Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-30 / 125. szám

1989. MÁJUS 30, Néplap JEGYZETLAPOK_______________ A klasszikus bejáró Van, aki kinyitja, van aki nem. Szisztematikusan próbáltam valamiféle logi­kát, belső törvényszerűsé­get vagy legalább ok-oko­zati összefüggést felfedez­ni a számomra (sokak szá­mára) érthetetlen jelenség mögött. Eleddig mindhiá­­ban. Már-már hajlok ar­ra, rendszerező elmém si­lánynak minősül a megér­tésihez, mert minduntalan illogikus elem húzza át az összeálló képet. Az autóbuszok ajtajáról van szó. No, nem általá­ban és mindegyikre érvé­nyesen: a különös kategó­riáról mnidössze. Ez pe­dig nem más, mint a kala­uz nélküli távolsági jára­toké. Világéletemben sétáló emiber voltam, s csak az utóbbi időszakban kény­szerültem a Volán eme szolgáltatását igényibe venni. A lerobbant, nullá­ra futott autóbuszok be­ázástól málló burkolataik­kal, foszladozó üléshuzata­ikkal, mit mondjak, elein­te idegenkedést váltottak ki belőlem. Aztán (a megszo­kás nagy úr) már „termé­szetesnek” vettem, csak­úgy, mint a zsúfoltságot. Ez sem ment máról hol­napra, hiszen előbb a fé­rőhelyek száma (ezt jelzik is minden járművön) és a ténylegesen utazók közti eltérés alapján a fizika tö­megről szóló törvényeiben kételkedhettem — elméle­ti szinten, mert a valóság­ban, ha utazni akar az ember, meg kell békélnie a helyzettel. Végül is fö­lülemelkedve a nyomasztó érzésen, sokadjára belát­tam: fontos, hogy célba ér­jünk, az utazás színvona­la kulturáltsága (?) másod­lagos. Szóval az idő múlásával így ad föl szinte mindent az ember. Eleinte az il­lúziókat, aztán az ideálo­kat, majd az optimumo­kat, végül marad a tiszta realitás. És ekkor már nem berzenkedik a járatok ritkasága miatt sem. Nem is panaszkodik. Fölméri épp ésszel: nincs értelme, hiszen ha egy szolgáltatást ilyen színvonalon nyújta­nak, akkor az valamilyen oknál fogva megváltoztat­hatatlan. Mondom én ab­ból a jószándékú feltevés­ből kiindulva, ha tudnák, jobbá, elfogadhatóbbá ten­nék. De ez van, ezt kell szeretni. Az utazás azonban mégis különleges élmény, ha már valóban hozzászoktunk a vázolt jelenséghez. Ha ki­alakul bennünk a bejárók bölcs elvonatkoztatóké­pessége, figyelmünket em­bertársainkra fordítjuk. Érdekes felméréseket ké­szíthetünk az utazóközön­ség viselkedéskultúrájáról, persze ezúttal is a valóság szintjén. Hiszen ne feled­jük egy pillanatra sem, nem ideális, nem is opti­mális körülmények közt jutunk el utunk céljához. Ezért csak kérdésként vet­hetjük föl: vajon a jobb körülmények miként hat­nának vissza magukra az emberekre is. Látom én nap mint nap a klasszikus bejárók vé­gül tökélyre viszik az el­vonatkoztatást. Számukra a világ — miután remény­telenül megváltoztathatat­lannak tűnik — már szin­te nem is létezik. Már nem háborodunk föl semmin, elviselnek mindent, mint­ha nem is velük történne mindez, mintha nem is lé­teznének. Nagy iskola ez! Birkamód állnak a meg­állóban, várják a buszt, amely többnyire késik. (Ez is kalkulált jelenség.) Két csoport verődik össze. Az egyik a bérletesek csoport­ja. Ök többnyire már tud­ják, mikor milyen típusú' busz érkezik. ■ Az első ajtó helyét szabadon hagyják, a másodikhoz sorolnak be. A kalauz nélküli járatok ve­zetői közül azonban van olyan, aki kinyitja a hát­só ajtót, yan, aki nem, ha­nem egyesével engedi csak föl az alkalmi (jegyet is váltó), s a bérletes utazó­kat. Soha nem értettem meg, miféle logika szerint. De — mint profi bejáróhoz il­lik — látásból mindegyik sofőrt felismerem. Ha kell, a többiekkel együtt átso­rolunk. A kérdés azonban vál­tozatlanul izgat. S mint­hogy minden logikám föl­mondja a szolgálatot, kez­dem azt hinni, hogy — mint oly sok minden az életben — ez is egyszerű­en csak az emberségen múlik. Rendre mégis a hátsó ajtóhoz sorakozunk. Vala­miben makacsul hiszünk: hogy emberszámba vesz­nek bennünket. S bár­mennyire is csalódjunk, élvonatkoztatási képessé­günk sohasem lesz olymér­­vű, hogy erről a hitünkről (illúziónkról?) valaha is le­mondjunk. Lehet, hogy az ember élete végéig sem lesz klasszikus bejáró? Szőke György Átfogó gazdaságpolitikai koncepció nélkül Nem értelmezhető a kormány csomagterve — Ma alapvető érdeke a munkavállalóknak, hogy az eddig követettnél jobb, ered­ményesebb gazdaságpolitika érvényesüljön, ezért a szak­­szervezetek sem mondhat­nak le. a gazdaságpolitika befolyásolásáról. Olyany­­nyira nem, hogy a szakszer­vezetek saját gazdaságpoli­tikai koncepciót dolgoznak ki — nyilatkozta az MTI munkatársának Sándor László, a SZOT titkára. — A kormánynak az idei pénzügyi egyensúly javítá­sára kidolgozott csomagterve kényszerű következménye an­nak a helyzetnek, hogy még mindig nem néztek igazán szembe a múlttal, a mai helyzetet előidéző tényleges okokkal. Ebből következően a csomagterv is csak felüle­ti kezelést nyújthat, az alap­vető kérdéseket nem oldja meg. Ez a csomagterv átfogó gazdaságpolitikai koncep­ció hiányában nem garan­tálja, hogy három vagy négy hónap múlva ne kerül­hetne sor újabb kényszerin­tézkedésekre. Ezért a SZOT- hoz tartozó szakszervezetek véleménye szerint a kor­mánynak már most is ren­delkezni kellene olyan, leg­alább három évre szóló gaz­daságpolitikai koncepcióval, amelynek célja a gazdaság átalakítása. A koncepciónak tartalmaznia kell az állam piacgazdasággal kapcsola­tos szerepének és felelőssé­gének tisztázását, a struktú­ra-átalakítás irányát, azzal összefüggésben a foglalkoz­tatáspolitikát, az oktatást, a továbbképzés feladatait, a szociálpolitikai védőháló kialakítását, valamint a bér- és a szociálpolitika reform­ját. Országgyűlés A megyei pártbizottság első titkárának jelölték Emberközeli politizálásra van szükség Szabó István 1939-ben született Mezőtúron. 1964-től dol­gozik a pártapparátusban. Volt politikai munkatárs, az Ok­tatási Igazgatóságon tanszékvezető, a megyei pártbizottsá­gon osztályvezető helyettes, osztályvezető, városi első tit­kár Jászberényben. Jelenleg a megyei pártbizottság első tit­kára. Középfokú faipari és közgazdasági szakképzettséggel rendelkezik. A Politikai Főiskolán szociológia szakon szer­zett diplomát. Elvégezte a Zrínyi Mikós Katonai Akadémia politikai fakultását. 1985-től tagja az MSZMP Központi Bi­zottságának. Nős, egy felnőtt gyermeke van. A pártnak 1959 óta tagja. Tanácskozott a terv- és költségvetési bizottság A kormány csomagtervé­nek legfontosabb célja fenn­tartani a magyar gazdaság működőképességét és elke­rülni a fizetésképtelenséget, amely a belső gazdaság ösz­­szeomlását jelentené — mondotta Békési László pénzügyminiszter hétfőn, az Országgyűlés terv- és költ­ségvetési bizottságának ülé­sén. Az eredetileg 30 milliárd forintos deficitcsökkentésre tervezett program időközben bővült, s jelenleg a költség­­vetési hiány 35—40 milliárd forinttal történő csökkenté­sével számolnak. A program változtatásához hozzájárult az is, hogy a nemzetközi pénzügyi szervekkel foly­tattak tárgyalásokat. Elmon­dotta, hogy az államigazga­tási kiadásokat a program szerint 25 százalékkal csök­kentik, s mintegy 20 száza­lékos létszámleépítést haj­tanak végre. A társadalmi szervek támogatása 10 szá­zalékkal csökken, figyelem­be véve a tavalyi 40 száza­lékos csökkenést, egy év alatt ezeknek a szervezetek­nek az állami pénzellátása a felére esett vissza. A vé­delmi kiadásokat 5,1 milli­árd forinttal faragják le. Ez olyan nagy mértékű csök­kentés, hogy új hadsereg­fejlesztési koncepciót kell kidolgozni. A programban szerepel a szocialista export­támogatások korlátozása is, amely várhatóan kedvezőt­lenül fog érinteni számos könnyűipari vállalatot, vala­mint a baromfi- és a hús­iparban dolgozókat. A vitában felszólaló kép­viselők bizalmatlanságuk­nak adtak hangot a beter­jesztett csomagtervvel kap­csolatban. Mint mondották, már több esetben előfordult, hogy hittek a kormánynak, megszavazták az előterjesz­téseket, s aztán tévesnek bi­zonyultak a számítások, a képviselőknek egy új prog­ramra kellett adni áldásu­kat. A bizottság végülis egy el­lenszavazat és egy tartózko­dás mellett egyetértett a kormány csomagtervével, azzal a megkötéssel: felké­rik a Pénzügyminisztériu­mot, hogy a végrehajtásról negyedévenként tájékoztas­sák a képviselőket. — Kezdjük egy személyes kérdéssel, önt többnyire nem Szabó elvtársnak szólítják, hanem egyszerűen a kereszt­nevén. Nem zavarja ez? — Egyáltalán nem zavar, sőt örülök neki. Ezt a kon­taktust két dolognak tulajdo­nítom. Az egyik: a megye több térségében ifjúkorom óta ismernek, sok emberrel dolgoztam együtt munkahe­lyeimen és a mozgalomban. A másik: úgy érzem — ne tűnjék ez szerénytelenség­nek —, hogy munkám során sikerült megteremteni a köz­vetlen emberi kapcsolatot, így őszintébbek, nyíltabbak, kritikusabbak az emberek velem, ami fontos kontroll is — és egyáltalán ezáltal ér­zem, hogy „van levegő kö­rülöttem”. — Közel 'huszonöt éve dol­gozik az apparátusban. Ez előny vagy hátrány a jövő szempontjából? — Azt gondolom, mindket­tő. Előny azért, mert a ne­gyedszázad alatt széles körű ismeretre, gyakorlati tapasz­talatra tettem szert — ez fo­lyamatos önképzéssel talán képessé tesz a politikai fo­lyamatok analízisére és szin­tézisére. Hátránya, hogy a nehéz helyzetért a közvéle­mény okkal a pártot, annak korábbi vezetőit teszi fele­lőssé. Nem tudom kivonni magam az alól, amennyi eb­ből rámhárul. — Időnként „eltűnt” a me­gye politikai életéből. — A kritikáim miatti „el­tűnések” végül mindig na­gyon hasznosak voltak. Az Oktatási Igazgatóságon szel­lemileg felfrissültem, Jászbe­rényben pedig az „élet kö­zeli” munkát ismertem meg igen jó emberi közegben. Igaz, mint KB-tagról keve­set lehetett hallani rólam jászberényi éveim alatt. Hi­ányzott q testület munkájá­nak nyilvánossága, de célza­tosság is volt ebben a koráb­bi megyei vezetés részéről. — Mint újdonsült megyei első titkár, milyen örökséget vett át tavaly? — Egy látszólag csendes, nyugodt megye élére kerül­tem, ahol a mélyben már ott feszültek a későbbi gondok. A magyar pártviszonyokba illő szemhunyás, illúzió, az apparátus elbizonytalanodá­sa volt a jellemző. — Kérem, készítsen rövid számvetést az eltelt közel másfél évéről! — Szorgalmaztam, hogy a pártbizottság testületé irá­nyítsa a megye politikai éle­tét és ne a vb, vagy egy-egy vezető. A testületi munka felélénkült, az apparátus szerepe is tisztább lett, de a törekvés nem egy vezetőt megzavart, őszinte helyzet­elemzésre is szükség volt. Ezt tavaly október 7-én végeztük el, ekkor nagyobb mértékű személycserékre is sor került a testületekben. Néhányan emiatt sértődöttekké váltak. Sok vitával, ütközéssel járt, amíg érdemi tanácsi kezde­ményezések születtek a mú­zeum, a színház felújítására, a megyei könyvtár elhelye­zésére. A NEB-vizsgálat ré­szemről történő kezdeménye­zése és a káderügyek pedig végképp felkorbácsolták kö­rülöttem a kedélyeket. Ami személy szerint a mulasztá­som: tavaly ősszel pártérte­kezletet kellett volna tarta­ni, ami az említett ügyeket egyszerre megoldja. Még egy megjegyzés: kezdeményezé­seimhez általában több tá­mogatót kellett volna meg­nyernem. Szereztem viszont jónéhány „ellendrukkert”, névtelen levélírót, feljelen­tőt. Az apparátus részéről is volt ellenzés — tapasztalha­tó ez most is például a tiszt­ségre jelölteknél. — Ennyi konfliktus után miért vállalja mégis a jelö­lést? — Minden a megyéhez köt. Szeretnék hasznos lenni, mint vezető tenni a táj, az itt élő emberek boldogulásá­ért. Egyéni érdekem nincs. Ha nem választanak meg, máshol folytatom, amit elve­im diktálnak. — Megválasztása esetén miket tekint elsődleges teen­dőinek? — Megtisztítani a pártéle­tet, a közélétet a korrupció­tól. A NEB-vizsgálatot végig kell vinni. Ezzel párhuzamo­san az emberközeli politizá­lást szükséges gyakorlattá tenni. Tisztességes politikai konszenzusra van szükség az új pártokkal és politikai mozgálmakkal. Fel kel] vál­lalni az agrár- és élelmiszer­­gazdaság gondjait, előmozdí­tani a hátrányos helyzetű térségek és emberek sorsá­nak javítását. Mindezt a nyil­vánosság előtt, a legszéle­sebb demokratizmus közepet­te tartom megvalósíthatónak, széles körű összefogással, egységes vezetéssel. A vita igen, de a belviszály most nem engedhető meg. BI. Az igények meghaladják a kapacitást Világbanki hitellel bővítik a szolnoki keltetőüzemet Si tortúrára, hogy a Szolnoki Agrober Vállalat segítségé­vel elkészített és még ta­valy augusztusban beadott pályázat alapján a Baromfi­keltető csak idén májusban kapott zöld utat a beruhá­zás megkezdésére. Be kell viszont fejezniük a 34 milli­ós rekonstrukciót idén de­cember közepéig. Szóval, to­vább tartott a papírmunka, mint az új gépek elhelyezé­sét biztosító építőipari mun­kákra, az új technológia be­szerelésére kiszabott idő. I A rekonstrukcióval egy­­időben a szolnoki keltető­­üzemet teljes egészében szá­mítógépes vezérlésre állít­ják át. A július első heté­ben befejeződő libakelteté­­si szezon után a régi gé­pekkel bérkeltetést végez­nek, vagy ahogy azt más­kor is szokták nyári időben varrodává „szervezik” át a telepet. A közös vállalat vezetői a Szolnoki Dohány­­fermentáló Vállalat szakve­zetőivel is tárgyalnak sze­zonális együttműködésről. Szeptembertől ugyanis jól jön az üzemben a dohány­feldolgozásnál a januári kel­­tetési szezonig a „baromfi­­sok” segítsége, utána pedig a „dohányosokat” tudják cserébe a keltetőgépek mel­lett foglalkoztatni. T. F. Munkaeröótcsoportosítós két vállalat között pos szezonban másfél mil­lió naposliba keltetésére van lehetőség. A zagyvaré­­kasi és az öcsödi téeszek törzsállományából vásárolt tojásokból napvilágot látó szárnyasokat szerte az or­szágban helyezik ki hizlalás­ra nagy- és kisüzemekbe a társult gazdaságok. A fel­dolgozott libahús hazai és külpiaci értékesítési lehető­ségei kedvezőek, ennélfogva a szolnoki keltető másfél milliós kapacitását jóval, mintegy 600 ezerrel megha­ladja a naposliba igény. A közös vállalat fentiek ismeretében a kéltetőüzem bővítését határozta el, még az elmúlt évben, amikor pá­lyázat útján világbanki hi­telt igénypltek. Tizenhat elő­keltető és három úgyneve­zett hajtató géppel — egy hazai és négy külföldi cég ajánlatából pályázatot nyert, világszínvonalú berendezé­sekkel — 2 millióra bővítik egy-egy szezon naposliba­­előállítását. Jellemző a ma­gyar hitelkérelem-elbírálá-Finiséhez közeledik a ja­nuár vége óta tartó lihakel­­itetési szezon a Baromfikel­tető és Termelő Közös Vál­lalat szolnoki telephelyén. Ugyanakkor ugyanott kezde­tét vette egy világbanki hi­tel segítségével megvalósu­ló rekonstrukciós beruházás. A három Szolnok megyei tsz és egy állami gazdaság közös vállalatának a megye­­székhelyen működő keltető­üzemében egy-egy öthóna-A régi gépekben még most látnak napvilágot az idei kelte­tési szezon utolsó kislibái, a zagyvarékasi Béke Tsz építő­brigádja pedig már megkezdte — belső fotónkon — az új gé­pek helyének alapozását

Next

/
Oldalképek
Tartalom