Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-08 / 106. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁJUS 8. 3 Megújulás előtt a mozgalom Beszéljünk róla! Látszatokkal és ok nélkül A minap olvastam egy vallomást a kor tanújától, aki ebbéli minőségében mondott véleményt oldalak százain, s taglalta az eseményeket. E véleményről az a vélekedés jutott eszembe, hogy ha mindenki a kor tanúja, akkor kik a tettesek? Tegyük hozzá: nem új a felfedezés, reneszánszukat élik a viszaemlékezések. Miért? Akik átélték a kort, amelyről az oldalak mesélnek, azért kedvelik, akik nem élték át, azért, mert szeretnének többet tudni az adott időszakról. Kérdés persze: meddig lehet visszaemlékezni? Ügy vélem, a viszszaemfékezések java, időben mélyebbre nyúl vissza: nem véletlenül, hiszen kényelmesebb és kevésbé kényes dolog a tegnapelőttre visszanézni mint a tegnapra. Mit kell fizetni a visszaemlékezésért? Ha a közölt információkat történelmi tényként fogjuk fel, ennek vitathatatlanul ára van. Persze, ára van másfajta értelemben is a múlton való töprengésnek, hiszen láthatjuk ma már az minősíti úgyszólván a viszszaemfékezést: minél drágább, annál különlegesebb emlékeket tartalmaz. És ez teljesen érthető, az izgalmakért, a kuriózumokért fizessen a vevő. Egy valami persze nem túlzottan szimpatikus ez ügyben, mégpedig az, hogy korábban elhallgatott, ebből következően tisztázatlan történelmi események vélt vagy valós tisztázásáért fizet a kedves vásárló. S elhallgatott információkon gyarapodik a kiadó. E felszólalás persze nem azt jelenti, hogy izgalmas memoárok nem kellenek, inkább azt, hogy mellettük tisztázó tények közreadása is szükséges. Mert így a látszólag tisztázó szerepet betöltő vállalkozásokra elmondhatjuk legyimtve, hát igen, a megoldás törvényes bár nem túlzottan etikus. Látszatokból persze különleges múzeumot lehetne berendezni, ahová nap mint nap szállíthatjuk a rekvizitumokat. Kisebbet-nagvobbat. Kedves levélírónk szekrényt vásárolt, legalábbis azt hitte. Olyat amire ráhelyezhet egy televíziót. Látszólag kiszolgálták, ugyanis kapott a raktárban szekrény helyett egy hatalmas csomagot. Sze(k)rény,telenség nélkül állítja, nehéz összerakni egy pozdorjabútort még akkor is, ha szellemes rajzokkal illusztrált, az egyébként angol nyelvű összeállítási utasítás. Tudom, írja, snassz dolog, hogy nem beszélem a nyelvet. Jegyezzük meg, a harmadik órás szerelési tortúra végéQ, amikor rájön az ember, hogy a polcok valahol a tartóoszlopokon kívülre kerültek, majd végül az egész roskadozik a televízió alatt, teljesen mindegy, hogy milyen nép nyelvén dühöng az egyébként „jól megbecsült” vevő. De említhetnénk egy kissé több embert érintő példát is. Legutóbb arról hallhattunk, hogy komoly agrárszakemberek tanácskoztak, s javasoltak döntést: legyen a vad azé, akinek a földjén találják, jobban mondva eltalálják. Méghozzá azon a címen, hogy a például a tapsifüles, az illető (legyen magánember vagy gazdaság) földjéből, pontosabban az azon található növényekből él. Ügy vélem a kor egyik kérdése fogalmazódott meg ebben a véleményben. Hiszen ma már ugyebár nem is tudunk elképzelni ennél fontosabb agrárpolitikai kérdést. Hogy nem tudjuk eladni mezőgazdasági termékeinket (jól) a világpiacon? Hogy igen sok az alacsony keresetű ember a mezőgazdaságban, hogy egyre többen „mondják fel” kistermelők az állattartást? Most nem ez a fontos, inkább az: hová fusson a nyúl. Azután nyúlhatunk a puska után. Legfeljebb megállapítjuk: ezt is elpuskáztuk. Ha már a fegyvereknél tartunk, egy történet. Fegyveresek ütik fel táborukat gyakorlatozás közben a folyó mellett. A hidat lezárják, keresztbe rajta egy hatalmas táblát raknak: „Felrobbantva!” Mellé alkalmi átkelőhely épül . Zajlik a gyakorlat, egyszercsak feltűnik három derék ember a hídon. Már éppen megfenyítésükről zajlik a diskurzus, amikor a parancsnok a távcsőbe néz, s látja a hídon lépdelők nyakában a táblát: ,.Mi meg úszunk”. Mi is, de nem a memoárral. Hajnal József Eltűntek a vásárcsarnok szégyenfoltjai iFolytatás a 2. oldalról) polgárok közéleti munkálkodását. Az MSZMP — számolva a realitásokkal — olyan egyenrangú, önálló, független partnert lát a megújuló népfrontmozgalomban, amely hagyományaival, formálódó új stílusával jelentős előmozdítója lehet az alkotmányosság alapján létrejövő új nemzeti közmegegyezésnek. Világosan látható, hogy a politikai intézményrendszernek csak azok az elemei képesek fennmaradni és működni, amelyek valós társadalmi szükséglet alapján jönnek létre. — Nem vitatom, hogy a Hazafias Népfront eddigi tevékenységében, de méginkább irányításában erőteljes — úgy is fogalmazhatok, meghatározó — szerepe volt az MSZMP-nek — ismerte el a megyei pártbizottság első titkára. Majd így folytatta: — A kritikai megközelítéseket elfogadom, csupán az egyoldalú, a minden felelősséget áthárító szemlélettel vitatkozom. Elgondolkodtató, hogy az MSZMP-t elutasító, a vele való együttműködésre kevésbé hajlamos közhangulatban miként tudjuk megoldani kiáltó gondjainkat. Meggyőződésem, hogy ez az MSZMP már nem az, amely egy évvel ezelőtt volt. Ez az MSZMP arra készül, hogy valós, többpártrendszares viszonyok között, demokratikus választásokon nyerje meg a társadalom bizalmát. Kész a koalícióra, az együttműködésre valamennyi tisztességes szándékú politikai, társadalmi csoporttal. Ez nem lesz könnyű, mert sok az indulat, még mindig dominál a visszafelé tekintés, és hallatlanul kevés az előremutató, konstruktív javaslat. Az MSZMP kész a választások előtt és után is tárgyalni a nemzeti kerekasztal mellett helyet foglaló politikai erőkkel. Természetesnek tartja, hogy a mozgalmaknak közvetlen kapcsolataik legyenek egymással és a társadalom közegeivel is. Nem az MSZMP-n fog múlni, hogy az új politikai intézményrendszerben a népfront milyen szerepet tud majd betölteni, képes lesz-e szövetségszervező tömegmozgalomként elősegíteni a nemzeti összzéfogást a demokratikus. a jogállamiságon alapuló szocializmusért. Ma egyetlen szervezet sem képes egyedül megoldani társadalmi problémáinkat. Nagyon lényeges tehát, hogy a megújuló mozgalmak, politikai erők alapvető szándékaikban a közös célt; a társadalmi biztonságot, nemzetünk felemelkedését, a megyében élők boldogulását szolgálják. Ez a megyei pártbizottság legfőbb célja is, melyet meggyőződésem, hogy a megyei pártértekezlet is megerősít majd — hangoztatta a megyei pártbizottság első titkára. Az idő előrehaladására való tekintettel néhány hozzászóló elállt felszólalásától így Sándor László, a Hazafi-Lapunk május 3-i számában közöltük a megyei népfrontértekezlet elé terjesztett állásfoglalás-tervezetet, ezért most csupán a kiegészítésekre térünk ki. A népfront kezdeményezi megyei ifjúsági érdekegyeztető fórum létrehívását. Tömegbázisát ma is falvaink, kistelepüléseink, a városi lakókörzetek lakossága képezi. Nélkülük elveszítené létjogosultságát. A népfrontmozgalom működjön politikai szövetségként, ugyanakkor vállaljon politikai információs szolgáltató szerepet is. A helyi népfrontbizottságoknál — ahol igény van rájuk — alakuljanak beszéd és magatartáskultúra bizottságok — ajánlja az állásfoglalás. * * * A megyei népfrontértekezlet nem fogadta el azt a javaslatot, hogy az országos tanács mondja ki feloszlását. Nem, mert véleménye szerint a kongresszusig, az új ügyvezető elnökség alkalmas a népfront irányítására. Külön-külön döntés született három kérdésben. 1. A bős-nagymarosi vízlépcső megépítése ügyében azt a javaslatot fogadta el az értekezlet, hogy széles körű, nyílt vitát kezdeményezzen a népfront az országos sajtóban, a rádióban, a televízióban, hogy — ha népszavazásra kerül sor — az állampolgárok megfelelően gazdag információk birtokában dönthessenek. 2. Mi legyen a népfront neve? A küldöttek olyan döntést hoztak, hogy a nép-Gesztus híján Amint az tudósításunkból kiderült, a megyei népfrontértekezletek sorát Szolnok nyitotta. Más jelentős társadalmi, politikai esemény — olyan, amely elvonta volna a Hazafias Népfront országos tisztségviselőinek figyelmét — ezen a szombaton nemigen akadt. Ráadásul Szolnok megye a településfejlesztő társadalmi mozgalomban — a tavalyi 1,6 milliárd forint értékű társadalmi munkával — a megyék közötti versenyben a második helyen végzett. Senkinek sem volt, nem is lehetett gondja dr. Bugár Nándorral, aki az Országos Tanács munkatársaként a Hazafias Népfront legfelsőbb testületét képviselte a Szolnok megyei népfronttanácskozáson. Az azonban már meglehetősen furcsa, hogy egyetlen titkár, egyetlen országos tisztségviselő, de még csak osztályvezető sem tisztelte meg jelenlétével Szolnok megyét. Sértődésről, sértődöttségről persze szó nincs, politikai munkában az ilyesmi ostobaság lenne. Am mindenesetre elgondolkodtató a gesztus hiánya. — E — as Népfront megyei bizottságának 'titkára vítazárója után sor kerülhetett az állásfoglalás elfogadására. frontkongresszus előtt a megyét majdan képviselők rendezzenek széles körű közvéleménykutatást választóik között, és annak eredményéről számoljanak be a kongresszuson. 3. A megyei népfrontértekezlet állást foglalt Szolnok megye nevének megváltoztatásáról is. A Maholnap című hetilap első számában látott napvilágot a Magyar Demokrata Fórum karcagi csoportjának indítványa: a megye neve változzon Jász- Nagykun-Szolnok megyére. Ezt a javaslatot a háromszáztizenkét szavazásban résztvevő közül százhatvannégyen támogatták így beépült az állásfoglalásba. ... Megválasztották a Hazafias Népfront megyei bizottságának tagjait és tisztségviselőit. A megyei bizottságba harmincegy tagot delegáltak a különböző szervezetek — egyházak, ifjúsági szervezetek stb., — hatvankét tagot pedig a lakókörzetekből választottak. A megyei bizottság tagjainak ilyen összeállításával és a tagok személyével az értekezlet résztvevői — két tartózkodással egyetértettök. A Hazafias Népfront megyei bizottságának titkári posztjáról — a nyugdíjkorhatárt elérve — leköszönt Sándor László. A jelölő bizottság Hajnal Istvánt, a kunhegyesi gimnázium igazgatóhelyettesét és Tóth Lajost, a népfront megyei bizottságának titkárhelyettesét javasolta a posztra. Az értekezleten javasolták ugyancsak e tisztség betöltésére Szarvas Zoltánt, a Hazafias Népfront megyei bizottságának politikai munkatársát. Rövid bemutatkozásuk, programbeszédeik után került sor a szavazásra. Tóth Lajos 197, Szarvas Zoltán 86, Hajnal István 5 voksot kapott. Az elnöki tisztre két jelölt — dr. Gyuricza Béla, a Héki Állami Gazdaság igazgatóhelyettese és dr. Krasznai Géza kórboncnok — közül választottak. Utóbbi a szavazatok döntő többségét elnyerve, immár harmadik ciklusát kezdi a társadalmi tisztségben. Megválasztották még a Hazafias Népfront Országos Tanácsa négy Szolnok megyei tagját: dr. Krasznai Géza, Tóth Laflos, Kaczur Tibor, a Ganz-Danubius Daru és Gépgyár RT Tiszafüredi Gyáregysége csoportvezetője és Konrád József, a Mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz elnöke személyében. Ugyancsak megválasztották a népfrontkongresszus huszonöt megyei küldöttét. ’ D. Sz. M.—E. S. Augusztus végére elkészül a korszerű virágpavilon Lassan tizenöt éve, hogy Szolnokon fölépült a vásárcsarnok, amely a megyeszékhely közepén végre valóságos piac lett. Nos, azóta — szerencsére egyre növekszik a fölhozatal — ki is nőttük már, lassan ideje lesz, lenne bővíteni, — ha hely is lenne rá. Hogy a tanács Csarnok és Piacintézménye jó gazdája a csarnoknak, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az idén már eltűntek az eddig legtöbbet bírált szégyenfoltok, a bódéknak is alig nevezhető virágárusító helyek. Bizonyára sokan emlékeznek még a sötét, parányi bódékra, ahol télen fagyoskodtak a virágok és a kertészek, nyáron meg levegőért kapkodtak. Nos, legutóbb tavaly foglalkozott a csarnoki virágárusítás gondjaival a tanács, s vbhatározatban hívta föl az intézményt, keresse egy korszerű, új virágpavilon megépítésének lehetőségeit, mihamarább tűnjön el a Centrum étterem és a vásárcsarnok közötti városképet, vevő és eladó közérzetét rontó bódésor. Azóta már láthatják a szolnokiak: elkerített, a bódéktól is megtisztított területen megkezdődött az épíkezés. A csarnok és az étterem között egy kétszáz négyzetméteres alapterületű pavilon készül, amelyben helyet kap majd 6 virágüzlet, egy trafik-ajándékbolt és egy hírlapbolt. Tulajdonképpen ezzel együtt a csarnok Ságvári körúti részén összesen tíz eddig szedettvedett kis korszerűtlen elárusítóhely kap megfelelő elhelyezést. Mint Zoboki József, a Csarnok és Piacintézmény igazgatója elmondta, az áfával együtt több mint négymillió forintba kerülő csarnokot a Kév-Metró építi, s költségeihez hozzájárultak a virágkereskedők, a Magyar Posta, s természetesen a városi tanács is. Az átadási határidő ez év augusztus 31. Nyilvánvalóan addig a kis kényelmetlenséget, zsúfoltságot el kell tűrni vevőnek és kereskedőnek egyaránt. Ezért erre az évre már változó árusító helyre kötöttek szerződést mindenkivel, s ezért költöztek át a Ságvári körút, felőli oldalra a kertészek, virágárusok. Aki azt gondolja, hogy az új csarnokkal kiszorulnak a kistermelők, az olcsó, friss virágért közkedvelt őstermelők, téved. A csarnokok és az étterem által körbezárt területen rendezett sorokban, asztalokon árusíthatnak majd, sátrak alatt. Képünkön a Centrum étterem felől látható az építkezés szabad területe, amelyet már körbekerítettek, a kép alján pedig a rajzon a virágcsarnok Ságvári körútra néző homlokzata. (Fotó: Mészáros János) — sj — Szavaznak a küldöttek Állásfoglalás kiegészítve
