Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-29 / 176. szám
4 1989. JÚLIUS 29. S^Mpup Sot.(rmJ)podU itqtjixt • • Menjen Uzbegisztánba? Sokan csak a gyerek kedvéért vesznek meg valamilyen árút. Kevéske déligyümölcsöt például, korai zöldséget, vagy szezon eleji diny- nyét, s úgy guberálják le az árát, mintha a fogukat húznák. Nem azért, mert a fogukhoz verik a garast, hogy gyarapodjon a kevéske vagyon. Szó sincs fösvénységről, s nem is lehet, hiszen napjainkban az emberek többségénél minden fillérnek megvan a helye. Éppen ezért jobban megfontoljuk, hogy mit veszünk. Illetve néha csak fontolnánk. Anyagi javakban nem dúskáló ismerősöm kérte a napokban, hogy lékeljék meg a piacon vásárolt dinnyét. Utóvégre senki sem szeret feleslegesen pénzt kidobni, s az is elkerülendő, hogy lohadjon a gyerekek kedve. A dinnyeárús - mit sem törődve azzal, hogy a lékelés évszázados hagyomány országunkban - lekicsinylőén végigmérte a nénit, s olcsón szellemeskedve megyje- gyezte: menjen Uzbegisztánba, ott meglékelik a dinnyét. A néni szégyenlősen elsőm fordáit - pedig nem neki kellett volna eltűnni a piacról, hanem az ilyen zöldséges királynak kellene onnan elkotródnia. Amikor ezt az esetet meghallottam, hirtelen haragomban elhatároztam, hogy kimegyek a piacra és jól megmondom a magamét ennek a dinnyefejnek. El is indultam. Útközben rég nem látott katonacimborám szegődött mellém. A Jólét ABC előtti buszmegállóban többen várakoztak. Egyikük a szeméttároló mellett nyomta el a csikket, a másik olyan teljesítményt ért el a napraforgómag fogyasztásában, hogy akár külön utcaseprő szegődhetett volna melléje. A buszt előzőén egy Trabant pöfékelt. Benne két jól megtermett közterület felügyelő. Gyorsan tovább robogtak. Bizonyára fontos dolguk volt valahol. A gépipari szakközépiskolával szemközti, vandál módon tönkretett, ám még kivert ablakaival is tetszetős épületre nézve megyjegyez- te a cimborám: meg kellett volna gondolni, hogy ilyen szép épületbe kit költöztetnek be. Bizonyára sok otthonra vágyó család megbecsülte volna, nem jutott volna ebek harmincad- jára. Indulatát látva nem hergelem, pedig könnyű volna, hiszen tudom, hogy a hajdani lakók között vannak olyanok, akik nem csak egy lakás tönkretétlével dicsekedhetnek. Úgy vannak vele: a romokat majd csak helyrehozza valaki. A cimborám beszédes kedvében van, szívesen társalgók vele én is. Rég nem járt Szolnokon, kéri; nézzünk szét a belvárosban. Befordulunk az F. Bede utcába. Irány a Tisza-part. Egy kicsit szégyenkezve konstatálom, hogy milyen koszos, elhanyagolt ez a város legszebb részére vivő utcácska. Az óvoda játszókertje körül virág helyett derékig ér a gaz. Úgy látszik, itt is más munkájára vár valaki. A komám csak meresztgeti a szemét, nem szól semmit a "látványhoz". Nem tudom mit gondol. Nekem az jut eszembe, hogy a múlt héten Ausztriában azt láttam, hogy még a faluneveket feltüntető táblák is mindenhol virággal övezettek, s a buszmegállóknál - még a közterületeken is - virágágyak díszlenek. Meg az is eszembe jut, hogy korai indulásom miatt reggelizni nem tudtam az egyik penzióban, s a tulajdonos - kérés nélkül! - visszaadta a "kötelező" reggeli árát Nem akart tehát mindenáron gazdagodni, mint az én dinnyésem. Apropó! A dinnyés! Már majdnem elfeledkeztem róla. Cimborámtól elköszönve indulok a piacra. Indulatom enyhült, de azért még fortyog - bár egyre inkább úgy, mint a parázson lévő töltöttkáposzta. Inkább csitítóan, megnyugvásra hangolva, mintsem ijesztően. Különben is szalmaláng-tipus vagyok. Ráadásul belém bújt a kisördög, s egyre csak kérdi: miért éppen azt a dinnyefejet akarod "eligazítani"? Egyedül ő lóg ki a sorból? Csak ő hárítja kötelességét másra? Egyedül ő borzolja mások lelkivilágát? Láthatod, hogy nem így van, csak menj végig az utcán és nyisd ki a szemed. Nem akarom odaadni a lelkem az örödgnek, de mégis kénytelen vagyok igazat adni neki. Csak úgy, futólag szemlélve is észre kell vennem, hogy bizony jónéhányan nem úgy dolgoznak, ahogy kell, hogy hány ember nem a megérdemelt helyén van! Nekik kellene mondani, hogy "menjenek Üzbegisztánba". Csak attól tartok, hogy ott nem fogadnák be őket. Úgy hírlik ugyanis, hogy az üzbégek nem csak a dinnye lékelésében, hanem emberismeretben is jeleskednek. A Fejér Megyei Gabonafor- galmi és Malomipari Vállalatnál a múlt év szeptemberében kezdték el és most júniusra fejezték be a Váralja sori telepükön a búzamalom felújítását. A munkáüa- tok mintegy 87 miliő forintba kerültek. Az őrlési technológiába korszerű leválasztó ciklonokat építettek be és a vezérlést számítógépes rendszerrel működtetik. ' Felső képünkön a kukoricamalom, ahol a sörgyári darát készítik az alsón az új malom látható. "A fejlesztést egyfajta erőpróbának teintem" H a az embernek gyermeke szü- letik, édes gyermeke, akkor nem elég csak meglátni a szépségét és okosságát, de örök szülői ambíció lesz az, hogy segítsen a gyerek képességei szerinti érvényesülésében. Tagadhatná-e bárki is, hogy a zeneszerzőnek, a festőnek, az írónak, sőt még az újságírónak is valahol ugyanúgy édesgyermeke mindaz, amit létrehozott? És ki vitámé, hogy főleg Magyarországon, a csúcstechnológiát reprezentáló berendezés konstruktőre is akkor elégedett, ha az elképzeléseit nem nyeli el a tervtár, hanem abból termék lesz, eladható, hasznot hozó termék. Karcagon, a Szerszámgépipari MŰvek gépgyárában egy olyan mérnökkel találkoztam, aki szülő-' atyja egy világszínvonalú berendezésnek. A számítógépvezérelt, lézeres vágóegységgel is felszerelt lemezmegmunkáló gép eddigi pályafutásáról lapunkban szóltunk már. Ám a műszaki sikert és az azt követő tőkés piaci értékesítést egy komoly hullámvölgy követte. Ennek okairól, valamint arról is beszélgettem a tervezővel, hogy mi változott, mi eredményezte azt, hogy ma már "sínen van" az LMC- 250-es típusú gép ügye. * * *- A legutóbbi információm az - kezdem - hogy a gép tavaly októberben egy bécsi kiállításon vett részt. Akkor ettől sokat reméltek.- Kétségtelenül hasznos egy nemzetközi kiállítás, sőt az említett expo az osztrák piacot két évre meghatározza. Az ilyen vásárok a kontinuitást is szolgálják, de hasznosak a konkurencia "idegesítése" szempontjából is - mondja dr. Dorka Imre, aki a karcagi gyár fejlesztési főnöke.- Dyan pszichikai fegyverre is szükség volt?- Igen, de a sokkoló hatást csakis a műszaki paraméterekkel és a kapcsolódó kedvező árral lehet elérni. Meg csak így tisztességes a verseny. És hadd tegyem rögtön hozzá: nálunk a magyar ipar színvonalához képest az átlagosnál jobb konstruktőri gárda van. Én hiszek abban, hogy a tudásunk hosszútávra elegendő a talponma- radáshoz.- A gép értékesítése tavaly mégis megtorpant, ön szerint mi okozta ezt?- A tények tényleg ezt igazolják. Ám látni kell, hogy a magyar- országi beruházási helyzet ugyanúgy nem játszott a kezünkre, mint a saját marketing tevékenységünk.- Azaz?- Azaz ma egy magyar vállalat nem feltétlenül tud stratégiákban gondolkodni. Az állóeszközbeszerzési döntés sokszor "csak" a vásárlás pénzügyi nagyságrendjétől függ. Egy esztergapadot, ami pár millió forint, megvesznek, mert ha nem is hozza be az árát, az invesztíció "kigazdálkodható". Nincs tehát igazi kockázat, egyszersmind késztetés arra, hogy a berendezés értéket termeljen. Ezt értem én azon, hogy nem gondolkodunk stratégiákban. Az LMC- 250 pedig nem egy "taktikai" gép, hiszen teljes, lézeres változatában 30 milliós nagyságrendet jelent. Erra akkor van pénz, ha egy cég átgondolni képes a jövőjét. Vállalkozni, vállalkozni, vállalkozni- És mi volt a gond a piacszervezésükkel?- Egyrészt szervezeti, másrészt érdekeltségi tényezők is közrejátszottak. A Szerszámgépipari Művek 1989-ben már részvénytársaságként működik, tavaly még nem így volt. Ez azt jelenti, hogy az idén a hagyományos termékeink mellé értékesítésre betervezett lemezmegmunkálógépeknek is biztos piacra van szükségük, mivel az osztalékok kifizetéséhez nagyobb árbevétel, nagyobb nyereség szükséges. Ez egyszer egy kényszerpálya. Ebből fakad egy érdekeltségi feltételrendszer, aminek első hajtásai megszülettek. Például egy élelmiszeripari töltőgép fejlesztési végeztük el ilyen formában, aminek eredményeként 5 hónapot vett csak igénybe a munka. A felhalmozott, "konvertibilis tapasztalatainkkal", a nullából piacképes terméket állítottunk elő.- Úgy kell értenem, hogy a fejlesztési osztály eddig nem határidőkkel dolgozott?- De igen, csakhogy az eddigi határidőcsúszások nem jártak komoly következményekkel. Ha viszont a piac legalább annyira kényszerít, mint manapság, akkor ezen a gyakorlaton túl kell lépni, és a teljes innovációs folyamat valamennyi fázisában tartani kell a tempót, amihez meg vállalkozási formákat kell teremteni. Ehhez persze országosan megoldandó a menedzser és a munkavállaló elkülönítése. Egy menedzser típusú irányítás mellett ugyanis a termék piaci sorsa determinál mindent, erre a logikára fűzhető fel munkafegyelem, jövedelem, anyagellátás, szervezés stb. A mai gyakorlatban, sajnos csak a termelési főfolyamatokban gondolkodik ál tálában, mindenki, pedig ez a "farok" nem csóválhatja azt a "kutyát", amit jó pénzért eladható gyártmánynak szoktak nevezni.- Ez számomra úgy hangzik, mintha az említett töltőgép példa egyelőre szabályerősítő kivétel lenne.- Kétségtelen, hogy az általam elképzelhető optimumot még messze nem értük el. De meggyőződésem, hogy eredményt csak a vállalkozási formák kiteljesítésével lehet elérni. Ez a gyárkapun belüli és kívüli dolgainkat egyaránt meghatározza. Kemény áruért kemény árut- Térjünk vissza a gép értékesítésére. Hol tartanak most?- Magyarországon a beruházásvisszafogás miatt fizetőképes kereslet nem nagyon van, bár óriási az érdeklődés. A szocialista külpiacon ártárgyalásokat folytatunk. Ez azért fontos, mert él még a bukaresti árelv, ami azt jelenti, hogy nem tudnánk a világpiacon már értékesített termékünket például annyiért eladni, mint amennyit a dánok fizettek tavaly februárban a prototípusért. A tárgyalásaink másik területete, az árucsere keretein belüli ellentételezés. Itt a létező kontingens-szabályok szerint, vagy azon kívül lehet mozgásterünk. Egy biztos: mi ugyanolyan "keményáru"-t akarunk cserébe, mint amilyen az LMC. Ilyen lehetőségünk már van az NDK-beli Textima, vagy a mostani tárgyaló- partnerünkkel, a csehszlovák Phoenix A.S. céggekkel. Ami ma már biztosnak látszik, hogy 3 éves időtartamra 10 berendezésre van igény román részről, az idén és jövőre összesen 5 hazai eladásunk lesz. De partnereink a szovjetek, a lenygelek is.- És a tőkés értékesítés?- Július végéig kiderül, hogy a nyugat-európai piacon jelenlévő három cég közül, sikerül-e nekünk eladni berendezést a Steyer Daimler Push cégnek. Ottjártamkor éppen a csehszlovák tárgyalópartner adott nyomatékor Dr. Dorka Imre szavainak, akit addig, amíg mi beszélgettünk, éppen körbevittek a gyárban.- Mondana valamit erről a mostani vendégükről?- Nagyon fontos állomása lehet a gyárunk életének, ha a most folyó megbeszélések eredménnyel zárulnak. A már említett Phoenix A.S. csehszlovák vállalat az USA- beli FLOW-SYSTEMS által gyártott nagynyomású aggregátorok kelet-európai forgalmazója. Erről csak annyit képzeljen el, hogy egy kéttized milliméter átmérőjű csövön, háromszoros hangsebeséggel kiáramló vízsugár előállításához használt berendezés. A vízsugár betontömböket képes szeletelni, de használható a bőriparban, a textili- patban, haldarabolásra és még sorolhatnám. A vágófejének pozicionálásához szükséges X-Y szánszerkezetet mi szállítanánk. A csehek augusztus végéig nyélbe akarják ütni az üzletet. 3 év alatt 60-100 darab ilyen szánmozgató rendszerre lenne igényük. Itt is feltételünk, hogy keményárut kapjunk cserébe, olyat amire az országnak szüksége van, például útépítőgépet. Másrészt az is kikötésünk lenne, hogy a FLOW-SYSTEMS magyarországi képviseleti jogát adják át nekünk. Mindezen a csehek dolgoznak, és úgy néz ki, létrejöhet a megállapodás. "A puszta érdeklődés már idegesít"- Jár-e mindez újabb fejlesztési munkával?-Igen, a jelenlegi szánrendszerünket igény szerint tovább kell fejleszteni, ha úgy tetszik adaptálni kell. Szeptemberben éppen Bmoban lesz egy kiállítás, ahol rátelepítenék a nagynyomású vizes egységet a mi mechanikánkra. Ez egy kemény határidő, de tartani kell, mert a piacon sok minden ettől függ.- Mondja, hogyan élte meg a korábbi fejlesztéseik átmeneti piaci problémáit, és mit gondol a jövőről ugyanilyen szempontból?- Tudja, én az egész munkát, az egész fejlesztést egy fajta erőpróbának tekintettem. A kérdés az volt: létre lehet-e hozni a nullából egy magas színvonalú berendezést. Az elkészült két prototípust jól vizsgázott, tehát haitt megáll a dolog, már úgy éreztem volna, célbaértem. A kereskedelmi siker annyira nem izgatott. Hiszen az érdeklődés óriási azóta is. De ez ma már inkább idegesít. Ugyanis én a mélyponton is úgy gondoltam, hogy egy ilyen progresszív szerszámgépnek kell, hogy legyen piaca is. Mert egyébként a csúcstechnológia alattiaknak sem lehet. Ennek a gépnek helye van például az offenzív üzlet- politikát folytató nagy cégeknél. Hiszen a lézeres vágás maga egy technológiai mérföldkő.- Fontos tehát, hogy megvegyék a gépet.- Olyannyira, hogy az újabb és újabb tökéletesítésen gondolkozunk. Szeretnénk az élőmunkaigényt tovább csökkenteni, egy "felügyeletszegény" berendezést, egy lemezmegmunkáló cellát létrehozni, ami méginkább és azáltal "emberbarát", hogy tökéletesebben és mégis kevesebb vesződség- gel végzi ugyanazt, mint "korszerűtlenebb" elődei. Szilas Péter
