Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-05 / 130. szám
j^ÍÉPLAP 1989. JÚNIUS 5. Ilyen még nem volt TAKEH-INFO és a bizalom háromszöge Számítógépes program a tanácsoknak ~Kábel-bábel” a vártai tdevlzié «(sarán Két-és félórás vitafórum Sokáig, ha azt a szót hallottam, hogy program, körülbelül négyféle dolog jutott eszembe: a politikai, a szabadidős, a rádiós-tévés program, meg az, hogy a program meghatározza cselekvéseink sorrendjét. Jó pár éve viszont bővült a kör, s ma már magától értetődő természetességgel ide sorolom a számítógépes programokat is. Noha sokunknak a számítógép olyan, mintha kínaiul beszélnének hozzánk, azt viszont könynyen beláthatjuk, hogy nélküle aligha tudjuk felvenni a versenyt a nálunk fejlettebb országokkal. Hisz a technika e csodálatos vívmányának segítségével pillanatok alatt információkhoz juthat az ember, s egyegy vállalat, hivatal akár teljes tevékenységi körét is számítógépre lehet vinni, mint ahogy ezt ma már sok helyen meg is teszik. Ami pedig a számítógépes programok felhasználási körét illeti, megkockáztatom, hogy ha ma ismernénk minden elkészített szoftvert, alig hiszem, hogy volna olyan területe az életnek, amelyekre valamelyik ne lenne alkalmazható. S ha ezeket jól kihasználnánk, sok másra is jutna idő. Tulajdonképpen ilyen gondolatok jártak a fejemben, amikor a tavaszi BNV-n hírét vettem, hogy a Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat Szolnoki Számítóközpontjának és a Szolnok Megyei Tanácsi Költségvetési Elszámoló Hivatalának munkatársai a TAKEH-INFO nevű szoftverükkel sikerrel szerepeltek a Kiváló Áruk Fórumán, s amely ezután jogosult a KÁF-embléma viselésére. Fölvetődik a kérdés: vajon mi tette szükségessé ennek a programnak az elkészítését? Nos, mint megtudtam, a szálak két évvel ezelőttre nyúlnak Vissza, amikoris a megyei tanács elhatározta információs rendszere kifejlesztését. Első lépésként a hozzá tartozó mintegy 200 költségvetési intézménynek IBM—PC típusú számítógépeket vásároltak és úgy döntöttek, hogy úgymond kezükbe adnak egy olyan programcsomagot, amelynek segítségével megfordítható az eddigi gyakorlat. Miről is van szó valójában? Az országban eddig mindenhol úgy mentek a dolgok, hogy a helyi tanácsok elküldték bizonylataikat a megyékhez, ott összesítették azokat, és egy-két hónap múltán visszaért az információ oda, ahol a legnagyobb szükség volt rá, de akkor már gyakran fabatkát sem ért. Ugyanis alapvetően a főkönyvi könyveléshez kapcsolódó adatokról, vagyis arról volt szó, hogy például az illető tanácsnak az adott pillanatban miből, mennyi pénze van, mennyit költött, és mi áll még rendelkezésre, mi jván az ütemezéssel, tehát időarányosan használja-e fel az öszszegeket és így tovább .. . Nomármost, ha ezekhez az adatokhoz csak hónapok múltán jutott — márpedig eddig így volt — a helyi tanács, mire volt jó ez az információ? Jóformán semmire. Nos, ezen az áldatlan helyzeten változtat ez az egyedülálló program — hisz az országban még nincs ilyen —, mert segítségével a tanácsi ügyintéző előtt — anélkül, hogy a fiókból elő kellene kotorászni a különféle papírokat — egy gombnyomásra megjelenik a képernyőn az az adat, amire éppen kíváncsi. Mondhatnánk úgy is, hogy ott van az információ, ahol arra a legnagyobb szükség van, tehát helyben, s majd onnan kerül a megyéhez összegzésre és nem pedig fordítva. Persze bizonyára akadnak még olyanok is, akik ugyan jóban vannak a géppel, de istenigazából mégsem bíznak „lélektelen, mesterséges agyú munkatársaikban” és továbbra is vezetgetik kis kartonjaikat. A bizalmatlanság nem is egészen alaptalan. Mert legyen bármilyen gyors és pontos is a gépi adatszolgáltatás, a hiba olykor elkerülhetetlen. A TAKEH-INFO nevű program viszont ezt is kiküszöböli, mert biztonsági rendszere olyan, hogy valótlanságot, hamis információkat nem lehet belétáplálni. Az viszont már most látható, hogy bármennyire is jó a szóbanforgó program, nem lesz örök életű, márcsak azért sem, mert napirenden van a költségvetés reformja, s így hamarosan át kell azt dolgozni. Itt akár véget is érhetne ez az írás, de egy dolog azért nem hagy nyugodni: nevezetesen az, hogy mit és mennyit érhet egy ilyen működő számítógépes rendszer? Erre a kérdésre általában semmitmondó adatokat és számokat nélkülöző válaszokat kap az ember. Ha most egy képzeletbeli mérleg egyik serpenyőjébe a rendszer használati értékét, még a másikba pedig azt az öszszeget tennénk, amibe a gép került, biztos vagyok benne, hogy arra az eredményre jutnánk — feltéve, ha jól kihasználjuk a számítógépeket —, hogy megkeresik az árukat ezek az „elektronikus csodamasinák”. Ebből aztán az is következik, hogy a teljes tevékenységi kört, így például többek között a tanácsok álló- és fogyóeszköz nyilvántartását is számítógépre lehetne vinni. Nem véletlenül említem ezt, mert a Kiváló Áruk Fórumán sikeresen szerepelt program alkotói jelenleg éppen ezen törik a fejüket. NT ök hatan — Pödör László, Toman János, Molnár Erika, Kádár Ferenc, Hágen István és Klincsik János — készítették a TAKEH-INFO nevő programot (Fotó: Nagy Zsolt) A Tisza vízállása Szolnoknál... II kandidátus csoportvezető Az irodaház hatodik emeletén három, irodahelyiségnek is nehezen nevezhető munkaszoba. Az elsőben óriástérképek, munkaasztalok, a másodikban szerényen zümmögve, szinte hangtalanul dolgozik a számítógép, és épp pihen az adatbank, a harmadikban a mérőszemélyzet. Ki gondolná, hogy a három kis szobában rengeteg adat, ismeret elfér. Például minden, amit tudni lehet a Tisza 190 kilométer hosszúságú szakaszáról, a Körösökről és a rakoncátlan, alig folyó Zagyváról. Ebben a három kis helyiségben nyolc ember dolgozik, szombaton vasárnap is szigorú ügyeleti beosztásban. A számítógép adja és veszi az adatokat, továbbítja az országos központba, s napjában közel hozza a környező igazgatóságokat. A Közép-Tiszavidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vízgazdálkodási osztályán a vízrajzi csoport munkájába engedett kis betekintést dr. Kovács Sándor mérnök, kandidátus, ö a vízrajzi csoport vezetője. Környezete, vezetői többet mondanak róla, mint ő saját magáról. Ügy tűnik, szerénységénél a szakmaszeretete összehasonlíthatatlanul nagyobb. Ki tudja már hány éve, lapunk hírrovatában naponta e csoport jóvoltából tudjuk közölni olvasóinkkal a Tisza és mellékfolyói vízállását és vízhőmérsékletét. A vízrajzi csoport nemcsak nekünk, de az országos előrejelzés készítőinek és a környező igazgatóságoknak is naprakész adatokkal, sőt előrejelzésekkel szolgál. Hogy lehet ezt megtanulni? Kovács Sándor nagy szerényen azt mondja: őt már középiskolás kora óta érdekelte a víz, a folyók élete. Ezért is jelentkezett a leningrádi Hidrometeorológiai Műszaki Egyetemre, ahol nemcsak diplomát szerzett 1978-ban, hanem 1983—87 között az akadémiai felvétel után kandidátusi fokozatot is. Témája is az volt, ami a munkája. Az előrejelzési rendszerek kialakítása. Még egyetemista korában ismerkedett meg a Vízügyi Igazgatóság munkájával, vezetőivel és dolgozóival. Egy-másfél hónapos gyakorlatai nem is kevés részét Szolnokon töltötte, s természetes volt, — lévén szolnoki születésű —, hogy itt kezdte a munkáséletét, s úgy tűnik, máig nagy örömet talál benne. — Az igazgatósághoz 190 kilométer hosszúságban tartozik a Tisza, valamint a Körös hatvan, a Zagyva több mint nyolcvan kilométeres szakasza. Nyáron (békeidőnek hívják, ha nincs árvíz) csak vízállásjelentést adunk. Télen jégjelentést is. És természetesen árvíz idején hidrológus csoporttá változunk, együtt dolgozunk, hiszen akkor nehéz idő jár a vízügyre. Az igazgatóságon nagyra becsült szaktekintély, — ő még elégedetlen a tudásával. Szeptemberben gazdasági mérnöki továbbképző szakon folytatja tanulmányait a Műegyetemen. — Rendkívül nagy szükség van arra, hogy az ilyen beosztásban dolgozó mér-A „Vegyem.,. ? Ne vegyem... ?” dilemmáját szerette volna feloldani az a közéleti fórum, ami a kábeltelevíziózás bosszúságaival foglalkozott, s a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban zajlott hétfőn este, s melyen a városi Ingatlankezelő Vállalat, a Városi Tanács, valamint a Gagarin és a Jubileum lakásszövetkezet képviselői válaszoltak a záporozó kérdésekre. 15 millió hiányzik Maga a fórum ténye — s immáron nem először — örvendetes dolog, ám az, hogy az hosszúra nyúlt, azaz a kábelfórum egyfajta kábelbábelié, tehát kicsit zűrzavarossá vált, parttalan volt, nos azt hiszem ez kicsit a műsorszerkesztés számláját terheli, s az adásmenet bírálata is. Az ilyen esetek: ? szokták avatott kritikusok mondani, hogy a kevesebb több lehetett volna. Mert hiszen miről is van szó? Arról, hogy Szolnokon 1984-ben elindult egy beruházás, ami a helyi kábeltelevíziózás technikai feltételeit volt hivatva biztosítani, illetve később, a műholdas műsorszórás elterjedésével és hazai vételének lehetőségével, az ezirányú fejlesztést is megvalósítani. Nyilvánvaló, hogy mindez pénzbe került (kerül), és a szükséges összegek előteremtéséhez akkor még nem lakossági egyetértést és forintot szerztek, hanem — úgymond — vállalatok és a megyei tanács előlegezték meg a 25 milliót, ami a beruházás megindítását lehetővé tette. Azóta hosszú idő telt el, kivitelezői (Gelka) késedelmekkel, importkorlátozási nehézségekké!. Egy tény, hogy a jelenlegi, mintegy negyvenmillós költségigényekhez képest hiányzik 15 millió forint. Az IKV május 16-án kikapcsolta a városi és a műholdas adásokat, s ezeket nem is szolgáltatja addig, amíg a lakóházak lakásainak 100 százaléka be nem fizette a 2500 forintos egyszeri rácsatlakozási költséget, remélve ezzel a hiányzó pénz Visszatérve a vitára, az elveszett a részletekben, túl sok kérdést, és határozott orientáció nélkül engedett a műsorvezető egyszerre elhangzani, ami miatt óhatatlanok voltak az átfedések, s ezért arra az érdemi felelőteremtését. Az IKV intézkedése komoly indulatokat kavart. Ehhez járult még a havi antennadíj jelentős emelése, ami a jövőben 70 forint lenne, és külön terhelné a lakók pénztárcáját a mozicsatorna, havi 40 forinttal. Sajnos a vita, érthető okokból, több forrásból táplálkozik. Egyrészt száz családból mind a száz nem képes fizetni, tehát ilyen szigorú megkötés mellett nincs reális megoldás. Ezt többen fel is vetették. Másrészt nem egészen világos a közvéleményben az, hogy miért éppen 2500 forint az összeg, hiszen vannak példák olcsóbb megoldásokra is. A fórum első lépése tehát kötelezően az lehetett volna hogy a kivitelezést bonyolító IKV csináljon a nyilvánosság előtt kasszát. Hiszen egy pénzügyileg tiszta alaphelyzet felvázolása után lehet beszélni a kábeltelevíziós hálózat tulajlonviszonyait, üzemeltetési feltétele it, és végső soron a további fejlesztést érintő kérdésekről : (Megjegyzem, az adás vége felé, egy részvevő felvetésre válaszolva, az IKV igazgatója vállalta, hogy a kábelrendszer pénzügyi hátterét — ha erre igény van tételesen hajlandó bárki elé tárni annak érdekében, hogy az álaphelyzet, amiből ma tovább kellene lépni, vitán felüli legyen. Ez persze úgy képzelhető el, hogy a lakóközösségek képviselői keresik meg az IKV-t, mert lehetetlen minden egyéni érdeklődőt részletesen felvilágosítani. adatra, hogy ugyanis hogyan tovább a jelenlegi patthelyzetből, a műsor csak kevéssé vállalkozhatott. Mert jelenleg patthelyzet van, az biztos, hiszen az IKV nem enged (bár ezt jószántából aligha tehetné), az emberek pedig zsarolásnak érzik a műsorok sugárzásának megszüntetését. Egy biztos: az IKV a város tanácsától egy négy ütemű fejlesztésre kapott megbízást és jelenleg az első végén tartunk. A további fejlesztések már, egy létező rendszer működési tapasztalataira alapozva, jobban pronosztizálhatók. Az azonban nagyon lényeges, hogy a Hirsohmann típusú technika és a kábelhálózat már megvan, a mi a város egyéb adottságaival kiegészítve egyedivé teszik a bekerülési költségeket. Ezért nem érzem perdöntőnek, legalábbis semleges szakértői vélemény híján, ha pro és kontra naás példákat citálunk, hiszen ahány helység, annyi egyedi feltétel és annyiféle igény a minőség bizonyos szintjére. A pénznek együtt kell lennie Ez utóbbi dolgában Szolnok magasra tette a mércét, ami hosszú távon megint csak a város érdeke. S bár többen hivatkoztak előkészítetlenségre, a meggondolatlan, a lakossági véleményeket nélkülöző, az igényeket nem tükröző beruházásra, úgy tűnik, hogy maga a hétfői fórum is a fejlesztés megalapozottságát igazolta. Hisz — végkicsengésében — nem azért volt vita, mert ne akarná a többség a kábeltelevíziót és a műholdat, hanem azért, mert a megoldáshoz vezető út nem igazán végiggondolt. Ez pedig már nem feltétlenül IKV-asztal. Azok, akik viszont érintettek az útkeresésben, azoknak az elhangzott vélemények jó támpontot adhatnak. Ám az, hopv hogyan teremti elő egy-egv lakóközösség a saját befizetendő pénzét, arra lesz, és kell is hogy legyen megoldás. Amint az IKV igazgatója, László József elmondta valahonnan el kellett indulni A kompromisszumkészségnek nincsenek híján, ám ki mondja meg. hogy miért engedjen az egyik esetben, és miért ne a másikban, mármint a száz százalékos befizetésből. Hiszen egy biztos: a pénznek együt kéll lennie, s bár a kábelrendszer egyelőre nem közmű, de be kell látni, hogy műszakilag akként viselkedik. A megoldást tehát, bárki is kapott volna megbízást a megvalósításra. IKV vagy KFT vagy kisszövetkezet ki kell kényszeríteni. Az állami lakások esetében lehetőség van a lakóközösségnek olyan felújítási munkák vállalására, melyeket az IKV-val megállapodva, bizonyos összegért elvégeznek. Ez mindjárt segítség hiszen nem kell a teljes összeget „parázs pénzből” kifizetni. S amint a Gagarin és a Jubileum lakásszövetkezet képviselői elmondták, esetükben is van megoldás. Mert a közös, felújítás vagy üzemeltetési pénzekből viszszapótlási kötelezttség terhe mellett, de a lakásszövetkezetek kamat- vagy bérleti bevételeiből is előteremthető a szükéges összeg. Erről a lakóközösségeknek kell dönteniük. S akik már döntöttek, mert ilyenek többen vannak, azoknak a lakóházaknak az Ingatlankezelő Vállalat, körülbelül két hetet igénylő munkaráfordítással Visszaadja a szolgáltatást. Sz. P. Tokajtól Csongrádig készül az előrejelzés. Reggel fél 8—10 óra között dolgozik a gép s a fiatal mérnök kollektívája. (Fotó: Tarpai Zoltán) nők mindennél jobban tájékozott legyen gazdaságtanban, pénzügyekben. Gondoljon bele, a folyók mentén kétszáz észlelőnk dolgozik. Gazdálkodni kell bérrel, költségekkel, gépkocsikkal. A sors úgy hozta, hogy a pálya elején, már 1979-ben „háborús” időszakban is megmutatta, nemcsak szereti a szakmáját, nagy a munkabírása is. Nem véletlenül, Árvízvédelemért érdeméremmel tüntették ki az első árvízi bizonyítás után. Különben köszöni jól van, az igazgatóság lakáshoz juttatta, hiszen felesége is a vízügy dolgozója. Együtt végeztek Leningrádban. Mindketten szeretik a jó szakkönyveket, szépirodalmat, művészettörténeti munkákat. Két gyereket nevelnek. S. J. Patthelyzet van Egy műholdas éjszakán
