Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-06 / 105. szám
10 Nyugdíjasok fóruma 1989. MÁJUS 6. Nyugdíjba is elkísérő barátság Kölcsönvett, de meghonosodott szólásmondás, hogy a barátságok a földön köttetnek.- Kezdődhetnek a játszótereken, iskolákban, és folytatódhatnak, vagy újak kezdődhetnek — de be is fejeződhetnek — a diszkókban, vagy klubokban. Tartósabbak viszont a felnőttkori barátságok, amelyek rendszerint a munkahelyeken jönnek (valamikor jöttek) létre. Nem véletlenül, azonos vagy rokonszakmák, ,,'függöviszonymentes” beosztások hozzák össze az embereket, alakítják ki a barátságot, amely a munkaviszony végéig, néha még azon túl is tart. A jászberényi Bojtos Kálmán és Szappanos Lajos barátságát nehéz lenne pontosítani, hogy mikor kezdődött. Az iskolában nem, hiszen Bojtos 75 esztendős, Szappanos viszont csak hatvanöt. Azt se, hogy mikor fejeződött be hiszen barátságuk még tart, és a jelek szerint kikezdhetetlen. Külön érdekesség az is, hogy nem azonos, még csak nem is rokonszakma hozta pssze őket, hiszen Bojtos ülvegas-kópkeretező, barátja pedig férfiszabó. — Megjegyzem, nekünk sose jutott volna eszünkbe számolni, hogy mikor kezdődött, mióta tart a barátságunk. Valahogy olyan ez, mint például, a sajtfélékkel voltunk, amíg normális áron meg tudtuk venni, nem azért ettük, hogy egészségesen táplálkozzunk, hanem, mert ízlett, és mert akkor még meg tudtuk fizetni. Érvekkel se tudjuk barátságunkat megmagyarázni, csupán jó érzés, hogy mindig van közös témánk, ha úgy adódik komoly dolgokról beszélgetünk, és nem hisszük, hogy életkorunkhoz méltatlan ha kedvünk támad kikapcsolódni, és jól elbolondozunk. Lajos barátomat gyerekkora óta ismerem, hiszen Jászberényben akkoriban mindenki ismerte egymást. Természetesen nem vettem komolyan, mert kölyök volt hozzám képest. Legfeljebb a futballmeccsen találkoztunk, mert ott korkülön'bség nélkül lehetett dicsérni vagy szidni a csapatot. — Azt hiszem, nekem kell elmondani — ha Kálmán barátom átadta a szót —, hogy azért volt fordulópontja. dátumhoz kötött kezdete 'barátságunknak. Engem 1958-ban megbíztak a Ruhaipari Szövetkezet jászberényi férfiszabó részlegének a vezetésével. Ott nyitottunk műhelyt, ahol most a Néplap van, és két év múlva, amikor az akkori városrendezés kiszorította Kálmánt a főtérről, barátom egy kocsira való ablaküveggel és képkerettel odaköltözött közvetlenül mellénk. Attól kezdve majdnem 30 éven át szomszédok voltunk, egy vékony falon át minden nap hallottuk egymás hangját, és záróra után — ha nem voltunk nagyon éhesek — 1 órát még elbeszélgettünk. Miről? Én nem is tudom. Egy biztos, mindig volt mondanivalónk, mert fontosnak tartottuk, hogy ha az ember elvégezte a munkáját ne sajnáljon leülni egy kis beszélgetésre, kiváltképp ha van valaki, akivel szót tud érteni. Tudom, ebben a rohanó világban sokan megkérdezhetik, hogy kinek van erre ideje, és igazuk van. Mi mégis összejövünk most is, minden nap, mert még mindig nem fogytunk ki a szóból. Aztán zavartan elhallgat, mintha restellné, amiért csak irigyelni lehet, hogy még nem felejtette el azt a szép szót, hogy barátság. Szappanos Lajos ugyanis — bár 5 éve már nyugdíjban van — minden reggel kerékpárra ül, és elkarikázik barátjához, Bojtos Kálmánhoz, aki most is naponta kinyitja műhelyét, mert „elfelejtett" nyugdíjba menni, még most is dolgozik. Nem nyúl semmihez, mert arra azért büszke, hogy ő férfiszabó és nem üveges. Csak elbeszélgetnek, és ha van min, jókat nevetnek, délután pedig együtt zárják a műhelyt. Arról se szól, hogy ha néhanapján elutazik valahová, azt előre bejelenti régi barátjának. — illés >— Öreg ember nem vén ember Tíz parancsolat az élelírt Étkezzen helyesen: egyen kis adagokat — inkább gyakrabban — megfelelően összeállított; alacsony zsírtartalmú ételekből. Igyon helyesen: fogyaszszon sok folyadékot, de bánjon óvatosan a sörrel, a borral és az égetett szeszes italokkal. Dohányzás? Sose késő abbahagyni. A dohányzás növeli a lehetőségét a szívrohamnak vagy a ráknak. Rövidíti az ön életét. A séta: a legjobb módszer az óvatosság és a frissesség fenntartására. A friss levegő többet ér mint egy tonic. KikaDcsolódás: tegyen meg mindent a kikapcsolódásért, felfrissülésért, tartsa a kapcsolatot a családjával, a barátaival, a szomszédokkal. Gondoljon arra, hogy soha sincs késő tanulni vagy tanítani. Mondjon igent: elfogadó és vidám (derűs) magatartásával eléri, hogy az emberek akarjanak találkozni önnel. Legyen óvatos: az ön és a mások élete tiszta fejtől és tiszta látástól függ. Szex: a szexualitásnak vagy a szexuális életnek nincsenek életkor miatti korlátozásai. A sport jót tesz önnek: a mozgás, ha nem túlságosan kimerítő, jó hatást gyakorol az egészségre, és elősegíti a másokkal való találkozást. Különösen ajánlhatók az úszás és a fittness gyakorlatok. A kábítószer: a nyugtatok és az altatók túlzott fogyasztásától tartózkodni kell. Csak azokat a gyógyszereket használja, amelyeket az orvosa vagy egészségügyi szakemberek ajánlanak. Cs. I. Összeállította: Sóskúti Júlia Az, hogy az idős ember a sír felé támolyog, letaglózza a tehetetlenség és a betegségek, nem képes már szerelemre, sem arra, hogy gondoskodjék saját magáról, többé-kevésbé ki van szolgáltatva másoknak nem igaz. Számos vizsgálat azt mutatja, hogy az idősek még 70 éves kor fölött is sokkal többre képesek annál, hogy ellássák magukat; el tudják látni jól a napi munkát; szellemi képességeiket kreatívan tudják használná, szerelmi kapcsolatokat létesítenek, és aktív szerepet játszanak a közösség életében. Ezért azt a véleményt, hogy az öreg ember ügyefogyott és haszontalan, el kell vetni. Az idősek gyakran panaszkodnak arról, hogy gyakran tekintik őket öregebbnek, mint amilyennek ők látják magukat, és úgy kezelik őket, mint akik nem képesek a saját ügyeiket intézni. Amennyire csak lehet, az idősek jobban szeretnek saját maguk cselekedni, mint teljes értékű tagjai a társadalomnak. Az öregedés folyamata fizikai és mentális változásokat idéz elő; a hallás, a látás, az emlékezés, az izomerő, a vitalitás tekintetében. De az öregedés nem betegség; és az idős ember betegsége é-pen úgy gyógyítható, mint a fiatalabbaké. Van egy széles körűen elterjedt téves nézet, amely szerint ha valaki idős és beteg, semmit sem lehet tenni érte. Ez megint csak tévedés. Mégis sokan, közöttük magánemberek és közösségi vezetők is elfogadják. Elfogadják a gyengeséget, a rokkantságot, a mentális zavarokat olvan jelenségként, mint amelyek idős korban nem kerülhetők el. Feladják a gyógyításra, a megelőzésre és egyéb olyan módszerekre irányuló erőfeszítéseket, amelyek mérsékelik a betegségek hatásait. A megelőzés és a korai fölismerés nagy mértékben csökkenthetik a rokkanttá. válást és a betegségek hatását az idős egyéneknél. Még ha gyengévé vált is valaki, nem szükséges, hogy korlátozzák a napi élettevékenységek teljesítésére irányuló erőfeszítéseit. A családok és a gondozók meg kell hogy tanulják helyesen felmérni klienseik teljesítőképességét, és fejleszteni ezeket úgy, hogy azok minimális külső támogatást igényelve tudjanak élni. A mai egészségügyi ellátás az idősek intézményes gondozására összpontosít, amely gyakran kimerül a megőrzésben. A jövő útja szükségképpen az alapellátás fejlesztése, ami az időseknek a saját otthonukban történő ellátását jelenti. Az időseknek a saját otthonukban vagy a családjuk körében kell maradni, ahol jobb lehet a közérzetük. Az idős korban a jó pszichológiai közérzet egyik fontos összetevője a családi és a társadalmi életben való aktív részvétel: az emberi méltóság fenntartásához szükség van arra, hogy érezzük: elfogadnak, szeretnek bennünket és szeretünk. Sajátos módon, a jólét közepette a gazdag országokban az idősek gyakran érzik magányosnak és boldogtalannak magukat a családi és a társadalmi kötelékek felbomlása nv'att a gyorsan változó társadalomban, amely nem gondoskodik arról, hogy az élet megfelelően alakuljon számukra. A szegény országokban a családi és társadalmi tradíciók még gyakran érintetlenek, az időseket szeretik és tisztelik, szavuk van a családi életben és a helyi társadalmi ügyekben. Ezért a fejlett országoknak van mit tanulni a fejlődő országoktól. De végső soron az idősek testi és lelki egészsége a saját szokásaiktól is függ: az egészségesen maradás nemcsak „éppen megtörténik", hanem tudatos személyes erőfeszítést követel meg. Ha esik is. mindhiába: idős embernek is akad elintézni valója, kénytelen kimenni a hirtelen jött esős, hideg időbe Egyszer statisztikát kellene csinálni a piacokon: minden bizonnyal az időskorúak javára dőlne el a számolgatás. Egy kis piacozás még unaloműzőnek is jó. (Fotó: Mészáros János) Olajosok találkozója Képzőművészek az öregekért Jótékony célú kiállítás Jászberényben Szállást is biztosító idősek klubját szeretnének létrehozni Jászberényiben. A tanács fejlesztési forrásainak növelésére a város vezetése a Vöröskereszt közreműködésével a lakossághoz fordult segítségért. A múlt év őszén jótékonysági bált rendeztek, majd szocialista brigádok ajánlottak fel pénzt a napközire. Februárban a Vöröskereszt a Jászság amatőr és hivatásos képzőművészeit kérte fel, hogy alkotásaikat ajánlják fel a nemes célra. A felhívásra beérkezett, és a zsűrizés után megfelelt alkotásokból május 8-án délután 4 órakor kiállítás nyílik a Déryné Művelődési Központban. A kiállítást dr. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára nyitja meg. A tizenhét alkotó negyven művének (olaj és akvarell, tűzzománc, emlékplakettek és dísztárgyak) eladásából 100 ezer forint bevételre számítanak a szervezők, melyet az alkotók a szállást biztosító öregek napközi otthonára ajánlanak fel. Ezt az intézményt azért kedvelik az egyedül élő idős emberek, mert otthonuktól nem kell megválniuk. Hétközben teljes ellátást kapnak az otthoniban, a hét végére pedig hazatérhetnek megszokott környezetükbe. — lp — A Kőolajkutató Vállalat szolnoki nyugdíjasklubja április 20-án vendégül látta az orosházi és az egri bányászati üzem nyugdíjasklubjának egy-egy csoportját, összesen harmi ncegy tagot a vállalat Tisza-parti üdülőjében. A baráti találkozón a szolnoki klub részéről nyolcvanan vettek részt. A meleg pogácsával és sok finom süteménnyel megrakott asztalok mellett felelevenítették az egykori munkatársak régebbi élményeiket. Ebéd után a vendégek a város nevezetességeivel ismerkedtek, és meglátogatták a Milléri Vízügyi Múzeumot. Ezt követően isimét a Tisza-parti üdülőiben szórakoztak késő estig, ahol a kitűnő hangulatról Szolnok megye legnépszerűbb énekesei. Dallos Gizella és Csíki Pál gondoskodtak. Már csak az orvos hiányzik Míg a megye városaiban mintegy tizenhat-tizenhét százalék a hatvan éven felüli lakosság aránya, Kunszentmártonban ennél is több, a legutóbbi felmérés szerint 20,9 százalék. Számokban ez azt jelenti, hogy a kisváros tizenkétezer ötszázhetvenhárom lakosából kétezer-hatszázharminchárman túl vannak hatvanadik, ezeregyszázötvenöten pedig hetvenedik életévükön. Nem kevés a külsőségeken, tanyákon élő öregek száma sem, ezernél többen vannak. Hogy Kunszentmártonban örvendetesen hosszú életűek az emberek, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tanácsnál háromszázhetvenkét nyolcvan éven felüli lakost tartanak nyilván. Mindezek után érthető, hogy lassan három éve; gondozási központ alakult a városban. Ellátási területe azonban nemcsak Kunszentmárton, a szomszédos Szelevényen is gondoskodnak a magányos, beteges öregekről. A gondozási központban jelenleg tizenketten dolgoznak, de mellettük huszonötharminc tiszteletdíjas házi gondozó is segít a magányos öregeknek. Természetesen a központ irányítja az idősek klubját is. Százhuszonhat időskorú ember várja mindén délben a kerékpáros gondozókat, akik térítés nélkül, vagy igen kis pénzért mindennap meleg ebédet visznek nekik. Csak ez több mint nyolcszázezer forintjába kerül az idén a város tanácsának. Természetesen ennél jóval több pénzt fordítottak és fordítanak jelenleg is az idősek klubjának felszerelésére és megfelelő programok biztosítására. Kirándulásokat szerveznek az öregeknek, üdülőkben, gyógyfürdőkben helyezik el őket, hogy bajaikra gyógyírt találjanak. A program nélküli hétköznapok sem unalmasak, hiszen rádió, lemezjátszó, televízió, magnetofon, valamint újságok, hetilapok, folyóiratok segítenek az unalom elűzésében. A klub aszszonyainak azonban legkedvesebb időtöltése a kézimunkázás: a kötés, a horgolás, a hímzés. A jól kiépített gondozói hálózat szinte mindent meg tudott eddig oldani, minden segítségre szorulót támogatott. Egy dolog miatt sajnálkoznak nagyon: nem tartják elégnek, hogy heti egy alkalommal csupán egy körzeti ápolónő látogatja meg a klub betegeskedő tagjait. Orvosra lenne szükség. És persze még valamire: egyre inkább sürgeti a helyzet, hogy szállást adó idősek klubja is létesüljön a városban. Sajnos pénz hiányában egyelőre csak a tanács és a rászorultak jóindulata van meg ehhez a tervhez. Bár, a tanács benyújtotta pályázatát a minisztériumhoz is, s e célra felajánlott épület átalakításához onnan, valamint a megyei tanácstól is várná a segítséget. Veres István
