Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-08 / 133. szám
1989. JÚNIUS 8 jj^ÉPlAP IA szerkesztőség postájából I rágalomhadjáratot csirájában kell elfojtani! Levelünket minden jó érzésű karcagi társunk nevében írjuk — bízva abban, hogy Molnár Ferenc ellen elkezdődött rágalomhadjáratot csírájában sikerül elfojtani. Igaz, egyik napról a másikra olyan időszakba estünk, amikor mindent lehet mindenkiről mondani, de szerintünk ez akkora tisztességtelenség, amit a jövőben szégyellni fogunk. Tősgyökeres karcagiak vagyunk, itt dolgozunk, itt élnek szüléink, barátaink és nem engedjük meg, hogy felelőtlen egyének egy embert lejárassanak. Tessék, tüntessenek! Megnéznénk, hogy a tüntetők és az aláírások szervezői mögött kik sorakoznak fel és miért. El kell mondani, hogy városunk az utóbbi években olyan ütemben haladt a városiasodás felé, mint korábban még soha. Elkészült a sétálóutca, a Táncsics-, a Nagyvénkerti lakótelep (úttal, gázzal, vízzel) buszpályaudvar-, új iskola épült, sportcsarnok — nagy része társadalmi munkáival —, s szinte mindegyik iskolának tornaterme van. Több új magánkereskedés nyílt — bővítve a város ellátását, szinte minden kis utcába eljutott, a gáz- és szennyvízvezeték (Lakossági segítséggel), és még sorolhatnánk tovább a fejlődést, ami nálunk az elmúlt év alatt végbement. Teho? Ha már központilag kötelező volt megszervezni, legalább értelmes ügyre fordítják (orvosi rendelő készült belőle). „Kiskirálykodás”? Meg kell nézni, kivé] szemben volt ilyen, és valószínű látható lesz, hogy csak így lehetett az illetővel szót érteni. Egyébként udvarias, közvetlen, egyszerű vezető. „Lakosság tájékoztatása”? A lakosságnak az a része, amely ezt igényelte, meg is kapta. A ’85-ös választások? Nem magától ült a tanácselnöki székbe, hanem megválasztották. És milyen jogon, alapon kérdőjelezi meg bárki is a választás tisztaságát? Felháborító, erkölcstelen és visszataszító az efféle „megújulás”. Nem erre van szükség! Miért nem a reggeltől estig dolgozó munkás szidja a tanácselnököt? Azért mert ő látja, hogy most nem rugdosni és beszélni, hanem dolgozni kell az ország megújulásáért. Természetesen véleményt szabad mondani, sőt kell is. De eddig miért nem mondták? És most miért így mondják? Csak gyűjtsék az aláírásaikat! Mi is tudunk gyűjteni Molnár Ferenc népszerűsége mellett, és fogunk is, ha erre sor kerül. Mert neki nem kell menni, ebben a városban emelt fővel élhet és dolgozhat. 31 aláírás Karcag szavahihetőségét aláásni. Kérésének elfogadásával sokakban kétség ébred jellemével kapcsolatban. Megragadva az alkalmat, szeretnénk nyilvánosságra hozni, hogy a választópolgárok 10 százalékának aláírását május A Szolnok Megyei Néplap május 26-i számában megjelent .,Megyei NEB-ülésen a foglalkoztatáspolitika” című cikkben foglaltakhoz három észrevételt teszek. A cikk második bekezdése ironikusan és megalapozatlanul úgy fogalmaz, hogy „Vélr hetően a megyei munkaügyi osztály vezetője már egy, másfél évvel ezelőtt hozzákezdhetett volna ezen átfogó koncepció - kidolgozásához, amikortól ugyanis már igen jól érzékelhetöekké váltak a megyében a foglalkoztatás gondjai.” Ehhez annyi megjegyzést, hogy a Szolnok Megyei Tanács VB munkaügyi osztálya nem csak hozzákezdet, de be is fejezte az 1988— 90 közötti időszakra szóló, a foglalkoztatási gondok enyhítését szolgáló program kidolgozását, és folyik a végrehajtása. A Szolnok Megyei Foglalkoztatáspolitikai Érdekegyeztető Bizottság a program végrehajtását folyamatosan figyelemmel kí-22-én átadtuk a választási elnökségnek. * * * A visszahívást kezdeményezők csoportja nevében: Hubai Imréné, Fodor Imre és örsi Zsolt — Karcag séri és segíti. Feltehetően ez a körülmény is közrejátszik abban, hogy a foglalkoztatáspolitikai feszültségeket a megyében kezelni tudjuk. A NEB határozatában megfogalmazott feladat az 1990- es évekre szóló program kidolgozására vonatkozik, ezért a feladat határideje 1990. szeptember 30. A cikk főcíme: „Regionális átképző központ, létesül Szolnokon”. Reméljük, hogy így lesz, ezt kezdeményeztük, a döntéselőkészítési javaslatban figyelembe vették, de döntés még nem születeti, ezért a hír ilyen módon történt megjelentetése csak szenzáció, de nem biztos, hogy valóság lesz. A harmadik észrevétel: az álattyáni munkahelyteremtő beruházásnál a támogatást a beruházó kiskunlacházi ÉGSZÖV kapja, vasipari üzem kialakítására. Dr. Abel József osztályvezető fl gondolkodás nélkül intézkedüket váltsák le! Foglalkoztatáspolitika, pontosítással B főorvosi kar állásfoglalása: indokolatlan a képviselő visszahívása A Karcagi Kórház-Rendelőintézet főorvosi kara ■ a Szolnok Megyei Néplap május 15-ei számában Molnár Ferenctől megjelent riportot olvasva, és a városban azóta folyó események eredményét megismerve, csatlakozik a karcagi pedagógus 1-es pártalapszervezet, a kiskulcsosi, berekfürdői általános iskolák nevelői és dolgozói által írt és a Néplap május 29-ei számában megjelent kollektív véleményhez. Az Utóbbi cikkben foglaltakkal teljes mértékben egyetértve, még annak is szeretnénk hangot adni, hogy olyan értesüléseket is szereztünk, amelyek szerint a Molnár Ferenc országgyűlési képviselő visszahívása céljából indított aláírásgyűjtés körülményei nem mindenben voltak teljesen etikusak, az aláírás célját nem mindig egyértelműen jelölték meg. Az a meggyőződésünk, hogy Molnár Ferencnek sem országgyűlési képviselői tevékenysége, sem tanácselnöki munkája semmi olyan tényezőt nem tartalmaz, amely az ö visszahívását reálisan indokolná. Ügy véljük, hogy az aláírásgyűjtők — szerencsére Molnár Ferenc esetében teljesen indokolatlanul — kihasználták azt <t hangulatot. amely hónapok óta “ hatalmukkal visszaélő vezetők ellen megnyilvánul, és a sajtóban (hangot kap. Állásfoglalásunkkal szeretnénk felhívni a karcagi választópolgárok figyelmét arra, hogy egy tendenciózus kampány, amelynek konkrét alapja nincs, nemcsak egy ember munkáját, egészségét, egyéni életét teheti tönkre, hanem a város eddigi elért eredményeit és a továbblépés lehetőségeit is veszélyezteti. Karcagi Városi Tanács Kórház-Rendelőintézet főorvosi kara — 19 aláírás Képviselőségéből kezdeményeztük a visszahívást A Néplap május 29-i számában közölt, Ne adja fel a harcot! című cikkhez szeretnénk néhány megállapítást fűzni, mert úgy véljük, hogy meg keli ismerni az érem másik oldalát is. Mi alkotmányos jogunkkal élve kezdeményeztük Molnár Ferenc visszahívását az országgyűlési képviselőségéből. Nem a tanácselnökségéből! A mellette felhozott érvek mind a tanácselnökségi állásával vannak összefüggésben. Az általunk nehezményezett működési területe mellett a fogalmazó nem tudott valódi érveket felsorakoztatni. Nem tudta megcáfolni a visszahívást kezdeményező indítványt, amely a teljesség igénye nélkül készült. Többen saját egyéni indokok alapján írták alá ívünket, és olyan is előfordult, hogy nem minden ponttal értettek egyet. Gyakorlatilag (egyéni döntés alapján), már egy pont elfogadása is elegendő volt az aláírásra. Az általunk megkeresettek közül alig akadt, aki nem írta alá. A levélíró is aláírhatta volna, amennyiben egyetért az 1. pontban foglaltakkal, és ezt elegendőnek találja ehhez. (Az adótörvény kritikátlan megszavazásáról van szó, amelyet a levél írója szó nélkül hagy. Talán neki is sérelmes.) Levelével csak képviselőnket állítja nyilvánosan erkölcsi válaszút elé. Javaslatával Molnár Ferenc nyilvánosságnak adott szavait — „Ha valóban aláírja választóim tíz százaléka, lemondok a képviselőségről” — igyekszik visszavonatni, ezzel A mai korban már szokatlan, megyénkre viszont jellemző és diktatórikus lépésnek tartom a szolnoki kábeltelevíziós adások egyik napról a másikra való radikális megszüntetését. Nem most, hanem a hálózat kiépítése előtt kellett volna tárgyalni a lakosságot is érintő költségekről, a kábeltelevíziózás lehetőségeiről. Az illetékesek nem gondolhatják komolyan, hogy minden család — azok is, akiknek nincs az adás vételéhez alkalmas tv-készülékük és pénzük sem — zokszó nélkül fizessék be a borsos díjat. Sok embernek az a véleménye, hogy szerényebb összeggel hajlandó hozzájárulni a programhoz, hiszen egy közös parabolaantenna jóval kevesebbe kerülne. Általános óhaj: állítsák vissza a kábeltévét, és azután tárgyaljanak! A gondolkodás néLkül intézkedőket pedig — akik semmibe veszik a gazdasági törvényszerűségeket és majdnem húszezer ember véleményét — váltsák le! Bódi István Szolnok Nem valószínű a kisgazdapárti többség A Néplap május 17-i számában olvastam, hogy Jászberényben megalakult a Kisgazdapárt, és helyet keres magának. Ebben szerepelt, hogy „ . .. a Kisgazdapárt jelentős politikai tényező volt Jászberényben egykor. Annyira, hogy a felszabadulás utáni választásokon hatvan százalékos többséget szerzett... — A furcsa véletlen éppen úgy hozta, hogy a jelenlegi MSZMP-székház helyén volt az az épületegyüttes, ahoi egykor a kisgazdák otthona is állt.” Mindezekhez a következőket szeretném fűzni: az MSZMP székhaza a volt Hangya Szövetkezet boltjának helyén épült (a régi bolt vezetője ma is él Jászberényben), a kisgazdák székháza pedig ott volt, ahol ma a munkásőrség. Az épületet nem vásárolták meg, azon a meszelésen kívül mást nem végeztek. Az épületet később elhagyták, hasznosításáról tulajdonhiány miatt senki sem gondoskodott. Romossá vált, özv. Sebestyén Miklósné jászberényi olvasónk amiatt bánkódik, hogy a Lenin úton a háza elé rakták a bútorüzlet hirdető tábláját. Ablakából kinézve nem lát tőle. Kéri, hogy tegyék el máshová, és egy nyugdíjastól ne vonják meg azt a kis örömöt, hogy nézelődhessen. (Fotó: N. Zs.) tnajd életveszélyes állapota miatt le kellett bontani. A 60 százalékos kisgazdapárti többség sem valószínű, mivel a város megválasztott első polgármestere 1919-es kommunista lett. Nagy hagyománya volt a Szociáldemokrata Pártnak, és megerősödött a Nemzeti Parasztpárt úgy, hogy a város vezetését is átvették. Ha meglett volna a kisgazdapártiak többsége, valószínű, hogy önként nem mondtak volna le a vezetésről. BUchler József Jászfényszaru p fl hozzászólás nem véd-, hanem vádbeszéd volt Dr. Nagy Béla aláírással olvastam a Néplap május 15-i számában egy szerecsenmosdató írást, amelyben dr. Csépányi Attila kórházigazgatót próbálta fehérre mosni. Ismerem az újságíró cikkét is, amelyre az orvos válaszolt, s amelyben egyesegyedüi dr. Csépányi Attila szerkesztésében megjelent orvosi szakkönyv körüli korrupciót feszegette. Az újságíró még csak említést sem tett a szakkönyv megjelentetésének szükségességéről, használhatóságáról stb. Dr. Nagy Béla állítólag az újságírónak válaszolt, de egy szót sem ejtett az általa felhozott gazdasági vádpontok tisztázásáról. Ehelyett nagy körítéssel a kórházigazgató szerkesztette és részben írt könyv szakmai nagyszerűségét ecsetelte. Ezek után szavahihetőségét és emberi magatartását erősen megkérdőjelezem, mert mi értelme volt a hozzászólásának? Ha a dr. Csépányi Attila ellen felhozott vádpontokat szépen sorjában. szisztematikusan és szavahihetően megcáfolja, akkor kalapot emelek előtte. De még csak próbálkozást sem tett arra, hogy a gazdasági vádpontok alól tisztázza. írása teljesen az újságíró ellen irányult. Finoman kifejezve, ezt nevezik mellébeszélésnek. Hozzászólása nem véd-, hanem vádbeszéd volt. Hegedűs Elemér Szolnok fl mentegetőzés kihozott a sodromból Lapjuk május 22-i számában, A szerkesztőség postájából című oldalukon olvastam azokat a hozzászólásokat, melyek a dr. Csépányiügyhöz kapcsolódtak. Így Rózsás Frigyesné mentegetőzését is, ami nagyon kihozott a sodromból. Megtudtam, hogy nyugdíja mellett, 4 órás állásban 6500 forint nettó fizetéssel hívták vissza dolgozni. Hol itt az igazság? Nem a 6500 forintját sokallom, hanem a nőtársaim fizetését keveslem, akik napi 8 órahosszás munkával sem képesek ennyit megkeresni. S ez nem rajtuk múlik ... (Pontos névvel, címmel kaptuk e sorokat. A szerk.) „Egy háromcsaládos anya” Rákóczifalva Öt utcába hordják a követ Lapunk május 15-i számában képet közöltünk a tiszapüspöki Szabadság utcából, ahol a kupacokba hordott kőhalom fogságába került egy Trabant. Megjegyzésünkre Tótok Sándor, a Tiszapüspöki Községi Tanács elnöke többek között a következőket írta: A községben a lakosság összefogásával, telkenkénti 8000 forint önkéntes támogatásával öt utcában — mintegy 6 ezer négyzetméteren — utat építenek. A követ plyan területen kell tárolni, ahonnan az bármikor — esős időben is — gazdaságosan és könnyen elszállítható az útalapba. Ezért döntöttek úgy, hogy a széles Szabadság útra hordják a követ, melynek egy részét már be is építették, és rövidesen az összesét felhasználják. Annyi hely a kőrakás mellett mindig volt, hogy ha kényelmetlenül is, de el tudjon menni egy kocsi. Még azt is írta, hogy az ilyen fajta újságírói fogást kissé etikátlannak és rosszindulatú magatartásnak tartja, mert semmiféle közérdeket nem képvisel. — Ez utóbbi megjegyzésével nem egészen értünk egyet, mert kollégánk számára nyilvánvalóvá vált, hogy a kőleöntés közlekedési nehézséget okozott. Nem vitatjuk viszont, hogy egy községbeli mindezt az útépítéssel együtt járó, érthető kényelmetlenségnek tarthatja. Farkas Kálmánná Szolnok Szerkesztői üzenetek Nagy Lászlóné, Mezőtúr: az asszonytartásról szóló szabályok szerint az önmaga eltartására nem képes családtagot a rokonság nem hagyhatja sorsára, köteles eltartani.Ez a kötelezettség — a levelében foglaltak szerint — elsősorban a házastársat terheli. A házassági kötelék elkíséri a házastársakat még a válóper utáni időkre is. Ezért a tartási kötelezettség a volt házastárssal szemben fennállhat. Legfontosabb feltétele azonban a rászorultság. önmagában a nyugdíjkorhatár elérése nem jelenti azt, hogy az illető tartásra jogosult. Vita esetén orvosszakértői vélemény dönti el a rászorultságot. A tartási kötelezettség mértékét az eltartó vagyoni, kereseti viszonyai határozzák meg — figyelembe véve, hogy a társadalom milyen mértékben vállal részt a rászorult ember tartásából (például milyen járadékot, rendszeres segélyt kap). Megegyezés híján a bíróság dönt az ügyben. „özvegy” jeligére, Szolnok: az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl. (Ez az özvegyi jog.) Szabály, hogy a házastárs által lakott lakásra, az általa használt berendezési tárgyakra fennálló haszonélvezet megváltoztatását sem lehet kérni. A vitatott lakás azonban nem az elhalt férj, hanem testvére tulajdonában van, ezért nem tarthat igényt az özvegyi haszonélvezetre. Ügyének elbírálását az a körülmény is bonyolította, hogy az elhalt férj lakásába nem volt bejelentkezve, csupán néhány vagyontárgyat hagyott ott. Mindezekből az eljáró szervek joggal következtettek arra, hogy a férje lakásába nem költözött be. Ebben az esetben nem lehet szó birtokháborításról. Összeállította: Csankó Miklósné
