Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-09 / 134. szám
fflÉPiAP 1989. JÚNIUS 9. A kilépés érvénytelen Nemcsak pártjogi eset! A Néplap utánajárt a pletykának, és megállapította: nem igaz, hogy Jászboldogházán a demokrata fórumosok verik az MSZMP tagjait Az alaptörténet valójában tizenkettő egy tucat. Tanulsága persze annyiféle, ahány egy újságcikk olvasata. Vagy tán’ még annál is több ... Valaki a majálison (írhatnánk ma már juniálist, mert némely pletykák nem a rémhírek sebességével terjednek) alaposan felöntött a garatra. Emberünknek érőbb jó-, majd kötekedő kedve támadt, ahogy ez már lenni szokott. S ha már sokadalom, hát bele is kötött abba, aki útjába akadt. Tette, ameddig tehette. Megszelídítették, majd lecsöndesítették, a körzeti megbízott meg hazakísérte. Ennyi. Mondom, tizenkettő egy tucat. A párttitkár felöntött a garatra Emberünk egyébként tisztes családapa, dolgos, s felelősségteljes beosztásban keresi maga. meg családja kenyerét. Bánja tettét, falubelijei megsértését, stb. Igazából e tekintetben odahaza szerencsére már rég elfelejtették csínyét. Csakhogy szomjas torkú földink — nevezzük nevén: Berczeli József — a jászboldogházi termelőszövetkezet pártalapszervezetének titkára. Egyszerűsítsünk: az ottani tsz párttitkára. Nahát, ez így már nagy szégyen! * * • Történt pedig, hogy a korábbi majálisokat — úgymond hagyományosan, hisz nem volt más választás — a községi pártbizottság szervezte, rendezte Boldogházán. Jelentkezett az idén társrendezőnek a Magyar Demokrata Fórum frissen alakult helyi szervezete. Miért is ne? így szervezte, rendezte az idei boldogházi majálist: közösen az iMSZMP és a Magyar Demokrata Fórum. Ez pedig mintaszerű. És akkor megint: csakhogy! Csakhogy éppen a helyi A telefontársulásról a Néplapban csak apró hírben számoltunk be. A demokrata fóruimosok nem kevés munkát fektettek bele, de ma már látszik, megérte. Százhatvanan jelentkeztek. Szerencsére a kétezer lakosú település önálló. Államigazgatásilag legalábbis. Az áfész Berényé. A haszon oda folyik. Egyrészt. Másrészt; az utóbbi két ötéves terv semmilyen fejlődést nem hozott Berényből Boldogháza ellátására. Eszes János: — Mi megértjük az áfészt, hogy elsősorban a székhelyén fejleszt, de ők is értsék meg, hogy az itteni nyereség után ide nem forog vissza semmi. És mi, boldogháziak hosszú távon nem vállalhatunk áldozatot azért, hogy az itt képződött haszon másutt boldogítson! A tanácselnök helyesel. Erre is, meg a demokrata fórumosok környezetvédelmi kezdeményezésére is. S a másik, a harmadik jó ötlet: piacgazdaság? Miért nem tartanak vásárokat Boldogházán? Persze, hogy Matók István vélekedése megnyugtat. (Egyébként MSZMP-tag, sőt a községi pártvezetőség tagja. Ámbár nemrégiben javasolta: ha a párt és az állam szétválasztásáról nemcsak a legmagasabb fórumokon beszélünk, talán nem volna érdektelen — éppen hivatalból — a pártvezetőségből kimaradnia.) Azt mondja a tanácselnök, hogy neki nem azt kell néznie, ki kezdeményez a község boldogulása érdekében, hanem azt, hogy mit. És ha éppen az MDF helyi csoportja aktivizálja magát a legkülönfélébb ügyekben, hát akkor a falu választott vezetőjének velük is együtt kell gondolkodni, haladni. * * * ' Ez volt hát a mérleg egyik serpenyője. Pakoljunk a másikba is! Illően beielentkezem Bodor Józsefnél, a termelőszövetkezet honvédelmi társadalom — e különben mintaértékű — összejövetelének legeslegvégén ott az a csúnya, nemkívánatos incidens a Demokrata Fórum sátra mellett. Merthogy — mi sem természetesebb? — büfé a Demokrata Fórum sátrában is működött. Azt sem lehet letagadni, hogy az italos Berczelit erővel kellett megfékezni. Innen aztán a pletyka: „Jászboldogházán a demokrata fórumosok már verik a párttitkárokat.” Ez — amellett, hogy hamis — roppant kellemetlen mindkét fél számára. A másik: „íme, így jár az a pártszervezet, amelyik a Demokrata Fórummal vállalkozik közös rendezvényre.” Ebben meg ott a másik sandaság, ami a közmegegyezés — egyezkedés, kiegyezés — ellen bíztat. * * * A tanácsházán a legnagyobb egyetértésben dicséri a másikat Eszes János, a Demokrata Fórum jászboldogházi szervezetének vezetője Matók János tanácselnökkel. lehetne! A kis haszon is haszon! A helypénz, a fuvarköltség megspórolása stb. Hát még mi segíthetne? — Agrárcsoportunk tájékozódik — avat be Eszes János. És még tovább sorolja: — Fölmérjük a faluban a középületek kihasználtságát! Nem „elfoglalni”, egyszerűen tájékozódni akarunk. Hallgatok, alig győzök jegyzetelni! — Érdekes, hogy nálunk nemcsak az értelmiség politizál. A Demokrata Fórum helyi- csoportjának tagjai a körzeti orvos, az állatorvos és három alkalmazott mellett munkások is. Nem, nem törekedtünk rá, egyszerűen így alakult. De közéleti fórumra hívjuk hamarosan a pedagógusokat is. Átnézzük az általános iskolai történelem- és földrajztankönyveket. Javasoljuk: a korábbi ideológiától mentesen, csak a tényekre támaszkodva, az igazat tanítsák. Ugyancsak javasoljuk: vizsgálják meg az orosz nyelv kizárólagossága helyett más idegen nyelvek oktatásának lehetőségét. és polgári védelmi ügyintézőjénél, Jászboldogháza községi párttitkáránál, minek utána meglepetés ér. A párttitkár bejelenti az illetékes „felsőbb pártszervnél” az újságíró — az MSZMP megyei lapjának munkatársa — érkezését, és«^ témát, amiről a zsurnaliszta-.-vele értekezést folytatni kíván. Ha már fülembe jutott, ki nem hagyhatom: — Kötelességének érezte, hogy Jászberénybe jelezze látogatásomat? — Teljesen természetesnek tartom a jászberényi pártbizottság kérését: mindenkor jelezzük újságírók megjelenését a területünkön, nehogy félreérthetően nyilatkozzunk ! És a községi párttitkár egyik kollégám nevét, cikkét — történetesen éppen a pártrovat munkatársáét — említi, amely nem tetszett valakinek valahol. Ez az a pont. amikor a józan ész megáll. Persze, hogy azonnali választ kérek Rábold Gábortól, a megyei pártbizottság osztályvezetőjétől, aki megnyugtat. — A megyei pártbizottság soha ilyet elő nem írt, vagy nem követelt, nem szorgalmazott, nyíltan vagy burkoltan ki nem kényszerítőit! Következik hát a másik kérdés Bodor Józsefhez Boldogházán : — Nem gondolja, hogy a Magyar Demokrata Fórum helyi szervezete kezdeményezéseivel mintegy „állva hagyta” az MSZMP-t a faluban? Nem, nem így vélekedik! Ellenben leszögezi: — A százharminc párttag és a kilenc tagú községi pártvezetőség jó szívvel fogadta a demokrata fórum megalakulását, s rokonszenvvel fogadja minden kezdeményezését. — És dr. Kiss Imre MSZMP-tag távozását nem tartja veszteségnek? (A körzeti orvos huszonöt éves párttagság után választotta a közelmúltban a demokrata fórumot. Magyarázata végtelenül egyszerű: úgy érzi, így többet-használhat!) Felsőbb pártszerv döntésére várva — Nem veszteség! — válaszolja Bodor József. — Inkább örülök, hogy megtalálta a helyét. Kétségtelenül nagy lexikai tudással rendelkezik, metszőén éles a logikája, szóval kiváló entellektüel. De azt nem vettem észre, hogy tömegek követik! * * * De térjünk vissza néhány mondat erejéig a majális estéjére. Berczeli József már másnap szót váltott Bodor elvtárssal, s harmadnap pártfegyelmi vizsgálatot kért maga ellen Jászberényben. — Miért Jászberényben? Miért nem helyben? — Azért, mert Berczeli elvtárs a városi pártbizottság tagja, tehát esetében a városi pártbizottság az illetékes testület. Berczeli József egy hét múltán összehívta alapszervezetét és bejelentette: kilép a pártból. öt is megkerestem: — Menekülni próbált? — Nem. Egyszerűen nem akarok gondot okozni a pártnak! Bánom is, szégyellem is. * * * Emberileg Berczeli Józsefet is megértem. Mégsem stimmel itt valami! Megindult a pártfegyelmi vizsgálat, de be nem fejeződhet, mert Berczeli már nem párttag? Hívjuk segítségül megint Rábold Gábort! — Berczeli,elvtárs kilépése érvénytelen a Szervezeti Szabályzat II. pontjának 6. alpontja szerint. Idézem: „A párttag — saját elhatározásából, vagy az alapszervezet kezdeményezésére — a pártból kiléphet, ha az adott időpontban fegyelmi eljárás nem folyik ellene.” Márpedig — folytatja a megyei pártbizottság titkárságvezetője —. Berczeli elvtárssal Jászberényben szóban közöltük, hogy a fegyelmi eljárás megindult ellene! Már csak egv kérdésem marad Bodor Józsefhez: értékelné saját maga. saját ama szemszögéből a helyzetet, a történeteket. Nem teszi! — Majd a felsőbb pártszerv döntése után foglalok állást! — ráz kezet, s nyilván a pokolba kíván. » * * Berczeli József ügyében a napokban hoz döntést á jászberényi pártbizottság fegyelmi bizottsága. Egri Sándor A demokrata fórum kezdeményez Ki, kit hagyott állva ? Nyílt, demokratikus, pluralista műsorpolitika Beszélgetés Agárdi Péterrel, a Magyar Rádió elnökhelyettesével — A tömegtájékoztatás egyik legfontosabb eszköze a rádió. Napjaink változó világában miként alakul a rádió szerkezete, műsorpolitikája? — Jelenleg a Magyar Rádiónak három nemzeti programja van, a Kossuth, a Petőfi és a Bartók, ezen túlmenően működik a német és magyar nyelvű Danubius kereskedelmi adás, és mire ez az interjú megjelenik. elindul a hasonló célzatú Calypso 873 Budapest is. A hazai rádiózásban a regionális adások is sokat fejlődtek. Stúdiók működnek Debrecenben, Miskolcon, Győrben, Nyíregyházán. Pécsett, Szegeden és Szolnokon. Az előrelépés ellenére jogos viták vannak a reggeli — Egyre többet hallani arról, hogy önálló helyi, illetve országosan sugárzó közösségi rádiók megjelenésével is számolni lehet. Hogyan készül erre a versenyhelyzetre a rádió? — A meglevő sajtótörvény, de még inkább ,a most kidolgozás alatt álló tájékoztatási törvény alapján az ilyen rádiók meglétével, alakulásával természetesen számolni kell. Városok, nagyközségek, egyetemi centrumok, egyéb közösségek saját anyagi erőforrásaik mértékében alapíthatnak rádiókat. Ez kihívást, versenyhelyzetet, konkurenciát jelent. de nem szabad tőle megijedni. A Magyar Rádió — ha kívánják — segítséget, szakmai tanácsot ad ezek műszaki beindításához, „műsorpolitika” üzemeltetéséhez, de nem akarja őket semmilyen módon uralni, irányítani s még kevésbé hosszú távon integrálni. Ilyen rádió működik már Veszprémben, megszületőben van Tatabányán. Állítólag szerveződik a budapesti ifjúsági rádió, és néhány nagyobb lakótelep is kísérleteket folytat. — A rádió szervezeti felépítése megfelel ezeknek a szélesedő feladatoknak, korszerűsítési terveknek? — Bármennyire nehéz egyszavas ítéletet mondani: nem. Éppen ezért alapos viták folynak a rádióban a fejlesztés lehetségés útjairól. A döntés során mérlegelni kell azt a társadalmi, politikai. gazdasági folyamatot, amelyben élünk, és amely végső soron a rádió műsorpolitikájával szemben is egyfajta kihívás. Ugyanakkor olyan belső reform kell, amely a gazdálkodás, a műsorstruktúra, a szervezet, a gyártás területeit szerves egységbe alakítja át, bizonyára nem fájdalommentesen. de a lehetőség szerint humánusan, s biztosítva a helyi adásokkal. Ezek elsősorban az adott térség aktuális kérdéseivel foglalkoznak. és műsoraikat többnyire a Kossuth rádió ultrarövid hullámhosszán is sugározzák, így hétköznap reggelente — ahol vételi nehézségek vannak a középhullámon — a hallgatók számára nincs tényleges választási lehetőség. Sajnos, olyan műszaki korlátái vannak a magyar rádiózásnak, hogy ezt a gondot rövid távon véglegesen megoldani nem tudjuk. Így aztán nem a műsoridő növelése, hanem elsősorban a programok minőségének javítása. az önálló arculatuk erősítése a cél, mind az országos. mind pedig a regionális adásokban. — A Magyar Rádió miként birkózik meg az egyre nagyobb költségekkel? — A korszerűsödő műsorpolitikához korszerűbb gazdasági szemlélet is kell, miközben egyre szorítóbbak a költségvetés korlátái, főleg a Magyar Rádió iránt támasztott új és új társadalmi-politikai, kulturális igények miatt. Érvelünk tehát a parlamenti pénzügyi támogatás növeléséért, ugyanakkor — házon belül — szó van bizonyos vállalkozói gondolkodásmód térhódításáról is. Ezt tükrözi a már említett két kereskedelmi adás is. Műsoraink alapján lapokat indítottunk (Válasz-levelezőlap, 168 óra), könyvkiadással foglalkozunk, és hosszabb távon tervezzük saját felvételű hanglemezek, kazetták forgalmazását is. Alapvető feladatunknak természetesen a közszolgálati rádiózást, a nemzeti programokban a hiteles tájékoztatást, a kulturális értékközvetítést, a szolgáltatást tartjuk. Ehhez azonban fel kell tárnunk és mozgósítanunk kell belső szellemi és gazdasági tartalékainkat. folyamatos működőképességet is. — A „kihívás” a társadalmi, politikai pluralizmusban, a nyíltságban, a demokratikus elemek szélesedésében jelentkezik? — Ha a rádió műsorpolitikájáról objektiven akarunk véleményt formálni. akkor meg kell állapítani, hogy az a korábbi időszakokban is — tehát az egypártrendszer direkt irányítású mechanizmusában is — viszonylag széles nyilvánosságot igyekezett biztosítani a különböző társadalmi igényeknek, kulturális értékeknek. Korábban elsősorban azért bíráltak bennünket igazságtalanul. mert — úgymond — túl nagy nyilvánosságot biztosítottunk bizonyos „nem támogatandó” nézeteknek. A gond ma talán az, hogy a pluralizmus jegyében igen sok érdekcsoport véleménye úgy kap hangot, hogy az MSZMP-t, a kormányt támogató kiállásokra (ami nem azonos egy-egy vezető megszólaltatásával) olykor alig jut idő. A nemzeti rádió természetesen nyilvánosságot kell, hogy biztosítson a kormánynyal vitatkozó, akár éles álláspontoknak is. Ugyanakkor felügyeletét a kormány gyakorolja, amelynek jogos az elvárása, hogy — miként Pozsgay Imre is hangsúlyozta — saját programját is visszahallja a rádióban, s nemcsak konkrétan egy-egy műsorban egy-egy nyilatkozat erejéig, hanem az egész műsorpolitíkában. E „kettősség” konfliktusokat is okoz, de nem összeegyeztethetetlen vagy megoldhatatlan feladat. Szakszerűen, hitelesen A politikai tájékoztatás, valamint az érdek- és véleménypluralizmus kifejezése is fontos, de csak egy feladat a sok közül. Az a széles körű szolgáltatás és szórakoztatás is meghatározó fontosságú, amely felöleli a mindennapi élet egészét, a Napközben című műsortól az Ötödik sebességig szól, s benne van a helyi és az általános informálás is. Hogy jelentősen fejlődött a műsorpolitikánk. akkor ez éppen ennek a „szolgáltatás” centrikusságnak köszönhető, melyből kiemelt figyelmet fordítunk a társadalom hátrányos helyzetben levő, lemaradó, súlyos gondokkal küzdő rétegeire. A rádió műsoridejének csaknem ötvenöt-hatvan százaléka zene. Nem lehet jogos például az olyan politikai vagy intézményi csoportigény, amely — a pluralizmusra és az aktualitásra hivatkozva — ennek az aránynak a radikális csökken tését'irányozná elő. Azon persze lehet vitatkozni, hogy a különböző zenei műsorok belső arányai miként alakuljanak, s hogy miként korszerűsödjön a zenei ismeretterjesztés. A rádió műsorpolitikájában a pluralizmust, a sokszínűséget, a demokratikus nyilvánosságot nem szabad a pártok, szervezetek, csoportok közötti politikai harcok megnyilatkozásaira szűkíteni. S főleg nem. lenne jó az értékteremtést a funkciók sokirányú. kötelezettségeit, a rádió „alaphangját” ezekkel szétszabdaltatni. A rádió műsorainak a legszélesebb igényeket kell kielégítenie. A rádiósok számára az a műsorpolitika demokratikus és pluralista, amely valóban sokszínű, szakszerű és hiteles, amely megtalálja tömeges vagy réteghallgatóságát. s felelős hangjával befolyásolja is az emberek ismereteit, közérzetét, politikai kulturáltságát. (MTI — Press) Az MSZMP Veszprém Megyei Bizottsága — az országban az elsők között — kezdeményezte a párt birtokában lévő egyes intézményeinek más irányú hasznosítását. Ennek kapcsán szállodává alakították át egykori oktatási igazgatóságuk épületét. Az MSZMP működtetésében üzemelő, csendes környezetben lévő Jutás Hotel 43 szobájában 117 vendéget tudnak fogadni. (MTI fotó: Arany Gábor) A kihívástól nem kell megijedni Nyilvánosság konfliktusokkal
