Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-06 / 105. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁJUS 6. 7 Évforduló Jászberényben Babucs Krisztina Székely Mihály emlékének tisztelgett a város Jászberény szülötte, Székhely Mihály emlékének tisztelgett a város 88. születésnapján, május 5- én. A világhírű művész nevét viselő énektagozatos általános iskola előtti téren rendezett ünnepséget Kispál Béla, az iskola igazgatója nyitotta meg, majd Búzás Sándor tanácselnök mondott ünnepi beszédet. Az emlékünnepség egyben a jászberényi tudományos és kulturális hónap megnyitója is volt. A Székely Mihály iskola falán lévő domborműnél az iskola és a tanács képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit. A hagyomá-Belényesi Erika nyoknak megfelelően idén is átadták a Székely Mihály díjat, melyet a művész özvegye alapított 1965-ben. Eddig húsz alkalommal huszonkét diák részesült ebben a díjban. Most az iskola két nyolcadik osztályos tanulója, Belényesi Erika jó tanulmányi eredményéért és Babucs Krisztina az énekkultúra elsajátításában elért eredményért vehette át a díjat. Ezután nedig felcsendült a dal, messzehangzóan lengte be a város főterét a szép május délutánon. A mostani ünnepségen három kórus szerepelt, Csehszlovákiából érkezett a Prerovi Kulturális Központ gyermekkórusa, ötvenhét kisdiákkal. Hozzájuk csatlakozott a Székely Mihály iskola tanulóiból álló kicsinyek kórusa s a „nagy” kórus. Együtt hirdették a zene, az énekszó szépségét, s azt is, hogy Székely Mihály életműve örökérvényű mert a diákok emlékezetükben őrzik. A Képcsarnok Vállalat szolnoki Aba-Novák termében Zajácz Tamás bőrdíszműves iparművész munkáiból rendeztek kiállítást. Képeink néhány szép munkáját mutatják be. — nzs — Linóleumba metszett képeslapok Dcmény Román hatodik osztályos képeslapja Palotásról A szolnoki Széchenyi váf rosrész metszőköre eddig,, is okozott meglepetéseket a műfaj iránt érdeklődőknek. Három évvel ezelőtt kétszázötven diák — a Münnich körúti iskola tanulói — Szávai István rajztanár irányításával linóleumba metszették a finnek hősi eposzát, a Kalevalát. A huszonhét méteres rekordnyomat két hónap alatt készült el, s egy csapásra hírnevet szerzett a metszőkörnek, s az iskolának. Filmet készített róla a Magyar Televízió, s bemutatta a finn tv is. Sikeresen szerepeltek a gyerekek tavaly a toruni nemzetközi grafikai biennálén, ahol több díjat, jutalmat nyertek. Ugyancsak tavaly több mint száz méter linóleum felhasználásává] színes dúcokat metszettek Kiss Anna összes gyermekversének illusztrálására. Az évek során annyi kész mű halmozódott fel a kör műhelyében, hogy a Szolnoki Galéria mindkét szintjét megtöltené egy esetleges kiállítás. (A metszetek egy töredékét egyébként éppen az előző hetekben mutatták be a Helyőrségi Klubban). A kör most egy újabb vállalkozással hívja fel magára a figyelmet. Elhatározták, hogy képeslapot készítenek a megye valamennyi településéről. — Gyakran ülünk kerékpárra, hogy rajzolással egybekötött sétát tegyünk a környéken. Egy Újszász környéki túránkon merült fel a képeslap ötlete. Gyönyörű épületeket láttunk, s ugyanakkor azt tapasztaltuk, hogy a kisebb településeknek nincs képeslapjuk — emlékezik az előzményekre Szávai István. Az ötletet tett követte. Kerékpárral „próbatúrára” indultak, s készítettek néhány képeslapot, A Verseghy Ferenc Könyvtár vállalkozott a. nyomatok kiadására. A kör munkájának egyik segítője a Pannonplast Vállalat pedig ezúttal is rendelkezésre bocsátotta a szükséges mennyiségű linóleumot. Indulhat az akció, amelyhez a települések segítségét kérik. A tervek szerint ugyanis a diákok kis csoportokban július 10- től 18-ig elkerékpároznak a megye valamennyi településére, hogy rajzokat, metszeteket készítsenek a községek műemlékeiről, nevezetes épületeiről, tájairól, múltjáról, legendáiról, meséiről. A kör rajzolói azt szeretnék, ha érkezésük előtt az ott élő gyerekek vagy felnőttek egy képeslap nagyságú papírra készítenének vázlatot vagy kész kénét a település nevezetességeiről, s ilyenformán ők is részt vennének a nem mindennapi akcióban. A kis csapatok egy felnőttből, egy közép- és egy általános iskolás diákból állnak. Csatlakozott a metszőkörhöz Marton Rita, a Szolnoki Tiszaparti Gimnázium tanára és Bulkai Julianna kisújszállási pedagógus is. A rajzolók május 12-én háromnapos próbatúrára .indulnak Tiszaföldvárra és környékére. A metszéshez szükséges anyagokat már összegyűjtötték. A nyomdai költség azonban egyelőre még hiányzik. A kör számításai szerint ha településenként átlagban 3—4 lapot metszenek. s ezeket 3—3 ezer példányban nyomtatják ki, akkor 6—800 ezer forint körüli lesz a nyomdai számla. Ez az összeg azonban majd csak akkor kell. ha a képzőművész zsűri kiadásra javasolja, a képeket. Ha kedvező lesz *a lektori vélemény, akkor azt remélik, hogy a települések rendelnek majd a képeslapokból. A lelkes kis csapat a szokásosnál olcsóbban, az igényeknek megfelelő példányszámiban készíti el a képeslapokat. Ha esetlegesen mégis hasznot hoz a vállalkozás, azt a könyvtár illetve az akcióban résztvevő szakkörök fejlesztésére fordítják. Az igazi haszon azonban nem mérhető forintban. Ha sikerül a vállalkozás, a helyet megörökítő képeslapon küldhetik üdvözletüket Pórtelekről, Szászberekről, Szórópusztáról, Pusztataskonyból az ott élők vagy az oda kirándulók. A lakosságnak persze többet is jelent a képeslap. Megmutatják vele ország-világnak a település értékeit, növeli a kötődést a lakóhelyhez. De másként ragaszkodnak majd szűkebb hazánkhoz azok a diákok, felnőttek is, akik részt vesznek a vállalkozásban. Élmények, találkozások képe jelenik meg előttük egy-egy település neve mellett. A tervek szerint egyébként a legszebb lapokból egy albumot is készítenek a könyvtár kiadásában. T. G. Laci bácsi emlékére Kevés találkozásunk egyikén Laci bácsi — azaz Kemény László, a szolnoki közgazdasági technikum nyugalmazott igazgatója — azt fejtegette, hogy az országban alig akad olyan város, amelyikben ha megfordult, egykori tanítványai, diákjai rá ne köszöntek volna. Ezért érzem magam gazdagnak, mert nagy az én családom, és ezért élek sokáig, bizonygatta olyan derűsen, mintha mindig csak az élet napos oldala jutott volna neki. Pedig a sors évtizedekig sötét fátylat húzott a szeme elé. szerettei között volt. akit eltemetett, de hite, kitartása erősebbnek bizonyult minden megpróbáltatásnál. Méa 93 évesen is imádott felesége oldalán sétálgatott a szolnoki utcákon, fogadta az ismerősök köszönését, és sopánkodás, jajgatás helvett jóízű beszélgetésbe elegyedett velük. Nincs okom panaszra, minek siránkozzak, mondta legutóbb Szolnokon.a városházán, amikor több évtizedes fáradozásáért a Pro Űrbe díjat átvehette. Azért a negyvennyolc évért, amennyit tanított, hiszen ez egyetlen esztendő kivételével a megyeszékhelyhez kapcsolódott. Vajon tudták-e ismerősei erről a nemesen egyszerű nevelőről, hogy egykoron a saját szolgálati lakását is kollégiumnak ajánlotta fel? Hogy fél emberöltőn keresztül a megyeszékhely szellemi életének egyik meghatározója volt? Evekig a Verseghy Ferenc irodalmi kör főtitkára, tevékeny közreműködő a nagy költő hamvainak hazahozatalában, irodalmi összejövetelek, önképzőkörök vezetője, énekkarszervező, magas, országos elismerések tulajdonosa. Ö ilyesmiről soha nem beszélt, az érdemeket, híreket mindig mástól kellett megtudni. Most azonban szomorú közleményt hozott a posta: Kemény László mindörökre megpihent. A fejfára valószínű ez kerül: élt 94 évet. Pedig bizonyára ennél sokkal többet, volt diákjai, egykori tanítványai, tisztelői emlékében. Azokéban, akik ma délelőtt 11 órára eljönnek, végső búcsút venni tőle Szolnokról, a Mező Imre úti temető ravatalozójába. És azokéban is, akik a hír hallatán, távol tőle, csendben emlékeznek rá. A pedagógusra, aki mindig, minden körülmény között ember maradt, és már életében példakép lett belőle. D. Sz. M. Mozsár Rózsa nyolcadikos metszete a tiszavárkonyi alkotóházról A
