Néplap, 1989. július (40. évfolyam, 152-177. szám)
1989-07-15 / 164. szám
Jánostól Mély részvéttel búcsúzott az ország Kádár (Folytatás az 1. oldalról) Jotov, a BKP KB titkára, a PB tagja, Jozef Len árt, a CSKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára, Sztanko Radmilovics, a JKSZ KB Elnökségének tagja, Józef Czyrek, a LEMP KB titkára, a PE tagja, Kút Hager, az NSZEp KB titkára, a PB tagja, Ion Coman, az RKP KB titkára, a PVB tagja, Walter Si'Iberamyr, Ausztria Kr mmunista Pártja KB-tit- kára és a PB tagja, Öle Sohn, a Dán Kommunista Párt elnöke, Matti Puhákká, a Finn Szociáldemokrata Párt vezetőségének tagja, munkaügyi miniszter, Gi- ancarlo Pajetta, az Olasz Kommunista Párt Garanoiá- ilis Bizottságának elnöke, valamint Hermann Einer, a nyugatnémet CDU CSU parlamenti képviselője vezették. A külföldi delegációk tiszteletadása után ismét megnyíltak a kapuk a lakosság, Grósz Károly: valamint azon küldöttségek előtt, akik meghívás, bejelentés nélkül érkeztek a gyászszertartásra. A tisztelgők áradata egyébként csütörtök délután három órakor indult meg, s az első napon hajnali negyed kettőig vonultak el az emberek a ravatal előtt. A hivatalos gyászszertartás idején is sokan vártak még arra, hogy leróhassak kegyeletüket. A Kádár Jánostól búcsúzók közül egy idős férfi kézcsók- kul fejezte ki részvétét az özvegynek. A koszorúzási ünnepség a Magyarországon akkreditált diplomáciai képviseletek tisztelgésével folytatódott. A gyász és a megemlékezés koszorúját a diplomáciai testület nevében és mintegy húsz -nagykövet kíséretében Jósé Pablo Mórán Val, a Perui Köztársaság budapesti nagykövete a diplomáciai testület doyenje helyezte el. Ezután a Szovjetunió, Vietnam, Mongólia, Bulgária, Kambodzsa, Kína, Laosz, az Amerikai Egyesült Államok és. Jemen nagykövetségeinek vezető képviselői koszorúztak. Főhajtással tisztelgett az elhunyt magyar politikus emléke előtt a Koreai NDK, Marokkó, India, Kanada nagykövetsége, illetve az Izraeli Képviseleti Hivatal egy-egy tisztségviselője. A gyászszertartás az MSZMP Központi Bizottságának búcsújával ért véget. Az apparátus, a munkatársak is elhelyezték virágaikat a ravatalnál, amely mellett felsorakoztak a Politikai Intéző Bizottság tagjai is. Kádár János ravatalánál a megyei párttagsága nevében koszorút helyezett el Zele- nyánszki András a megyei pártbizottság első titkára, és Iváncsik Imre, Madaras László, Vass Lajos a megyei pártbizottság titkárai. A munkatársak nevében Grósz Károly búcsúzott az elhunyttól. Küzdelmét tovább folytatjuk A pánt főtitkára először arróll szólt, hogy honfitársaink — kommunisták és pártomkívüliek, ateisták és vallásos emberek, idősek és fiatalok — külföldi barátainak és tisztelőinek sokasága, eddig közel 60 ezer ember személyesen rótta le kegyeletét a ravatalnál. Megrendítő, s egyben felemelő volt látni azt az eleven emberi láncot, amely méltóságteljes várakozással, egy száll virággal, vagy egy főhajtással adózott mindaz előtt, amit az utóbbi három évtizedben Kádár János jelentett nekik, s egyben hitet tettek pártunk po- lii'kája, a szocializmus ügye mellett. Hiszem, hogy még többen vannak határainkon belül és kívül, akik nem lehettek itt, de velünk együtt gyászolnak. — mondotta, majd többek között így folytatta: Közvetlen munkatársai nevében búcsúzom Kádár János elivtárstól. A pártmunkásak — alkalmazottak, adminisztratív és technikai dolgozók, beosztottak és tisztségviselők — búcsúját tolmácsolom. Mindazokét, akiknek az a páratlan szerencse jutott osztályrészül, hogy vele együtt, egyidőben, a közelében dolgozhattak. Mindenekelőtt ebben a házban, de szélesebb értelemben mindenütt, ahol a- pártmunkások az ő szellemében, hivatástudattól vezéreltetve szolgálták a szocializmus ügyét, a magyar nép boldogulását. Emlékezzünk most együtt Kádár Jánosra, a kommunista vezetőre, az emberre! Idézzük fel a személyiséNyers Rezső: géből messze sugárzó erkölcsi példát! Legyünk követői a munka mindenek fölötti tiszteletében. Ne feledjük soha az erre vonatkozó szavait: „...a szocialista erkölcsi követelmények között — mondotta — én első helyre teszem: ha váillalkozo-i egy munkára, azt végezd is el tisztességgel! Ezt mindenkitől meg kell követelni, a tudóstól kezdve a szakképzetlen segédmunkásig.” Tegyük életünk vezérlő elvévé a közösség szolgálatát, a társainkért érzett felelősséget. Amit ő egyik beszédében úgy fejezett ki, hogy „mindannyian személyes ügyeinken túltekintve élünk.” Tanuljunk tőle szerénységet és emberi önérzetet, „tiszta szigorúságot” és figyelmességet, bizakodást és fegyelmet, elvhűséget és a kompromisszum-alkotás bölcsességét, egymás iránti bizalmat és türelmet, hazaszeretetei és internacionalizmust. Tiszta eszményeit magunkkal visszük. Küzdelmét a szocialista Magyarországért tovább folytatjuk. Az utókor teszi majd mérlegre az általunk és a vele megélt évtizedeket. De azt már ma is tudjuk, hogy napjaink mély átalakulása nem így menne végbe, ha közelmúltunkban nem lettek volna a mába is érvényes értékeink. Ne formailag, hanem szellemiségében maradjunk hűek e pánt alapító tagjának és első vezetőjének hitvallásához. Megrendültén búcsúzunk Kádár Jánostól. A gyászmenet elindulása előtt fél órával már lezárták a menet útvonalát: a Szent István körutat a Lenin körutat, a Rákóczi utat és a Mező Imre utat is. Már ebben az időpontban is érdeklődők sokasága várakozott mindenütt, hogy búcsút vehessen az elhunyt politikustól. A Mező Imre úton a fegyveres erők és testületek tagjai áltak díszsorfalat. Kádár János ravatalát a Munkásmozgalmi Panteon központi épülete előtt állították fel. A fekete drapériával borított ravatal két oldalán a párt és állami vezetők, a politikai, a gazdasági és a társadalmi élet képviselői, illetve a külföldi delegációk, valamint a diplomáciai képviseletek vezetői és tagjai álltak. Délután négy órakor a végső búcsút venni kívánók tömege töltötte meg a Munkásmozgalmi Panteon környékét. A gyászmenet rendőrségi autók és motorosok vezetésével fél ötkor érkezett a temető bejáratához. Érkezését a rendőrautók szirénája, majd gyászzene jelezte. A temető kapujától a menet élén a Magyar Néphadsereg . három tábornoka haladt Kádár János három — általa is viselt kitüntetésével. A koporsót katonai díszkísérettel munkásőrök és, katonák díszsorfala között vállon vitték a ravatalhoz, majd elhelyezték a koszorúkat is. A gyászszertartás kezdetét jelezve felcsendült a Himnusz, majd Nyers Rezső, az MSZMP elnöke búcsúzott az elhunyttól. Szolgálatként fogta fel munkáját az emberért, a népért, a pártért Tisztelt Gyászolók! Elvtársak! Honfitársak! Búcsúznunk kell Kádár Jánostól. A magyar nemzet kiváló, nemzetközileg elismert ál- lamférfiától szakít el bennünket a kérlelhetetlen sors. A szocializmus eszméjéért, a demokráciáért küzdők sorából hiányozni fog egy nagyszerű küzdőtárs. Hiányozni fog a politikai élet élvonalából egy csendes szavú, meggondoltan beszelő, egyszerű életet élő vezető, aüi az emberekért élt, akinek gondolkodásában a nagybetűvel kezdődő „Ember” fogalma uralkodott. Korszakos jelentőségű emberek ritkán születnek. Kádár János közéjük tartozott. Neve elválaszthatatlanul összefonódott a magyarság ügyének és a nemzetközi haladásnak a szolgálatával Teljes életet élt, életének 77 esztendejébe sok minden zsúfolódik össze: életre szóló találkozások es fájdalmas elválások; kiemelkedő sikerek, látványos eredmények és zátonyra futott próbálkozások; élete nélkülözéssel kezdődött, üldöztetéssel folytatódott, majd eljutott a társadalmi felemelkedésig, a nemzetközi nagyrabecsülésig Sokashoz hasonlóan mélyről érkezett a társadalomformáló, politikusi életpályára. A gyökereket, az akaratát sok minden tette sok alkalommal próbára, de nem szakadt el elveitől, éltető erőként őriz:e magában. Ezután a párt elnöke Kádár János életpályájáról beszélt majd így folytatta: Ezután Straub «F. Brúnó, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke lépett a mikrofonhoz. Ezután Nyers Rezső így folytatta: Mi mindnyájan, akik gyászolni gyűltünk egybe, valljuk, hogy Kádár János egyszerre vollit a XX. század második felének jelentős magyar politikusa, évtizedekig kiemelkedő államférfi, az eszméjéhez mindhalálig hű pártvezető, aki szolgálatként fogta fel munkáját. Szolgálatként az emberért, a népért, a pártért. Amikor 1951-ben hamis vádakkal letartóztatták, személyében is érzékelte a sztálinizmus torz valóságát, embertelenségét, szívében örökre elfordult attól. Pontosan tudta, hogy a világ összetetten bonyolult. Három esztendővel ezelőtt az NBC News televíziós társaság riporterének kérdéseire az 1956-os tragikus eseményekről mondta: „Magyarországon akkor anarchikus viszonyok voltak, amelyekben sok elem keveredett.” „Mi a korábbi visszaélések ellen is voltunk, a fegyveres fellépés ellen is, olyan küzdelmet kellett indítanunk, hogy a korábban előfordult visszásságok ne térjenek vissza és a rendszer szocialista maradjon." Kádár János az 1956-os tragikus események után a kompromisszumok robotusaként hirdette meg: ..Aki nincs ellenünk, az velünk van.” Ezzel a bibliai utalással fejezte ki, hogy politikai fordulatot indít el. A konszolidáció sikerei révén olyan személyiséggé növekedett a nemzetközi politikában, s korántsem kizárólag a munkásmozgalomban, akinek a véleményét nem lehetett fi- gyölmen kívül hagyni. Kádár János irtózott személyisége előtérbe tolásától, mindvégig szerény, egyszerű ember maradt. Kádár Jánosban a hazai és a nemzetközi közvélemény azt a politikust tisztelte, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett a helsinki folyamat elindításában és következetes •képviseletében, a kelet---n yugati párbeszéd kibontakoztatásában. Értékes, gyümölcsöző kapcsolatokat épített Magyarország számára a hazáinktól keletre és nyugatra, északra és délre fekvő földi tájakon, ezt nem lehet eléggé nagyra értékelni. A magyar kommunisták úgy emlékeznek Kádár Jánosra, mint aki a nemzeti Straub F. Brúnó: megbékélés érdekében mindig kész volt a megegyezésre. Igaz ez akkor is, ha ma az ország nehéz helyzetben van. Mai problémáink jórésze a múltban gyökerezik, kevéssé kidolgozott koncepciókhoz, félig megvalósított elképzelésekhez, néha tévhitekhez. néha féligazságokhoz és félelmekhez kötődik. A korszaknak azt a részét téves ítéletek, kudarcok is tarkították. A hibákat beismernünk. a tanulságokat megszívlelnünk kell. Mos párbeszédben ál| az egész ország. A jövőért aggódó eszmecseréket vitákat fel kell hogy tudjuk váltani a személyes ambícióktól függetlenül, a közös sors vállalásán alapuló, a nemzet felemelését szolgáló összefogással. Tisztelt Gyászolók! Személyemben is búcsúzom Kádár Jánostól, meghatottan, szomorúan. Több mint negyven esztendeig voltunk politikai fegyvertársak a társadalmi haladásért folyt küzdelemben. Együtt vettünk részt, a kommunista és a szociáldemokrata párt egyesítésében Nagybudapesten. Együtt küzdöttünk a kritikus időszakban a Rákosi vezetés és a dogmatizmus ellen. Együtt dolgoztunk sokáig a reformokért. Egy bizonyos ponton különváltunk a változások méreteinek, módszereinek és ütemének kérdésében. de sohasem az eszmében és a fő irányban. Meditálva, sokszor vitázva, de mindig egymásra is figyelve jártuk ugyanazt az utat. Most érzem mennyire igaz: ha hozzánk közel álló társunkat veszítjük el, saját énünkből is hiányozni fog valami. De vallom, hogy nemcsak nekem, hanem az egész országnak hiányozni fog Korszakos munkásságával olyan politkát képviselt, amely az embereket a haza felemelkedése érdekében n.;m elválasztani, hanem összefűzni akarta. Olyan nemzeti köz- megegyezésre törekedett, ami termékenyítő energiát adó, a gyümölcsöző együttműködést, a számára min- denekfelett tisztelt egyszerű, dolgos embert, a munkást, a parasztot, a művészt, az értelmiségit, a politikust szolgálta. Rokonszenves, bölcs, szerény egyéniségére nagy szükség lenne ma is. Az életben már nem, de emlékezetünkben és szívünkben még sokszor leszünk együtt halott barátunkkal, elvtársunkkal. Kádár János barátunk, elvtársunk, honfitársunk, búcsúzik tőled a párt, búcsúzik tőled a nép! Nyugodjál békességben! Isten veled, János! Nevét Európa emlékezete őrzi Az Elnöki Tanács elnöke Kádár János -munkásságát méltatva arról szólt, hogy azt a harmincnál is több esztendőt, amit hazánk első embereként élt meg, immár végérvényesen Kádár-korszakként őrzi meg a históriai emlékezet. Neve egy hosszú és tanulságos időszak jelzője lett. Ez ellen már hiába tiltakozna sziks? puritánizmusa, a személyiség kultuszát következetesen elutasító erkölcsi és politikai érzékenysége. De hát ki tudta volna nála jobban, hogy a személyes szándéknak mindig meg kell hajolnia az éict valóságai előtt?! Hiszen sokszor meghajolt ő is, mert meg kellett hajolnia. Nem önmaKolláth Pál: gáért, hanem a vállalt szolgálatért. Mert Kádár János szolgált. Előbb talán csak egy osztályt és egy pártot, majd a magyarság millióit, bennünket, a nemzet párton kívüli többségét is. Államférfiuként talán a legnagyobb tette volt az, hogy ráérzett a nemzet óhajára, és elvállalta annak szolgálatát. Államférfiútól búcsúzunk — mondotta Straub F. Brúnó olyan magyar államférfitól, akinek nevét nemcsak egy nemzet emlékezete őrzi meg, hanem Európa emlékezete is. Hiszen Kádár János felismerte, hogy a kettészakított Európa nem realitás, csupán egy korszak torzszülöttje. Felismerte, hogy a fenyegetések párhuzamos monológjai helyett a kölcsönös megértés érdemi dialógusaira van szűk.,ég. Es minél előbb, míg az emberiség nem tesz maga ellen valami jóvátehetetlent. Most a föld fogadja be. Vele legújabbkori történelmünk egy darabja száll a sírba. Búcsúzom tőle. Hiszem, hogy egy ország búcsúzik tőle és kívánja velem együtt, hogy fedje béke porait! Végezetül Kolláth Pál, a Ganz Danubius Angyalföldi Hajógyár lakatos csoportvezetője mondott búcsúbeszédet. Fizetségnek az emberek megelégedését tartotta Igen sokan helyezték el a hála és az emlékezés virágait a megyei pártbizottság épületében kialakított kegyeleti helyen is. Búcsúzni jöttem. Több ezer társam nevében, akik kimondva, kimondatlanul hasonlóan éreztek 1 ön iránt, mint én. Angyalföldi munkás vagyok. Munkahelyem a Hajógyár, lakóhelyem a XIII. kerület, melyhez Kádár elv- társ is sok szállal kötődött, ahová szinte hazajárt — mondotta Kolláth Pád, majd Kádár János közvetlenségéről, egyszerűségéről beszélt. Majd arról szólt, hogy céljaink eléréséhez olyan vezetők kellenek, akik; nem felejtik el honnan jöttek, kikért dolgoznak. hová és kikkel akarnak elérni, olyanok, mint ön Kádár elvtárs. Kádár János hagyatéka nem összegyűjtött anyagi javakból áll. Ónt az életből a munka, a feladatok, az ország, az emberek jobb élete, boldogulása mozgatta, vezérelte. Fizetségnek az eredményeket. az emberek megelégedését tartotta. Mi, akik örökségében osztozni akarunk, kemény munkát kapunk, -ezt megtisztelő bizo- lomnak, feladatnak érezzük. A Kádár János emléke előtt tisztelgő, pályafutását felidéző, munkásságát méltató beszédek elhangzását követően az elhunyt politikus koporsóját ugyancsak vállon, katonai díszkísérettel és tiszteletadás mellett vitték át végső nyughelyére. Kádár János koporsója fölé a Szózat hangjai mellett emeltek sírhantot. A gyászszertartás végén felhangzott az Internacionálé, majd a díszzászlóalj díszmenetben vonult el a nyughely előtt. Nyers Rezső, az MSZMP elnöke és Grósz Károly, a párt főtitkára a gyászszertartás közben találkozott a Kádár János temetésére érkezett külföldi küldöttségekkel. A találkozón jelen volt Németh Miklós, Pozs- gay Imre, az MSZMP Elnökségének tagjai, Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, Barabás János, a Központi Bizottság titkára, a temetést szervező bizottság tagjai. Nyers Rezső köszönetét mondott a testvérpártok vezetőinek azért, hogy részt vettek Kádár János búcsúztatásán. • * * Nyers Rezső, az MSZMP elnöke és Grósz Károly, az MSZMP főtitkára pénteken fogadta Jegor Ligacsovot, az SZKP Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, aki az SZKP képviseletében Kádár János temetésére érkezett hazánkba. Jegor Ligacsov tolmácsolta a szovjet párt- és állami vezetés részvétét a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének elhunyta alkalmából.
