Szolnok Megyei Néplap - Néplap, 1989. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-04 / 103. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1989. MÁJUS 4. 3 Ebben a hónapban gyárt utoljára feketefehér televíziókat az Orion jászfényszarui gyáregysége. Júniustól áttérnek — távol-keleti partnerükkel kooperálva — a színes készülékek előállítására. (Fotó: T. K. L.) Vegyesvállalat külföldi tőkeérdekeltséggel Elsőként alakult a megyében; a Szofév-Unimax Amint arról tegnapi lapszámunkban beszámoltunk, a megyei párt-vb május 2-iki ülésének napirendjén is szerepeltek az új vállalati formák, illetve a tmár létező és tevékenykedő cégek működésének eddigi tapasztalatai. A tagsági törvény elfogadásával, és ez év január elsejei 'bevezetésével eddig mindössze egy külföldi tőkeérdekeltséggel is bíró vegyesvállalat alakult megyénkben, a Szotévnél, illetve egy kezdi meg működését a Rákóczifalvi Rákóczi Tsz-nél. Ezúttal a már ^működő cég magyar „gazdájával”, Ádámosi Györggyel, a Szotév vezérigazgatójával beszélgettünk. A piacot keresni is lehet — Önök úttörő szerephez jutottak a megyében, hiszen elsőként alapíthattak tőkés partnerrel vegyes vállalatot. Ha arra gondolok, hogy a társasági törvény hatályba lépése óta mindöszsze négy hónap telt el, akikor megkockáztatom: az országos helyezésük sem lelhet túl rossz. — Kétségtelenül gyorsak voltunk, ám ehhez hozzájárult az is, hogy a Szotév már korábban rákényszerült a termelési profil bővítésére. Kilenc évvel ezelőtt az akkori hatvanhat tanácsi illetve állami építőipari vállalat közül az utolsó előttiek voltunk, már ami az eredményeinket illeti. A forgóeszköze Hátasunk rosszabb volt, mint az állami építőiparban, s mivel nem kaptuk meg rendben a főtevékenységünkhöz szükséges légtedhnikai és faipari szerelvényeket, anyagokat, ezért rákényszerültünk a saját gyártás bevezetésére. Ilyen értelemben kerestük is a piacot, s ma már elmondhatom, hogy ezek a termékeink százszázalékosan tőkés-exportképesek, amit az eladásaink is igazolnak. — A kényszerpályát — gondolom — ma már az is szüli, hogy az állami célcsoportos lakásberuházásokat szinte teljes egészében megszüntették, azaz a csökkent kapacitásigények miatt versenyezni kell a kivitelezés jogáért. — Ez egyértelműen így fvan, hiszen ma már nem futnak csak úgy be a megrendelések a vállalathoz, hanem a munkák 95 százalékát! csak versenytárgyaláson lehet elnyerni. Ezzel együtt a múltban is és a jelenben is igaz az, hogy az építőiparban a tevékenység nyereségtartalma részint kicsi, másrészt nem folyamatos az árbevétel, hiszen a kivitelezés időtartama nem igazodhat a gazdálkodásunk ciklusaihoz. Kell tehát olyan nagyobb nyereséget hozó, és folyamatos árbevételt illetve nyereséget biztositó vállalkozás, ami a tőkeerőnket is — szakszóval a. likviditásunkat — folyamatossá teszi, másrészt ebből tudjuk finanszírozni, a nem túl nagy nyereségtartalmú építőipari tevékenységünket. No ez szülte a piackeresés kényszerét, ez vezetett el odáig, hogy meglévő, vagy más kivitelező által épített létesítményekbe légtechnikai elemeket mi szállítsunk és szereljünk. — Pontosan mióta is foglalkoznak a gyártással, és melyek ezek a légtechnikai berendezések? — 1983-ban kezdtük el a saját gyártást, és klímához, légfűtéshez valamint szellőzéshez szükséges csővezetékrendszerekről van szó, melyek kör- vagy négyszögkeresztmetszetűek, és a 8 centistől egészen a 2 méteresig léteznek, akár merev, akár hajlékony változatban. De szerepel a „kollekcióban” a kifúvó és beszívó nyílások zsaluzata (torlólemezei), valamint hang- és rezgéscsillapítók is. Az üzlet létrejön — Melyik osztrák céggel, és hogyan jött létre a „házasság” ? — Ausztriában szereltünk légtechnikai berendezést, amikor ránktalált az UNIMAX-BAU Ges. m. b. H cég,, s mivel kölcsönös előnyöket láttunk a közös vállalkozásiban, ezért megindultak a tárgyalások. — Melyek ezek a kölcsönös előnyök? — Számunkra több ilyen is adódott. Egy külföldi partner mindenképpen piacbővítő funkciót képes vállalni, például a saját felségterületén. Aztán a másik előny az, amit mindig és joggal emlegetünk, hogy mi nem csak a külföldi tőkét vontuk be, hanem az úgynevezett know-how-t is, azaz, egy kész technológia is koncentrálódik a KFT-ben. Sőt nem utolsó szempont az sem, hogy manapság a tőkés árbevétel 3 ezreléke fordítható az üzleti tárgyalásokat szolgáló utazásokra. Ez hihetetlenül kevés pénz, ami megint csak helyettesíthető azzal, hogy a partner látja el az üzletkötés és a piacku^ tatás feladatainak jelentős részét. — És az osztrákoknak miért jó a Szotév? — Nos azért, ímert végül is beruházás nélkül, egy már létező telephelyen történhet a termelés, magyar (hazai mércével mérve persze nem feltétlenül alacsony) bérszínvonal mellett. Ez az ő piaci pozícióinak is kedvez, így, egyirányiba mutató érdekeink alapján már tavaly év végén megszületett a szándéknyilatkozat, és az építőiparban jelenleg a legnagyobb alaptőkével ez év január 30-án aláirt"k a társasági szerződést és létrejött e vegyesvállalat. Átalakulási vagy visszaalakulási törvény? — Milyen tőkés árbevételre számítanak, és hogyan képzelik el a jövőt? — Az első kérdésre könynven válaszolhatok, mivel 100 millió forintos nagyságrendről van szó, ami egyébként kétszerese a tavalyinak. Megjegyzem: a tavalyi összárbevételünk 1,2 milliárd forint volt, amiből az ipari termelés volumene 300 millió forintot tett ki, s ebben jelentkezett az 50 milliós tőkés bevétel. A jövőt illetően már azt kell mondanom, hogy egy óriási kérdőjel van bennem. Ugyanis az átalakulási törvény tervezetét ^ kormány legutóbbi ülésén megtárgyalta, és sajnos az a jelenlegi formájában nem szolgálja a kibontakozást, sőt visszarendeződést eredményezne a jó pár évvel ezelőtt elfogadott vállalati törvényhez képest. — Amennyiben? — Amennyiben a vállalati kollektíváknak akkor adott, és az állami vagyon kezelésére vonatkozó jogot most érvénytelenítenék azzal, hogy a gazdasági társaságokat alapított vállalatok vagyonának egy jelentős, maximálisan 80 százalékos részét központosítanák, és úgynevezett „állami vagyonkezelő központokra” bíznák. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy a mostani tőkés partner, aki a KFT 66 millió forintos törzstőkéjéből 38 százalékban részesedik, hogyan reagálna egy ilyen lépésre. Ezért az a véleményem, hogy az átalakulási törvényt a jelenlegi formájában a parlamentnek nem szabad elfogadnia. Annál is inkább mondom ezt, mert előrehaladott állapotban vannak egy faipari termeléssel foglalkozó vegyesvállalat alapítására vonatkozó tárgyalásaink olyanynyira hogy a szándéknyilatkozat aláírása előtt állunk. Szilas Péter A Szolnok megyei tsz-elnökök és köz ös válla lati ig azgatók a megye mezőgazdasági helyzetéről, az MSZMP agrárpolitikai téziseiről A magyar gazdaság évek óta tartós és egyre mélyülő válsága közepette folyamatosan érzékeljük a mezőgazdaság általános helyzetének romlását. A növekvő elvonások a termelőt egyre reménytelenebb és kiszolgáltatottabb gazdasági helyzetbe hozzák. A mezőgazdaságban dolgozó ember létfeltételei, valamint saját maga és családja életének színtere a magyar falu helyzete, látványosan romlik. Mindezek joggal keltik a mezőgazdasági parasztságban azt az érzést, hogy munkáját, magatartását a társadalom alulértékeli, másodrangú állampolgárnak tekinti. Ezek a főbb megállapítások már a termelőszövetkezeti konferenciát előkészítő rendezvények során felvetődtek és megerősítést kaptak az ott elhangzott hozzászólásokban (1989. február 23— 24-én). A helyzet alapvetően azóta sem változott, ezt erősítették a szövetkezeti vezetők tanácskozásain (1989. április 18— 21.) elhangzott vélemények, melyen többek között az MSZMP KB agrárpolitikai téziseit vitattuk meg. Az ezzel kapcsolatos közös véleményünket kifejezésre juttattuk az MSZMP Szolnok Megyei Bizottsága április 21-i ülésén is. Az MSZMP agrárpolitikai téziseiről kialakított véleményünket az alábbiakban összegezzük: mogatásának nem valósághű bemutatása, az ár- és piaci mechanizmusok felületes kezelése tapasztalható. A modern „padlásseprés”, amely a pénz-, a hitelgazdálkodás, az adóterhek folyamatos növelése és a szabályozás más eszközeivel valósul meg, lehetetlen helyzetbe hozzák a nagyüzemet. így a valós szövetkezeti értékek is méltatlanul elégnek a politikai és pártharcok tüzében. 7 Üres szólamnak te-» kintjük az esélyegyenlőséget és szektor semlegességet a jelenlegi viszonyok között. Ennek feltételeit a koncepció még felvázolni sem kísérli meg. 1 Elfogadjuk: „ezt a ter• vezetet — szükségessége ellenére a kényszer szülte — mivel az alternatív szervezetek egyik legfontosabb és legkedveltebb gazdaságpolitikai területe az agrárágazat, — úgy ítéljük meg, hogy ez túlmutat a gazdaságon, igen erős politikai színezete van.” Megállapításunkat alátámasztja Iványi Pál a Figyelő február 23-i számában: „a mezőgazdasági nagyüzemek jelenlegi szervezeti formáira inkább a merevség, rugalmatlanság és a tényleges autonómia hiánya jellemző”. Vagy: „Az alternatív szervezetek véleményé sok esetben egybeesik az MSZMP állásfoglalásával”, stb. a tézisek alapján — ehelyett annak feláldozása látszik. Hibának tartjuk, hogy dolgozó emberrel, a szövetkezeti parasztsággal társadalmi, politikai súlyának, az ágazatban előállított termékek értékrendjének megfelelően nem foglalkozik a koncepció. Parasztságunk összessége ma még lojális az MSZMP iránt. Jelenleg még nyíltan nem politizál, nem alternál, de türelme,, bizalma kimerülőben. Nem számol a koncepció azzal sem, hogy a mai termelőszövetkezeti parasztság meghatározó társadalmi erő a maga önkormányzatával, érdekvédelmi eszközeivel, és mint ilyen, szervezett politikai erőként is tud viselkedni. 2 Az állami gazdaságok • országos értekezlete, majd a termelőszövetkezetek országos konferenciája dokumentumszerűen, elemezetten letette az álláspontját. Az országos rendezvények utáni sajtócsend, az alternatív szervezetek agrárpolitizáló tevékenységének felerősödése, az MSZMP KB és vezetői minősíthető érzéketlensége, a tézisek sorsára hagyása több mint aggasztó számunkra. 3 Érthetetlen, hogy mi■ közben az elmúlt időszak szocialista, gazdaságpolitikai sikerei közül kiemelkedik a mezőgazdaság eredményessége és ezt mint saját politikájának bizonyítványát az MSZMP felmutathatná, — 5 Felületesnek és alkal* inatlannak tartjuk a téziseket a mezőgazdaság jövőjének biztosítására, mert nem jelöli meg azokat a garanciákat, melyek a mezőgazdaságot és dolgozóit sújtó, a .továbblépést akadályozó tényezők eilen hatnak. A termelőszövetkezeti konferencia és a Szolnok megyei termelőszövetkezetek küldöttgyűlése arra vonatkozóan részletes javaslatokat dolgozott ki. 6 Méltánytalanul gyen■ gíti nagyüzemeinket a termelőszövetkezeti törvény, a földtörvény és átalakulási törvény tervezeteiben és azok vitáiban az MSZMP KB és kormányzat által képviselt értékrend. Az agrártéziseken kívül itt a mezőgazdaság tá-8 Hibás és tisztességte• len mind az agrártézisek, mind az alternatív szervezetek programjában úgy feltüntetni a háztáji és kistermelést, érdekeltségi rendszereket, vállalkozásokat, a vagyonnal, földhasználattal és tulajdonlással kapcsolatos kérdéseket, mintha az idegen lett volna az eddigi szövetkezeti gyakorlattól. Éppen ellenkezőleg igaz, hiszen szövetkezeti mozgalmunk alkudta, kényszerítette ki az e területen meglevő pozíciónkat is. összegezve: Szövetkezeteink az MSZMP KB téziseit jelenlegi formájukban nem fogadják el. A szövetkezeti konferencián megválasztott bizottságok feladata, hogy agrár- és szövetkezetpolitikánkra, az érdekképviseletre, a mezőgazdaság jövőjét meghatározó kérdésekre konkrét javaslatot tegyenek. Amennyiben ezeket az MSZMP KB később véglegesítendő tézisei nem vállalják fel súlyunknak megfelelően, akkor továbbra sem az MSZMP-t erősítő foyamatot indukálnak, hanem a bizalomvesztést mélyítik. Ezért a szövetkezeti vezetés eltökélt szándéka, hogy amennyiben — segítségünkkel — nem lesz elég ereje az MSZMP-nek vállalni bennünket. úgy a szövetkezeti mozgalom saját politikai háttér megteremtésére kényszérül. Szegő László szövetségi elnök Benedek Fülöp szövetségi titkár Országos műszaki - iparjogvédelmi vetélkedő Tegnap délelőtt, a Műszaki és közgazdasági hetek keretében a Szaikszeirveztek Szolnok Megyei Tanácsának székházéiban huszonegy, a megye majd minden nagyobb vállalatát képviselő versenyző mérte össze tudását az országos műszaki-ipar jogvédelmi vetélkedőn. A feladatlapok kiosztása. — Vajon tetszik-e ja számítógépnek a válasz? A megye gazdálkodó szervezetei hetvenegy versenyzőt neveztek, de csak huszonhét előzetes írásos pályamű érkezett 'be. Ezek nagy többsége színvonalas, jelentős műszaki megoldásokat tartalmazott. Fügedi László, a Megyei Iparjogvédelmi Egyesület titkára szerint. — A huszonegy résztvevő négy kategóriában — kreativitás, innováció, iparjogvédelem és újítás — és három fordulóban — írásbeli, szóbeli és számítógépes teszt — versenyzett, igen magas színvonalon. A területi döntőre, amely már csapatverseny lesz, a megyét a mostani kategóriagyőztesek fogják képviselni. így Bodor Pál, a szolnoki Mezőgéptől, Fazekas Imre és Dénes Zoltán, a martfűi Tisza Cipőgyárból és Csömör Tamás, a jászberényi Hűtőgépgyárból. •— ta —
