Néplap, 1989. június (40. évfolyam, 127-151. szám)

1989-06-17 / 140. (141.) szám

1989. JÚNIUS 17 J^Jéplap Búcsú Nagy Imrétől és mártír társaitól (Folytatás a 2. oldalról) utolsó tiszteletadás során Darvas Iván és Mensáros László egyenként sorolta az áldozatok nevét. Az áldozatok életének ki­oltásáról egy-egy fáklya lángjának kioltásával emlé­keztek meg a szertartás résztvevői. Gimes Miklós újságíró sír­hantjánál az egykori újság­író kolléga, az Irodalmi Új­ság 1956 előtti szerkesztője, a ma Svájcban élő Molnár Miklós mondott búcsúbeszé­det a barátra, a társra, s mindenekelőtt az emberre emlékezve. Losonczy Gézától, Nagy Imre kormányának egykori államminiszterétől a család és a régi barátok nevében Gvenes Antal búcsúzott. Maiéter Pál vezérőrna­gyot, honvédelmi minisztert — a család kérésének meg­felelően — evangélikus egy­házi szertartás mellett he­lyezték végső nyughelyére. A Killián laktanya egykori parancsnokát Harmat Béla evan géli kas püspök és Do­­náth László evangélikus lel­kész búcsúztatta. Búcsúbeszédek a koporsó mellett Nagy Imre koporsója mel­lett először Méráy Tibor mondott búcsúbeszédet: — Nagy Imre, Magyaror­szág törvényes miniszterel­nöke négy évtizede — Nagy Ferenc száműzetésbe kény­szerülése óta —, az első és az egyetlen, akit 1956-ban nem külső parancs és belső diktatúra, nem előre megha­misított választás, hanem a nép akarata emelt tiszté­be, Magyarország szabadsá­gának és függetlenségének vértanúja! Eljöttünk ide, hogy mégegyszer találkoz­zunk veled és búcsút ve­gyünk tőled. Nagy Imre, a parlament egykori elnöke, aki székfoglalójában azt mondotta: — „A demokrácia híve vagyok, s legnagyobb vívmányának, a szólás sza­badságának vigyázó őre le­szek". Az egészen újjászüle­tő parlamentáris demokrá­cia, a szabad választások, a többpártrendszer hívei eljöt­tek ide, hogy leróják kegye­letüket sírodnál. — Nagy Imre, a földosztó miniszter, akinek 1945-ös, saját kezével aláírt ibirtokle­­veleit száz és százezer föld­műves család őrizte-rejteget­­te, a magyar parasztság ma itt áll a sírodnál. Nagy Im­re, a MÁVAG gyár munká­sa, akinek kedvelt szólása volt: „Vasas, ne hagy ma­gad!”, akinek 1956-os mi­niszterelnöksége idején megszülettek a munkástaná­csok, a magyar munkásosz­tály most itt áll a koporsód mellett. Nagy Imre, a tudós kuta­tó, a közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia tag­ja, eljöttek a sírodhoz az irodalom, a sajtó, a művé­szetek, a tudomány, a köz­oktatás, az egészségügy, a szellemi élet, az önálló kis­ipar és kereskedelem kez­deményező képviselői. — Nagy Imre, aki magad Í7 évig voltál emigráns, aki hazatérve azt mondottad: az volt a bűnöm, hogy szervez­tem a földműves nép har­cát a feudális nagybirtok­­rendszer megszüntetéséért, azért, hogy azé legyen a föld, aki megműveli, de ha el is űztek innen messzi ide­genbe, nem voltam földön­futó, lélekben, gondolatban mindig itt voltam közietek, ma eljöttek sírodhoz a világ négy sarkából a magyar emigránsok ezrei, akik akár­csak te, lélekben soha sem szakadtak el a hazától. —. Te tudatosan, magad választottad a mártírhalált, mert inkább akartál egyenes derékkal meghalni, mintsem térdenállva élni. A nemzet tudja, a világ tudja és a hatalom mai bir­tokosainak is tudniuk kell, hogy mindaz, amj az elmúlt hónapokban történt, ki han­tolásotok a jeltelen sírokból, a mai ünnepélyes temetése­tek nem a rendszer ajándé­ka. Mindezt a nép vívta ki. — Engedtessék meg, hogy innen, Nagy Imre sírja mel­lől ahhoz a Szovjetunióhoz is szóljunk, amely neki 15 éven át második hazája volt, amelynek soha sem volt el­lensége, ellenkezőleg: amely­­lyel mindig felhőtlen .barát­ságra törekedett. Nem rajta múlott, hogy nem sikerült. Hadd üzenjük e sír, e. 301. kopjafa mellől: mi a mai ve­zetést nem tesszük felelős­sé elődeik, általuk is megta­gadott elődeik bűneiért. Ha a mai vezetők marxistáknak —leninistáknak vallják ma­gukat, akkor a haláláig marxista—leninista Nagy Imre sírja mellől üzenjük nekik: mi egyetértünk Marxnak azzal az alapigaz­ságával, hogy nem lehet sza­bad az a nép, amely más né­peket elnyom. Mi egyetér­tünk Leninnek azzal az ál­láspontjával, hogy ha Finn­ország, ha Lengyelország, ha Ukrajna elszakad Orosz­országtól, nincs abban sem­mi rossz. A Szovjetunió sokszorosan nagyobb és hatalmasabb ná- ’ lünk. Ha akar, megint elti­porhat minket. De új veze­tőinek az elmúlt 33 év törté­nelméből meg kell tanulni­uk, minél mélyebbre tapos­nak másokat, ők maguk két­szer olyan mélyre süllyed­nek. Legyenek végre őszinte, békés és egyenrangú baráta­ink! — Annak a Nagy Imrének a sírja mellől, aki már „51 évvel ezelőtt, 1938 júniusá­ban A dunavölgyi népek sza­badságharca címmel írt ta­nulmányt, aki már 1945-ben közös dunavölgyi agrártudo­mányi intézetet tervezett, van egy szavunk egyes szom­szédainkhoz is. — Több mint három év­tizeddel ezelőtt láttam a Ze­neakadémián a pártjából ki­zárt. megbélyegzett, minden tisztétől megfosztott Nagy Imrét Kodály Zoltán páho­lyában. ahol együtt hallgat­ták az agg mesternek Zrí­nyi Miklós szövegrészeire épült új művét, együtt hall­gatták, ahogy a kórus aj­kán felcsendült: ,,Ne bántsd a magyart!” Nos. Nagy Im­re sírja mellől azt üzenjük azoknak a szomszédainknak, ahol százezrével vagy millió számra élnek magyarok: ne bántsák a magyart! Mi nem bántunk senkit. De a miein­ket se bántsa senki. Méray Tibor után Kopá­csi Sándor, Budapest egy­kori rendőrfőkapitánya. a Nemzetőrség országos pa­rancsnokának helyettese bú­csúzott Nagy Imrétől. Az elmúlt 14 évben sok emigráns társammal együtt e nap eljöveteléért harcoltam. — Hiszem, hogy Nagy Im­re politikai programja és végakarata támadt fel ezen a napon, és ez az. ami ki­vezetheti országunkat a vál­ságból. Az újrakezdés. a megújulása, az életakarat programja. A bűnbakkeresés és a bosszúállás helyett a meg­békélés szellemére, társadal­mi békére van szükség. Ez nemcsak nemzeti érdek, de ezt követeli egyre növekvő hírünk, nevünk is a világ­ban. Miért ne a magyar nemzet legyen ebben is pél­damutató? Miután a végére értek a kivégzettek névsora felolva­sásának, „1956 minden hősi halottja és mártírja” előtt tisztelegtek. A fáklyatartók minden fáklyát kioltottak, majd az ismeretlen forradal­már üres koporsóját Nagy Imre koporsója mellé vitték. Itt Forgács Ferenc (Politikai Foglyok Szövetsége) mondott először beszédet. Ezt követően Fónay Jenő, a Politikai Foglyok Szövet­ségének elnöke mondott bú­csúszavakat. Fónay Jenő beszédét kö­vetően lerakták a jövendő emlékmű alapkövét. Az em­lékmű pályázati terveit a Budapest Galériában októ­ber 23. és november 4. kö­zött. állítják majd ki. Ez­után külön egyházi szertar­táson búcsúztak Szegedi Fló­riántól, Czakó Andrástól, Kosa Páltól és Szelepcsényi Istvántól, akik még jeltelen sírokban nyugszanak. Végül a. különböző felekezetek pap­jai ökumenikus imát mond­tak, és megáldották a 301-es parcellát. A szertartás befejezése­ként a Szózat hangjaira Nagy Imre, Gimes Miklós. Loson­czy Géza, Maiéter Pál, Szilá­gyi József és az ismeretlen forradalmár koporsóját egy­idejűleg engedték le a sír­gödrökbe. A behantolás után a sírokat elborították az em­lékezés, a kegyelet koszorúi, virágai- Ezzel befejeződött a méltóságteljes, fegyelmezett, -békés kegyeleti ünnepség. A képen a Magyar Demok­rata Ftirum Szolnoki Szerve­zetének kifejezően kialakí­tott jelképes kegyhelye a művelődési központ melletti sétányon. Az előtérben fake­reszt — koszorúval. Mögöt­te szomorú fűz ágait lengeti a szél, jobbra pedig a párt­­bizottság gyászlobogóját, nemzeti színű és a vörös zászlót. A háttérben a pártszékház épülete fehérük. Tegnap itt emlékezhettek meg Nagy Imréről és társai­ról azok, akik nem tudtak Budapestre utazni. Voltak, akik virágot hoztak a fake­reszthez, mások gyertyát gyújtottak a kegyhelynél. (Fotó: Tarpai Zoltán) A csongrádi székhelyű Tisza Bútoripari Vállalat (TBV) egymillió 200 ezer márka ér­tékben szállít gyermekbútorokat az NSZK részére. A magas technológiai színvona­lon. s az NSZK szabványainak megfelelő en gyártott bútorokat a vállalat saját be­mutatótermében négynapos házi vásáron ajánlja a meghívott bútorkereskedőknek. Képünk a bútorgyártó üzemben készült. (MTI fotó Németh György) Húszéves s mozgalom Értékelték az energiagazdálkodási verseny eredményeit A Debreceni Körzeti Ener­giafelügyelet, a Magyar Elektrotechnikai Egyesület, az Energiagazdálkodási Tu­dományos Egyesület, vala­mint a területi energiaipari bizottságok szervezésében a napokban a Martfűi Növény­olajgyárban tartották meg azt a rendezvényt, melynek keretében a résztvevők ér­tékelték a tiszántúli ipari energiagazdálkodási verseny tavalyi eredményeit. A ta­nácskozáson, jó alkalom kí­nálkozott arra is, hogy a szakemberek visszatekintse­nek a két évtizedes verseny­mozgalom eredményeire, s annak tükrében meghatároz­zák a jövő feladatait. A tavalyi energiagazdál­kodási versenyben részt ve­vő 38 nagy iparvállalat veze­tői és főenergetikusai meg­ismerkedtek a rendezvény­nek helyet adó Martfűi Nö­vényolaj gyár főbb termelé­si és energetikai jellemzői­vel, * eredményeivel, majd Németh Miklús és Pozsgay Imre találkozéja Bettino Craxival Németh Miklós, a Minisz­tertanács elnöke és Pozsgay Imre állam miniszter tegnap a Parlamentben megbeszé­lést folytatott Bettino Craxi­val, az Olasz Szocialista Párt főtitkárával, valamint a kíséretében lévő Fabio Fabbri és Margarita Bonjver szenátorokkal. Grész Károly találkozéja a FIDESZ képviselőivel Grósz Károly, az MSZMP főtitkára tegnap délután, az MSZMP székházában talál­kozott a FIDESZ Bölcsész Szervező csoportjának képvi­selőivel. A csoport nyílt le­véllel fordult a főtitkárhoz, amelyben egyebek között ki­jelentették, hogy „mára sok­minden megváltozott, de a múltat nem lehet megtagad­ni, ha pedig vállalni akar­juk, szembe kell vele néz­nünk”. Amint azt előzetesen e levélben jelezték, a megem­lékezés jeléül a találkozón átnyújtottak egy nemzetiszí­nű gyertyát az MSZMP fő­titkárának. Wiegand Győző, az Orszá­gos Energiafelügyelet igazga­tója beszélt az energiaellá­tás helyzetéről és az ezzel kapcsolatos aktuális felada­tokról. Ezután a 20 éves ver­senymozgalmat méltató elő­adás hangzott el, azt köve­tően pedig az energiagazdál­kodási versenyben elért eredmények ismertetésére került sor. Vas József, a Debreceni Energetikai Körzet vezetője elmondta, hogy 1988-ban a versenyben részt vevő 38 nagyvállalat ' villamosener­­gia-felhasználása elérte a 626 millió kilowattórát, haj­tó- és tüzelőanyag-felhasz­nálása pedig a 14,5 petajoule — 346 ezer tonna olaj fűtő­­értékével egyenlő — hő­mennyiség értékét. A ver­senyző cégek hőenergia-fo­gyasztása egy százalékkal, villamosenergia-felhaszná­­lása pedig 1,4 százalékkal csökkent az előző esztendő­höz, vagyis 1987-hez képest. Ez többek között annak kö­szönhető, hogy a vállalatok nagyobb arányban használ­ták fel az olcsóbb energiafé­leségeket, jobban hasznosí­tották az egyébként veszen­dőbe menő hulladékokat. A tanácskozás végén, is­mertették az 1988. évi ener­giagazdálkodási verseny eredményeit. Ezek szerint első helyezést ért el Békési Sándor, a Martfűi Növény­olajgyár főenergetikusa, s 5. lett Orgoványi Ferenc, a Szolnoki Cukorgyár főener­­getikusa. Az elmúlt húsz esztendőben végzett kiemel­kedően eredményes munká­jukért elismerő oklevelet kaptak: Miklós Pál, a Szol­noki Papírgyár főenergeti­kusa, Szabó József, a Tisza­­menti Vegyiművek főener­getikusa, Sagáth Kornál, a Tisza Cipőgyár főenergeti­kusa és Zakar György, a MÁV Szolnoki Járműjavító üzem főenergetikusa. Minőségi búzatermesztésre kell áttérni . (Folytatás''az 1. oldalról) teket képviselő szakember a megnyitót követően egyper­ces néma felállással tisztel­gett 1956 mártírjainak. Ezt követően Farkas Béla, a KITE kalászoságazat-ve­­zetője a kalászostermelés időszerű kérdéseiről tartott rövid előadást. Elmondta, bogy a betakarítás előtti be­mutatók célja, hogy a terme­lőszövetkezetek ismereteket szerezhessenek a jó minősé­gű, régebbi bevált és új faj­tákról egyaránt. Ezek alap­ján kiválaszthatják mely fajtákat kívánják jövőre ter­meszteni. Véleménye szerint hazánkban, de különösen a megye kiváló búzatermő te­rületein növelni kell a mi­nőségi búzafajták arányát, mivel jelenleg főleg közép­szerű a termesztett fajták minősége. A világ búzaex­portjában a kétmillió tonnás magyar részesedés ugyan nem meghatározó, de az eu­rópai piacon ez a mennyi­ség már jelentős. Az itteni éghajlat, talajminőség meg­felelne a legjobb minőségű búzafájták termesztésére is, de a fajtanemesítőket nem készítették fel időben, így legalább két év kell, mire az igényeknek megfelelő új fajtákat nagyobb területe­ken termeszteni tudják majd. Á várható árrendezés va­lószínűleg ösztönzőleg hat majd a gazdaságokra. így ezek a bemutatók a jelenle­­. ginéi is nagyobb érdeklő­désre számíthatnak. Jelen­leg 29 minősített fajta van a KITE területén, de közülük tizenegyet már nem, vagy még nem tudnak ajánlani. A megmaradóból is csak négy­öt a jó minőségűnek mond­ható búzafajta. A fajták ismertetésén kí­vül Farkas Béla szólt még a művelőutas termesztés ta­pasztalatairól, amelyet ezen a területen kezdtek el, és egy újszerű nitrogéntrá­gyázás lehetőségeiről is. Ez utóbbinál a hét—nyolcéves tapasztalat alapján, közel 30 százalékos műtrágya megta­karítást lehet elérni, ami a jelenlegi műtrágyaárakat, te­kintve komoly eredmény. Elterjesztését a közeljövő­ben szaktanácsadással segí­ti a KITE, alkalmazáséhoz pedig a korszerű művelőutas termesztés-technológia elen­gedhetetlen. Az előadás után az állami gazdaság szenttamási kerü­letében á nagytáblás fajta­­bemutatót tekintették meg a szakemberek, ahol a 25 bú­zafajtáról a KITE jelenlévő vezetői és szaktanácsadói tá­jékoztatták az egy-egy új fajta iránt érdeklődőket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom