Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-24 / 120. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP m 1989. MÁJUS 24. Grósz Károly Szabolcsban Ülést tartott a külügyi bizottság Az Országgyűlés külügyi bizottságának ülése Huszonhármak VSZ-javaslatok A Varsói Szerződés orszá­gai kedden két újabb javas­latot terjesztettek elő Bécs­iben, a huszonhárom VSZ- es NATO-tagállaimnak a ha­gyományos európai haderő csökkentéséről március ele­je óta folyó tárgyalásain. A szovjet küldöttség a keddi ülésén tovább részle­tezte azt a közös felső had­erőszintekre vonatkozó el­gondolást, amelyet Mihail Gorbacsov nemrég ismerte­tett James Baker amerikai külügyminiszter moszkvai látogatásakor. Az új részin­dítvány megszabja, hogy a két katonai szövetség orszá­gainak 'külföldön állomáso­zó erői a létrehozandó le­szerelési megállapodás alap­ján milyen azonos felső mennyiségi határokat ér­hetnek el. Eszerint a Varsói Szerződés és a NATO orszá­gainak külföldi hadereje ka­tonai szövetségenként leg­feljebb 350 ezres csapatlét­számot, 4500 tankot, 4000 tüzérségi fegyvert, 7500 pán­célozott szállító járművet, 350 csapásmérő repülőgépet és 600 harci helikoptert fog­lalhat magában. E felső szintekbe a harcrakész kö­telékek éppúgy 'beleérten­dők, mint a tartalék állo­mány. A másik VSZ-javaslat, amelyet Csehszlovákia dele­gációja nyújtott be, előirá­nyozza, hogy az egyes álla­mok hagyományos hadereje nem lehet nagyobb a két ka­tonai szövetség együttes megengedett haderejének 35—40 százalékánál. Bécsi értesülések szerint a szocialista országok indít­ványait a nyugati partnerek kedvezően fogadták. Újabb öt évre Weizsäcker az NSZK szövetségi elnöke A nyugatnémet Bundes­versammlung kedd délután újabb öt évre — ellenjelölt nélkül — túlnyomó több­séggel ismét Richard von Weizsäckert választotta meg az NSZK szövetségi elnöké­nek. (Folytatás az 1. oldalról) Károly üzemlátogatáson vett részt. Az MSZMP főtitkára dél­után Fehérgyarmat vendé­ge volt, ahol a város és kör­nyékének párttagjaival foly­tatott eszmecserét időszerű politikai kérdésekről. Grósz Károly a látogatás alkalmával nyilatkozatot adott a sajtó munkatársai­nak. Az MSZMP főtitkára elis­merően szólt az üzemlátoga­táson tapasztaltakról, majd a hátrányos helyzetű ország­rész fölzárkózásának lehető­ségeiről beszélt. Tapasztala­tai szerint — mondotta — a helybelieknek imponáló ter­veik vannak, ám önmaguk, segítség nélkül nem fognak tudni előbbre lépni. Dicsére­tesek törekvéseik, hogy kere­sik az együttműködést, a kü­lönböző vállalatokkal, igye­keznek földeríteni a jövedel­mező vállalkozások lehetősé­gét, megragadva a kínálkozó alkalmat a külföldi tőke be­vonására. Jó példa erre az a vásárosnaményi 'beruházás, amelynek keretében svájci partner és több hazai cég közreműködésével faipari te­vékenységet honosítanak meg. A magyar—szovjet gaz­dasági kapcsolatokban- is új szakasz kezdődhet el — fog elkezdődni —, ami Szabolcs- Szatmár Megye számára mó­dot kínál a célirányos fej­lesztésre. A kormányzat sem mondhat le arról, hogy ezt a fejlődést anyagilag előmoz­dítsa. Feladata is, hogy esély­­egyenlőséget teremtsen a tér­ség számára, az itt élő közös­ségek, emberek számára, ami pedig azt jelenti, hogy a me­gyének jelentékeny központi támogatáshoz kell jutnia. A sorrend persze az — hangsúlyozta ismételten a főtitkár —, hogy legyen he­lyi program, akarat, s utóbb legyen központi szándék e tervek megvalósításának se­gítésére. Én úgy érzem — mondotta — Szabolcs-Szat­­már esetében ezek a feltéte­lek folyamatosan beérnek, és ha bár az ország rendkívül kritikus gazdasági állapot­ban van, ezt a térséget fej­leszteni kell. Ez érdeke az országnak, hiszen amit itt beinvesztálnak, az általános­nál gyorsabban térülhet meg. mert e vidéken számottevő tartalékok szabadíthatok fel a népgazdaság számára. Eh­hez kell megtalálni a terület sajátos, a szabolcs-szatmári viszonyok között ]eggazdasá­­gosaibbnak ígérkező fejlesz­tési profilját és programját — mondotta befejezésül Grósz Károly. Az év első negyedének ta­pasztalatai alapján nagy a veszélye annak, hogy az or­szág külső és belső pénzügyi helyzete erős mértékben el­tér az idei tervtől. Ez ve­szélyeztetné Magyarország fi­zetőképességének megőrzé­sét, a gazdaság működőké­pességét. megnehezítené a társadalmi-gazdasági kibon­takozást. A számítások azt mutatják, hogy amennyiben folytatódnak az évkezdés kedvezőtlen folyamatai, úgy mind a nemzetközi, mind a belső viszonyokat tekintve elfogadhatatlan hiány ala­kulna ki: a fizetési mérleg deficitje meghaladná az 1 milliárd dollárt, a költségve­tés hiánya pedig 50—60 mil­liárd forint körül alakulna. Ennek elkerülésére a kor­mány csomagtervet dolgozott ki, aminek megvalósítása azonban csak az Országgyű­lés döntésével, támogatásá­val kezdődhet meg. Az idei megbomlott pénzügyi egyen­súly helyrebillentését szol­gáló kormányintézkedéseket tegnapi ülésén tekintette át a parlament külügyi bizott­sága. A Minisztertanács jelenté­se — amelyet az Országgyű­lés soron következő üléssza­kára készülve vehettek kéz­be törvényhozók — az in­tézkedéscsomag elsődleges céljaként Magyarország kül-Ifjúsági rétegaktíva Szolnokon Mint azt a tegnapi lapszá­munkban közöltük, a megyei pártértekezlet előkészítésé­nek folyamatában rétegtalál­kozókra kerül sor a megyé­ben. A találkozók sorát ma a szolnoki ifjúsági aktíva nyitja, amely a megyei párt­bizottság nagytermében dél­után 3 órakor kezdődik. Itt lehetőség nyílik a „Mit akar az MSZMP Szolnok megyé­ben?” című, lapunkban is megjelent politikai program­­tervezet megvitatására, és az érdeklődők találkozhatnak a várhatóan tisztségviselőnek javasolt személyekkel. A ré­tegtalálkozó nyilvános. gazdasági egyensúlyának megőrzését, a jövedelemter­melés fokozását, illetve a veszteségforrások és az álla­mi kiadások csökkentését je­löli meg. A kormány a to­vábbiakban is fenn kívánja tartani a szigorú monetáris irányítást, ugyanakkor arra törekszik, hogy az intézke­dések szelektivitásával se­gítse a gazdaságos, piacképes termelést és értékesítést. A testület második napi­rendi pontként a bős—nagy­marosi beruházás sorsával összefüggő kérdésekről hall­gatott meg tájékoztatót. Zsuf­­fa Ervin környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszterhe­lyettes elmondta: az Ország­­gyűlés határozatának megfe­lelően. a kormány ígéretével összhangban az illetékes tár­cák megvizsgálják az épít­kezés különböző összefüggé­seit. Az Igazságügyi Minisz­tériumban létrehozott jogi ad-hoc bizottság — Zsuffa Ervin tájékoztatása szerint — arra a következtetésre ju­tott, hogy a magyar—cseh­szlovák államközi szerződést magából a szerződésből kiin­dulva nem lehet felmondani. A megállapodásra a nemzet­közi jog általános alapelvei irányadóak. Ezeket a nor­mákat figyelembe véve a jo­gászok konklúziója: nincse­nek olyan változások, ame­lyek alapján Magyarország (Folytatás az 1. oldalról) Az üzemlátogatást köve­tően Georgiosz Vasziliu és kísérete rövid sétát tett a Váci utcában, majd Szűrös Mátyással, az Országgyűlés elnökével találkozott a Par­lamentben. Ezután elő­adást tartott az Országgyű­lés külügyi bizottságában. A parlament külügyi bi­zottságának ülésén Szűrös Mátyás bevezetője után Ge­­orgdosz Vasziliu tartott elő­adást a ciprusi kérdésről. A Ciprusi Köztársaság el­nöke ezután az Országos jogszerűen felmondhatná az államközi szerződést. Az esetleges népszavazással kap­csolatban úgy foglalnak ál­lást: az ügyben lehet ugyan referendumot tartani, de an­nak nincs hatása a nemzet­közi jog előírásaira. Ha tehát a magyar fél módosítani kí­vánja a beruházást, akkor tárgyalni kell csehszlovák partnerével, s a döntés így kétoldalú alku függvénye lesz. Némileg más a helyzet Ausztriával kapcsolatban, hi­szen az osztrák vállalkozók részvételét négy magánjogi szerződés rögzíti. E szerző­désekben már eleve rögzí­tették az esetleges módosí­tási eljárás procedúráját. En­nek megfelelően a módosí­tással kapcsolatos kérdések rendezésére az osztrák jog előírásai irányadóak, a vitá­ban választott-bíróság hiva­tott dönteni. Az Igazságügyi Minisztérium szakértői sze­rint a magánjogi szerződések módosításával kapcsolatban sem lehet előre egyértelmű kijelentéseket tenni, cje az államközi szerződésekkel el­lentétben ez esetben talán mód van vis maiorra hivat­kozni. Jó esetben csak a már elvégzett munkákat — például a már legyártott tur­binákat — kell kifizetni. Rosszabb esetben a szerző­dés szerinti díjazáshoz kell igazodni. Tervhivatalba látogatott, ahol megbeszélést folytatott Kemenes Ernővel, a Terv­hivatal elnökével. A tervhiivatald megbeszé­lést követően a ciprusi köz­­társasági elnököt szálláshe­lyén felkereste Nyers Rezső államminiszter. Georgiosz Vasziliu prog­ramja délután a Marx Ká­roly Közgazdaságtudomá­nyi Egyetemen folytatódott. Az egyetemi tanács rendkí­vüli ünnepi ülésén díszdok­torrá avatták a magas ran­gú vendéget. Bohosudov: Egy újabb szovjet alakulat kivonását kezdték meg május 23-án Csehszlovákiából. A kivonandó 192 harc­kocsiból huszonhárom T—72-es típusút indítottak útnak vonaton, 42 tagú személyzetével a szovjetunióbeli Novo­­rosszijszkba, az észak-csehországi Bohasudov pályaudvarról II ciprusi elnök a Parlamentbe látogatott Sztálin elbeszélget Jezsovval Az óriási méretű 1937— 1938. évi terror egyre érez­hetőbb hatással volt az or­szág politikai hangulatára. Valamennyi börtön és tábor elképesztően zsúfolt volt, a belügyi szervek személyi ál­lománya nem győzte a ki­hallgatásokat, de a több Nyikolaj Jezsov belügyi népbiztost 1938 áprilisában kinevezték „másodállásban” vízi közlekedési népbiztossá. December 8-án viszont a központi lapok utolsó oldala­in, a Krónika rovatban rö­vid hír jelent meg arról, hogy Nyikolaj Jezsovot saját kérésére felmentették a bel­ügyi népbiztos tisztségéből, de megmaradt vízi közleke­dési népbiztosnak. Jezsov helyett a Szovjetunió belügyi népbiztosa Lavrentyij Berija lett. Közvetlenül Jezsov levál­tása után g belügyi szervek­ben letartoztatási és leváltá­­si hullám indult meg. Letar­tóztatták és főbe lőtték Je­­zsov valamennyi helyettesét és közvetlen munkatársát. Másokkal együtt letartóztat­ták es hamarosan főbe lőtték Sz. Regyenszt, Sztálin sógo­rát.. Regyensz felesége Sztá­lin második feleségének, Na­millió fogoly őrzésével sem boldogult. Sztálin már elérte a terror kibontakoztatása­kor maga elé kitűzőt célo­kat. Változásra volt szükség, hogy az eredmények megszi­lárduljanak. Sztálin, aki mestere volt a politikai vil­lámhárításnak, .tisztában volt ezzel. gyezsda Allilujevának volt a testvére. 1937-ben Regyensz irányította a belügyi népbiz­tosság fővárosi főnökeként a tömeges megtorlásokat Moszkvában. Nyikolaj Jezsov eközben még néhány hónapig szabad­lábon volt. 1939. január 21- én Sztálin mellett ült annak az ünnepségnek az elnöksé­gében, amelyet Lenin halálá­nak 15. évfordulója alkalmá­ból rendeztek a Nagyszínház­ban. Jezsov az SZK(b)P Központi Bizottságának tag­jaként részt vett a XVIII. pártkongresszuson, s az első üléseken az elnökségben ült. Az újonnan választott Köz­ponti Bizottságban azonban már nem találjuk ott a ne­vét. Nem történik róla emlí­tés a kongresszus gyorsírói jegyzőkönyvében sem. A XVIII. kongresszus egyik küldöttje, aki tagja volt annak a bizottságnak, amely a hagyományok sze­rint megvitatta a megválasz­tandó Központi Bizottság összetételét, a következőket írta barátainak az ülésről: „Amikor a kongresszus a Kremlben a vége felé köze­ledett, az egyik teremben összeült ez a bizottság. A résztvevőkkel átellenben a hosszú asztalnál, akár a szín­padon, ott. ült Andrej, Molo­tov, Malenkov. Mögöttük a sarokban telepedett le Sztá­lin, és pöfékelt a pipájából. Andrejev közölte, hogy a — Nos, hogy gondolod? — kérdezte Sztálin. — Tagja maradhatsz a Központi Bi­zottságnak? Jezsov elfehéredett, és el­­csukló hangon azt felelte, hogy egész életét a pártnr*"t szentelte, Sztálinnak adta, hogy az életénél is jobban szereti Sztálint, és nem tudja mi adhat okot egy ilyen kérdésre. — Igen? — kérdezte gú­nyosan Sztálin. — És ki volt Frinovszkij ? Ismerted ? — Természetesen ismertem — felelte Jezsov. — Fri­­novszkij a helyettesem volt. ö... Sztálin közbevágott és azt kérdezte ki volt Sapiro, ki volt Rizsova (Jezsov titkár­kongresszus a végéhez köze­ledik, ezért jelölteket kell javasolni a megválasztandó Központi Bizottságba. Első­sorban az előző Központi Bizottság tagjait vették fel a listára, kivéve azokat, akik valamilyen oknál fogva ki­maradtak. Jezsovre került a sor. Kinek mi a véleménye? — kérdezte Andrejev. Rövid hallgatás után valaki azt mondta, hogy Jezsov sztálini népbiztos, mindenki ismeri, bent kell hagyni a Központi Bizottságban. Nincs ellenve­tés? Mindenki hallgatott. Ek­kor Sztálin kért szót. Felállt, odament az asztalhoz, és még mindig pöfékelve meg­szólalt: — JezsovLHol vagy? Gye­re ide! A hátsó sorok valamelyi­kéből felállt és az asztal­hoz ment Jezsov. nője), ki az a Fjodorov és még valaki. (Addigra ezeket az embereket mind letartóz­tatták). — Joszif Visszarionovics! De hiszen én — én magam! — fedtem fel az összeeskü­vést, én mentem Önhöz és jelentettem, hogy... Sztálin nem engedte, hogy folytassa. — Igen, igen! Amikor érez­ted, hogy elkapták a karod, akkor jöttél, sietve. De ad­dig? összeesküvést szőttél? Meg akartad ölni Sztálint? A belügyi népbiztosság vezető munkatársai összeesküvést készítettek elő, te pedig úgy tettél, mintha semmi közöd nem lenne hozzá! Azt hiszed, semmit sem látok? — foly­tatta Szátlin. — Jusson csak eszedbe, ekkor és ekkor kit küldtél Sztálinhoz ügyelet­be? Kit? Revolverrel? Sztá­lin mellett mi szükség van revolverre? Sztálint megöl­ni? s ha nem vettem volna észre? He?! Ezután Sztálin azzal vá­dolta meg Jezsovot, hogy túlságosan buzgó volt, sok ártatlan embert letartózta­tott, akiket pedig le kellett volna tartóztatni, azokat bújtatta. Jezsovot azonban még ez­után sem tartóztatták le. Be­járt a vízi közlekedési nép­­biztosságra. Magatartása sú­lyos depresszóról vagy ta­lán idegösszeomlásról árul­kodott. A népbiztosság kol­légiumának ülésein hallga­tott, semmibe nem szólt be­le, olykor galambokat, repü­lőgépeket hajtogatott papír­ból, elhajította őket. utánuk ment, néha az asztal és a székek alá is bemászot. Mindezt egyetlen szó nélkül csinálta. Amikor a kongresz­­szus után néhány nappal a belügyi népbiztosság munka­társai megjelentek a kollégi­um tanácstermében, Jezsov felállt, és ragyogó arccal így szólt: „Milyen régen várok erre!” Az asztalra tette re­volverét. Elvezették. A sajtó azonban nem adott hírt Jezsov letartóztatásáról. Ez az ember, aki a Pravda szerint a „nép kedvence”, „roppant éber, vasakaratú, kifinomult proletár ösztön­— Nos? Eredj! Nem tu­dom, elvtársak, meghagyha­tó-e a Központi Bizottság­ban. Nekem kétségeim van­nak. Természetesen gondol­ják meg... Ahogy jónak lát­ják... Nekem azonban kétsé­geim vannak! Jezsovot természetesen egyhangúlag törölték a ké­szülő listáról. A szünet után Jezsov nem tért vissza a te­rembe, és a kongresszuson sem vett részt a későbbiek­ben”. nel, óriási szervező tehetség­gel és nem mindennapi érte­lemmel megáldott férfi” volt, egyszerűen eltűnt, soha töb­bé egyetlen újság nem em­lítette a Szovjetunióban a nevét. Jezsovot nem lőtték azon­nal főbe. Ügyében hosszú ideig tartott a vizsgálat. Nem kellett megkínozni, mert rögtön elismerte a? el­lene felhozott vádakat, majd vallomását aszerint változ­tatta, ahogyan a vizsgálók követelték tőle. Élete utolsó heteit Moszkva mellett, a belügyi népbiztosság külön­leges börtönében töltötte, ahol „a nép különösen ve­szélyes ellenségeit” tartották fogva. 1940. július 10-én vé­gezték ki. (A nép körében az a hír járta, hogy Jezsov megőrült, bolondokházában tartják). Rój Medvegyev (Következik inem akarta megosztani a dicsőséget) Fokozatos kegyvesztettség Kinos párkeszéü „Miiyen régen várok erre! ” ítéljen a történelem

Next

/
Oldalképek
Tartalom