Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-30 / 151. szám
1989. JÚNIUS 30 A piramis legalján Reménykedjünk a felgyógyulásban Látlelet az egészségügyről Mindenki mondja a magáét Környezetvédelem kényszerpályán Rossz idők járnak az egészségügyre az egész világon. Olaszországban a minap ért véget az az általános sztrájk, amely az egészségügyi alapellátás ingyenességének megszüntetése miatt robbant ki, s már-már kormányválsággal fenyegetett. Svédországban a helyi önkormányzatok és a kormány vitatkoznak egyre hevesebben az ellátások rendszerének megreformálásáról. Nagy-Britanniában az orvosi kamara és a kormány jogászai állnak nagy vitában. Az NSZK- ban egyre több szolgáltatást vonnak ki az ingyenes juttatások köréből. Az Egyesült Államokban a biztosítótársaságok kénytelenek mind nagyobb veszteséget elkönyvelni az egészségügy finanszírozásakor. No de merre tart Magyarország, a magyar egészségügy? A kiszolgáltatott beteg Az ma már senki előtt sem kérdéses, hogy hazánkban az egészségügy reformra szorul. Ha valaki csak egyszer is megbetegedett, tudja, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetben van az, aki kénytelen igénybe venni az egésaségügyi szolgáltatásokat. S ez nem is csoda, hiszen éppen ez az a szféra, amelyben legerőteljesebben áll még a múltból örökölt bierarchikus szervezési- és irányítási rendszer. A betegeket nem meggyógyítják, hanem egyik intézményiből a másikba küldözgetik, hiszen akin a körzeti orvos nem tud segíteni, azt a szakrendelőbe utalja, onnan pedig esetleg a kórházba kell mennie, s lehet, hogy még itt sem ér véget az útja, mivel az országos szakmai intézetek azok, amelyek speciális ellátást képesek nyújtani. A jelenlegi szervezetben az intézmények vagy kórházi osztályok élén álló főorvosok és az orvosok uralkodnak a nővérek és a technikai személyzet fölött, és mindannyian a betegek fölött, akik a piramisszerű hierarchia legalján helyezkednek el. Mindenek ellenére a betegek kénytelenek hálapénzt Milyen legyen tehát a magyar egészségügy, hogy a kívánt színvonalon láthassa el feladatait, s ne érezzék magukat kellemetlenül a betegek, ha bekerülnek e hatalmas, legkülönbözőbb érdekekkel átszőtt gépezetbe, de az orvosok is elégedettek lehessenek. Az illetékes minisztérium szakembereinek elképzelései szerint az egészségügy működési alapelveit a következők szerint kell változtatni: deklarálni keil, hogy az egészség, mint legfőbb érték védelme, társadalmi ügy; fizetni, az orvosok pedig kénytelenek azt elfogadni. S ma már annak következtében, hogy az ilyen jellegű jövedelmek után személyi jövedelemadót kér az állam, az ingyenes, pontosabban szólva a térítésmentes orvosi ellátásnak már a látszatát sem tartjuk fenn. E helyzetet az idézte elő, hogy az egészségügyben mint korábban a gazdaság- és a társadalom minden szektorában, kizárólagos volt az állami tulajdon. Az erősen centralizált irányítás és a hiányos társadalmi kontroll következtében egyszerre jelent meg a hiány és a pazarlás. Ma Magyarországon 105 ezer kórházi ágy mellett 30 ezer orvos tevékenykedik. Az ezer lakosra jutó arányokat tekintve, mindkét szám messze meghaladja a fejlett európai országok hasonló adatait, ilyen körülmények között nincs min csodálkozni, hogy az egészségügy finanszírozására Dárius kincse sem lenne elég, miközben az ellátás színvonala, a nemzeti jövedelemből ilyen célokra fordított összegek aránya elmarad az európai átlagtól. az egész rendszerben a megelőzés szempontjai kell, hogy mérvadók legyenek; az alapellátásnak térítésmentesnek és korlátozás nélkül igénybevehetőnek kell lennie; garantálni kell a szabad orvosválasztást; lehetőséget kell teremteni a gyógyítás területén is a korlátozás nélküli vállalkozásokra; demokratikus szervezetek által végzett társadalmi ellenőrzést kell bevezetni; erős szakmai befolyásra épülő decentralizált irányítást kell megvalósítani az ágazati helyett; lehetőleg végleges ellátást kell kapnia a betegeknek már az orvossal való első találkozáskor; az egészségügyet szolgáltatói piacként kell kezelni, ahol intézmény és beteg között szerződéses kapcsolatok jönnek létre; az intézmények és az orvosok önállóságára és felelősségére van szükség; a szakmai irányítást pedig elsősorban az Orvosi Kamarára kell bízni. Ezek szép elvek, de hát végül ez is csak egy kívánságlista, s amennyiben nem sikerül az egészségügy finanszírozási rendszerét átalakítani, a reform itt már a keádet-kezdetén elbukik. Két megoldás kínálkozik. Az első esetben a munkaadók, illetve a munkavállalók biztosítást fizetnek, az így befolyt összegeket központosítanák, majd az egészségügy intézményei között szétosztanák. A második megoldás szerint a helyi önkormányzatok a személyi jövedelemadóból és helyi adókból gyűjtik össze azokat a forrásokat, amelyekből a szintén helyi kezelésben vagy tulajdonban lévő egészségügyi intézmények működhetnek. Kiküszöbölhető rizikófaktorok Ez lehetőséget teremtene a gyógyítómunka teljesítményének mérésére és hatékonysága javításának ösztönzésére. Mindkét rendszer feltételezi, hogy a társadalom működjék együtt az egészségügyi intézményekkel, hiszen a finanszírozási költségek elsősorban azzal csökkenthetők, ha a betegségeket megelőzik, ezért a legtöbbet éppen a lakosság tehet az egészséges életvitellel, az úgynevezett rizikófaktorok — mint például a . dohányzás, alkohol-fogyasztás, egészségtelen táplálkozás stb., csökkentésével. Természetesen vannak olyan rizikófaktorok, amelyek csak a nemzeti jövedelem növekedése mellett küszöbölhetőek ki (hiszen például a színhús többe kerül, mint a zsíros). , Mindezek alapján, hogy jól vagy rosszul sikerül-e e terület reformja, még nehéz megmondani. Nem tehetünk mást, mint minden beteg esetében; reménykedhetünk csupán az egészségügy felgyógyulásában. M. Z. Ki fizeti a számlát? A Néplap nem a párt lapja — vélekedik Szolnokon a dr. MUnnich Ferenc Társaság Fórum a megyei pártbizottságon Ismerkedés, tapasztalatcsere, kölcsönös tájékoztató, vitafórum — valamennyi jelző illik a megyei pártbizottság vezetése és a dr. Münnich Ferenc Társaság tagjai közötti találkozóra, amely tegnap délután zajlott le az MB székházában. A találkozón a megyei pártbizottság vezetését Zelenyánszki András első titkár és Madaras László társadalmi titkár képviselte. Először Zelenyánszki András tájékoztatta a résztvevőket a megyei pártértekezlet tapasztalatairól és a Központi Bizottság legutóbbi ülésétől. Tájékoztatója után a társaság tagjai kaptak szót, véleményt mondtak, kérdeztek, — többen szenvedélyes hangon, kritikájukat sem rejtve véka alá. Szinte vajamennyi jelen lévő szót kért. A pártbizottság vezetői nem voltak könnyű helyzetben, mert egyes kérdések túl általánosak voltak és — mint a válaszokból kiderült — több ponton más a véleményük, mint a kérdezőké. Miiyer. megjegyzések, kérdésekbe szőtt vélemények hangzottak el? Néhány közülük: A kommunisták mindig reformerek voltak, nem kellene most külön jelzőkkel ellátni eket. A Néplap nem a párt lapja! A tömegkommunikáció igyekszik lejáratni a pártot. Kívánatos lenne a pártszakadás! A pártnak a Magyar Kommunista Párt nevet kellene felvennie. A kérdések és a válaszok közül: Az MSZMP lapjában hogyan jelenhetnek meg ellenzéki hangvételű írások? A pb vezetése ezt másként látja. Korábban elhallgattunk dolgokat, most sokaknak rosszul esik szembe nézni velük — mondották. Pozsgay Imrét miért nem vonják felelősségre nyilatkozatai miatt? Válasz: A nyilatkozatok tartalma nem kifogásolható, legfeljebb az. mikor és hol hangzottak el. A pártbizottság vezetői vitatkoztak a pártszakadás híveivel. Azzal érveltek, hogy a platformok nincsenek kiérlelődve, a pártszakadás a mozgalom szétesésével járna, ami biztos bukást jelentene a választásokban. A korrupciós ügyeket mikor fogják lezárni? — hangzott egy másik kérdés. Válasz: Időpontot még nem lehet tudni. A szándék nem változott, az ügyek végére pontot kell tenni, túllépve ezzel egy korszakon is. Van-e a megyei pártbizottságnak választási stratégiája? Még nincs — érkezett a válasz —, pillanatnyilag nem ismeretes a választás időpontja, szisztémája, Érdeklődtek még a résztvevők arról is, hogyan történik mostanában a párttagfelvétel ; hány párttag után delegálható küldött a kongresszusra. Kifogásolták, hogy a társaságot a megyei pártértekezletre nem hívták meg — erre a válasz, hogy a felvetés jogos, hiba volt a társaság mellőzése. A találkozó lapzártakor a késő esti órákban még tartott. B. I. A megyei NEB tegnapi ülésének napirendjén szerepelt a hulladék — különös tekintettel a veszélyes hulladék —, elhelyezésére hozott intézkedések végrehajtása mellett a nagyértékű állóeszközök kapacitásának kihasználásáról szóló jelentés megtárgyalása. A hulladék elhelyezése egyre nagyobb gond országszerte. Lassan már a kommunális szemét is olyan nagy mennyiségű, hogy kezd veszélyessé válni. Nyilvánvaló, hogy a hazánkban keletkezett hulladékot hazai berkekben kell megsemmisíteni. Ezzel mindenki egyetért, ám a legtöbben vétót emelnek, ha hulladékégető — vagy tároló létesítését tervezik lakóhelyük közelében. Ezekre pedig egyre sürgetőbb szükség van. Hadd érzékeltessük ezt csupán egy adattal: 1986-ról 1987-re a veszélyes hulladék mennyisége tíz százalékkal emelkedett. Ugyanakkor az utóbbi években az általuk okozott környezti ártalmak megelőzését szolgáló hatósági ellenőrzések száma csökkent. Ugvanilyen tendencia érvényesült a veszélyes hulladék miatt kiszabott birság és a szabálysértési kezdeményezések gyakoriságát illetően. A megyei NEB tapasztalatai is azt erősítették meg, hogy a hulladékkezelő hálózat hiánya, illetve a bértárolás irreálisan magas költsége a vállalatok töbségét átmeneti kényszerintézkedésekre késztette. Inkább vállalták ezért a bírságot Is. Kézenfekvő azonban a tapasztalat: ezek a nagy anyagi terhet jelentő, és mégis csak átmenetinek minősíthető megoldások nem tudják megbízhatóan garantálni a veszélyes hulladékok hosszú távú tárolását. Tetőzi a gondot az is, hogy a veszélyes hulladékok kezeléigénylő technológiák alkalmazásával törekednek a veszélyes hulladékok megszüntetésére, illetve esetleges újrahasznosításukra. A tegnapi NEB-ülésen is több szó esett a kétpói veszélyes hulladéklerakóról. Közismert, hogy az négy megye veszélyes hulladékainak fogadását és előkezelését biztosítaná. A még folyamatban lévő vizsgálatok eredményétől függ ez a beruházás, ezért a tároló létesítésére még nincs konkrét döntés. Számításba vétele azonban — talán a kelleténél jobban — felkavarta a megye társadalmának kedélyét. A Kétpót környező településének lakóit is élénken foglalkoztatja a tároló terve. Volt olyan társadalmi mozgalom, amely a térség tanácsainak támogatását kérve „ellenszakvélemények” beszerzésére törekedett. Nyilvánvaló, hogy ezekből a jelenségekből érdemes — és kell is — néhány tanulságot levonni az ügyben érdekelteknek. Elsősorban talán azt, hogy csak a valóság, a környezeti hatások pontos felmérése után, de még a végleges döntés előtt kell vitatkozni egy-egy beruházás megkezdéséről, mert különben a vita a „süketek párbeszédévé” válik. Az „ellenszakértők” véleményének kikérése feleslegesnek tűnik addig, amíg a hatástanulmányok nem készülnek el. A kétpói tároló esetében kifejtett véleményekben eddig inkább a hangulati elemek domináltak és kevésbé a szakvélemények, melyek végleges kialakulása őszre várható. A lakosság az eddigi ismeretekre alapozott korrekt tájékoztatást igényelt volna. így lesz ez más esetben is, mivel a környezetvédelem a közeljövő kardinális kérdésévé válik. Valószínű, hogy a lakossággal való szótértés Kétpón nem volt teljes, ezért pillanatnyilag mindenki mondja a magáét, pedig úgy tűnik, hogy a veszélyes hulladékok tárolása annyi veszéllyel sem járna mint egy galvanizáló berendezéssel felszerelt autójavító felépítése, aminek mellesleg még örültek is volna a környékbeliek. A végleges állásfoglalással azonban várni kell a szakvélemények summázásáig. Erre az álláspontra helyezkedett a NEB is. Ügy vélte: hulladéktárolókra mindenképpen szükség van, de azok helyének kijelölése a szakemberek feladata. A megyei NEB elé került, határozati javaslatokkal kiegészített, tartalmas jelentés elsősorban a vállalati szakemberek számára szolgál elgondolkodtató megállapításokkal, de következményében valamennyiünket érinti, ezért örvendetes, hogy napirendre tűzték. A nagyértékű állóeszközök kapacitásának kihasználása a környezetvédelemnél jobban az országos gondok megoldásától függ — ezzel a tanulsággal szolgált a második napirend tárgyalása, nem zárva ki természetesen a piackutatásban, az öntevékenységben rejlő lehetőségeket. S. B. Még az idén megkezdődik az új posta építése Cserkeszölön (Folytatás az 1. oldalról) közállapotoknak. Gratulálunk ! Folytassuk tehát a postaügy nyomozását másik illetékességi körben. Makó Alberttól, a Debreceni Postaigazgatóság Postaforgalmi és Hírlaposztályának vezetőjétől megtudtuk, hogy a cserkeszőlői új posta kiviteli terve most készül. Az épület az ABC mellett lesz, a telket a tanács ingyen adta a postának, ennyivel segített. (Természetesen erről sem adhattak fölvilágosítást a tanácsházán.) A Debreceni Postaigazgatóság az idén mintegy 5 millió forintot fordít a tervre és a kivitelezés megkezdésére. Azaz: elképzelésük szerint még az idén megkezdődik az új posta építése. Jövőre A Lenin úti szolgáltatóházba költözik Martfűről a telefonközpont. A Gamesz dolgozói végzik a kőművesmunkát Fotó: Mészáros újabb 5—6 millió forintot szánnak rá. Az új postaépület beruházását megelőzi egy telefonközpont telepítése Cserkeszőlőre. Ez a telefonközpont kerül a Lemn úti szolgáltatóház legszélső traktusába. Minderről Dedinszki László, a Debreceni Postaigazgatóság távközlési osztályának vezetője tájékoztatott. Elmondta azt is, hogy Martfűről viszik oda a feleslegessé vált telefonközpontot, hiszen a szolnoki új telefonközpont üzembehelyezése óta Martfű a megyeszékhelyi központhoz csatlakozott. Cserkeszőlőn mindez azt jelenti, hogy várhatóan még ez év végéig mintegy 80 új előfizető kaphat telefont. Tizennégy közület, a többi egyéni előfizető. A népszerű fürdőhelyen manapság munkaidőben, 8-tól 16 óráig működik csak telefon. A Martfűről átkerülő központ várható augusztusi—szeptemberi telepítése után ez a helyzet megváltozik. A telefonközpont — kezelővel — éjjel-nappal működni fog. Ezen kívül — mivel néhány crossbarvonalat is kiépítenek — a központos közvetlen tárcsázással bekapcsolódhat a hazai és nemzetközi távhívóforgalomba. A telefonközpont telepítésével egyidőben a fürdőbe is telepítenek egy nyilvános, pénzbedobással működő készüléket. Ez alkalmas lesz távhívásra is. — E — A megyei NEB üléséről jelentjük sére vonatkozó jogszabályok esetenként egymással és a gyakorlattal is ellentétesek. A jogbizonytalanság megszüntetése mellett eredmény csak akkor várható — állapította meg a megyei NEB — ha műszaki fejlesztést Elől csak a vakolat hullik
