Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-05 / 130. szám
Tanácskozott a megyei partértekezlet kát termeljük újra, produkáljunk végre eredményeket. Labancz Ignác tiszafüredi küldött, visszautalva egy korábi hozzászólásra, azt mondta: társadalm unkban viszonylag széles réteg egyáltalán nem politizál. Mi ennek az oka? — kérdezte, majd tömören válaszolt: a félelem, félelem a változásoktól, mert minden politikai átalakulás magában hordozza a megtorlás, a véres leszámolás lehetőségét. Kívánatos lenne, ha az MSZMP kinyilatkoztatná: a politikai küzdelemben csak politikai eszközöket lehessen használni, a hatalmi eszközök alkalmazását nyilvánítsa népellenes cselekedetnek. Kádár Zoltán szolnoki küldött megszólítással kezdte hozzászólását, ez azonban már példázta mondandója lényegét: — Tisztelt reformszárny, marxista centrum, baloldali alternatívok egyesülése, fundamentalisták — szólította meg a jelenlévőket — elvtársak! Ez a szó köt össze bennünket a különbségek ellenére. Az, hogy egy párthoz tartozunk. Vitázzunk, de a párton belül — mondta, majd az új megyei testület (folytatás az S. oldalról) égyik feladatát többek közt abban jelölte meg, hogy az legyen olyan vitafórum, amely a megyében jelentkező platformoknak ad teret. Ha a véleménykifejtés lehetőségét biztosítja, lehetővé válik a cselekvési egység megteremtése, amelyre talán soha nem volt égetőbb szükség, mint a jelen helyzetben. Ha most valaki demokráciát mond, azt mondják rá: vivát! Ha demokratikus centralizmust, azt mondják: pfúj! Elfogadom e téren is a változás indokoltságát, de látnunk kell, valamilyen működési, szerveződési elvnek lennie kell, ha pártként akarunk továbbra is ténykedni. Ezt követően gazdasági kérdéssel foglalkozva fejtette ki, mennyire indokolatlan a települések állami támogatásában a fejkvóta különbözősége. Ennek megváltoztatását indokoltnak tartotta ugyan, de kivihetetlennek. Azért emelt szót, hogy a megtermelt érték az eddiginél nagyobb arányban hasznosulhasson a megyében. Végül a tulajdonviszonyokkal foglalkozott. Elmondta, hogy önmagában nem a társadalmi tulajdon léte, sokkal inkább működésének hiányosságai (az érdekeltség hiánya) kényszerítenek most átalakításra. Iz MSZMP-nek azonosulni kell a lalu gondjaival Dr. Tajthy József jászapáti küldött arról beszélt, hogy Szolnok megye tipikusan agrárjellegű. A politikának éppen ezért nagy gondot kell fordítania a falura. — Az a politika — mondotta —, amely a falut elhanyagolja, elfuserált politika! Márpedig a falu meglehetősen magára maradt az utóbbi időben. A visszaesés okait a fölsőbb vezetői szinteken lehet keresni, hiszen a mezőgazdasági termelő nem véletlenül érzi, hogy munkájából származó jövedelme drasztikusan csökken. A jászsági ember ezt így fogalmazza meg: sokat, rengeteget dolgozunk, hol van hát a hiba, mi az oka a gazdasági helyzet romlásának? A továbbiakban arról beszélt, hogy manapság divatos azt mondani, fellendült a vállalkozási kedv. Így van ez a falun is, bár nem a vállalási kedv fellendülése az új út keresésének oka, hanem a megélhetés számtalan gondja. Az MSZMP-nek azonosulni kell a falu gondjaival, ha azt akarja, hogy a falu bizalmát visszaszerezze. Ha nem így történik, a falusi ember másfelé keresi a lehetőséget, a kibontakozás útján. Borbándi István szolnoki küldött a DEMISZ nevében néhány javaslatot fűzött a programhoz. Így például javasolta: mondja ki a pártértekezlet, hogy a munkanélküli-segély intézményéből ne legyenek kizárva a pályakezdők. Javasolta azt is, hogy tiltakozzon a pártértekezlet tanácsi lakásoknak a jelenlegi áron történő eladása ellen. A hozzászólást több egyperces kérdés, javaslat követte. Tóth Istvánná szolnoki küldött javasolta: a programtervezet mondja ki, nem értünk egyet azzal, hogy ne épüljenek szociális bérlakások. A társadalombiztosítási törvényről szólva pedig hangsúlyozta, azt akkor támogassuk, ha például a nyugdíjrendszer reformja nem jár együtt korhatáremeléssel. Egy percben közbeszólt Lengyel Boldizsár szolnoki küldött is. Azt mondta, tiltakozni lehet, de a bérlakások eladására minisztertanácsi rendelet van érvényben. Miután a városban eddig már több ezer lakást »eladtak kedvezménnyel, mit szólnának az akció megszüntetéséhez azok, akik ezután akarnak lakást vásárolni? Török Sándor jászapáti küldött, országgyűlési képviselő egypercesében bejelentette, hogy a Szolnok megyei képviselőcsoport a szociális lakások építése ügyében levelet kapott szolnoki és jászsági fiataloktól. E levél kapcsán a parlament elfogadta indítványukat, s őszi ülésszakán a lakásépítés hosszú távú koncepcióját napirendjére tűzi. Dr. Győrfi György mezőtúri küldött rövidített felszólalásában először a bizalomról beszélt. Hangsúlyozta, hogy a párt iránti bizalom az utóbbi időben erősen csökkent. Pedig a párt igényelné a bizalmat, de hosszú idő óta csak igényelte, maga nem adott. — Mi a következőkben — jelentette ki — annyi bizalmat fogunk kapni, amennyit adunk. Szólt a megújulás fontos tartalékáról, a tudományos igényességről is. Véleménye szerint a programban ez nem kapott fontosságának megfelelő hangsúlyt, ezért azt javasolta, hogy építsék be a programba, hogy tudományos megalapozottsággal dolgozik a jövőben a testület, s hasson oda a párt, hogy a Szolnok megyei tudományos intézmények eredményeit használják a párt munkájában is. Dr. Ludvigh Lászlóné szolnoki küldött felszólalása elején szóvá tette: a küldötteket azzal vádolták, s ez űjságban ís megjelent, hogjt „kiválasztottak”. Nyilvánvaló, hogy ha kiválasztottak, úgy is fognak választani, ahogyan azt tőlük elvárják. — Bár azt mondtuk — emlékezett a korábbi felszólalásokra —, hogy vitatkozzunk, s ne visszautasítsunk, én a magam nevében ezt visszautasítom, s javaslom, határoljuk is el magunkat tőle. A-továbbiakban a pártmunkáról szólt. Kijelentette, hogy a párt kivonulása a gazdaságból nem jelentheti azt, hogy ne legyen véleménye a kommunistáknak a gazdaságpolitikáról. Hajnal József szolnoki küldött, a Néplap főszerkesztője, egypercesében kijelentette: A „kiválasztottak” jelző nem a Szolnok Megyei Néplapban jelent meg. Dr. Horváth Attila, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ igazgatóhelyettese felszólalásában a következőket mondta: reformdemagógiát érzek, sok szájból régen nem hitelesek a szavak. A sors iróniája, hogy köpönyegforgatónak nevezik egymást a gyakorlott köpönyegforgatók. Mint hangsúlyozta, érezhető egy másik veszély is, nevezetesen az MSZMP kritikátlan, külső és belső bírálata. Ennek ellenére — folytatta — hiszem, hogy a pártnak igenis voltak és remélem vannak olyan nagy formátumú egyéniségei, akik nem csupán úsztak az árral, hanem alakították az ország jelenkori történelmét, és nélkülük ma nem ülnének itt az alternatív szervezetek képviselői sem. Ezzel együtt meggyőződésem, hogy a névváltoztatás használna az MSZMP-nek, eddig ugyanis egy hatalmi elit pártja volt. Megemlitette, hogy a korábbi megyei pártvezetés nagyot hibázott azzal, hogy számos vezető állásba talajtalan, fölkészületlen vagy nagyon középszerű embert juttatott. Sovány vigasz — amint Glatz Ferenc művelődési miniszter is megjegyezte —, hogy a középszerűség, a szürkeség évtizedekig beivódott a zsigereinkbe, • és sokáig csupán a diploma számát jegyezték, a minőségét már nem. A mi megyénkbe még így is kevés diplomás jutott, így errefelé különösképp elkel a gondolkodó, újító, vállalkozó szellemű ember. Végül megjegyezte, a megyében szerveződő több párttal karöltve harcolni kell egy önálló arculatú Közép-Tiszavidékért — ha úgy tetszik — Jász- Nagy-Kun-Szolnok megyéért, hogy ne csak átutazzanak rajtunk, hanem itt is tudjuk tartani az erre járókat. Ehhez azonban saját értékeinket ismernünk, becsülnünk, védenünk és gyarapítanunk kell. Dr. Király Ferenc tiszaföldvári orvos, órszággyűlé-A vita egyik izgalmasabb pillanata si képviselő meghívott vendégként vett részt a megyei pártértekezleten. Felszólalásában megismételte a Néplapban már • korábban közzétett javaslatait. Ezek a következők: a pártértekezlet deklarálja, hogy Szolnok megye kommunistái a párt radikális reformját kívánják. Határolja el magát a fundamentalizmus nyílt vagy burkolt elméletétől és gyakorlatától. A felszólaló a következő pontban a hatásköri lista megszüntetését kérte, de mint megemlítette, ez már nem időszerű, mert a KB döntött ebben a kérdésben. — Ha a pártagság akarja — mondta —, legyen a munkahelyen pártszervezet, de ne legyen fizetett párt-, szakszervezeti és DEMISZ- apparátus. Mozgalmi munkát csak munkaidőn kívül végezzenek. A községi és nagyközségi pártbizottságokat csak társadalmi munkában irányítsák. Mivel a párt vagyona. ingatlanai költségvetési forrásból származnak, deklaráljuk, hogy az nemzeti vagyon. Az oktatási intézményeket, üdülőket, a művelődési illetve a szociális. egészségügyi ágazatnak kell átadni. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy már egyeztetett az érintettekkel, s így lehetőség nyílna arra, hogy a tiszaligeti oktatási központban egy egészségügyi felsőoktatási intézmény kapjon helyet. A megyei, városi és községi pártházakat bocsássák az éledő politikai, társadalmi közélet rendelkezésére. Váljanak ezek az épületek a lakosság mozgalmi, politikai életének színtereivé. A párt- és állami vezetők mondjanak le kiváltságaikról. A hozzászólást követő „egypercesekben” a tiszaligeti oktatási létesítmény hasznosítására a küldöttek több lehetőséget is ajánlottak. Barta István, a kisújszállási küldöttcsoport tagja hozzászólásában a programtervezet kiegészítéseként megjegyezte, hogy a pártelnöki tisztségre nincs szükség. Javasolta, hogy a megyei pártértekezlet úgy foglaljon állást, hogy a XIV. kongresszust szeptemberre hívják össze, hogy ne veszítsünk sok időt. A következőkben arról beszélt, hogy az elmúlt 33 év politikai eseményeit. vitáit minél hamarabb le kell zárni, mert ha ez nem történik meg, akkor továbbra is sötét árnyékként kísért a múlt. Végezetül szükségesnek látta megjegyezni, hogy június 16-án Nagy Imre temetésének napján az intézmények, gazdálkodó egységek épületének homlokzatára helyezzünk el nemzeti színű, vörös és gyászlobogókat. Jelképezze ez a magyar nemzet önbecsülését. egymás tiszteletét. a munkásosztály cselekvő akaratát, a nemzeti megbékélést. Ezután a pártértekezlet úgy döntött, hogy a még hátralevő felszólalók hozzászólásaikat írásban adják be, majd dr. Stiegler Károly az értekezlet vitáját berekesztette. A program elfogadása A megyei pártértekezlet második napi ülése reggel nyolc órakor, az előző napon elfogadott ügyrendtől eltérően folytatódott. A tanácskozás elvetette azt a javaslatot, hogy a párttisztségre ajánlottak közül Madaras Lászlónak és Vass Lajosnak adják meg a szót. A küldöttek elzárkóztak Szabó Istvánnak, a megyei pártbizottság első titkárának attól a kérésétől is, hogy röpke öt percben kifejthesse gondolatait. Ezt követően Sándor István, a szerkesztőbizottság nevében a programtervezet módosítására írásban benyújtott javaslathoz fűzött szóbeli kiegészítést, amit részletekbe menő, elaprózott felszólalások követtek. A pártértekezlet idejéből egy teljes órányit vett el a felesleges okfejtés, mire a küldöttek rájöttek: másként kell summázni az észrevételeket, javaslatokat. Ügy döntöttek, hogy szünetet tartanak, s azalatt a küldöttcsoportok külön-külön egyeztetik véleményüket a politikai programról, s a csoportvezetők az összegzett állásfoglalásokat tolmácsolják a plenáris ülésnek. Így is történt. A módosító javaslatok között kiemelten foglalkozott a D legfiatalabb küldött Tegnap a tanácskozás második napjának délelőttjén, az egyik szünetben kértük rövid beszélgetésre Balogh Katalint, a megyei pártértekezlet legfiatalabb — 25 éves — küldöttét, a Törökszentmiklós és Vidéke Áfész pártalapszervezetének titkárát. — Hogyan választották meg a pártértekezlet küldöttének? — Nálunk három jelölt volt: az elnökünk, aki régi pártmunkás, és mindenki tiszteli, becsüli, egy másik hozzám hasonló fiatalember, meg én. S amikor a taggyűlésen fölvetettük a három nevet, a szövetkezet elnöke rögtön fölállt, és azt mondta, hogy úgy érzi, ez a pártértekezlet már nem az ő korosztályának a pártértekezlete. Itt már ne ők döntsék el, hogy mi legyen a jövő útja, hanem a fiatalok. S így rám szavaztak. — Ha esetleg szót kapna, mit tartana fontosnak elmondani? — Egy lényeges kérdésben — hogy a lakóterületekre terelődjön-e át a politikai munka vagy pedig a munkahelyeken maradjon — megoszlott az alapszerve; 3et tagságának véleménye. A többség — akikkel én is egyetértek — azt mondta, hogy bízzuk az alapszervezetekre, döntsék el ők ezt a kérdést. Erről feltétlenül beszéltem volna. Ezen kívül megbízóim elmondták, hogy a bérezéssel kapcsolatban is szóljak, de politikai szempontból fontosabbnak tartották azt, hogy ennek a pártértekezletnek kézzel fogható eredménye legyen. Eddig csalódott vagyok — mert ha így megy tovább — konkrét eredményekről aligha tudok majd beszámolni. Ami pedig a jelölteket illeti: szerintem jobban el kellene adni magukat. Ha kell, nyomtassa ki a programját, és szórja szét helikopterről, menjen ki az emberek közé. Hisz így, tulajdonképpen csak a sötétben tapogatózunk, majdhogynem úgy vagyunk vele, hogy arra sza-Xemzedékek találkozása: a legidősebb és a legfiatalabb kül dött — Tabák Lajos — Balogh Katalin vázunk, akinek az arca szimpatikusabb. — Szóval elégedetlen. Mit várt volna ettől a tanácskozástól ? — Azt mindenképpen, hogy amiatt, mert párttag, sőt pártfunkcionárius vagyok, ne kelljen szégyenkeznem. Jó, én még itt nem tartok, de dicsekedni sem szoktam vele. Tudom, hogy sokan azért adják vissza a párttagkönyvüket, mert lépten-nyomon megszólítják őket a munkahelyen, az utcán, és azt mondják nekik, hogy ti miattatok jutott ez az ország ilyen mélyre. Pedig az egyszerű párttagok nem tehetnek erről. Jó lenne, ha elindulna végre egy olyan folyamat, aminek az a vége, hogy aki ennek a pártnak tagja, többnek érezhesse magát, azért mert valóban többet is tesz másoknál. pártértekezlet a munkahelyi pártszervezetek ügyével, a Szolnok Megyei Néplap Tiszavidékre történő átkeresztelésével, Nagy Imre és társai temetésével. A testület úgy foglalt állást, hogy mind a munkahelyi, mind a lakótelepi és körzeti pártszervezetekre szükség van. A Néplap elnevezésének változtatását — olvasói vélemények megismerése után — az új pártbizottság feladatkörébe utalta. Nagy Imre és társai temetése ügyében úgy döntött, hogy igazodnak a központilag elfogadott állásponthoz. A programtervezet módosítására tett egyéb javaslatokat is mérlegelte a pirtértekezlet, majd három ellenszavazattal elfogadta a javaslatokkal kiegészített politikai programot, melynek véglegesítésével a szerkesztőbizottságot bízta meg. Állást foglalt abban, hogy az átdolgozott politikai program megjelenjen a Néplapban. A politikai program elfogadása után — a választásokat megelőzően — a pártértekezlet döntött a leendő tisztségviselők számáról, státuszáról, a megyei ■ testület jellegéről, összetételéről. Eszerint tisztségviselő bárki lehet, aki tagja az MSZMP- nek. A megválasztandó első titkár függetlenítve látja el feladatát — felmentésére a pártértekezlet illetékes. Három titkárt választanak, közülük kettő függetlenített, egy pedig tiszteletdíjas társadalmi tisztségviselő. A titkárokat nem reszortra választják, és őket is a legfelsőbb megyei párttestület mentheti fel. Az egytestületű megyei pártbizottság tagjai: a delegált párttagok és a tisztségviselők lesznek. A megyei pártértekezlet ezután zárt ülésen folytatta munkáját. (Folytatás a 7. oldalon)