Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-15 / 164. szám
10 1989. JULIUS 15 Nyugdíjasok fóruma Családsegítő központ Jászberényben Hlkik kérik és akik kínálják a segítséget Az ország valamennyi településéhez hasonlóan Jászberényiben is a szokásos népszámlálás szolgál pontos adatokat a város lakóinak számáról, a különböző rubrikákat kitöltő összetételekről. Arról, hogy mennyi a férfi és a nő, hányán töltötték be a 60. életévüket és mennyien élnek még azok közül, akik hetven, vagy annál több esztendejükkel „nehéz százasokkal” terhelik az állam háztartását. Csak megközelítőleg (vagy még úgy sem) pontosak azonban az adatok arról, hogy az idős emberek közül hányán élnek elhagyatottan a magánnyal és az emelkedő árakkal kilátástalanul viaskodva. Nincsenek megbízhatóan pontos adatok arról sem, hányán szorulnának szociális otthoni elhelyezésre, házi szociális gondozásra, házi betegellátásra, rendszeres, vagy időnkénti segélyre. Arról se, hogy a szétesett, vagy a szegénység megérkezése miatt széteső családokban hány idős ember (és fájdalom gyerek is) válik nyomasztó teherré. . Ezeknek a fontos adatoknak az összegyűjtéséiben, rögzítésében, majd hasznos nyilvántartásában a népszámlálókhoz hasonló felelősségteljes és fárasztó munkát vállalnak a családsegítő központok. Nehéz munkát, mert Jászberényiben például a családsegítő csoport létszáma évek óta nem nőtt, sőt a kétszintű államigazgatás bevezetésével egy személlyel csökkent. Jelenleg négy ügyintéző látja el a sok törődéssel, felelősséggel járó feladatokat. A családsegítő csoport sokirányú segítő munkája a gyakorlatban úgy válik valósággá, hogy az ügyfélnek tekintendő idős korúak felkeresik a központot és kérik segítségét, vagy az kutatja őket. Ezen kívül hivatalos szervek, az idősek ellátását szolgáló intézményhálózat, gondozó, vagy egészségügyi szolgálat, családtag, vagy magánszemély (például szomszéd) jelzi, hogy valakinek, vagy valakiknek szüksége van a családsegítő csoport támogatására. A családsegítő központ segítő munkáját azok az idős emberek igénylik, akik nem vehetik igénybe a tanácsi szociálpolitikai szolgáltatásokat, a gondozási lehetőségeket. Ezekből a szolgáltatásokból olyan jogszabályi korlátozások zárják ki, mint például: eltartási szerződésük van, vagy az anyagi támogatás érdekében meg kell keresni az arra kötelezhető családtagot. Ettől viszont elzárkóznak az idős emberek. Felkeresik a központot: több generációs családi konfliktusok, eltartó és eltartott közötti viták esetén jogi tanácsadás miatt, öröklési ügyekben. A központ tevékenységén belül nőtt az idős kordákról való gondoskodás aránya. Két évvel ezelőtt az 503 gondozott közül 141 volt az idős korú, tavaly viszont a négyszázharminoból száz- hetvennyolc idős ember volt a csoport ügyfele. Csökkent viszont azoknak az idős embereknek a száma, akik maguk keresték fel a központot, hogy segítséget kérjenek. Az elmúlt két évben a következő konkrét segítséget nyújtotta a központ az idős korúaknak: társadalmi segítséget szervezett az idős emberek anyagi képességét meghaladó lakásállag megóvására. A létminimum alatt élő idős korúak részére javaslatot tett — sok esetben eredményesen — kivételes nyugdíjemelésre. Hasznos segítség volt a téli tüzelő megvásárlása, a szállítás megszervezése. Az anyagi támogatás átmeneti pénzzavar miatt, például haláleset, betegség, elemi káresetnél. A központ által nyújtott jelentős segítség volt továbbá: a jogi tanácsadás, az eljárás tartásdíj, árvaellátás ügyében, a családi pótlék intézése olyan esetben, amikor a nagyszülő neveli a kiskorú gyermeket, a vakok és mozgássérültek segítése, hogy kapcsolatot teremtsenek és tartsanak egyesületükkel. A családsegítő központ egyéb szolgáltatásai: a családiban eltartott időskorú felügyeletének megszervezése a dolgozó családtagok munkaideje alatt, segítség a ház körüli munkák elvégzéséhez, a szemétdíj-hátralék fizetésével kapcsolatos eljárás. Hasznos segítségnek számít az idős korúaknak kifizetett juttatás, két év alatt 113 rászorultnak ösz- szesen 145 ezer forintot nyújtottak. Segíti a központ munkáját, hogy jó a kapcsolata a házi gondozó szolgálattal. A közösen elvégzett felderítő munkájuk során a rászorult idős embereket speciális intézményekhez irányítják, hogy azon keresztül kapják meg a szükséges ellátást. Közös munkájuk teszi eredményessé az utógondozó tevékenységet a családgondozó keretében, a foglalkozást olyan személyekkel, akik alkoholista életmódot folytatnak. — illés — Szebb kórház:jobb kórház nranylakodalom Szolnokon Épp ma, a Nyugdíjasok fórumának megjelenésekor aranylakodalom lesz Szolnokon. Balogh Lukács kereskedő és felesége Cseppentő Margit újítja meg a hagyományoknak megfelelően 50 évvel ezelőtt kötött házasságát. Az ünneplők először a református templomban, majd 11 óra 30 perckor a városi tanácsházán ismétlik meg esküjüket, s cserélnek gyűrűt. Az arany- lakodalmon a család, a rokonság, a baráti kör illően megümnepli Balogh Lukácsot és kedves feleségét. Nyári zápor (Fotó: K. É.) Összeállította; Sóskúti Júlia Közhely kijelenteni, hogy hazánkban sok baj van az egészségüggyel. Szinte divattá vált — jogosan vagy jogtalanul — szidni az orvosokat, szapulni az ápolókat, gyógyszerellátást, panaszkodni a „hálapénz” miatt. A szakmai gondoknak se szeri, se száma, nem csoda tehát, hogy eszünkbe sem jut szóvátenni az esztétikai és higiéniás problémákat. Pedig egyáltalán nem mellékes, hogy az orvosi rendelőkben, kórházakban a 'betegnek milyen környezetben kell elviselnie a vizsgálatokat, a gyógykezeléseket. A szép, tiszta, világos és tágas ■ helyiségek nyugtatóan hatnának a közérzetünkre és csökkentenék a mindannyinnfcra egyre inkább jellemző türelmetlenséget. örvendetes hír tehát, hogy a fegyvemeki Költség- Üzem két kórházat is felújít megyénkben. Befejezés előtt áll az új- szászi kórház nyolc millió forintos rekonstrukciója. A hajdani Orczy-kastély tető- szerkezetét kicserélték, műemlékvédelmi palával látták el. Július végén adják át az épületet. A tervezett homlokzatfelújítást sajnos a hiányzó anyagi feltételek miatt- elhalasztották. A mezőtúri kórházra az idén közel 40 millió forintot fordít a fegyvernek! Költségvetési Üzem. Itt szintén födémcserét és gépészeti rekonstrukciót hajtanak végre. A munkálatokat szeptember 30-a helyett csak az év végére tudják befejezni. Hátráltatja az építkezést a mindig késésben lévő tervszolgáltatás és szállí tás, valamint az, hogy egy működő kórházban a munkavégzés természetesen akadályokba ütközik. Ezenkívül időközben .bővültek a feladatok is, ugyanis új szociális jellegű helyiségekkel egészítik ki az épületet. A megszépülő kórházakba ezután sem megyünk szívesen, de talán jobb kedvvel. Segítséget várnak A Pedagógusok Szakszervezete Központi Bizottsága nyugdíjas tagozatának tagjai 3 napos kirándulást szerveztek maguknak 1989. június 28—29—30-án. Úti állomásaik: Székesfehérvár, Balatonkenese, Zánka, Veszprém, Herend, Nagyvázsony, Tihany, Kőröshegy, Balatonföldvár, majd Du- naföldváron és Kecskeméten át haza. A kirándulást a szolnoki nyugdíjasok a veszprémi nyugdíjas tagozat meghívására szervezték, amelyet várhatóan a veszprémiek viszonozni fognak. A kellemesen eltöltött 3 napért köszönetét mondanak a Pedagógusok Szakszervezete Szolnok Megyei Intézőbizottságának és a Szolnok városi Körzeti Bizottságnak, akik anyagilag is támogatták ezt a jól sikerült kirándulást. A kiránduló csoport tagjai közül többen most látták először a Pedagógusok Szakszervezete Megyei Bizottsága által létrehozott zánkai pedagógus üdülőt. Az üresen álló telekrészek láttán azonnal megszületett az életrevaló nyugdíjasok ötlete: „állítsunk fel a magunk pihenésére szolgáltató faházat”. A megszületett gondolat kivitelezéséhez kérik a kiránduló nyugdíjasok, a város és a vonzáskörzet nyugdíjasainak a segítségét. P. Sz. Körzeti Bizottsága nyugdíjas tagozata Hogyan öltözködjünk nyáron? Az évek múlásával — akár tudomásul vesszük, akár nem — csökken alkalmazkodó képességünk, nehezebben viseljük el az időjárás és a hőmérséklet változásait. Az alkalmazkodás csökkenésének több oka van. Szerepet játszik benne az öregedő idegrendszer, érrendszer, a lassúbb anyagcsere. Az izomzat, amely a hőtermelés legnagyobb forrása, ugyancsak megfogyatkozik. Az idős ember kevesebbet mozog, lanyhább a légzése, a vérkeringése. A íbelső höegyenisúlyozás hiányát tehát kívülről, a ruházattal kell pótolni, kiegészíteni. Általánosságban a ruházkodásnál a pillanatnyi időjárást, az egyéni hajlamot és a megszokást kell figyelembe venni ahhoz, hogy a hőképzés és hőleadás közötti egyensúly fel ne boruljon. De hogyan öltözködjünk nyáron? Alapvető, hogy a ruházat védjen a nagy meleg ellen, biztosítsa a párolgást és verje vissza a nap sugarait. Régen elavult már az a felfogás, hogy az idős ember csak sötét szövetben járhat. Jól tudjuk, hogy a sötét szövetek elnyelik a nap meleg sugarait, akadályozzák a párolgást és gyakori tisztításra is alkalmatlanok. Ezért célszerűbb, ha ruháink világos, szellős anyagból készülnek, — lehetőleg könnyű pamutféleségekből. Ha ezeket nem találnánk elegendőnek, még mindig pótolhatjuk egy-egy kiegészítővel — vászon kabátkával, zakóval, mellénnyel. Nagy melegben, sugárzó napsütésben idős koriban már szinte nélkülözhetetlen a kalapok, fejkendők, . sapkák viselése. Nyári lábbelink legyen könnyű, szellős és lehetőleg ne gumitalpú, a harisnya és zokni pedig nylon alapanyag helyett cérna vagy pamut. Különösen fontos ez, ha kerti munkát végzünk, esetleg túrázunk, -kirándulunk. Az utóbbi két alkalomra feltétlenül vigyünk magunkkal esőkabátot! Erre azért van szükség, mert a legtöbb meghűléses és mozgásszervi betegségnek az esős időjárás is oka. Az egészségi és élettani szempontokon -kívül jó tudnunk, hogy a ruházatnak igen jelentős hatása van közérzetünkre, hangulatunkra. Idős korban is fordítsunk tehát gondot öltözékünk szépségére, tisztaságára, harmonikus összjéválogatá- sára, ez magabiztosságod önbecsülést kölcsönöz. Cs. T. I. Otthonteremtésből kitűnő Minden téglája közpénzből van Az asztalon maguk hímezte terítő, kezük munkája a faliszőnyeg, s a szép kertben termett a köcsögben pompázó virág Nem a főúton, egy csendes kis mellékutcában áll Kőtelken az idősek háza, — pontosabban az idősek klubja. Kív-ül-belül vadonatújnak tűnik, így aztán nem csoda, ha azt gondoltam, avatás után nem sokkal érkeztünk megkérdezni: hogy tetszenek lenni? Juhlász Judit intézmény- vezető gyorsan eligazított. Köszönik nagyon jól vannak, mind a gondozók, mind a huszonegy idős ember, s lassan bárom éve, hogy birtokba vették ezt a szép, tágas házat. De hát ennek története van. — Itt minden egyes tégla és minden berendezési tárgy a közösség, s a legtöbb a faluközösség pénzéből van — mondta az intézményvezető. — Ez az idősek klubja ugyanis lakossági adományból, s a község lakóinak társadalmi munkájából épült fel. Háromszázötvenöt kőtelki 5187 órát dolgozott azért, hogy a magára maradt falusi öregeknek megfelelő otthona legyen az egykori, alaposan tönkrement óvoda helyén. A berendezésre kaptak a megyei tanácstól is pénzt és a helyi termelőszövetkezettől, meg más cégektől is. Hogy megőrizték az újat, s gyarapítják is házukat efelől kétsége nem lehet az embernek. Igaz, öregek a ház lakói, de nem tehetetlenek. Van például egy csuda egyszerű szövőszékük, amin minden idős asszony tud dolgozni, s amihez az egész -környék' hordja az „alapanyagot” vagyis az elhasznált pulóvereket, ruihaféle- ségeket. Külön saját rokkával alakítják a sok bontást fonallá, hogy szebbnél szebb szőnyegeket, falidíszeket készítsenek. Az idősek klubjában Kálmán Istvánné most a legöregebb: 84 éves. Ám a szociális intézménynek nemcsak a bejáró idősek ellátása, foglalkoztatása a gondja. H-unyadfalván tizenöt, Kőtelken huszonhárom olyan idős, beteges öreg él, akit napjában fölkeresnek a házi szociális gondozók. Nemcsak ebédet visznek, segítenek a ház körüli munkákban és természetesen bevásárolnak, ahogyan kívánják. ' A kertjük külön tanulmányt érdemelne. Ritka' szép virágok, fák, bokrok teszik otthonossá szemnek is szépnek, léleknek is fel- • üdítőnek az udvart. Nem csoda, hogy nagyon jól érzik itt magukat. II pontos Idtt Delet harangoznak szerte Magyarországon. Eszter néni a falubeli kis -házából már öt perce — csak úgy a kerítés -mögül — figyeli egyre -izgatottabban a világot. Igen, elhara-n-gozták a delet, lassan negyed egyre csúszik az óra nagymutatója és most mi lesz ővele? Földerül az arca, s már nyitja is a -kiskaput, amikor látja, karikázik az utca végén kerékpárján a falu rendőre. A kis öregasszony vesz pár nagy-levegőt, s amikor a rendőr a szomszéd háza elé ér már mondja is: — Látja-e, -biztos úr, milyen nyomorult az, aki magányosan él és nincs gyá- molítója. Azzal csak kitol a világ. Itt vagyok most is, lesem, várom, jön-e már a gondozó az ebéddel és még színét se látom. Ugyan rendet tehetne már ebben a faluban, hiszen nem 'becsülik itt az öreget, nem tudják, hogy várja, lesi az ebédet, ami jár neki. A rendőr köszön, leteszi a lábát a pedálról, megtör- li izzadt homlokát, sapkáját is leveszi, megvakarja a fejét. Tanácstalanságában aztán csak kinyögi, hogy ebben az ügyben ő ugyan nem illetékes, de ha Eszter néni nagyon akarja, szól a vezetőnek. Eszter nőném ettől az ígérettől boldog lesz, köszöni is szépen, s ahogy öreg lába bírja, fut is a kiskonyhába, leül a terített asztalhoz, s vár türelmesen. Nem telik el öt perc, jön a gondozó, mondja, tizenegy óráig szakadt az eső, tolta a kerékpárt a sok ételhordóval ezért késett. Kicsit csodálkozik, mert máskor dohogott, méltatlankodott öt perc késésért is az öregasszony. Most azonban nem szól semmit, nagy kedvvel kanalazza a borsólevest, mintha éhes lenne. Délután aztán kiderül az öregasszony csendességének oka. A rendőr megáll az úton, örül, hogy szembejön vele a konyhavezető. — Ránézhetne ám az ebédhordói-ra — mondja neki —, panaszkodnak az öregek, ma is késtek az ebéddel, az alvégre nem ért el még negyed egykor sem. A konyhavezető áll, tudja, hogy szakadt az eső egészen tizenegy óráig, de nem -kezd magyarázkodásba. Asszonyi praktikával rámosolyog a rend őrére. — Tudja, mit? Majd ha számonkérem magán, hogy -már megint nem találta meg az ellopott bicikliket, akkor reklamáljon nekem, meg adjon tanácsokat! Különben megpróbálhatná egyszer, -mit jelent 6—8 ételhordóval elindulni, s legtöbbször még oda is érni déli harangszóra! Nyáridőben nemcsak a klubtagok, a szövőszék is az udvar árnyas fái alá költözik. (Fotó: Korányi Éva)