Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-05 / 130. szám

Tanácskozott a megyei partértekezlet

gyesről szőkébb hazája párttagságának megosztottságát tette szóvá. Arrafelé is akadtak kételkedők, akik az elmúlt hét hónapot elfecséreljek tartják. Igen sokan igényelték ezt a kissé megkésett pártértekezletet, ha másért nem, azért, ihogy végre gondjaikkal, mindennapi bajaikkal érdemben foglalkozzanak a különböző szintű vezetők. Annál inkább, mivel a korábbi évtizedekben nem voltak kíváncsiak a véleményükre. Hangsúlyozta: vidéken manapság az alapvető politikai kérdés hovatovább a megélhetés körül forog: az emberek az MSZMP- től, az ország vezetőitől nem könyöradományt vagy adományokat, hanem a becsületes munkáért tisztességes béreket, megélhetést várnak. Éppen ezért, és az agrárjelleg miatt is, kérik, alakuljon végre olyan mezőgazdasági szekció, amely a földdel foglalkozók valódi érdekeit képviselik.

Dr. Csatai József Jászapátiról kendőzetlenül vallott arról, hogy ezekben az emberpróbáló időkben a számadást senki sem kerülheti el. Sok idős párttag megkeseredett, sőt bűntudatban él. Bár a korábbi hibás döntésekből őket teljesen kirekesztették, mégis a hibás politika néma kiszolgálóinak tartják őket. Ráadásul a konzervatív címkét is többször rájuk ragasztják, noha vallják: az új iránti készség régen sem volt és napjainkban sem életkor kérdése. Ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi illúzióvesztést a pártnak végre a tömegek számára vonzó szocializmusképpel kell feloldania. Igaz, a kép megvalósításához olyan vezetőkre van szükség, akiknek tettei és erkölcsi alapelvei összhangban állnak egymással. Csatai József küldöttársai nevében azt is javasolta, a XIV. kongresszuson kerüljön szóba, hogy az MSZMP neve változzék meg, és legyen Magyar Szocialista Párt.

Dr. Ferenczy József szolnoki küldött arra hívta fel

(Folytatás a 2. oldalról)

á jelenlévők figyelmét, hogy Szolnok megye felelős párttestülete a holnapért folytat szenvedélyes disputát. De tudjuk-e igazán, mit várnak azok, akik ide küldtek bennünket? Tudunk-e hinni komolyan az ügyben, mely ide parancsolt bennünket? Válhat-e belső meggyőződéssé bennünk a felismerés, hogy csak együtt munkálkodhatunk — becsületes partneri kézfogást ajánlva mindenkinek, aki őszintén és áldozatot is vállalva'akar tenni a demokratikus nemzeti megújulásért? Válhatunk-e sorsfordító időben országépítő politikai erővé? — osztotta meg kételyeit a pártértekezlet tagjaival.

Ezt követően a Bibliából, Lukács evangéliumából a farizeus és a vámszedő példázatát idézve mondta:

— Talán furcsán hangzik a példázat ebben a körben, mégis komoly tanulsága van számunkra is. A szolgálatról és a szerénységről szól ugyanis, amely annyira idegen volt a párt korábbi hatalompolitikai gyakorlatától.

önkritikusan állapította meg, hogy a tökéletesség és társadalomfelettiség hamis kultuszát teremtettük meg, melynek glóriáját saját magunk fontuk a fejünk fölé.

— Túljuthatunk-e 40 év lidércnyomásos történelmén? Igérhetünk-e hittel és bizalommal valódi megújulást, kibontakozást, demokráciát és szocializmust? — tette fel a kérdést, majd válaszképp folytatva mondta: igen, mert ennék az igennek nincs valós alternatívája. Igen, mert a baj elhárítása annak is kötelessége, aki nem vétlen annak előidézésében.

A gondolatsort folytatva szögezte le: ha igent mondunk, tudnunk kell, hogy ez soha többé nem lehet a tegnapi és tegnapelőtti típusú ígéret, mert — Ancsel Évát idézve — elvetélt itt nagyon sok ember, és elvetélt egy társadalom, s aki egyszer viselés volt, az már örökre tud valamit.

— Kívánom — fejezte be hozzászólását —, hogy ez a tudás óvjon meg mindannyiunkat a hamis tudat minden formájától, hogy ez a tudás az erkölcsi felelősség tudása is legyen.

Évenkénti bizalmi szavazással

Dr. Ferenczy Józseftől beszédének végén — miután letelt az öt perc — az értekezlet elnöke megvonta a szót, s csak a küldöttek döntése után fejezhette be mondandóját. Ezt követően indítvány hangzott el, mely szerint a tisztségviselésre jelöltek kapjanak tíz perc időt. Ez a javaslat azonban a szavazáskor nem kapott elég támogatást.

Kozák Józsefné törökszentmiklósi küldött következett a hozzászólók sorában, aki elmondta, hogy az utóbbi egy-másfél évben elképesztő mértékben gyorsultak fel a társadalmi, politikai változások. Hangoztatjuk az átalakulás szükségességét, mindehhez azonban nincs világosan megfogalmazott célunk, programunk; az események átcsapnak a fejünk fölött.

— Még mindig nem tudunk a múlt nyűgétől megszabadulni, — hangoztatta —, az öncélú értekezletek pedig nem segítik az eligazodást. Sokat markolunk, de sok minden kicsorog a kezünk közül.

Arra hívta föl a figyelmet, hogy ennek a pártértekezletnek adnia kell egy rövid távú programot, de hosszú távú iránymutatást is kell tartalmaznia. Küldői véleményét tolmácsolva mondta:

— Tisztázni kell a párt felelősségét a kialakult helyzetben ; kerüljenek feddhetetlen vezetők a párttestületek élére, akiket a közösség akár évenkénti bizalmi szavazással erősíthet meg vagy hívhat vissza. A vezetők élő, napi kapcsolatot tartsanak a tömegekkel.

A programról szólva azt emelte ki, hogy kerülje az óhajszintű általános megfogalmazásokat. Kapjon nagyabb szerepet a kis települések hátrányos helyzetének felszámolása, igazságosabb elosztáspolitikát és valós helyi önállóságot szorgalmazott.

Szólt a súlyosbodó szociális feszültségekről is. Kiemelte, hogy az amúgy is elégtelen szociálpolitika jobbára csak a fiatalokra és az időskorúakra fordít figyelmet, miközben a középkorosztály, melytől gondjaink megoldását remélhetjük, munkaerejének végleges megfeszítésére kényszerül.

— Olyan programra van tehát most szükség, mely megállítja a süllyedést, ezáltal keltve bizalmat, amelyre most nélkülözhetetlen szükségünk van. Kívánom — mondta —, hogy megválasztott politikai vezetés programunkkal hosszú távon is úrrá tudjon lenni a gondokon.

MDF az együttműködésről

Az MDF szolnoki városi szervezete nevében Pintér László elnökhelyettes szólalt fel.

— Felhívom a figyelmüket arra, hogy jóval kevesebb idő van hátra a következő országos pártfórumig, a kongresszusig, mint amenynyi eltelt az előző esemény, a ’88 májusi pártértekezlet óta. Ha most ez a pártértekezlet nem tud igazi reformprogramot kialakítani, és ezt követően a megye kommunistái nem tudják a pártmozgalom tempóját fokozni, 4 rendkívüli kongresszus

tű] fog lépni Önökön. Alikor pedig ismét kezdődhetnek az erőfeszítések a felzárkózásra, az igazodásra.

Egy valódi reformprogramnak véleményem szerint feltétlenül tartalmaznia kell az MSZMP reformkörének eddigi tanácskozásain felmerült sok fontos gondolatot, javaslatot, törekvést. Három forrást említek meg: a MSZMP budapesti reformkörei platformnyilatkozatát, amely megjelent a Népszabadságban, a reformkörök szegedi országos tanácskozásának anyagát, valamint a Szolnok megyei, illetve városi reformkor eddigi tevékenységét, szándékait rögzítő dokumentumokat. hozzávéve még a dr. Király Ferenc nyílt levelében tett javaslatokat. Ha mindezek szervesen, a megyére adaptálva beépülnének a programba, és az MSZMP napi gyakorlatában is tapasztalnánk a megújulás tényleges jeleit, az MDF — és feltehetően más alternatív szervezetek is — hajlandók lennének a konstruktív együttműködésre.

Ezt követően a helyi nyilvánosság kérdéséről szólva állapította meg: nélküle

nincs helyi demokrácia, ezért javasolta, hogy a Szolnoki Rádió és a Városi Televízió ténylegesen is kerüljön ki a párt irányítása alól. Ezek legyenek független intézmények a városi tanács társadalmi felügyelete alatt. A megyében egyetlen napilap jelenik meg. Jogosnak és

erkölcsileg megalapozottnak tűnik: legyen ez a lap független napilap, mint ezt dr. Király Ferenc tiszaföldvári képviselő, elkötelezett reformkommunista is javasolta a megyei pártbizottsághoz intézett nyílt levelében. AZ ugyanis gazdasági képtelenség, hogy minden város és egyéb település hirtelen a semmiből önálló lapot indítson.

Az MDF képviselője javasolta; kerüljön be a programba, hogy az új megyei pártbizottság kezdeményezi a megyében eddig érvényben volt (pártfunkciókon kívüli) káderhatásköri lista nyilvánosságra hozását.

Pintér László felszólalása élénk véleménynyilvánításra ösztönözte a résztvevőket, többen éltek az egyperces kiegészítés lehetőségével. Kovács Miklós visszautasította az elhangzottak egy részét, s a hangnemet kifogásolva mondta, hogy aki ilyen stílusban beszél, az hasonló hibát követ el, mint amilyenekkel másokat vádol. Papp Lajos — akinek véleményét hangos tetszésnyilvánítás követte — arra hívta fel a figyelmet, hogy az elutasítás egyáltalán nem felel meg a reformszellemnek, -szemléletnek; Pintér László mondandóját nem elutasítani kell, hanem vitatkozni vele. A partneri kapcsolat fontosságát ezt követően többen is hangsúlyozták.

Szövetség a progresszív erűkkel

Iváncsik Imre szolnoki küldött a felszólalási idő rövidsége miatt az általa képviselt szervezet, a Szolnok Megyei Szocialista Ifjúsági Szervezetek Szövetsége politikai programjának téziseit tartalmazó lapot juttatott el a küldöttekhez még az értekezlet első szünetében. A szövetség téziseiből kitűnik: célja a megye ifjúságában rejlő erők összefogása a társadalom fejlesztése érdekében. Az önkéntesség és a teljes autonómia elvén felépülő demokratikus ifjúsági szervezetet alakítanak ki, nyílt, demokratikus, visszaéléstől mentes közéletet akarnak Szolnok megyében; szövetséget kötnek a megyében működő progresszív erőkkel.

A vallott értékek azonosságán, az érdekek, a célok egyenlőségén alapuló, egymást erősítő politikai szövetséget kínálnak az MSZMP szervezeteinek és testületéinek. Hangsúlyozzák, hogy az MSZMP legyen reformpárt, amely az összeomlás elkerülése és a békés átmenet érdekében tudatosan is kezdeményezze, vállalja a változást, a változtatást.

most lehet. Attól tartok, elmaradt volna az őszinte hangnem, amely most érzékelhető. Ne becsüljük hát le, ami október óta történt. Nyilvánvalóvá vált azóta — s ez a lényeg —, a párttagság politizáló többsége szakítani kíván a korábbi szervezeti gyakorlattal. A változáshoz fel kívánja használni a tudományos és a nemzetközi tapasztalatokat egyaránt.

A jelenlegi helyzetről megállapította, hogy a pártnak nincs programja, vezetése megosztott.

— Én azonban ezt nem tragédiaként élem meg, mert látható, hogy a pártban megnőtt a gondolkodás mozgástere. Éljünk ezzel a lehetőséggel! Teremtsünk magunk számára olyan pártot, amelyben jól érezzük magunkat, amely felhagy az ígérgetésekkel, a hazugságokkal és a történelem meghamisításával. Szomorú konzekvencia, amit én levontam magamnak. Ebben a pártban a dolgok eddig úgy működtek, hogy az éppen hatalmon lévő csoport a saját érdekei szerint közölt té-Feszült figyelem a „nézőtéren”

Iváncsik Imre nem alaptalanul kérte, hogy a téziseket tekintsék hozzászólása részeként, hiszen a későbbiekben is ennek szellemében fejtette ki gondolatait.

— A szóbeli előterjesztés és a vita során többször is elhangzott, hogy jobb lett volna ősszel megtartani a pártértekezletet. Egyetértve a KB állásfoglalásával, azt tudom mondani, pártértekezletet ott és akkor kell tartani, ahol és amikor ez szükséges. Ügy vélem, hogy ősszel sem a program, sem a pártértekezlet nem lett volna olyan, mint amilyen

nyékét vagy hallgatott el, és alkalmanként igényé szerint írta át a történelmet. Fiatalként azt kellett tapasztalnom, ígérgetésünket rendre nem tartottuk be. Ebben a helyzetben az én megítélésem szerint arra van szükség, hogy döntsünk ma és holnap önállóan, belátásunk szerint minden kérdésben. Ez lehetőségünk, ránk van bízva, hogy felismerjük-e, mik a legfontosabb tennivalóink, tudunk-e olyan programot alkotni, amely már holnap biztosítja az elhatározásunkat hitelesítő gyors cselekvést. . -A másfélórás ebédszünet után dr. Krasznai Géza, a

Hazafias Népfront megyei elnöke — aki ekkor a tanácskozás levezető elnöki tisztét látta el — azzal a javaslattal állt elő, hogy ki-ki fejezze ki elégedettségét vagy elégedetlenségét az ebéd minőségével kapcsolatban úgy is — mint nemrégiben az a HNF városi értekezletén történt —, hogy külön erre a célra elhelyezett perselyekbe dobjon annyi

pénzt, amennyit éppen gondol, az összegyűlt forintokat a nagycsaládosok egyesületének ajánlják fel.

Ezzel kapcsolatban Földi Dánielné, a Vöröskereszt megyei elnöke egyperces hozzászólásában megjegyezte: — Nem szeretném a népfront ötletét ellopni, de a földszinten már található négy persely, s ha abban öszszegyűlne valamennyi pénz, azt az idősek megsegítésére fordítanánk.

Nem akarunk tavább másodrendű állampolgárok lenni

Labancz Ignác, a tiszafüredi küldöttcsoport tagja gusztustalannak tartotta ezt a felvetést, mert mint hangsúlyozta, a felszabadulás előtti időszakra emlékeztet, amikor a bárók meg a grófok alamizsnát juttattak a szegényeknek. Nem efölött kell vitát nyitni, nem erre kell szavazni, hanem olyan politikai programra, amely elősegítheti, hogy ilyen dolgokra a jövőben ne kerüljön sor.

Pintér László, a Magyar Demokrata Fórum képviseletében megjegyezte, hogy ha jó programot alakítanak ki, akkor is csak öt-tíz-tizenöt év múlva lehet ezt a kérdést levenni a napirendről. Éppen ezért az MDF terveiben az is szerepel, hogy ha szükséges, akár szegénykonyhák felállítását is szorgalmazza.

Ezután a pártértekezlet a tervezett program szerint folytatta munkáját, s Zachar Ferencnek, a jászladányi pártbizottság titkárának, a jászberényi küldöttcsoport tagjának hozzászólását hallgatták meg a résztvevők. Mint az előadó hangsúlyozta, Jászladány párttagsága kezdetben nem volt egységes véleményen a pártértekezlet összehívását illetően, de az

elmúlt hónapok eseményei meggyőzték, hogy szükség van erre a fórumra. S a párttagok bíznak abban, hogy a megyei pártértekezlet jó munkát végez, és olyan döntések születnek, amelyek miatt nem kell később sem szégyenkezni.

A programtervezettel kapcsolatban pedig a hozzászóló annak a véleményének adott hangot, hogy az túl általános, az abban foglaltak nem elég vonzók, nem elég szuggesztívek. Márpedig ha a politikai harcban — a választásokon — nyerni akarunk — folytatta —, akkor erre oda kell figyelnünk.

Kétségkívül súlyos gondok nyomasztják a pártot a múlt hibái miatt. El kell dönteni például azt is, hogy a párt a jövőben milyen szerepet Szán a falunak és az ott élő embereknek. Nem akarunk tovább másodrendű állampolgárok lenni — mondotta, biztosítani kell a falvak lakóinak felemelkedését, hisz eddig csak a művelődés, a 'kultúra morzsái jutottak oda. így azon sem lehet csodálkozni, hogy elnéptelenednek a falvaink, s ettől a pártértekezlettől egyebek között az ott élők elvi-politikai elismerését is várjuk.

Szét beli választani a taktikai és stratégiai célokat

A következő hozzászóló dr. Jernei Bálint, a Szolnoki Háziipari Szövetkezet elnöke három pontban foglalta össze mondandóját. Legelőször arról beszélt, hogy az elmúlt időszak hibáinak túlhangsúlyozása gyengíti,

szétszabdalja az erőket. A Vitatott kérdésekben természetesen véleményt kell mondani, de lehet-e néhány év előtti eseményeket, intézkedéseket mai mércével mérni? És akik ma ostorozzák a múlt hibáit, vajon hol voltak akkor? — tette fel a kérdést. Példaként említette a szolnoki lakásügyeket — ezen belül a Tabánban folyó építkezéseket — hozzátéve, hogy megdöbbentő az az energiapocsékolás, figyelemelterelés, amely ebben az ügyben tapasztalható volt.

Elmondta, hogy Szolnokon eddig 1200 állami lakást értékesítettek rendkívüli kedvezménnyel. Folyamatban van még 5—600 lakás eladása,, de ebben nincsenek benne a vállalati lakások. Ezek az eladások alapvetően törvényesek voltak. Sajnos ezidáig még nem tudok róla, hangsúlyozta, hogy valamilyen fórumon felvetették volna ezt a kérdést: hol voltak a jogszabályalkotók, jogalkalmazók, amikor a Magyar Népköztársaság Alkotmányát sértő jogszabályok, törvények születtek, s ezek gyakorlati megvalósulása éveken keresztül zavartalan volt. Felhívta a figyelmet az Alkotmány 61-es paragrafusára. Javasolta a pártértekezlet mondja ki, hogy a „lakáskérdést” a nem megfelelő töltények és jogszabályok okozták. A pártértekezlet szorgalmazza a megyében folyamatban lévő állami lakásvásárlások lezárását még ebben az évben.

A továbbiakban a programtervezettel kapcsolatban megjegyezte, hogy világosan szét kell választani a taktikai és stratégiai célokat. A stratégia nem lehet más, mint az, hogy a párt a demokratikus szocialista társadalmat, vagyis a szabad emberek szabad társadalmát építse tovább.

Elűször belül rendet teremteni

— A történelem folyamán eddig minden politikai párt — kezdte hozzászólását Tóth András, a kisújszállási pártbizottság első titkára — programjának érzékenysége, hatékonysága révén befolyásolta a társadalmat. — Ez viszont csak úgy valósítható meg, ha a párt széles népi bázisra támaszkodik, és nem sajátítja ki a hatalmat. Okulva a korábbi évek hibáiból, az MSZMP-nek is elsősorban magát kell alkalmassá tenni a vezetésre, s először belül kell rendet teremteni ahhoz, hogy kifelé is megfelelően politizáljon. Módosítani kell a párt működését, ügyrendjét, munkamódszerét, s az utasító, feladatkiosztó szerepet föl kell váltania a koordináló szerepnek. Ha erre nem lesz

itt döntés, akkor javasolni fogom, hogy a kisújszállási városi pártbizottság a továbbiakban ne a megyéhez, hanem közvetlenül a Központi Bizottsághoz tartozzon.

Ezután a hozzászóló arról beszélt, hogy erősíteni kell a lakóterületi pártmunkát, hogy az ottani alapszervezetek valóban politikai centrummá szerveződjenek. Elvben ezzel mindenki egyetért, de a gyakorlatban nincsenek konkrét lépések, elsősorban azért, mert az elmúlt negyven évben úgyszólván csak a munkahelyeken folyt pártmunka.

Ezt követően Tóth Andrásné, a megyei pedagógus pártbizottság titkára egyperces hozzászólásában elmond ta:

(Folytatás a 4. oldalon)