Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-06 / 105. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁJUS 6. 7 Évforduló Jászberényben Babucs Krisztina Székely Mihály emlékének tisztelgett a város Jászberény szü­lötte, Székhely Mihály emléké­nek tisztelgett a város 88. születés­napján, május 5- én. A világhírű művész nevét vi­selő énektagoza­tos általános is­kola előtti téren rendezett ünnep­séget Kispál Bé­la, az iskola igaz­gatója nyitotta meg, majd Búzás Sándor tanácsel­nök mondott ün­nepi beszédet. Az emlékünnepség egyben a jászbe­rényi tudományos és kulturális hó­nap megnyitója is volt. A Székely Mihály iskola fa­lán lévő dombor­műnél az iskola és a tanács kép­viselői helyezték el a megemléke­zés koszorúit. A hagyomá-Belényesi Erika nyoknak megfelelően idén is átadták a Székely Mihály díjat, melyet a művész öz­vegye alapított 1965-ben. Eddig húsz alkalommal hu­szonkét diák részesült eb­ben a díjban. Most az isko­la két nyolcadik osztályos tanulója, Belényesi Erika jó tanulmányi eredményéért és Babucs Krisztina az ének­­kultúra elsajátításában elért eredményért vehette át a dí­jat. Ezután nedig felcsen­dült a dal, messzehangzóan lengte be a város főterét a szép május délutánon. A mostani ünnepségen három kórus szerepelt, Csehszlo­vákiából érkezett a Prerovi Kulturális Központ gyer­mekkórusa, ötvenhét kisdi­ákkal. Hozzájuk csatlako­zott a Székely Mihály isko­la tanulóiból álló kicsinyek kórusa s a „nagy” kórus. Együtt hirdették a zene, az énekszó szépségét, s azt is, hogy Székely Mihály életmű­ve örökérvényű mert a diá­kok emlékezetükben őrzik. A Képcsarnok Vállalat szolnoki Aba-Novák ter­mében Zajácz Tamás bőrdíszműves iparmű­vész munkáiból rendez­tek kiállítást. Képeink néhány szép munkáját mutatják be. — nzs — Linóleumba metszett képeslapok Dcmény Román hatodik osztályos képeslapja Palotásról A szolnoki Széchenyi váf rosrész metszőköre eddig,, is okozott meglepetéseket a műfaj iránt érdeklődőknek. Három évvel ezelőtt kétszáz­ötven diák — a Münnich körúti iskola tanulói — Szá­vai István rajztanár irányí­tásával linóleumba metszet­ték a finnek hősi eposzát, a Kalevalát. A huszonhét mé­teres rekordnyomat két hó­nap alatt készült el, s egy csapásra hírnevet szerzett a metszőkörnek, s az iskolá­nak. Filmet készített róla a Magyar Televízió, s bemu­tatta a finn tv is. Sikeresen szerepeltek a gyerekek ta­valy a toruni nemzetközi grafikai biennálén, ahol több díjat, jutalmat nyertek. Ugyancsak tavaly több mint száz méter linóleum felhasz­nálásává] színes dúcokat met­szettek Kiss Anna összes gyermekversének illusztrá­lására. Az évek során annyi kész mű halmozódott fel a kör műhelyében, hogy a Szolnoki Galéria mindkét szintjét megtöltené egy eset­leges kiállítás. (A metszetek egy töredékét egyébként ép­pen az előző hetekben mu­tatták be a Helyőrségi Klub­ban). A kör most egy újabb vál­lalkozással hívja fel magára a figyelmet. Elhatározták, hogy képeslapot készítenek a megye valamennyi telepü­léséről. — Gyakran ülünk kerék­párra, hogy rajzolással egy­bekötött sétát tegyünk a kör­nyéken. Egy Újszász környé­ki túránkon merült fel a képeslap ötlete. Gyönyörű épületeket láttunk, s ugyan­akkor azt tapasztaltuk, hogy a kisebb településeknek nincs képeslapjuk — emlé­kezik az előzményekre Szá­vai István. Az ötletet tett követte. Ke­rékpárral „próbatúrára” in­dultak, s készítettek néhány képeslapot, A Verseghy Fe­renc Könyvtár vállalkozott a. nyomatok kiadására. A kör munkájának egyik segítője a Pannonplast Vállalat pedig ezúttal is rendelkezésre bo­csátotta a szükséges mennyi­ségű linóleumot. Indulhat az akció, amelyhez a települé­sek segítségét kérik. A ter­vek szerint ugyanis a diákok kis csoportokban július 10- től 18-ig elkerékpároznak a megye valamennyi települé­sére, hogy rajzokat, metsze­teket készítsenek a községek műemlékeiről, nevezetes épületeiről, tájairól, múltjá­ról, legendáiról, meséiről. A kör rajzolói azt szeretnék, ha érkezésük előtt az ott élő gyerekek vagy felnőttek egy képeslap nagyságú papírra készítenének vázlatot vagy kész kénét a település neve­zetességeiről, s ilyenformán ők is részt vennének a nem mindennapi akcióban. A kis csapatok egy felnőtt­ből, egy közép- és egy álta­lános iskolás diákból áll­nak. Csatlakozott a metsző­­körhöz Marton Rita, a Szol­noki Tiszaparti Gimnázium tanára és Bulkai Julianna kisújszállási pedagógus is. A rajzolók május 12-én három­napos próbatúrára .indulnak Tiszaföldvárra és környéké­re. A metszéshez szükséges anyagokat már összegyűj­tötték. A nyomdai költség azonban egyelőre még hi­ányzik. A kör számításai szerint ha településenként átlagban 3—4 lapot metsze­nek. s ezeket 3—3 ezer pél­dányban nyomtatják ki, ak­kor 6—800 ezer forint körüli lesz a nyomdai számla. Ez az összeg azonban majd csak akkor kell. ha a képzőmű­vész zsűri kiadásra javasol­ja, a képeket. Ha kedvező lesz *a lektori vélemény, ak­kor azt remélik, hogy a te­lepülések rendelnek majd a képeslapokból. A lelkes kis csapat a szo­kásosnál olcsóbban, az igé­nyeknek megfelelő példány­­számiban készíti el a képes­lapokat. Ha esetlegesen mé­gis hasznot hoz a vállalko­zás, azt a könyvtár illetve az akcióban résztvevő szak­körök fejlesztésére fordít­ják. Az igazi haszon azonban nem mérhető forintban. Ha sikerül a vállalkozás, a helyet megörökítő képes­lapon küldhetik üdvözletü­ket Pórtelekről, Szászberek­ről, Szórópusztáról, Puszta­­taskonyból az ott élők vagy az oda kirándulók. A lakos­ságnak persze többet is je­lent a képeslap. Megmutat­ják vele ország-világnak a település értékeit, növeli a kötődést a lakóhelyhez. De másként ragaszkodnak majd szűkebb hazánkhoz azok a diákok, felnőttek is, akik részt vesznek a vállalkozás­ban. Élmények, találkozások képe jelenik meg előttük egy-egy település neve mel­lett. A tervek szerint egyéb­ként a legszebb lapokból egy albumot is készítenek a könyvtár kiadásában. T. G. Laci bácsi emlékére Kevés találkozásunk egyikén Laci bácsi — azaz Kemény László, a szolnoki közgazdasági technikum nyugalmazott igazgatója — azt fejtegette, hogy az országban alig akad olyan város, amelyikben ha megfordult, egykori ta­nítványai, diákjai rá ne köszöntek volna. Ezért érzem magam gazdagnak, mert nagy az én családom, és ezért élek sokáig, bizony­gatta olyan derűsen, mintha mindig csak az élet napos oldala jutott volna neki. Pedig a sors évtizedekig sötét fátylat hú­zott a szeme elé. szerettei között volt. akit eltemetett, de hite, kitartása erősebbnek bi­zonyult minden megpróbáltatásnál. Méa 93 évesen is imádott felesége oldalán sétálga­tott a szolnoki utcákon, fogadta az ismerő­sök köszönését, és sopánkodás, jajgatás he­lvett jóízű beszélgetésbe elegyedett velük. Nincs okom panaszra, minek siránkozzak, mondta legutóbb Szolnokon.a városházán, amikor több évtizedes fáradozásáért a Pro Űrbe díjat átvehette. Azért a negyvennyolc évért, amennyit tanított, hiszen ez egyetlen esztendő kivételével a megyeszékhelyhez kapcsolódott. Vajon tudták-e ismerősei erről a nemesen egyszerű nevelőről, hogy egykoron a saját szol­gálati lakását is kollégiumnak ajánlotta fel? Hogy fél emberöltőn keresztül a megyeszékhely szellemi életének egyik meghatározója volt? Evekig a Verseghy Ferenc irodalmi kör fő­titkára, tevékeny közreműködő a nagy költő hamvainak hazahozatalában, irodalmi össze­jövetelek, önképzőkörök vezetője, énekkar­szervező, magas, országos elismerések tulaj­donosa. Ö ilyesmiről soha nem beszélt, az érdeme­ket, híreket mindig mástól kellett megtudni. Most azonban szomorú közleményt hozott a posta: Kemény László mindörökre megpi­hent. A fejfára valószínű ez kerül: élt 94 évet. Pedig bizonyára ennél sokkal többet, volt diákjai, egykori tanítványai, tisztelői emlékében. Azokéban, akik ma délelőtt 11 órára eljönnek, végső búcsút venni tőle Szol­nokról, a Mező Imre úti temető ravatalozó­jába. És azokéban is, akik a hír hallatán, távol tőle, csendben emlékeznek rá. A peda­gógusra, aki mindig, minden körülmény kö­zött ember maradt, és már életében példa­kép lett belőle. D. Sz. M. Mozsár Rózsa nyolcadikos metszete a tiszavárkonyi alkotó­házról A

Next

/
Oldalképek
Tartalom