Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-25 / 121. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP M 1989. MÁJUS 25. 5 ÉSZREVÉTELEK. HOZZÁSZÓLÁSOK CIKKEINKHEZ A MEGYEI PARTERTEKEZLETRE KÉSZÜLVE A munka minősége tegyen köztünk különbséget Dr. Sülé Mihály nyugalma­zott igazgató főorvost, tö­rökszentmiklósi olvasónkat dr. Király Ferenc ország­­gyűlési képviselő levelének közlése (V. 11.) indított arra, hogy kifejtse gondolatait: Nekem már régen az a vé­leményem, hogy a pártmun­kából ne lehessen megélni, csak minimális számban le­gyenek fizetett ifunkcioná­­riusok, pártalkalmazottak. Ne az állami költségvetésből, hanem a* párttagsági díjakból kapják fizetésüket. így is érdekeltté téve őket a párt­tagság képviseletében. Azért is gondolom így, mert a meg­alakuló pártok költségvetési támogatást kérnek — és jog­gal, ha az MSZMP kap. Min­den párt tartsa ei önmagát, de ne az adófizetők pénzé-, bői! A főfoglalkozás melletti tiszteletdíjas, vagy költség­­térítéses megoldásnak va­gyok a híve, mert a munka­helyén dolgozó pártmunkás nem tud elszakadni a való­ságtól, a tömegektől — ön­magán is érzi, amit ja­vaslata, irányítása, hatá­rozata jelent mindenki szá­mára. (A többpártrend­szerű országokban ez a gya­korlat.) A pártintézmények, épületek bérbeadását látom célravezetőnek, hiszen ezek nem teljesen állami költsé­gen épültek, hanem a párt­tagsági díjakból. Helytelen lenne elajándékozni például egy tehetetlen városi veze­tésnek, aki éveken át nem tudta megoldani kötelező feladatait. Mindenki mondjon ie a ki­váltságairól, az újgazdagok, ügyeskedőik is, elvégre nem az Egyesült Államok pénzén gazdagodtak meg, hanem a magyar dolgozók verejtékén. Mindenkit egyaránt illesse­nek meg a szolgáltatások! Még most is hiszek a dnye-Dénesné Zvolesznki Mar­git, a Szolnoki 633-as Szak­munkásképző. Intézet igaz­gatója és Hegedűs János igazgatóhelyettes — közösen alkotott véleményükben az oktatáspolitika reformját, a legfontosabb tennivalókat hangsúlyozták: Pontosan fel kell mérni és mielőbb, hogy megyénkben milyen mérvű szakmunkás-utánpótlásra van szükség, mert ennek alapján keli képezniük a ta­nulókat. Mindezt üzemekre, vállalatokra bontva, és az eseteges profilváltozást is bekalkulálva. Ne fordulhas­son elő, hogy a gyerekek egyik napról a másikra ki­szorulnak a' gyakorló hely­ről, a munkahelyi képzésből, mert a vállalatnak nem éri meg, kész munkaerőre tart igényt. (Például a SZOTÉV- nél volt erre péda.) A válla­lati akaratokból már világo­san látszik, hogy a szakmun­kás-utánpótlással járó ki­adásaikat szűkíteni - fogják. perparti tanultaikban: Embe­rek között csak az elvégzett munka minősége tehet kü­lönbséget rang vagyon, szár­mazás nem! Dr. Király Ferenc azon vé­leményével, mely a Munkás­őrséget érinti, vitatkozom, az ügyben a képviselő tájéko­zatlansága tükröződik. E szervezet megalakulásától fogva mindenki számára nyitott, önkéntes testület, s hogy a tagjai sorába léphes­sen valaki, ahhoz szellemi, fizikai képesség és feddhetet­len előélet szükséges. (Az ál­lomány fele pártonkívüli.) Feladatai között alapvető a rendfenntartó jelleg, a BM­­, mel, a helyi rendőrkapitány­ságokkal mindig a legszoro­sabb munkakapcsolatban állt. A fegyvertelenség ma már az angol bobbyfcnál sem divat. Az amerikai, svájci ci­vil gárdákról nem is beszél­ve. Ma már a jól felfegy­verzett alvilággal nem le­het „nemzetőr” karszalaggal felszerelve eredményesen felvenni a küzdelmet. A Munkásőrség a bajtársi együvé tartozás nagy iskolá­ja, magam is közéjük tarto­zom, és a proletárok nagy családját találtam meg .ben­ne. A legteljesebb egyenlő­séget, ahoi munkás, egyetemi tanár együtt jól érzi magát a szürke egyenruhában, tege­­ződnak és segítenek minden bajba jutott emberen, a ter­mészet okozta és egyéb ka­tasztrofális helyzetekben. Az 1963-as árvíz idején a men­tésben segítettem akkor, amikor saját lakásom az ár­víz áldozatául esett Szikszón. A ’70-es tiszai és körösvöl­gyi árvíznél 30 napig telje­sítettem szolgálatot a gáta­kon — orvos létemre, fegy­verrel. De, hogy mit tettek mások, társaim, arról a Mun­kásőr újságban olvasható havonta. Az a véleményük, hogy az állami költségvetésből az in­tézményeknek kellene oda­adni a képzésre fordítható pénzt, gazdálkodjanak ma­guk. El kellene már odáig jutni, hogy a gyerekek az is­kolai tanműhelyben sajátít­sák ej a szakma alapjait, legalább egy-másfél évig, és csak ezután kerüljenek gya­korlatra a vállalatokhoz. Addig ne létesítsenek fel­sőfokú intézményt az okta­tási igazgatóság tiszaligeti épületében, amíg a középfo­kú képzésre nincs pénz. Is­meretes, hogy elavult, kor­szerűtlen laboratóriumban, tanműhelyben dolgoznak a gyerekek, lehetetlen körül­mények között próbálják el­sajátítani a szakmát. Szak­munkásképző intézetük har­minc éve nem tudta elérni — sosem volt rá pénz —, hogy önálló tornatermük le­gyen. Mindig kétműszakos oktatási rendben voltak kénytelenek tanítani, dol­gozni — kivéve az idei évet, pedig a tanulók több mint 60 százaléka 'bejáró gyerek. Számolni kell azzal is, hogy egyre kevesebb munkahely vállalkozik tanulóképzésre és finanszírozza a vele járó költségeket. Nem úgy, mint még jelenleg a Szolnoki Bú­torgyár teszi, ahol a szak­ember-utánpótlásra je.lentős összeget fordítanak: Szak­rajz tantermet, anyagvizsgáló laboratóriumot építettek szá­szén tiványi Zoltánné, a Szolnoki Költői Anna Üti Általános Iskola tanárnőjé­nek véleményéből: Politikai­eszmei irányvonal hiányában nem látjuk tisztán, hogy a fiatalokat milyen módon próbáljuk a pártihoz kapcsol­ni hiszen helyzetük nemcsak gazdaságilag vált talán min­denkinél bizonytalanabbá. Jogos elvárás, hogy a kibon­takozást művelt, szakképzett emberekkel kell megvalósíta­ni, de ehhez a pedagógusok erkölcsi, társadalmi megbe­csülésének szorgalmazása ke­vés. Az előrelépéshez nélkü­lözhetetlen az oktatás felté­teleinek javítása, és ehhez meg keli teremteni a pénzt. A gyerekek továbbtanulási lehetőségeiről időben kell gondoskodni és nem utólag kapkodva, mert ennek belát­hatatlan következményei vannak. Kétséges, hogy a A megyei pártértekezlet programtervezetéhez fűzött véleményekből tallózva: A 18 pontban megfogalma­zott programtervezet végre előrelépés abból a tespedés­­ből, amit a pártunkért aggó­dó kommunisták már régóta hiányoltak, de még mindig szűkszavú, több fontos kér­dést vagy megkerült, vagy nem fejtette ki kellő mély­séggel. Utalás van ugyan a párttagság és a társadalom felé nyitásra, de nem meri kimondani, hogy az indirekt irányítási módszer eddig kö­vetett gyakorlata elavult. Ezt nem a gazdasági szférára, hanem a párt belső életének irányítására értem. A pártot és annak hajlékait ismét lá­­togathatóvá kellene tűnni •minden párttag számára — nemcsak deklarációkban, ha­nem olyan belső szellem ki­alakításával is, ami felszá­molja a viszolygást a sze­mélyes érintkezés terén. Szo­morú, hogy a. programterve­zet az értelmiség szerepét egyetlen mondattal intézi el, pedig sok tennivalónk lenne abban, hogy ezt a munkájá­ban leértékelt'társadalmi ré­teget rakjuk a helyére, mél­tó anyagi megbecsülést is te­remtve számára. Mert az, hogy néhány vezető — amúgy is magas fizetése mel­lett -----több milliós prémi­umot vághat zsebre, miköz­ben segítőtársaiknak csak morzsák jutnak, nem oldja, hanem tovább mélyíti a helyzetet. Inukra, a huszonegy fős osz­tályból tizenhatnak ösztön­díjat fizet a vállalat és az NDK-ba viszi a másodévese­ket szakmai gyakorlatra. Azt Is be kell kalkulálni, hogy or­szágosan stagnálni fog az épí­tőipar, komoly létszámcsök­kentés lesz, mely a jelenlegi szakmunkásképzéssel fordí­tottan arányos. Elhelyezke­dési gondokkal küszködnek majd az intézetből kikerülő gyerekek. Mi lesz velük? megye meg tudja oldani a 4 év múlva tetőző felsőoktatá­si gondját. Mihályi Istvánné, a Peda­gógusok Szakszervezete Szol­nok városi körzeti titkárá­nak észrevételéből: A fo­gyasztói érdekvédelemre a szüntelenül mozgó árak mi­att nagyon nagy szükség van. Hogyan kívánják bőví­teni a megye szociális pénz­alapját? Jó lenne, ha az ál­lami támogatások igazságo­sabb odaítélése érezhető ja­vulást hozna a lakáshelyzet­ben. Vitatható, hogy Szol­noknak felsőoktatási intéz­ményre van-e szüksége ak­kor, amikor a zsúfolt közép­iskoláztatás komoly gondot okoz. Az intézmények ne­velőhiánnyal küszködnek, iskolaépületek és felszerelési eszközök kellenének és kol­légium. Üdvözölni tudom, hogy al­földi regionális együttmű­ködést és érdekképviseletet kezdeményezünk. Az erről szóló tőmondat csupán egy ötlet, s ha már felvetjük, célszerű lenne fővonalaiban vázolni az elképzelést. Ami a 12. pontban kifejtetteket il­leti: Szerintem azt is ki kel­lene már mondani, hogy a nyugdíjaknál ne csak nivel­láljuk, hanem állítsuk meg a magasabb kvalitású munka után járó régi nyugdíjakat értékromlását is! Társadal­miunk szégyene, hogy ma már egy segédmunkás kezdő nyugdíja magasabb, mint az 5—8 évvel ezelőtt nyugdíja­zott középvezetőé — írta töb­bek között Bognár József, az MSZMP szolnoki Il-es szá­mú körzeti alapszervezet tagja. A Néplap május 18-i szá­mában olvastam a megyei reformkor intézőbizottságá­nak állásfoglalását, melynek legtöbb pontjával egyetértek. Amivel nem tudok azonosul­ni: Az állásfoglalás hangne­mét nem tartom plurálisnak, toleránsnak. Tudomásul kell venni, hogy a párttagság tíz­ezrei akarják a reformot. A pártkongresszus összehívását viszont nem tartom szüksé­gesnek, hisz az országos párt­értekezlet elégségesnek lát­szik, hogy az intézőbizottság kiket tart alkalmasnak vá­lasztott párttisztség betölté­sére, az szubjektív megítélés Nagy Endre Törökszentmiklós Mi lesz a jövő szakmunkásaival? Állami támogatás igazságosabban Nagyobb figyelem az értelmiségnek önfeledt játék a homokozóban. A tiszaaasi napközi­otthonos óvodában ötvenöt kisgyermekre ügyel három óvó­nő. Érdekesség, hogy itt többségben vannak a fiúk, pl. a nagycsoportos huszonhatos létszámból csak nyolc kislány _____________________________________ (Fotó: T. Z.) Nem hason csúszva könyörögnék az életemért • Olvastam a Fegyveres rablók az öcsödi tanyán cí­mű cikket, mely a Néplap április 29-i számában jelent meg. Szerzője Palágyi Béla, aki bevezetőjében így véle­kedett: Daróczi Sándor tán jobban járt volna, ha korá­hoz illően viselkedik, mert ha azon az éjszakán halálra váltan lép ki az ajtón, éle­téért könyörög és átadja a rablóknak a 20 ezer forintot, •ma két szemmel nézi a vilá­got ... Felháborítónak tar­tom, hogy egy 66 éves be­csületes ember, aki a társa­dalomnak igen hasznos tag­ja — a mai napig is terme­lő munkát folytat — ilyen tanácsot kapjon. A szabad­jára engedett fiatalság sa­lakjának adja oda azt a kis pénzét, amit talán a teme­tésére tett félre? Egyetér­tek a Darócziné nézetével, csakhogy én nem sóznám, nyúznám az ilyen bűnöző­ket, hanem szemet szemért, fogat fogért alapon intéz­ném el. Tanulja már meg végre ez a társadalom, hogy drákói szigort kell alkal­mazni a huligánokkal szem­ben, mert napról napra véd­telenebbek lesznek az idős emberek. Magamról annyit: 64 éves nyugdíjas vagyok, 32 évig voltam rakodómunkás, ma­gyarul zsákos, de az előző­ekben idézett tanácsot — ha két senki alak éjjel bezör­getne a lakásomra, hogy ad­jam oda a kis pénzem — nem fogadnám meg, nem hason csúszva könyörögnék az életemért, ha mindjárt úgy járnék is, mint szegény Daróczi barátom. Illés Imre Kunszentmárton Hagyják meg az ávodaudvart Az Autóforduló az óvoda­­udvarból című cikket, mely a Néplap május 8-i számá­ban jelent meg, felháboro­dással olvastam. Kétgyer­mekes családanya vagyok, egyik gyermekem kiscsopor­tos, a másik szeptemberben megy óvodába. Megdöbben­tett az a tény, hogy a gye­rekek kedvenc kis birodal­mát évről évre változtatni kelilett. Nem hiszem, hogy a sütőiparnak pontosan erre a területre lenne szüksége, hiszen hosszú éveken ke­resztül a gyár előtt fordul­tak meg a teherautókkal. Nem nyugodhatunk bele, hogy az 1,80 méteres pala­kerítés, amit majd a válla­lat húz az óvodaudvar mel­lé, megakadályozza a por és a kipufogógáz behatolását. A gyerekeinkről van szó! S miféle megállapodásról be­szélnek a döntéshozók, almi­kor a szülők és az óvónők tiltakozásuknak adtak mindvégig hangot. Nem akarunk dupla területet a gyerekeknek, csak hagyják meg azt, ami most az övé­ké. Ne legyen a szeméttelep helyén számukra egy futó­pálya, mert ha rendbe hoz­zák, s oda kerülnek a gye­rekek, az lesz: keskeny és hosszú. A parcellázással — ha úgy marad, ahogyan 'ter­vezték — az óvónők csak •látcsővel tudják majd össze­szedni a gyerekeket. Elszomorító, hogy a szü­lők semmit sem tehettek gyermekeik érdekében. Varga Jánosné Törökszentmiklós Valutavándorlás címmel közöltük 'lapunk május 8-i számában K. Sz. Gy. tiszaföldvári ol­vasónk levelét, aki többek között azt feszgette, miképp fektethetnénk megtakarí­tott forintjainkat valutába. Ennek lehetőségeiről, szabá­lyairól Bálint Ferencné dr., a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatója adott tá­jékoztatást : „A jelenlegi hatályos de­vizagazdálkodási és kül­földre utazás pénzügyi fel­tételeit meghatározó jogsza­bályok a deviza- és az uta­zási számlával rendelkező személyek számára biztosít­ják, hogy a számlán elhe­lyezett összegek után 'ka­mattérítésben részesülje­nek. Devizaszámlára devizá­ban folyósított napidíj, il­letmény, ösztöndíj, honorá­rium, pályadíj, nyugdíj, crckség stb. helyezhető el, a jogszabály által meghatáro­zott mértékben, míg utazási számla külföldről devizaát­utalással, csekkel, többletér­tékadó visszatérítéssel, stb. nyitható. Az utazási számla abban az esetben kamatozik, ha tulajdonosa legalább 6 hónapra leköti, a devizaszámla pedig az ösz­szeg elhelyezési időpontjá­tól. A jelzett számlákon lé­vő devizaértékeket tulajdo­nosaik munkájukkal, aján­dékképpen stb. megszerez­ték és a számlákon lévő összegekhez állami deviza­bevétel kapcsolódik. A 14. életévüket betöltött belföl­diek (Magyarországon élő magyar és külföldi állam­polgárok) viszont külföldi utazásukhoz, turistaellát­mányuk terhére valutát vá­sárolhatnak az állami devi­zakészletből. Olvasójuknak az a felve­tése, hogy a turistaellát­mányt pénzintézeteknél he- * lyezze el, vagy belföldön — például vásárlásra — fel­használhassa, ellentétes len­ne a turista valuta céljával, amit külföldre utazásra, külföldi tartózkodás során felmerült kiadások fedezeté­re lehet fordítani. A felve­tett probléma megoldása csak a forintvaluta pozíció­jának erősítése lehet, amely­re a kormány éppen a kö­zelmúltban kötelezte el ma­gát.” . Összeállította: Csankó Miklósáé A szerkesztöseg postájából

Next

/
Oldalképek
Tartalom