Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-27 / 148. szám

1989. JÚNIUS 27. 5 Néplap Minden eddiginél magasabb színvonal, sok tehetséges növendék Három napon át harsant a kürt Kék szín és a jászok kürtje Visszaállítják régi jogaiba Jászberény címerét Végétért a zeneiskolák országos kürt-és mélyrézfúvós versenye Három napon át — június 23-tól 25-dg — tartott az ország 47 zeneiskolájából Kisújszálláson összesereglett száz kürtös és mélyrézfúvós növendék versenye, melynek során minden tanuló két alkalommal bizonyíthatta tudását a zsűri tagjai előtt. A bíráló bizottság elnökei, ■Tarjáni Ferenc kürtművész és Újfalusi László, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola tanárai, tagjai pedig Kökényesy Miklós, a Debre­ceni Kodály Zoltán Zenemű­vészeti Szakközépiskola igaz­gatója, Szilágyi Pálma és Völgy Ernő, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Debreceni Tagozatának taná­ra, valamint Simon István, a Liszt Ferenc Zeneművésze­ti Főiskola Szegedi Tagoza­tának tanára volt. Az első napon a városi tanács dísztermében ünne­pélyes megnyitóval kezdő­dött az események sora. Po­­nyokai Bálint, a városi ta­nács elnöke mondott ünne­pi beszédet, s a megnyitó ünnepélyt a Debreceni Réz­­fúvós Együttes nagyszerű, hatalmas sikert arató hang­versenye zárta. Másnap, szombaton — megkezdődött a verseny, a kürtösök a József Attila Mű­velődési Házban, a mélyréz­­fúvósok pedig a városi ta­nács épületében mérték ösz­­sze tudásukat. Az eredményhirdetésre és díjkiosztásra vasárnap este került sor. A versenyen az alábbi eredmények születtek. Kürt. I. korcsoport: 1. Nagy Zoltán (Mohács), 2. Somfai Elemér (Győr) és Török Annamária (Abony), 3. Járdány András (Tatabá­nya) és Márki Zoltán (Kar­cag); II. korcsoport: 1. Hárs József (Győr) és Szőke Zol­tán (Budapest XI. kerület), 2. Kovács Gergely (Buda­pest, XIV. kerület) és Pathó Annamária (Törökszentmik­­lós). 3. Gulyás Árpád (Pécs) és Szöllősi Raiázs (Szombat­hely); III. korcsoport: 1. Zin­­ner János (Mohács), 2. Ber­­neczky Balázs (Cegléd), 3. Seeman László (Budapest VI. kerület) és Varga Roland (Tatabánya). Tenor-bariton. I. korcso­port: 1. Balogh Lázár (Bu­dapest XI. kerület), 3. Gyi­­vicsan Györpv (Tótkomlós) és Kovács István (Mohács); II. korcsoport: 1. Csáki Jó­zsef (Abony) és Nemes Nán­dor (Kiskőrös), 2. Hahner Róbert (Mohács), 3. Diósi Tamás (Salgótarján) és Eg­­lesz Balázs (Dunaújváros); III. korcsoport: 1. Dabasi Sándor (Mohács) és Péter Norbert (Pécs), 2. Bakos Ta­más (Pécs), 3. Diószegi Ta­más (Berettyóújfalu). Harsona-tuba. I. korcso­port: 2. Farsang Tamás (Za­laegerszeg); II. korcsoport: 1. Vida Róbert (Mohács) és Bíró Imre (Abony), 2. Kop­pányi Béla (Ajka) és Gál Zoltán (Nyíregyháza), 3. Fe­kete József (Tiszafüred); III. korcsoport: 1. Diószegi Ta­más (Berettyóújfalu), 2. Munkás Tibor (Mohács), 3. Fábián Szabolcs (Berettyóúj­falu) és Roszik Máté (Oros­háza). A Magyar Zeneművészek Szakszervezete által adomá­nyozott különdíjakat a zsűri a következő felkészítő taná­roknak ítélte meg: Dobos Jó­zsef (Mohács), Szilágyi Pé­ter (Berettyóújfalu) és Boldoczky Sándor (Kiskő­rös). A Kisújszállási Várc«i Ta­nács által adományozott kü­­löndíjak egyikét a Mohácsi Zeneiskola kapta a legtöbb és legjobban felkészített nö­vendékért, valamint díjat kapott a Kisújszállási Ze­neiskola igazgatója és neve­lőtestülete a verseny kitűnő megszervezéséért. A legjobb zongorakísérők is különdíj­­ban részesültek: Héra And­rás (Budapest XI. kerület), Dr. Pemeczky Jánosné (Ceg­léd) és Márta Irén (Török­­szén tmiklós). A felsoroltakon .kívül még számos tanár és növendék kapott különdí­­jat. Az országos verseny dr. Vincze Sándor, a Szolnok Megyei Tanács VB Művelő­dési Osztálya vezetőjének zárszavával és a győztesek gálahangversenyével ért véget. Szathmáry Judit Nagy Nándor tiszafüredi növendék harsonán játszik Szigorú heraldikai szabályok Jászberény Város Tanácsa foglalkozott a város címe­rének megváltoztatásával. A városi reformkor és más szervek javaslatához hason-, loan a testület egyetértett a történelmi városcímer jogai­nak visszaállításával. A ta­nácstagok azonban majd­hogynem látatlanban dön­töttek így .mert az egyik felszólalásból kiderült, hogy az eredeti címer széles kör­ben ismeretlen. A jászok a 750 éve betele­pült kunokkal együtt (azok uralma alatt) érkeztek mai területükre, de a korabeli magyarok előtt, a nagyfokú függetlenségük miatt, isme-* rétién volt, hogy egymástól etnikailag különböző népcso­portoknak adtak hazát. Kü­lön néven először 1323-ban szerepelnek, amikor Károly Róberttól a kunoktól füg­getlen kiváltságokat kaptak, vagyis aki kivette őket „Ke­­verge és fiainak uralma alól”. Jászberény nevét elő­ször egy 1357-ben kelt per­irat említi, amikor már a kö­rülötte települt jász falvak központja. A török uralom alatt kialakuló hármas kerü­letben már vezető szerepet tölt be a város, ami az; 1702-őt követő eladatás (ki­váltságoktól megfosztott ál­lapot) éveiben sem szűnik meg. A korábbi fegyveres szolgálat fejében kapott jo­gaikat a jászok, kunok pén­zért váltották vissza, melyet 1745-ben a redempció tör­vényesített. H. Bathó Edit, a Jász Mú­zeum múzeológusa szerint Jászberény város legrégibb címere egy 1668-as perirat pecsétjén látható. Azon még kürtnek nyoma sincs, a pe­csét egy pajzson, a korábbi és korabeli címerek kedvelt heraldikai elemét, egy kettős keresztet tartó, levágott kart ábrázol. Városi rangot (vagy annak megerősítését) a tö­rök kivonulása után 1692-ben kapott Jászberény, bár már A közel háromszáz éves jászberényi városcimer évszázadok óta városnak szá­mított. A történelmi város­címer is feltehetőleg ebből az időből származik, formáját 1722-ből ismerjük. A címert az évszázadok során kialakult szigorú 'he­raldikai szabályok alapján szerkesztették, azoknak szí­neiben, megformálásában is megfelel. Legfontosabb ele­me a pajzs, melynek kék szí­nű mezőjében (a kék régtől fogva a jászok színe) arany kürt látható. A pajzson a szokásoknak megfelelően si­sak, azon pedig az össznépi nemességet szimbolizáló 5 lombos korona látható. A ko­rábban használt címerkép pedig felkerült a sisakdísz­be. A pajzsot kék, arany és vörös, ezüst színű sisaktartó borítja. A címerben ábrá­zolt legfontosabb szimbólum, a jászok kürtje, még nem azonos a nevezetes, csorbult Lehel-kürttel (a Lehel mon­da jászokkal történő össze­­forrásának ideje, magyará­zata . még .ismeretlen), de Szabó László, a jászok leg­avatottabb néprajzkutatója érdekes összefüggésre hívta fel a figyelmet. A kürt kul­tusz nem ismeretlen, még ma is él a jászok őshazájá­ban, a Szovjetunióbeli Oszé­­tia rokon népénél. A XIX. század második fe­létől elterjedő praktikusabb gumi anyagú pecsétnyomók­ról lassan lemaradnak a cir­­kalmas címerek, és fokozato­san kiszorulnak az iratokból. Középületek homlokzatai, ünnepségek dekorációi visel­ték legtovább a címert, majd 1949-ben egy rendelet vég­érvényesen megszüntette a „feudális maradványnak” tekintett címerek használa­tát. A hatvanas évek honisme­reti mozgalmának hatására a népfront karolta fel a vá­rosi szimbólumokat. Köz­ponti jogszabály alapján a HNF kezdeményezésére 1972- ben Jászberény is megalkot­ta jelenlegi címerét. Előbb öt, majd három variációból választott a lakosság és a sa­ját véleménye szerint is cí­merügyekben tájékozatlan bizottság. A két elvetett vál­tozat még kalásszal és fogas­kerékkel egészült ki. A Kép­ző- és Iparművészeti Lekto­rátus által is jóváhagyott címerekről a következőt írja Bertényi Iván a Kis magyar címertan című könyvében: „A várva várt szép régi, vagy remekbe szabott új cí­merek helyett azonban külö­nös új jelvények jelentek meg”, mert a heraldika szak­értőit kihagyták a címeral­kotásból. A régiség a címer rangját növeli és nem tagad­ja a jelen értékeit. Tizenhét éve, ha fel is ve­tődött, szóba sem jöhetett Jászberény eredeti címeré­nek elfogadása. Most a szep­temberi ülésig közszemlére teszik az elfeledett városcí­mert. (a városi tanácson, a múzeumban és az OFOTÉRT melletti kirakatban), hogy évszázados jogát ne ismeret­lenül nyerje vissza. Lukácsi Pál Vigyázat! Felvétel indul... Fagylalt tölcsér nélkül Felvétel előtt: Seszták Szabolcs, Kútvölgyi Erzsébet (a női főszereplő) és Rák Kati A fagyialtos és a gyerekek — no meg egy tölcsér. Halász László, Paciga Mónika és Seszták Szabolcs címmel filmet forgatott a te­levízió stábja a Balaton part­ján. A forgatáson sok isme­rős arcot fedeztem fel, Szol­nokról elszármazott — ki ré­gebben, ki a közelmúltban — művészeket. Beszélgetéseink során nagyon sok szeretettel gondoltak a Szolnokon el­töltött évekre, az itt élő em­berekre, a hálás közönségre. Szilvássy Annamária, Rák Kati, Halász Laci, Katona Jancsi, Galkó Balázs és Körtvélyesi Zsolt. Képeink a forgatásnál készültek. Szövegpróba a stégen Sesz­ták Szabolcs (a gyermek fő­szereplő) és Felvidéki Judit rendező Illés János operatőr a ma­gasban Három volt szolnoki küldi üdvözletét a lap olvasóinak. Kört­vélyesi Zsolt, Szilvássy Annamária és a kis Halász (Halász László) Fotó: Nagy Zsolt SZÓL A RÁDIÓ Családi tükör Ki emlékszik a régi címé­re? Biztosan sokan fölidé­zik: Lányok, asszonyok cí­men konferálták évtizede­kig, de legalább tíz éve már, hogy Családi tükörként jel­zi az újság, s hangzik el szombat reggel a szignálja. Nem tudom megmondani, miért vagyok bizalmatlan ez­zel a műsorral, de nem szere­tem már úgy, mint valami­kor, s könnyen piacra, bolt­ba szaladok helyette. Ha jói belegondolok, leginkább a szerkesztőt okolom ezért. Valahogyan kapkodónak ér­zem műsorvezetését — s eb­ben a kapkodó világban az ember úgy vágyik a nyuga­lomra, kiegyensúlyozottság­ra... Mindezzel együtt a múlt szombati Családi tükröt vár­tam, a műsorfüzetben jól megjegyeztem, mit ígér várható tartalomnak a szer­kesztő. Nos, csupán a piaci élet­képek maradt meg adás­ban, ez is úgy, hogy közgaz­dász fejezte be. Arról szólt, hogy a drágaságra panasz­kodó nők minden bizonnyal jobb pénzforgatók lennének, mint a férfiak. És a közgaz­dász bizonygatta: nem jó manapság azzal a belenyug­vással mindent pénzt elköl­teni — mégha nincs is belő­le sok, — hogy úgyis romlik az értéke. Kis megtakarítá­sok mindig kellenek, hiszen annyi váratlan dolog tör­ténhet egy család életében is. Aztán 'bemutatkoztak az Értelmiségi és Vállalkozó Nők Egyesületének vezetői, egy telefonszámot hagyva a hallgatónak. Aki érdeklődik a mozgalom iránt, hívhat­ja a budapesti 127-686-os te­lefonszámot, a hatodik ke­rületi népfrontszékházban. Legutoljára hagyták a szerkesztők a rendhagyó osz­tályfőnöki órát, .— ami még a fővárosban is rendhagyó. (Elgondolom, micsoda bot­rány lenne ebből egy vidéki kisvárosban...) Az osztályfő­nök nyári búcsúzáskor egy­­egy óvszert adott a második osztályos, 16 éves fiúknak és egy-egy családtervezési korongot a lányoknak. Ok­kal* tette, megfigyelései, s tapasztalatai indították a szokatlan tettre. Ez utóbbi, a családtervezési korong ál­lítólag kapható minden gyógyszertárban és fitotéka­­üzletben, 19 forintért. A fel­találó, Muzslai Gyula be­szélt a műsor végén a hasz­nálatáról is, s kiderült egy naptárról van szó, amely segítséget ad a nőknek leg­nagyobb gondjukhoz. Ha elgondolom, hogy a műsorral egyidőben kétnapos országos nőkonferencia kez­dődött, — kétlem, igazán ak­tuális volt-e ez a Családi tü­kör. (SJ)

Next

/
Oldalképek
Tartalom