Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-24 / 120. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁJUS 24. 5 IA tévé [képernyője előtt kevés a pénze a Televíziónak — néki is; nincs elegendő anyagi forrása, hogy műhelyében kellő számban új műveik születhessenek. Válság fenyegeti az intézményt, hiába emelték az előfizetési díjak havi összegét, ettől számukra nem lett több forint. S hogy ez így van, erről épp az elmúlt héten követelés formájában hallhattunk: a TV szakszervezeti bizottsága az előfizetési díj felemelési összegét követeli a tévének. Középpontban a gyermekműsorok Veszélyben van tehát egyetlen televíziónk működése, tevékenységének színvonala. Jegyzetemben ezt a merőben anyagi természetűnek látszó, de a művészi tartalmat, színvonalat is erőteljesen befolyásoló jelenséget azért említem, mert épp az ezekben a napokban zajló (hétfőn kezdődött) gyermekfilmek és -játékok kőszegi seregszemléjén is alighanem ez lesz az egyik központi téma: miből lehetne többet és jobbat juttatni a képernyőn a gyermekeknek, a fiatalabb korosztályú nézőknek, mert ők alkotják a televízió alighanem leghűségesebb táborát. Amikor tehát az elmúlt két esztendő termését mérlegelik, mert a szemlének ez az alapvető célja, s a legjobb műveket díjakkal jutalmazzák, most a szokásosnál is nagyobb felelősséggel és aggodalommal esik szó a jövőről. Mert az utóbbi időben sa j nálattai tapasztalhattuk: megfogyatkozott a kifejezetten gyermekeknek készített műsorok száma, elvétve is alig akad nekik szánt televíziós film és játék. Pedig éppen ez a korosztáy az, am eV támpontokat keres magatartásának, jellemének kialakításához, amelyik bár nyíltan alig vallja be, de titokban készséggel veszi a felhasználható példákat is, a különböző életmodelleket, amit egy-egy színvonalas tvjáték is nyújthat. Különösképp az a játék, amelyik tárgyát a mai valóságból veszi, s a mai gyerekek szemszögéből közelít mindennapjaink problémáihoz; az a játék, amelyik nem egy lakkozott mesevilágot fest eléjük, hanem próbára tevő nehézségekkel szembesíti őket, amely ha úgy tetszik edzi a jövőre készülő gyermeki lelket. Sajnos, nézve az elmúlt évek ismételten felvonultatott alkotásait — a Televízió sorra vetítette őket délutánonként — közöttük is fehér holló az igazán mai szemléletű, egészségesen realista munka. Abból indultam ki, kevés a pénze a Televíziónak — a gyermekműsorokra még kevesebb jut belőle. Pedig nagy kár lenne, ha éPP a televíziózásnak ez a területe zsugorodnék egyre kisebbre. A lehetőségek, mármint az anyagiak beszűkülése azonban arra is kötelez, hogy minden percet a lehető legcélszerűbben használjon fel a Televízió, legyen az akár egy röpke magazin, mint például a Kölyökidő, melynek legutóbbi, szombati adását látva — e sorok írója épp a kőszegi szemlére készülve kapcsolta be készülékét kíváncsiságból, no nézzük, mit is kapnák a tízen inneniek és valamivel túliak — sok jót nem mondhatunk: meglehetősen vegyes tartalom, „fesztelen” társalgás sok-sok üresjárattal, túldimenzionált stílusgyakorlat, stb. Az egyetlen üde színfolt lenne a kis Kovács Robi, akire évekkel ezelőtt egy díjnyertes gyermekfilm tündén főszereplőjeként figyelhettünk fel, s aki természetes elevenségével ezúttal is derűt fakasztott. Azt hiszem, jobban meg kellene építeni ezt a jobb sorsra érdemes magazint is, tartalmasabbra, feszesebbre, mert a Kölyökidő könnyen kárbaveszett idővé válhat. Vetélkednek a karmesterek Hogy televíziónk szűkösebb anyagi lehetőségei ellenére sem akarja feladni a művészetek népszerűsítésében szerzett, rangos pozícióját, erre jó példa most az immár középdöntőkig elérő karmesterverseny, sorrendben a hatodik, amelyre a világ, a komoly zenei világ mozdult meg: 60 fiatal dirigens nevezett e nemzetközi versenybe. Kialakult már a hatos döntő mezőnye is, s a legjobbak között két magyar is szerepel. Szép siker. Elhangzott a felhívás is: szavazhattunk mi nézők is, kiit tartunk közülük a legrokonszenvesebbnek. Tárcsázhattunk, hívhattuk a megadott telefonszámakat. Dönthettünk szívünk és ízlésünk szerint. Hisz aligha tudjuk mi laikusok szakmailag igazán megítélni a teljesítményeket. Mindenesetre, ha mondjuk az ehullajtott verejtékcseppek alapján kellene elismerést osztani, szerintem a magyar Kollár Imre nyerte volna el a babért, minden egyes erőteljesebb fejmozdulatára ugyan szinte maréknyi veríték hullott alá az arcáról. (Hát ilyen izzadságos, nehéz munka ez a komoly muzsika?) Egy dolgot megjegyzésként még abbéli örömömben is, hogy a televízió ismételten vállalkozott e nemes feladatra. Kifogásolom az értékelés ín,kogrti tóját, azt tudniillik, hogy más versenyeikhez hasonlítva, illetve azoktól eltérően, itt csupán pontoznak a „bírák”, s egyáltalán nem értékelnek. Pedig a nem szakmabelit nagyon is érdekelné, vajon ugyanarra a teljesítményre miért adott pl. az egyik zsűritag 5 ponttal is kevesebbet, mint a másik, illetve fordítva, miért jutalmazta ugyanazt a teljesítményt egyikük ugyanennyivel többre, mint a társa. A kirívó szélsőségek vajon mit takarhatnak? ízlésbeli elfogultságot, valóságos szakmai hibákat? Vagy netán egyéb szempontok húzódnak meg a relytélyesnek tűnő különbségek mögött? Röviden Freytág-testvérek címmel ötrészes tv-fiilmet kezdett el sugározni a televízió. Végre, kiálthattunk fel, egy új magyar sorozat. Annyi idegen, külföldi film között egy hazai tárgyú magyar alkotás, amely közvetlenül rólunk szól. Pontosabban múltunknak egy izgalmas korszakát öleli fel, cselekménye 1943- tól 1968-ig terjed az időben. Családregény, filmsorozat alakjában, azaz széles társadalmi rajz. Eddig két részt láthattunk belőle, s amit láttunk, bizony lehervasztotta a várakozásunkból származó lelkesedést. Nehezen követhető vázlatos cselekmény, olykor esetleges részletekkel, felszínes megjélenítése a kor egyes eseményeinek, s a legfőbb hiba: a két testvér jellemének ábrázolásában sem mélyül el. Itt bizony egyelőre csak a felszín fecseg, s mélységesen hallgat a mély. Ha arra gondolok, hogy ez a tv-film ebben a mai pénzszűke világban készült, bizonyára nem kevés költséggel, többszörös okom van, okunk lehet elszomorodni. Talán majd a folytatás, az jobb kedvre derít. VM Szolnokon a Szántó körúton egy 78 lakásos és egy 93 lakásos házat épít a Szolnok Megyei ÁÉV. A lakásokat a vállalat értékesíti r— nzs — A városi rádióban hallhattuk Schwajda-darab a 301-es parcelláról Szolnak/ színházi hírek Mezőtúr—Körös völgye— Peres Ifjú biológusjelöltek erőpróbája A Herman Ottó nyomában elnevezésű, a nagykun települések számára kiírt természettudományos megyei vétélkedőt immár harmadízben rendezték meg május 20-án. Házigazdája a Mezőtúri ?. sz. Általános Iskola volt. A hagyományos vetélkedő elméleti része a Dózsa György Gépészeti Szakközépiskola dísztermében zajlott le. Kovács Imréné igazgató köszöntő szavai után Lovász Gáborné megyei biológ:ai szaktanácsadó köszöntötte Törökszentmiklós, Kisújszállás, Kunhegyes, Karcag, Túrkeve és Mezőtúr 6. osztályos tanulóit. Utána dr. Tóth Albert környezetvédelmi szaktanácsadó hatfordulós elméleti vetélkedőn tette próbára a négy tagú csoportok tudását. Majd a Körösvölgyi természetvédelmi területen barangolás következett, ahol a jellegzetes növénytársulásokat nézték meg a versenyzők. A peresi bemutatóháznál, a kiállítás megtekintése után gyakorlati vetélkedés következett: 25 villámkérdésre adott válasz után szoros küzdelemben dőlt el a végső sorrend. Első helyezett 60 ponttal Kisújszállás, második 59 ponttal Mezőtúr csapata lett. A vetélkedőnek nem volt vesztese, mindenki sokat tanult. A győztesek jutalomkönyveket, kerámiákat kaptak, valamint a „házigazdák” saját készítésű ajándéktárgyait. A legjobbak jutalomtáborozáson vehetnek részt. Míg a gyerekek vetélkedtek, addig a szülők finom túri bográcsost főztek. Jövőre Kunhegyesen találkoznak az ifjú biológusjelöltek. k. j. p. A szolnoki rádió a hétfői Szóváltás című aktuális párbeszédében hosszabb interjút közvetített Schwa'jda György igazgatóval a szolnoki Szigligeti Színház következő évadjának újdonságairól. Az íróként is elismert színházvezető elmondta, hogy az 1989 90-es szezonra öt bemutatót terveznek. Az idei nyári színház premierjén, Péter-Pálkor a szenttamási kastélyparkban közönség elé kerülő Shakespeare-színmű, az Ahogy tetszik lesz az új évad első bemutatója a kőszínházban, természetesen átdolgozott formában. Ezután egy méltatlanul ritkán játszott Kálmán Imre-operett, az Ördöglovas bemutatójára vállalkoznak Harmath Albert.tel a címszerepben. A további tervezett repertoár: G. B. Show: Az ördög cimborája, Kornis Mihály: Körmagyar, Prosper Merimée: Carmen. A műsorrendben lehetséges változás, amennyiben Schwajda György befejezi legújabb müvét, s azt a társulat művészeti tanácsa bemutatásra méltónak ítéli. A még félkész mű ideiglenes címe: Ballada a 301-es parcella bolondjáról. Az izgalmas politikumú darabról így beszélt a szerző: „Amint a címből is kiderül, a történet mostanság az egész országot foglalkoztató 301-es parcella környékén játszódik, illetve ott kezdődik maga a darab. Ez egy félelmetes eset, amit sok-sok évvel ezelőtt hallottam a bátyám révén, aki a Belügyminisztériumban volt tiszt. Aztán elfelejtettem, de valahogy most összekapcsolódva a 301-es parcellával, újra eszembe jutott. Valamikor, jónéhány évvel ezelőtt szokás volt, hogy bizonyos belügyi hatóságok, talán nem is csak Magyarországon, hanem még Moszkva környékén is, kiképeztek embereket, akiknek az volt a feladatuk — anélkül, hogy erről a környezetük tudna —, hogy figyeljék a számukra „vezényelt” helyeken az embereket, a történéseket, és erről jelentéseket készítsenek. A történetben, amit hallottam, az volt a félelmetes, hogy bizonyos embert vagy embereket arra képeztek ki hosszú hetek és hónapok fáradságos munkájával, hogy úgy viselkedjenek, mintha bolondok lennének. Tehát egy bizonyos fajta elmébetegség tüneteit tanították be, illetve gyakoroltatták, majd így dobták 'ki őket a különböző helyekre. Tehát valahol egy gyárudvaron egy félbolond udvaros téblábolt, aki söpörte a szemetet, vagy adott esetben, visszatérve a 301-es parcellára, a temető környékén a sírok között egy félbolond sírásó kóválygott, akiről senki sem tudta, hogy tulajdonképpen az a dolga, hogy bolondnak tettetve magát azt figyelje, hogy mi történik, és ki jár arra. Ez még -mind nem annyira érdekes. Az igazából érdekes az, hogy amikor huszonvalahány évvel később eljött az az idő, hogy erre nem volt szükség, és megkeresték ezt az embert, s azt mondták neki, hogy barátom (vagy százados elvtárs) most már köszönjük szépen nem kell, abba lehet hagyni, akkor kiderült, hogy nem tudja abbahagyni, mert hogy úgy maradt... Számomra azért izgalmas 'maga a dolog, mert egy picit mintha önmagunkról szólna, vagyis arról, hogy 30—40 éven 'keresztül tanítottak, képeztek, idomítottak bennünket arra, hogy milyenek legyünk, és amikor most már eljött az idő, s azt mondják, most már nem kell, akkor kiderül rólunk, hogy már úgy maradtunk ...” Elmondta -még a Szigligeti Színház igazgatója, hogy a Szobaszínházban folytatják a kabarét, de a szolnoki orfeumjáték a nosztalgia rovására korszerűsödik, hangsúlyosabban szól a máról a mának. A Koós Olga rendezte -kabaré mellett bemutatják a lengyel Wietkievitz: Egy kis udvarházban című darabját Paál István rendezésében, valamint Szilágyi Andor: Rettenetes anya, Kárpáti Péter: Ismeretlen katona és Ibsen: Vadkacsa című művét. A társulat öszszetétele alig változik, a távozó művészek: Balogh Judit, Helyey László, Meister Éva, Rák Kati és Vlahovics Edit. Az új évad új művészei a Színház- és Filmművészeti Főiskola végzősei közül: Bellus Attila, Háda János, Horváth Lí|;os, Kozák Ágnes és Malcsiner Péter. A színház főállású dramaturgja lesz Véber Péter, a Gondolat kiadó irodalmi főszerkesztője, s ugyanonnan félállásban Sze-redás András. Fokozott társadalmi ellenőrzést A szolnoki pedagógus-pártbizottság ülésén négy küldöttet választottak a megyei pártértekezletre, köztük Kovács Líbort, a Vízügyi és Építőipari Szakközépiskola igazgatóját, a városi pártbizottság végrehajtó bizottságának tagját. Hogyan készül az eszmecsere, mi a véleménye a közzétett vitatémádról, s elsősorban a közoktatást, közművelődést érintő pontjairól? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Kovács Líborral aki elmondta, hogy eddig több mint száz nevelő tapasztalatait, gondolatait gyűjtötte össze. Eszerint: — A pedagógusoknak jelentős hányadának igen kevés ismerete van a napjainkban zajló politikai változásokról — jegyzi meg. — Sokan nem is ismerik a megye vezetőit, hiszen személyes találkozásra nemigen volt alkalmuk. A város nevelői is anyagi gondokkal küszködnek, az iskolák jó részében hiányosak a feltételek. Ennél is súlyosabb azonban a technikai dolgozók helyzete. Mindezek ellenére a város pedagógusai nem követelőznek, nem fenyegetnek sztrájkkal, de ez nem jelenti azt. hogy beletörődnek sorsukba, szeretnék ha legalább a többi értelmiségihez hasonló erkölcsi, anyagi megbecsülés illetné meg őket. — Hogyan vélekednek egy új felsőoktatási intézmény esetleges szolnoki telepítéséről? — Az oktatási igazgatóság épülete jelenlegi formájában nem nagyon alkalmas erre. legfeljebb valamelyik főiskola tagozatának felelne meg. Én egy idegennyelvszakos tanárképző tagozatot tudnék elképzelni az épületben. Bár a küzépfokú oktatás helyzetét nézve talán szerencsésebb lenne középiskolává alakítani. — Ezek mellett miről szólna még a megyei pártértekezleten ? — Támogatnám azt a felfogást, hogy a megyei pártbizottság ha nem választmánnyá alakul akkor legalább egytestületű szervezet legyen a jövőben. Fontosnak tartom emellett a testület munkájának társadalmi ellenőrzését. A választások 'fontosságára való tekintettel el tudnám képzelni, hogy a munkahelyi alapszervezetek párttagjai pártfeladatként vegyenek részt a körzeti alapszervezetek munkájában. Ez Szolnokon mintegy 2 ezer párttagot jelentene. A megbízás lehetne ideiglenes, de akár hosszabb távra szóló is. Végül a párt programjához azt javasolnám, hogy rövid távra szóló, s végrehajtható célkitűzéseket tartalmazzon, s ne vállaljon fel állami feladatokat. Ebben is nagyon fontos a nyitottság. Ha a tagsággal megismertetjük a realitások talaján álló orogramunkat, tudja mit akarunk elérni, akkor sikerül visszanyerni az egyre csökkenő bizalmat, s az aktivitást a megvalósításhoz. T. G. Szeleste: biofalu Biofalut alakít ki Szelestén a helyi termelőszövetkezet a Magyar Tudományos Akadémia és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem szakembereinek közreműködésével. A hároméves program keretében évente negyven családi ház építésére alkalmas ezer négyszögöles telket alakít ki a szelestei termelőszövetkezet. A telkeket a régi falusi településszerkezet hagyományai szerint mérik ki. A telkeket közművesítik, a szennyvizet helyi tisztítóba vezetik. A családok az új településrészen biogazdálkodást folytatnak, a zöldségeskertben és a gyümölcsösben sem műtrágyát, sem pedig gyom- és rovarirtó szert nem használnak. A háztájiban tartott állatokat csak természetes takarmányokkal etetik. A terményeket és az állatokat magasabb áron vásárolja fel a termelőszövetkezet. A biofaluban elsősorban fiatal házasoknak kínálnak letelepedési lehetőséget, s hogy az érdeklődést felkeltsék, a telekjuttatáson kívül számos más módon is segítséget nyújtanak.
