Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)
1989-06-28 / 149. szám
1989. JÚNIUS 28 5 A teve képernyője előtt Mi történt Veszprémben? Mármint a tévétalálkozón, az elmúlt héten, amelynek nyilvános záróakkordját, a díjak ünnepélyes kiosztását ki-ikii láthatta szombaton este, ugyanis egyenesadásban közvetítette a televízió. Ahogy ezt egyébként már 19 éve teszi, azóta, hogy megszületett ez a jeles seregszemle. A kérdésre, mely a címben szerepel, könnyű a válasz: sok minden történt, de semmi igazán rendkívüli, am,i szenzációt keltett volna. (De hát a rendkívüli dolgok mostanában nem is a művészeti életben történnek!) Peregtek a filmek, folytak a viták, zajlottak a szakmai és baráti beszélgetések, ahogy ez lenni szokott. Némi újdonságot az jelentett, hogy az alkalomra ezúttal először klubot is életrehívtak, ahol éjszakába nyúló, tematikus eszmecserékre került sor, többek között a televízió jövőjéről. Merőben új dolgok itt sem hangzottak el, legfeljebb az a félhivatalos hír borzolta fel a kedélyeket, mely szerint a második csatorna igazgatója, Horvát János váratlanul tisztségéről lemondott, s állítólag Vitray Tamás a várományos követni őt a kettes program- direktori székében. Ami pedig a filmeket illeti — 14 televíziós dráma ősbemutatóját tartották az öt vetítésli nap délutánján — abban Szinetár Miklóssal tökéletesen egyetérthetünk: voltak közöttük jó, kevésbé jó alkotások és természetesen rossz művek is, ahogyan ő fogalmazta a díjkiosztás zárószavaiban. Ahogy egyébként ez is, mármint a művek vegyes színvonala, ugyancsak 'lenni szokott. Egy év termésében — mert abból válogatták a versenyprogram induló tizennégy filmjét — mindig akad ilyen is, olyan is. Az azonban feltűnhetett, fel is tűnt, a szakmai zsűri nyilvános vitáján is szóvá tették, milyen nagy számban vannak a versenyfiilmek között azok a munkák, amelyek tárgyukat a múltból veszik, azaz tematikusán a történelemhez kötődnek. A Kölcsey — rendezte Várkonyi Gábor — például a reformkorhoz kapcsolódik; az Éjszaka, mely Sánta Ferenc Az áruló című drámájából készült, ugyancsak a történelmet idézi; a Hét akasztott (díjat is nyert) a cári Oroszországban játszódik, a Levelek a zárdából pedig a magyar századfordulón; ugyanezeket az időket láthatjuk viszont Balogh Zsolt filmjében, Az évszázad csütörtökig tart című alkotásban; a Margarétás dal az első világháború vérfürdős napjaiba ágyazódik, a Robespierre pedig kétszáz év előtti eseményeket elevenít fel a forradalmár francia drámájából. És lehetne még sorolni. Mindez persze egyáltalán nem jelenti azt, mintha az alkotók feltűnő módon fordítanának hátat a jelennek, s fordulnának érdeklődésükkel főképp a történelemhez, talán kissé menekülve is napjaink problémáitól. Hiszen a históriai tárgy általában jó lehetőség ma is érvényes igazságok, gondolatok hatásos kimondására, olyan érzelmi tartalmak kifejezésére, amelyek most is „szívünk tulajdonságai”. A szemlén látott „történelmi” tárgyú filmek örvendetesen ezt bizonyították. Vegyük például a kétrészes Margarétás dalt — rá külön is szeretném felhívni a figyelmet —, amely „egy kalandos, szenvedélyes szerelemről szól, egy mocskos világban tisztán virágzó, beteljesületlen szerelemről”, Natasa ifjú szerelmét a háború pusztítja el, mégis ez a veszteség mintha bennünket érne közvetlenül, oly közelinek érezzük, s a benne rózsásan illatozó szerelem szinte minket is elbódít; a csillogó, de sohasem hazug romantika lelkünk mélyéből csalja elő a bennünk is ott rejtező, csak eltitkolt vagy éppen eltakart érzelmességet. Ez a tévéfilm egyértelműen igazolja: a Rómeó—Júlia történeteknek nincsen koruk, a bennük megszólaló emberi gyöngédség mindenkor időszerűen hat. Feltéve, ha olyan gonddal, finom érzékenységgel szólaltatják meg, ahogyan filmjében Mihályfy Sándor is teszi, aki Tersánszky kesernyés humorát is be tudja lopni az édes szerelem ízeibe. (A Margarétás dal Tersánszky írásából született.) Az érzelmi tartalom aktualitása szempontjából hasonlókat mondhatok Szántó Erii'ka Gaudiopolisáról (az Öröm városa), amelyben modellértékűén ábrázolja egy evangélikus lelkész csodálatra méltó tettét; azt, hogy miként hív életre egy gyermekköztársaságot magányos kis csavargókból egy háború rombolta, szenvedő város közepén — a szeretet szigetét: egy olyan világot, amelyre mindannyian ma is vágyódunk: ahol a valóságos demokráciát gyakorolják öntudatlanul bár, de végtelenül rokonszenvesen. Kár, hogy ez a szép film ugyanakkor nem eléggé drámai, nem kelt mélyebb megindultságot, példaként azonban mindenképpen vonzó marad. Volt a szemlén, a bemutatók programjában mai tárgyú játék is, talán három. Ezókkel azonban nem volt szerencsénk, s gondolom a nézőknek sem lesz majd, ha a televízió műsorában a képernyőre kerülnek. (Bár jósolni nem illik.) Az egyik szerzője Békés Pál, a fiatal írónemzedék tehetséges tagja. A Heten Budapest ellen azonban aligha sorolható legjobb munkái közé. Már az alapötlet is hamis küssé: egy vidéki város hét csinos leányzója felkerekedik, s Pestre megy pénzt csinálni, merthogy az otthoni romos kastély felújításához kellene még egymillió, csak így lehetne belőle összkomfortos művelődési centrum. Ezek aztán „derék” lányok! Ilyen fajta áldozatvállalást, annak naiv formáját aligha lehel komolyan venni, még kamaszos túlzásnak se igen fogadhatjuk el. Aztán maga a dráma, a küzdelem a szükséges pénz megszerzéséért — esetleges és hiányos. Pénzt csinálni bizony Pesten sem könnyű, közben öröm, bánat, feszültségek egymással és egymás ellen, előjönnek az egyéni érdekek, s a végén semmi sem lesz a nagy álomból: egy tragikus baleset mindennek véget vet, szertefoszlat minden illúziót. (Felrobban a gáz a lányok lakásában, szörnyű pusztulást okozva.) S elillan menten a film csekélyke hatása is, mert a kiagyalt ötletre épülő vázlatos drámának nincs igazi mély, emberi mondanivalója, legfeljebb néhány kedvesen friss jelenete. Nem hozott több sikert — legalábbis a találkozó résztvevőinek körében — egy vaskosan mai témájú tévéfilm, a Tűréshatár sem, amely egy vidéki nagyüzem vezérigazgatóját állítja a történések középpontjába (állítólag az író Földesi József a győri Rába vezérigazgatójáról, Horváth Edéről mintázta a figurát), s azokat a konfliktusokat igyekszik bemutatni, amelyek a mai, korszerű vállalati vezetés, a nyereséges gazdálkodás megteremtésével járnak, olykor kegyetlen intézkedéseket, gyáregységek megszüntetését, munkások kényszerű elbocsájtását is megkövetelvén. Hol a határ ebben? Mi az, amit még el lehet viselni a nemes cél érdekében? A tűrés határa — kérdezi a film humánus szándékoktól vezérelve. Csakhogy egy újságdikk nyersességével, riportban is nehezen elviselhető közhelyekkel, s helyenként már-már szociális demagógiával. Mintha csak az egykori szocreál néven ismert művészet világából érkezett volna. így művészi hatását tekintve bizony kívül esik a címében is megjelölt határon: már-már elviselhetetlen. Szinte érthetetlen, hogy ezt a filmet ugyanaz a Mihályfy Sándor rendezte, aki a csodálatos Margarétás dalt tette le a szemle asztalára. S aki évekkel ezelőtt A piac címmel készített többszörösen díjnyertes, mai témájú filmet. Lám. még egy alkotó esetében is igaz: van ami sikerül, és van ami nem, még csaknem ugyanabban az időben is. Mi okból? Ez valószínű az alkotás titkai közé tartozik, ha nem is merő misztikum. Mi történt Veszprémben? Sok minden, de igazán rendkívüli semmi. A televíziós művészet végzi j ól-rosszul a maga dolgát. Valkó Mihály Új könyv az Agroinform kiadásában Hogyan kell egyesületet alapítani? Elsősorban az egyesületalakítás gondolatával foglalkozóknak és a már működő társadalmi szövetségek, országos és helyi egyesületek tagjainak, tisztségviselőinek készült A megújuló egyesületek működésének szabályai című kötet, amely néhány napon belül elhagyja a nyomdát. Dr. Szabó Lajos könyve, amely az Agroinform gondozásában jelenik meg, tartalmazza a legújabb jogszabályokat s azok értelmezését. A szerző gyakorlati tapasztalatait is közreadja közérthető, olvasmányos formáiban. Az egyesületi élet iránt érdeklődők megismerhetik az új felügyeleti és szankcionálási rendet, az egyesületek zavartalan működését biztosító jogi garanciákat, valamint: a pénzügyi gazdálkodást is. A kötetet az AGROINFORM-nál lehet megvásárolni. A kiadó ígéretet tett arra, hogy a jogszabályok esetleges későbbi módosítását egy kiegészítő mellékletben eljuttatja a megrendelőkhöz. Bábtörfénet, Rózsa Anna díj Kiállításait _ Bábtörténeti kiállítás nyílt 'a Magyar Színházi Intézet anyagából a kecskeméti Szórakaténusz Játékmúzeumban, amely egész nyáron megtekinthető, október 31-én zárja csak kapuit. A Rózsa Anna díj 5 éve címmel nyílik kiállítás Szombathelyen, a Savaria Múzeumban. Megnyitó július 30- án délután, s a tárlat augusztus végéig tekinthető meg. Különleges csemegére hívja közönségét a nyári színház: a természet pompás díszletei között, a szenttamási ALmásy-kastély parkjában június 29-én este bemutatják Shakespeare Ahogy tetszik vígjátékét. A vígjáték egyes szerepeiben: Spolarics Andrea, Czibulás Péter, Győry Emil, ifjú Ujlaky László, Sztárek Andrea, Mertz Tibor, Tóth József, és még sokan mások. Az előadást „Fodor úr”, azaz Fodor Tamás rendezte. A színház autóbuszokkal ki is szállítja nézőit a Törökszentmiklóstól nem meszsze található helyszínre, a buszok 7 órakor indulnak a Szigligeti Színház épülete elől. összetett'élményt ígér minden egyes este, az alkalomra azonban ezúttal nem felöltözni kell, ahogyan szoktuk, inkább beöltözni, mint egy kirándulásra, tekintettel a környezetre és az éjszakai hűvösebb időre. Jegyek elővételben, de a helyszínen közvetlenül is válthatók. Előadás csupán négy este. Először június 29-én, majd 30-án. Azután július 1-én és 2-án, ha esne az eső, akkor július 3-án és 4-én. Felvételeink a keddi jelmezes főpróbán készültek, s az előadás egy-egy pillanatát rögzítik. Érdekességként megemlítendő, hogy a különböző jelenetek a park különböző részeiben játszódnak, így a nézőtér is velük együtt mozog majd. A színház ezzel az úttörő hazai vállalkozásával egyébként jeles angliai hagyományokat is követ. A fotókat Nagy Zsolt készítette. Erdélyi Áttelepültek Jászsági Klubja Ápolni az otthoni tradíciókat A jászberényi Családsegítő Központ dolgozói a múlt év szeptemberében találkoztak először egy új feladatkörrel, az erdélyi menekültek problémáival. Ezek részben új módszereket igényeltek, de kiderült, hogy a hazájukat elhagyni kényszerült román állampolgárok (túlnyomórészt magyarok) élethelyzetében korábbi patronáltjaikkal sok közös vonás van. Elhelyezkedési gondjuk általában nem volt a Jászberénybe érkezőknek, mert az Aprítógépgyár, a Hűtőgépgyár, a vasút, más üzemek és a kisiparosok szívesen foglalkoztatták a képzett, szabad munkaerőt, a gyerekek óvodai, iskolai elhelyezése,1 az ideiglenes lakásmegoldás azonban közbenjárás nélkül már nehezen ment volna. A Családsegítő Központ segítségével jutottak pénzügyi segélyhez, ruhához, nélkülözhetetlen hatósági és jogi ismeretekhez. Az idegen környezetbe került, rendkívül érzékeny áttelepültek (különösen . ha kettészakadt a család) beilleszkedési gondjainak megkönnyítésére a már ismert és gyakorolt módszerekkel siettek. Egyik legjobb „terápia” a személyes beszélgetés, a lehetőségek, elvárások tudatosítása. Az önsegítő kiscsoportos foglalkozások mintájára a központ találkozóra hívta a városban letelepült 25—30 erdélyi menekültet is. Az egyik fiatal mérnök házaspár a múlt év szeptemberében érkezett — 3 napos debreceni tartózkodás után — Jászberénybe a meghirdetett aprítógépgyári állásra. IBUSZ-lakással várták őket, ruhákat, letelepedési segélyt kaptak, a gyerekek iskolai évkezdésével sem volt gond. Szerencsésnek érezhetik magukat, mert nem mindegyikük fogadtatása, beilleszkedése volt ilyen felhőtlen. ■•Van, aki tovább vándorolt' vagy több letelepedési kísérlet után most itt próbál szerencsét. Az első közös összejövetelen vetődött fel, hogy más városokban már létrehozott klubok példáját követve itt, Jászberényben is meg kellene alapítani az Erdélyből áttelepülték klubját. A „menekült” megnevezést, bár alapjában véve pontos, szeretnék elkerülni kiszolgáltatottságot sugalló jelentése miatt. Meg azután nemcsak a sorstársak körében szeretnének lenni, hanem minden olyan helybelit várnak, aki szimpatizál Erdéllyel, az ottani kultúrával, múlttal. — A klub alapvető célja az otthoni tradíciók ápolása — mondja egyikük, aki nem kívánta, óvatosságból, nevét adni véleményéhez. — A rendszeres összejöveteleken megbeszélhetnénk a hazulról, a sorok között érkezett híreket, segíthetnénk lelkileg az egyéni és a közös teher elviselésében. Volt már tájékoztató az OTP hitelfeltételekről, kérdéses a külföldi utazásunk, a kisipar kiváltása, de olyan alapvető dolgokban is jó tanácsokra szorulunk, mint például a bevásárlás. Nem mindegy, melyik üzletben vásárolunk, mosóporból az olcsóbb is lehet még jó... és még nagyon sok apró. hétköznapi dologban segíthetnek a helybeliek, akik megtisztelnék társaságunkat. Az Erdélyből Áttelepültek Jászsági Klubjának megalakítását július 12-én (szerdán) délután 4 órakor a Családsegítő Központban (Lehel Vezér tér, volt rendőrség épülete) tervezik. Az érdeklődők is ott tájékozódhatnak. LP A szolnoki nyári színház bemutatója
