Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-02 / 128. szám
Folytatta munkáját az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) törvényjavaslat elfogadását, hogy hazánk e napokban az utolsó kivégzett magyar miniszterelnökre emlékezik. Mivel hozzászólásra sem jelentkezett senki, az expozét azonnal határozathozatal. követte. A beterjesztett törvényjavaslatot az Országgyűlés egy tartózkodással elfogadta. A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslat előterjesztője ugyancsak az igazságügyminiszter volt. Kulcsár Kálmán expozéjában elmondta: a népszavazás intézménye biztosítja a Parlament ellenőrzését. A törvényjavaslat célja — szögezte le —, hogy életre keltse hazánkban a közvetlen demokráciának egyik fontos jogintézményét, ezzel is gazdagítva a politikai rendszer demokratikus működésének alkotmányjogi garanciáit. A jogállamiság útján haladva újra kell gondolni és szabályozni az állam és az állampolgár viszonyrendszerét; biztosítani kell a hatalom társadalmi ellenőrzését. A mostani törvényjavaslat a népszavazás elrendelését, illetve kitűzését a Parlament hatáskörébe adja. Kötelező elrendelni a népszavazást, ha azt kellő számú állampolgár kezdeményezi. A tervezet ezzel kapcsolatban alternatív javaslatot terjeszt a Parlament elé. Az Országgyűlés által elfogadott új alkotmányt is népszavazással kell megerősíteni. Más esetekben a kezdeményezések alapján a Parlament mérlegelheti a népszavazás elrendelését, vagy elvetését. A tervezet — szinkronban a nemzetközi gyakorlattal — kizárja a népszavazás köréből a költségvetésről, a központi adónemekről és illetékekről, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket, továbbá a nemzetközi szerződésekről hozott törvényeket és a személyi kérdéseket. Ami a nemzetközi szerződéseket illeti, Kulcsár Kálmán külön kitért a bősnagymarosi beruházás kérdésére. Elmondta, hogy a kormány az ügy politikai jelentőségére való tekintettel mindenképpen nyitva akarta hagyni a beruházás kérdésében a visszamenőleges népszavazás lehetőségét. Ezért született meg kompromisszumos megoldásként a törvényjavaslat 37. szakaszának 2. bekezdése. Ftlíó Pál, a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság nevében megállapította: a politikai intézményrendszer demokratizálásának és a jogállamiságnak fontos garanciája lehet a törvényjavaslat elfogadása. A bizottság szerint elengedhetetlen, hogy a népfelség elvéből kiindulva a lakosság közvetlenül is gyakorolhassa hatalmát, közreműködhessen a központi és a helyi szintű döntések kidolgozásában, illetve javaslattételi jogával élhessen. Mivel egyetlen képviselő sem jelentkezett hozzászólásra, határozathozatal következett. A népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló törvényjavaslatot az Országgyűlés három tartózkodással elfogadta. Az Országgyűlés ezután az 1989. évi állami költségvetésről szóló 1988. évi XVII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását kezdte meg. Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy a Minisztertanács új, átdolgozott állami költségvetési tervjavaslatot nyújtott be. Horváth Lajos elsőként Németh Miklósnak, a kormány elnökének adta meg a szót. Ezek közül csak néhányat emelek ki: — Elsőként azt, hogy az óhatatlan korlátozások mellett, igaz szerény mértékkel, de teljesítmény-ösztönző, vállalkozás-serkentő megoldásokat is tartalmaz; — másodszor azt, hogy antiinflációs filozófiára épül, mivel a bevételek növelése, az adók emelése helyett az állami kiadások visszafogásával, az állami rezsi és a támogatások mérséklésével kívánja a bevételek és kiadások összhangját helyreállítani; tengelyébe a vállalkozásélénkítést kelj állítani! Váljunk a több százezer kis- és középvállalkozó országává! A vállalkozás ne tartozzon az erkölcsileg gyanús kategóriába többé, sőt ellenkezőleg a vállalkozás önmagában erénynek számítson. Meg kell végre haladni azt a tételt is, hogy a gazdálkodók számára csak a munka erkölcsös, és a kereskedelem, erkölcsileg veszélyes, a pénzkölcsönzés pedig kifejezetten káros, vagy tilos. A vállalkozás-élénkítés mellett stratégiai dimenzió-NÉMETH MIKLÓS: Szünetben — megyénk képviselői Szabó István, a TOT elnökének társaságában Váljunk a többszázezer kis és középvállalkozó országává Tisztelt Országgyűlés! A helyzet értékelését és a fenyegetések számbavételét a kormány elvégezte. Ismereteit és következtetéseit nem tartja titokban. Az Önökre és a népre tartozik. Tudniuk kell mlinden lényegest, ami alapján megítélhetik: miért teszi a kormány azt, amit tesz. Ez a kormány érdeke és más különérdeke nincs! A politikai átalakulás folyamata már zajlik. Nem kevesebbről van szó, mint a több évtizedes kelet-európai politikai örökség teljes meghaladásáról, a pártállam felszámolásáról, a társadami értéktagozódást kifejező plurális politikai szerkezet kiépítéséről egy valóban demokratikus politikai rendszer kialakításáról. Kormányom zászlajára ez mind fel van írva! Egyértelműen tovább akarjuk szőni reformtörténetünk fonalát, építkezni kívánunk abból a reformörökségből, amely — ha felemás is —, de eredményeket ért el a sztáliniista modell meghaladásában. Tisztelt Országgyűlés! Gazdaságunk pénzügyi stabilizálása, a piaci mechanizmusok kiépítése, a gazdasági folyamatok társadalmi ellenőrizhetősége egyaránt megkövetelte, hogy átfogóan elemezzük és feltárjuk államháztartásunk pénzügyi állapotát, külső és belső adóssághelyzetünket. 1989 március végén a tényleges népgazdasági terhet jelentő nettó kamatozó konvertibilis tartozásunk 14,5 milliárd dollárt tett, ki. Az 1989. évi nettó kamatkiadás 1340 millió dollár, amely mintegy 100 millió dollárra meghaladja a kalkuláltat, részben a piaci kamatok emelkedése, részben a tervezettnél roszszább konvertibilis folyó fizetési mérleg miatt. Az év első négy hónapjában közel 700 millió dollár hiányt mutatott a folyó fizetési mérleg egyenlege. Ez egyértelműen az említett kamatkiadási többelettel és a turizmussal hozható összefüggésbe, a konvertibilis elszámolású áruforgalom ugyanis lényegében a tervezett pályán halad. Az államháztartási adósság — főként az állami költségvetés előző években, évtizedekben felhalmozódott adóssága következtében — az első negyedév végén 630 milliárd forintot tesz ki, más — részben ma még terhet ‘ugyan nem jelentő — tételekkel közel 950 milliárd forint. A magyar államháztartás a klasszikus költségvetési területeken messze túlnyúlva, mélyen és sokirányúan jelen van a gazdaságban. Ennek hatásaként a gazdasági szerkezet évtizedek során folyamatosan eltorzult és mind versenyképtelenebbé vált. A gazdálkodók helyzete és magatartása a költségvetéstől függött, önállótlanná vált. Tisztelt Országgyűlés! őszintén remélem, hogy a kormány csomagtervének elfogadását megkönnyítik azok a korábbitól eltérő elvek és megoldások, amelyekre épül. — a harmadikként azt, hogy a kiadások csökkentését, a támogatások mérséklését nem lineárisan, hanem differenciáltan, ésszerűen szelektálva javasoljuk végrehajtani. Különösen jelentős a kiadáscsökkentés a védelem és fegyveres testületek esettében, valamint az igazgatási ágazatban; — s végül kiemelném: az intézkedések korlátozó elemei nem érintik az oktatást, a kultúrát, az egészségügyet és a tudományt, és párosul egy szerény, de talán éppen célirányossága miatt hatásában jelentősebb szociálpolitikai „csomaggal”, amelyben a SZOT-tal megállapodtunk. Megfelelő erőforrások hiányában a struktúraváltás erőltetése feszültségekhez vezet, újabb teherpróbának kitéve a jó irányban haladó politikai, gazdasági folyamatokat. Ezért csak olyan változás lehetséges, amely főleg a racionalizálásra irányul és a szükséges szerkezetváltást a mikroszférában indítja el. Ez viszont csak kötöttségektől mentes, működőképes piaci mechanizmusokban bontakozhat ki, ami radikális változásokat kíván az irányítási rendszerben és feltételezi a politikai és gazdasági struktúrák összefonódásának megszüntetését. Csak az így kiépülő piacgazdaság képes ösztönözni és kikényszeríteni a vállalkozást. A gazdasági stratégia Parlamenti jegyzetek Még nem döntöttem, lemondok-e mandátumomról Molnár Ferenc, Karcag város tanácselnöke, országgyűlési képviselő őszintén meglepődött, amikor a Szolnok Megyei Néplapból hírét vette, hogy Karcagon gyülekeznek az ellenzői, és visszahívását kezdeményezik. Aztán a MaHolnap című hetilap is „megvonta tőle a bizalmat”, viszont a Néplapban egy pedagógus közösség bátorította: tartson ki, mert nincs miért megfutamodnia! Amikor délidében leültünk beszélgetni a 'parlament folyosóján, az első kérdésem ez volt: — Hogy döntött hát, az ellenzők és szimpatizánsok „kereszttüzében” ? — Ha a publikációkat nézem, akkor az ellenzőim 2:l-re vezetnek — kezdte a számvetést a tanácselnök. — Egy kis matematikát hadd fűzzek azért a dologhoz: amikor képviselő lettem, 67 százalékos többséggel választottak meg, ellenem tehát 33 százalék szavazott. Most az új választás megtartásához 10 százalékos arány is elég, és ez bőven kijön a 33 százaléknyi ellenzékből. Nem döntöttem el, meddig folytatom a küzdelmet. Érthetően csalódott vagyok, nem tagadom. Ha képviselőként meditálok is a jövőmön, tanácselnökként ezt semmiképpen nem tehetem, hiszen sértődöttségem miatt nem maradhat vezető nélkül a város egy percre sem. Ha mérleget kell készíteni eddigi ténykedésemről, ezt röviden a következőkben foglalhatom össze: az 1982-es és ’83-as évem sikeres volt, akkor -még volt pénz fejlesztésre, aztán jöttek a megszorítások, jött a Tehó és el tudom képzelni, hogy ezzel nem lettem népszerű. Hogy nem tettem látványos lépést a Tiszántúl kifosztása ellen? Látványosat tán nem, de a jogi bizottságban, melynek tagja vagyok, vívtam a napi harcaimat. Aztán, hogy Bős-Nagymarosra szavaztam? Nem tagadom, így történt. De miért kell engem ezért terrorizálni? Nem volt ebből elég a közelmúltunk történelmében ? — Karcagnak az utolsó 6—7 évéért nem kell szégyenkeznie, mondhatni, ezt az urbanizációs felfutást bármely település szívesen elfogadná. Inkább azt kellene megnézni, mivel lett népszerűtlen a város egynémely köreiben. — Csak azt mondhatom, hogy a ’84- es megszorítások miatt lettek ellenzőim. Én megmondom, tudatosan soha nem hajhásztam a népszerűséget, bár talán nem szolgáltam rossz ügyet azzal, hogy a megyében az elsők között indítottunk útjára városi lapot, aztán kilincseltünk az arzénes vizünk kiváltásáért. De mindez csak most jut eszembe, semmiképp nem azért mondom, hogy saját érdememként tüntessem fel. — Azt mondta, mérlegeli még a döntését, meddig? — Ügy terveztem, hogy június közepén összehívom a választóimat és alaposan kibeszéljük a dolgokat. Aztán vagy bedobom a törülközőt, vagy vállalom a megméretést. — Ha nem sikerül megerősítenie pozícióját a parlamentben, a pótképviselő lép színre, ö kicsoda? — Ügy tudom Szálkái Sándor, a kunmadarasi iskola volt igazgatója, aki már el is költözött a megyéből. Ha pedig ő sem vállalja, a józan ész azt diktálja, hogy új választást írnak ki. Akkor tehát június közepén önt is várom a választóimmal való beszélgetésre. Miután megköszöntem a meghívást, dr. Antalffy Györgyöt, a szegedi József Attila Tudományegyetem profeszszorát kérdeztem a visszahívás kezdeményezésével járó jogi procedúráról. A professzor véleménye a következő volt: nem igazságos ez az egész, mert a kikezdett képviselőt leszavazása esetén egy olyan képviselő váltja fel, akire annak idején csak a szavazatok töredéke esett. Alighanem érdemes a jogalkotásnál ezen is elgondolkodni. Palágyi Béla ban vetődik fel a szociálpolitika reformja és a szegénység problémájának kezelése is. Ezt veszi figyelembe már az intézkedési csomagterv is azzal, hogy a költségvetés egyensúlyát úgy akarja rendbehozni, hogy a lakosság további terhelése minimális legyen. Ez a kormány által vállalt tudatos kötelezettség. Intézkedés-csomagunkban azonban sajnos csak a problémát enyhítő, a leginkább rászorultak helyzetét némileg javító intézkedésre tellett. A szociális célra fordítható források elosztásánál abból indultunk ki, hogy a szegények potenciális körén belül a nagycsaládosok, nyugdíjasok — ezen belül is a rokkantnyugdíjasok — tekintélyes részt alkotnak, ezért e társadalmi rétegeket preferáljuk. Nekik van a legkevesebb esélyük arra, hogy az életszínvonal-csökkenés ellen védekezzenek, azaz ők igénylik a leginkább a központi segítséget. A többszázezer kis- és középvállalkozás létrehozását megcélzó gazdasági stratégia Békési László A törvényjavaslatot részletesen Békési László pénzügyminiszter indokolta előterjesztésében. Bevezetőben kifejtette: az állam évek óta többet költ annál, mint amennyit a gazdaságban létrehozott jövedelmek megengednének. Ezt az ellentmondást csak a gazdaság teljesítményeinek növelésével, illetve az állam kiadásainak csökkentésével lehet feloldani. A költségvetés jövedelmei a gazdaság és a lakosság adóterheinek emelésével nem emelhetők. Ellenkezőleg, fontos érdek az adóterhek fokozatos csökkentése, az eredményesen gazdálkodó szervezetek nagyobb ösztönzése érdekében. Az idén az elmúlt évekénél is nagyobb a bizonytalanság a gazdasági folyamatokban. Az adóreform múlt évi és idei lépései ugyanis gyökeresen megváltoztatták a gazdaság szereplőinek jövedelmi viszonyait, a tervezettnél lényegesen jobb helyzetbe hozták a vállalati és szövetkezeti szférát, s rontották a költségvetés pozícióit. Növekvő differenciálódás mellett 1988-ban 30 milliárd forinttal több nettó jövedelem maradt a vállalatoknál és szövetkezeteknél, mint az adóreform előtti, 1987-es esztendőben. Békési László hangsúlyozta: azért, hogy az év második felében további kényszerintézkedésekre ne kerüljön sor, és a költségvetés év — egyebek mellett — csak akkor életképes, ha megerősödik a helyi önkormányzat is. Valódi önkormányzat iié'kül ugyanis nincs felelős tulajdonlás. A mostani helyzetben az éppen csak megkezdődő átmenet rendezett előrehaladását számos tényező veszélyezteti. Ide sorolom a politikai vezetés és a társadalom közötti feszültségeket, amelyek fókuszában a bizalomhiány áll. Most nem a bizalom helyreállítása, hanem új alapokon történő kialakítása szükséges. Az új bizalom csak kölcsönös bizalom lehet; nemcsak a társadalomnak kell a politikában bízni, hanem a politikusoknak is az emberekben. A bizalom alapja csak a józan belátás, az elért eredmények lehetnek. Enélkül a politika vak bizalmat alakít ki. Egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy tárgyilagosan szembe kell nézni a múlt fogyatékosságaival, hibáival. Az igazság feltárása mindig hosszú folyamat. Így lesz ez most is az 1956. október 23-án indult népfelkelés és Nagy Imre szerepének értékelésében. A közeli napokban az egész ország figyelme Nagy Imre és sorstársai temetése felé fordul. Engem, mint a kormány elnökét a végtisztesség megadásával kapcsolatban számos belső és külső kötelezettség vezérel. A kormányzat mindent megtesz azért, hogy június 16. a nemzeti megbékélés szimbóluma legyen. Hozzá kívánunk járulni ahhoz, •hogy Nagy Imre és sorstársai olyan végtisztességben részesüljenek, amely az európai kultúrkör szokásai szerint minden magyar embert megillet. Június 16-a legyen a kegyelet, a gyász napja és csak rajtunk múlik, hogy a nemzeti megbékélés napjaként fogunk-e rá visszaemlékezni. Én hiszem, hogy így lesz! Csak rajtunk múlik, hogy az a korszak, amely 1956- ban nemzeti tragédiával kezdődött, ne nemzeti tragédiával végződjön, hanem békés, rendezett átmenet keretében kerüljön meghaladásra. Csak így juthatunk múltunkban kiegyezésre, s csak ily. módon fordulhatunk a jelen és méginkább a jövő feladatai felé! — mondotta végezetül Németh Miklós. előterjesztése végi hiánya ne legyen nagyobb a még finanszírozható 20—21 milliárd forintnál, a kormány az előterjesztésben megfogalmazott intézkedéseken kívül további 5 milliárd forint összegű egyensúlyjavító lépés megtételét tartja szükségesnek. Az ehhez szükséges konkrét intézkedéseket az elkövetkezendő hetekben kell megalapozni. Ehhez kéri a kormány a parlament felhatalmazását azzal, hogy a kidolgozott intézkedések tervéről a június végi ülésszakon ad tájékoztatást az Országgyűlésnek. A kormány tudatában van annak, hogy a csomagtervben megfogalmazott intézkedések elsősorban a gazdaság összeomlásának elkerülését szolgálják, nem biztosítják a hosszú távú kibontakozást. A csomagterv nem helyettesíti a kormány három éves programját. A csomagterv tartalmaz szociálpolitikai intézkedéseket, a 6,6 milliárd forintos, életkörülményeket javító csomagból 4,1 milliárd forint a társadalombiztosítás feladatainak körébe tartozik. Így biztosítható a nyugdíjak. a családi pótlék, valamint a járadékok és a jövedelempótlékok emelése. Július 1-jétől 100 forinttal emelkedik valamennyi jogosult nyugdíja, s 200 forinttal emelkedik az 5000 forint alatti nyugdíjasok, valamint az első két kategóriá(Folytatás a 3. oldalon)
