Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-05 / 130. szám
8 Néplap 1989. JÚNIUS 5. Reformokat az intézményi gazdálkodás területén is Nincs igazi érdekeltség, hiányzik az önállóság Beszélgetés Pusztai Tamással, a Szolnoki Városi Tanács Közterület Fenntartó Intézményének igazgatójával A manapság sokat emlegetett és jónak egyáltalán nem nevezhető gazdasági helyzetünk nyilván egyre inkább megnyirbálja a különböző lehetőségeket, fogalmazhatnánk úgy is, hogy szűkebb mozgásteret ad többek között a tanácsi intézmények számára is. Ugyanakkor egyes területeken, mint például a kommunális szolgáltatások terén, a lakosság igényei növekednek. De ez természetes is, hisz mindannyian több gondozott parkot, jobb útviszonyokat, tisztább környezetet szeretnénk. Szóval az igények napról-napra nagyobbak, ugyanakkor a feladatok elvégzésére fordítható pénz — iha másért nem, de az infláció miatt — napról-napra kevesebb. Hogyan lehet ebből az ördöginek tűnő körből kitörni? — többek között errőil is beszélgettünk Pusztai Tamással, a Szolnoki Városi Tanács Közterület Fenntartó Intézményének igazgatójával. Nem kell semmit a szánkba rágni — Az előbb említett ellentmondást véleménye szerint föl lehet-e oldani, s ha igen, akkor hogyan? — Egy biztos: az igények a továbbiakban is növekedni fognak. így ezen a területen is csak valamiféle kitörés segíthet, hisz valójában nincs hová hátrálnunk. Véleményem szerint, ahhoz, hogy a jelenlegi helyzet valamelyest is oldódjon, radikális változásokra volna szükség. Mert úgy látom, hogy a legnagyobb fék napjainkban az, hogy a tanácsi intézményeknél nincs igazi érdekeltség, és hiányzik az önállóság. Ezzel kapcsolatban lényegében csak a vállalatoknál és a szövetkezeteknél van változás. Pedig az intézmények is egyre in— Hogyne. Legjobb példa erre a pénzügyi-gazdasági ellenőrzés jelenlegi gyakorlata. A megszámolhatatlan jogszabály szerinti ellenőrzések során még ma is százoldalas jegyzőkönyvek készülnek. S ami külön gon^l, hogy az értékelés vagy elemzés nem a gazdálkodás hatékonyságára, a szervezet korszerűsítésére, hanem a sokszor elavult jogszabályok betartásának tételes ellenőrzésére irányul. Szó ami szó, a paragrafusok bilincsébe vert kézzel lehetetlen hatékonyan gazdálkodni. — Véleménye szerint mi lehet a megoldás? — A költségvetési reform adhat erre választ. Mert az új alkotmánytervezet a költségvetési intézményeknek is alanyi jogon biztosítja az önállóságot, ami természetesen nemcsak új vállalkozási lehetőségeket, de nagyobb felelősséget is jelent majd. Ezzel egyidejűleg — remélhetően — az intézményi ellenőrzést is cégbíróságok gyakorolják, de szigorúan csak törvényességi alapon. — Jó, de mindezzel még nem lesz több pénzük, s ugyanakkor azt sem látni, hogy a költségvetési reform hogyan segíthet a szolgáltatásban is aktuális szerkezetváltás gondjain? — A kommunális szolgáltatás — hasonlóan az egészségügy, az oktatásügy, a művelődésügy területéhez —elsősorban állami, tanácsi feladat. A „megrendelő” is a tanács, ugyanakkor a költségvetés „szőritottsága” miatt — nem teljesen „fizetőképes”. Már ez olyan ellentmondás, amely úgymond konzerválja a jelenlegi helyzetet. Ugyanis a feladatot, a kább versenyhelyzetre kényszerülnek, ugyanakkor a piac kívánalmai és a felsőbb szervek igényei nem esnek egybe. Ma már egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a külső beavatkozás segítheti munkánkat. Sőt. Meggyőződésem szerint ugyanis egy tanácsi intézményre is nyugodtan rá lehetne bízni, hogy mit és hogyan csináljon. Nem kell semmit a szánkba rágni, vagy éppenséggel ellepni papírokkal. Sajnos sokáig azt hitték, hogy például agyba-főbe kell szabályozni mindent és mindenkit, ahelyett, hogy azt mondták volna: tessék, csináljátok! — A túlszabályozottságra tudna példát mondani? megrendelést a tanács adja, amelynek tisztáztuk, hogy kevés a pénze. Ugyanakkor a partner, vagyis a szolgáltatást ellátó szervezet, intézmény csak akkor tud hatékonyan dolgozni és fejleszteni, ha a versenyhelyzetre vonatkozó szabályozók szerint tevékenykedik. Tehát el kell dönteni: vagy a tanács saját szervezete, „hivatala” lesz továbbra is a kommunális szolgáltatást ellátó intézmény — és ebben az esetben normatív szinten biztosítja a működéshez, fejlesztéshez szükséges pénzeket — vagy pedig csak úgymond megrendelői feladata, felelőssége marad a régi, de a szolgáltatás kivitelezésének módjába, a különféle szervezeti megoldásokba már nem szól bele. Mi ebben az esetben természetesen olyan módszereket alkalmaznánk, amilyet a piaci viszonyok engednek, illetve ösztönöznek. — Mondana rá példát? —Igen. A parkok gondozását, a szemét szállítását, de a kisebb út- és járdaépítési feladatokat akár magánvállalkozók is végezhetnék. Ez a megoldás bizonyára ezen a területen is mozgósíthatná a lakosság körében megtakarított pénzeket, ugyanakkor az egyéni érdekeltségen keresztül hatékonyan működhetne és a szerkezetváltást is elősegíthetné. — Ez az érem egyik oldala, a másik pedig: köztudott, hogy a tanácsi intézmények jelentős vagyonnal gazdálkodnak. Az épületek, gépek, műszerek kihasználtságát hogyan lehetne maximálisan biztosítani? — Szűkös anyagi lehetőségeink mindenképpen arra ösztönöznek, hogy minél hatékonyabban dolgozzunk. Persze ez önmagában kevés. Az intézményi gazdálkodás területén ugyanis még nem működik a vállalati szférában most alakulgató vagyonérdekeltség. Tudja, a felülről kezdeményezett adminisztratív intézkedések — átszervezések, összevonások, stb. — önmagukban nem teremtenek jobb helyzetet. Véleményem szerint a helytelenül felfogott sajátos „vagyonérdekeltség” miatt az egyes intézmények ma még olyan létesítményeket, épületeket, berendezéseket is működtetnek, amelyek ráfizetésesek. Tipikusan ilyenek az alaptevékenységüket kiszolgáló. segédüzemi ágazat keretén belül dolgozó karbantartó-javítóműhelyek. Minél nagyobbak, annál magasabb műszaki színvonalat, szakmai vezetést igényelnek, de ehhez sokszor sem a személyi, sem az anyagi feltételek nincsenek meg. Így aztán marad az alacsony hatásfok, növekedik a ráfordítás, amely végső soron e szolgáltatások árát emeli. Indokolatlanul! Kicseréltük a névtáblát — Mit tehetnek az intézmények ez ügyben, hiszen — ha nem is bármilyen áron, de gondolom mégis — szükségük van a segédüzemi tevékenységre? — A tanácsok felhívták az intézmények figyelmét, hogy juttassák el az ésszerűsítésre vonatkozó ötleteiket hozzájuk. Javaslatunkat mi már egy éve elküldtük, de választ a mai napig sem kaptunk. Így aztán önállóan kezdeményeztünk. Például a rossz és alacsony hatékonysággal működő tmkműhélyünket az idén februártól egy felkészültebb, szövetkezeti szakcsoport vette át, kertészeti üvegházainkat pedig — az egyéni érdekeltség miatt — magánvállalkozóknak adtuk bérbe. S mindez 3 es fél—4 millió forint eredményjavulást hozott számunkra. Pedig ha hiszi, ha nem, mi nem tettünk mást, mint kicseréltük a névtáblát. — Ez azt bizonyítja, hogy az úgymond alulról jövő kezdeményezések is megújulást jelenthetnek? — Pontosan így van, de erre a kommunális szolgáltató ágazatban jelenleg kevés a lehetőség. Már csak azért is, mert ezt a „presztízs nélküli” munkát az értelmiségi dolgozók közül kevesen vállalják. S ráadásul az előzőekben emlegetett okok miatt feladatainkat kevés és drága géppel, valamint kis létszámú szakmunkásgárdával oldjuk meg. Ami tényleg segíthetne, az a vállalkozókedv ösztönzése, mert többletbevételre csak így tehetünk szert. Ennek érdekében például ma már idegenforgalmi tevékenységet folytatunk, és más üzleti vállalkozások előkészítése is folyamatban van. De erről még korai lenne beszélni. Tulajdonképpen minden újszerű kezdeményezésünk arra irányul, hogy az alaptevékenységünkre, a fejlesztésekre, a beruházásokra több pénz jusson, és az itt dolgozók is egyre inkább megtalálják számításukat. — Köszönjük a beszélgetést. Nagy Tibor A paragrafusok bilincsében Évadzárás a Szigligetiben Sikerdarab a Caligula helytartója Évadzáró társulati ülést tartottak szombaton a szolnoki Szigligeti Színházban. Az elmúlt szezonró] Schwajda György igazgató mondott rövid értékelést, s mint kifejtette, az évaddal összességében elégedett, mert a Szolnokon játszott produkciók bárhol és bármikor megállják helyüket a magyar színházi életben. Az együttes három vállalkozását emelte ki ezzel kapcsolatban, elsőként a Doktor Zsivágót (ezt Belgrádban az Európai Színházi Fesztiválon is bemutatták), a Caligula helytartóját Taub János rendezésében, valamint A kastélyt, a Fodor Tamás irányításával született Kaffka-mű adaptációját. Ugyanakkor önkritikusan beismerte, hogy a zenés darabok (Marica grófnő, Chicago) nem hoztak osztatlan elismerést. A szobaszínházi előadásokra szintén nem sikerült a szakma és a közönség figyelmét az elvárt mértékben ráirányítani. Szólt arról is, hogy a Stúdió K „csapata” Szolnokon feloszlott, a fővárosban ismét újjáalakult, s az itteni kudarc főként azzal magyarázható, hogy a profi színház és az amatőr együttes nem tudta elképzeléseit kellően összeegyeztetni a művészi munkában. A színház pénzügyi mérlegéről megemlítette: a Szigligeti az évad végére teljesítette bevételi tervét, s az ősztől induló új szezonban jelentkező többletet béremelésre és jutalmazásra fordítják. Ezt követően néhány közérdekű bejelentés hangzott el, az első anyagi vonzata nyolcvan ezer forint: ezen összeget a megyei tanács ítélte oda a Caligula helytartója című produkciónak. A városi tanács művelődési osztálya pedig Mucsi Zoltánt jutalmazta meg A kastély című darabban nyújtott művészi teljesítményéért. A színészek is szavaztak kollégáikra, eszerint az idén bemutatott művekben a legjobb női alakításokat Egri Márta és Bajcsay Mária produkálta, míg a legjobb férfi színésznek Győri Emil bizonyult. A nyáron végre hozzáfognak az épület régóta időszerű rekonstrukciójához, kezdetként a kazánház és a közművek felújítását végzik el. Az átfogó rekonstrukció miatt várhatóan csak márciusig lesznek előadások Szolnokon, ezután a társulat hosszabb turnéra indul az országban. Az együttestől egyébként Balog Judit, Helyey László, Meister Éva, Rák Kati és Vlahovics Edit eltávozott, ősztől pedig öt frissdiplomás színésszel bővül a gárda, ők: Bellus Attila, Háda János, Horváth Lajos, Kozák Ágnes és Malcsiner Péter. Ami a színház 1989 90-es műsortervét illeti: elsőként szeptemberben Shakespeare Ahogy tetszik című alkotását láthatják a nézők. Ezt követően januárig Kálmán Imre Az ördöglovas című nagyoperettje, Bemard Shaw Az ördög cimborája — a rendező Taub János —. valamint Korniss Mihály Körmagyar című művének színre vitele szerepel a programban. — lazányi — Huszonöt évig névtelenül Furcsa, de a Kunhegyesi Gimnázium és Híradástechnikai Szakközépiskolának nem választottak nevet 25 éve. Bár, mint azt dr. Szabó Lajos, az intézmény igazgatója elmondta beszédében, kár lett volna, ha annak idején esetleg olyan emberről nevezik el az iskolát, akinek semmi köze a városhoz, a pedagógiához. Sajnos, sok esetben ez történt! Így a 25 éves jubileumra pénteken kapott méltó nevet, a kiváló pedagógusról, a város szülöttéről, Nagy Lászlóról nevezték el. Nagy László 1816. június 7-én Kunhegyesen született pedagóguscsaládból. Tanulmányait Debrecenben és Nagykőrösön végezte. Jogot, teológiát, bölcseletet szerzett. Akadémiai éveit, 1836-ban fejezte be. Volt igazgató Kisújszálláson, iskola- és tanártársa volt Arany Jánosnak, 1874- foen Pest, majd később a Jászkun kerületek tanfelügyelője. 1862-ben Beszéd és értelem gyakorlat könyvével pályázatot nyert, amely később, sok esztendőn át tankönyvül szolgált. 1875. május 6-án halt mag Budapesten. Képünkön dr. Szabó Lajos ünnepi megemlékezést, tart Nagy Lászlóról. Ebből az alkalomból adták át a kazánházból kialakított pinceklubot is, amely jelentős társadalmi munkával készült el. Másik képünkön Nagy László emléktáblája. fl kulturális hónap záróakkordja Szakmai nap Mezőtúron Téma: a kétpói hulladékkezelő A TIT megyei szervezetének műszaki szakosztálya szakmai napra várja az érdeklődőket Mezőtúrra a Szolnok megyei környezetés természetvédelmi napok keretében kedden. A városi művelődési központban 13 órakor kezdődő tanácskozás témája a kétpói hulladékkezelő készülő beruházási programja, amelyet Kürti Istvánné tervező (Mélyépterv) ismertet. A szakmai nap programját Hídvégi Péter szakosztályelnök, a megyei tanács környezetvédelmi titkára vezeti. Sulipódium A Jászberényi Kókai László Űttörőház Gyermekszínpadának Gyep című új műsora ma délután az Űttörőház gazdag programjának egyik nagy érdeklődésre számot tartó rendezvénye lesz. Az előadást Gulyás Imre szerkesztette és rendezte. Ma délután fél 6-kor a Déryné Művelődési Központ lesz a színhelye a jászberényi Tudományos és kulturális hónap zárórendezvényének. A több, mint egyhónapos kulturális programsorozat a Székely Mihály Ének— Szolnok megye természeti képe címmel pályázatot hirdetett a Szolnok Megyei Múzeumok Igazgatósága. A pályázatra harmincöt, a megye természeti értékeit, kutatások eredményeit közreadó dolgozatot küldtek be felnőttek és diákok. Az eredményhirdetést szombaton délelőtt tartották meg. A felnőttek versenyében dr. Zsuga Katalin és T. Nagy Mariann Zooplankot vizsgálatok a Tisza vízgyűjtő területén című tanulmányát kiemelt díjjal jutalmazták. Az első díjat Buschmann Ferenc Jászberény környékének természeti értékei című munkájával nyerte el. Zene Tagozatos Általános Iskola hangszeres szólistáinak és kórusainak hangversenyével fejeződik be. Az összkar ifj. Somorjai József: Üzenet a kék bolygónak című kórusművével köszönti a közönséget, Tóth Béláné karnagy vezényletével. A középiskolások kategóriájában Kurucz Kálmán tiszafüredi gimnazista A Tisza-tó pontyállományának biometriai vizsgálata, valamint Sallai Zoltán, a kisújszállási gimnázium és szakközépiskola tanulója A Hortobágy—Berettyó folyó halbiológiai vizsgálata című dolgozata bizonyult a legjobbnak. Az általános iskolások közül Germán Péter nagykörűi kisdiák Nagykörű növény- és állatvilága, valamint Dávid Csaba jászszentandrási tanuló Mesterséges talajvízelvezető csatornák és környezetük élővilága című pályamunkáját jutalmazták. Díjnyertes dolgozatok Szolnok megye természeti képe
