképtelennek. Jelenleg is ugyanabban az állapotban ,árválkodnak, ahogyan elültették őket. Nem tudom. az illetékeseknek szándékukban van-e ezeket kicserélni. Ha igen, talán még most, 'lombhullás előtt kellene az életképteleneket eltávolítani. Különösen fontos lenne, hogy a nagyon szennyezett, poros belvárosban legalább az élet alapvető feltételéhez, a levegőhöz hozzásegítő zöld növényzetet gyarapítsák. (A levelet & szolnoki i Cs. K. olvasónk küldte.) Kerekedik a „kép” Ezt kérdéztük június 12-i lapunkban is Szabó István közös képviselő felvetése alapján. Tavaly szeptember elején csatornaépítés miatt lezárták a szolnoki Keskeny János utat. A december 31-i (első) határidőig a helyreállítás nem történt meg. A Keskeny János út 23-as sz. ház előtt a csatornalefolyóakna beomlott, öt-hat méter átmérőjű, négy méter mély gödör tátong az út közepén — írtuk akkor. S közöltük a KÉV—Metró építésvezetőjének tájékoztatását is, miszerint: május 31-e volt a csatornázás befejezésének, az út, helyreállításának eredeti határideje. Gázvezeték-építés miatt azonban csak augusztusban tudnak hozzáfogni a munkához. Igaz, hogy tyúklépésnyire van már csak az augusztus, de a helyzet az említett helyen az eltelt időben még kibírhatatlanabbá vált. A beomlott akna körül a szennyvíz most, már a szabadban hömpölyög, elviselhetetlen bűzt árasztva. A védőkorlátok, átjárók se védenek már igazán, mondhatni: veszélyes ott járni! Sürgősen tenni kellene valamit! — ehhez kérte segítségünket ismételten Szabó István. * * * Huri Ferencné is hasonló ügyben fogott tollat. „Kérem segítségüket az áldatlan bűzös szennyvízáramlat megszüntetéséhez a Rigó út és az Ecseki út, közötti senki földjével kapcsolatban. Többször fordultunk már pz illetékesekhez. Évről évre kiáramlik a szennyvíz ,csinálgatták, de sohasem tökéletesen. Nyár van, bűz, a békák kuruty- tyolásától hangos éjszakában az ablakokat nem lehet nyitva tartani...” Csodanövény-e a csicsóka? — ez volt a főcíme annak a két írásnak, amelynek első része június 30-án, a második július 8-án jelent meg dr. Kardos Józsefné Benke Irén tollából. Kováts Lajos- né szolnoki olvasónk sorait július 20-án közöltük, öazt állította: A csicsóka csoda- gyógyszer! — ezt a címet is adtuk levelének. Magunk se gondoltuk, hogy ez az újra felfedezett, igénytelen növény — amelyet régen a szegények krumplijának neveztek — ilyen nagy érdeklődést kelt. Sajnos, a két meglehetősen sok adatot, információt tartalmazó cikket nem közölhetjük újra. Azt ajánljuk az érdeklődőknek: ha módjukban van, keressék elő, például valamelyik könyvtárban, azt a két-három újságot, s böngésszék át. Az eddig megjelenteken túl újdonság, hogy egyik, ugyancsak szolnoki olvasónk jelentkezett: neki van a kertjében csicsóka. Megérdeklődi : ha máris ehető, visz Kováts Lajosnénak. Talán már találkoztak is. A már említett augusztus 19—20-i árubemutatón többet megtudhatunk a csodanövény- csodagyógyszerről, kaphatnak recepteket a felhasználására. Annyit előrebocsá- tunk, hogy akár mélyhűtőben is tárolható, el lehet tenni savanyúságnak. Sikerült megtudnunk, hogy az e növényből készült sűrítményt a kaposvári Zselic ABC (Honvéd utca) forgalmazza. Legközelebb e témában a kiállítás után „jelentkezünk”. n két lovas Embervédő állásponton... Évek óta figyelemmel kísérem „szakállas” témájukat, a Ikóbor ‘kutyák ügyét. Tudom, milyen veszélyeket jelentenek a falkába verődött kidobott állataik. iDe 'tisztelettel megkérdezem: vajon csak a kutyákat lehet ezért „felelősségre” vonni? Ugyan az Önök lapjában hányszor jelent meg (évekre visszamenőleg) olyan cikk vagy csak néhány eor, amely a kulturált ebtartásra, . netán az emberséges magatartásra figyelmeztetett volna, ha már egy kutyától, macskától kényszerítő okok (miatt meg kell válni? Tudomásom szerint van ennek egy tisztességesebb, emberibb módja is. Talán némi propagandával, melyet bőkezűen szórtak arra méltatlan emberekre és kétes témákra, mérsékelni lehetett volna ezt a sajnálatos jelenséget- Bárhonnan is közelítem meg ezt a témát, önkéntelenül párhuzamot vonok a segítő kéz nélkül bukdácsoló vakokkal, ’a semmibe vett idős emberekkel. Mintha egyre inkább kiveszőben lenne az emberség. Emberség, még <az állatokkal szemben ts.' A július 20-i, ezzel a témával kapcsolatos cikk utolsó „passzusát” pimasz hangvétele miatt visz- szautasítom. Szeretném, ha levelemet változtatás és kommentár nélkül leközölnék lapjukban. Ezt kívánná •az e témában „másképp gondolkodók”-kai szembeni tisztesség. '(A levelet Jászjá- kóhalmán adták postára, feladóként Horváth Éva budapesti lakos szerepel.) Változtatás nélkül igen. kommentár nélkül nehéz közölni sorait! Mi lehetett a pimasz hangvétel? Netán az, hogy eleinte rá kellene beAmúgy levegősen a Tisza- tó partján címmel július 24-én munkatársunk a ’89-es abádszalóki nyárról írt. Visz- szasírva á régebbi lovasnapokat, az azokhoz kapcsolódó, emberek százait’, ezreit megmozgató, vonzzó rendezvényeket. Most mindenütt „levegősen” lehetett járni, sorokban sehol se álltak ételért-italért, mint !évekkel ezelőtt. Megjelent egy fénykép is a riport mellett, rajta két ifjú lovas, akikről az olvasó nem tudhatta meg: kik ők. A névtelenségnek egyszerű technikai oka volt Á munImmár harmadik éve ad otthont a Mezőgép tószegi gyára a diákok táboroztatásának. Az idén ismét nyertünk pályázatunkkal, s 20 ezer forint támogatást kápkatársunknak felajánlott Polaroid színes fényképről az utolsó pillanatban — jószerével a 'nyomdában! — derült 'ki, hogy közölhető, így az aláírást már nem tudtuk megejteni. Egy abádszalók- ról lérkezett levélből azonban ez ' is világossá válik. Az egyik fiú ß staféta nyertese, Fehér Zsolt, Csoda nevű paripájával. Tavaly jő volt a területi bajnok. Tombola nyergében pedig Váraljai János látható. Köszönjük a kiegészítést. A teljesség kedvéért pedig: ß képen Szabó József ás Babochay György adja át a díjat. tunk a megyei tanács művelődési osztályától — írta Faragó Lászlóné és Mezoné Bajkai Magdolna táborveze- fő, megköszönve a segítséget Gondtalanul, boldogan IA tárgyalóteremből I Akkor is lopott, amikor szökésben volt Nehéz feladatra vállalkozna, aki egyértelmű választ próbálna adni arra, hogy a 26 esztendős Gulyás István keresi vagy kedig kerüli a társaságot. Aki azt a Gulyást ismeri, aki szívesen megy el az italboltba, . hogy ivócimboráival találkozzon, és együtt iszogassanak, az jópofa, vidám természetű, társaságba valónak tekinti a fiatalembert. Aki viszont arra a zárkózott, magának való Gulyásról tud, aki mesz- szire elkerül minden munkakollektívát, együttdolgozó társaságot, és a dülőutak vándoraként inkább csavarog heteken át, annak az embereket kerülő, magányos farkas jut az eszébe. Ilyen szélsőségek között ingázó fiatalember a jász- fényszarui Gulyás István aki, — ha éppen nem csavarog és szabadlábon van — Jászfényszaru, Homok tanya 404. szám alatt lakik. Nőt len, állandó munkahelye nincs, alkalmi munkát is ritkán vállal, szívesen veszi ha idős szülei eltartják a 26 esztendős „csemetéjüket”, aki lopásért és közveszélyes műn ka kér ülésért már volt büntetve. Gulyás István, az elmúlt év novemberében megszökött a munkahelyéről. Igaz, hogy „kilépett” bejegyzéssel nem távozhatott volna, hiszen akkoriban éppen a Martonvásári Büntetésvégrehajtási Intézetben dolgozott, szigorított javító-nevelő munkán. A szökés árán kapott szabadulás nem sok örömet hozott számára, hiszen apja nem fogadta be. A hajlék és ellátás nélkül maradt fiatalember ezekután azt tette, amihez legjobban értett, elindult * csavarogni. mindazoknak, akik a sikeres táborozást segítették. Majd negyven gyerek három hetet töltött el sok értelmes elfoglaltsággal a tószegi első—negyedik osztályosok közül. A szülőknek a három hét 530 íjorintba került. Két hétig indiántáborba jártak az alsótagozatosok. A vállalkozó kedvű anyukák sárga és piros ruhákat varrtak nekik, amelyeket gyöngygyei, csigával, kagylóval maguk díszítettek. A tollas fejdísz is saját kezük munkája. A táborban szerzett élmények bizonyára egy éle .en keresztül elkísérik őket. Megismerték az indiánok örök időktől ápolt szokásait. Megismerés tájakon, Jászfény- szaru és Túra környékén koptatta a dűlőutakat. Az éhség elől azonban így sem tudott elcsavarogni és, mert kész étel sehol sem várta, elhatározta, hogy lopással szerez magának ennivalót. Első beszerző útja egy jászfényszarui lakos hétvégi házként használt tanyájához vezetett. A hátsó ablakon keresztül hatolt be az épületbe, ahol néhány doboz konzerv és két üveg tömény ital kötötte le a figyelmét. Ami elfogyasztható volt, azt elfogyasztotta, távozáskor pedig magával vitt két horgászbotot, amik 2400 forintot értek és amiktől ő 300 forintért szabadult meg a túrái kocsmában. A botok árát ott helyben elitta. Néhány nap múlva újoól beszerzésre indult Jászfényszaru külterületén. A '„Kó- rés-dűlőben” hatolt be egy tanyai épületbe. Ott csak konzervet talált, italt nem, csalódására úgy keresett vigaszt, hogy elvitt egy használt katonai gyakorlónadrágot, néhány apró nippet és egy konyhakést. A szegényes választékért nem is kapott teljes vigaszt, ezért szeptember 17-én bánatosan tért vissza önként a Martonvásári BV Intézetbe. , A Jászberényi Városi Bíróság dr. Gondos Imre tanácsa hozott ítéletet Gulyás István ügyében. Lopás miatt 4 hónap börtönbüntetésre ítélte és 2 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. A bíróság ugyanakkor elrendelte a korábban kiszabott és próbaidőre felfüggesztett 8 hónap börtönbüntetésének a letöltését. Az ítélet jogerős. tudták, miért szólítják Anyámnak a Földet .Apámnak a Napot. A harmadik héten a Mezőgép és a tószegi Petőfi Tsz segítségével utazgattak a nebulók. Jártak Szarvason, Kecskeméten, Jászberényben, Budapesten. Csodás élményeket őriznek a fazekasmester műhelyéből, ahol agyagot kaptak, abból formáztak tárgyakat. Képet is kaptunk, nagyon szépet, színeset, amelyen a gyerekek indiánöltözékben láthatók, sátraikat, is hasonlóképpen díszítették. Sajnáljuk, hogy a sötét tónus miatt nem közölhető, nem tudjuk „visszaadni” a látványt Mondják: minden családban akad egy fekete bárány. Ebben is!... Szerkesztői üzenetek: V. A., Szolnok: Ha komolyan gondolja, hogy ezt a szép, felelősségteljes, egész embert kívánó, s nem is könnyű hivatást választja, kérjen információt az S.O.S. Gyermekfalu Magyarországi Egyesületétől. Címük: 1525 Budapest, Postafiók: 28. Bódi István, Szolnok; Leveleit köszönjük. A július 17-i Úszni nem lehet címmel közölt soraihoz fűzött, megjegyzésünk lehetséges, hogy félreértésre ad okot. Javaslatait az illetékesekhez továbbítjuk. Összeállította; Farkas Ferencné
