Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-18 / 166. szám
j^ÍÉPlAP 1989. JÚLIUS 18. Nyilvános vitafórum Kunszentmártonban (Folytatás az 1. oldalról) val találkozik az ember, mégis ez a két esemény' biztató a jövőre nézve, mert úgy néz ki, hogy el tudjuk érni azt, hogy ki-ki úgy tudja eltemetni saját halottját, hogy közben ne gyalázzon másokat. Ez elvezethet egy európai szintű kultúrához és gondolkodáshoz. Kádár János temetésén az országnak egy olyan része iszólalt meg, amely a korábbi hónapokban kevésbé hangosan fejezte ki politikai állásfoglalását és a kegyeleten a tisztességen a főhajtáson túl politikai értékeket is látni, ami segítheti az MSZMP-t abban, hogy az elkövetkező időszak küzdelmeinek nagyobb önbizalommal vágjon neki. Mert abban a vélemény nyilvánításban az is benne volt, hogy az emberek nagy többsége nemcsak Kádár János személyéhez kötődőt, hanem közelinek érzi magához azt az eszmerendszert is, amit ő képviselt. Mindez segít bennünket abban, hogy ne kelljen szégyenkezni amiatt, hogy párttagok vagyunk — mondta az előadó. Ezután dr. Vastagh Pál arról beszélt, hogy a társadalom helyzetének jelenlegi alakulásában az MSZMP állapota és jövője nemzeti kérdés, elsősorban azért, mert az MSZMP helyzete fogja eldönteni, hogy az ország mennyire kerül közel az anarchia állapotához, menynyire válik kormányozhatat- lanná a nemzet. Nem arról van szó, hogy az MSZMP nem akarja megosztani a hatalmat, hanem arról, hogy jelenleg a magyar társadalomban rajta kívül még nem rajzolódtak ki azok a kor- mányzóképes erők, amelyek ebben az átmeneti szakaszban — amelyben most a magyar társadalom van — át tudná vezetni a népet és a nemzetet. Való igaz, az MSZMP ma" megosztott és az átalakulásnak fájdalmas és keserves szakaszában van. A párt megosztottsága nem a különböző platformok alapján alakult ki — kezdte egy kérdéscsokorra adott válaszát a fórum vendége. Ennek mélyebb okai vannak. Elsősorban a politikai aktivitás kérdését kell megvizsgálni. Mert nem elég belül hordozni valamit ami az MSZMP-hez köti az embert, annak meg is kell nyilvánulnia a hétköznapokban. Lehet, hogy a választások előtt arra is szükség lesz, hogy a párt tagja becsöngessen a szomszédjához és azt mondja, támogássák az MSZMP jelöltjét. Ezt sokan nem vállalják, mert nem is kérték tőlük soha. A megosztottság másik fontos tényezője a múlt viszonyához való erőteljes differenciálódás. Nem generációs problémáról, hanem arról van szó, hogy szembe kell nézni azzal; mindaz amit az elmúlt évtizedek során szocializmusnak mondtunk nem felelt meg ennek a követelményrendszernek. Ez egy rossz modell ' volt, amelyet nem lehet tovább toldozgat- ni foldozgatni, hanem egy alapvetően új társadalmi, gazdasági modellt kell kidolgozni. Ez nem jelenti azt, hogy le kellene mondani olyan alapvető értékekről, amelyek a szocialista társadalmat jellemzik. A harmadik megosztó tényező a párton belül politikai elméleti jellegű, ami kisebb hatású. Ezek ' azok, amelyek a különböző platformokban, irányzatokban sokféleképpen jelennek meg. A vezetés egységességével az MSZMp elnökségével kapcsolatban a kérdésekre válaszolva dr. Vastagh Pál elmondta, hogy véleménye szerint jó politikai kompromisszum született. S ha ez kitart a kongresszusig, akkor eredményesen ^szolgálja a párt ügyét. Egy újább kérdésre válaszolva, amely a párttagság csökkenésére vonatkozott, az előadó elmondta, hogy ezt a folyamatot természetes jelenségnek tartja amiatt, hogy az MSZMP-be korábban sokan beléptek olyanok akik (tulajdonképpen keresték a politizálás lehetőségét, úgymond érzékenyek voltak a kollektíva ügyei iránt, de legbelüi nem ebben a nézetrendszerben gondolkodtak. Abban semmi kivetni való sincs, ha ezek az emberek mondjuk a szociáldemokrata pártba, vagy MDF-be lépnek át. Miután eddig mindig az MSZMP fogta össze a társadalom politikailag aktívabb rétegét, szinte szükségszerű, hogy amikor több lehetőség között lehet választani, ngm biztos, hogy az MSZMP-ben maradnak vagy ebbe a párt^ ba lépnek be. Ez persze nerf# vonatkozik azokra, akik csupán karrierből, pozícióféltésből voltak eddig a párt tagjai, s most pedig hátat fordítanak neki. Arra a kérdésre pedig, diogy milyen az MSZMP tekintélye a fiatalok között, dr. Vastagh Pál megjegyezte, hogy rossz. Jelenleg 7,8 százalék a 30 év alattiak aránya a párton belül. Az ifjúsági szervezetek szétesése tovább rontja ezt a kapcsolatot. Elsősorban az a társadalomkritika tartja távol az MSZMP-től a fiatalok nagy részét. Ami pedig a párt vezetésében fellelhető korrupciót, összefonódást illeti — erre ás vonatkoztak kérdések bőven. Az előadó megjegyezte, hogy a hitelüket vesztett emberek fokozatosan kiszorultnak a vezetésből. A nyilvánosság ebben a kérdésiben is fontos, s a párton belül kell megteremteni azokat a garanciákat, amelyek a jövőben megakadályozhatják a hasonló esetek elburjánzását. A kongresszussal kapcsolatban dr. Vastagh Pál annak a véleményének adott hangot, hogy reméli az nem az ősszel kezdődik, hanem már ezekben a napokban a küldöttek megválasztásával. Fontos, hogy a küldöttek széles demokratizmus alapján jussanak el a kongresszusra. Ha ott sikerül elfogadni a tiszta és őszinte programot, utána el kell kezdeni egy nagy tagtoborzási kampányt, amikor már világossá válik, hogy mit akarunk. Ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a választásokban sikerrel szerepeljen az MSZMP — mondta végezetül dr. Vastagh Pál. II feladatok egész embert kivannak A fórum végén rövid beszélgetésre kértük dr. Vastagh Pált, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagját, az MSZMP Csongrád Megyei Bizottságának első titkárát. — Véleménye szerint a vidéki reformkorok beleszólhatnak-e döntően az országos politika alakításába? — Én úgy gondolom, hogy igen. S erre a továbbiakban is meg lesz az esélyünk, mert bízom benne, hogy küldöttként is több ilyen képviselő jut el a kongresszusra. Egyébként már bele is szóltak azzal, hogy az általuk összeállított platform tervezetekből sok olyan elem van, amely a Központi Bizottság dokumentumaiban is visszatükröződik. — ön is alföldi, s Szegeden tél. Sokat beszélnek manapság a tájegység infrastrukturális elmaradottságáról, alacsony jövedelemtermelő képességéről. A párt legfelsőbb fórumain szó esik-e erről? — Az igazság az, hogy a megváltozott gyakorlat szerint a párt munkájában ezek a kérdések kevésbé jelennek meg önálló napirendként. De más problémákkal összefüggésben gyakran előbukkannak. Ez a gond elsősorban kormányzati intézkedéseket követel meg. Persze a Központi Bizottság tavaszi ülésén az agrárpolitikai tézisek tárgyalásakor nemcsak a mezőgazdaság fejlesztésénél kérdését érintettük, hanem a vidék komplex problémáit is áttekintettük. — ön a pártfunkciók társadaimosításával kapcsolatban markáns véleményt képvisel. Hisz ellene van annak, hogy a’ párt vezető pozícióiban társadalmi munkások dolgozzanak.... — Ezzel kapcsolatban valóban sokan vitatkoznak velem. Nekem tapasztalatok és érvek vannak a birtokomban. Ügy tűnik, hogy a másik oldalon ezek mind hiányoznak és inkább ideák, meg elképzelések érvényesítéséről van szó, amelyek nincsenek kellően megalapozva. Nem a munka társadalmasítása, hanem az ellen vagyok, hogy ebben a politikai helyzetben amikor egy éles konkurencia harc van, a pártvezetők félkézből társadalmi munkában nem dolgozhatnak. Ez profi munkát igénylő feladat és egész embert kíván. n pártharcok szétforgácsolhatják a társadalom erőit (Folytatás az 1. oldalról) szembeszálllva rámutatott: a népfront a hatvanas évektől számos olyan politikai értéket felvállalt és képviselt, olyan társadalmi problémákat közvetített, amelyeket az •akkori kormányzat nem vett figyelembe. A népfrontmozgalom mérlegelésekor helytelen lenne elfeledkezni erről a tevékenységről. A kormányfő ugyanakkor azt is hozzátette; természetszerűleg a többpártrendszer keretei között másképpen kell működnie a népfrontnak, mint a korábbi monolit politikai rendszerben. A Hazafias Népfrontnak — mint önálló politikai tényezőnek — a társadalom azon széles rétegeit kell megnyernie, amely‘rétegek pártoktól függetlenül, nem egy politikai szervezethez elkötelezetten kívánnak aktív résztvevői lenni a közéletnék. Ezt aláhúzva a kormányfő fontosnak .vélte, hogy a HNF ösz- szefogja, integrálja a politikai párttá alakulni nem akaró egyesületeket, szerveződéseket. A miniszterelnök nagy figyelemmel kísért, csaknem másfél órás felszólalását követően az ügyvezető elnök- bég tagjai Ismertették a Hazafias Népfronttal kapcsolatos elképzeléseiket, illetve kifejtették nézeteiket a gazdasági, politikai élet egy-egy részterületéről. Ceausescu rakétákat vásárol Horn Gyula interjúja a La Repubblicában Bush Hollandiában Kemény munkahét után valamelyest lazább nap a hétfői George Bush amerikai elnök számára: Hollandiában kezdett ugyanis egynapos hivatalos látogatást. Hollandia néhány nappal lemaradt Magyarország mögött; legalábbis annyiban, hogy még oft sem járt hivatalban lévő amerikai elnök soha ezelőtt. , Az elnököt és feleségét Beatrix holland ’ királynő, Claus herceg és Ruud Lubbers holland miniszterelnök fogadta az amszterdami repülőtéren. ámokfutá ostroma a svéd királyi palota ellen Erőszakkal behatolt á svéd királyi család Stockholm melletti kastélyába és több értékes műtárgyat megrongált vasárnap egy 38 éves férfi. A rendőrség őrizetbe vette a vandált. A palotaőrség a rendőrök érkeztéig — valamilyen ok miatt, ami_kideríthetetlen —, tétlenül szemlélte, amint a férfi ízzé-porrá töri a királyi család kínai vázáit. A Drottjngholm Palota személyzete — úgyszintén nem tudni, miért — azt is karba tett kézzel nézte, hogy az ámokfutó keresztülviharzik a XVII. században épült kastélyon, szétdúlja XVI. Károly Gusztáv király és Szilvia királyné intim helyiségeit, miközben egy mívesen faragott ajtót is tönkretesz. Románia részéről még nincs konkrét katonai fenyegetés Magyarországgal szemben, de ennek lehetőségét nem szabad lebecsülni — jelentette ki Horn Gyula külügyminiszter a La Repubbli- ca című olasz napilap budapesti különtudósítójának adott interjújában. Andrea Tarquini, aki Kádár János temetésére érkezett Budapestre, a magyar— román viszonyról, a szocialista országok közötti vitás kérdésekről kérdezte a magyar külügyminisztert. Az interjú — „Ceausescu rakétákat vásárol, hogy célba vegye Magyarországot” címmel — a lap vasárnapi számában jelent meg. A cikk bevezetőjében a tudósító azt írja, hogy „nem a NATO, nem az Egyesült ÁlÉles megvilágításba kerülték a pakisztáni nukleáris programmal kapcsolatos indiai—pakisztáni nézetkülönbségek Radzsiv Gandhi és Benazir Bhutto hétfőn Iszlámábádban tartott közös sajtóértekezletén, amelyen az indiai miniszterelnök egynapos látogatásának eredményeit értékelték. — Iszlámábád nukleáris fejlesztési programja a legsúlyosabb probléma a két ország kapcsolataiban — lamok, hanem egy sztálinista diktátor, a peresztrojka ellenségeinek vezére fenyegeti az új Magyarországot”. Andrea Tarquini szerint Ceausescu „Condor" típusú középhatótávolságú rakétákat rendelt Argentínától a román hadsereg számára. A magyar külügyminiszter szerint nem lehetséges egy fegyveres konfliktus Magyarország és Románia között, de a román döntések mindenképpen politikai feszültségeket okoznak. — Magyarország nem tett válaszlépéseket, mert a rakéták még nem érkeztek meg Romániába — hangsúlyozta Horn Gyula . Hozzátette azonban: „Ha a rakéták telepítésre kerülnek, akkor le kell vonni a nemzetbiztonság szempontjából szükséges következtetéseket”. hangoztatta Radzsiv Gandhi. Hozzáfűzte, hogy míg Indiában a nukleáris kutatás és fejlesztés nyilvános és polgári ellenőrzés alatt, áll, addig szerinte Pakisztánban a hadsereg gyakorol kizárólagos felügyeletet a programok felett. A polgári kormányzatnak nincs érdemi beleszólása, a törvényhozást pedig meg sem kérdezik. Állításának ez utóbbi részét Benazir Bhutto nyomban cáfolta, Nukleáris fejlesztési program Nézetkülönbségek Egyiptom és Pakisztán között Bolgár—magyar külügyminiszteri tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) tatást adott a magyar vezetés terveiről. Petar Mdadenov külügyminiszter este díszvacsorát adott Horn Gyula tiszteletére. A magyar külügyminiszter kedden Várnába utazik, ahol találkozik "^Todor Zsivkovval, a BKP KB főtitkárával, az államtanács elnökével. A „hetes” csúcs és a „nyolcadik” A hét legfejlettebb tőkésország múltheti párizsi csúcsértekezletének résztvevői két csoportra osztották a kelet-európai országokat: a „jókra” — akik a szabadságra és a demokráciára teszik tétjeiket — és a „rosszaikra” — akik még mindig nem hallgatnak az idő szavára, és elnyomó intézkedéseket hoznak. Főként ezt idézték a hetek záróközleményéből a brüsz- szeli lapok. A „jóknak” — ez esetben Lengyelországnak és Magyarországnak — nyújtandó segítség megszervezésével megbízott Közös Piac székhelyén megjelenő újságok kommentátorai úgy viliik, hogy a „jóság” valószínűleg több milliárd dollárt fog érni ezeknek az országoknak. A lapok máris tudni vélik, hogy Lengyelországnak a sürgős élelmiszersegélyen kívül adósságátütemezés is jut, ami évi 4—5 milliárd dolláros megtakarítást jelenthet, éppen annyit, amennyi 39 milliárd dollárnyi adósságának évi kamata. Helyet kaphat az amerikai pénzügyminiszterről tavasszal elnevezett Brady- tervben is. Ez a terv az adós országok terheinek csökkentésére hivatott: a hitelezők piaci áron — vagyis névértéknél olcsóbban — részvényekre, kötvényekre váltják kintlevőségeik egy részét. Egyelőre semmi sem hírlik arról, hogy Magyarország milyen konkrét segítséget kap. Bush elnök budapesti látogatásának eredményei alapján azonban Brüsszeliben arra számítanak, hogy ez a segítség elsősorban a „segíts magadon, a Nyugat i§ megsegít” elve alapján elsősorban a befektetések támogatásában nyilvánul majd meg. A brüsszeli Le Soir megnyugvással állapította meg, hogy a hetek csúcsértekezletéhez intézett Gorbacsov- Jevél úgyszólván „menetlevelet” állított ki a nyugad terveknek. „A mi peresztrojkánk elválaszthatatlan a világgazdaságban való teljes értékű részvételre irányuló politikától” — idézte a lap a szovjet államfő szavait. Érezhető meglepetést keltett, hogy a segítség megszervezésével és összehan- golásávál a hetek végülis egy „nyolcadikat” bíztak meg: az Európai Közösségek Bizottságát. Amerikai kormányforrásokra hivatkozó brüsszeli kommentátorok vasárnap még úgy vélték, hogy Párizsban a „Bush-döktrína” érvényesült. Ennek lényege az lenne, hogy a segítséget politikailag Washington vezényli, az anya&i terheket pedig nagylelkűen megosztja másokkal. Elejét akarja venni annak, hogy a nyugat-európai országok „egymás iláibára taposva”, és egymást túllicitálva „rohanjanak” segíteni. Hétfőre azonban megváltozott ez a megítélés: a kommentátorok a Közös Piac győzelméről, a kelet-európai torszá- gökikai való bánásmódban szerzett nagy tapasztalatainak nemzetközi elismeréséről írták. Egy bizonyos: a brüsz- szeli bizottságnak nagy tapasztalatai vannak abban is, hogyan kell megfontoltan előrehaladni. A segítség koordinálásával való megbízatása egyszersmind azt is jelenti, hogy az első lelkesült kommentárokban említett néhány hét helyett tovább is eltarthat, amíg a párizsi 'tervekből kézzelfogható valóság lesz,
