Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-06 / 105. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁJUS 6. 5 Űjabb, a lakosság érdekeit segítő szolgáltatást vezetett be a fegyverneki Autójavító Kisszö­vetkezet. Januártól már három gépkocsitípus (a Wartburg, Trabant és Lada) garanciális javítását is el tudják látni. így a vonzáskörzethez tartozó települések új gépkocsival ren­delkező tulajdonosainak nem keli több száz kilométert megtennie egy-egy garanciális szerviz alkalmával. (Fotó: T. Z.) Újszerű „kirakatpolitika” Még valamikor március­iban, a Magyar Rádió Szol­noki Stúdiójának egyik mű­sora foglalkozott azzal a té­mával, ami így hangzott: Hogyan öltözik Szolnok? Nos a megyeszékhely küllemé­nek, építészeti és stílusbeli esztétikájának jónéhány te­rülete górcső alá került, amikoris a város érintettjei — tanács, IKV, Kommunális üzem, a reklámszövetség he­lyi képviselője — elmondták gondolataikat, véleményüket az említett kérdéskörről. Ter­mészetes, hogy nem marad­hatott ki a vizsgálódásból a kirakatok sorsa sem, azaz az a tény, hogy Szolnokon kevés a kirakat, és az ami van, néhol gyalázatos álla­potokat mutat. Még az idézett rádiómű­sort hívta fel Kakóné Lázi Zsuzsa, aki a Domus áruház lakberendezési tanácsadója, eredeti végzettsége szerint reklámszakember. Említet­te, hogy szívesen hozzászól­na a témához, s egyáltalán azokhoz a kritikákhoz, ame­lyek például a Ságvári kör­úti Sport- és írószer boltot érték az adásban, méghozzá az emeleti kirakati rész ren­dezetlensége, raktárjellege miatt. A téma időtállósága lehe­tővé tette, hogy lapunkban most idézzük a szakember néhány gondolatát. — 14 éve élek kereskedők között, és tudom, hogy a romló gazdasági helyzetből fakadó jelentős hátrányo­kat az itt dolgozóknak is el kell . szenvedniük, ami ter­mészetesen azt is jelenti, hogy ezt a reklámeszközt, ami a kirakat, nem igazán tudják, tudjuk, kihasználni. — Régebben más volt a helyzet ? — Felelősséggel állíthatom hogy igen, mivel korábban Szolnokon például ismert fo­galom volt a versenykirakat, azaz a boltok vetélkedtek egymással abban, hogy me­lyik mennyire képes megje­leníteni a kínálatát, s ezzel természetesen „bevinni” a vevőt az üzletbe. Nos ezek a versenykirakatok eltűntek, visszaestek. A kirakatrende­zők a Jászság csücskéig le­járnak, csökkent a felhasz­nálható költség, csökkentek a bérek, s így jó ha negyed­évenként egyszer eljutnak mindenhová. — A Domus ilyen szem­pontból speciális hely, hi­szen itt a kirakat a bejárat után következik. — Igen, de azért nem árt, ha kívülről is rálát valami csalogatóra a vásárló, ami­nek az érdekében ügyesked­ni kell, másképpen kell komponálni a látványt, el­helyezni a bútorokat. Sajnos a mi kirakatrendezésünkre is rányomja bélyegét a munka­erőhiány, kevés a segédmun­kás, így az anyagmozgatás­ból én is kiveszem a részem. — Akkor tehát a kereske­delmi egységek igazán eszté­tikus megjelenése napjaink­ban és a jövőben reményte­len? fl kirakat is „ruhadarab” Egy telefonáló Egy IDEÜL-os megoldás — Nem hinném, hiszen ha piac lesz és verseny, akkor ahhoz reklámozni kell. Ugyanezt igazolja az is, hogy május 1-vel létrejött egy kirakatrendezői KFT. — Itt Szolnokon? — Pontosan. De erről már mindenképpen velük be­szélgessen. Vaskor Miklós a Reklárn­­dekor KFT ügyvezető igaz­gatója a honi vezetők közül azon kevesek közé tartozik, akinek egyáltalán nincs író­asztala. — Nálunk a 15 fős csa­patból összesen két ember foglalkozik az adminisztra­tív feladatokkal, de rögtön hozzáteszem, nem impro­duktívak, mivel az üzletkö­téseket is ők bonyolítják. — Milyen szakmákat kép­visel ez a 15 ember? — Kirakatrendező, deko­ratőr, grafikus, dekorációs asztalos. De nálunk nincs segédmunkás, takarítónő vagy titkárnő. Ez nem jelen­ti azt, hogy ezeket a tevé­kenységeket nélkülözni tud­juk, csak külön embereket nem tudunk ilyesmivel fog­lalkoztatni. (Bizonyságul éppen ekkor kapok egy minőségi feke­tét!) — Hogyan gondoltak ar­ra, hogy KFT-t alapítanak? — Nem előzmények nél­küli a gondolat, hiszen ko­rábban már egy GMK fog­lalkozott ezzel az Ideál Ke­reskedelmi Vállalaton be­lül, s most elérkezettnek lát­tuk az időt, hogy önálló jogi személyként, más keretek között, határozottabbá te­gyük a munkát és fokozzuk a tevékenységünket. — Igen, de hát ki lesz erre vevő, hiszen mindenütt pénz­hiány van, s éppen a kiraka­tok „eltűnése” a jellemző. Miért bíznak az ellenkező­jében? — Nézze, ebben az ország­ban előbb-utóbb piacnak kell kialakulnia. Mi meg­előlegezzük azt a merész bi­zalmat a gazdaság irányítói­nak, hogy inkább előbb, mint utóbb. Márpedig ha ez így van, akkor reklámozni kell, hiszen egy valamire­való kereskedelmi egység tudja, hogy enélkül nem megv. A kirakat a reklám­médiák közül a legolcsóbb, hiszen vállalati tulajdon és nem jogdíjas, ugyanakkor közterületen van. Ezzel nem élhi botorság lenne. Más­részt a vállalkozások élén­külésével is lesznek felada­taink, hiszen kiállítás rende­zéssel sőt berendezéssel is foglalkozunk. Ilyen megbí­zást legutóbb éppen a VI. Országos Reklámkonferen­cia alkalmával teljesítettünk itt Szolnokon, mindenki megelégedésére. De vállala­ti emblémák, reklámanyagok tervezésére és készítésére is vállalkozunk. — Felségterületük? — Elsősorban Szolnok me­gye, de igény szerint bárhol. — Konkurencia? — Nem félünk tőle, mivel úgy gondoljuk, hogy jó szak­embereink vannak, illetve az önköltségünket a mini­mális szinten tudjuk tartani. — Ha már a pénz szóba került, mennyi az induló törzstőkéjük? — Ez a KFT egyetlen törzsbelétessel alakult, s ez éppen az anyavállalat, az Ideál. Egymillió forint az in­duló tőkénk, aminek a fele pénz, másik fele pedig anya­gokban, termelőeszközökben lekötött tőke. — Hogyan tudják fizetni az alkalmazottjaikat? — Körülbelül másfélszer annyi a jövedelmük, mint amikor az anyavállalatnál dolgoztak. De ezért a nap minden órájában termelni kell. Itt a munkaszervezés olyan, hogy mindenki ponto­san tudja, hogy az adott hét, adott napjának melyik órá­jában mivel kell foglalkoz­nia. Hogy ez így legyen, ezért egy személyben va­gyok a felelős, mivel én osz­tom ki a feladatokat. — A hazai anyagellátás a legkörültekintőbb szervezés mellett is felboríthatja a rendet. — Ez igaz, ám mi úgy va­gyunk vele, hogy ha rossz az anyagellátás, akkor ez olyan szempont, amire külö­nösen oda kell figyelni, te­hát számolni kell vele. Ha sikeresen akarunk működ­ni, akkor tudomásul kell, venni, hogy a működési te­rületünk Magyarországon van, de nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy az ebből fakadó realitásokat a hagyományos módon kezeljük. Szilas Péter A lokálpatrióta Rákóczifalván él, Szolnokon dolgozik, Kunhegyesért dobog a szíve Rékasi Pál 1927-ben, nap­számos szülők gyerekeként született Rákóczifalván. Hár­man voltak testvérek, és bi­zony a pénz szűkösen csor­dogált, ezért amikor csepe­redtek, a szülei útravaló gyanánt ezt mondogatták: pengőnk, vagyonunk nincsen, nem bírunk mást adni, mint becsületet, tisztességet. így lelt az egyik testvérből gyá­ri munkás, a másikból kő­műves, ő pedig 1952-ben megszereze a jogi diplomát. Nehéz, kegyetlenül nehéz volt: nyaranta napszámba, dolgozni járt, zenélt, hogy hozzájusson a hiányzó forin­tokhoz. Szolnokon kezdett a bíróságon, majd 1956 tava­szán Kunhegyesre került ügyvédnek. Azóta is a tele­pülésnek és lakóinak legna­gyobb tisztelői közé tarto­zik. — Megható az emberek szeretete, állhatatossága, vég­telen ragaszkodása az elve­ikhez. Mondták: vigyázzak, mert a konok kunok nem na­gyon fogadják be az idege­neket. Nem érdekli őket, ki az illető: vezető, beosztott, iskolát végzett, esetleg ipa­ros. Ügy tűnik, nekem sze­rencsém volt. szinte észre­vétlenül túljutottam a beil­leszkedés buktatóin. Igaz, tiszteltem mindenkit, és úgy érzem, viszonzásképpen én is valami hasonlót kaptam. Talán soha nem hagyja ott ezt a kívülálló számára ér­desnek tűnő települést, ha Kunhegyes 1965-ben el nem veszíti járási székhelyi mi­voltát. Azóta perlekedik, vi­tatkozik, veszekedik min­denkivel, aiki ennek a jogos­ságát bizonygatja. Ö ezzel szemben ésszerűtlennek, el­­hibázottnak, íróasztal mögött kiagyalt tévelygésnek minő­síti az egészet. Elvitték a földhivatalt, a bankot, meg­szűnt a bíróság, az ügyész­ség, és a község meg a kör­nyéke hol ide, hol oda há­nyódott. Ügy tűnik, a köz­ponti irányítók nem tudtak mit kezdeni ezzel a tízezer emberrel, meg a térség fal­­vaival. és a temérdek átszer­vezéssel alaposan megkese­rítették az itt lakók életét. Ha másért nem. mert ügyei­ket intézni utazhattak Kar­cagra. Törökszentmiklósra, Tiszafüredre, sőt Szolnokra. Időközben dr. Rékasi Pál, vagy ahogyan általában is­merik: Pali bácsi, Szolnokra került. Mi tagadás, hiányzott, nagyon hiányzott neki a köz­ség: az emberek ízes beszé­de, köntörfalazás nélküli őszintesége. Minden bizony­nyal a településnek ő is, mert 1977-ben felkeresték: a munkája mellett vállalja el a BHG kunhegyesi gyárában a jogsegélyszolgálat vezeté­sét. örömmel tett eleget a felkérésnek, és azóta pénte­­'"mként ismét Kunhegvesre utazik. Ki öröklés, ki házvé­tel, ki családi gondok miatt keresi fel. és kér tőle jó szót, tanácsot. És 6 fáradhatatlan, mintha nem is 62 éves len­ne. Időközben az életében annyi változás követke­zett be. hogy a felesége — aki pedagógus volt — nyug­díjba került, egyetlen fiuk nedig ügyvédbojtár, azaz je­lölt. Nem titok, ha végez, szeretné neki átadni a helyét. De azzal a kitétellel, hogy a kunhegyesi jogsegélyszolgá-IVIég sok a tennivaló, hogy a városi rím mellé városi kinézet is társul­jon Kunhegyesen, fejte­geti dr. Rékási Pál latot megtartja. Mert onnan, a régi ismerősöktől nem sze­retne elszakadni. Az igazsághoz hozzátarto­zik, hogy néhány hete még neheztelt a nagyközség veze­tésére, mivel nem hívták meg a városavatás ceremó­niájára, Jobban mondva az előző este sebtiben, telefo­non szóltak neki. Köszönte, de ily módon már nem ment el: pedig nagyon szeretett volna jelen lenni az ünnep­ségen. Néhány szót váltani, véleményt cserélni az embe­rekkel, a megye, a parlament ott lévő vezetőivel. Arról, hogy szerény lehetőségeivel hol tudna segíteni, és mi mindent kellene ahhoz ten­ni, hogy a település ne csak nevében, hanem kinézeté­ben, mindennapjaiban is való­ban város legyen. Mert mint korábban említettem, ennek a 62 éves embernek a mun­káján kívül adódik még egy olthatatlan szenvedélye, csú­nya szóval hobbija. Ez Kun­hegyes. És amíg menni bir, és írni, érvelni tud ... D. Szabó Miklós Új székház kellene OTP tanácsadó testületi ülés Törökszentmiklóson A lakosság és a vele kap­csolatban álló gazdálkodó szervek véleményének meg­ismerése érdekében az Or­szágos Takarékpénztár ta­nácsadó testületeket hívott létre. A törökszentmiklósi testület szerdán tartotta megbeszélését, amelyen a vá­rosi fiók igazgatója beszá­molt az 1988. évi munkáról és az idei elképzelésekről. A testület tagjainak több mint fele véleményt nyilvá­nított az OTP munkájáról, valamennyien elismerésük­nek adtak hangot, hogy a jelentős ügyfélforgalmat mindenkor korrekten és szakmailag jó színvonalon, udvariasan látták el. Az egyik vállalat főkönyvelője megjegyezte, hogy a közel­múltban három dolgozó ment el tőlük, az OTP-t választva munkahelyül, s valamennyi­en jól érzik ott magukat, bár megjegyezték, hogy sok a munka. A városban a legnagyobb gondot az OTP fiókjának el­helyezése okozza, a szűk he­lyiségek miatt javasolták és kérték új székház építését. Több javaslattal is támogatták a jelenlévők a takarékpénz­tár üzletpolitikáját, banki tevékenységét is. Szóba ke­rült a pénzintézet kereske­delmi banki munkája is, hi­szen a Városgazdálkodási Vállalat április 1-je óta ott vezetteti számláját, az eddi­gi tapasztalatok szerint meg­elégedéssel. A felvetett kérdésekre az értekezleten részt vevő Szűcs Ferenc megyei igazgató adott választ, és megköszönte az OTP munkája iránti érdek­­' "dést, elismerést. Cletmódkiállítás-sorozatot indított a Szolnok Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat sze­mélyzeti osztálya, melyben az egészséges öltözködés és táplálkozás korszerű kellékeivel ismertetik meg a vállalat dolgozóit. Első alkalommal a Váci Kötöttárugyár jászapáti gyár­egységének termékeiből — fürdőruhák, szabadidő ruhák — nyílt kiállítás a megyeszék­helyen, a vállalati klubban. A későbbiek során kalóriaszegény húsipari, gabonaipari és hidegkonyhai készítményekből is terveznek bemutatót. fotó: Korényi Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom