Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-03 / 129. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1989. JÚNIUS 3. A megyeszékhely gondoskodása Dr. Urbán Mária gyermekgyógyász szakorvos, Tószeg megyei tanácstagja 1988. december 21-e óta osztályvezető főorvosa Szolnok Város Tanácsának. Férjével együtt 1968-ban végzett Szegeden, s azóta mindketten Tószegen dolgoztak, dolgoznak. A főorvosasszony időközben, 1976—1980 között a Hetényi Géza Kórház ■gyermekosztályán szakképesítést szerzett, s 1980 nyarától gyermekgyógyász szakorvosként dolgozott a Szolnokhoz közeli kis faluban, egészen a múlt év végi kinevezéséig. Tószeghez nem maradt hűtlen, ott építettek egy évvel ezelőtt családi házat. Jó szerencséjének tartja, hogy alapellátásban dolgozott két évtizeden át, s mind a felnőtt-, mind a gyermekellátásban napjában találkozott nemcsak az egészségügy, hanem a szociálpolitika problémáival is. — Szolnokon elég sok az idős, a nyugdíjas ember, s meglehetősen sokan nagyon szerény anyagi körülmények között élnek. _ Egészen pontos idei adatom van. A város lakosságának 17,3 százaléka idős korú, pontosan 13 ezer 806 ember. A róluk való gondoskodás a tanács egyesített szociális intézménye kereteben történik, amelynek felügyeleti szerve az egészségügyi osztály. A törődés formái a természetbeni támogatások intézményrendszerére és az anyagi juttatások rendszerére bonthatók. — Mit jelent a természetbeni támogatás? Kifejtené bővebben? _ Csak címszavakban sorolom. Formája a szociális étkeztetés, ami azt jelen 1, hogy a rászorulók anyagi helyzetüktől függően terítésért vagy térítésmentesen munkanapokon napi egyszeri, meleg étkeztetésben részesülnek. öt idősek klubja működik a városban, amelyben szazhatvanöt személy reszere biztosítanak ellátást. A varos hatodik, huszszemelyes ilyen klubja most van kialakítás alatt Szandaszoloson. Végül a házigondozó-szolgálatot említem, amelynek hivatásos és tiszteletdíjas dolgozói lakásukban, otthonukban látják el az idős, egyedül élő, gondozásra szoruló embereket. A házi gondozók a napi meleg etel, élelem beszerzése mellett se gítenek a személyi .higiénében, beszerzik a teli tüzelőt, segítenek ruhanemű vásárlásban, és természetesen munkakapcsolatot tartanak fenn az egészségügyi alapellátás dolgozóival a gondozottak egészségügyi ellátása érdekében. A varosban huszonegy hivatásos es kétszázhét tiszteletdíjas gondozó dolgozott a múlt évben, összesen háromszázhetvennyolc idős embert gondoztak rendszeresen. 1988-ban körzetesítettük a szolgálat egy részét, területi gondozási decentrumokat alakítottunk ki. Ennek főleg az volt a célja, hogy jobban igazodjunk a lakosság szükségleteihez, a decentrum hozzáférhető legyen az adott területen minden rászorulónak. _ Természetesen ez sem teljesen ingyenes, legalábbis nem mindenkinek. — Így van. A házi szociális gondozásban részesülők anyagi helyzetüktől függően éppúgy térítési híjat fizetnek mint az idősek klubjába járók, s a szociális étkezésben részesülök. Hangsúlyozom, a térítési dijaknál méltányos összegeket állapítottunk meg, ahogy azt a törvényes rendelkezések előírják. Tiszteletdíjas házi gondozóinknak 1988- ban 2 millió 277 ezer forintot fizettünk ki. — Szolnokon régi gond az intézményi ellátás, állandóan sokan várnak arra, hogy bejussanak a szociális otthonba. — A városi tanács fenntartásában, az egészségügyi osztály felügyeletében Szolnokon kilencven, Újszászon pedig 267 személyes szociális otthon működik. A szolnoki, korszerűen berendezett otthonban a gondozottak átlagéletkora 77,5 év. Egészségügyi ellátásukat az intézményvezető főorvos végzi, szakorvosi ellátásban, helybeli szakkonzíliumban a Hetényi Géza Kórház-Rendelőintézet szakorvosai adnak segítséget. Az otthon berendezése már mondtam, hogy jó, most rövidesen a víz- és csatornarendszer felújításához fognak. Azújszászi szociális otthon épületei nagyrészt régiek. A berendezések többsége és a sokszemélyes szobák sem felelnek meg a mai követelményeknek. A gondozottak nagyrésze magas életkorú, és igen sok közöttük az állandó ápolásra szoruló fekvőbeteg is. Végül az anyagi juttatások rendszeréről is egy keveset. Rendszeres és rendkívüli (esetenkénti) szociális segéllyel áll a tanács a város idős korú, kispénzű emberek mellett. A rendszeres szociális segély összege a tárgyévben megállapított öregségi nyugdíj alsó határa. Ezt minden hónapban folyósítjuk. A rendszeres és rendkívüli szociális segélyek megállapítása előtt részletes környezettanulmány készül, és szoros kapcsolatban állunk a tanácstagokkal és a társadalmi szervezetek képviselőivel. 1989 január óta a rendkívüli segélyek terhére gyógyszertámogatási hozzájárulást is adhatunk, amelynek odaítéléséhez körzeti orvosi igazolás is szükséges. Rendszeres segélyre ebben az évben majdnem nyolcmilliót, rendkívülire pedig hárommilliónál jóval többet fordíthatunk. És bár nehéz anyagi helyzetben van az ország, így a megyeszékhely tanácsa is, végezetül csak annyit mondanék: tudjuk, hogy elengedhetetlenül szükséges legalább ötven személyes szociális otthon létesítése Szolnokon. A kezdeti lépéseket erre osztályunk a pénzügyi osztállyal együtt megtette, s nagyon remélem, hogy a megyei tanács megértő támogatásával ezen a nagy gondunkon mielőbb túljutunk. Addig is igyekszünk, ahol csak lehet segíteni, hiszen minden idős ember megérdemli a társadalom gondoskodását, hisz e társadalom építésében, fejlesztésében nekik is részük van. S. J. I Önmaga világában élhet Amikor fehéren izzanak az edények, a látvány minden fáradozást kárpótol. Az ember megelégedve nyugszik meg, volt értelme munkájának. Fadgyas Lajos vélekedik így. Fazekasmúzeumnak is beillő műhelyében avat be mesterségének szépségeibe. A nyitott kemence ma már ritkaságszámba megy. Igaz, bár jól szolgál, havonta már csak egy alkalommal gyönyörködteti a mestert. Ilyenkor hajnali háromkor gyújtja meg a tüzet, s este kilenc, tíz óra körül alszik csak ki a láng, miközben 950 Celsius-fokon égeti ki a műhelyben készült agyagtárgyakat. ősi mesterség ez, minden tárgy múltat idéz. — Az őseim is mind fazekasok voltak — emlékszik vissza az immár tizenegy éve nyugdíjas mester, akit Törökszentmiklóson munkái révén mindenki ismer. Minden piaci napon ott található a téren. Portékái sok-sok házba eljutottak. Laci bácsit sokan megkeresik. — Laci, mert Mezőtúron gyerekkoromban Lacinak hívták a Lajosokat, így aztán ez a név ragadt rám is — mondja magyarázatképp. — A család onnan származott el. Mezőtúr híres fazekasváros volt, akkoriban negyvenöt fazekas is dolgozott a településen. Egyes iratok százkettőt is említenek. Mi 1922-ben költöztünk át Törökszentmiklósra, akkor alakítottuk ki a jelenlegi műhelyt. Az inasévek után azonban kemény idő jött. A háború, későhb a kisipar visszaszorítása miatt álltak a korongok. Előbb a Mezőgépnél voltam segédmunkás az öntödében. Aztán a Tempó törökszentmiklósi telepén dolgoztam, ott lettem telepvezető. Végül a Szilikátipari Vállalatnál kötöttem ki, a kerámiaüzembe hívtak művezetőnek. Innen üzemvezetőként mentem nyugdíjba 1977-ben. Nem vitás, a hivatalos elnevezés áll legközelebb az igazsághoz és, hogy a krónikus belgyógyászati részleg az egészségügyi szervek által meghatározott feladatok ellátására hivatott. Elgondolkoztató ugyanakkor, hogy az említett kívülállóknak miért van más elképzelése a részleg feladatairól, az ottani nehéz, mégis oly szép és emberséges munkáról. A kérdésre dr. Marticsek József, a Jászberényi Városi Tanács Kórházának belgyógyász osztályvezető főorvosa ad választ. A legilletékesebb, hiszen osztályához tartozik a krónikus belgyógyászati részleg. — A belgyógyászati osztályhoz tartozó két- vagy háromágyas szobákból álló részlegnek összesen 30 ágya van. Betegeink között — a mostani állapotot mondom — van 98 éves magatehetetlen ember, de olyan krónikus betegünk is, aki csak 43 éves. A két- és háromágyas szobák, az orvosok, a gyógytornász, a 8 ápolónő munkája minden tekintetben megfelel azoknak a követelményeknek, amelyek a nagyon idős és nagyon beteg embereknél nélkülözhe-Attól kezdve a mindig is kívánt mederben folytak napjai. Végre eljött az idő, szeretett mesterségének hódolhat. Szép ajándék ez az élettől. Visszaadta az elveszettnek hitt lehetőséget. — Élek is vele. Naponta négy órát korongozom, de az egész napom itt megy el a műhelyben. Csak este megyek föl a lakásba. Szerencsére a világ is fordult, a műanyagok után újra keresett termékek lettek az agyagból készült használati tárgyak. így aztán van munkám bőven. Piacokra, vásárokra járok. Ez lett az éltető elemem. A fazekasok nyugodt, de kitartó emberek. Fadgyas bácsi is így dolgozik, így is beszél. Szavait — mint az agyagot — türelemmel formálja. Talán ezért is valamiféle szeretet érződik minden mondatában. A munka, az ember, az élet szeretete kiegyensúlyozottságot, természetes bölcsességet ad neki. A látogató szinte irigykedve hallgatja. Elégedett, boldog embert hallgat, akinek békében telnek napjai, mert külső kényszer nélkül tetlenek. Munkánk lényege: a gyógyítás, a krónikus rehabilitációs feladatok maradéktalan és bizonyos szempontból időhöz kötött ellátása. Ez az idő pedig — sokéves tapasztalatok alapján — 30-tól 60 nap lenne. Ezzel szemben van olyan betegünk, aki több mint 300 napja vár nálunk szociális otthoni elhelyezésre, elfoglalva az ágyat — de a rehabilitáció lehetőségét is — olyan beteg elől, akit 30, legfeljebb 60 nap múlva visszaadhatnánk a családjának. Elragadtatással, de gondterhelten is sorolja a tennivalókat, hangsúlyozva a legfontosabbat, a gyógyító munkát. Hallgat viszont arról, amit szavak nélkül is érezni lehet, hogy a helyhiánnyal küzdő szociális otthon „késéseit” tudomásul kell venni. Nem lehet azonban megérteni azokat a hozzátartozókat, akik akár kényszerből, akár kényelemből mentesítik magukat olyan gondozási feladatoktól, amelyek teljesítése minden felnevelt gyerek, vagy testvér kötelessége lenne. Örömmel szól viszont arról, — mintha csak a káéi, azt teszi, ami kedvére való. — Végre önmagam világában élhetek — vélekedlTc erről. — Jó órában mondjam, de én orvosnál csak akkor voltam, amikor a fogam csináltattam. Valamikor versenyszerűen birkóztam. A reggeli tornát ma sem hagytam el. Csak hát — néz szét a műhely ismert tárgyain — nincs, aki átvegye tőlém mindezt. Az unokám tud ugyan korongozni, de most a jogra jár Szegedre. Időnként azért gyermekektől hangos az öreg műhely. Az úttörőház szakkörének pajtásait fogadja, tanítja nagy-nagy türelemmel. Szeretne átadni nekik mindent e szép szakma titkaiból. Talán sikerül mindez, s ezen túl még valami: átplántálni a ma nemzedékébe a munka szeretetét. — Mert — ahogy vallja — az ember hetven fölött már nem hajtja a világot, de ha kedvét leli a munkájában, öröm az élet is. Aki felkeresi Fadgyas bácsit, ezt megérti. csalábon forgó palotája készülne —, hogy Jászapátin a volt csecsemőotthon helyén szociális otthon épül, és ez az ő betegei számára is jó hír. Boros József né főnővér a jó háziasszony büszkeségével mutatja az osztályos szállodai szobákkal is felérő két- és háromágyas betegszobákat. Ismer mindenkit, pontosan tudja kinek mi az állandó panasza, kedvenc étele, milyen injekcióktól fél, és milyen gyógyszerek iránt érez feltételek nélküli bizalmat. — Gyógyító munkánkhoz tartozik az is, hogy mindent tudjunk az osztályon fekvő betegről, hogy jó szóval, megértéssel pótoljunk valamit abból, amit legjobban hiányolnak, az otthoni törődést. Tudnunk kell azt is, hogy honnan és miért került hozzánk a fizikailag legyengült, reményt vesztett idős ember. Van olyan, akit krónikus betegsége hozta ide, de olyan is, aki már terhére volt környezetének, és itt reméli megkapni azt a szeretetet, amelyre otthon sóvárogva vágyott. Van aztán olyan betegünk is, akinek se családja, se nyugdíja nincs, amíg futotta erejéből, alkalmi munkából élt. Megjegyzem ő az egyedüli, akinek nincs nyugdíja, és azt is, hogy a jelenleg bent fekvő 27 beteg közül mindössze kettőnek hozza be a postás a pénzt, a többiekét az otthoniak veszik fel... — .illés — összeállította: Sóskúti Júlia Alakulás előtt Kulturális egyesület nyugdíjasoknak Egyáltalán nem véletlen, hogy ®éppen a szakszervezetek Ságvári Endre Művelődési Központja kezdeményezésére jött létre nemrég a szolnoki nyugdíjasok kulturális egyesületét előkészítő bizottság. Az intézmény munkatársai több mint egy évtizede foglalkoznak az idős emberek kulturális ellátásával, különféle — nekik szánt — szórakoztató műsorok, kirándulások szervezésével, a nyugdíjasklubok módszertani segítésével. Példákat is sorol Dénes Pál, az intézmény munkatársa — Sokak számára emlékezetes marad az általunk szervezett országos találkozó a vasutas nyugdíjasklubok részvételével, a nagyszénási, tavaly a jászsági tanulmányi kirándulás, a fővárosi vasasüzemek szolnoki tapasztalatcseréje, vagy a közelmúltban a nyugdíjasok ceglédi majálisa ... Akik az utóbbin részt veitek, tapasztalhatták, hogy száz forintos részvételi díjból is biztosítható sokféle ■színvonalas szolgáltatás (hasonló programokért egyes utazási irodák 8—900 forintot is elkérnek). — Mi lesz az egyesület célja, programja? — önkéntes szövetsége, szellemi társulása lenne a nyugdíjasok különféle művelődési közösségeinek, klubjainak. A mozgalmi munkások egy része sejtteti, ■hogy az üzemekben a jövőben még inkább a termelő munkával kell foglalkozni, nem lesz idejük programokat szervezni nyugdíjasaiknak. Intézményünk munkatársai eddig is tapasztalták, ■hogy a megyebeli üzemek jelentősen segítették volt dolgozóik kirándulásait, szórakozását, és több munkahely illetékese úgy nyilatkozott, hogy a nehezedő körülmények ellenére is szívesen támogatják a szerveződő egyesületet. A Ságvári, mint háttérintézmény alkalmas arra, hogy otthont nyújtson az időseknek, s az sem mellékes, hogy a nagyterem a földszinten található, nem kell sok lépcsőt megmászni. — A tervek szerint az egyesület ez év augusztusában alakul meg. Mik addig az előkészítő bizottság feladatai? — A leendő tagok toborzása személyes beszélgetések alkalmával (egyének, közösségek, pártoló tagok egyaránt erősíthetik a nagyobb közösség igényeit, szándékait). Feladatunk a tenni akaró és tudó vezetőség megválasztására javaslat összeállítása; az alapszabály-tervezet elkészítése, véleményezése; a közelebbi, vagyis áz idei, és a távolabbi programokra, tervekre különféle elgondolások kimunkálása. Úgy véljük, ezek reálisabbak lesznek, ha maguk a nyugdíjasok állíthatják össze, ha döntő szavuk lehet saját kulturális életük fejlesztésében. ötleteket, elképzeléseket adunk: például kedvezményes bérlet vásárlása a kecskeméti Katona József Színház délutáni előadásaira (az évad folyamán a hat előadást hat klub vagy kollektíva tekinthetné meg, s ha autóbusszal mennek, idegenvezetőt is biztosítunk a kirándulás jó megszervezéséhez. Az intézmény mikrobusza tapasztalatcserék, külföldi tanulmányutak céljára rendelkezésre állhat; felléptethetjük a Ki mit tud?-on kitűnt tehetséges nyugdíjasokat a megye üzemeiben . .. Hagyományos értelemben nem kíván az egyesület érdekvédelemmel foglalkozni, de a kulturális érdekvédelem jegyében maximálisan törekszünk a szórakozási alkalmak olcsóbbá tételére. — rónai — Szőke György Fadgyas bácsi: „A műhelyben élek. E nélkül már létezni se tudnék” Jászberény Ahol a krónikus rehabilitációs munka a legfőbb feladat Hivatalos és valós feladatait tekintve logikus az elnevezése: krónikus belgyógyászati részleg. A köznyelven azonban régóta az elfekvő betegek osztályának nevezik, és amikor szóba kerül, rendszerint az élet nehézségeivel, betegségükkel már megbirkózni képtelen, valamiféle „végállomáshoz" közeledő vagy megérkezett idős emberekre gondolnak. Szerencsére legtöbbször megalapozatlan. téves az ilyen elképzelés. Ami viszont szomorú. hogy „kívülállók” mellett a közvetlen hozzátartozók is hajlamosak a tévedésre.
