Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-29 / 150. szám

Az Országgyűlés júniusi ülésszakán (Polyiatis a 2. oldalról) olyan szabályozókat, ame­lyek az eddigieknél igazságo­sabban, a rászorultság érvé­nyesítésével veszik figyelem­be a gyermeknevelés költsé­geit. Kovács Istvánná Budapest, 64. vk.), a CsM Vasmű üze­mű programozója arra muta­tott rá, hogy a mai túlzott mértékű és progresszivitású adó hosszú távon a társa­dalmi mobilitás csökkenésé­hez, a tudás, a szellemi és a kvalifikált munka további elértéktelenedéséhez, a csa­lád 'létének és 'társadalmi szerepének válságához vezet. Ezért a maga részéről a tör­vénynek csak olyan módosí­tását támogatta, amely szá­mol ezekkel a hatásokkal, és fokozatosan feloldja az anya­gi és a társadalmi értékek közötti, ma még jelentős el­lentmondásokat. Tóth István (Bács-Kiskun m., 10. vk.) a Kiskunmajsa és Környéke Vízgazdálkodási Társulat igazgatója — össze­foglalva a választókörzeté­ben szerzett tapasztalatokat — kijelentette: Bács-Kiskun megye lakossága körében ál­talános nézet, hogy rossz és elhibázott a jelenlegi adózta­tási rendszer. Az adórend­szer negatívumainak taglalá­sa után meglepően hangzott Tóth István azon kijelentébe, miszerint az adórendszer számos hibája és fogyatékos­sága ellenére is működőké­pes. Hozzáfűzte: ezt a műkö­dőképességet azonban csak akkor őrzi meg, ha úgymond állandóan karbantartják. felacs Péter (Budapest. 3d. vk.), a MÉM Központi Élel­miszeripari Kutató Intézeté­nek főigazgatója az adórend­szer megváltoztatásának koncepcí ójához újabb vizs­gálatokat sürgetett, majd ja­vasolta egy gazdasági mi­nisztérium mielőbbi felállí­tását. Krémemé Michelisz Teréz (Baranya m., 10. vk.), a Hi­­mesházi Petőfi Tsz elnökhe­lyettese a személyi jövede­lemadó megtartása mellett voksolt. Egyetértett azzal, hogy egyelőre még négv-öt kulcsot alkalmazzanak, de ha lehet, széles sávokban, leg­alább 100 ezer forintonkénti váltással. Így az adórendszer teljesítménycsökkentő hatása mérséklődne, saz adózó szá­mára a kereset kiszámítha­tóbbá válna. Mayer Bertalan (Vas m., 5. vk.), a Csepregi Győzelem Tsz elnöke az adórendszer működőképességét kész cso­dának nevezte. Mindmáig hiányoznak ugyanis az eh­hez szükséges alapfeltételek. Az 1987. évi őszi ülésszakon a képviselők azon ígéret bir­tokában adták szavazatukat az adótörvényre, hogy azt rövid időn belül követni fogja az ár- a bér- és a szo­ciálpolitikai reform is. Működése nagyrészt az ál­lampolgári fegyelemnek és áldozatvállalásnak köszönhe­tő. A személyi és a családi jövedelemadó körüli vitában a képviselő az adó és a szo­ciálpolitika határozott szét­választása mellett foglalt ál­lást. r Legyen adómentes a túlóra! Kelemen Zoltán (Szolnok m., 10. vk.), a Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat mezőtúri kirendeltségének művezetője felhívta a figyel­met az adóelőleg levonásá­val' kapcsolatos gondok meg­szüntetésének szükségessé­gére. Kifogásolta, hogy a túlórákért, illetve az ügyeleti készenlétekért járó összege­ket a főmunkaidőben kapott bérekhez csatolva progresz­­szíven adóztatják. Javasol­ta: a kidolgozandó törvény­­tervezetbe kerüljön be, hogy a főfoglalkozású napi tevé­kenység után végzett mun­káért járó jövedelem vagy legyen teljesen adómentes, vagy nulla-kulcsról indul­jon, esetleg egységesen 30 százalékos adó alá essen — és ne vonják össze a fő jö­vedelemmel. Dr. Karácsonyi Sándor (Csongrád m., 6. vk.), a Sze­gedi Orvostudományi Egye­tem 1. sz. Sebészeti Klini­kájának igazgatója arról szólt, hogy a hazai és a kül­földi orvosi kongresszusok költsége lassanként olyan mértékű terhet jelent, hogy hovatovább saját zsebből már megfizethetetlenné vá­lik. A képviselő ezért kérte, vegyék fontolóra, miként le­hetne az adózás során bizo-Az Országgyűlés nyilatkozata „A Magyar Népköztár­saság Országgyűlése jóleső érzéssel és örömmel fogad­ja a Német Szövetségi Köz­társaság szövetségi gyűlé­sének 1989. június 22-én elfogadott határozatát, amely a Magyarországon végbemenő politikai fejle­ményekkel foglalkozik. Abban annak az elisme­rését látja, hogy a Magyar Népköztársaságban meg­indult politikai és gazda­sági folyamatok azokat az értékeket hordozzák ma­gukban, amelyek megfelel­nek az összeurópai együtt­működés érdekeinek. Az emberi jogok általá­nos biztosítása, fajra, val­lásra, nemzetiségre és nem­re való tekintet nélkül, a demokrácia kiteljesedése és a nemzetek egyenjogú kapcsolatai, szuverenitása lehetnék csak az alapok, amelyekre ez az együttmű­ködés épülhet. Magyaror­szág a Helsinkiben aláírt dokumentumnak megfele­lően alakítja fejlődését úgy, hogy mind bel- és külpolitikájában, mind gazdaságpolitikájában, és külgazdasági kapcsolatai­ban a nemzet felemelkedé­se e szellemben valósuljon meg. Mindezek alapján nagy­ra értékeljük a szövetségi gyűlésnek azokat az állás­­foglalásait, amelyek Ma­gyarországnak az Európá­hoz való közeledését segí­tik elő a nemzetközi poli­tikai, gazdasági és kulturá­lis kapcsolatok területén. A magyar Országgyűlés kifejezi azt a szándékát, hogy munkájával egy ön­álló, demokratikus Ma­gyarországot kíván meg­teremteni. E korszakos je­lentőségű feladatok meg­oldásához nélkülözhetet­len a nemzetközi környe­zet olyan jellegű támogatá­sa is, amelyet a Német Szö­vetségi Köztársaság szövet­ségi gyűlése 1989. június 22-én elfogadott határoza­tában Magyarországnak nyújtott”. nyos mértékig figyelembe venni ezeket a költségeket. Juhász Ferenc (Budapest, 62. vk.), az MSZMP XX. ke­rületi Bizottságának titkára véleménye szerint Med­­gyessy Péter miniszterelnök­helyettes hozzászólhatott volna ehhez a napirendi ponthoz, már csak azért is, mivel — pénzügyminiszter­ként — ő volt az egyik „aty­ja” a jelenleg érvényben lé­vő adórendszernek. Ügy tű­nik, nem szívesen vállalja ezt a gyermekét, pedig a képviselők elvárták volna, hogy véleményt mondjon a tapasztalatokról és a szük­séges korszerűsítésekről — hangsúlyozta. Filló Pál (Budapest, 18. vk.), az Athenaeum Nyomda korrektor-főrevizora a hatá­rozati .javaslattal kapcsolat­ban több módosítást fogal­mazott meg: a kormány ter­jessze az Országgyűlés elé részletes szociálpolitikai el­képzeléseit; töröljék az ÁFA továbbfejlesztésével fcíglalkozó pontot; a kor­mányzat vizsgálja felül az alanyi adómentességek körét. Pregun István (Szabolcs- Szatmár, 1. vk.), a Nyíregy­házi Görög Katolikus Hittu­dományi Főiskola rektora kétperces hozzászólásában azt kifogásolta, hogy az Or­szággyűlés családvédelmi bi­zottsága nem foglalt állást a pénzügyi tárca előterjesz­tésével kapcsolatban. Hozzá­tette: az új házszabályok el­fogadásakor a képviselők határozatot hoztak a család­­védelmi bizottság felállításá­ról és működtetéséről, ám ennek ellenére e bizottság csupán papíron létezik. Az elnöklő Jakab Róbert­­né egyetértett a családvédel­mi bizottság működésének szükségességével, s megje­gyezte: valóban tény, hogy a határozat ellenére a bizott­ság még nem alakult meg. Egyúttal kérte, hogy azok a képviselők, akik a bizottság munkájában részt kívánnak venni, szándékukat jelezzék a Ház elnökének. Ezt követően — több hoz­zászóló nem lévén — Bckcsi László válaszolt a képvise­lők felvetéseire. A miniszteri válasz után határozathozatal következett. Az előterjesztést az ajánlá­sokkal, a kiegészítésekkel és korrekciókkal együtt 7 ellen­­szavazattal, 38 tartózkodás mellett elfogadta az Ország­­gyűlés. Katonai szolgálat fegyver nélkül Ezután Kárpáti Ferenc ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter a kormány felhatal­mazása alapján az Ország­­gyűlés elé terjesztette a hon­védelmi törvény módosításá­nak tervezetét. A miniszter expozéját megelőzően az el­nöklő Horváth Lajos beje­lentette, hogy a törvényter­vezethez több képviselő is újabb módosító javaslatot nyújtott be, ezért a honvé­delmi törvény módosításának tervezetét az Országgyűlés ■két olvasatban, általános és részletes vitában tárgyalja. A honvédelmi miniszter hangoztatta, hogy a törvény­­javaslattal olyan fontos jog­szabály-tervezet kerül a tör­vényhozás elé, amely közvet­lenül érinti az ifjúságot, s rajta keresztül a családok nagy részét, s amely ezáltal jelentősen befolyásolhatja a társadalom közérzetét, az or­szág politikai közhangulatát. A honvédelmi törvény módo­sítását a társadalmi és a ka­tonai szolgálati viszonyok változása a jogállamiság fejlesztése iránti mind erőteljesebb állampolgári igény és a nemzetkö­zi tapasztalatok haszno­sítása iránti törekvés tette szükségessé és időszerűvé. A változások lényege, hogy az alternatív szolgálat beveze­tésével összefüggően módo­sulnak a honvédelmi törvény egyes rendelkezései. Ez azonban nem jelenti a hon­védelem jogi szabályozási rendszerének gyökeres meg­változtatását. A javaslat célja, hogy az általános hadköte­lezettségen belül a katonai szolgálat teljesítése mellett lehetővé tegye olyan szolgá­lat bevezetését is, amely el­fogadható a katonai szolgá­lattal lelkiismereti alapon szembenállók számára is. A törvényjavaslat ennek érdekében tartalmazza: az alternatív szolgálat formáit, azaz a fegyver nélküli kato­nai és polgári szolgálatot a kérelmek engedélyezésének szabályait; az alternatív szol­gálat időtartamát. E változá­sok kifejezésre jutnak a ka­tonai szolgálatot teljesítők morális kötelezettségvállalá­sában is. Ennek megfelelően a törvényjavaslat tartalmaz­za a katonai eskü, a fegyver nélküli katonai szolgálatot teljesítők fogadalma, vala­mint a hivatásos és tartalé­kos tisztek és tiszthelyette­sek fogadalmának módosított szövegét is. Jelentőségénél fogva az Országgyűlést ille­ti meg az a jog, hogy a ka­tonai eskü és fogadalom szö­vegét meghatározza, s egy­ben a honvédelmi törvény részeként jóváhagyja. A tör­vényjavaslatban a hadköte­lesek állampolgári jogait érintő néhány olyan rendel­kezés is szerepel, amelyeket eddig alacsonyabb szintű jogszabály tartalmazott. Hazánkban 1977-ben tet­ték meg az első lépést a hadkötelezettség és a lelki­­ismereti szabadság felismert ellentmondásának feloldásá­ra, amikor bevezették, tör­vényesen lehetővé tették a fegyver nélküli katonai szol­gálatot. Emellett egyre szélesebb körben jelentkezett az az igény is, hogy azoknak is le­hetővé tegyék a fegyver nél­küli. vagy számos ország­ban már kialakult polgári szolgálatot, akik igazolható módon, lelki alkatuk alapján nem tudják vállalni a fegy­veres szolgálatot. A törvényjavaslat az ál­lampolgári egyenlőséget tart­ja szem előtt. Ezért minden hadkötelest egyenlőként ke­zel — akár katonai, akár polgári szolgálatban teljesíti a haza iránti kötelezettsé­gét. Az egyenlő jogok és kö­telezettségek elvi követel­ményének megfelelően a törvényjavaslat a polgári szolgálat időtartamát a ka­tonai szolgálat törvényben megállapított idejével azo­nosan határozza meg. A honvédelmi törvény hatályos szabályai szerint a hadköte­lesek 18 hónap sorkatonai szolgálatot teljesítenek. Ezen kívül a tisztek és tiszthe­lyettesek 24, a honvédek és tisztesek 18 hónap tartalékos katonai szolgálat teljesítésé­re kötelezhetők. A javaslat a tartalékos ka­tonai szolgálat idejét tisztek és tiszthelyettesek esetében 18, honvédek és tisztesek esetében 12 hónapra javasol­ja csökkenteni. Ennek meg­felelően az alternatív szol­gálat idejét — a 18 hónapos sorkatonai, valamint az is­mertetett tartalékos katonai szolgálati idő figyelembe vé­telével — 30 hónapban java­solja megállapítani. Ezzel kapcsolatban a honvédelmi miniszter utalt arra, hogy a törvényjavaslat előkészítése során a legnagyobb vitát a katonai és a polgári szolgá­lat időtartama váltotta ki. A minisztérium vezetése — a demográfiai helyzet és a hadsereg létszámszükségleté­nek figyelembe vételével — széles körűen megvizsgálta a katonai szolgálati idő to­vábbi csökkentésének lehe­tőségét. Ennek alapján Kárpáti Fe­renc a kormány egyetérté­sével arról tájékoztatta az Országgyűlést: két, de leg­később három éven belül meg tudják teremteni a fel­tételét annak, hogy a sor­katonai szolgálat ideje 14, esetleg 12 hónapra csökken­jen. Ezzel egyidőben csök­kenne a fegyver nélküli és a polgári szolgálat ideje is. A bizottsági viták során, de már a módosított tör­vényjavaslat benyújtását kö­vetően elhangzott az a ja­vaslat is, hogy a törvény­ben rögzítsék a katonai szol­gálat mindenkori maximális időtartamát. Ezt az indokol­ja, hogy az 1981 előtt 24 hó­napos sorkatonai szolgálatot teljesítettekkel szemben mél­tánytalan lenne, ha számuk­ra is 12 hónap tartalékos szolgálati kötelezettséget ír­na elő a törvény. Ezért a törvényjavaslat 6. paragrafusában a honvédel­mi törvény 26. paragrafusá­nak 1. bekezdését a honvé­delmi miniszter úgy javasol­ta 'kiegészíteni: „A katonai szolgálat kötelezettség alap­ján a hadköteles: sorkatonai és tartalékos katonai szol­gálatot teljesít, amelynek együttes időtartama a 36 hónapot nem haladhatja meg”. A törvényjavaslat az al­ternatív szolgálat teljesítésé­re lelkiismereti okból ad le­hetőséget, anélkül azonban, hogy a lelkiismeret fogal­mát közelebbről meghatároz­ná. A lelkiismeret pszichikai és etikai kategória, ami a hatósági eljárások számára igen nehezen kezelhető. Ezért a kérelem elbírálására irányuló eljárásban nem a lelkiismereti ok meglétét vizsgálják a hatóságok, ha­nem azt. hogy aki arra hi­vatkozik, annak állításai megalapozottak-e; egész élet­vezetésében tényleg betart­ja-e az etikai, vallási és er­kölcsi meggyőződését, s a jog által biztosított lehető­ségeket nem a kötelezettsé­gei alóli kibúvásra akarja-e felhasználni. A törvényjavaslat az al­ternatív szolgálat iránti ké­relmek benyújtását a sorkö­telesek számára a katonai eskü letételéig teszi lehető­vé. Az előkészítés során kri­tika érte a törvényjavaslat 11. szakaszában szereplő rendelkezést. Eszerint az a hadköteles, aki a 18. és a 23. életéve között engedéllyel nem kezdte meg sorkatonai szolgálatát, a jelenlegi sza­bályok szerint 28 ra helyett 30 éves koráig hívható be a szolgálat telje­sítésére. A behívhatósági korhatás felemelésére az állampolgá­rok érdekében van szükség. A katonai hatóságok ugyanis csak e korhatáron belül en­gedélyezhetnek szolgálatha­lasztást. Az elmúlt években azonban, bár nem nagy számban, de előfordult, hogy sorköteles fiatalok nem tudták befejezni tanulmá­nyaikat 28 éves korukig. Ezért félbe kellett szakítani­uk tanulmányaikat, hogy katonai szolgálatukat letölt­­sék. A törvényjavaslat en­nek elkerülése érdekében javasolja a behívhatósági korhatár felemelését. Átvezetett módosításokkal Az elmondottak alapján Kárpáti Ferenc kérte a tör­vényhozást, hogy az időköz­ben átvezetett módosítások­kal együtt fogadják el az előterjesztést. Ezt követően Gyuricza László (Veszprém m., 5. vk.), a honvédelmi bizottság elnö­ke fejtette ki a bizottság ál­láspontját. A vitában felszó­laltak: dr. Bak István (Bács-Kiskun m., 7. vk.); Ancsin Károly (Békés m., 4. vk.); Török Mihály (Fe­jér m., 6. vk.) Ezután az elnöklő Hor­váth Lajos két bejelentést tett: az Országgyűlés kül­ügyi bizottsága szerdai ülé­sén állásfoglalást fogalma­zott meg a kínai tragikus eseményekkel kapcsolatban. A második bejelentés arra vonatkozott, hogy a Német Szövetségi Köztársaság szö­vetségi gyűlése 1989. június 22-én egyhangúan a magyar politikai fejleményeket tá­mogató, s a szövetségi kor­mánytól konkrét intézkedé­seket igénylő határozatot fo­gadott el. A külügyi bizott­ságban történt egyeztetés alapján javasolta, hogy az Országgyűlés nyilatkozatiban válaszoljon a határozatra. A nyilatkozat-tervezetet Hor­váth Lajos szavazásra tette fel, s a képviselők ellensza­vazat nélkül, két tartózko­dással egyetértettek azzal. Ezt követően az Ország­­gyűlés soros ülésszaka befe­jezte második munkanapját. Az ülésszak csütörtökön a honvédelemről szóló 1976. évi 1. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat felet­ti vitával folytatódik. Bös-nagymarosi beruházás Ülést tartott a Minisztertanács Kormánybiztosi beszámoló Szerdán a parlamenti ta­nácskozás szünetében ülést tartott a Minisztertanács. Volt-e valamilyen különle­ges oka a szokatlan időpont­nak? — kérdezte az MTI munkatársa Bajnok Zsolt megbízott kormányszóvivőt, a Magyar Hírlap főszerkesz­tőjét. — Nem, semmiféle rendkí­vüli ok nem játszott közre, pusztán az, hogy az Ország­­gyűlés tanácskozásán amúgy is részt vesznek a kormány­tagok. Így szinte önként kí­nálkozott az alkalom arra, hogy néhány folyamatban lévő fontos ügyről, mintegy menet közben tájékozódja­nak, és véleményt cserélje­nek a kormány tagjai. A nem egészen egyórás ülésen dr. Udvari László államtit­kár, a bős-nagymarosi beru­házás kormánybiztosa beszá­molt a magyar—csehszlovák tárgyalások helyzetéről. A Minisztertanács — elfogadva a tájékoztatót — felhívta az érintett tárcákat, hogy júli­us 12-éig véglegesítsék azo­kat a vizsgálati anyagokat és dokumentumokat, ame­lyek a kormányközi szakér­tői tárgyalások alapjául szol­gálhatnak, s e munkába von­ják be a környezetvédő moz­galmakat is. Az ígv véglege­sített anyagokat július 13-án átadják a csehszlovák fél­nek. A kormány egyetértett azzal, hogy Medgyessv Péter felkérte a hidrológia, az öko­lógia, a földtan és a szeiz­mológia, valamint más tu­dományágak jeles képviselő­it: a szakértői munkacsopor­tokban vegyenek részt a Magyar Tudományos Akadé­mia dokumentációjának megtárgyalásakor. — Bartha Ferenc államtit­kár, a Nemzeti Bank elnöke közbülső tájékoztatásként beszámolt a Világbank ve­zető képviselőivel folytatott tárgyalásokról. A kormány a beszámolót jóváhagyólag tu­domásul vette. A szerdai ülé­sen egyébként „vendégként” részt vett Nyers Rezső is. aki, mint ismeretes, leköszönt ál­­lamminiszteri tisztéről. Né­meth Miklós kormányfő a testület nevében meleg sza­vakkal mondott köszönetét a kormányban, a reformbizott­ságban végzett munkájáért. Kérte, hogy új posztján is támogassa a kormány törek­véseit, s további munkájá­hoz mindén jót és §ok sikert kívánt. Kelemen Zoltán mezőtúri képviselő a túlmunkadíj adóztatásának csökkentését sürgette

Next

/
Oldalképek
Tartalom